Amikor kölyökkoromban olvastam a címet valahol, azt gondoltam, hogy ez valami horrorfilm lehet, amiben mindenevő skorpiók árasztják el Magyarországot, de sehogy sem tudtam hozzá kötni Eszenyi Enikőt meg Rudolf Pétert. A valódi történet közelében sem jártam, de mindenesetre érdekes film kerekedne belőle...

     A két főszereplő Panni és Tamás, kettejük se veled-se nélküled jellegű kapcsolatáról szól a film. Megismerkedésük a kis hazánkban nem is olyan régen még mindennaposnak számító telefonproblémáknak köszönhető. Tamás nagymamájának, Maskónak (Törőcsik Mari) akar dicsekedni újszülött kislánya súlyával és magasságával, de félrekapcsol a telefon és Panni értesül a hírekről. Kis idő múlva pezsgőt bontanak a telefonfülkében, majd heves csókolózásba kezdenek. Viharos viszonyuk kezdetét veszi, többször elhagyják egymást, szó szerint ütik-verik a másikat, vagy éppen táncolnak, bohóckodnak, esetleg énekelnek, szénné sült pulykát siratnak, hasonlók. Egymás életét, családjaikat és környezetüket is tönkreteszik, de mindig visszatérnek a másikhoz. Igazából ugyanaz ismétlődik végig, de egy oka van, hogy miért nem válik unalmassá a film: Eszenyi Enikő és Rudolf Péter egyszerűen óriásiak. Mindent, ami valaha egy színész feladata lehet, ötvöznek a két figurában. Boldogok, szerelmesek, dühösek, viccesek, hülyék, szertelenek, eszelősek, részegek, komolyak, szomorúak satöbbi. Szépek és fiatalok is ráadásul. Nagyon jó volt őket nézni szerintem.

     Garas Dezső, Pápai Erika, Hernádi Judit, Bárdy György, Csuja Imre, Temessy Hédi is feltűnik a filmben. Utóbbi figurájához kötődik a legnagyobb poén a filmben. Egyébként nem mondanám, hogy ez vígjáték, alapvetően inkább dráma. A két főszereplő múltjából egyre többet tudhat meg a néző a film során, miközben ők maguk gyakorlatilag alig ismerik egymást. Érdekes. Gárdos Péter a rendező, akárcsak a zseniális Szamárköhögés esetében.

     Szóval jó.