Valamelyik filmmagazinban remek kritikákat olvastam erről az alkotásról és bár a mindössze egyszer, eredeti nyelven látott Erőszakik nem maradt meg túlzottan, a pár hete látott A szörny adott némi pluszt, hogy megnézzem A guardistát. Hogy miért? Mert abban is Brendan Gleeson az egyik legjobb, leghumorosabb szereplő és ugyanúgy a törvény embere, mint itt. 

Jerry Doyle őrmester (B.G.) semmiképp sem nevezhető a zsaruk gyöngyének. Kurvázik, nem veti meg a piát és a drogokat sem, ráadásul hányaveti, laza és érdektelenséget mutat minden irányába. Váratlanul viszont egy furcsa gyilkossági ügy szakad a nyakába és még újdonsült, túlbuzgó kollégáját is elnyeli a föld, ezért hamarosan érkezik egy FBI-ügynök, Wendell (Don Cheadle), aki elképedve lép be Jerry világába. Az őrmestert látszólag még az sem izgatja, hogy a szálak egy rekordméretű kokainfogáshoz vezethetik őket, a tét 500 millió dollárnyi anyag! De ki lehet a gyilkos, mi az összefüggés az áldozatok között és vajon érdekelni fogja-e Doyle-t a kérdésekre adott válasz vagy inkább rendel még egy sört és szarik rá? 

Ezt a mozit nem a cselekménye, hanem a baromijó párbeszédei teszik érdekessé. Nevetni akartam egy jót és ezt megkaptam tőle, hiszen a szofisztikált, magasan képzett, udvarias amerikai; meg a rasszista, durva modorú, mocskos szájú ír párosa nagyszerű poénlehetőségeket rejt magában. Ehhez hozzájönnek még a filozofikus beállítottságú gyilkosok, az Egyesült Királyság népei közti évszázados ellentétek meg a disznó humor megnyilatkozásai, a néző pedig röhöghet rajtuk. Ugyanakkor a legfurcsább az, hogy a háttérben elég kemény dolgokról van szó, hiszen emberölés, drogcsempészet és korrupció írható a rosszfiúk számlájára, az atmoszféra mégis könnyed marad és ez elsősorban a remek színészi játéknak (meg a jó zenének) köszönhető. 

Brendan Gleeson ismét bebizonyítja, hogy a káromkodós, véresen komoly, ám mégis vicces szerepek nagymestere. Abszolút hiteles, teljesen hétköznapi, ő egyedül is elviszi a filmet a hátán. Don Cheadle-t sohasem kedveltem, de Gleesonnal alkotott kettősük kitűnően működik, így rá sem lehet panasz. A mellékszereplők közül kiemelkedik Mark Strong (az angol rosszfiú), de társai se szégyenkezhetnek (David Wilmot és Liam "Ser Davos, a Hagymalovag" Cunningham). Az író-rendező John Michael McDonagh remek beállításokkal és hatásos képekkel támogatta meg színészeit - elég csak a folyton Doyle őrmester mögött elterülő óriásposzterek kontrasztjára, vagy a mama szobájának kiürítési jelenetére gondolni, az utóbbi például tömör egyszerűségével lenyűgöző. 

Érdekességek: Gleeson és Wilmot figuráinak párbaját éppen az nyeri, aki a korábbi, A bűncézár című moziban a vesztes. Jerry egyenruhája a végén egy régebbi, mára már visszavont Gárda-uniformis; ám a valóságban ezt az összeállítást még mindig használják díszegyenruhaként. A The Guard kb. 6 millió dollárból készült és több mint 17 milliót hozott vissza, ezzel a valaha készült legnagyobb bevételű ír független filmmé vált. A The Guardian nevű újságtól elnyerte a 2012. évi Első Film Díját, előszöri nem-amerikai nyertesként az elismerés történetében. A kritikusoknak nagyon tetszett és a közönség körében is népszerűvé vált. 

Érdekes és vicces mozi ez, ám nagyot von le az értékéből, hogy az egyetlen igazi fordulata baromira kiszámítható, ahogy a vége is. Szerencsére McDonagh úgy zárta le az alkotását, hogy a nézőre bízta a döntést, vajon hogyan ér véget Jerry Doyle története; ez pedig egy igazán szimpatikus húzás volt tőle, így azt hiszem, mégsem vonok le a maximális pontszámból. 

Pontozás: 

imdb: 7.3 

Szerintem: 5/5 

Hírek: 

- Brendan Gleeson benne lesz a Hupikék törpikék 2-ben - az első csúnya nagyot bukott, de kit izgat? 

- Don Cheadle ismét felöltheti az egyik legkirályabb szuperhős-segéd, War Machine jelmezét a Vasember 3-ban, amit már nagyon várok! (Láttam, írtam is róla.)

- Mark Strong szinkronhangként hallható a Justin and the Knights of Valour névre hallgató lovagos animációs filmben; valamint láthatjuk is, a Mindscape című természetfeletti thrillerben. Utóbbihoz egy kis kedvcsináló: "Hősünk egy férfi, aki képes átélni mások emlékeit. Ezúttal egy briliáns elméjű, zaklatott tizenhat éves lány ügyében nyomoz, akiről ki kell derítenie, hogy veszélyes szociopata vagy egy szörnyű trauma áldozata." Ez nagyon jól hangzik, engem máris érdekelni kezdett! 

Várható írások: Marie Antoinette. 

Ja és még valami: Maradjatok a stáblista elejénél, mert egy egészen kellemes dal megy ott és megnézhetitek az összes szereplőt, még egyszer, utoljára!

A múltkor, mikor leültem megnézni a Tolvajtempót, akkor Az olasz meló képei villantak be, és a nézés közben rájöttem, hogy utóbbi mennyivel jobb és igazából arra lettem volna kíváncsi. Most kielégíthettem ezt a vágyamat és dacára annak, hogy Mozsárágyú előtte azt mondta, hogy kétszer nincs értelme megnézni, meg annyira nem jó, mégis remekül szórakoztam rajta! 

Főhősünk Charlie (Mark Wahlberg), aki fantasztikus rablásokat tervez és egy elit csapattal végre is hajtja azokat. Ám az utolsó akció másként sül el, mint ahogy várják, mert az egyik tag, Steve (Edward Norton) önállósítja magát és lelép az egész zsákmánnyal - 35 millió dollárnyi arannyal! Ám ha ez még nem lenne elég, megöli a csapat mentorát, Johnt (Donald Sutherland) és azt hiszi, hogy végzett a többiekkel is, akik viszont mindenre fel voltak készülve, így sikerül meglógniuk... Egy évvel később Charlie rábukkan Steve-re és újból összeverbuválja az embereit (Jason Statham, Mos Def és Seth Green), akiket John lánya, a széfszakértő Stella (Charlize Theron) is kiegészít. A tét a hatalmas kincs, ám a valódi hajtóerő a bosszú. Vajon sikerül túljárni a minden hájjal megkent gazember eszén, vagy az arany ismét elúszik? 

Ez egy vérbeli krimi-vígjáték, ahol a hangsúly az elmésen megalkotott rablási akciókon és a jól kitalált szereplőkön van. Mindegyikük valami speciális szakterület (szupersofőr, hacker meg robbantási szakértő) mestere, és felruházták őket valamilyen jellemző tulajdonsággal/heppel, ami pedig kitűnő poénokat szül. A legfőbb különbség a The Italian Job és a Gone in 60 Seconds között az, hogy utóbbiban semmi sem működik, itt viszont minden. Bár sokadszorra láttam, de még most is izgultam azon, mikor Stella álruhában bemegy Steve-hez, vagy amikor a páncélautókat üldözik; újfent halálra röhögtem magam Pöpec Rob (Statham) viccein, és szurkoltam, hogy lefőzzék a rosszfiút. A sebesség megszállottjai örülhetnek, hiszen kapunk hajós üldözést Velence vizein, Mini Morris-os száguldozást L.A.-ben és az utóbbi kocsikkal még a metrójáratokat is megjárják, így átélhetünk egy nagyon pici Kontroll-érzést:) A király akciót odaillő muzsikák festik alá, nagyszerű hangulatot teremtve és még az sem zavaró igazán, hogy az összes robbantás fizikailag lehetetlennek látszik. 

Bírom Mark Wahlberget, szerintem pont az ehhez hasonló karakterek állnak hozzá a legközelebb, amikor akciózik, de emellett viccesnek kell lennie. Charlize Theron gyönyörű és már ennyi is elég tőle, hiszen azért a férfinézőknek szükséges egy csapattag, aki iránt vágyakozhatnak; de ugye nem hiába kapott anno Oscart, hiszen remek színésznő. Jason Statham óriási arc, őt szintén az ehhez hasonló humoros alakításaiban nézem legszívesebben; az meg külön vicc, hogy a Mos Def által játszott fickó süket (angol szóvicc: deaf - süket, Def-DEAF, ugyanúgy kell ejteni:D). Edward Nortont nem szívlelem, de itt szimpatikus, valahogy képtelen voltam utálni, pedig Steve nagy gazember. Seth Greent rendkívül tenyérbemászó arccal áldotta meg a Jóisten, plusz egy tipikus "hű de nagy számítógépbuzi" bőrébe bújik, és még így sem zavart! Szegény Donald Sutherlandet elég gyorsan elteszik láb alól, pedig őt szívesen néztem volna még... A mellékalakok közt az egyetlen igazán érdekes figura Vézna Pete, akit a rapper Gawtti játszik - nem semmi, ahogy ez a pasas kinéz:D A film alapjául az 1969-es brit Az olasz meló szolgált, amiben Michael Caine volt a főszereplő; a 2003-as verzió rendezője a Csak lazán!-t is dirigáló F. Gary Gray. 

Érdekességek: Az eredeti The Italian Job és eközött alig van hasonlóság, a forgatókönyv írói nem is látták a '69-es verziót, mielőtt megírták a szkriptet. A legelején elhangzik egy mondat: "Ki szerzett neked (nemtommit) Budapesten?":) Edward Norton csak azért szerepelt ebben, mert volt egy három filmre szóló szerződése a Paramounttal és kötelezték, hogy benne legyen. Mindegyik főszereplő vezetési leckéket vett a mozihoz, Jason Stathamet például Damon Hill készítette fel. A hősök alakítóinak egybehangzó véleménye szerint Theron volt a legjobb sofőr közöttük, akit vicces módon a forgatás alatt kétszer megbüntettek gyorshajtásért, saját bevallása szerint azért, mert megszokta a sebességet és már hazafelé is ilyen módon vezetett a helyszínről. Mos Defnek többet kellett gyakorolnia, mint társainak, mert nem volt jogsija. Nagyrészt a színészek hajtották végre a kaszkadőrmutatványokat a kocsijaikkal. Charlize Theron egy profi széftörővel gyakorolt a munkához. A Lyle által állandóan emlegetett Napster egy létező fájlcserélő program és a pasi, akit mutatnak, amint lenyúlja az ötletet, az tényleg Shawn Fanning, aki a Napster atyja. Wahlberg a jelenetek nagy részében magasított talpú cipőt viselt, hogy magasabbnak tűnjön:) 

32 speciális Mini készült a filmhez, akadt köztük elektronikus meghajtású és kétkormányos is. A forgalmi dugóhoz 300 kocsit használtak fel, ez volt az első alkalom, hogy egy stábnak megengedték, hogy lezárják a híres Hollywood-Highland-kereszteződést. Amikor a helikopter berepül a híd alá, az nem trükkfelvétel, a pilóta tényleg bevitte oda a gépét. Amikor a páncélautónál robbannak a töltetek, a tömegben fel lehet fedezni egy Pókember-jelmezt viselő férfit:D A stáblista elejét érdemes megnézni, mert ott van a "mi lett velük"-rész. Egy vicces név a háttéralakok közül: Frank Nyi (valami alkalmazottat keltett életre). Az olasz meló 60 millió dollárból lett és több mint 176 milliót kaszált világszerte, elvileg a kritikusok is kedvelték. 

Bár sem autóbuzi, sem akciófilm-megszállott nem vagyok, mégis tetszik ez a film, mert vicces, látványos, izgalmas és szórakoztató! Már a Minis száguldozás miatt megéri látni:) 

Pontozás: 

imdb: 7/10 (Az első változat 7.4-et kapott.) (Ez is, meg az eredeti is 4 év alatt 0.1-et emelkedtek.)

Szerintem: 5/5

Hírek: 

- Ebben az évben készül el a Players című indiai mozi, ami ennek a remake-je. 

- Már 2004-ben meghirdették, hogy gyártják a folytatást, a The Brazilian Jobot, ám valószínűleg nem lesz belőle semmi, pedig a szereplők és a rajongók is szeretnék. 

- F. Gary Gray rendezi a hírhedt videojátékon alapuló Kane & Lynch-et, aminél még most sem értem, hogy Lynch mitől alakul át négerré, de mindegy. 

- Charlize Theron három folytatásban vállalt szerepet: Mad Max: Fury Road, Hancock 2 és Snow White and the Huntsman 2, bár az utolsóban csak állítólag bukkan fel ismét. Ezeken túl producere és főszereplője is lesz a Two Eyes Staring című horrornak, ami egy kislányról szól, aki az anyja halott ikertestvérének szellemével barátkozik. (Az elsőt láttam, marhanagy volt, a második és az utolsó 2016-ig nem készült el, a harmadik megbukott.)

- Donald Sutherland Az éhezők viadalának következő epizódjában, a Catching Fire-ben újból eljátssza Snow elnököt. 

- Rebesgetik, hogy Jason Statham visszatér Sylvester Stallone csapatába a The Expendables 3-ban. 

- Seth Green Michelle Trachtenberggel együtt játszik a Sexy Evil Genius-ban - sci-fi-vígjáték egy csajról, aki az összes exét egyszerre fogja megleckéztetni - vagy valami ilyesmi:) 

Már nagyon rég nem néztem filmet a kereskedelmi adókon, de nevetséges, hogy mennyi reklámot adnak és ez egyszerűen megterheli a nézőt. Totál megértem azokat, akik sosem tévéznek... 

Végezetül pedig két idevágó, klasszikus videó, freddyD elemzése a The Italian Jobból készült pc-játékról:D

Tegnap megnéztem az utolsó kiválasztott Thora Birch-mozit, ám nagy sajnálatomra a tök jó címmel bíró Winter of Frozen Dreams nem horror, hanem egy megtörtént esetet feldolgozó dráma. 

1977-ben járunk. Barbara (T.B.) egy sokak által lenézett munkával keresi a kenyerét - prostituált a jól menő helyi "masszázsszalonban". Karácsonykor a lány felhívja a fiúját, Jerry-t (Brendan Sexton III), hogy segítségre van szüksége, merthogy talált egy hullát a lakásában... A srác másnap elmeséli a rendőrségen, hogy hogyan ásták el a halottat a hóban és ezek után a nyugdíj előtt álló Lulling nyomozó (Keith Carradine) veszi kezébe az ügyet. A tényállás ugyanis nem egyértelmű, még a nyilvánvaló körülmények ellenére sem. Vajon ki ölte meg Harry Berge-öt (Dan Moran)? 

A film Karl Harter 1990-ben kiadott könyve alapján készült, aminek ugyanez a címe. A mű a valóságban is megtörtént gyilkossággal foglalkozik, ami a '70-es évek végén megrázta Amerikát, mivel ennek a tárgyalását közvetítették először élőben. Már az első percben kiderül, hogy a nőt elítélik, ezért nem árulok el nagy titkot, ha megmondom, hogy az igazi Barbara Hoffmann (lásd a képet) már 32 éve börtönben ül Harry Berge megöléséért - ám rajta kívül volt még egy áldozat, és ez igazából az ő története. 

Nehéz szpojlermentesen írni a dologról, de megpróbálom. Bár rögtön a kezdésnél megtudjuk az ítéletet, mégis érdekes, hogy vajon mi történt azon az estén? Ki, hogyan és miért oltotta ki a szerencsétlen férfi életét? Mint már mondtam, nem horrorról van szó, ez a film egy tragikus, végülis egyoldalú szerelem története. Nagyon át tudom érezni Jerry helyzetét, mert a "párja" csalfa és hazug, mint az exem. Nincsenek valódi érzelmei, hidegen hagyja, hogy a másik ember mit érez és a fiúja mégis szereti őt, mégis mindent megtesz neki, és áltatja magát azzal, hogy biztosan jobb lesz majd. Egy idő után már nem is az érdekelt, hogy ki a gyilkos vagy hogy miért tette, hanem az, hogy kicsoda igazából Barbara?

Thora Birch kitűnő, de sajnos hiába hirdetik vele a filmet, valójában csak másod- vagy harmadrangú szerepet kapott. Viszont baromijól néz ki fekete hajjal... A többiek közül a legjobb azt hiszem Dan Moran, akit visszaemlékezésekben láthatunk - Harry (talán a valódi Harry is) szintén elhitte, hogy jobb lehet neki, de nem így alakult. Az író-rendező Eric Mandelbaum, aki csupán négy mozi munkálataiban vett részt a mai napig, az egyik producernek pedig elég vicces neve van: Milka Stanisic:) 

Érdekességek: Birch-ről tudni kell, hogy a szülei fénykorukban pornószínészek voltak. Az apuka, Jack, pedig ellátogatott erre a forgatásra, ahol ő és a rendező felváltva instruálták és biztatták Thorát meg a stricit alakító Dean Winters-t, hogy hogyan játsszák el a szexjelenetet, amit ráadásként kamerahiba miatt 14 alkalommal kellett felvenni. Elég bizarr helyzet, nem? A Winter of Frozen Dreams 1 millió dollárból készült, ám csak alig több mint 8000-et hozott vissza. Kritikai fogadtatásáról nem tudok. 

Lassú folyású, érdekes, de rendkívül eseménytelen film ez, amit leginkább csak Thora Birch rajongóinak ajánlok. Ő nagyon jó benne, de minden más már kevésbé... 

Pontozás: 

imdb: 4.8 (4 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 2/5 (A hölgy és az ügy miatt.) 

Hírek: 

- Keith Carradine a legújabb bérgyilkosos akciójáték, a Hitman: Absolution egyik szinkronhangja lesz. 

Talán most ráállok a szavazásban meghirdetett filmekre, ám van még két legendás néma horror, Az Operaház Fantomja és a Nosferatu, amik szintén váratnak magukra. Vagy ezek következnek, vagy a voksolás tulajdonképpeni győztese, A falu, vagy valami egészen más... (Azóta mind a háromról írtam már.)

Az utolsó előtti Thora Birch-horror. Semmitmondó címe ellenére érdekelt, pedig belefutottam két apró kommentbe is egy fórumon, ahol ezeket írták angolul: "olcsó belezés" + "olyan mint a Motel összekeverve az Ernest iskolába meggyel". Utóbbit kissé erősnek érzem, az előbbivel viszont kénytelen vagyok egyetérteni. A legszomorúbb viszont, hogy pár apróságon bukik el a film - ezekről később részletesen, most lássuk a történetet: 

Hőseink fiatal amerikai birkózók (2 lány, 2 fiú, az edző és a segédedző), akik egy kelet-európai országban (elvileg Ukrajnában) vesznek részt egy bajnokságon. A srácok éjjel a tiltás ellenére kiszöknek bulizni, emiatt másnap lemaradnak a vonatukról. Szerencsére egy hölgy ad nekik egy tippet a következő induló szerelvényre vonatkozóan, így felszállnak a címben szereplő járműre, ami hamarosan néhány gazember miatt brutális gyilkosságok színhelye lesz. A kérdés már csak az, hogy vajon miért csinálják ezek az alávaló vadállatok azt, amit, és hogy vajon marad-e túlélő, hogy elmesélje rémtetteiket? 

Kétféle horror létezik: az, amelyikben a végén kapunk (vagy legalább sejtünk) egy okot, egy motivációt az események mögött; meg az, ahol nincs motiváció, nincs értelem, ha pedig mégis akad, akkor elsikkad/lényegtelen. Utóbbiba tartozik a Motel, amit annak idején kendőzetlen brutalitása miatt nagy szenzáció övezett, és ebbe a kategóriába sorolhatóak a Fűrészek, de ezeknél a háttérben meghúzódik egy elmésen felépített történet-folyam. A Vonat megtekintése után rájöttem, hogy sokkal jobban tetszenek azok a filmek, ahol magyarázatot kapunk a miértekre (Rob Zombie's Halloween) vagy legalább felkínálják a lehetőséget, hogy mi magunk értelmezhessük a sztorit (Dark Corners). Ebben az esetben semmi ilyesmi nincs. A gyilkosokat mozgató erők gyorsan nyilvánvalóvá válnak, a fröcsögő vér és a szakadó végtagok között pedig kiolvasható az átlagos amerikai bántó hozzáállása az ázsiai és a kelet-európai emberek iránt... 

Az alap egy klasszikus felállás: Adott a hely, ahonnét nem lehet kijutni és vannak a hősök, akik ilyen-olyan emberek, mind megpróbálnak elmenekülni, aztán vagy sikerül nekik vagy nem - közben üldözik őket a gyilkosok. Olyan remek alkotások épülnek ugyanerre a motívumra, mint az Alien, A szellemhajó vagy a Háborgó mélység, itt pedig csak az a különbség, hogy az adott zárt hely egy mozgó járművön van. A gonoszok valami olyan dolgot művelnek, amitől sokan félnek manapság is, emiatt a sztori maga realisztikus - legalábbis bizonyos szintig. A vér folyik, a testek felvágása, átszúrása és mindenféle csonkítása igen élethű - már a stáblista alatt megnyúznak egy palit (bvüee). Van néhány egészen jó jelenet; például amikor bejárhatjuk a három kabint és az ablakok kötik össze őket, az nagyon tetszett; a lezárás szintén király lett. A színészek közül Birch kisasszony magasan kiemelkedik, bár azért Gideon Emery (Willy, a segédedző) se rossz. A negatív szereplők köréből a jeges pillantású Koyna Ruseva (a doktornő) és az egyetlen igazán karakteres antagonista, Valentin Ganev (a kalauz) az említésre méltóak, a többieknek alig kellett megerőltetniük magukat. 

A Traint, ahogy már említettem, a sok kis ostobaság rontja el. Például a legutolsó kocsiban berendezett helyiség már túlzás; kétszer is premier plánban van Wilhelm Scream (klisé ordítás, amit már ezerszer hallhattál), ezen kívül a nagydarab pasas puszta kézzel eltol egy vasúti kocsit, ami azért nevetséges. Sosem lepődtem meg a játékidő alatt, ki lehet találni, mi fog történni, de még azt is, hogy mit fognak mondani a karakterek! Amikor Alex (vagyis Thora Birch) kijut a vagonból, akkor ott másfél percig olyan sötét van, hogy semmit se lehet látni - igaz, nem is történik semmi; de ezt marhára utálom! Érthetetlen, hogy mitől kopasz az összes rosszfiú? A legnagyobb baj viszont az, hogy a cselekmény az USA-hoz mérten fejletlen országok megítélésében rossz irányba terel, és inkább erősíti a balkáni népekkel meg az ázsiaiakkal kapcsolatos amerikai előítéleteket... Szerencsére akad egy-két felüdítő poén, például a szobacserés, amin jóízűen nevettem, csak kár, hogy ahhoz túl kevés van belőlük, hogy a Sötét zughoz hasonlóan csökkentsék a feszültséget. Az egyetlen igazán jó dolog, amiért örülök, hogy láttam, az Alex menetelése a végén, az a pár jelenet kárpótolt az addig látott 1 órányi szemétért. 

Érdekességek: Ez eredetileg a '80-as években készült Terror Train remake-je lett volna, de aztán önálló sztorivá alakult - a két film között csak a helyszín a hasonlóság. A forgatás Bulgáriában zajlott, Thora Birch maga hajtotta végre a legtöbb kaszkadőr-mutatványát. Az író-rendező Gideon Raff, akinek a nevéhez két sorozat és egy felejthető thriller fűződik. A szerzetesek egyike Bolt Birch, Thora öccse. A Toddot játszó srácot Derek Magyarnak hívják, szóval biztosan távoli magyar ősökkel bír:) A wikipedia szerint a Vonatot hatszor választották meg a legsokkolóbb filmnek - hogy ki, hol és mikor, azt nem tudom. A készítési költségről meg a kritikai fogadtatásról nincsenek adatok. 

A Train egy tisztességes iparosmunka, ami viszont sajnos sok apró hibát tartalmaz. Az ötlet jó, a gyilkosságok szó szerint húsba vágóak, Thora Birch nagyszerű és a lezárás király lett, de még így sem mondhatom rá, hogy jó film. A Motel és a Fűrész rajongóinak ajánlom, illetve azoknak, akik ezeket még nem látták. Úgy vélem, ideális átvezetés lehetne a B-kategóriás gagyikból a vizuálisan sokkoló brutalitás felé. 

Pontozás: 

imdb: 4.8 (4 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 3/5 

Hírek: 

- Gideon Emery-t legközelebb a StarCraft II kiegészítőjében, a Heart of the Swarmban hallhatjuk szinkronként. 

- Derek Magyar rendezi, írja és pénzeli a The Secrets We Share című dráma/thrillert, amiben színészként is felbukkan. 

- Valentin Ganev marad a horrornál, következő munkája a beszédes nevű Asylum (Őrültek háza). 

Várható írások: Winter of Frozen Dreams. 

Végezetül egy vonatos dal, elsősorban a rockzene kedvelőinek küldöm:

A filmről szóló rövidebb írásomat itt olvashatjátok. 

AKI MÉG NEM LÁTTA, AZ NE OLVASSON TOVÁBB! 

Megint az a helyzet állt elő, mint hónapokkal ezelőtt, amikor a cinegore kerekasztalához néztem meg a Mulholland Dr.-ot, tehát az, hogy a szóban forgó filmhez annyi érdekesség és értelmezési lehetőség tartozik, amennyit egyetlen cikkbe lehetetlenség belesűríteni. Egy vagy két évvel ezelőtt persze megtettem volna, de mára már ott tartok, hogy inkább írok két bejegyzést, az első a "száraz" tényeket tartalmazza, míg a második egy határidővel nem rendelkező, lassan készülő alkotás, amin lehet merengeni meg agyalni. Most konkrétan abból a szempontból hátrányban vagyok, hogy a Blade Runner minden nagysága ellenére sem volt rám olyan hatással, mint a már említett David Lynch-mű, így annak dacára, hogy másodszorra láttam, mégsem érzem azt, hogy rengeteg magvas gondolatom lenne vele kapcsolatban. Persze evés közben jön meg az étvágy, így lehetséges, hogy a végére ebből is egy A Mulholland Drive értelmezési lehetőségeihez hasonlóan komplex és összetett cikk válik - majd meglátjuk! 

Az egész Szárnyas fejvadász az író Philip K. Dicktől eredeztethető. Ő egy amerikai ember volt, 1928-ban született és nem sokkal az itt tárgyalt film bemutatója előtt, 1982-ben hunyt el, 53 évesen, stroke miatt. Novellákat, esszéket és regényeket írt, ám saját idejében a kritikai elismerés dacára nem számított sikeres írónak. 1955-ben jelent meg az első munkája (Solar Lottery), ám már 1950-ben elkészült legkorábbi alkotásával (Gather Yourselves Together). Nagyrészt sci-fi témakörben írt, ám jelentek meg egyéb műfajú alkotásai is, pl. az egyik legismertebb regénye, a The Man In The High Castle a nácizmussal foglalkozik. Utolsó műve a The Owl In Daylight befejezetlen maradt. 

"Olyan emberekről akarok írni, akiket szeretek; egy olyan világban, amit én találtam ki, nem a valódi világunkban, mert a valódi világunk nem felel meg az elvárásaimnak." - Philip K. Dick 

A legkorábbi Dick-íráson alapuló mozgókép az 1962-ben futó tudományos-fantasztikus széria, az Out of This World Imposter című epizódja, ám ennek megjelenése után egy darabig senki sem foglalkozott vele a filmiparban. Aztán 1968-ban kijött a Do Androids Dream of Electric Sheep? című regény, ami azonnal felkeltette a hollywoodiak figyelmét, ám a Martin Scorsese vezette alkotói gárda annyira pocsék forgatókönyvet hozott össze belőle, hogy Dick nem adott engedélyt a mozi elkészítésére. Az évek lassan teltek és aztán elérkezünk Ridley Scotthoz és csapatához, akik ismét megpróbálkoztak ennek az alkotásnak az ezüst vászonra adaptálásával. Következzenek az "általános" érdekességek, avagy ha már láttad az írás témájául szolgáló mozit, akkor ezek biztosan érdekelni fognak: 

Bár a történet a Do Androids Dream of Electric Sheep?-en alapszik, a cím egy másik regényből származik, a The Bladerunnerből, amit Alan Nourse alkotott meg. Scott mindössze a könyv címét vette meg, a sztori meg a hozzá tartozó, William S. Burroughs által írt forgatókönyv nem kellett neki. A bladerunner eredetileg egy illegális sebészeti eszközökkel kereskedő személy volt. Sem a rendező, sem a végső szkriptet tető alá hozó David Webb Peoples nem olvasta Philip K. Dick regényét, ami hosszas levezetés után, de mégiscsak a nácik ordas eszméitől eltorzult emberi elmékből ered - Dick ezeket kutatta a The Man In The High Castle-höz. A Szárnyas fejvadász kiindulópontját jelentő műben egyszer sem szerepel a replikáns szó, ez Peoples lányától származik, aki mikrobiológiát és vegyészetet tanult, ő mesélt az apjának a replikációról, ami tulajdonképpen a klónozás. A producerek közt található Michael Deeley nyolcszor mondott nemet a projektre, mire végül beszállt. Dick kezdetben ellene volt a filmnek, mert az első forgatókönyv-változat nem nyerte el a tetszését, de aztán bevették kreatív konzultánsnak, gyakorlatilag mindenbe beleszólhatott és ennek hatására végül a Blade Runner támogatójává vált. Érdekesség, hogy ő és Scott csak a felvételek befejezése után találkoztak először. Többen is elmondták a stábtagok közül, hogy a díszleteket és a kellékeket hihetetlenül részletesen kidolgozták, de a néző számára ez sajnos észrevehetetlen. (Erre vannak konkrét példák, de senkit sem akarok fárasztani velük.) 

A színészek kiválasztása lett az egyik központi probléma, hiszen ahány forgatókönyvíró és producer volt, annyi ember neve került szóba, de Scott és Dick rendelkezett saját elképzeléssel. Ahogy már említettem (az előző cikkben), Fordot Steven Speilberg ajánlotta, aki nagyon meg volt elégedve Harrison teljesítményével az Indiana Jones-ban; a női főhőst játszó Sean Young pedig gyakorlatilag ismeretlen volt ekkor. Ford és Scott igen nehezen jöttek ki egymással, mindkettejüket rendkívül megterhelte ez a munka, de nemcsak a másik jelenléte miatt. A főszereplő és a direktor már a kezdetektől konfliktusban volt egymással, aminek a forgatókönyv szolgáltatott alapot, a dolog pedig odáig fajult, hogy a felvételek alatt nem is álltak szóba a másikkal, a színész pedig éveken át messziről elkerülte a Blade Runnernek még csak az említését is. 2007-ben, az egyik Szárnyas fejvadász-dokumentumfilm forgatásakor mégis a kamerák elé állt, mondván addigra már kibékült a rendezővel. 

Scott meghallgatás nélkül választotta ki Rutger Hauert, néhány korábbi munkáját megnézve. A vicces kedvű Hauer viszont megtréfálta a rendezőt és az első találkozásukra összeválogatott egy garantáltan emlékezetes öltözéket. Rózsaszín szaténnadrágot; fehér színű, farkassal díszített pulóvert és egy hatalmas zöld napszemüveget viselt ekkor, Scottot meg a frász kerülgette tőle:D A holland színésznek a mai napig Roy Batty a kedvenc alakítása, ami ráadásul még Philip K. Dick tetszését is elnyerte. Hauer találta ki, hogy Batty a halálakor szabadon engedjen egy fehér galambot, ám a madár az "esőtől" annyira elázott, hogy csak kiugrott az anroidvezér kezéből és elsétált. 

Edward James Olmos ötlete volt a városi nyelv. Zhora kígyója a színésznő Joanna Cassidy saját házi kedvence. Mikor Deckard megtalálja a pikkelyt a kádban, akkor nem Fordot láthatjuk, hanem a kaszkadőrét, Vic Armstrongot, ugyanis ő akkor éppen nem ért rá. Daryl Hannah totál véletlenül törte be az autó ablakát, amikor a karaktere elmenekült Sebastian elől, mert megcsúszott a vizes úton - az az üveg még csak nem is volt preparálva és nyolc helyen szilánk ment a hölgy csuklójába. Ugyanígy egy véletlen esemény látható akkor, mikor Deckard megakadályozza Rachelt, hogy elhagyja a lakást. Ford ekkor túl erősen lökte a falhoz Sean Youngot, akinek az arcán valódi fájdalom és düh tükröződik. A rendező és a stáb közti összetűzések sztrájkhoz vezettek, emiatt hihetetlen mértékben meghosszabbodott a forgatás ideje, ez pedig egyik alkalommal annyira megterhelte Rutger Hauert, hogy elnézést kért, visszatért a szállodai szobájába és diszkréten összeesett:) Ridley Scott a nehézségek ellenére azt mondja, hogy ez a legteljesebb és a leginkább személyes műve. 

A készítés folyamatának légkörére jellemző, hogy már az elején rossz viszony alakult ki a direktor és az operatőrök között. A Tyrell irodájában játszódó jeleneteket Scott két hétnyi munka után újraforgattatta, ezzel a kollégáival való konfliktus kialakítása mellett két héttel meghosszabbította a munkálatokat. Később aztán  elkezdődött a "póló-háború", aminek keretében a stábtagok Scott módszereit becsmérlő pólókban kezdtek járni, a direktor és a közelebbi munkatársai pedig válasszal ellátott ruhadarabokat vettek fel. A szerződésben foglaltak szerint ha a produkció túllépi a megengedett keretet, akkor a társproducerek kezükbe vehetik az irányítást; majd mivel ez a keret-túllépés megtörtént, így miután az anyagok rögzítése befejeződött, a fő "pénzellátó" Michael Deeley-t és Ridley bácsit kirúgták, a helyüket pedig a Jerry Perenchio-Bud Yorkin-páros vette át. Ők követték el a mozis verziót és ők írták a narrációt, amit Deckard mond el a játékidő alatt - ezek vezettek a Blade Runner bukásához... Egy városi legenda szerint az említett szöveg, amit Ford a látottak alá mondott, direkt olyan pocsék. A színész hangsúlyozta, hogy mennyire utálta a dolgot, de kitart amellett, hogy a körülményekhez képest a lehető legjobb teljesítményét nyújtotta - azt gondolta, úgysem használják majd fel az anyagot. Deckard alakítója ma is azt mondja, hogy ez volt az egyik legmegterhelőbb film, amin valaha dolgozott, egyrészt a frusztráló felvételek, másrészt az utólagos változtatások sorozata miatt. 

"Mikor végeztem a forgatókönyvvel, előkerestem a regényt és átfutottam azt is. Egymásra építkeznek, így aki először a regénnyel találkozott, annak tetszeni fog a film és aki elsőnek a filmet látta, az élvezni fogja a regényt." - Philip K. Dick 

A filmszínházas verzió stáblistája alatt felfedezhetőek a Stanley Kubrick-féle Ragyogás kimaradt képsorai. Pris akrobatikus támadásának végrehajtására egy tornásznőt alkalmaztak, ám ő a rengeteg próba alatt úgy elfáradt, hogy végül nem tudta végrehajtani az akciót. Helyette egy sebtében felvett férfi tornászt láthatunk. A karakterek francia, Boyard márkájú cigarettát szívnak. A replikánsok fénylő szemét egy ősi fényeffekttel hozták létre, amit még Fritz Lang talált fel a Metropolis-hoz - a Szárnyas fejvadász rengeteg dologban hasonlít ehhez a legendás némafilmhez. Tyrell piramisának modellje kb. 2,7 méter széles és 6,3 méter magas volt - a makett véletlenül kigyulladt és elégett, így az Alien Space Jockey-jához hasonlóan nem maradt fent. A nyitójelenetben a város házainak egyike valójában egy mosdókagyló:) A betétdalokat tartalmazó album csak 1992-ben jött ki. Ehhez a mozgóképhez kapcsolódik egy hírhedt mendemonda, ami szerint minden egyes cég, ami reklámot helyezett el ebben a sötét, jövőbeli városban, az csődbe megy, vagy mélypontra kerül - "a Szárnyas fejvadász átka" anno valóban lesújtott a Coca-Colára meg az Atarira. A filmből nem készült regény, hanem az alapul szolgáló Dick-művet adták ki újra, más címmel és más borítóval. 

Ahogy már szóba került, több változata létezik ennek a műnek. A legritkább közülük a San Diego Sneak Preview, amit csak egyszer vetítettek, 1982 májusában és majdnem megegyezett a mozissal, de tartalmazott három extra jelenetet. A leghosszabb a 2007-es Ridley Scott's The Final Cut, ami 117 perc. Az eredeti Blade Runner kópiája 1989-ben bukkant fel, addig mindenki azt hitte, hogy eltűnt. Ebben nincs benne a narráció, a rendezőnek mégsem tetszett, szeretett volna még alakítani rajta, de nem kapott rá elég időt, így aztán a Rendezői Változat néven kiadott film valójában nem is az - a The Final Cut az igazi. Az említett valódi rendezői változathoz több javítást is elvégeztek, ezek egyike Zhora halál-jelenetének újraforgatása volt. Joanna Cassidy 25 év után simán belefért az 1982-es, sokat mutató jelmezébe és ráadásul képes volt szinte tökéletesen megismételni negyed évszázaddal korábbi mozdulatait, ami elképesztő színészi teljesítmény. Az újonnan felvett részletet zöld háttér és számítógépes grafika segítségével tették be a megfelelő helyre. 2007-ben megjelent a gyűjtőknek készült Ultimate Edition DVD, ami egy ötlemezes kiadvány. 

"A történet lényege - legalábbis szerintem - az, hogy miközben levadássza és megöli a replikánsokat, Deckard fokozatosan elveszíti emberi mivoltát. Eközben úgy tűnik, hogy maguk a replikánsok egyre inkább emberibbek lesznek. Végül Deckardnak fel kell tennie a kérdést, hogy miért teszi azt, amit tesz és hogy van-e lényeges különbség közte és köztük? Ha pedig még tovább megy, az is felmerülhet benne, hogy egyáltalán kicsoda ő, ha valójában nincs lényeges különbség?" - Philip K. Dick 

A most következő bekezdésekben a történet al- és főtémáit tárgyalom. Saját kútfőből azt szűrtem le, hogy talán a leglényegesebb kérdések a megkülönböztetés és a fajgyűlölet. Ha úgy vesszük, akkor a replikánsok is emberek, sőt, ők azok, akikké mi szeretnénk válni. Lehet, hogy éppen ezért üldözzük őket annyira, mert jobbak nálunk? De ha már itt tartunk, az tesz minket emberré, hogy tökéletlenek vagyunk, hibázunk; éppen ezért eme "felsőbbrendű" lények túl tökéletesek ahhoz, hogy emberek lehessenek. Szóval üldözik, szolgasorba kényszerítik és tárgyiasítják őket - éppen úgy, ahogy a nácizmus hívei az áldozataikat. Csak még egy példa: a Földön tilos androidoknak tartózkodni, de Batty és társai mégis idejönnek, hogy találkozzanak alkotójukkal - mint az üldözöttek, akik azzal a tudattal térnek haza, hogy a biztos halál várja őket, de mégsem tehetnek mást. Hangsúlyoznám, hogy ez csak egy értelmezési lehetőség, azonban ismerve a regény megírásának körülményeit, ez a dolog, még ha felszínesen is, de biztosan benne van. 

Még a legalapvetőbb dolog, a műfaji meghatározás sem egyszerű a Szárnyas fejvadász esetében, hiszen bár alapvetően sci-fi akciófilm, de tartalmaz film noir és cyberpunk elemeket, ezen kívül bibliai meg irodalmi forrásokra (William Blake) is támaszkodik. Ezen alkotóelemek révén egyszerre van jelen a múlt (az említett bibliai utalások), a jelen (ez a világ hiába modern, külsőségeiben mégsem annyira különbözik a miénktől) és a (sötét) jövő, ami hol csillogó és fantasztikus (Tyrell épülete), hol pedig mocskos és romos (Sebastian lakhelye). A korok és idősíkok találkozása feszültséget, a sok értelmezési lehetőség pedig bizonytalanságot teremt a néző számára. Az egyik dolog, amit a mű bemutat, az a technikai fejlődés hatása a társadalomra és a környezetre - a regényben ez a vonal nagyon erőteljes. Ennek példája a teljesen mesterséges környezet: sehol egy növény, az ég fekete és állandóan esik az eső, az állatokból pedig már csak robot-másolatok maradtak fent. 

A fő téma persze - ahogy azt a korábbi Dick-idézetből is kivehettétek - a lét kérdéseinek boncolgatása. A hús-vér szereplők nem törődnek a másikkal, az utcákon mozgó tömeg hideg és személytelen; míg a replikánsok szenvedéllyel teli, egymást segítő lények - emberibbek nálunk. Ez a tulajdonságuk nem csak Deckardot, de minket, a nézőket is arra késztet, hogy elgondolkozzunk rajta, mit jelent embernek lenni, és ha eljutunk a definícióig, át kell gondolnunk, hogy vajon mi magunk beleférünk-e ebbe a kategóriába... Ugyanakkor az isten-komplexus, a mesterséges úton életet teremtő ember problémája szintén felvetődik, úgy, ahogy évszázadokkal korábban Mary Shelley Frankensteinjében. A klónozás és az intelligens gépek olyan dolgok, amik már jelen vannak a világban - talán észre se vesszük őket vagy nem tudunk róluk -; Scott filmje pedig 30 évvel ezelőtt felhívta a figyelmünket, hogy mi történhet, ha ezek kicsúsznak a kezünkből - reméljük, hogy másként lesz... 

Érdekes mellékszálacska a sakkjátszma, amit Sebastian és Tyrell játszik egymással. Batty beleavatkozik, így végül az előbbi nyer, de aki látta a filmet, az tudja, hogy mind a győztes, mind a vesztes jutalma ugyanaz: halál. A sakkparti a replikánsok és az emberek harcát is bemutatja, mert az emberek gyalogokként (nagy számban jelenlévő, feláldozható személyként) tekintenek az androidokra, míg ők el akarják érni a halhatatlanságot (átérve az ellenfél térfelére a gyalogból királynő lehet). Egy másik megközelítés szerint a játszma Batty-t jelképezi, aki Tyrellhez akar eljutni, ő pedig kétszer is végzetes hibát követ el, ezzel Roy kezére játssza saját magát. Különleges pillanat az, amikor Roy megmenti Deckardot. Ez sokak szerint azért történik, hogy Batty átadja a tapasztalatait Deckardnak, felkészítse rá, milyen érzés lesz majd a halál küszöbén állni, ezáltal a férfi örökké emlékezni fog rá, vagyis így - ha nem is szó szerint - de az android-vezér mégiscsak eléri a halhatatlanságot. Ennek az igazi különlegessége viszont az, hogy Rutger Hauer az utolsó pillanatban találta ki karaktere szavait és viselkedését, vagyis ez a szimbólum teljesen improvizált, nem egy előre betervezett dolog - így lehetséges, hogy nem jelent semmit. 

Az összeesküvés-elméletek rajongói is találhatnak nekik tetsző dolgokat ebben a világban, hiszen mindent erőteljesen áthat a paranoia: A nagyvállalati hatalom megtestesülései (pl. a piramis), a mindenütt jelen lévő rendőri erők (a repülő kocsijaikkal!), a mindenfelé kutató reflektor-nyalábok és a replikánsok kiszűrésére szolgáló különös vizsgálat mind-mind ezt erősítik. Az androidok létrehozása és programozása pedig (egyesek szerint) az individuum feletti hatalmat jelképezi. Ezen túl óriási jelentősége van a szemnek, mint szimbólumnak, erre azonban nem térnék ki bővebben, mert túl sok példa van rá, mindössze két dologra hívom fel a figyelmeteket: az androidok fénylő szemére és a tesztben látott, hatalmasra nagyított látószervekre. Ezeken túl megfigyelhető a kultúrák keveredése, a japán feliratok és arcok jelenléte pedig a '80-as évek egyik nagy félelmét mutatja be, azt, hogy az amerikaiak tartottak (és szerintem ma is tartanak) attól, hogy a japánok gazdaságilag feléjük kerekednek majd - a Blade Runner világában ez (már?) megtörtént. Az elnyomó hatalomtól menekülve sok ember elhagyja a Földet és a kolóniákra költözik, valamint több jel mutat tömeges bevándorlásra, ami az USA egyik állandó problémája a mai napig. Úgy látszik, ez a jövőben sem oldódik meg számukra... (2016-ra Európa ugyanebben a csónakban evez...)

Az utolsó mellékszál, amiről beszélni szeretnék, az a kereszténységgel kapcsolatos értelmezési lehetőség. A négy android szuperképességekkel bír (hozzánk viszonyítva), teremtették őket (Tyrell és cége), valamint "az égből jöttek" (egy másik bolygóról), így olyanok, mint a bukott angyalok. Roy talán maga Lucifer, aki inkább "úr a pokolban, mint szolga a mennyben", Hauer pedig rosszul idézi Blake-et (tűzben felkelő angyalok helyett lángolva zuhanó angyalokat mond), ezzel tovább erősíti ezt az elgondolást. Mikor Batty átszúrja a kezét, azt szinte mindenki egy krisztusi sebnek értelmezi, ráadásul halála előtt (vagy éppen a halálával?) megmenti Deckardot, ez az önfeláldozás újabb hasonlóság közte és a Megváltó között. A fehér galamb ebben az olvasatban a fő-replikáns mennybe szálló lelke. De nemcsak Roy, hanem Zhora is bukott angyal, hiszen a hátán lévő lövésnyomoktól úgy tűnik, mintha kitépték volna a szárnyait, a fellépésein használt kígyó pedig az az állat, ami a Bibliában bűnbe viszi az embert.  

Hátra van még a végső kérdés, amire minden rajongó a bemutató óta keresi a választ, nevezetesen az, hogy vajon Deckard replikáns-e? Erre van egy pár kétes utalás: A legelső a rendőrfőnök szövege, aki azt mondja, hogy hatan szöktek meg a külső planétáról. Számoljunk: egyet lelőttek még a cselekmény kezdete előtt, Leonnal Rachel végez, Deckard megöli Pris-t és Zhorát, Batty pedig eléri az élettartama végét és ettől távozik az élők közül. De ez csak öt! Sokan azt mondják, a hatodik android maga a főhős, de ez valójában nem így van - legalábbis az M. Emmet Walsh karaktere által mondott szövegben jelen esetben nem lehet bízni. Ez a fura ellentmondás, miszerint négy+egy van, de Bryant hatot mond, egy utólagos változtatás eredménye, ugyanis amikor a párbeszédet rögzítették, akkor még úgy volt, hogy tényleg lesz egy hatodik replikáns, egy Mary nevű, akit Stacey Nelkin alakított volna, ám őt az utolsó pillanatban kiírták a történetből. A készítők felvettek egy másik párbeszédet, Scott azonban valamiért összevágta a régit és az újat, ezért megmaradt a rejtélyes hatodik kérdése. A The Final Cutban a rendező helyrehozta ezt a "hibát". 

Egy másik dolog, amit Scott viszont szánt szándékkal alkalmazott, az Deckard fénylő szeme az egyik jelenetben - mint tudjuk, a többi gépembernél ugyanilyen effekttel jelezték a hovatartozását. Ugyanakkor a blade runner házában lévő rengeteg fénykép is gyanús, hiszen ahogy korábban láttuk, Rachel és Leon szintén ragaszkodik a programozott emlékeiket valósnak feltüntető fotókhoz. Az utolsó lökést pedig Gaff origami-unikornisa adja, ami jelentheti azt, hogy a különös külsejű nyomozó hozzáfért a valóban replikáns Deckard beépített memóriájához; vagy utalhat arra, hogy ebben a furcsa jövőben az emberek ugyanazt álmodják - és talán az androidok is. Vagyis mindenki összetartozik, hacsak utóbbiak nem elektromos bárányokat látnak álmukban... Lássuk, a szereplők és az alkotók mit gondoltak ebben a kérdésben: Scott szerint Deckard replikáns; Dick embernek gondolta; az eredeti forgatókönyvíró Hampton Fancher szerint ember, de ez megkérdőjelezhető. A producer Michael Deeley szintén embernek tartja; Olmos viszont replikánsnak. Állítólag Scott, Hauer és Ford kiegyezett a forgatás előtt, hogy Deckard ember, de a direktor ezt a megállapodást később a hősök alakítóinak megkérdezése nélkül felrúgta. Mind Hauer, mind Ford embernek tekinti a címszereplőt - Ford szerint a nézőnek kell egy biztos pont, egy karakter, akiben bízhat, ez az ember Deckard; Hauer pedig kifejtette, hogy a férfi harca a géppel Scott miatt ledegradálódik két masina harcára. Vannak viszont olyanok, akik azt mondják, a lényeg éppen az, hogy nincsen biztos válasz, ez így nagyszerűen illeszkedik a film bizonytalan, paranoid, sötét hangulatához. Mindenki maga döntheti el, hogyan akarja értelmezni a szóban forgó robot-vadász személyazonosságát. 

Nézzük meg most azt, hogy mi mindent inspirált a Blade Runner, miket köszönhetünk neki! Az alábbi dolgok lettek belőle: 4 dokumentumfilm, 3 hozzá kapcsolódó elő- és utótörténeti regény, a Future Noir: The Making of Blade Runner nevű könyv, 2 videojáték (1985-ből és 1997-ből), az A Marvel Comics Super Special: Blade Runner című 24 számból álló képregény-sorozat (ez a Do Androids Dream of Electric Sheep?-en alapul) és az ezt követő 4 részes Dust to Dust miniszéria. Ridley Scott műve inspirálta az egyik legmeghatározóbb számítógépes játékot, a Deus Exet, valamint a Kurt Russell főszereplésével készült A katonát, ami (elviekben) ugyanabban a világban játszódik. Született egy tv-sorozat is, a Total Recall 2070, ami a címéből könnyen azonosítható Total Recall és a Blade Runner összeolvasztásából lett. Sokáig terveztek egy folytatást, az ehhez készült forgatókönyvek egy része regényként megjelent, a többiből nem lett semmi - ám most már biztos, hogy lesz új Szárnyas fejvadász, csak nem tudni, mikor és hogy elő- vagy utótörténet lesz-e. (A Blade Runner 2049 2017-ben érkezik a filmszínházakba.)

Bemutatásakor a Szárnyas fejvadász eléggé megosztotta a kritikusokat. Furcsa módon a Scottra oly jellemző lassú tempót rótták fel ellene az USA-beli hozzáértők, alig három évvel korábban viszont még tapsoltak A nyolcadik utasnak, pedig az sem sokkal gyorsabb. Azonban az igazán lényeges buktató a bemutatás dátuma volt, merthogy szinte egybeesett a Star Trek: Khan haragja és az E.T. premierjével, amik bankot robbantottak. Mellettük egyetlen másik sci-fi sem rúghatott igazán labdába 1982-ben... 

Mindezek ellenére a későbbi korok meghozták Deckard kalandjának az elismerést, hiszen hét különböző díjat nyert; 1993-ben pedig beválasztották az Amerikai Nemzeti Filmarchívumba, hogy megőrizzék az utókor számára. 2007-ben a Látványeffekt-Társaság megszavazta a valaha készült második leginkább vizuálisan inspiráló mozinak - azt nem tudom, melyik lett az első. Minél több idő telt el 1982 óta, annál többen tartották a Blade Runnert minden idők (egyik) legjobb tudományos-fantasztikus mozgóképének és ugyanígy gondolnak rá ma is. Ráadásul nem mellékesen ez a mozi vezetett Philip K. Dick írásainak széles körű megismeréséhez és azoknak filmes feldolgozásaihoz, így született meg például a Total Recall és a Különvélemény. 

Engem annyira nem ihletett meg, mint a Mulholland Drive, de azért úgy hiszem, ez egy korrekt összefoglalása a Szárnyas fejvadász legfigyelemreméltóbb aspektusainak.

Ahogy tegnap ígértem, belevágtam a Thora Birch-horrorokba. Elsőnek a Dark Corners-t választottam, egyrészt mivel időrendileg is ez az első, másrészt pedig ez tűnt a legérdekesebbnek. Felvezetőnek ennyi elég, lássuk, mi lapul a Sötét zugban:

Susan (T.B.) élete szinte tökéletes. Szép és fiatal, öt éve boldog házasságban él férjével, Dave-vel (Christien Anholt), csak éppen gyerekük nem lehet, mert az asszony frigid. Szerencsére műtéti úton lehetséges egy megtermékenyítés, amire hosszú ideje készül a pár, de ahogy a beavatkozás egyre közeledik, Susant szörnyű rémálmok kezdik kísérteni. Ha elalszik, egy másik világban ébred, ahol Karennek hívják, nem szőke, hanem fekete a haja és egy temetkezési vállalkozásnál dolgozik. Karent démonszerű, furcsa emberek zaklatják a mindennapjai során, közülük is kiemelkedik a legijesztőbb, egy tűhegyes fogakkal bíró, hatalmas termetű férfi. Susan a lidércnyomások utóhatásaitól egyre zaklatottabb lesz, az alvás közbeni rémálom-világ pedig lassan kezd befurakodni a mindennapjaiba, amíg aztán már nehezen tudja eldönteni, mi a valódi és mi nem az. A szőke hölgy csak a hipnoterapeuta dr. Woodleigh (Toby Stephens) segítségében bízhat, miközben egyre több jel kezd afelé mutatni, hogy Susan/Karen, a hegyes fogú szörnyeteg és a valóságban is létező Nightstalker nevű sorozatgyilkos valahogy összefügg egymással - de hogyan? És vajon melyik a főhősnő valódi élete: a sötét, borzalmas látomás-föld vagy a világos, boldog valóság, amibe lassan átszivárog a másik realitás?

Amint elkezdődött a film, az első két jelenetnek nem láttam értelmét. Aztán jön az a pillanat, mikor Susan először "változik át" Karenné és akkor hirtelen minden érdekesebb lesz. Elkezdenek sorakozni a furcsábbnál-furcsább események az álom-világban, ám a valóság szintén tele van különös, gyanakvásra késztető karakterrel. Ahogy egyre szövevényesebbé válik a dolog, úgy válik minden egyre szürreálisabbá, de nem árt észnél lenni, mert az egyes, korábban érthetetlennek talált részletek mind-mind értelmet nyernek a későbbiekben! Figyelni kell az összes apró részletre, mert még az abszolút jelentéktelennek tűnő dolgok is rámutatnak az elsöprő erejű befejezésre, amit hiába sejthetsz, mégis le fog taglózni. Én még az utolsó pillanatban is arra gondoltam, hogy "nem, ez lehetetlen, így nem érthet véget" és aztán rendesen sokkolt, amikor még durvább lett a befejezés, mint amire számítottam!

Rengeteg agyalásra és találgatásra adnak okot az erőteljes képek, amik megismétlődnek ilyen vagy olyan formában. Mindig lesz egy tipped, ki lehet a gyilkos, nem tudhatod majd, hogy a fickó tényleg ember-e vagy sem és folyton akad egy-egy kis részlet, ami előre- vagy visszautal valamire. A gödörhöz hasonlóan próbálnak félre vezetni, ami viszont itt kevésbé működik, de talán csak számomra, mert én már tapasztalt horror-néző vagyok. Az egyik csúcsjelenet a temetés, ahol hirtelen összemosódik a két világ - azt valami fantasztikusan oldották meg; a tetőpont viszont egyértelműen az utolsó jelenet, ami visszanézve rengeteg dolognak ad félelmetes jelentést, de önmagában is elég rémisztő.

"A halál nem vár. Se férfira, se nőre." 

Az alternatív valóság témájára két példa ugrott be: az egyik a Franklyn, amiben a hős szintén egy "elképzelt" világban él; a másik pedig az Álomháború, ahol bár kissé más módon, de jelen van a váltás a realitások között, amik átfedik egymást. A szőke Susan világa majdnem olyan, mint a Paradicsom, melynek ő az egyik angyala; míg Susan a Pokol tornácáról elindulva egyre közelebb kerül a démonok földjének szívéhez, miközben Hádész bestiái üldözik. Utólag végiggondolva a dolgot, ez nem csak a külsőségekre igaz... Külön érdekesség, hogy mindkét nő a másik világát látja álmában, ami csak még egy plusz csavarintás a sztorin, ráadásul a visszatérő dolgok és a befejezés sugallnak egy újabb lehetséges értelmezési módot, amiről azonban nem akarok bővebben beszélni, nehogy lelőjem a végső poént. Karen történetét ezen túlmenően az teszi extrémebbé, hogy ő ébren is hallucinál, de az egész annyira "valóságos", hogy egy pillanatra sem gondolsz majd arra, hogy "áá, ez csak álom" - mert mi van, ha éppen az a reális realitás? A sok nyomasztó, sötét pillanat ellensúlyozására Susan és Dave együtt sokat viccelődik, ezek olyan kedves, szerelmes csipkelődések, amiken viszont jóízűen lehet nevetni, így egy kis időre elfelejthetjük a borzalmakat - ez nagyon tetszett.

Thora Birch nagyszerű mindkét szerepében, bár azt hiszem, igazából Susanként jobb. Ott több múlik rajta, mint a fekete Karenként, mert azokban a jelenetekben a külsőségek dominálnak. Már az előző cikkben meg akartam jegyezni, hogy a hölgynek milyen jó hangja van, simán el tudnám képzelni szinkronszínésznek; itt pedig látványelemnek sem utolsó, feketén nagyon szexi, főleg a vak rendőrös szekvenciában:P Christien Anholt annyira ismerős volt, végül ma reggel megtudtam, hogy Az elveszett ereklyék fosztogatóiban ő a férfi főszereplő. A gyilkos Needletooth-t Oliver Price játssza, a hangját Rupert Degas szolgáltatja. A mellékszereplők közül Ray Charleson (Mr. Kyrke-Smith) emelkedik ki, aki a már-már rémisztően nyugodt, a halálhoz túlságosan hozzászokott temetkezési vállalkozót kelti életre. Az író-rendező Ray Gower volt - ezen kívül csak egy rövidfilm megalkotása és egy hasonló műfajú, nagyobb mozinál a forgatókönyv szerkesztése fűződik a nevéhez.

Semmilyen érdekességet nem találtam a neten ehhez a mozihoz. Se a költségei, se a bevétele, se a kritikai fogadtatása nem ismert, ezek pótlására álljon itt egy idézet az imdbről. A ciprusi ironfist699 nevű felhasználó írja ezt: "A befejezéskor jön egy nagyszerű csavar, amire rengeteg kis utalás van a játékidő alatt, de ezeket egészen a végéig nem igazán tudod értelmezni. Nem az a tipikus moziba-járós alkotás, de ha szeretsz filmeken gondolkozni és van rá lehetőséged, akkor nézd meg." 

Egyetértek vele: A Dark Corners egy méltánytalanul ismeretlen, izgalmas és gondolkodásra késztető morbid rémálom, ami kellőképpen véres, sokszor rémisztő és a legjobb David Lynch-mozikhoz hasonlítható csavarossággal juttatja el a nézőt a baromijó lezáráshoz! 

Utólagos szerkesztés: A youtube-on találtam egy Fangoriás interjút Thorával, ott mesélt erről a moziról. Megtudtam, hogy a Susanes részeket vették fel először, aztán Karent, de volt, amikor váltakozva rögzítették a szekvenciákat. Egy órába tellett az átváltozás számára. Elmondása szerint azért volt rendkívül nehéz ez a kettős szerep, mert tudta, hogy mi lesz a vége, de mégis úgy kellett tennie, mintha nem tudná, merthogy az általa életre keltett figurák tényleg nem sejtették. 

Pontozás: 

imdb: 5.1 (4 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5 (Még egyszer meg kell majd néznem...) 

Hírek: 

- Toby Stephens következő munkája a The Machine című sci-fi thriller, ami egy öntudatra ébredő számítógépről szól. 

Várható: Thora Birch horrorjai. 

Ja és még valami: Akit érdekel, miért éppen Dark Corners (Sötét zug) a címe, az nézze meg!

Nemrégiben végignéztem az ősidőkből itt maradt, dvdre és cdre kiírt filmjeimet, azokat, amikről még nem írtam, ezekből született egy szavazás, hogy melyiket nézzem meg. Akadt néhány, amiről úgy gondoltam, mindenképpen megtekintem, még a többi előtt és ezek közt legelső volt A gödör. Még nagyon régen láttam először, nem tudom, hogyan bukkantam már rá, de valószínűleg Thora Birch miatt, akit mindig is kedveltem. Ez az egyik kedvenc horrorom, így elfogult leszek vele, ezért aki szar filmnek tartja a The Hole-t, az ne olvasson tovább, mert csak ideges lesz...

Helyszínünk Anglia, egy elit bentlakásos iskola, ahonnan eltűnik négy diák, két lány és két fiú. Váratlanul előkerül az egyikük, borzalmas állapotban. Liz (Birch) lelkileg romokban hever és nehezen nyílik meg a pszichiáter dr. Horwoodnak (Embeth Davitz), ám amikor mégis megteszi, fény derül egy különös kalandra egy föld alatti bunkerben, ami kis híján rosszul sült el. A lány szerint egy ötödik diák, Martyn (Daniel Brocklebank) felelős a történtekért, a rendőrség pedig azonnal az említett nyomába ered. A vádlott mindent tagad és szerinte éppen az ellenkezője történt annak, amit Liz elmesél. A doktornő pedig szembesül a valósággal, amikor a rendőrség megmutatja neki a helyszínt és azt, hogy a négy gyerekből három már csak holtan került meg. De mi történhetett valójában odalent? Milyen titkok rejlenek az egyetlen túlélő lassan megbomló elméjében?

A szituáció rémesen egyszerű: négy fiatalt bezárnak egy helyre, ahonnan nincs kiút. Ameddig minden készletből van elég és úgy tudják, Martyn a megbeszélt időpontban értük jön, addig semmi gond nincs, de aztán a megmentő nem érkezik meg és lassan kezd elfogyni az étel meg az ital. Mint ahogy a mondás tartja, sok jó ember kis helyen gonosszá válik, de mi van akkor, ha ők nem is jó emberek? Három különböző szemszögből láthatjuk ugyanazt az eseménysort: Liz tanúvallomása, a megvádolt fiú története és végezetül a valóság képei peregnek le előttünk. Miközben a doktornő próbálja összerakni a szálakat, a háttérben a rendőrség szintén kutat, de semmi sem utal arra, hogy melyik út a helyes, nem tudhatjuk/tudhatnánk, hogy melyikük halad a jó nyomon. Ám mivel Liz előtt sokszor megelevenednek az események, ezért lassan rájövünk, hogy kinek lehet igaza. A végső poén pedig a lezárás, mikor dr. Horwood szembesül az igazsággal - az valami óriási! 

Ez a szituáció abszolút reális és biztos vagyok benne, hogy minden néző végiggondolja azt, hogy mit tenne az adott szereplő helyében. Talán negatív képet fest rólam, de én simán bele tudom élni magam Liz helyzetébe is, teljesen át tudom érezni, amin keresztülmegy... Mivel úgy egy órán át semmi nem biztos, ezért csak találgathatunk, a félrevezetések nagyszerűen működnek és aztán a film az utolsó negyedében brutális képsorokban is bővelkedik, ám igazán nem a látvány, hanem a mögötte rejlő gondolat az ijesztő. Megérteni, hogy ki mit és miért tesz, elképzelni, hogy milyen érzés lehet szembesülni ezzel vagy azzal - hátborzongató...

"Ne bámulj rám így! Nem az én hibám, ha nem tetszik, amit mondanom kell." 

A négy fiatal kitűnően játszik. Thora és partnernője, Keira Knightley (akit ekkor még gyakorlatilag senki nem ismert) szép és tehetséges, de nekem Embeth Davitz is tetszett - sajnos az ő játéka már korántsem annyira jó, mint kolléganőié. A három férfi főhős (a már említett Daniel Brocklebank, Desmond Harrington - Mike, és Laurence Fox - Geoff) szintén baromijó, és most az egyszer megtörtént az, hogy mindenkiért tudtam szurkolni. Mindnyájan szörnyű megpróbáltatásokon mennek keresztül és én egytől-egyig szorítottam értük - persze ezúttal is volt egy kedvencem, gondolom könnyen kitaláljátok, melyikük:D

Érdekességek: A film alapjául Guy Burt regénye, az 1993-ban kiadott After the Hole szolgált - Burt egyébként főként sorozatok forgatókönyveit írja. A rendező Nick Hamm (Godsend - A teremtés klinkája) volt. Thora Birch milliós összegű gázsit kapott ezért a munkáért, mert közvetlenül az Amerikai Szépség óriási sikere után készült, amikor még rendkívül keresett színésznőnek számított. Ez Keira Knightley első jelentősebb szerepe és vetkőzik is a játékidő alatt:P A zuhanyzós jelenetnél az urakat egyáltalán nem zavarta a később kalózzá váló hölgy jelenléte, sőt:D A nyitó-záró képsorok érdekes fényeffektjeit egy kilyukasztott fémlapon keresztülvilágítva hozták létre. Az egyik forgatókönyvírónak elég vicces neve van: Caroline Ip. A gödör valamivel több mint 4 millió fontból készült, az Egyesült Királyságban 2 milliónál többet hozott vissza. A többi országban főleg dvdre adták ki, a nemzetközi bevételéről és a kritikai fogadtatásáról nem találtam adatokat. 

Én imádom ezt a mozit: fordulatos, ijesztő, izgalmas, durva, tele van jó nőkkel és annyira valóságos! Csak ajánlani tudom.

Pontozás: 

imdb: 6.2 

Szerintem: 6/5 

Most, hogy végignéztem Birch kisasszony filmográfiáját, találtam benne három érdekes horrort, amiket megnézek majd most sorban. Éjjel adják a Kampókéz 2-t, lehet, hogy azt is megtekintem. Belevágtam a Blade Runner elemzésébe, de nem lesz kész egyhamar. 

Más: 54 évesen elhunyt a kitűnő karakterszínész, Michael Clarke Duncan. Olyan filmek színvonalát emelte jelenlétével, mint a Halálsoron, a Sin City vagy a Daredevil. Kedveltem őt, mindig kiemelkedett a többiek közül (nem csak a magasságával:)).

A cinegore legutóbbi kerekasztalához én voltam az egyik, aki felvetette, hogy sci-fit nézzünk, míg egy másik kolléga (többek közt) bedobta ezt a címet is, amit végül elég gyorsan megszavaztuk. Annak idején először az 1001 film amit látnod kell mielőtt meghalsz névre hallgató könyvben találkoztam vele és leginkább a címe fogott meg, ami mind angolul, mind magyarul marhajól hangzik (ez elég ritka). Aztán megnéztem és nem sokra emlékeztem belőle, bár tény, hogy Vangelis zenéje és néhány felejthetetlen jelenet velem maradt az eltelt évek alatt. Most ismét sor került a Blade Runnerre, ám annyira sok anyagot kellett hozzá feldolgoznom, hogy két cikkben tudom csak megírni. Ez az alap, ami a történettel, a színészekkel meg a fontosabb dolgokkal foglalkozik, a végén a véleményemmel; a következő írásban pedig a különböző értelmezéseket, a készítési körülményeket és az érdekességeket veszem majd számba! Vágjunk bele, szárnyaljunk együtt a címszereplővel: 

A(z 1982-ből még) távoli(nak látszó) jövőben járunk, ahol a Tyrell megavállalat az emberekre megszólalásig hasonlító androidok gyártásával foglalkozik, ám ezek a "gépek" túlságosan intelligensek, erősek és veszélyesek, így a Földön betiltják őket. A többi bolygónkon (mert addigra már ilyenek is lesznek) viszont előszeretettel alkalmazzuk őket rabszolgamunkára és harcra, azonban mindig akad köztük egy-kettő, akik megszöknek és megpróbálkoznak valamivel. Történetünk kezdetén hat (vagy öt?) replikánsnak nevezett robot jut el a Földre, ahol megbízzák a legkitűnőbb "szárnyas fejvadászt" (blade runner, a feladata a replikánsok levadászása), Deckardot (Harrison Ford), hogy kapja el őket, ám ez a feladat korántsem olyan egyszerű. Ráadásul hősünk a küldetés végrehajtása során naponta lesz szemtanúja valamilyen eseménynek, amitől alapjaiban kezd meginogni az androidokról és magukról az emberekről kialakult véleménye - elsősorban a szépséges Rachel (Sean Young) hatására, aki maga is gép. Deckard egyre közelebb kerül a "győzelemhez", ám lassan olyan morális kérdések kezdik nyomasztani, melyek végül eljuttatják őt arra a pontra, mikor fel kell tennie magában a kérdést: Én is replikáns vagyok? 

Ridley Scott az Alien után ismét sci-fit rendezett, ami nagy vonalakban Philip K. Dick regényén, az 1968-as Do Androids Dream of Electric Sheep?-en alapszik. A siker érdekében a Star Wars-szal befutott Harrison Fordot alkalmazta főszereplőnek (Steven Spielberg ajánlására), a rosszfiúk (és lányok) vezetőjének pedig a kitűnő Rutger Hauert választotta. A hölgyek sorát Sean Young (Ace Ventura) és Daryl Hannah (pl. A szomszéd nője 1-2) alkotja, további ismert arcok pedig Brion James (Az ötödik elem), William Sanderson (True Blood), M. Emmet Walsh (pl. Vadiúj Vadnyugat) és Edward James Olmos (Battlestar Galactica). Érdekesség még, hogy a Tyrellt alakító Joe Turkel volt a bárpultos a Ragyogásban. A zenét, ahogy már említettem, Vangelis komponálta és ő maga játszotta fel a szintetizátorán; az alapul szolgáló regény írója pedig ahol tudta, segítette a produkciót. Dick azonban nem érte meg a bemutatót, alig pár héttel a premier előtt hunyt el, szívroham következtében, 53 évesen. Viszont tény, hogy az a 20 perc, amennyit látott a végső verzióból, valamint a forgatókönyv elnyerte a tetszését - a Szárnyas fejvadászt az ő emlékének szentelték. 

Mivel az érdekességek a második cikkbe kerülnek, ezért itt most azokat a gondolatokat osztom meg veletek, amiket a játékidő alatt jegyzeteltem le. Az első dolog, ami eszembe jutott, az a faji megkülönböztetés - ez nagyon erőteljesen érződik a filmben és végülis bele lehet magyarázni, hogy erről szól, pláne ha hozzávesszük a vallási felhangokat is. (A másik írásban erről lesz még szó.) Egyrészt a zene, másrészt a feliratok is multikulturálisak - így került bele az Olmos által játszott Gaff szövegébe egy magyar mondat ("Lófaszt! Nehogymár! Te vagy a Blade Runner!":D). Ugyanakkor mindenütt távol-keleti szövegek, ruhák és ételek keverednek az arab, európai, stb. dolgokkal, ez pedig szerintem egyértelműen inspirációul szolgálhatott Joss Whedonnak a Firefly multikulturális világának megalkotásához. Az itt bemutatott jövő sötét, mocskos, de mégis szép; és ugyanúgy reklámok dominálják, mint a mi korunkat (leginkább a Coca-Cola feltűnő). A hatodik replikánsról és a nem egyértelmű lezárásról szintén a következő posztban fogok értekezni. Egy kis poén a végére még: az egyik főproducernek elég vicces neve van: Run Run Shaw:) 

A Blade Runner 28 millió dollárból készült, bemutatásának idején pénzügyileg megbukott, egészen máig pedig 33 milliót hozott vissza - vagyis jó harminc év kellett, hogy végül megtérüljön. A kritikusoktól annak idején vegyes fogadtatásban részesült, mára azonban a világ egyik legjobb filmjének, a valaha készült legkirályabb sci-fik egyikének és igazi kultfilmnek tartja mindenki. (Erről szintén lesz még szó.) Elismerése nagyban hozzájárult Philip K. Dick többi művének megfilmesítéséhez, így született például a Total Recall és a Különvélemény. 

Röviden összefoglalva: A Szárnyas fejvadász mérföldkő a tudományos-fantasztikus mozik sorában, már csak ezért is érdemes megnézni. Bár egy kétségkívül sokrétű és nagyszerű alkotás, nekem mégsem tartozik a kedvenceim közé, talán úgy lehetne legjobban megfogalmazni, hogy nem nekem való:) Emiatt egy pontot levonok tőle, de ez mégse a minőségének szól, hanem mindössze annak, hogy annyira mégse tetszik. 

Pontozás: 

imdb: 8.2 (4 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 4/5 

Hírek: 

- Ridley Scott a producere a Prometheus 2-nek, ami talán végre összeköti az első részt az Aliennel; valamint ő rendezi majd a már hivatalosan bejelentett, egyelőre 2014-re datálható, pontos cím nélküli Blade Runnert, ami a Szárnyas fejvadász újrája vagy elő/utótörténete lesz. (Mindkettő 2017-ben érkezik, az első címe Alien: Covenant, a másiké Blade Runner 2049.)

- Harrison Ford ötödszörre is ostort ragad és felölti a legendás barna bőrkabátot, a szürke puhakalappal, hogy Indiana Jones-ként az elveszett múlt legendás kincseinek nyomába eredjen! 

- Sean Young a magyar horror, a Gingerclown stáblistáját erősíti. 

- Edward James Olmos a hozzá hasonlóan durva vonásokkal bíró Danny Trejo oldalán bukkan fel a közelgő Machete Kills-ben, ami az első Matchete folytatásának készül. (Láttam, írtam róla.)

Várható írások: A Blade Runner érdekességei; A gödör. 

Nem értem, hogy a napi 300-as látogatottság mellett hogyhogy csak 7 voks érkezett a szavazásomra... Eddig minden jel arra mutat, hogy a Hellraiser győz, de ki tudja? Végezetül pedig egy csodálatos Vangelis-dal következik, a Come To Me, ami igaz, hogy nem szerepel az itt tárgyalt műben, de nekem nagyon tetszik:

Ezt két dolog miatt akartam megnézni: A semmitmondó cím valahogy vonzó volt számomra, mert ránézésre akármi lehet; a főszereplő pedig Kovács Lajos, akit a Kontroll óta nagyon kedvelek, napjaink egyik legjobb magyar férfiszínészének tartom. Így aztán 100 Ft-ért megvettem dvdn a Woyzecket a Metroban, aztán két hónapig állt az asztalomon, mert a húgomat is érdekelte volna, de aztán azt mondta, nézzem meg, ha akarom. Tegnap este végül sort kerítettem rá és egy egészen különös élményben volt részem... 

Woyzeck (K.L.) váltóőr egy hatalmas pályaudvaron. Van egy aprócska bódéja, ahol hosszú órákat üldögél hóban-fagyban, miközben az Orvos (Haumann Péter) különös kísérleteiben vesz részt, vagy a hangosbeszélőkön át parancsokat osztogató Kapitány (Alexander Porohovcsikov, magyar hangja Reviczky Gábor) utasításait teljesíti. Élete egyetlen fontos dolga az élettársa, Mari (Diana Vacaru - Igó Éva), akitől van egy törvénytelen gyermeke. Az asszony sokkal fiatalabb nála és minden férfi a környéken utána vágyakozik - köztük a Rendőr (Gáspár Sándor), aki viszont nem csak bámulja Marit, hanem el is csábítja. Woyzeck sejti, hogy mi folyik körülötte és a rengeteg értelmetlen, hiábavaló dolog meg a romokban heverő kapcsolata lassan a fejére omlik. De meddig fog még tűrni, meddig viseli el mindezt szótlanul? És vajon mit tesz majd, ha végül fellázad a világ ellen? 

"Én csak nyugalmat akarok. Nyugalmat, hogy tudjak aludni." 

Már az első percben (sőt, a menüben) kiderült, hogy ez egy nehezen befogadható művészfilm lesz. Végülis művészinek művészi és elég súlyos dolgok vannak benne, de mégis könnyű megérteni. A létről való elmélkedésről szól, arról, hogy a fontos dolgok elsikkadhatnak a rengeteg felesleges marhaság között és sokszor a világ nem hiába látszik értelmetlennek, hanem az is. A fekete-fehér látványt elképesztően sötét, rendkívül erőteljes képek alkotják: mindent hó és sár borít, folyton fúj a szél, a levegőt a gőzösök füstje mérgezi. Mindenütt árnyak és árnyékok. A "nagy emberek" saját meleg, tiszta, kényelmes szobáikban ülve ugráltatják az izzadtságban fürdő, piszkos arcú munkásokat, akik mégsem mondják azt, hogy elég legyen. Woyzeck nem szól vissza, amikor a Rendőr szó szerint megtámadja őt az utcán; csöndben marad, mikor rajtakapja őt és Marit; még azt is eltűri, hogy a Kapitány megmondja neki, milyen tempóban menjen haza... A háttérben a lényeg persze most is az egyetemes, legfőbb emberi érzés, a Szerelem: ez az egyetlen dolog, aminek elrablását a "hős" végül nem tűri el. 

"A morál az, ha az ember morális." 

Érdemes figyelni az aprócska, visszatérő dolgokat: a fényképet a falon, ami hirdeti, hogy nem volt mindig minden ennyire rossz; az izzadtságot a címszereplő arcán; a Bibliát és a belőle származó idézeteket; a sötét világban szinte világítóan fehér babakocsit, meg a Fiút (Varga Sándor). Ha ez a lét a purgatórium (vagy a Pokol maga?), akkor talán ez az ifjú egy angyal, aki a bukás felé közeledő férfi lelkét próbálja megmenteni. Viszont ott van Woyzeck mantrája ("Tovább, csak tovább!"), amit mintha a Fiú adna a szájába - akkor ezek szerint talán valami alvilági lény? Sokat lehetne ezeken a dolgokon gondolkozni, ahogy azon is, hogy vajon mi zajlik le az egyes szereplők fejében?

Kovács Lajos játéka tökéletes, legfőképpen az utolsó fél órában, ahol valami félelmetes, gyilkos tekintettel néz a többiekre, arca érzelemmentes, mégis szinte lehengerlő erővel árad belőle a harag, a gyűlölet és a fájdalom. A vele "ellentétes" oldalon álló Haumann Péter karakteréről nehéz eldönteni, hogy tényleg segíteni akar-e? És ha igen, akkor is valószínűleg már csak azután, hogy megkapta azt, amit Woyzecktől akart. Az orosz Alexander Porohovcsikov Reviczky Gábor hangjával megtámogatva már-már ijesztően nyugodt, különös alak, akiről aztán kiderül, hogy a jólét és a köztisztelet közepette az élete gyakorlatilag mégis a főhősétől függ, akit kizsákmányolhat. (A színész egyébként ebben az évben, áprilisban hunyt el, 73 évesen.) Gáspár Sándor zsaruja meglepően ellenszenves fickó, az elnyomó hatalom igazi megtestesülése, akit szerintem minden néző szeretne jól pofán vágni:) - ő is kitűnően alakít. Utoljára hagytam Diana Vacarut, aki a vágy tárgya, Mari. Szép, fiatal és annyira "elhasznált", kiégett. Gyakorlatilag nincs már öröme az életben, "párjához" hasonlóan értelmetlen dolgokkal tölti az idejét - ám míg a férfi munkája és az azzal járó pluszfeladatok tényleg őrültségek, addig a nő a valódi, fontos dolgokban nem találja meg a boldogságát. Hiába a gyerek, hiába a szerelem, hiába minden, Mari rosszul érzi magát a bőrében. Vacaru játéka hátborzongatóan hiteles, különös, hogy ezen kívül egyetlen szerepe sem volt... Az író-rendező Szász János (Ópium), a történet alapját pedig Georg Büchner 1837-ben írt, befejezetlen, azonos című drámája adja. Büchner egyébiránt mindössze 23 évet élt, tífuszban halt meg, és a legismertebb alkotása a Woyzeck, az első olyan német irodalmi mű, aminek egy munkás a főszereplője. A töredékes drámát csak az író halála után adták ki, 1925-ben opera lett belőle, 1947-ben pedig már rövidfilmes feldolgozása is készült. 

Mindössze annyi érdekességet találtam erről a moziról, hogy a Magyar Filmszemlén a Legjobb Operatőrnek (Máthé Tibor) és a Legjobb Színésznek (Kovács Lajos) járó díjakat nyerte el, valamint szerepel a 303 magyar film amit látnod kell mielőtt meghalsz című könyvben - én is onnan ismerem. 

A Woyzeck sötét, nyomasztó, mocskos és abszurd - örök érvényű kérdések sajátosan magyar feldolgozása. Nézése közben eszembe jutott egy érdekes gondolat: talán ez az ős-Kontroll? Annyi dologban hasonlítanak... A lényeg viszont az, hogy maradandó alkotás, amit nehezen felejt el a néző. Egy kisember tragédiája, akihez hasonlóan oly sokan élnek manapság is körülöttünk. Úgy, hogy észre sem vesszük őket és a sok szenvedést, amin keresztülmennek... 

Pontozás: 

port.hu: 8.4 (4 év alatt 0.3-at emelkedett.)

imdb: 7.2 (4 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 5/5 

A dvdről: Papírtokos, 99 Ft-os kiadás, aminél alig van miről beszélni. Az elején jön egy irtó hangos felvezető stúdiólogó, ami után a deprimáló menü fogad minket. Két dolog van, lejátszás és jelenetválasztás - annak ellenére, hogy a borító hátulján ígértek ajánlókat is! Ezért az árért nem vártam sokkal többet, ám sajnálatos, hogy egy ilyen remekmű ennyire mélyre süllyedjen... (A porton egyetlen kép van róla és az internet egészén is alig akad belőle fotó.) Ennek ellenére ajánlom, megéri az árát! 

Hírek: 

- Reviczky Gábor jelenleg a készülő első magyar fantasy, a Liza, the Fox-Fairy szereplőgárdáját erősíti.

Ma este adják a Hanna - Gyilkos természetet, amit megpróbálok megnézni. Vagy az lesz a következő írás, vagy nem tudom mi...

Újból itt vagyok. Mostanában az augusztus 20. miatt nagyon megnövekedett a forgalom a munkahelyemen, ezért kevés időm van írni, plusz estére elfáradok, nem tudok már filmet nézni. Emellett egy extra feladatot is rám bíztak (amit ma fejeztem be) és még van két saját projektem, amikkel foglalkoznom kéne - dióhéjban ezért nincs mostanában heti három bejegyzés, mint régen. Azért annak viszont örülök, hogy az átlag látogatottság jelentősen megnövekedett és nemrég egy felhasználó rengeteg kommenttel is megörvendeztetett minket, szóval az oldal éli az önálló életét, nélkülem is. Na, most már rátérek a tárgyra: 

Emlékszem, anno mekkora feneket kerítettek ennek a mozinak, aztán sorban jöttek a folytatásai, a széria jelenleg a negyedik részénél tart, amit még ugyan nem mutattak be, de már készen áll. (Fűrész-effektus.) Egy jó független horrorról van szó, amihez összeraktak három kitűnő alapmotívumot: félelem az ismeretlentől, félelem a sötéttől és mindezt megspékelték a jó öreg Blair Witch Projectben látott áldokumentum-jelleggel. Az egyszemélyes stáb Orin Peli semmit nem bízott a véletlenre, rengeteget foglalkozott alacsony költségvetésű mozgóképével, amiből aztán mind ő, mind a két szereplő milliókat kaszált. Lássuk, hogyan is történt mindez, de előtte néhány szót a történetről: 

Katie (Katie Featherston) és Micah (Micah Sloat) három éve járnak együtt, nemrégiben pedig összeköltöztek. Ám időről-időre furcsa események zavarják meg boldog együttlétüket, mióta közös az otthonuk, a srác pedig úgy dönt, vesz egy kamerát, amivel leleplezi a különös hangok és megmagyarázhatatlan mozgások forrását. Katie csak ekkor meséli el neki, hogy már 8 éves kora óta visszatérően kísérti őt egy entitás, amiről képtelen megmondani, hogy micsoda; ezt alátámasztandó pedig már az első éjszakai felvételen megjelenik valami, aminek nem szabadna ott lennie. Micah élvezi a rémisztő helyzetet, párja azonban egyre jobban kezd félni és hamarosan mindketten szembesülnek azzal, hogy bármi is van rajtuk kívül a házban, az a lény ártó szándékú. A napok telnek, az ijesztő történések sokasodnak, a fiatalok pedig már a szemüket sem merik lehunyni. Vajon mi fog történni velük? És mi lehet ez a lény, ami terrorizálja őket? 

Alapvetően nem érdekelt ez a mozi, de a helyi turkálóban 100 Ft-ért ott volt eredeti külföldi dvdn, gondoltam beruházok rá és végülis nem bántam meg. Az Ideglelésből meg a lemez borítóján lévő rémisztgető feliratokból kiindulva úgy néztem meg, hogy az éjszakai részeket mindig lehalkítottam és bekészítettem magam mellé egy olvasólámpát is, hátha annyira ijesztő:D (Viccen kívül anno a Blair Witch utolsó 10 percét csak felkapcsolt villany mellett mertem végignézni...) Voltak borzongató pillanatok, de az egész egy hozzám hasonló horror-rajongó számára mégsem volt olyan durva. A már említett nagy elődhöz képest annyi újítás van benne, hogy itt bizony egy idő után már sosem tudhatjuk, mikor jön majd az ijesztés, a befejezés pedig bár sejthető, mégis igencsak mellbevágó és emlékezetes megoldás. 

Kameradráma (hehe) révén elég kevés a szereplő, tulajdonképpen csak a párocska tagjai lényegesek. Katie Featherston nagyon cuki, érte tudtam szorítani, Micah Sloat viszont kevésbé szimpatikus karaktert játszik, így hozzá aligha tudtam kötődni (ez a végjátékot tekintve rossz, de a hiba szerintem nem bennem van). Minimális speciális effektusok vannak, de mindig a megfelelő helyen; az ismeretlen éjszakai látogató egyre erőszakosabb megjelenései pedig garantáltan hatással lesznek mindenkire! 

Érdekességek: A helyszín Oren Peli saját háza volt, a rendező egy évet töltött az épület átalakításával, újradekorálásával. Az inspirációt az adta neki, hogy egyszer éjjel arra riadt fel, hogy egy doboznyi mosópora lerepült a polcról, ám olyan helyről, ahonnan nem tudott volna magától leesni. (Hasonló már velem is előfordult, csak nekem a filmes akciófiguráim szoktak megmagyarázhatatlan módon mindig hajnalban lezuhanni a helyükről...) Peli egy személyben volt író, rendező, producer, vezető operatőr, vágó és szereplőválogató. Egész életében félt a szellemektől, olyannyira, hogy még a Szellemirtók is megrémítette - ebből merített erőt a művéhez. A forgatás mindössze 10 napig tartott, a színészek nem kaptak forgatókönyvet, hanem csak instrukciókat, hogy miről és hogyan kellene beszélniük; meg hogy hogyan kellene viselkedniük. Mindössze 500 dollárt fizettek nekik a szereplésért, ám a nagy siker után mindkettejüknek tekintélyes jutalom járt. Micah Sloat már rendelkezett operatőri tapasztalattal, egyetemi évei alatt a tanintézmény tévéjénél dolgozott kamerásként, így nem okozott gondot neki a felvevőgép kezelése. 

Az eredeti befejezés egészen más volt, ám miután a Paramount megvette a terjesztési jogokat, ezt is megváltoztatták, a Peli-féle vége-részt csak egyszer vetítették le. Készült egy alternatív változat, ami nem annyira sokkoló, a mozis verzió végén látható rémisztő megoldást pedig maga Steven Spielberg javasolta. Ezen túl néhány jelenetet megvágtak, újakat készítettek, szóval sok dolgot átalakítottak benne - sőt, eredetileg az egészet újra akarták forgatni ismertebb színészekkel, az első Paranormal Activity-t pedig csak mintegy érdekességként a dvdhez adták volna. Különlegessége ennek a műnek, hogy a stúdiólogó még a megvásárlása után sem került fel rá sehova. Bár már 2006-ban elkészült, csak 2009-ben mutatták be, mert a Paramount és a DreamWorks összeolvadása miatt minden az utóbbi által gyártott mozgóképet visszatartottak egy darabig. 2009-ben kiadtak egy rövid digitális képregényt a történethez (Paranormal Activity: The Search for Katie), később pedig több helyen is parodizálták az alapsztorit. Az egyik dvd-kiadáshoz az interneten összegyűjtött rajongói nevekkel meghosszabbították a stáblistát, ami így 15 perccel lett több! 

SZPOJLER-rovat 

Az imdbn említenek egy érdekes hibát, miszerint annak ellenére, hogy a riasztórendszert minden este élesítik, Katie simán ki tud menni éjjel a kertbe, anélkül, hogy a rendszer jelezne, utána pedig Micah sem indítja be az érzékelőket, mikor utána indul. Három dolgot nem értettem: 1. Miért hagyják nyitva éjjelre az ajtót? Én mindig csukott ajtónál alszom. 2. A srácnak miért kell barom módon viselkednie és felingerelnie a szörnyet? Nem tudom, hasonló helyzetben hogyan reagálnék, de ha egyszer megmondják, hogy tilos kommunikálni vele, akkor nem próbálnám meg... 3. Miért nem keresnek másik démonűzőt? Ez az egy pali van az egész világon? Ha ennyire komoly a helyzet, akkor kérhetnének segítséget máshonnan is... 

SZPOJLER VÉGE 

A Paranormal Activity kb. 15 ezer dollárból lett és ehhez képest elképesztő mennyiségű pénzt, több mint 193 millió (!) dollárt hozott vissza. [Csak érdekességként: ez kb. a befektetett összeg tizenkettőezer-nyolcszázszorosa.] Nem hivatalosan ez a világon a valaha legnagyobb bevételt produkáló film, összehasonlítva a készítési költségével. A kritikusok pozitívan értékelték. Lett két előzménye (Paranormal Activity 2,3) és egy japán folytatása (Paranormal Activity: Tokyo Night), hamarosan bemutatják a negyedik epizódot és már tervbe vettek egy ötödik részt is. (Mintha valaki korábban a Fűrészt emlegette volna...) Micah Sloat az első előzményben még szerepelt, a későbbi részekben azonban már nem kapott szerepet, Katie Featherston a tokiói kivételével mindegyikben benne van. 

Igazából az ehhez hasonló művekről nem sokat lehet beszélni, szükségtelen elemezgetni őket, csak le kell ülni eléjük és rémüldözni, úgyhogy én is ezt ajánlom - nézzétek meg, mert az a lényeg!

Pontozás: 

imdb: 6.3 (4 év alatt 0.2-t csökkent.)

Szerintem: 5/5 (Igaz, hogy kitaláltam a befejezést, de különben semmi rosszat nem tudnék mondani róla.) 

A dvdről: Ismét egy külföldi kiadás. Ha a lemezt berakjuk, akkor először két horror ajánlóját láthatjuk (A doboz, The Resident) - ezeket automatikusan lejátssza, mint régen a videotékás kazettáknál. Engem már a menünél sikerült megvenni, ami olyan, mintha éppen Micah nézné az előző éjszakai felvételeket a számítógépén. A filmet kétféle verzióban tekinthetjük meg: Van az alternatív befejezésű, ami kevésbé sokkoló, de eredetibb és kizárja a folytatások lehetőségét; vagy választhatjuk a Spielberg-féle mozis befejezésűt. A film két változata csak a lezárásban különbözik, a második befejező jelenetet megnézhetjük külön is az egyik menüpont alatt. Van még egy audiokommentár, valamint a "saját paranormális jelenséged"-kisfilm versenyre beérkezett alkotások gyűjteménye. Utóbbiról bővebben: Az összes együtt 23 perc és a győztesnek választott szerintem gagyi, de szerethető. Kiemelném viszont a Normal Activity-t, nekem az tetszett leginkább, ez egy óriási vígjáték-paródia; rajta kívül pedig van például egy Roberto Rodriguez nyomában haladó trash-horror-ajánló (Gyilkos legyek Mexikóból:D) és egy különös, érthetetlen rajzfilm is. Én Peli helyében tutira a Normal Activity-nek ítéltem volna az első díjat, de hát ő a hozzáértő... A végső poén (számomra) a lemez borítójában belül elhelyezett post-view sheet, avagy mit tegyünk azután, hogy megnéztük ezt az alkotást? Tippek, hogyan nyugodjunk meg, hogyan kergessük el a félelmet, stb., mindez humoros formában. Összesítésben ez a külföldi korong 100 Ft-ot lazán megért, akinek tetszett a film, annak ajánlom megvételre, ám nem tudom, hogy a magyar kiadvány felér-e hozzá. 

Hírek: 

- Oren Peli már csak mecénása a negyedik Paranormal Activity-nek, valamint ugyanígy pénzeli Rob Zombie Lords of Salemjét. Viszont közben készít egy újabb saját projektet is, ez pedig az Area 51, aminél társproducer, író és rendező is - ez kb. ugyanaz, mint az itt tárgyalt alkotás, csak éppen űrlényekkel. 

Várható írások: Woyzeck.

Ritkán nézek állatos horrort, csak akkor, amikor valami király dög a gonosz, például a cápa (Háborgó mélység), vagy mint itt, a krokodil. Három dolog jut eszembe erről az ősi időkből itt maradt hüllőről: Renekton, a League of Legends egyik legjobb hőse, aki krokodilember; Szobek, az egyiptomi krokodilfejű isten és az a tény, hogy ezeknek a lenyűgöző ragadozóknak olyan erős az immunrendszerük, hogy az simán legyőzi az AIDS-vírust! Szóval ez a tökéletes gyilkológép van a középpontban a Lake Placid esetében, ám nem csak érte érdemes megnézni a filmet, hanem a nagyszerű színészgárda miatt is, akik garantálják a nevetést, az izgalmakat és azt, hogy mindig legyen kiért szorítani! 

Black Lake unalmas kisváros Maine államban, ahol semmi sem történik. Azonban egyik nap a helyi tóhoz érkező állatvédelmis búvárt a sheriff (Brendan Gleeson) jelenlétében valamilyen láthatatlan lény kettéharapja! A szerencsétlen áldozat testében benne marad egy fog, ami viszont méretéből ítélve csakis egy őshüllőé lehet... Ezt hallva a New Yorki Természettudományi Múzeum a helyszínre küldi munkatársát, Kelly-t (Bridget Fonda), aki hamarosan az események középpontjában találja magát, ugyanis kiderül, hogy a városka lakóit egy gigászi krokodil terrorizálja! A nő és a rendőr összefog a vadvédelem emberével (Bill Pullman) meg a hívatlanul érkező, tahó, flúgos professzorral (Oliver Platt), hogy aztán együtt próbálják elkapni a hatalmas állatot. Vajon sikerrel járnak vagy mind a szörny gyomrában végzik? 

Röviden: véres és vicces. Az első fél órában rengeteget lehet röhögni, később pedig szurkolhatunk a szimpatikus karaktereknek, akik közül kiválaszthatjuk a kedvencünket. Fonda aranyos, félénk tudósnőjét; Gleeson morcos, gúnyolódó rendfenntartóját; Pullman jóképű, mindenkihez pozitívan viszonyuló vadőrét vagy Platt eszelős, szókimondó és bunkó krokodil-tudorát - én mindnyájukat a szívembe zártam. (Pullman alakja azért kissé a háttérbe szorul a humor nagyágyúi és a csinos hölgy mellett.) A sztori nagyon egyszerű: adott a helyszín, ahol ott rejtőzik a gyilkos teremtmény, akit el kell kapni úgy, hogy lehetőleg senki se hagyja ott a fogát. Közben viszont felmerül a kérdés, hogy egyáltalán hogy került oda? Na itt jön be még Betty White bolond öregasszonya, az a csavar hatalmas:) Végül újabb dilemmával kell szembenéznünk, ugyanis egyesek kitalálják, hogy ez a bestia a természet csodája, nem szabad megölni. Akkor most mi lesz? 

Az alpári- és feketehumorban bővelkedő forgatókönyv a produceri feladatokat is ellátó David E. Kelly tollából származik, aki elsősorban tv-sorozatok készítőjeként ismert. A rendezéssel a B-kategóriás horrorban jártas Steve Minert bízták meg, aki már letette névjegyét az asztalra a Péntek 13 II. és III. részével, a Warlockkal, valamint a Halloween H20-szal. Az óriási ragadozót és a többi speciális effektet Stan Winston stúdiója kreálta, ami szintén garanciát jelent a nagyszerű trükkökre és élethű szörny(ek)re. 

Érdekességek: Steve Minert láthatjuk egy rövid ideig, ő vezeti ugyanis a helikoptert, ami a tóhoz viszi Kelly-t. Bridget Fonda Peter Fonda lánya és Danny Elfman felesége, 2003-ban visszavonult a színészettől. A szörny 27 millió dollárból készült és kis híján 57 milliót hozott vissza, a kritikusok közül kevesen írtak róla pozitívat, a legtöbben vegyes vagy negatív értékeléssel méltatták. A nagy pénzügyi sikerre való tekintettel tévére készült két folytatása, a harmadik pedig hamarosan szintén meglesz. (Korábban ezt nem is tudtam!) 

Összefoglalva: Ha szereted a horrort, a szörnyeket, a krokodilokat, a jó poénokat és a remek színészeket; ráadásként mindezt egy moziban akarod látni, akkor válaszd a Lake Placidet, garantálom, hogy nem fogod megbánni! Az egyik legjobb borzongatós vígjáték, amit valaha láttam, mindig megnézem, ha adják! 

Pontozás: 

imdb: 5.6 (4 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 5/5 (Csak azért nem adok rá 6-ost, mert a vadőr-tudósnő-páros közös jelenetei kicsit unalmasak.) 

Hírek: 

- Bill Pullman következő munkája a Beyond Apollo névre hallgató sci-fi thriller, ami egy balul sikerült Vénusz-expedícióról szól. 

- Brendan Gleeson szerepet kapott a megbukott Hupikék törpikék folytatásában, a The Smurfs 2-ben - gondolom, mivel a figurák megvannak, csak írni kell egy sztorit és majd ők "színészkednek", így relatíve olcsón lehet még egy fölösleges következő részt csinálni egy barmó animációs filmhez... 

- Oliver Platt szinkronizál a Dorothy of Ozban, ami a klasszikus Óz, a csodák csodája musical-rajzfilm-feldolgozása lesz; valamint egy mitologikus komédiában, a Gods Behaving Badly-ben Apollón bőrébe bújva (többek közt Christopher Walken oldalán) próbál meg összehozni/szétszakítani egy szerelmespárt napjaink Amerikájában. (Sajnálom, hogy ez nem készült el...)

Picit lelassult a tempóm, mert rengeteg dolgom van és pluszban még a youtube-on már tűkön ül a több mint 200 feliratkozóm, várva az új videómat, amit még el sem kezdtem... Ennek ellenére továbbra is tervezem megnézni a Woyzecket és a Paranomal Activity-t - valószínűleg az utóbbit olvashatjátok majd előbb.

Ja és még valami: SZPOJLER! Most láttam vagy negyedszer ezt a mozit, de még mindig nem értem, hogy ha már évek óta ott volt a tóban a kroki, akkor miért nem támadt rá korábban senkire? Aki sejti, az kommenteljen!

100 Ft volt ez a turkálóban, eredeti dvdn, angolul és a vicc az, hogy addig húztam a megnézését, ameddig a tv is leadta. Pontosan ugyanazon a napon tekintettem meg a D-Wart, mint amikor a tv2 sugározta... Egyébként annyira emlékeztem ezzel a filmmel kapcsolatban, hogy anno jó nagy hírverést kapott, aztán hirtelen eltűnt a süllyesztőben, mintha sohasem létezett volna. Erőteljesen liberális beállítottságú fotósoppot oktató főiskolai tanárom úgy foglalta össze a Sárkányháború lényegét: "Ebben kurvanagy sárkányok vannak és kurvára felrobbannak!" - ez pedig annyira megmaradt, hogy talán leginkább emiatt adtam neki egy esélyt. Aki szombat este nézte a tévében ezt a művet, az lehet, hogy sok dologban nem ért majd egyet velem, de gondoljatok arra, hogy én egy külföldi kiadású, eredeti nyelvű verziót ültem végig, amit a reklámosok sem vágtak meg! 

Egy ősi legenda szerint a Mennyeket hatalmas, kígyószerű lények, az Imoogik lakják, akik közül minden ötszázadik évben a leginkább kiemelkedő bajnok elnyeri a megtiszteltetést, hogy az Égbolt Sárkányává válhasson, ez a természet rendje. Ám az Imoogik egyike, a gonosz Buraki elhatározza, hogy megkaparintja az erőt és romba dönti a világot, ezért a sárkánnyá alakuláshoz szükséges varázslat fő komponensét a Földön rejtik el előle, mégpedig egy újszülött testébe. A lány aztán 20 év múlva szembesül a végzetével, vagyis hogy meg kell halnia azért, hogy a Mennybéli Sárkány élhessen, ám Buraki és serege közbeszólnak. A hordozó és a védelmezésére felesküdött fiú együtt lesznek öngyilkosok, így megakadályozva a gonosz győzelmét... Ötszáz évvel később pedig a mi világunkban jön el az idő, amikor a Vörös Sárkány jelét magán viselő lánynak és az újjászületett védelmezőnek ismét szembe kell néznie a túlvilági armadával és a félelmetes óriáshüllővel, akik a világ végét akarják elhozni. Vajon ezúttal is sikerül megakadályozni az Armageddont? És mi lesz a két fiatal sorsa; beteljesülhet-e végre a hordozó végzete? 

Ha fotografikus memóriám lenne, akkor már előre szörnyülködhettem volna a nyitó képsorok alatt, ugyanis ezt ugyanaz a Hyung-rae Shim írta-rendezte és pénzelte, aki a Yonggary című rémdrámát. Ám éppen ebben rejlik a D-War nagyszerűsége: ha láttad a Yonggary-t, akkor valami hasonló szarra számítasz és ahhoz mérten (hangsúlyozom, hogy összehasonlítva a magyarban Az űrbéli szörny alcímet viselő küntyümpüntyümmel) ez nagyon jó! A köztük eltelt évek alatt a rendező úr egy elmésebb, érthetőbb, kevésbé zavaros sztorit rakott össze, a három éven keresztül készített speciális effektusok pedig majdnem mind jól néznek ki - én személy szerint csak a hátukon ágyúkat viselő, dagadt gyíkokat tartom gyengének, minden más jól mutat. Mivel "elődjéhez" hasonlóan ez is a külföldi piacra készült, így rengeteg amerikai színészt láthatunk (mindössze kettő lehet ismerős közülük, erről majd később), ám a játékidő első fele, a legenda életre keltése a távol-keleti mozik legjobbjait idézi! 

Az egész úgy kezdődik, mintha a Star Wars gungan serege összefogott volna Mordorral és Vasudvarddal, hogy aztán közösen lerohanják a Tigris és sárkány világát, ahová átkerült az öreg fickó A Zu legendájából:D Napjainkban pedig átváltunk egy "fiú és lány menekülnek a szörny elől"-sztorira, amit izgalmasabbá (?) tesz az előzőleg felvázolt múltból a jelenbe áthelyezett mágikus lények hada. Láthatjuk, ahogy Apache harci helikopterek lőnek sárkányokra, megnézhetjük a rendőrség és a katonaság összevont erőinek összecsapását a démoni hordával, aztán végül elérkezünk ahhoz a pillanathoz, amikor úgy tűnik, hogy a gonosz végre győzedelmeskedik. És itt Hyung-rae Shim kifogyott az ötletekből, ezért borzalmasan ostoba módon egyetlen jelenet alatt megfordítja a harc állását; ezt követően szemtanúi lehetünk a névtelen jó Imoogi és a gonosz Buraki párbajának - a baj csak az, hogy a franc se tudja őket megkülönböztetni egymástól, és az egész szekvencia annyira sötét, hogy csak találgatni lehet, hogy éppen mi történik. A "látványos" befejezés mindennek a teteje, egyszerűen barmó, gagyi, értelmetlen a lezárás, mert hiába minden, elmarad a katarzis. Persze ki lehet találni, hogy mi lesz itt, de amikor tényleg bekövetkezik, akkor mégiscsak csalódást okoz a nézőnek... 

A szereplők közül kiemelkedik Amanda Brooks, aki a hordozó Sarah bőrébe bújik - nagyon szép nő, csak éppen lerí róla, hogy jóval több, mint 19 éves, szerepe szerint annyi, de a valóságban már 23 volt ekkor. A srác egy lényegtelen alak, a többiek közt két ismerős arcot fedezhetünk fel: az egyik Holmes Osborne, a hipnoterapeuta, akit a Ron Burgundy-ben láthattunk a kalapos híradósként vagy a Dr. House-ban a titkosügynökös részben a rákspecialistaként; a másik pedig Robert Forster, aki hosszú pályája során például a Mulholland Drive szereplőgárdáját is erősítette már. A figurák közül a gonosz ezredes tetszik a legjobban, elvileg Murakinak hívják és Michael Shamus Wiles alakította; baromijó hangja van, valami ismeretlen nyelven beszél és amikor a páncélját viseli, akkor olyan, mint egy igazi démonlovag a Pokol legmélyebb bugyraiból! A kardja csak az ő kezében működik (kicsit Star Wars-utóérzete van ennek is), át tud menni a falakon és borzasztó erős, de a halála annyira béna, hogy már én szégyelltem magam a készítők nevében... (Sajnos abban a tök király alakjában egyetlen kép sincs róla a neten...) 

Érdekességek: A munkálatok már 2002-ben elkezdődtek, a forgatás 2004. végén lezajlott és mint említettem, három év kellett még az effektekhez. Elvileg ez a mozi a direktor egyik korábbi őrületének, a '96-os Dragon Tukának a feldolgozása. A kígyó azért hagyja életben a lányt, mert annak önszántából kell átadnia az erőt (saját kútfőből). A gonosz sereg megjelenésekor hallható zene alapja az ismert középkori ének, a Dies Irae (Ama végső harag napja) - valahogy gondoltam is, mert mostanában a Might & Magic: Clash of Heroes-zal játszom és abban szintén ez szól, ezért baromi ismerős volt. 2007-ben a koreai MBC tévécsatorna a reggeli műsorában levetítette a film befejező képsorait a készítők engedélye nélkül, amiből nagy botrány lett. A D-War 75 millió dollárból készült és kb. ugyanennyit sikerült behoznia, ám mind külföldön, mind Dél-Koreában nagyon rossz megítélésnek örvend a mai napig. Az Egyesült Államokban a kritikusoknak nem is vetítették és bár hazájában rekordmennyiségű nézőt vonzott (és elnyerte az addig készült legdrágább koreai film címét), mégsem tetszett igazán senkinek. A bukás után mindent elkövettek, hogy eltitkolják a készítési költségeket, de azok a dvd-kiadással mégiscsak nyilvánosságra kerültek. 

A Sárkányháború egy közepes akció-fantasy, jó látványelemekkel (elsősorban a főhősnőre gondolok:D) meg pár poénnal, ám a kritikán aluli befejezés sokat ront rajta. A Yonggary-hez képest viszont mestermű. 

Pontozás: 

imdb: 3.6 (4 év alatt 0.2-t csökkent.)

Szerintem: 3/5 

A dvdről: A kiadás külföldi, ha jól sejtem, akkor angol. Egy lemez van, a borító hátulján pedig máris azt hazudják, hogy "kasszasiker":D A menüanimáció gagyi, a zene az almenükben elhallgat, de a lényeg végülis a tartalom. A film képe szép, a hang nagyszerű, szóval arra a részére nem lehet panasz. Extraként kapunk öt trailert csupa marhasághoz (kivétel a Harmadik típusú találkozások), egy koncepciós rajzokból álló galériát és egy storyboardos részt. Az előbbiből kiderült, hogy az ágyús gyíkokat dawdlernek, a kis sárkányokat bulconak, a raptorszerű hátasokat pedig shaconne-nak hívják. A storyboardokat manga-szerűen rajzolták és az adott jelenetet három szemszögből láthatjuk: rajzolt terv, kezdetleges animáció és végső változat. A legtöbb dologhoz nem is volt előzetes tervezet, az alap animáció talán csak egy-két esetben érdekes, általában ugyanaz, mint a mozis változatban látható, csak nincs felturbózva. Ennek a résznek a hátulütője az, hogy minden egyes jelenet után jön a copyright-figyelmeztetés... Van még egy 17 perces werkfilm, ebben főleg a rendező dicséri a stúdióját, az amerikai kollégáit és a közönséget, de azét megtudhatunk belőle pár érdekességet. Például: Hyung-rae Shim alig tud angolul, a D-Wart sci-finek nevezi:) és eredendően vígjátéki színész. A legenda az Imoogikról valamennyire tényleg létezik a koreai folklórban. A Sárkányháború egyik szándéka az, hogy a koreai nép negatív hollywoodi megítélése ellen fellépjen. Az amerikai hangmérnök kis költségvetésűnek nevezi a produkciót, annak ellenére, hogy akkoriban ez volt a valaha készült legdrágább mozgókép abból az országból. Nos, én igazán nem lettem sokkal több információval gazdagabb, miután megtekintettem az extrákat, de ismerve a D-War kritikai megítélését, végülis hálás lehetek, hogy egyáltalán vannak ilyesmik a korongon. 100 Ft-ot megért, de egyébként nem ajánlom a beszerzését. 

Hírek: 

- Michael Shamus Wiles most éppen Rob Zombie legújabb horrorjában, a The Lords of Salemben kamatoztatja durva arcvonásaiból és magasságából származó előnyeit. 

- A "jópofa" néger havert alakító Craig Robinson három érdekes mű munkálataiban vesz részt mellékszereplőként. Az első az Escape from Planet Earth című sci-fi animációs mozi, amiben szinkronhang; a másik kettő pedig a most nagyon divatos világvége-filmek sorait erősíti. Elsőnek a Rapturepalooza (horror/fantasy/vígjáték), amiben két tininek kell megakadályoznia az Antikrisztus eljövetelét - aki Robinson lesz?! A második pedig a The End of the World, amiben egy rakás "sztár" önmagát alakítva jelenik meg, egyfajta valóságshow-utánérzéssel: "James Franco partit rendez a házában, aminek során aztán ő, Seth Rogen, Jay Baruchel meg egy csomó más híres ember szembesül a világvégével." Ez nagy poénnak hangzik, biztos, hogy egy pár jó arcot is meghívtak bele:) (Az első valami buta rajzfilm lett, a második nem valósult meg, a harmadik a This Is The End címet kapta.)

Várható írások: A szörny, Paranormal Activity, Woyzeck.

Hosszú idő után újból olyan vetítést szervezett a Fejér Megyei Hírlap, amire kuponok összegyűjtésével ingyenjegyet lehetett szerezni. Annak ellenére, hogy csak előfizetőknek szólt az akció, megint borzalmasan sokan voltunk, ráadásként ismét felbukkant a mindenhová legelsőnek odaérő illető is... Sajnos senki sem jött el velem, de mivel másfél órát álltam sorba a jegyekért, ezért mindenképpen látni akartam a filmet. Csak annyit sejtettem, hogy humoros fantasy-animációs lesz és ezt meg is kaptam, de a Brave sokkal több, mint aminek látszik: egy valódi tündérmese!

A régi idők hajnalán, Skóciában járunk, ahol az ősi szokás szerint a klánokat egyesítő király lányát valamelyik lord fia veszi majd el feleségül. Most azonban a szóban forgó lány Merida (Kelly Macdonald az eredeti hangja), akinek esze ágában sincs férjhez menni, pláne nem az éppen aktuális kérőkhöz. Ő szabadságra, kalandokra, izgalmakra vágyik és utálja a hercegnőséggel járó megkötéseket. De édesanyja (Emma Thompson) ragaszkodik a tradíciókhoz, köti az ebet a karóhoz, Merida ezért a sors útjára lépve egy boszorkánytól kér segítséget, hogy megváltoztassa az anyukáját - de a varázslat váratlan hatással jár, amitől hamarosan veszélybe kerül a család, a béke és az egész ország is! A katasztrófát csak a hercegnő tudja megakadályozni, de vajon sikerrel járhat? És mit kell majd tennie, hogy megmentse azt a sok-sok embert, akiknek a jövője az ő kezében van?

Nem azt kaptam, amit vártam, de izgalmas volt, sok humorral és jópofa figurákkal, ráadásul van mondanivalója, pláne a "rajzfilm" mivoltához képest. Bár csak pici fantasy van benne, de az a csipetnyi mágia remekül illik a kaland-vígjáték elegyébe. A hősnő nagyon aranyos, gyakorlatilag egy hatalmas, vörös hajzuhatag zöld ruhában:D és a személyiség szimpatikus. Az anyuka sajnos valamennyire klisé-alak, ahogy az apuka is, de együtt remek párost alkotnak, köztük lehet érezni valamiféle tényleges kapcsolatot, ami azért az animált házaspároknál ritka. A hármasikrek főként a kisebbek szórakoztatására vannak, de szerencsére ők sem idegesítőek; a klánvezérek és dinka fiaik viszont minden korosztálynak sok kellemes percet szereznek az ökörködésükkel:) Maga a cselekmény mindössze egyetlen fordulatot tartogat, kb. a film harmincadik percénél, de ez olyasmi, amit garantáltan nem sejthetsz előre!

Visszatérő poén a mai modern világ dolgainak áthelyezése a középkorba (a boszorkánynak például saját automatizált "ügyfélszolgálata" van), az egyik klánba tartozó hatalmas izompacsirtához kötődő poénok sora és a férfiak randalírozási vágya; Meridának pedig az anyjával való konfliktusával, a szabadság iránti vággyal meg egy mára már letűnt kor varázslatos dolgaival kell szembenéznie. Akad még dalbetét, íjászat, plusz egy csomó medvés vicc. A szinkronhangok közül Emma Thompson mellett ismert még Billy Connolly (a király), Robbie Coltrane (Lord Dingwall) és Craig Ferguson (Lord Macintosh); a boszorkányt pedig a HP-filmek Mrs. Ribizly-je, Julie Walters szólaltatja meg. A három író és rendező: Brenda Chapman (Egyiptom hercege, A kis hableány), Mark Andrews (Szuper haver, John Carter) és Steve Purcell (Sam & Max-videojátékok); Purcell pedig a banya hollójának hangja is. A nagyfilm előtt van egy kisfilm, az aranyos, szívet melengető La Luna, ami a legkisebbeknek szól, de nagyon élveztem:)

Érdekességek: A fő író, Brenda Chapman a saját lányáról mintázta hősnőjét, a királynét pedig önmagáról. A Brave hat évig készült, Chapman négy év után kilépett a projektből, a helyét vezető rendezőként Mark Andrews vette át. A hölgy távozásával a mozi külseje jelentősen megváltozott, például az események eredetileg 80%-ban havas tájon játszódtak, a kész változatban viszont semmi ilyen sincs már. A fantasztikus látványvilág létrehozásához a Pixar Stúdió teljes animációs rendszerét átalakították és terveztek hozzá két speciális szoftvert is. Ez a Pixar első filmje, amiben női főszereplő van, egy meghatározott történelmi korban játszódik és elsőként használták benne a Dolby Atmos hangzástechnikát. 4164 moziban nyitott, ezzel szintén rekorder a Disney rajzfilmes részlegénél.

A Merida egy biciklimárka neve is:D A vörös lány haja 1500 különálló tincsből tevődik össze és az egyik program, amit a készítők megterveztek, csak arra szolgált, hogy a hajzuhatag a hercegnővel együtt, természetesen mozogjon. Lord Macintosh főhajtás az Apple előtt, amely sokban segítette a Pixart - a Brave-et Steve Jobs emlékének szentelték. A MacGuffin-klán főnökének fiát senki sem érti - magyarban zagyvaságokat mond, angolban viszont egy skót dialektust, a Doric-ot használja. Áprilisban a mozi első 30 percét levetítették egy tesztközönségnek, akik tetszésüket fejezték ki. A vörös hajú királylány kalandjaiból két videojátékot fejlesztettek. A Merida, a bátor 185 millió dollárból készült és már most 310 milliót hozott vissza, mind a kritikusok, mind a nézők pozitívan értékelték.

Mi tagadás, ez egy nagyszerű mese és bár én már öreg vagyok hozzá, így is érzem, hogy mennyire színvonalasabb és szórakoztatóbb a mostanában sorozatban készülő állatos, ogrés, stb. barmóságoknál. Kitűnő atmoszférájával, zenéivel, látványával, humorával és szerethető karaktereivel a '90-es évek Disney-rajzfilmjeire emlékeztet. Akinek van gyermeke, az vigye el őt a moziba, nézze meg vele együtt a Meridát, mert ez a történet megérdemel egy esélyt! [Remélem a készítők nem rontják el azzal, hogy csinálnak neki egy folytatást...] 

Pontozás: 

imdb: 7.2 (4 év alatt 0.5-öt csökkent.)

Szerintem: 5/5 

Brave: The Legend of Mor'Du

A dvd-változaton található aprócska extra ez az alig 7 perces filmecske, amiben a boszorkány a varjú segítségével meséli el Mor'Du történetét egy új vevőnek, aki szintén a hatalmas erőt adó varázslatra vágyik. A sztori (amit egyébként a Meridában teljes egészében megismerhetünk) hagyományos animációval, álló és félig mozgó képekkel elevenedik meg; ám mivel szinte semmi újdonsággal nem szolgál, így aligha volt értelme az elkészítésének. Két kis poén van benne, én egyiken se nevettem, de a kicsiknek biztosan tetszeni fog. Egyetlen dolog van, amiért úgy érzem, hogy mégiscsak megérte látnom a The Legend of Mor'Dut, ez pedig a bosziról alkotott véleményem megváltozása, mert ebből, nagyon felszínesen, de kiderül, hogy korántsem véletlenül választotta azt a bizonyos varázslatot a hercegnőnek. Vagyis még ha tényleg ezt az egy trükköt tudja, akkor is jó szándék vezérli és ebben a bűbájban benne van a változtatás lehetősége, így mégiscsak képes segíteni vele a kuncsaftjain. De én azért valami nagyobbat vártam...

Hírek: 

- Merida sztorijának hivatalos hazai premierje holnap lesz (augusztus 2.). 

- Billy Connolly-t legközelebb A hobbit 1-2-ben láthatjuk. 

- Julie Walters egy másik középkori animációs kalandfilm, a Justin and the Knights of Valour szinkronhang-gárdáját erősíti jövőre. 

- Emma Thompson két érdekes, a természetfelettivel foglalkozó filmet forgat jelenleg. Az egyik a Voyage of Time (dráma, rendezi Terrence Malick, férfi főhős Brad Pitt): "Az univerzum születésének és halálának vizsgálata." A másik pedig a Beautiful Creatures (szintén dráma): "Egy városkába titokzatos új lány érkezik, aki egy helybéli tinivel együtt különös rejtélyekre derít fényt, amik a családjaikat is érintik." Szerintem főleg az utóbbi tűnik izgalmasnak. (Valami YA-baromság let...)

Ha lesz időm és kedvem dvdt nézni, akkor írok róluk, de most már nem ígérgetek tovább, mert lassan két hónapja képtelen voltam megnézni őket... Ja és még valami: A stáblista után van még egy utolsó poénos jelenet, aki teheti, az maradjon bent és nézze meg! 

Végül a nekem legjobban tetsző kelta nyelvű betétdal, amit Emma Thompson énekel:

Mindenki szereti Christopher Nolan filmjeit, mert divatos szeretni őket, viszont attól igazán jók, hogy tele vannak sok-sok csavarral, váratlan eseményekkel és mindegyiknek valamilyen elképetsző lezárása lesz. Ugyanakkor nem minden arany, ami fénylik, szerintem a Batman: Kezdődik! ritkaszar mozi. (2016-ra ez a véleményem megváltozott.) Pedig benne van a sikerformula másik összetevője, a Denevérember, aki az 1989-es újkori filmszínházas debütálása óta minden egyes újabb mozgóképének megjelenésekor milliókat csalogat be a vetítésekre, függetlenül attól, hogy az éppen szóban forgó alkotás jó-e vagy sem. Bruce Wayne maszkos alteregójához fűződik a rendkívül sötét, már-már horrorisztikus Tim Burton kettős (Batman, Batman visszatér), a nagyközönség által utált, de általam imádott Joel Schumacher-féle duó (Mindörökké Batman, Batman & Robin), a 2000-es évektől pedig immár Nolan úrra asszociál a néző, ha valaki Gotham Sötét Lovagját említi. 

Számomra azért taszító a rendező hozzáállása a Bob Kane-től és Bill Fingertől eredeztethető alapanyaghoz, mert bár Batman nem szuperember, de az ellenfelei között akad jó pár természetfeletti hatalommal bíró alak (Killer Croc, Gyurmaarc, Man-Bat, stb.); viszont Nolan a teljes Bat-univerzumot annyira lehozta az anyagi világba, hogy ott még egy torz külső (Pingvinember) sem igazán fér bele a keretek közé. Persze most eszetekbe juthat Harvey Dent, de mennyire volt Aaron Eckhart karaktere Kétarc? Merthogy annyira nem, mint anno Tommy Lee Jones... Szóval, a lényeg az, hogy a Batman Begins nem tetszett, de A tökéletes trükk meg az Eredet igen, A Sötét Lovag szintúgy. Utóbbiban viszont Heath Ledger Jokere éppenhogy a direktor szándékaival ellenkező hatást ér el, merthogy szinte bosszúálló, káoszhozó istenné avanzsálódik a vásznon, ezt a szintet pedig a korábbi Jokerek egyike sem érte el. Vagyis itt az elv visszafelé sült el, de éppen ebben rejlik a The Dark Knight ereje. 

És ha most még nem ideges a kedves olvasó, akkor megjegyzem, hogy a hozzám beszivárgott információmorzsák alapján meg nem néztem volna ezt a filmet! Hogy miért? 1. Hiába kedvelem Anne Hathaway-t, nekem mindig is Michelle Pfeiffer lesz a Macskanő, azt az alakítást soha senki sem fogja tudni űberelni. 2. Bárki bármit mond, nekem tetszett a Batman & Robinban megjelenő Átok, ráadásként el se tudtam képzelni, hogy az Eredet Tom Hardy-ja, akit anno Shinzon prétorként ismertem meg a Star Trek: Nemezisben, mitől jó választás erre az izomkolosszus-szerepre. 3. Mindezt tetőzendő még a trailerek sem győztek meg. De Nolan kezében volt egy olyan ütőkártya, ami talán külföldön sokaknak még vonzóbbá teszi a legújabb Batmant, nekem pedig gyakorlatilag kötelező megtekintenivalóvá, ez pedig Juno Temple (lásd a képet feljebb). Igen, a lány, aki fél percet szerepel benne, abszolút lényegtelen és tulajdonképpen csak egy kampányfogásnak szánták a szerepeltetését (erről majd később). Ő a(z új) kedvenc színésznőm, éppen ezért nagyon szerettem volna látni végre a moziban. Anno ugyanígy az Inception is csak Ellen Page miatt érdekelt, aztán milyen jól szórakoztam rajta - itt ugyanez lett a végeredmény. Akkor a hosszas felvezetés után most már rátérek a történetre: 

Nyolc év telt el Harvey Dent, Gotham Fehér Lovagjának halála óta, ám a nevében hozott törvény segítségével a város megszabadult a szervezett bűnözés béklyóitól. Csupán néhány ember van, aki tudja, hogy a Dent-törvény hazugságra épült... Egy nap viszont felbukkan az utcákon a rejtélyes Bane, aki a semmiből jött és végtelenül lojális embereivel különböző gaztetteket követ el, a rendőrség pedig tehetetlen az ügyében. Ugyanígy vannak a fantasztikus tehetségű tolvajnővel, Selina Kyle-lal is, aki kilométeres priusszal rendelkezik, de mégsem bírják tetten érni. Gothamben a nyugodt felszín alatt (szó szerint) gyülekezik a sötétség és már csak idő kérdése, hogy mikor történik valami borzalmas dolog, ezért egyre többen néznek fel az égre, várva a nyolc éve eltűnt Sötét Lovag visszatérését. Ám Bruce Wayne (Christian Bale) élete nem könnyű, megtörte őt a gyász és száműzetésbe vonult, látszólag semmi sem képes őt kirángatni az önsajnálatból. Hamarosan viszont nyilvánvalóvá válik, hogy Bane nem csak azért jött, hogy besöpörjön egy rakás pénzt, hanem valami sokkal grandiózusabb terv megvalósítására törekszik, csak éppen senki sem tudja, mi az. Batman pedig ismét eljön, hogy megpróbálja megakadályozni a lassan körvonalazódó, elképesztő összeesküvést és hogy segítőtársaival útját állja maszkos ellenfelének, aki amellett, hogy fantasztikusan intelligens, brutális erővel is bír. Vajon eléri a célját a titokzatos terrorista? És vajon kinek az oldalára áll majd a macskaügyességű tolvajnő, a rendőrség és a város lakossága? 

Mint már megszokhattuk ennek a trilógiának az esetében, újfent a legkitűnőbb színészek tálalják nekünk a történetet. Bale mellett visszatér Morgan Freeman, Michael Caine, Gary Oldman, Liam Neeson és Cillian Murphy, de az új arcok sem ismeretlenek, hiszen itt van Marion Cotillard, Anne Hathaway, Tom Hardy, Joseph Gordon-Levitt és Matthew Modine, valamint a már említett (nekem különösen kedves) Juno Temple. A színjátszók közül Oldman, Gordon-Lewitt és Caine a legjobbak, de a többiekre sem lehet panasz, Hardy pedig kellemes meglepetést szerzett Bane-ként. A sztorit a Nolan-tesók, Christopher és Jonathan írták David S. Goyer közreműködésével, Christopher Nolan a rendezés mellett pénzelte is a filmet, a zenét pedig ismét Hans Zimmer szerezte. 

A történettel egy óriási baj van, mégpedig, hogy kitalálható, amit a direktor személyét ismerve a legkevésbé sem várnánk. A végére kiderül, hogy nem csak az alap "másolás", hanem még ellőnek egy orbitális klisét is a biztonság kedvéért. A karakterek jelmezei mind-mind valamilyen célt szolgálnak, vagyis a rosszfiú maszkja és a Macskanő fülei funkcióval bírnak, ez például marhajó ötlet. Van néhány poén, amiken lehet röhögni, és végülis mindenképpen érdekes az egész, de sokszor nincs igazán miért izgulni, mert nyilvánvaló, hogy mi történik majd. Azért vannak benne meglepő, aprócska fordulatok, de a nagy egész összességében nem annyira letaglózó hatású. Az utolsó percekig úgy gondoltam, hogy na, ez most mégse jött össze a készítőknek. Pláne az okozott csalódást, hogy a tumblrös kollégáknak szó szerint igazuk volt Juno 20 másodpercével kapcsolatban, mert kb. tényleg csak ennyit látható, öt apró alkalommal jelenik meg. Aztán viszont jött a befejezés és onnantól kezdve, hogy a Gordon-Lewitt által éltre keltett Blake bemegy az irodába, hogy felvegye azt, ami a nevére szól, onnantól kurvanagy lesz! A lezáró 4-5 perc egyszerűen akkora, hogy visszamenőleg megváltoztatta a véleményem az egész filmről és már csak azokért a pillanatokért megérte megnézni a Felemelkedést! Ennél többet nem írok le, mert dacára a sejthető jelzőnek, nehéz szpojler-mentesen beszélni a történetről. 

Érdekességek: A cselekmény alapját három képregény adja: a The Dark Knight Returns, a Knightfall és a No Man's Land; ugyanakkor Charles Dickens klasszikusa, a Két város regénye is inspirációként hatott az írókra (a végén Gordon ebből olvas fel). Nolan szerint a trilógia három része az alábbi kulcsszavakra épül: Félelem (Kezdődik!), Káosz (A Sötét Lovag), Fájdalom (a legújabb). A rendező csak azzal a feltétellel vállalta el a széria befejezését, hogy az méltó lesz az előzményekhez és nem csak a pénz miatt van rá szükség. A befejező képsorok tartalmát mindössze szóban közölték a színészekkel, hogy nehogy kiszivárogjon az internetre. A stábtagok közül öten láthatóak az Eredetben (Marion Cotillard, Tom Hardy, Joseph Gordon-Levitt, Michael Caine és Cillian Murphy); ráadásként Christian Bale, Michael Caine, Morgan Freeman, Cillian Murphy és Gary Oldman elérték a három Batman-filmes rekordot, amit eddig kizárólag Michael Gough (Alfred) és Pat Hingle (Gordon) tartottak. 165 perces játékidejével ez az eddig készült leghosszabb Batman-mozgókép és a leghosszabb Nolan-mű. 

A Bat egy modell volt, amit kábelekkel, helikopterekkel és egy speciálisan erre a célra készített hidraulikus jármű segítségével mozgattak. A főhős páncélja 110 különböző darabból állt. A kamionos üldözési jelenet az ott látható visszaszámlálóval megegyezően a valóságban is pontosan 12 percig tart. Ez az egyetlen élőszereplős Denevérember-kaland, amiben a hívójelet egyszer sem használják. A Gotham Rogues amerikai foci csapatot a valós Pittsburgh Steelers tagjai alkotják. Az ikonikus kántálást, amit a legizgalmasabb jelenetek alatt hallhatunk, Hans Zimmer egy interneten közzétett felhívásra jelentkező több ezer ember hangjából állította össze, a kifejezés, amit ismételgetnek a "deshi basara" annyit tesz "ő emelkedik" (rises=emelkedik) és marokkóiul van. (A bejegyzés végén majd meg lehet hallgatni.) A kész alkotást óriási reklámkampánnyal hirdették az egész világon, aminek részeként a szereplők és az alkotók jókora ködösítést végeztek...

A mellékszereplők közt felfedezhetjük a Nolan-tesók unokatestvérét, Mirandát, aki egy felszolgálót játszott és szinte minden filmjükben szerepel; rajta kívül van még egy Rory Nolan is, aki egyike a buszon lévő kisgyerekeknek, de róla nem tudom, hogy vajon a készítők hozzátartozója-e vagy csak névrokon. A politikai belemagyarázás persze beindult, sokan például azt állítják, hogy ez a film az Occupy-mozgalom ellen tüntet, de a rendező elutasította a vádat és kijelentette, hogy az alkotásaiban semmiféle politikai kommentár nincs. A forgatáson számos baleset történt, ám mostanság egy igazi tragédia, az aurorai lövöldözés jut mindenkinek az eszébe a harmadik Batmanről, aminek során a coloradoi bemutatón a 24 éves James Eagan Holmes, állig felfegyverkezve tüzet nyitott a nézőkre. Tizenketten meghaltak, ötvennyolcan megsebesültek, a vérengzés oka pedig igazán a mai napig ismeretlen - és talán az is marad, mert valószínűleg nem volt valós oka rá, hogy ezt tegye... 

Anne Hathaway heti öt napot edzett nagyon keményen, hogy formába jöjjön a szerepére, kaszkadőrmutatványokat tanult be és táncleckéket  vett. Később azt nyilatkozta, hogy ez volt a fizikailag legmegterhelőbb szerepe eddigi karrierjében. Nolan annyira szerette volna szerepeltetni Marion Cotillard-t, hogy a színésznő terhességéhez igazította a felvételek kezdetét. Joseph Gordon-Lewitt figurája jelképezi azt az idealizmust, ami az évek során kiveszett a főfelügyelőből és a Sötét Lovagból. 

Bane-rovat 

Átok itt sokkal közelebb áll képregénybeli önmagához, mint a Batman & Robinban, mindössze a külsejét változtatták meg jelentős mértékben. Egyaránt jelent fizikai és lelki megmérettetést Batmannek, hiszen egy egyszemélyes hadsereg: stratéga, vezér és harcos. Tom Hardy 14 kilónyi izmot szedett fel a szerephez és több különböző harcművészeti stílust gyakorolt. A karakternek nehezen érthető akcentusa van, amit leginkább romániai cigány akcentusnak lehet nevezni (viccen kívül, olvassatok utána), az egészet pedig csak rontja a maszk, ám ez a magyar szinkronban egyáltalán nem hallatszik. Hardy alapvetően kisebb a többi főszereplőnél, ezért magasított talpú bakancsokat kellett hordania, hogy föléjük tornyosulhasson. Bane maszkja ezúttal másként működik, mint a korábbi Denevérember-moziban; az általa viselt kabátot pedig két évbe tellett megtervezni és legyártani, mivel nehezen megmunkálható anyagból csinálták. Egyesül benne a svéd haderő egyendzsekije és a francia forradalom alatt viselt kabátok külalakja, ezzel utalva rá, hogy a figura lázadó, de egyben diktátor is. 

Akit érdekelnek a tények az említett ködösítésről, az kattintson ide! Vigyázattok, a linken túl szpojlerveszély!

A The Dark Knight Rises 250 millió dollárból jött létre, és már most visszahozta a készítési költségét, jelenleg kb. 337 milliós bevételnél jár, pedig még csak alig két hete vetítik világszerte. A kritikusoktól és a nézőktől eddig főként pozitív visszajelzéseket kapott. 

Meglepő film ez, alapvetően több kifogásom is volt ellene, de a lezárás annyira hatásos, hogy minden mást feledtetett! Remélhetőleg most már mindenki tisztában lesz Juno Temple nevével és akinek esetleg megtetszik a hölgy, az kattintson jobb oldalt a Juno Temple Rajongói Honlapra!

Pontozás: 

imdb: 8.5 (4 év alatt 0.6-ot csökkent.)

Szerintem: 5/5 (Mindenképpen meg kell néznem majd újra, akkor talán még mehet feljebb a pontszám, egyelőre viszont azért nem adok rá hatost, mert Juno csak fél percnyit van benne.) 

Megjegyzés 2016-ból: A külföldi szabad fórumokon (chan) ennek a műnek meglepő utóélete lett, ugyanis a teljes nyitójelenet meme-ként éledt újra. A plane scene-nek (repülős jelenet) nevezett nyitány minden egyes szereplője és elhangzó mondata kult-státuszba került, olyannyira, hogy a manapság a Trónok Harca Lord Petyr Baelish-esként ismert Aiden Gillant lépten-nyomon ezzel zargatják. A jelenség banepostingként (hosszú lenne elmagyarázni) került be a köztudatba; középpontjában a félreérthető "You're a big guy!" - "For you." párbeszéd áll, mely szó szerint eléggé kétértelmű. Ez a dolog annyira maradandó, hogy még négy évvel a bemutató után is megy a baneposting.

Hírek: 

- Christopher Nolan a következő nagy durranásnak ígérkező szuperhősfilm, a Man of Steel készítésében is részt vesz, íróként; a rendező Zack Snyder. (Borzasztó volt, írtam róla.)

- David S. Goyer készíti a 2014-es Godzilla forgatókönyvét - ennek van értelme? (Másodjára nézve nincs, elsőre egész jó volt, erről szintén értekeztem e hasábokon.)

- Christian Bale könnyedebb műfajra vált, legközelebb Natalie Portman partnereként láthatjuk majd a Knight of Cups című romantikus moziban. 

- Gary Oldman jövőre ismét igazságot szolgáltat, oldalán Samuel L. Jacksonnal, a RoboCopban - megint egy újra... (Ez korántsem lett rossz, született vele kapcsolatos bejegyzés.)

- Tom Hardy lesz a címszereplő a Mad Max: Fury Roadban. (És címszereplő alatt nem a harag útját értem;)) (Nagyon király mozi!)

- Joseph Gordon-Levitt egy tudományos-fantasztikus akciófilm, a Looper - A jövő gyilkosa hősévé alakul, amit pénzel is, társai közt ott találhatjuk például Bruce Willis-t. Ezen felül Joseph kipróbálja magát íróként és rendezőként a Don Jon's Addiction névre hallgató vígjátékban, ahol Scarlett Johanssonnal játszik együtt. (Előbbit megnéztem, érdekes élménynek bizonyult; utóbbi lett a Don Jon.)

- Anne Hathaway szinkronizál a Rio 2-ben (ez minek kell...) és A nyomorultak sztárgárdáját erősíti. 

- Morgan Freeman számos érdekes filmben bukkan fel az elkövetkező években, ezek közül leginkább ezek tűnnek ki: Now You See Me (tessék rákeresni idézőjelben a keresőben jobb oldalt), Oblivion (akció-sci-fi Tom Cruise-zal), Last Vegas (vígjáték, Robert De Niro, Christopher Walken, Michael Douglas és ő, ez óriásinak ígérkezik!). (Utóbbihoz volt szerencsém, aranyos butaság.)

- Michael Caine szintén részt vállalt a Now You See Me-ben, valamint producerként segédkezik a The Double-nél. Ez egy vígjáték, az alábbi történettel: "A The Double egy férfiról szól, akit az őrületbe kerget a vele megszólalásig megegyező hasonmásának felbukkanása." Főbb szerepekben: Jesse Eisenberg, Mia Wasikowska és Rade Serbedzija; szerintem nagyon jól hangzik! (Ez végül A hasonmás címet kapta.)

- Matthew Modine lesz Steve Jobs a Jobs című moziban. Tudom, hogy halottakról jót vagy semmit, de ez az ember már lassan Jézus helyébe lép és nem értem, miért... 

Továbbra is várhatóak az eddig beharangozott mozik. 

Itt pedig meghallgathatjátok a Bane-kántálást, avagy DESHI! BASARA!:

Kedvelem Michelle Trachtenberget, kár, hogy leszámítva a Harriet, a kémet; minden más filmje súlyos állatság (azért a EuroTrip legalább vicces:)). Anno megtaláltam ezt, amiben ő játszik és horror is, hát, gondoltam, megnézem. Nem sok maradt meg belőle, de amikor láttam, hogy adni fogja a tv, adtam még egy esélyt a Fekete karácsonynak, hátha ezúttal jobban fog tetszeni. Végülis így lett, de a véleményem alig változott meg róla. Lássuk a sztorit: 

Történet, mint olyan, valójában nincs. Azt az elmés megoldást alkalmazták, hogy a múlt eseményeit a szereplők a jelenben mesélik el, mint ahogy mondjuk a Péntek 13-ban, de még ezzel sem igazán vagyunk kisegítve. A lényeg az, hogy van egy ház, teli csajokkal (köztük Trachtenberg, Lacey Chabert a Lost in Space-ből meg a tinihorrorok egyik elmaradhatatlan sztárocskája, Mary Elizabeth Winstead) és van valaki, aki betör hozzájuk karácsonykor, aztán sorban megpróbálja kivégezni őket. Kapunk némi magyarázatot a miértekre, de a hangsúly a gusztustalan, beteges eseményekre kerül. Vajon lesz-e túlélő és a gyilkos tényleg az a Billy Lanz, akitől már évtizedek óta rettegnek a környéken, de mindenki halottnak hiszi? 

Az 1974-es, nagy sikert aratott Black Christmas adaptációjáról van szó most, ami a klasszikus borzongatós klisére, az ünnephez kapcsolódó gyilkolásra épül. A sztori nagyon beteges, a megvalósítás brutális, de ezen kívül kevés pozitívumot tudok mondani erről a filmről... Innentől kezdve jönnek a szpojlerek, szóval csak az olvasson tovább, aki már látta vagy nem akarja megnézni! 

Tehát az alapfelvetés: Billy Lanz (Robert Mann) egy fickó, akinek iszonyatos gyerekkora és még rosszabb ifjúsága volt, aztán megölte az anyját, a mostohaapját és majdnem a húgát is (aki nem csak a húga...). Becsukták a tébolydába és ott ült kb. 15 évig; a fickó egyébiránt külsejében csak annyiban "ijesztő", hogy sárga a bőre és a szeme. 1. barmóság: Az őr azt mondja, hogy a gyilkos minden évben próbál megszökni és most persze tényleg sikerül neki, de annyira ostoba módon... Nem hiszem el, hogy az őr ennyire hülye és hogy ha Billy minden évben ki akar szabadulni, akkor miért nem kettőzik meg az őrséget vagy csinálnak valami mást karácsonykor? Jön a "helyi sorozatgyilkos legendája", és amikor egyszer nem teszik meg a szükséges lépéseket a rossz szellemek elűzésére, akkor naná, hogy megjelennek. A többesszám korántsem véletlen, a gyilkos ugyanis nincs egyedül, de most következik egy újabb állatság: 2. Agnes, a másik mészáros hol a bánatban volt ennyi ideig, miért éppen most bújt elő és eddig mért nem jött sose? 

Ameddig elkezdődik a gyilkolászás, addig nézhetjük, ahogy a lányok rossz párbeszédeket adnak elő gagyi poénokkal, majd szépen kezdenek hullani. Az Eve nevű leányzó csaliként bevetése a nézőknek jó húzás, az viszont nem az, hogy a két legjobb csaj (Trachtenberg és Chabert) elég gyorsan meghal és onnantól gyakorlatilag nincs több szimpatikus karakter, akinek szurkolni lehetne. Újabb marhaságok: 3. A srác miért nem kapcsolja ki a gépet, amikor bemászik az ablakon és egy pár percig egyedül van a szobában? Látja, mi van a képernyőn és otthagyja... 4. Dana (vagyis Penny Robinson:D) panaszkodik, hogy mennyire hideg van, ő ki nem megy, de amikor már kint van, akkor ráérősen elszív egy cigit és utána olyan tempóval halad, mint egy döglött lajhár. 5. "Sokadik Hellraiser"-effektus: Miért vannak egymásnak a telefonjába úgy beírva, hogy pl.: "Melissa mobilja"? 

Néhány érdekes szpojler: Trachtenberg csak úgy vállalta a munkát, ha a karaktere mindenképpen meghal:) Az itthon is látható halála az amerikai verzióban másmilyen, ott egy korcsolya élével vágják szét a fejét. Az egyesült államokbeli változatban a végén Kelli megöli Billy-t, aztán Agnes-t, a hazánkban elérhető befejezés pedig egészen más. 

SZPOJLEREK VÉGE 

A legfőbb alkotó Glen Morgan, aki íróként, rendezőként és producerként is közreműködött a Fekete karácsony munkálataiban. Morgan horrorok/sci-fik alkotója, elsősorban sorozatoké (X-akták, Bionic Woman, stb); másik rendezése a patkányos rémdráma, a Willard. A történések alapjául Roy Moore 1974-es forgatókönyve szolgált. A főszereplővé avanzsáló Kellit Katie Cassidy kelti életre, akit mellékszereplőként láthattunk a Távkapcsban és a Rémálom az Elm utcábanban. A Leigh-t alakító Kristen Cloke a rendező felesége, Agnes-t pedig egy Dean Friss nevű férfi játszotta. Andrea Martin (Mac néni) szerepelt az eredeti '74-es filmben, a producerek közt pedig ott találjuk Bob Clarkot, az első verzió direktorát. Kiemelném Karin Konovalt, aki lenyűgözően ocsmány alakítást nyújt Billy anyjaként. 

Érdekességek: A játékidő nincs másfél óra. Kyle szerepére Glen Morgan lánya pusztán ránézésre választotta ki a srácot a jelentkezők közül. Minden lány maga hajtotta végre a kaszkadőrmutatványait. Lacey Chabert megsérült a forgatás alatt, ezért repülőn elutazott Los Angeles-be, hogy meggyógyítsák a sérülését és az őt kezelő orvos éppen Katie Cassidy mostohaapja volt. Keresztény csoportok tiltakoztak a film karácsonyi bemutatója ellen, de végül képtelenek voltak megakadályozni azt. A forgalmazó Dimension Films a rendező tudta nélkül forgattatott le olyan kis részleteket, amik csak a trailerbe kerültek bele, a teljes moziból kimaradtak, a direktornál ez kiverte a biztosítékot. Furcsa módon az ajánlóban látható egy olyan színésznő is, aki nem tagja a stábnak. A Fekete karácsony 9 millió dollárból lett, 21 és fél milliót hozott vissza, csupa negatív kritikát kapott. A 2000-es években készült klasszikus horror-újrák közül ennek lett a legkisebb bevétele. 

Egyszer meg lehet nézni, de elsősorban a Motel meg a Fűrész rajongóinak ajánlom, akik az értelmetlen brutalitást kedvelik. Izgalmas történetet és fordulatos eseményeket ne várjatok tőle, de aki arra számít, hogy a jó csajok közül pár levetkőzik, nos, azoknak is el kell vennem a kedvét, mert ilyen se lesz... 

Pontozás: 

imdb: 4.5 (az eredeti 7.2-t kapott) (4 év alatt 0.1-et emelkedett, a korábbi verzió maradt 7.2.)

Szerintem: 4/5 (A hülyeségek annyira nagyok, hogy már imádni valóak:)) 

Hírek: 

- Katie Cassidy és Michelle Trachtenberg megint együtt fognak játszani, a The Scribbler című thrillerben. 

- Lacey Chabert egy újabb horrorban vesz részt, ez pedig a kísértetes The Ghost of Goodnight Lane. 

Várható írások: A Sötét Lovag: Felemelkedés, D-War, Paranormal Activity, Woyzeck. 

Itt pedig jöjjön egy dal, ami a témához illik:

Most adták harmadszorra ezt a dokumentumfilmet és nagyon örülök, hogy végre meg tudtam nézni, hiszen már kisgyermekkorom óta rajongok a képregényekért. (Elsősorban a Transformers, a Spawn és a Garfield voltak a kedvenceim, de az évek alatt ehhez még hozzácsapódott a Kázmér és Huba is. Egyik sem DC, de hát annyi baj legyen.)

Ahogy már a poszterből rájöhettetek, a DC elsősorban Batman, Superman és Wonder Woman háza tája, de ide tartozik még Az Igazság Ligája, a Watchmen és a V mint Vérbosszú is. Ebből a filmből megtudhatjuk, hogyan kezdődött az egész, és hogyan jutott el a National Allied Publications addig, hogy DC Comics legyen belőle. Megismerhetjük a legfőbb karakterek születésének körülményeit, a nagyobb korszakokat és hogy az egyes írók meg rajzolók hogyan alakították a figurák történetét, személyiségét, kalandjait az akkori koroknak megfelelően. Szemtanúi lehetünk, ahogy a II. Világháború idején a szuperhősök háborúba mennek, az ötvenes években megváltozik a szerepük, majd a hatvanas években szembenéznek a társadalom legfőbb problémáival. Láthatjuk, hogyan alakulnak a jelmezeik, a személyiségük és a motivációik, közben pedig megismerkedhetünk a DC alvállalataival, a Vertigoval, a Milestone-nal és a Wildstormmal. Hallhatunk történeteket a legendás szerkesztőkről és főnökökről, akik átformálták a céget meg a termékeit; szembesülhetünk az öncenzúra "borzalmaival"; bejárhatjuk a képregények arany- és ezüstkorát.

Igazából nem sok mindent lehet elmondani erről az alkotásról, inkább nézni érdemes, mint írni róla. Azért még beszúrok néhány érdekességet, amiket csak most tudtam meg, ebből: Bob Kane Bill Fingerrel együtt találta ki Batmant. Wonder Woman megalkotója William Moulton Marston. Captain Marvel és Robin nagyon népszerűek voltak a gyerekek körében, mivel maguk is gyerekek. Az Igazság Ligáját eredetileg Justice Society of Americanak hívták, később pedig belőlük lett a Superfriends rajzfilmsorozat, ami szintén nagyon tetszett a kisebbeknek. Az alcégekről: A Vertigo a durvább, véresebb, felnőtteknek szóló képregények kiadásával foglalkozik; a Milestone-t feketék alapították és elsősorban fekete hősöket kreálnak; a Wildstorm pedig minden a főiránytól eltérő, különleges, érdekes ötlet kiadását valósítja meg. A Secret Origin: The Story of DC Comics-ot Mac Carter írta-rendezte, aki ezen kívül operatőrként egyetlen egyszer dolgozott, de semmi egyebet nem csinált még filmes körökben. Az angol nyelvű narrátor Ryan Reynolds. 

Összesítésben egy jó, tartalmas és érdekes mozgókép ez, csak egyetlen baj van vele: ezt a több mint 70 évnyi képregény-történelmet igazándiból bűn másfél órába belesűríteni, hiszen csak Supermanről órákig tartó filmeket lehetne készíteni. Én még szívesen néztem volna, sőt, kíváncsi lennék egy hasonló műre a Marvelről is! 

Pontozás: 

imdb: 7.7 (4 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5 

Hírek: 

- Ryan Reynolds következő legizgalmasabb szerepe Deadpool lesz, aki nem összekeverendő az X-Men: Kezdetek - Farkasban látott Deadpoollal. Ezen kívül egészen megdöbbentő hír, hogy készül egy új Hegylakó-film és abban is Reynolds alakítja a főszerepet - kell ez? Biztos kell? 

Várható írások: D-War, Paranormal Activity, Woyzeck.

A listámon maradt utolsó filmcím.

2004 óta kedvelem a P.Mobil zenéjét, bár tény, hogy számomra az aranykoruk akkor volt, mikor még Rudán Joe énekelt és Póka Egon gitározott benne, de ennek ellenére tavaly is igazán nagyszerű élményt nyújtott az új tagokkal bővült együttes koncertje, ami sokkal jobb volt, mint az utánuk fellépő Rhapsody of Fire. És hát akkor miért ne érdekelne a magyar rockfilm, amiben (többek közt) éppen ezek a nagyszerű zenészek a főszereplők? 

A '80-as évek elején járunk, Magyarországon. Nincs internet, nincsenek mobiltelefonok, nincs vivatv, de van szocializmus, Neoton és a legendás amerikai rock-életérzés másolata. Hősünk egy zenekarvezető (Schuster Lóránt), aki rájön, hogy a munkásoknak, a kőbányai srácoknak nem Jimi Hendrix és nem Muddy Waters kell, hanem valami más... Egy kutyavilágban a kutyáké a zene is, ezért együttesével, a Coloradoval (Földes László Hobo, Póka Egon, Kőrös József, Szénich János, Mareczky István és Pálmai Zoltán) "lemennek kutyába", beveszik maguk közé a fantasztikus hangú, de senkinek nem kellő Billt (Deák Bill Gyula) és megalakul a Kopaszkutya, ami az alsó rétegeknek szól, a kőbányai munkás ifjúságnak. Szól a Kőbánya Blues, ugatnak a kutyák és a siker egyre közelebb kerül hozzájuk, de mindez csak a látszat, mert ebben a világban nincsenek értékek, nincsen semmi maradandó, csak a zene. Ott van előttük a sok negatív és a pár pozitív példa, de vajon hová jutnak majd? Siker vagy bukás lesz a sorsuk, avagy az Ifjúsági Park után mehetnek vissza az eldugott művelődési házak tizenöt fős közönségének játszani? 

Szomjas György filmje kordokumentum, 1981. lenyomata külsőségekben és világszemléletben is. A legfontosabb benne persze ezeknek a nagyszerű számoknak a megőrzése, hiszen az előadóik mára megöregedtek, már nem tudnak ugyanúgy játszani, de itt mindnyájan erőtől duzzadnak, fiatalok és szépek (:D), és amit csinálnak, az a legjobb!  Az életérzéshez elég csak megnézni a zenekarvezető karakterét. Ha minden igaz, Béla a valódi neve, két diplomás ember, de nem tud és nem is akar elhelyezkedni. Van egy felesége, akit nem szeret, van egy kislánya, akivel alig törődik, fiatal lányokat szed fel, verekszik a diszkósokkal és úgy él, mintha 35 helyett 15 vagy 25 lenne. Nincsen múltja, nincsen jövője, a jelene pedig arról szól, hogy megpróbál másokkal együtt fennmaradni, megélni abból, amit szeret és egy hamis jövőképet akar megvalósítani. Ha ehhez még hozzátesszük azt, ami a film végén történik vele, akkor még érdekesebb a helyzete, mert hiába van esze és akarata, ha mások akadályozzák, a barátai nem hisznek benne, aztán végülis még csak előbbre sem jut... 

Visszatérő motívum a szegénység megmutatására a lyukas zokni, van itt a Csinibabában is megjelenő "ricsajt" gyűlölő házinéni és persze vannak szép nők, akik közül többet levetkőztetnek. Van bunyó meg káromkodás, néhány nagy zenész idézeteitől kísérve. (A kedvencem Mick Jaggertől, hogy "Nehogy azt képzeljétek, hogy negyvenévesen még a színpadon fogok rohangálni és a Satisfactiont énekelem." Hány éves is most?:D) A különös hangulatot csak fokozzák a különböző színárnyalatok, amik folyamatosan változnak, mintha az operatőr állandóan cserélgette volna a lencséket a kamerán. A zenekar a Hobo Blues Band meg a P.Mobil tagjaiból áll, és olyan remek dalokat hallhatunk tőlük, mint a Hosszúlábú asszony, a Kőbánya Blues, a Ki vagyok én vagy a címadó Kopaszkutya; de felhangzik az Omega-LGT közös előadásában a Gyöngyhajú lány, a záró stáblista alatt pedig a Mobil halhatatlan Utolsó cigarettája szól. Hobot, Bill kapitányt és a dobos Pálmai Zoltánt jelölték meg zeneszerzőkként, Földes úr még konzultáns is volt, gondolom a történet megalkotásában. A forgatókönyvet Szomjas György és Kardos István írta. Az egyetlen ismert mellékszereplő Csákányi Eszter (ő a rockklub üzemeltetőnője, a szemüveges), viszont a közönség soraiban valahol megjelenik Nagy Feró, az első koncert után az énekes pedig magával Allen Ginsberggel, a beatkorszak legendás költőjével beszélget. A szép hölgyek közül csak a tetovált lány kiléte biztos, őt Varga Csillának hívják. Az egyetlen igazi baj a teljes mozival a feliratokban keresendő, mert szép dolog, hogy magyarul, angolul és oroszul is megjelennek, de a fehér betűk sokszor egyáltalán nem látszódnak a fehér háttéren... 

Érdekességek: Bár a Kopaszkutya nem dokumentumfilm, a benne megjelenő személyek és események sok esetben direkt hasonlítanak valós történésekre meg emberekre. Hobo kifogásolta ezt a jellegzetességet, mert úgy hitte, a nézők majd az itt látható bandával azonosítják igazi zenekarát. A HBB (Hobo Blues Band) felvette a filmben hallható összes dalt, ám az ebből összeállított albumot betiltották, csak 1993-ban jelenhetett meg. Mikor Schuster figurája bemegy a stúdióba, a háttérben látható nyálas zenét produkáló együttes a Candy, daluk címe A lélek hangja. Az említett befejezésül hallható P.Mobil-felvétel egy egészen egyedi darab, mert az Utolsó cigarettából megjelent kétféle hivatalos verzióból egyikkel sem egyezik. Rudán Joe-t anno a Kopaszkutya 2 miatt vették fel a Mobilba, amiből végül dokumentumfilm lett, Schuster benne sem volt és állítólag nagyot bukott... Végül egy vicces név a stábból: Kristály Kriszta (nem tudni kit játszott). 

A Kopaszkutyában benne van a 30 évvel ezelőtti Magyarország, de politika, giccs és fényezés nélkül. Az elmúlt idők egy darabkája, amit a korszak örökbecsű dalaival festenek alá. A mondanivaló szintén örök érvényű, hiszen ma is igaz, hogy "Légy a kutyák királya, Ne királyok kutyája!". Azt hiszem minden kétséget kizárhatóan mondhatom, hogy a folytatása nem érhet a nyomába, de aki másként gondolja, az nyugodtan kommenteljen! 

A dvdről: A Magyar Filmek gyűjteménye-sorozat 22. darabjaként jelent meg és szerencsére sikerült extrákat is felpakolni a lemezre. Van egy Szomjas György-filmográfia, egy ajánló a gyűjtemény többi darabjáról és a Filmmúzeumon régen sugárzott Privát rocktörténetnek a Hobo Blues Banddel kapcsolatos epizódja. Ebből tudtam meg a következőket a Kopaszkutyáról: A szövegeket improvizálták, Hobo pedig már akkor sem értett egyet a "le kell menni kutyába"-elvvel. Ő volt az, aki elérte, hogy az éppen itt tartózkodó Ginsberg bekerüljön a műbe. A három extrából tulajdonképpen ez az egyetlen valódi, egy korrekt adalék a mozihoz, ami kicsit közelebb hozza a fiktív zenekar valós magját a nézőhöz. Potom pénzekért hozzá lehet jutni ehhez a koronghoz, akinek tetszett a film, az mindenképp vegye meg, mert megéri!

Pontozás: 

imdb: 7.6 (4 év alatt 0.3-at emelkedett.)

port.hu: 9.3 

Szerintem: 5/5

Boldog Születésnapot Juno Temple-nek, kedvenc színésznőmnek:) Várható írások: Képregények: A DC Comics története, D-War, Paranormal Activity, Woyzeck.

Biztos vagyok benne, hogy sosem hallottatok erről a filmről, vagy ha mégis, akkor is csak nagyon kevesen. Valóban, egy igencsak ritka madár, az utóbbi 2 évben mindössze egyszer adták, azelőtt pedig már nem is emlékszem, mikor. Baromi régen volt szerencsém hozzá, de tök megmaradt, hogy mennyire jó a hangulata - azt viszont teljesen elfelejtettem, hogy miről szól. A mostani péntek 13-am rohadtul sűrű lett és a másik oldalamra készített cikk miatt nem maradt időm egy Jason-mozira, de legalább ezt megnézhettem, úgy 7-8 év után újra. 

Helyszínünk a (feltehetőleg budapesti) végtelen panelrengeteg, aminek egyik ötemeletesében él Artin (Welker Gábor) és bátyja, Nate (Schmied Zoltán). A szomszédos lakás is a családjuké, abban lakik az anyjuk a nála 20 évvel fiatalabb pasijával. Anyu azonban egyik nap gondol egyet és lelép, otthagyva a tesókat a nagyobbik lakásban. Artin elkezd gondolkozni, hogy mihez kezdjenek a kisebbel és megpróbálja kiadni, ebből viszont csak baj származik, ezért aztán a fivérek elhatározzák, hogy egyiküknek át kell költöznie. De melyikük megy majd? Az elképesztő méreteket öltő zenebuzisággal jellemezhető fiatalabb, vagy az éjjel-nappal nőket hajtó, pénzét pornográf képek melletti szövegek írásával szerző idősebbik? A válasz bonyolult, mert egyikük sem akar átcuccolni, így kezdetét veszi a testvérháború, amibe pedig beleszól a Szerelem. Vajon kié lesz A Nő (Bognár Anna), kinek jut a nagyobbik otthon és ki marad majd egyedül a kisebbikben? 

Nagyon érdekes film ez, mert egyfelől vicces, tele hülye poénokkal meg abszurditással; másfelől viszont egy nehezen megfogható, egyedi látványvilágú, jelképekkel telített művészfilm. Minden kékes/zöldes, az alapvetően fekete-fehér látnivalót csak néhány színnel bolondították meg, ami a szöveggel, a szép pillanatokkal, meg a változó stílusú zenével együtt leírhatatlan érzést kelt a nézőben. Vannak itt pucér nők, elképesztő baromságok, sok káromkodás, vagyis minden olyan, amivel a valóságban nap-mint nap találkozunk (bár mondjuk én már jó régen találkoztam pucér nővel:D). A Tesó az igazi élet egy szeletkéje, ami miatt viszont különösen közel áll hozzám, az a panel-lakótelepek bemutatása. Aki lakott már ilyen helyen, vagy most is benne él, az biztosan megérti majd, mire gondolok - egyébként a Szomszédokon kívül alig tudnék még olyan filmet/sorozatot említeni, ami velünk, a panellakókkal és a mi világunkkal foglalkozik. 

A legismertebb arc a szereplőgárdában Kovács Lajos, az egykori mozigépész Bátyóként, ám ismerős lehet még a főszereplő Welker Gábor hangja, aki hosszú éveken át konferálta az Esti Showdert; vagy Elek Ferenc, a trafikos Sziszi arca, aki pedig szinte minden magyar filmben felbukkan és többek közt a már említett Szomszédokban volt a dagi Jocó. Az Anyut alakító Hirling Juditot a Gálvölgyi Show rajongói láthatták sokszor, a sütievőt játszó Griefenstein János pedig Kond volt a Magyar Vándorban. Az író-rendező és produkciós menedzser egy személyben Dyga Zsombor, aki már elég régóta ehhez hasonló független alkotások készítésével keresi a kenyerét. 

Érdekességek: Úgy tűnik, szinte mindenki a stábból együtt dolgozott Dyga másik filmjén, a Kész cirkuszon. A rendező látható is, mint "Trafik srác" - asszem ő az, aki odamegy, hogy vegyen valamit. Az imdb adatai szerint a Tesó 80 ezer euróból lett, ami mai árfolyamon 24 millió forint, de hogy akkor mennyit ért, azt nem tudom. 

Röviden úgy tudnám összefoglalni, hogy egy érdekes szerelem története a panelrengetegből, amit egy igazi művész szemein át nézhetünk meg. Mindenki találhat benne valamit, ami elnyerheti a tetszését, hiszen van benne komédia, dráma, szex, szerelem és szépség is. 

Pontozás: 

port.hu: 7.7 (4 év alatt 0.4-et csökkent.)

imdb: 7.1 (4 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 5/5 

Utólagos szerkesztés: Ez a mozi benne van a 303 magyar film amit látnod kell mielőtt meghalsz című könyvben!

Hírek: 

- Dyga Zsombor írja és rendezi az egyelőre még műfaji megjelölés nélküli Couch Surföt, amiben többek közt Kerekes Vica, Hámori Gabriella és Elek Ferenc is benne lesznek. 

- Schmied Zoltán szerepet kapott az első magyar fantasy-nek kikiáltott Liza, the Fox-Fairy-ben. 

Várható írások: A Sötét Lovag: Felemelkedés, ezen kívül a közeljövőben jön a Kopaszkutya, a Woyzeck, a D-War, a Paranormal Activity és talán még valami Juno Temple-film is. 

Itt pedig az ominózus hangfal-kidobós jelenet alatt hallható zene következik:D

Boldog Péntek 13-at mindenkinek!:) 

Nagy szégyen, de még nem láttam egyetlen klasszikus Universal-horrort sem, viszont mint a borzongatós műfaj kedvelőjének, nekem is kötelező ismernem Drakulát, Frankensteint, A Fekete Lagúna Szörnyét, a Láthatatlan Embert, a Múmiát és a Farkasembert. Ahogy ezeket a neveket olvassátok, gondolom, sokatoknak eszébe jutnak feldolgozások (Gary Oldman Drakula, de Niro Frankenstein, Árnyék nélkül, A Múmia-trilógia) és ezek sorát a 2010-es Farkasember zárja. 

Az eredeti 1941-es változat után majdnem 60 évvel Lon Chaney Jr. nyomában járva Benicio del Toro kelti életre Lawrence Talbotot, az angol színészt, akit pályája csúcsán öccse rejtélyes halála vezeti vissza ifjúkorának színhelyére, Blackmoorba. A halott Ben esetében senki sem tudja biztosan megmondani, hogy milyen lény keze/mancsa okozta a végzetét, a helyiek azonban átkokról és gonosz teremtményekről suttognak, ugyanis akadnak még jópáran, akik különös körülmények között távoztak az örök vadászmezőkre. A feldühödött blackmooriak a különc arisztokrata John Talbotot (Anthony Hopkins), Lawrence apját, és az éppen a környéken tanyát vert cigány közösséget is belekeverik az ügybe, ám hamarosan nyilvánvalóvá válik, hogy az elkövető nem ember - vagy nem teljesen az... A főhős hamarosan első kézből tapasztalja meg a vérszomjas valami harapását, aminek következtében egyre több furcsaság történik vele. A fivére után hátramaradt összetört szívű szépség, Gwen (Emily Blunt) szerencsére a segítségére siet, és a külön úton haladó, de ugyanazon célért küzdő Abberline nyomozó (Hugo Weaving) is egyre közelebb kerül a megoldáshoz, ám a sok hitetlenkedőt nehéz lesz meggyőzniük. Vajon sikerrel járnak és kiderül, ki a démoni kreatúra, vagy Lawrence sorsa örökre megpecsételődik és a teliholdas éjszakák többé soha nem lesznek biztonságosak? 

Mi kell egy jó horrorhoz? Egy karakteres gyilkos vagy király szörny (a kettő lehet egy és ugyanaz), sok vér, szép nő(k), érdekes karakterek meg borzongató atmoszféra. A The Wolfman készítőinek sikerült elérniük, hogy az ósdi rém a modern maszkolási technikáknak köszönhetően új életre kelve riogasson; ráadásul minden gyilkolást/csonkítást premier plánban tárnak elénk, ami így igazán húsba vágó élmény:D Emily Blunt képviseli a szép nőket, Anthony Hopkins az érdekes karaktereket, Benicio del Toro pedig egyedi arcával és kitűnő képességeivel méltó utódja az ifjabbik Chaney-nek. Őket még kiegészíti két ismertebb mellékalak: Max von Sydow (idős úr a vonaton), és Geraldine Chaplin (Maleva), valamint a Karib-tenger kalózaiból ismert David Schofield (ott a gonosz inasa, itt a "konstábler") meg Gemma Whelan a Trónok Harcából (itt Gwen szolgálólánya, ott Yara Greyjoy). A rendezéssel a hollywoodi veterán Joe Johnstont (Jumanji, Amerika Kapitány) bízták meg, a forgatókönyvet Andrew Kevin Walker (Az Álmosvölgy Legendája) és David Self (Az átok '99-es verziója, A kárhozat útja) írta Curt Siodmak 1941-es szkriptje alapján. A zenét Danny Elfman szerezte, del Toro pedig producer is volt. 

Engem már a legelején, az Elfman sötét atmoszférájú zenéjére megjelenő ős-Universal-logó felbukkanásakor megvettek kilóra, később pedig csak tovább nőtt az elégedettségem Anthony Hopkins kifogástalan és néhol rendkívül humoros, "őrült" alakítása, a lenyűgözően borongós látványvilág, a hozzá társuló hangulatteremtő muzsika meg a kendőzetlenül megjelenített erőszak miatt. A szörny maga baromijól néz ki és isteni a hangja, az egyetlen bajom vele, hogy a végső nagy összecsapást közte és méltó ellenfele közt borzasztóan rövid, már-már gagyiba hajló módon oldották meg. Ezen felül érthetetlen, hogy miért kellett megint ellőni a mostanság egyre gyakoribbá váló "bosszú az önelégült pszichiáteren"-klisét - talán a szcientológusok pénze áll a háttérben? Különben az elsietett befejezéstől eltekintve semmi egyebet nem tudok felhozni a Farkasember ellen. 

Érdekességek: A stúdió 2006-ban hirdette ki, hogy elkezdik a forgatást, ám sorozatosan felsültek a megfelelő rendező kiválasztásával, így állandóan tolódott a munkálatok indulási ideje. Végül Johnston mellett tették le a voksukat, akinek viszont mindössze három hét állt rendelkezésére, hogy felkészüljön a munkára, ami később keresztülhúzta az effektmester Rick Baker számításait. De nem csak ezzel volt baj, merthogy Elfman zenéjét először visszautasították, aztán ismét elővették, végül másokkal átformáltatták és így érte el a végső formáját. Andrew Kevin Walker írta meg az első forgatókönyv-változatot a '41-es alapból, új szereplőket vitt bele és sok olyan jelenetet, amikhez fel lehetett használni a modern technikákat. Ezt dolgoztatta át a direktor David Selffel. A felvételek 2008-ban lezajlottak, ám a premier idejét folyamatosan halasztgatták, két később kitalált szekvencia miatt pedig több részletet utólag kellett felvenni, így 2010 lett belőle. 

Baker és del Toro hatalmas rajongói a régi The Wolf Mannek, így mindent megtettek, hogy benne lehessenek a produkcióban. Benicio maszkját három órába tellett feltenni és egy óra kellett ahhoz, hogy levegyék róla, a színész az Egy vérfarkas Londonbanból és a The Curse of the Werewolfból merített inspirációt. Az effektmester azt nyilatkozta, hogy mivel Lawrence megformálója amúgy is elég szőrös, így sokkal könnyebb volt őt átalakítani bestiává: "Itt volt nekünk Benicio del Toro, aki már alapból úgy néz ki, mint egy farkasember, aztán csak tettünk rá némi plusz szőrt meg egy hegyes műfogsort." A puerto ricoi származású színész az általa játszott figurához hasonlóan kisgyermekként veszítette el az édesanyját. Rick bácsit láthatjuk is, ő az a puskát tartó, fehér hajú, bajuszos fickó, aki a cigánytáborban füttyent a többieknek, majd jobbról rávetődik a szörny. Max von Sydow nem szerepel a stáblistában, ráadásul a jelenete a mozis változatból kimaradt, ám a rendezői meg a dvd-verziókban már ismét szerepel. Külön érdekesség, hogy a karaktere azt állítja, Gevaudanban szerezte a farkasfejes sétapácát - nos Gevaudan egy legendás farkasszerű szörnyetegről híres, ami az 1700-as évek végén többedmagával terrorizálta ennek a francia tartománynak a lakosságát; ezekről a "démonokról" máig nem tudták egyértelműen megállapítani, hogy milyen állatok voltak.

Anthony Hopkins találta ki, hogy John Talbot harmonikázzon az elmegyógyintézetben. Talbot Hallt a Chatsworth House nevű korabeli épületből alakították át elvadult növényzet hozzáadásával. A vérfarkassá alakuláshoz számítógépes animációt alkalmaztak. Baker szerette volna maszkokkal és jelmezekkel megoldani a dolgot, de mivel Johnstonnak rendkívül kevés ideje volt befejezni a művet, ezért nem kerülhetett sor az ötletei megvalósítására. A rendező azt nyilatkozta, hogy így sokkal rugalmasabb lehetett a készítés során, mert a kritikus pillanatokat ráért később is kigondolni/megvalósítani. A gonosz teremtmény üvöltését több ember hangjából rakták össze, mások mellett operaénekesekéből, állathang-utánzókéból meg Gene Simmons-éból és David Lee Roth-éból. A többi hangot, amit kiad, azt Frank Welker hozta létre. 

A londoni háztetős üldözésnél, amikor a szörny egy rendőr nyakába ugrik, az kaszkadőrmutatvány! A cigányok táncoló medvéje egy fel nem használt, kissé átalakított animáció Az arany iránytűből (meglehetősen hülyén néz ki amúgy:D). A Gwen által olvasott "ősi cigány tudás" valójában az Encyclopedia Britannica két oldala. A mozi végkimenetele pont fordítottja az 1941-esnek. Abberline felügyelő valós személy volt, tényleg ő nyomozott Hasfelmetsző Jack után. Érdekes hiba, hogy John azt állítja, Szent Kolumbán cigány volt, pedig igazándiból egy ír szentről van szó. A másik hasonlóan különös fordulat az, hogy Gwen azt mondja egyszer Lawrence-nek: "Bárcsak ne küldtem volna el azt a levelet Önnek!", mikor előtte láthattuk, hogy személyesen ment el hozzá. Nos, ez valójában nem hiba, mert a filmszínházas vágásban tényleg csak egy levelet küld és a későbbi változatba került bele a személyes látogatás - kérdés, hogy vajon ezt a magyar szinkronban észre lehet-e venni? (Pláne éjfél után...) A régi Universal-logó amellett, hogy főhajtás, egyben előre is vetítheti a hamarosan meginduló "ősi" horrorok újrázásnak hullámát. 2009-ben valaki feltette az internetre a címszereplő átalakulásának digitális koncepciós vázlatát. A vágatlan Rendezői Változat dvdjéhez járt egy Farkasemberes dögcédula és egy sötétben világító bögre:D Ezeken felül kiadtak gyermek és felnőtt méretű jelmezeket (amik a film bemutatása előtt egy évvel megjelentek a piacon:)), Szent Kolumbán-medálokat, valamint 7 és 12 inches akciófigurákat. Ez Joe Johnston első munkája, ami 18-as karikás besorolást kapott. Végül egy vicces, de az adott műhöz illő név a stábból: Christian Wolf-La'Moy (cilinderes úriembert játszott). 

A The Wolfman 150 millió dollárból készült, a mai napig a dvd-eladásokkal együtt kb. 163 milliót hozott vissza. A kritikusoktól elsősorban negatív megítélésben részesült, ám így is nyert egy Oscart a Legjobb Maszk kategóriájában, második vérfarkas-filmként (az előző az Egy amerikai farkas Párizsban, amiért szintén Rick Bakert jutalmazták az arany szobrocskával). 

Nekem nagyon teszett a Farkasember, ha nem számítjuk a befejezését, akkor szinte tökéletes horrormozi, csak ajánlani tudom! 

Pontozás: 

imdb: 5.8 (4 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 5/5 

Hírek: 

- Annak ellenére, hogy ez a mű korántsem az elvártnak megfelelően teljesített a pénztáraknál, mégis készítenek egy újabb Farkasember-remake-et, amit szintén a '41-es The Wolf Manre alapoznak. Ez az új rész pedig egy széria első darabja lesz... 

- Állítólag Joe Johnston rendezi a Jurassic Park 4-et. (Ez lett a Jurassic World, a direktori székben Colin Treworrow-val.)

- Emily Bluntot a most már okos magyar alcímmel is ellátott Looper - A jövő gyilkosában láthatjuk legközelebb, valamint az érdekesnek tűnő All You Need Is Kill névre hallgató sci-fiben. Utóbbiban Tom Cruise-zal, aki egy olyan katonát játszik, aki egy időhurok miatt kénytelen átélni az űrlényekkel vívott csata utolsó napját újra meg újra... (Előbbit láttam, érdekes volt; utóbbiból lett A holnap határa.)

- Anthony Hopkins számos izgalmas projektben vesz rész a jövőben: Red 2 (állítólag), Thor 2, Arabian Nights és Noah (ahol ő lesz Matuzsálem). Akit ezek közül valamelyik bővebben érdekel magyarul, az idézőjelben keressen rá itt jobb oldalt a keresőben! (Az első kettőt megnéztem, írtam is róluk.)

- Hugo Weaving szintén tudományos-fantasztikus alkotáson dolgozik, ez pedig a Cloud Atlas; és persze visszatér Elrondként A hobbit 1-2-ben. 

Várható írások: Péntek 13. II. rész, Tesó, The Dark Knight Rises. Ezek tutik. Nem annyira biztosak: Kopaszkutya, D-War, Paranormal Activity és még talán valami Juno Temple-mozi.

Ja és még valami: Felháborító, hogy a Filmmaniává alakult Filmmúzeumon mennyire megvágják a mozikat! A Darkman konkrétan élvezhetetlenné vált, a legjobb pillanatokat mind kiollózták. Gyakorlatilag ha valaki meghalt benne, azt nem mutatták meg, kivéve, ha elkerülhetetlen volt, de még az erőszakot sem ábrázolták, így az elefántos jelenetből kimaradt az ujjtörés, és így tovább... Borzalmas, nem tudom, hogy képzelik ezt...

Újból itt vagyok! Ahogy beígértem, következik az írás a Vasökölről. 

Bunyózó robotok - láttunk már ilyet videojátékok formájában, de ha már van egy robotos film Hugh Jackmannel, azt mindenképp meg kell nézni:) És ahogy egy kolléga az imdbn írja, butaságnak látszik, de ahhoz képest meglepően jó kis mozi a Real Steel. 

A közeli jövőben járunk, ahol a bokszot már emberek helyett különböző alakú/méretű, alapvetően emberszabású gépek vívják egymással, akiket egy-egy vezető távirányítással működtet. Charlie (H.J.) is ezzel foglalkozik, ám folyton elbukik figyelmetlensége vagy túlzott önbizalma miatt. Mikor már a második gépharcos megy tropára a kezei között, régi barátja, Bailey (Evangeline Lilly) elkezd benne kételkedni, de a férfit kemény fából faragták, nem adja fel ilyen egyszerűen. Az amúgy is rossz helyzetet csak tovább rontja egykori barátnőjének halálhíre, aki után árván marad egy 11 éves fiú, Max (az elképesztően hülye nevű Dakota Goyo), aki történetesen Charlie sosem látott fia. "Apuci" viszont üzletet lát a dologban és legombol némi pénzt a jövendőbeli nevelőszülőkről, hogy aztán később majd végleg nekik adja Maxet - feltételül csak annyit köt ki, hogy a nyarat a fiú vele kell, hogy töltse. Kezdetben az apa, aki sosem találkozott a fiával és a gyerek, aki átlát a felnőtt tervein, kelletlen párost alkot, de aztán a szerencse az útjukba sodor egy tökéletes állapotú, ősrégi edző-robotot, Atomot, és ő aztán igazi csapattá kovácsolja a kettejüket. Atom ráadásul meglepő dolgokra képes és hamarosan egyre népszerűbb lesz a "bokszolók" közt - a csúcson azonban a legyőzhetetlen, tökéletes harcos, Zeusz várja. Vajon eljut a kis robot addig, hogy megküzdhessen vele, vagy hamar legyőzőre talál a drágább/erősebb ellenfelek között? 

Az elején keveset vártam az egésztől, de már azzal megfogott, hogy mennyire jók benne a gépemberek. Egyáltalán nem olyan idegenszerű, túlspilázott és átláthatatlan a dizájnjuk, mint a Transformers-eké a Bay-filmekben, sokkal valóságosabbnak tűnnek. Igazán akkor ragadott magával a mű, amikor felbukkant a rövid életű Noisy Boy - mindegyik harcosnak van valamilyen neve - viszont kifejezetten haragudtam Charlie-ra, amiért ezt a baromijó külsejű, kissé a Tekken Yoshimitsuját idéző robotot tönkreteszi... De szerencsére aztán érkezik Atom, aki egyszerű, nagyszerű és az arca kedves külsőt kölcsönöz neki, szóval őt könnyű volt megszeretni és szurkolni érte - pláne úgy, hogy az ellenfelei kivétel nélkül tök bénán mutatnak, még Zeusz is. 

Nagyon furának találtam viszont, hogy a vezérlők közül csak Jackman karaktere vét emberi hibákat, az összes többi meccsen minden másik irányító csakis tökéletes parancsokat ad, mindössze a gépek hibásodnak meg. Nyilván be kell mutatni, hogy Charlie ember, aki hibázik, de visszagondolva ezt a megoldást logikátlannak tartom. Ha már hibák és emberek: Hugh bácsi kiválasztása erre a szerepre különös, mert most először kellett neki egy igazán antipatikus karaktert megformálnia és ezzel a sármos arccal valahogy melléfogtak. Hiába próbál meg szemétkedni, erőltetettnek hat, de azt hiszem, erről mégsem ő tehet. Dakota Goyo tehetségtelen, a külseje totál átlagos, tök érdektelen. Evangeline Lilly szintén nem volt túl meggyőző, mindössze egy jelenet van az egész műben, amiben tényleg jól játszik, abban, amelyikben Bailey Max-nek mesél az apja múltbeli sikereiről. Persze Lost-Kate azért jó kis nő, szóval megbocsátható neki, ha a tehetsége korántsem tündököl oly fényesen, mint mondjuk a fogsora:D 

(A képen a jobb oldali szimpatikus úr a direktor.) A mellékalakok közt két olyan emberke van, akit meg akarok említeni név szerint: az egyikük a "gonosz" bőrébe bújt csinos Olga Fonda (nincs köze Jane, Peter vagy Henry Fondához), a másik pedig a már pusztán a megjelenésével is irritáló texasi tahót alakító Kevin Durand, ők mindketten elég jók voltak abban, amit csináltak - egyikük bunkó, a másik meg szép. A robotokat egyébként az Avatarban használt mozgás-átalakító technikával hozták létre, "alattuk" pedig kaszkadőrök bújtak meg (Kevin Dorman és Eddie Davenport), akiknek a felkészítésében a boksz halhatatlanjai közé tartozó Sugar Ray Leonard is segédkezett. A rendező-producer Shawn Levy volt (Tucatjával olcsóbb, Éjszaka a múzeumban 1-2), a producerek közt ott találjuk Steven Spielberget és Robert Zemeckis-t (ők a családi sci-fik nagy szakértői), a zenét pedig a nem kevésbé híres Danny Elfman szerezte. A történet alapjául Richard Matheson 1956-os Steel című novellája szolgált, ami anno már megelevenedett az Alkonyzóna egyik epizódjában. 

Érdekességek: Az eredeti forgatókönyvet David Gilroy írta, a DreamWorks pedig 850 ezer dollárt fizett neki érte, még 2003-ban vagy 2005-ben, a dátumban ellentmondásosak a források. A Vasököl rengeteg legendás "bokszoló" előtt emel kalapot, nézzünk néhány példát erre! 1. Rocky Balboa: Rocky első nagy ellenfelét Apollonak, vagyis Apollónnak hívják, aki a görög mitológiában Zeusz fia, itt pedig Zeusznak nevezték a bajnokot. A Midas nevű harcos "haját" egyrészt a római centuriok sisakdísze, másfelől a Rocky III-ban látható Clubber Lang haja inspirálta. A végső csata szintén egyértelműen az első Rocky végkifejletének "leutánzása". 2. Dwayne "The Rock" Johnson: A játékidő elején elhangzik az egyik tipikus mondata ("...lay the smackdown", kb. annyit jelent, hogy csapd le!), valamint az ő valós beceneve "A közönség bajnoka". 3. Muhammad Ali: Az általa gyakran használt fárasztásos taktikát alkalmazzák Zeusz ellen. Rajtuk kívül még a régi verekedős játék, a Rock'em, Sock'em, Robots előtt is tisztelegnek Zeusz kézi vezérlésével és a roncstelepen lévő első generációs robotfejjel. Hugh Jackman 9 millió dollárt kapott a szerepléséért, Sugar Ray Leonard készítette fel arra, hogy a mozgása alapján hihető legyen ex-öklözői múltja. A három lány, akik le akarják fényképezni Ambush-t, a rendező gyermekei. Dakota Goyo alakította a gyermek címszereplőt a Thorban, Kevin Durand meg már együtt dolgozott Jackmannel az X-Men: Kezdetek - Farkasban, Blobként. 

Mindegyik harcost megépítették a valóságban, valamint készült hozzájuk egy-egy tökéletes számítógépes animáció. Egyes jeleneteknél több mint 20 bábos kellett, hogy mozgassák a modelleket. Huszonhat és fél robotmodell készült, mindegyiküknek hidraulikával mozgó feje volt, Atomnak pedig rádió-távirányítással irányították a kezeit. A főhős gépharcos arcát egy vívómaszk takarja el, így valójában sosem tudjuk meg, hogy igazából miként néz ki, de minden egyes néző azt képzelhet bele, amit szeretne, plusz ettől tudat alatt mindenki szeretné őt egy kicsit jobban megismerni. A követési módban teljesen megegyeznek a mozdulatai az emberével, az árnyék-módban csak utánozza azokat (először balkezes, aztán jobbkezes, így lehet észrevenni, mikor melyik módban van). 

A roncstelep nagy része valódi volt, a gépeket/roncsokat a stáb építette fel, vagy már eleve ott találták őket a helyszínül választott terepen. A FIVE33 hirdetőcég megjelentetett egy 200 oldalas robotboksz-bibliát a reklámhadjárat részeként. A Jakks Pacific akciófigurákat adott ki: Atomot, Zeuszt, Noisy Boy-t, Midas-t és Twin Cities-t; valamint egy ring-játékkészletet, ahol a harcosok összecsaphatnak. Két különböző videojáték készült a Vasökölből, az egyiket a Jump Games, a másikat a Yuke fejlesztette. A betétdalok legtöbbje borzalmas rap, de szerencsére amikor Noisy Boy és Midas harcolnak, akkor felhangzik az általam kedvelt One Man Army, amit a Prodigy és Tom Morello adnak elő, eredetileg pedig a Spawnban hallhattuk. A stáblistában iszonyoúan sok a fel nem tüntetett szereplő. Jegyszedőként megjelenik egy Mary Magyari nevű hölgy, aki talán külföldre szakadt hazánk leánya, vagy legalábbis magyar származású. A Real Steel 110 millió dollárból lett és kis híján 300 milliót hozott vissza, a kritikusoktól vegyes vagy pozitív értékeléseket kapott. 

Röviden: Ez egy apa-fiú történet és a legkisebb fiú meséje vegyítve robotokkal. Viccesnek nem igazán vicces, de néhol megható, a harcok izgalmasak, a gépemberek jól néznek ki és az első fél óra után kialakul benne egy megfoghatatlan hangulat, amitől szívesen nézed majd egészen a végéig. Sajnos azért korántsem mentes a kliséktől (megint a ruszkik a gonoszok), de cserébe legalább a befejezés kicsit meglepően alakul. Nekem tetszett, egy nézést mindenképpen megérdemel! 

Pontozás: 

imdb: 7.1 

Szerintem: 4/5 

Hírek: 

- Lesz Real Steel 2, amit Steven Spielberg pénzel és elvileg Shawn Levy rendez. A főszereplő trió mindegyik tagja visszatér majd, a forgatás kezdése pedig kizárólag Jackman úr időbeosztásától függ. 

- Richard Matheson írásai szolgálnak alapul a most készülő Alien War: The Last Man című akció-sci-fihez. 

- Hugh Jackman Az öt legendában a Húsvéti Nyulat szinkronizálja, aztán Jean Valjean bőrébe bújik a legújabb A nyomorultakban, majd ismét adamantium-karmokat növeszt a The Wolverine-ben (ennél producer, a történet szerint Farkas Japánba megy harcolni tanulni), végül pedig dalra fakad a The Greatest Showman on Earth névre hallgató musicalben (ez P.T. Barnum, a híres cirkuszigazgató életéről fog szólni és Hugh ebbe is beszállt a pénzével). (A The Wolverine-ről írtam, végül harc helyett meghalni megy.)

- Dakota Goyo szintén hallható Az öt legenda eredeti nyelvű változatában, ezen felül pedig Brendan Fraser oldalán száll harcba az elnyomók ellen a The Legend of William Tell 3D-ben. 

- Evangeline Lilly Taurielt kelti életre A hobbit 1-2-ben. 

- Kevin Durandet A kaptár: Megtorlásban láthatjuk legközelebb. (Láttam, írtam róla.)

- Robert Zemeckis rendezi az egyelőre még bemutatási dátum nélküli Yellow Submarine-újrát. 

Más téma:

A legendás színészóriás, Ernest Borgnine ma, kicsivel éjfél után, 95 évesen elhunyt. A filmrajongók a Vad bandából, A piszkos tizenkettőből, a Konvojból, a Szuperzsaruból, a Redből, a Vészhelyzetből és még számos egyéb tévéfilmből, mozifilmből meg sorozatból emlékezhetnek majd rá. 

Megint más: 

Sikerült vennem két olcsó külföldi dvdt, így hamarosan jön a Paranormal Activity első része és a D-War, ezeken felül továbbra is várható még a Tesó, a Woyzeck és a Kopaszkutya. A héten péntek 13. lesz, amire valószínűleg a Péntek 13. II.-vel készülök, jövő héten pedig érkezik a The Dark Knight Rises és Juno Temple szülinapja is lesz, ami plusz egy valamit jelent, amiben ő benne van. Szóval hamarosan ismét jelentkezem!

Bár minden vágyam így teljesülne! Kb. a hónap elején sugározta az HBO A boldogság egy meleg takaró, Charlie Brownt és akkor megjegyeztem, hogy szívesen néznék még Peanuts-rajzfilmeket. Úgy tűnik a tv2 olvasott a gondolataimban, mert ma kora délután vetítették ezt az animációs filmet. Lássuk, ezúttal milyen kalandba keverednek Charles M. Schulz "gyerekei"!

Charlie Brown megelégszik folyamatos pechsorozatával és elhatározza, hogy bebizonyítja önmagának, Lucy-nak és a többieknek, hogy mégsem örök vesztes. Éppen kapóra jön neki a szóbeli helyesírási verseny, amit mindenki nagy meglepetésére megnyer, majd továbbjut az iskolai döntőre, ahol szintén sikert arat! Az iskola elküldi őt az országos versenyre, de a hirtelen jött győzelem óriási, nyomasztó felelősséggé válik a kisfiú számára. Éjt nappallá téve dolgozik, hogy ő legyen a bajnok - a kérdés az, hogy tényleg mindenáron győznie kell, hogy megjavuljon az önbecsülése? Ezalatt pedig Linus és Snoopy a címszereplő után indul, hogy visszakérjék tőle Linus takaróját, amit ő szerencsehozó amulettnek kölcsönadott Charlie-nak, aki elveszti. Vajon hol lehet az égszínkék rongyocska?

Ugyanazok a szeretni való figurák és ugyanazok a rájuk jellemző poénok sorakoznak fel, mint a 2011-es Happiness Is A Warm Blanket, Charlie Brownban, ám itt mégis erőteljesen érezhető, hogy mennyire régi alkotással állunk szemben. Az A Boy Named Charlie Brown ugyanis már több mint 40 éves rajzfilm és mai szemmel nézve vannak benne elég furcsa részek. Nekem például már az különös volt, hogy kizárólag női szinkronhangokat hallhatunk, a fiúkat is ők szólaltatják meg; ehhez pedig hozzájönnek még az éneklős részek, amitől kissé musical-szerű az egész. A legdurvábbak viszont a korlenyomatként a mesében maradt pszichedelikus felvonások; ezek csúcspontja az, amikor Schroeder zongorajátékára mindenféle színes képek villódznak előttünk, fotók meg rajzolt látnivalók mosódnak össze és nem értettem, ez miért kellett bele. Kb. három ehhez hasonló epizód van, ezek közül egyedül a Snoopy által a jégen bemutatott rögtönzött kori/hoki-bemutató értékelhető, a többinek nem bírtam felfogni a jelentőségét. Szintén kissé zavaróan hatott, hogy rengetegszer csak szól a zene és a karakterek csinálnak valamit, de percekig senki sem szólal meg. Ezeket nem hibák, mindössze furcsa dolgok.

Az alapkonfliktus ezúttal Charlie mindennapjaiból ered, az első fél órában megnézhetjük, hogyan szerencsétlenkedik, majd aztán elhatározásra jut, amiben Linus támogatni, Lucy pedig hátráltatni próbálja őt. A kendő problémája (amit valamiért pelenkának fordítottak...) természetesen ismét előkerül, valamint Snoopy most elég sok saját teret kap, többek közt lejátssza az amerikai himnuszt a baseball-meccs megnyitásaként, pilótaként "harcol" álmában és ott van még a már említett jeges szekvenciája is. A legfurcsább a filmben talán az, hogy valamiért kizárólag Lucy iránt éreztem szimpátiát, pedig ő a csipkelődő, gonoszkodó karakter. Következzenek a  gyerekeket megszólaltató színészek nevei: Peter Robbins - Charlie Brown, Pamelyn Ferdin - Lucy, Glenn Gilger - Linus, Andy Pforsich - Schroeder, Sally Dryer - Patty, Ann Altieri - Violet, Erin Sullivan - Sally, Lynda Mendelson - Frieda és Christopher DeFaria - Pig Pen. A rendező-producer és Snoopy szinkronja Bill Melendez volt, szintén ő írta a dalok szövegeit; a történetet saját képsorai alapján Charles M. Schulz találta ki. A képregények alkotója producerként segédkezett a készítésben.

Érdekességek: Ez az első a filmszínházakban is bemutatott, egészestés Peanuts-mozik közül, amikből összesen négy van. Minden egyes karakter külön megjelenik a főcím alatt, mindnyájuknak kiírják a nevét; a végestáblistában pedig láthatóak a szereplők hangjai (ileltve láthatóak lettek volna, ha leadják). Érdekes módon 12-es karikás besorolást kapott, amit talán azoknak a bizonyos fura részleteknek köszönhet. Snoopy repülős álom-jelenetét egy az egyben az 1966-os Snoopy és a halloweenből emelték át. Ez az első rajzfilm, amiben felhangzik az "Aaaugh!"-kiáltás, ami a későbbi Peanuts-alkotásokban a két állat-karaktert kivéve mindegyik gyerek szájából elhangzik. Peter Robbins édesanyja magyar emigráns volt, így ő félig magyar. Christopher DeFaria az Álomháború egyik társproducere, valamint többek közt a Watchmen, a 300 és a Vadiúj Vadnyugat produkciós vezetője is volt. 

Nem rossz a Barátom, Charlie Brown; de nekem a sztori legújabb verziója jobban tetszett, efelett már túlságosan eljárt az idő. 

Pontozás: 

imdb: 7.4 (4 év alatt 0.3-at emelkedett.)

Szerintem: 4/5 

Ismét elkezdtem dolgozni a nagy projektemen, valamint készítenem kell legalább két írást a Cinegore számára, nem beszélve egy újabb saját weboldalról, amit szintén meg kell tölteni, plusz még itt van a munkám is. Így most kijelenthetem, hogy egy kicsit lassulni fog a tempó, de amint végzek a többi dologgal, mindenképpen visszatérek. Az új oldal linkjét az Oldalajánlóban legfölül találhatjátok meg.

Az HBO úgy kéthetente vasárnap reggelenként kielégíti a szuperhősök kalandjai és a rajzfilmek nézése iránti vágyaimat. Ezúttal is egy remek egész estés DC animációs mozihoz volt szerencsém, amiben Supermannek szembe kell nézni egy nem várt veszéllyel: a halandósággal.

Egy bátor kutató útnak indul űrhajóján, hogy egyenesen a Napból nyerjen energiát, ám a gaz Lex Luthor (Anthony LaPaglia szólaltatja meg) megpróbálja szabotálni az akciót. Szerencsére Superman (James Denton) épp időben érkezik, megmenti a hajót, ám túlságosan nagy sugárzásnak teszi ki magát ezzel. A hálás tudós vizsgálatából kiderül, hogy a legnagyobb hős súlyos állapotba kerül és talán meghalhat, mindenesetre a Nap erejének néhány pozitív hatása is volt, merthogy Kal-El minden addiginál elképesztőbb hatalomra tesz szert. De Luthor nem nézheti ezt tétlenül, így újabb tervet eszel ki a jófiú megsemmisítésére. Superman közeledő végét érezve lassacskán beavatja Lois Lane-t (Christina Hendricks) minden titkába; de vajon tényleg veszélyben van az élete? Ha elárulom, hogy a Luthor által jelentett fenyegetés még csak a jéghegy csúcsa, akkor a válasz igencsak kétes...

Nem sejtettem, mi lesz ez, de a DC animátor-részlege ismét kitett magáért. A rajongók táborában nagy népszerűségnek örvendő All-Star Superman-képregények alapján készült moziban a címszereplő egy olyan ellenféllel néz farkasszemet, amivel nem harcolhat: magával a halállal. Sokszor felteszik a kérdést az emberek, hogy mit tennél, ha tudnád, hogy hamarosan meg fogsz halni; na de azon is érdemes elgondolkodni, hogy a szinte mérhetetlen erejű szuperhős vajon mihez kezd majd utolsó napjaiban? Hogyan biztosítja a világ túlélését arra az időre, mikor ő már nincs? Előtérbe kerülnek férfiúi érzelmei vagy továbbra is minden mást maga elé helyez? Ha ezek mellé hozzávesszük a jó poénokat, az érdekes mellékszereplőket és az elmaradhatatlan csatákat, akkor már mindenkinek egyértelművé válik, hogy milyen jó ez a mozgókép.

A rajzok ismét kitűnőek, a néhány számítógépes effekt korántsem zavaró és plusz királyságként megjelenik két baromijó ellenfél, az Ultra-Szfinx (John DiMaggio) és Solaris, a zsarnok nap (Robin Atkin "TF2 Medic" Downes). A mellékalakok hangjai közt ott van Linda Cardellini a Vészhelyzetből (Nasthalthia, Lex unokahúga), Arnold "Darkman/Múmia" Vosloo (Bar-El) és Obba Babatundé az Életfogytigból (a bíró meg a Bibliobot). A rendező a Superman/Batman: Közellenségek és Az Igazság Ligája: Két földi válság dirigálásáért felelős Sam Liu volt. Mindössze annyi érdekességet találtam, hogy ez az első DC-rajzfilm, ami PG-besorolást kapott (ez kb. a 8 éven aluliaknak csak szülői felügyelettel ajánlott), az egész estés Detective Comics-szuperhős-kalandok sorában pedig a tizedik. A Superman és a Nap-expedíció kb. 3 és félmillió dollárból készült, bevétele valamivel több, mint 4 millió lett, egyből dvdre jelent meg. 

Nekem tetszett, főleg a vicces részek és a sok-sok esemény miatt. Szuperhős-rajongóknak ajánlom, az ő tetszésüket biztosan elnyeri majd! 

Pontozás: 

imdb: 7/10 (4 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5 

Hírek: 

- James Denton egy "szuperhősös" vígjátékban, a Karaoke Manben látható is lesz a nézők számára. 

Várható írások: Barátom, Charlie Brown; Woyzeck, Vasököl.

Gyerekkorom egyik kedvelt filmje ez, amit még 1999-ben, a Honvédségi Táborban láttam először egy szabadtéri moziban:) Azóta számtalanszor megnéztem és még mindig remekül szórakozom rajta, dacára annak a néhány butaságnak, ami elsősorban a szinkronból fakad. Mindenki ismeri Asterix és Obelix karaktereit, hiszen ez a két rajzolt figura beépült a köztudatba; a legendás gall hősök ezúttal élőszereplős kalandban elevenednek meg, kiváló európai színészek révén!

Asterix (Christian Clavier) és Obelix (Gerard Depardieu) egy aprócska falu lakói az ókori Galliában. Már csak ez a pirinyó település áll ellen a rómaiak óriási erejének, függetlenségüket a druida Csodaturmix (Claude Piéplu) varázsitalának köszönhetik, amitől kb. tíz percre elképesztő testi erőt és sérthetetlenséget kap az, aki megissza. Ám az egyik római fővezér, a gaz Furunkulus (Roberto Benigni), rájön a titokra és mindent megtesz, hogy megszerezze magának a mágikus nedűt, hogy azzal megdönthesse Cézár (Gottfried John) uralmát. De a bátor gallok nem hagyják magukat: a kicsi, de okos Asterix meg a buta, de rémesen erős Obelix együtt útra kelnek, hogy szembenézzenek Furunkulussal és visszaszerezzék a varázsitalt - útjuk során váratlan ellenségekkel/szövetségesekkel is találkoznak. Vajon ki lesz a nagy Római Birodalom új ura és miként alakul hőseink otthonának sorsa? És vajon büdös a hal vagy friss a hal?:)

Francia film, rámondható, hogy fantasy és a főszereplő páros mellett még Laetitia Casta is benne van - ennél már nem lehet jobb:) A sok gügye figura együtt remek poénokat eredményez, a konfliktus pedig a beharangozótól eltérően valójában három szálon fut, így mindig van valami érdekes esemény. Kifejezetten idegesítő figura nincs, még a szándékosan ripacskodó Benignit sem lehet utálni, engem mindössze a szinkronbeli bakik zavarnak. Néhány példa: olyan szavakat használnak, amiket nem ismerhetnek (szivar, lámpabúra); Matuzsálix egyszer Csodaturmix dédapja, egyszer meg a dédnagyapja; a főnök neve pedig egyenesen marhaság (Hasaló Gazfix:D). De ezektől függetlenül vannak emlékezetes szövegek ("Fennhéjusz!":D), a jelmezek nagyon jók, a mai szemmel kissé gagyi számítógépes trükkök pedig megbocsáthatóak.

Depardieu-t mindig is kedveltem, Clavier pedig az utánozhatatlan Jacques Fos, így pláne tök jó, hogy együtt szerepelnek. A druida karaktere tetszik, az őt alakító Claude Piéplunak ez volt az utolsó előtti filmje, mielőtt 83 éves korában elhunyt. További három férfi szereplő van, akik kiemelkednek a többiek közül: a vezér, Hasaló Gazfix (a most 90 éves Michel Galabru), az áljós Finesz (Daniel Prévost) és a beképzelt, ám intelligens Cézár (a már említett Gottfried John). Laetitia Casta - az egyik legszebb fotómodell, aki természetességével és nőiességével nagyon vonzó számomra - itt a vágy elérhetetlen tárgyát kelti életre és minden adottsága megvan hozzá:) Meg kell még említenem a rendkívüli fizimiskával rendelkező Jean-Pierre Castaldit (Kaktuszbónusz) és az adószedő Michel Mullert (Momo a Wasabiból). Az író-rendező Claude Zidi volt.

Érdekességek: Az alapul szolgáló képregényt René Goscinny és Albert Uderzo alkották meg, az első Asterix-képsor 1959. október 29-én jelent meg. Goscinny emellett Gazvezír kitalálója, valamint hozzá fűződik a Lucky Luke legsikeresebb korszaka is. Mindössze 51 évesen hunyt el 1977-ben: egy stressz-teszt alatt szívinfarktust kapott, ezt a mozit az ő emlékének dedikálták - halála után Uderzo egymaga folytatta a gallok sztoriját, de meg sem közelítette a régi sikereket. Utóbbi úriember még most is él, 85 éves. Két különbség van a képregény és a mozgókép között, amik Csodaturmixhoz kapcsolódnak: az első, hogy eredetileg a varázskotyvalék akár napokig is hathat, nem csak tíz percig; a második pedig Matuzsálix figurája, akit a filmesek találtak ki. Az élőszereplős történet elemei több Asterix-könyv sztorijából adódnak össze, a három fő szál az Asterix, a gall; az Asterix, a légionárius és az Asterix, a gladiátorból került ki, de még számos másik kalandból emeltek át részleteket/poénokat/karaktereket.

Az arénás rész volt a leginkább izgalmas forgatási helyszín. A légiósokat alakító statisztákat úgy vették rá a szurkolásra, hogy a rivális focicsapatok drukkereit egymással szemben helyezték el és nekik kellett a másik tábort túlkiabálniuk:) Legalább 100 élő pókot használtak fel a pókos jelenethez, amiknek viasszal vonták be a csáprágóikat, így nem tudtak harapni. Néhány közülük megszökött, a legtöbbjük elpusztult a hidegben, de egy túlélte a megpróbáltatásokat, ezt látva pedig a helyi tűzoltóság örökbe fogadta a szőrös nyolclábút, majd megtették hivatalos kabalaállatnak. A krokodilok közt több mű-hüllő is akadt, azonban ezek olyan élethűek lettek, hogy nehéz volt őket megkülönböztetni az igazi állatoktól. Obelix kaszkadőre például az egyik felvétel során véletlenül egy igazi krokira ugrott rá és csak gyors reakciójának köszönhette, hogy elkerülte a félelmetes ragadozó harapását. Cézár nem Gottfried John hangján szólal meg, hanem Michel Elias-én. Daniel Prévost később együtt játszott Depardieu-vel a Volpone-ban, ahol a címszereplő segédjét, Moscát alakította. A stáblista alatt van egy dal, amit szerintem még sohasem hallottam ezelőtt, hála a kereskedelmi televíziózásnak. Az Asterix et Obelix contre César 48 millió dollárnak megfelelő frankból készült, csak az USA-beli bevétele ismert, ez valamivel több mint másfél millió dollár. A XX. század legdrágább francia filmje ez, ám később saját folytatása, az Asterix és Obelix: A Kleopátra-küldetés megdöntötte a rekordot.

Leginkább úgy tudnám jellemezni ezt a mozit, mint egy élőszereplős "rajzfilmet": ugyanazok a hanghatások, lehetetlen események és gyerekes poénok vannak benne, de meg kell hagyni, jól működik. Sajnálom, hogy a két folytatása közül egyik sem ér a nyomába... 

Pontozás: 

imdb: 5.9 (4 év alatt 0.4-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5

Hírek: 

- Hamarosan elkészül a negyedik epizód, az Astérix et Obélix: Au Service de Sa Majesté (A királynő szolgálatában), amit részben hazánkban forgattak, az eredeti szereplőgárdából Gerard Depardieu biztosan benne lesz. A forgatási helyszínről készült képeimet lásd itt.

Más téma: Új rendelet van a postán, miszerint ha kiviszik hozzád a küldeményt, de te nem vagy otthon, akkor azon a napon már hiába mész el érte, nem adják oda. Vagyis csak másnap kapod meg, ezzel az expressz küldés és az ajánlott levél tulajdonképpen értelmét veszti, mert feladom, másnapra ott van, de ha az illető épp a boltba ment és nem tudja átvenni, akkor csak a következő napon mehet el érte. Jó, mi? Éljen a bürokrácia! 

Hamarosan megnézem majd a Tesót, ha megtalálom, a tv viszont semmi jót nem ad mostanában, úgyhogy fogalmam sincs, mikor jövök legközelebb.