Megint itt. Az utóbbi pár napban két ember is kommentelt a blogra negatív kritikák miatt, ami annyiban jó dolog, hogy két olyan filmhez írtak, amikről máshol tutira nincs bejegyzés. Így tudom, hogy bár soha nem reklámoztam sehol a blogot, azért mégiscsak egyediek vagyunk és olvasnak minket - egyes esetekben magyarul csak mi írtunk meg bizonyos műveket. A tökéletes trükköt már hosszú ideje meg akartam nézni, de most, hogy szinte csak úgy tengek-lengek az életben, volt rá lehetőségem is. Egy mágusokról szóló film nem lehet rossz, pláne nem Hugh Jackmannel! És hogy így tényleg van-e? Olvass tovább és megtudod!

Angier (H.J.) és Borden (Christian Batman Bale) mindketten egy idős színpadi varázsló segédei. Egy veszélyes, víz alatti szabadulási trükknél segédkeznek neki - és Angier feleségének (Piper Perabo). Borden viszont úgy gondolja, meg kéne változtatni a "varázslat" menetét, ezért egyik este másmilyen csomót köt, mint megszokott - az események pedig tragikus fordulatot vesznek... A két mágus ezután egymás halálos riválisa lesz, mindkettő azért él, hogy tönkretegye a másik műsorát, és hogy ellopja a titkait ellenlábasától. Amikor pedig egyikük kitalálja "A teleportáló ember" nevű trükköt, vérre menő hajsza kezdődik a rejtély megoldásáért és a mutatvány tökéletesítéséért. És hogy végül kié lesz a dicsőség és ki marad alul? Elárulom, hogy nem az, akit vártok!

Christopher Nolan nem is olyan régen igazi bombát robbantott a mozikban, mikor bemutatták a The Dark Knightot, ami a rendezőnek örök hírnevet hozott és biztosította a halhatatlanságot Heath Ledgernek - átvitt és nem átvitt értelemben is, ha vágjátok, mire célzok... Nolan ez előtt olyan filmeket tett le az asztalra, mint az általam sosem látott kult-klasszikus Memento vagy A forrás - mindkettőről ódákat zengenek azóta is. [Közben a Mementoról szóló cikkem már megjelent a blogon.] A The Prestige pedig szintén a direktor úrra jellemző sötét, végzetes, lebilincselő alkotás lett! Irodalmi alapanyagból készült, Christopher Priest regényéből. A forgatókönyvet a Nolan-tesók (Christopher és Jonathan) éveken keresztül írták, az eredmény magáért beszél; a fordulatok és nem várt események, a bonyolult összefüggések és a misztikummal vegyes fantasztikum egészen egyedivé teszik. A híresebbik fivér pedig még producerként is részt vett az egészben, így 3 feladatkörben állta meg egyszerre a helyét.

Bale és Jackman mindketten fenomenálisak, mellettük pedig még felbukkan Michael Caine, Scarlett Johansson és David Bowie (!) is. Utóbbi valami óriásit alakít... Ismertebb színész a Bowie karakterének asszisztensét életre keltő Andy Serkis, aki Gollumként vonult be a filmtörténetbe. Meg kell még említenem a Borden feleségét alakító Rebecca Hallt, szerintem szép és jól játszik.

Visszatérve a sztorira, mindkét illuzionista elveszti a szeretett asszonyát, testileg és lelkileg belerokkannak a harcba, személyiségüket is feláldozzák. A végén pedig nem marad el a "jutalom", azonban ezek után feltehetjük a kérdést: vajon megérte-e? (Van most valaki, akitől egyébként én is megkérdezném ezt a kérdést, de félek, hogy mit válaszolna...) Voltak pillanatok, amiket sikerült kitalálnom, de nagy többségben meglepő, általam egyáltalán nem várt események következtek be - szóval garantáltan senki sem fog unatkozni, ha leül megtekinteni ezt a művet!

Érdekesség, hogy Priest regénye a Drakulához hasonlóan napló-regény, és ezt a filmben is sikerült visszaadni, ami még érdekesebbé teszi az egészet. Maga Priest egyébként legalább háromszor megnézte a kész mozgóképet és nagyon tetszett neki - végre egy elégedett író:) Az egyik jelenetben látott Chung Ling Soo pedig valóban létezett - egy William Ellsworth Robinson nevű amerikai mágus volt, a 20. század elején, aki saját magát kínainak adta ki, soha nem lépett ki nyilvánosan a szerepéből és óriási sikere volt. Igazán híressé viszont a filmben is bemutatott golyófogó trükkje tette, ugyanis élete utolsó előadásán ez okozta a halálát... 2006 egyébként 3 varázslós filmet is hozott: az itt tárgyalt mű mellett Woody Allen Fülese (Scoop) és A mágus (The Illusionist) voltak azok. [Már mindegyikről olvasható cikk a Filmrajongón.] A The Prestige 40 millió dollárból készült és 109 milliót hozott vissza, a kritikusok szinte mind nagyon jónak értékelték.

Sötét, nyomasztó, ijesztő, de mégis varázslatos alkotás ez, ajánlom mindenkinek, akinek a jó film kategóriája nem a háj szkúl mjúzikelnél és a megön fáksz-moziknál indul.

Pontozás:

imdb: 8.5 (6 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5 (Bár nyilvánvaló, hogy egynél többször értelmetlenség megnézni.)

Hírek:

- Nolan úr ugyanazt a három feladatot látja majd el a 2 év múlva elkészülő, egyelőre cím nélküli Batman-folytatásban, mint itt, valamint producere lesz egy, ha jól számolom 5. vagy 6. Superman-filmnek, a Superman: Man of Steelnek, amit szintén 2012-ben mutatnak be. [Mindkettőt láttam és megírtam a róluk szóló bejegyzéseket.]

- Jonathan Nolan íróként segíti tesóját a gothami igazságosztó új kalandjának kivitelezésében. [Ez lett A Sötét Lovag: Felemelkedés.]

- Hugh Jackman hamarosan ismét eljátssza Rozsomákot/Farkast a jövőre látható X-Men Kezdetek: Farkas 2.-ben. [Ebből lett a Farkas, aminek hamarosan érkezik a folytatása is.]

- Christian Bale megint Bruce Wayne lesz, valamint a Megváltás csúfos bukásával mit sem törődő stúdióknak hála szerepelni fog az ötödik Terminátorban. Emellett pedig egy egyelőre homályba burkolózó, de ígéretesnek tűnő The Revenant című alkotásban is benne lesz. [A Terminator: Genisys-be végülis mégsem került be, ahogy A visszatérőbe sem.]

- Megint Michael Caine kelti életre az új Alfredet a már említett következő Denevéremberben, valamint hangját adja egy biztosan vicces animációs filmhez, a Gnomeo and Juliethez:) [Ezt nem láttam, de most jön majd a második része.]

- Rebecca Hallal hamarosan a The Awakening című világháború után játszódó, kísértetes horrorban találkozhatunk.

- Scarlett Johansson a Vasember 2.-ben eljátszott Fekete Özvegy karakterébe bújik majd a 2012-es Nick Fury-ben és a szintén abban az évben elkészülő Avengers-ben is. [Az önálló Nick Fury-mozi 2016-ig nem készült el, a Bosszúállókról pedig már van cikk itt az oldalon.]

- Andy Serkis legújabb mozijában Ian Dury-t kelti életre, a film címe Sex & Drugs & Rock & Roll. Valamint egy sírrablókról szóló fekete komédiában, a Burke and Hare-ben alakítja az egyik címszereplőt. Ezeken kívül feltűnik még a Tintin-filmben, a Rise of the Apes nevű Majmok bolygója előzményben és A hobbit mindkét részében is.

Elbaszták a google képkereső-rendszert... Nem tudom, miért jó ez így, aki szerint jobb, mint volt, az nyugodtan szóljon be:) Továbbá egyedülálló hölgyek leveleit is várom, akik hozzám hasonlóan kedvelik a filmeket;)

Meg nem mondanám, mikor láttam először ezt a filmet, de emlékszem, hogy egy kedves barátom ajánlotta, aki középiskolában volt osztálytársam. Miután megnéztem, nekem is nagyon tetszett, úgyhogy így utólag kösz a tippet Dávid!:) Most viszont lemaradtam az első 5-10 percről, mert a pompás, finom tv2 jóval előbb elkezdte. De azt hiszem nem is az ő hibájuk, hanem inkább a nagyszerű Pannon Lapok Társasága tv-műsor mellékletéé, ugyanis pl. a múlt vasárnap esti Lehetetlen küldetés is azért maradt ki, mert nem volt beírva, hogy adják… Na, de térjünk rá A flúgos golfosra, hiszen ezért vagyunk itt!

Happy Gilmore (Adam Sandler, aki íróként is közreműködött) jégkorongosként tengeti mindennapjait. Nagyon erős lövései vannak és borzasztóan agresszíven játszik, de nem egy Wayne Gretzky. Úgyhogy egyik csapatnak sem kell, szóval a profi hokis karriernek befellegzett… Ugyanakkor a nagymami (Frances Bay) már jó ideje nem fizetett adót, ezért elveszi a házát az apeh. Happy-nek ebben a helyzetben valahogy kamatoztatnia kell „tehetségét”, hogy visszaszerezze a házat – ekkor jön a képbe (sajnos nem emlékszem hogyan) Chubbs (Carl „Apollo Creed” Weathers), az egykori élvonalbeli golfozó, aki felismeri Gilmore barátunk kétes adottságaitJ A páros felkészül az első megmérettetésre és főhősünk hamarosan üde színfoltjává válik egy golfversenynek – amit meg is nyer! Chubbs tanácsa ellenére Happy benevez a profi turnéra, ahol rátalál a szerelem a píárfőnök Virginia (Julie Bowen) személyében és a nagy rivális is felbukkan, az évek óta erre a versenyre készülő Shooter (Christopher McDonald) képében! Ha ehhez még hozzátesszük a főhős segítőjeként dolgozó hajléktalant, a verekedéseket és Richard Kielt, akkor egy igazi agyatlan vígjáték az eredmény – de olyan, amit szívesen nézek meg akárhányszor, a maga bugyutasága ellenére is!

„Az élet olyan, mint a golf: unalmas, értelmetlen, drága.” Vagyis a golfnál kevés unalmasabb sport van (ide tartozik pl. a snooker). Mennyivel izgibb és látványosabb egy jégkorongmeccs, mint az, ahogy millió forintos cuccokban virító vén faszok a seggüket riszálva ütlegelnek egy kis labdát végig valami nagy pusztán? Ha azonban egy vérbeli hokis bekerül ezek közé a karót nyelt milliomosok közé, abból óriási nevetés lehetJ Happy káromkodik, ordibál, verekszik és emellé 400 métereseket üt. Shooter egy igazi féreg, olyan tenyérbemászó pasi – érdekes módon azonban végülis neki lenne joga megszerezni a győzelmet, mert hosszú ideje készül rá, tényleg tehetséges és minden megvan benne, ami ehhez a sporthoz kell. Emberként viszont már egészen más a véleményem róla…

A mellékszereplők kitűnőek. Richard Kiel, az óriás, az egyik nagy kedvencem ebben a filmben, mellette ott van még Ben Stiller bazi motorosbajuszával, de felbukkan még cowboy törpe, félszemű aligátor és a rendező, Dennis Dugan is. Sok, mára már nem igazán jó poén látható/hallható a játékidő alatt, vannak idegesítő dolgok is – szóval kissé már eljárt filmünk felett az idő. Mégis, egy szerethető alkotás, Sandler egyik korai szárnypróbálgatása, amiben kevés toalett-humor és gagyi poénparádé van – sajnos mára ezek a védjegyévé váltak bárminek, amihez a nevét adja. 

Nem lehet nem észrevenni olyan dolgokat benne, mint a Chubbs – Hook kapitány párhuzam, vagy a Subway nevű, itt Székesfehérváron becsődölt szendvicsgyártó étteremlánc orrba-szájba reklámozása. Vagy ott van pl. Carl Weathers műkeze – jóval hosszabb a másik rendesnél! Egyébként Weathers ugyanebben a szerepben bukkan fel a Sátánkában az angyalok tánctanáraként – szerintem. Ha már Sátánka – a hajléktalant oly remekül hozó Allen Covert abban Nicky látens homokos szobatársát alakította. Másik érdekes figura a gyakran feltűnő, fejét csóváló fickó. Nos, ő Lee Trevino, profi golfosJ

A Happy Gilmore-t a kritikusok lehúzták, viszont 42 millió dollárt termelt – azt nem tudom, mennyi volt a készítés költsége, így ez az adat csalóka… (12 millió dollár volt a készítési költség.)

Röviden összefoglalva: Ha szereted Sandlert, szeretni fogod, ha nem szereted, akkor is érdemes megnézned, mert ez még nem olyan rossz, mint amiket manapság tesz le az asztalra!

Pontozás:

imdb: 7/10 (6 év alatt 0.1-et növekedett, talán a többi Sandler-film miatt?)

Szerintem: 4/5

Hírek:

- A. S.- nél találtam egy filmcímet, ami kíváncsivá tett: Take Me To Your Leader – egyelőre semmit nem lehet tudni róla, de ez a címe elég sokat sejtet, biztosan valami „jó” lesz! (Ez nem készült el.)

- Ben Stiller egyik producere a számomra mindenképpen nagy durranásnak ígérkező Megamindnak – már alig várom, hogy láthassam! (Erről van cikk is már.)

A tvm 3 napig nem működött, de ez alatt legalább úgyse adtak semmi érdekeset, így nem maradtam le semmiről. A munkahelyemen kezd a fejemre dőlni az aktahalom és egyelőre barátnőm sincs – de mindkét ügyön dolgozom!;)

     Aki a Beatlest szereti, rossz ember nem lehet.

     Főszereplőnk, Sam (Sean Penn) így következésképpen nagyon jó ember. Erről környezete is meg van győződve. Van egy kislánya, akit a híres dal után Lucy Diamondnak nevezett el (Dakota Fanning). Van rendes állása, lakása, jó barátai, segítőkész szomszédja (Dianne Wiest). Viszont korának megfelelő értelmi képességei nincsenek. Állítólag egy hétéves szintjén van, Lucy pedig épp mostanában tölti be a hetedik életévét, azaz lassan lehagyja apját okosság terén. De minden rendjén van így is, mármint viszonylag. Egészen addig, amíg a hatóság rájön, hogy mi a helyzet a kéttagú családdal.

     Samtől ideiglenesen elveszik Lucy-t, de ő nem adja fel, a legjobb ügyvédet keresi. A véletlennek köszönhetően egy menő ám idegileg labilis jogásznő, Rita Harrison (Michelle Pfeiffer) ingyen "vállalja" az ügyet. Eleinte idegesíti őt újdonsült ügyfele, de ahogy telik az idő, egyre okosabbnak és nagyon is jó apának látja Samet. Nem valami könnyű felkészülniük a végső tárgyalásra, a tét pedig természetesen Lucy, aki egy nagyon kedves nevelőanyához (Laura Dern) került időközben. A befejezést gyakorlatilag a nézőre bízzák, de mindenképpen van katarzis.

     Elsőre nézve nem valami jó ez a sztori, de a megvalósításon van a lényeg. A közreműködők nevéből is látható, hogy nem valami zámolyi búcsú-jellegű dologról van szó. Véleményem szerint tényleg beleadtak apait-anyait, a filmvilág által csak szuperlatívuszokkal jellemzett Dakota (ekkor annyi éves kábé, mint Lucy), korához képest valóban jó alakítást nyújtott. A főhős figurája nemcsak értelmi fogyatékos, de "autistaszerű" és elég kényszerbeteg is szerintem - Penn mindezt remekül összehangolva játszotta el.

     Helyenként már kissé túl érzelgős lesz a film, de nem fordul át a giccsbe. A bírósági jelenetekre üdítően hatnak a Sam és barátai által összehozott gegek. Összességében az aranyos jelzőt akaszthatnám erre az alkotásra. És hogy miért jó film igazából? Mert tele van Beatles-szel, igaz nem az eredeti verziókat halljuk, de azért ezek is jók. Sok utalás található Lennonékkal kapcsolatban, mivel Sam hatalmas rajongójuk, ezekre az apróságokra érdemes odafigyelni. Továbbá kiemelt szereplői a filmnek a különböző plüssállatkák is. Gyermeteg lelkecském csak úgy kacagott! :)

     Egy barátném mindig sír a filmen, de annyit elárulok, nem azért, mert oly borzasztó lenne.

u.i.:

A filmben elhangzott ez a dal is.

Mióta elhagyott a barátnőm, sajnos az időm nagy részét a tv előtt ülve töltöm, vagy itt rohadok a monitornál... Túl sok fölös időm lett, de legalább így meg tudok nézni olyan mozikat, amiket amúgy is látni szerettem volna.

1951-ben készült egy nálunk nem annyira ismert, de mára már kultikussá vált sci-fi, a The Day The Earth Stood Still. A hidegháborús időkben a nukleáris fegyverek szörnyűséges pusztító erejére akarta felhívni a figyelmet, egy érdekfeszítő, a kor technikai megoldásai ellenére látványosnak mondható külsővel. A pusztán embernek látszó Klaatu üzenetet hozott számunkra egy másik világból, de mi rögtön támadásra, veszélyre asszociálunk, félünk a mássága miatt (nem úgy értem, ti perverz disznók) és főleg termetes robot kísérőjének, Gortnak a pusztító erejétől tartunk. Azonban Klaatu nem támadni jött, csak figyelmeztetni... Majdnem 60 évvel később a mára már klasszikussá vált történet újból megelevenedik, most már a XXI. század mozilátogatójának címezve!

Egy gigászi, fénylő energiagömb landol New York szívében, a Central Parkban, majd ebből egy furcsa, zselészerű idegen és egy 8 méter magas, éjfekete robot lép elő. A különös földet érés majdnem baljós véget ér, azonban szerencsére a kisebbik látogató megállítja társát, mielőtt az rombolni kezdene. Ő maga viszont fogságba esik, és miután lekerül róla "űrruhája", kiderül, hogy pontosan olyan, mint egy ember. Azazhogy pontosan olyannak látszik, mint egy ember. Klaatu (Keanu Reeves) azonban egyáltalán nem közülünk való... Mialatt a magukat mindenkinél felsőbbrendűnek tartó főamcsik (köztük Kathy Bates) kérdésekkel bombázzák a jövevényt, egyre több gömb jelenik meg a Föld különböző pontján. De vajon mire készülnek a kétségkívül rendkívüli erővel bíró idegenek? Talán csak a kutatónő Helen (Jennifer Connelly) és mostohafia (Jaden Smith) tudják kideríteni az igazságot - vagy megállítani őket...

Bevallom, az eredetit angolul néztem, még jó régen, késő éjjel és a felét nem értettem meg, de a mondanivalója eljutott hozzám. Vigyázz magadra ember, mert nem csak a tied ez a planéta! Ha tönkreteszed, nemcsak magadnak ártasz, hanem ezer és egy különböző másik, csodálatos teremtménynek - amilyen te magad is vagy. És különben hová mennél, ha már itt nem tudnál élni?

Anno a tömegpusztító fegyverek jelentették a legnagyobb gondot, most pedig a környezet szennyezése, pusztítása, bolygónk tönkretétele. A Michael Rennie által játszott űrbéli főhős 60 éve ugyanolyan ember volt, mint te vagy én. Nem voltak különleges képességei, nem tudott repülni, vagy gondolatokat olvasni, ezért volt szüksége egy földi asszony védelmére. Reeves Klaatuja azonban egyáltalán nem szorul segítségre. Képes manipulálni az áramot bármilyen formában, így irányíthatja a gépeket; rendkívül intelligens; érzelemmentes, egyáltalán nem emberi.

Mindkét film sarkpontja a leginkább sci-fi elem, az óriásrobot. 1951-ben a 231 centis Lock Martin öltözött be egy ezüstszín ruhába, és így játszotta el az elpusztíthatatlan űrfegyvert, amely akár egy bolygó kiirtására is képes. Mai szemmel nézve nem olyan ijesztő, de mégis tiszteletet parancsol - a popkultúra egyik megbecsült alakja. Most pedig alapvetően sokkal nagyobb, sokkal ijesztőbb és aztán jön a csavar, ami egy kicsit gagyi. Mert erre nem gondoltam volna, hogy tulajdonképpen mi is ő... Amíg viszont jelen van, addig uralja a vásznat! A rajongóknak leginkább az azóta legendássá vált szállóige, a "Klaatu Barada Nikto" maradt meg, amely ebben is kétszer elhangzik - állítólag, merthogy a magyar szinkronban vagy kivették, vagy egyáltalán ott se volt. Én ugyanis nem hallottam...

És hogy mennyire rimék az Amikor megállt a Föld? A rendező, Scott Derrickson szerint inkább egyfajta újramesélésről van szó, mint rimékről, vagyis inkább feldolgoztak egy már meglévő, remek történetet, hogy megálljon a mai korban is. Például ezt támasztja alá az, hogy Reeves szerint Klaatu régen idegen volt emberi testtel, itt pedig idegen emberi testben - nem ugyanaz... A forgatókönyv nagyban merített Edmund H. North eredeti szkriptjéből, amely egyébiránt Harry Bates Farewell to the Master című 1940-es novellájából készült. Sajnos nem fog jót tenni a mű hírnevének, ha elárulom, hogy Derrickson rendező úr nevéhez eddig olyan munkák fűződnek, mint: 2000-es Hellraiser (nem tudom pontosan melyik), Rémségek könyve 2., Ördögűzés Emily Rose üdvéért. Ezekből kettőt írt, és kettőt rendezett is, a háromból kettőt láttam és megvan a véleményem róluk... Jaden Smith egyébként Will Smith fia, egy mellékszerepben pedig felbukkan John Cleese, aki ezúttal drámai alakítást nyújt. Akit pedig még érdemes megemlíteni, az Ken Kirzinger - egy apró szerepben tűnik fel - bevallom, én nem ismertem fel őt. Az úriember a Freddy vs. Jasonben alakította az utóbbit, valamint a Péntek 13. VIII. részében egy szakácsot játszott, akit a hokimaszkos kinyír!

Bár úgy tudtam, hogy a The Day... megbukott anno, a rá fordított pénzt rendesen visszahozta (80 misi->230 misi), a kritikusok viszont nem szerették. Ezt sem tudtam megnézni moziban, pedig nagyon vártam rá... És hogy mi a véleményem róla? Kétségkívül izgalmas és érdekfeszítő. Gort óriási (a film közepéig), Klaatu egészen ijesztő, Jennifer Connelly szimpatikus hősnő, meg a veteránok, Bates és Cleese is hozzáteszik a maguk részét a nagy egészhez. A látványvilág, ahogy egy mostanában készült hálivúdi produkciótól megszokható, lehengerlő, a veszély, amire fölhívja a figyelmet, az pedig nagyon is aktuális! A gond viszont az vele, hogy Gort "eltűnése" után a dolog egyfajta béna fordulatot vesz, az események sötét tónusa ellenére a végkimenetel túl "rózsás" és egyáltalán az egészből valahogy nem érezni ki, hogy mit akartak mondani a készítők.

Aki '51-ben beült a moziba, az vagy a robotra, vagy a globális pusztulás fenyegetésére emlékezett később, pedig egyáltalán nem erőszakos filmről volt szó. Aki pedig most beül, annak sok minden megmaradhat - például a szerintem erőltetett "halott háborús hős apa" szála - de az, hogy "Jé, a világunk a pusztulás felé halad miattunk?" az nem... Összesítésben azért tetszett az Amikor megállt a Föld, kb. olyan volt, amilyennek elvártam, de ha láttátok ezt, vagy látni szeretnétek, nézzétek meg az eredetit is, mert az az igazi mérvadó!

Pontozás:

imdb: 5.5

Szerintem: 4/5 (A robot eltűnése miatt...)

Hírek:

- Scott Derricksont a Hyperion című sci-fi rendezésére kérték fel - egyelőre nem sokat lehet tudni róla, állítólag 2013-ban lesz kész. Íróként pedig a szintén készülőfélben lévő Hercules: The Thracian Wars-on dolgozik - vajon e két film fröccsöntött műszórakozás lesz, vagy valami elképesztő mestermű? A "mester" munkáit ismerve a mérleg nyelve inkább az előbbi felé leng ki... [Utóbbi elkészült és megbukott.]

- Keanu Reeves-nek hamarosan az anime rajongók örülhetnek, hiszen készül a Cowboy Bebop sorozat egész estés mozifilmje. Ezen felül pedig egy Jekyll című, ezidáig semmilyen konkrét ponttal nem rendelkező műben is benne lesz... [Ezekből egyik se valósult meg 2016-ig.]

Ma sikerült leejtenem a tvmet, ami most elromlott, így asszem egy darabig nem tudok már tvzni se... Tehát marad a végtelen Age of Empires III és UT2004 - bizony, én a Szplintör Szell

száznemtoménhány és a Krájszisz 4. korában ezekkel játszom...

Ja és ha egyedülálló, filmrajongó hölgy vagy, akinek tetszenek az írásaim, ne habozz, vedd fel velem a kapcsolatot;D

     Már önmagában szentségtörés, hogy Elvis után Miley Cyrus-ról írok. A Király egyébként még "szerepel" is e remekműben, egy dísztányér formájában.

     Nem tudom, hogyan lett Miley Stewartból Hannah Montana, mert egy évtized választ el a minimaxtól, de a lényeg, hogy a két személy egy és ugyanaz. És aki esetleg oly műveletlen, hogy nem tudja, azzal tudatom, hogy Ms. Cyrus alakítja mindkettőt.

     Tehát ő egy hatalmas "rocksztár" - csak néhány millió zeneszerető ember érzéseit sérti ez a kifejezés -, aki normális élettel is rendelkezik, van neki egy legjobb barátnője, Lily (Emily Osment), meg egy apukája, aki az igazi faterja, Billy Ray Cyrus. (Azért az valamit elárulhat rólam, hogy én Miley szerinti időszámításunk előttről ismertem már a palit, de nekem a country az egyet jelent Johnny Cash-sel, szóval mindegy is.) Viszont egyre inkább úgy tűnik, hogy Miley egy beképzelt fruskává válik (mégsem írhatom le azt, hogy ribi :)), így az apa elszállítja őt egy isten háta mögötti helyre, ami természetesen a leány szülővárosa. Hogy megváltozzon, azért. Mert mindegyikőnk egyből rájön, hogy milyen szar ember is valójában, ha ellátogat egy poros kisvárosba. És mivel ez egy kalandos tinifilm, kell bele jó pasi (hahahahaha), egy gonosz ellenlábas újságíró, sok giccses dal és táj, meg szánalmas poénok. És persze meg kell őrizni a titkot, hogy Hannah valójában Miley. Belezavarodik az ember a sok történésbe.

      Azt gondoltam, ez a világ legrosszabb filmje lehet, de nem az. Igaz, hogy unalmas, tele van teljes mértékben irreális jelenetekkel, óriási klisékkel, kliséhalmokkal, de azt gondolom, hogy a maga nemében jól sikerült; a tizenéves rajongók valószínűleg imádták, és az hozta a bevételt. Mert az volt, bőven. Annyit azért mindenképpen megemlítenék pozitívumként, hogy látszik a csajócán, hogy imádja ezt a közeget meg az éneklést. Az már más kérdés, hogy nem ért hozzá. Meg, hogy rosszul vagyok tőle.

      Olyan emberek égetik magukat a produkcióban, mint Tyra Banks, vagy Vanessa Williams. És, ha lehet még valaki idegesítőbb Miley kisasszonynál, az nem más, mint Taylor Swift. Megértem a kedves olvasót, ha fogalma sincs arról, ki ez a bige. Sajnos én viszont tudom, és a hideg futkos a hátamon, akármikor meghallom a sipítozását. Mert a főszereplőnek legalább mélyebb hangocskája van, de ezt a gyengus hanghordozást még a mega#ztárban sem értékelnék. És ő állítólag egy country énekesnő. Ez meg Dolly Partonra nézve bántó. Na, abbahagyom a fröcsögést.

     Szóval közel sem volt annyira fájdalmas a megnézetel, de ha lehet választani, inkább megyek fogászatra, mintsem még egyszer végignézzem.

     Elvis a Király. De a zenében és nem mint színész, mert az ugyebár kicsiny hazánk zseniális művésze, Latinovits, a Színészkirály. Na, ha már rögtön a bevezetőben eltértem a tárgytól, akkor szinte biztos, hogy napszúrást kaptam.

     Ki ne ismerné a címadó dalt? Már csak köré kellett építeni egy eladható sztorit. Elvis barátom Vince Everettként jelenik meg a színen, aki egyszerű életet él, hirtelen haragú, de udvarias a hölgyekkel. E két utóbbi tulajdonságának köszönhetően már a film 5. percében kialakul az alapkonfliktus; börtönbe kerül emberölésért. Odabenn megismerkedik Hunkkal (Mickey Shaugnessy), aki maga az atyaúristen a börtönhierarchia szerint. Ért a zenéhez és az üzlethez, így nem csoda, hogy apjaként tiszteli őt Vince, akinek egyetlen vágya a hatalmas hírnév, ami meg sok pénzzel jár. Még a büntetés-végrehajtási intézmény falai közt bemutatkozik, mint előadó. "You're so young and beautiful' - énekli, és az egész ország a lábai előtt hever, mert ezt egy tévés műsorban teszi. Csak hát, amikor szabadul, ezt a "heverést" nem igen látni sehol. Összehozza azonban a sors, meg saját heves természete egy szép és megfelelő kapcsolatokkal rendelkező nővel, Peggy-vel (Judy Tyler). Együtt nekivágnak a zenei piac meghódításának, ám - ahogy az lenni szokott - különböző akadályok gördülnek eléjük, meg egymásba is szeretnek. De a pénz vagy a szerelem a fontosabb?

     Mint a fentiek is mutatják, a film nem szól semmi szokatlanról, de én látom lelki szemeim előtt, ahogy 53 éve a moziban fiatalok ezrei néznek, mint a moziban (ó de béna poén), amikor Elvis táncra perdül csíkos pólóban. Akkoriban sok mindenki álmodozott olyan életről, amit ő élt. Ez a vonzó a Jailhouse Rockban. Meg persze a zene. Valójában két dal közt leginkább uncsi, de vannak jó pillanatok. Véleményem szerint azonban azért olyan jó ez mai szemmel nézve, mert Elvis lénye hatja át az egészet. Ahogy Lennon mondta, Elvis sosem volt már ugyanaz a katonai szolgálat után. Ez meg még az előtt volt, és tényleg a valódi személyisége érezhető a figurán. Igaz, hogy Vince egy balhés fazon, de legbelül ugyanolyan jóravaló gyerek és kedves, mint Elvis volt. Ő is egyike azoknak a tehetséges emberkéknek, akiket a mocskos sóbiznisz tett tönkre.

     A film tele van jó öreg sablonjelenetekkel, Elvis-nek viszont elég csak egy pillanatig néznie szép szemeivel és el is felejti az ember, hogy milyen bénák a szövegek. Partnernője szerintem egyáltalán nem illik hozzá, már úgy alkatilag. Egyébként Judy Tyler sajnos nem érte meg a prömiert, autóbalesetet szenvedett, pedig ígéretes karriert futhatott volna be. Nekem érdekes módon Lauren Bacall ugrott be róla, pedig igazából nem is hasonlítottak.

     Hunk éneklős része a film egyik legjobb jelenete, oltárian szól. Feltűnik egy-két menő kocsi, a járművek szerelmeseinek, jazz muzsika szól a műfaj kedvelőinek és van bunyó! Az a lényeg. Egy póknak is száz a térde, érdemes megnézni a filmet, mert összességében nagy élmény.

     Hangposta: Börtönrock. Küldöm H. Mikinek, H. Gyurinak, Z. Janinak és haverjaiknak!

Még gyerekként láttuk ezt a filmet több alkalommal is, és valahogy úgy maradt meg, hogy jó. De furcsa, mert a mondanivalójából, az eseményekből egy gyerek nem hinném, hogy sokat felfogna... Így, felnőtt fejjel nézve pedig egyes részeiben egészen ijesztő volt.

Az '50-es évek New Yorkjában a multimilliomos Waring Hudsucker (Charles Durning) egy vezetőségi ülés közben fogja magát és kiugrik a 44. emeletről. Senki sem tudja miért öli meg magát, de a könyörtelen cégvezetők tanácsa, élükön Mussburgerrel (Paul Newman) rögtön kidolgoz egy tervet, hogy csellel magukhoz ragadják a Hudsucker Iparvállalat óriási hatalmát. A ravasz üzletemberek terve, hogy egy idiótát ültetnek a vezérigazgatói székbe, a részvények árai lezuhannak, ők pedig felvásárolnak mindent! Norville (Tim Robbins) éppen kapóra jön. Emberünk egy nap alatt a levelezési osztályról a cég első emberének irodájába jut, ahol aztán különös stílusa és manipulálhatósága miatt Mussburgerék malmára hajtja a vizet... Azonban egy pergő nyelvű újságírónő (Jennifer Jason Leigh) felfedezi, hogy Norville nem is olyan hülye, mint amilyennek látszik - ezek után a Nő és a Férfi egymásba szeret és együtt próbálják meg legyőzni a tőzsdecápák konglomerátumát!

Ezt a sötét tónosú, de mégis vicces filmet a Coen-tesók rendezték és írták, kiegészülve az írásban segédkező Sam Raimivel. Még 1985-ben elkészítették a forgatókönyvet, de a mozgóképet majdnem 10 évvel később sikerült csak megcsinálni - pénz és hírnév akadálya volt:) Aki bármelyik Coen-filmet látta, annak van fogalma Ethan és Joel rendezéseiről, ehhez jön hozzá Raimi mesteri fekete humora, valamint Paul Newman meg az általam igencsak kedvelt Tim Robbins nagyszerű játéka! A mellékszereplők közt ott van Bruce Campbell, Peter Gallagher, Anna Nicole Smith, Steve Buscemi és csak hangjában John Goodman is.

Az imdbn írták, hogy ez a mű egyes jeleneteiben mennyire hasonlít a Brazilra, és valóban így van. Leginkább a levelezési osztály olyan, mintha maga Terry Gilliam tervezte volna. Az indító öngyilkossági jelenet szerintem nagyon ijesztőre sikeredett, és még borzongatóbbá teszi, hogy Waring Hudsucker halálát a valóság ihlette. 1975-ben Eli M. Black, wall streeti pénzember cége összeomlása és egy kirobbanóban lévő megvesztegetési botrány elől menekült az örök vadászmezőkre, kivetve magát a new yorki Pan Am épület 44. emeletéről. További érdekesség, hogy A nagy ugrás hatalmasat bukott a jegypénztáraknál - 25 millió dolláros költségvetésével csak valamivel több, mint 2 milliót hozott vissza... Állítólag a készítés ennél még többe, 40 millióba került, a bukta így még nagyobb lett:) A kritikusoktól jót és rosszat is kapott, de összesítésben leszerepelt.

Most, sokadszorra látva azt kell mondjam rá, hogy kissé unalmas, és talán túl hosszú. A látványvilág nagyon eredeti, a színészek is jók, de a történet nem túl izgalmas, az események közt nincs igazán nagy fordulat. Viszont a meseszerű részek (merthogy sok olyan van benne) bájossá és szerethetővé teszik. Nem hűdejó film, de mégse olyan rossz, egyszer meg lehet nézni, már csak Paul Newman miatt is.

Pontozás:

imdb: 7.4 (6 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 4/5 (Ennél kevesebbet azért nem akarok adni rá.)

Hírek:

- Tim Robbins-t legközelebb a jövőre elkészülő Green Lanternben láthatjuk majd. (Ami szerintem a "kitűnő" főszereplő-választás miatt megbukik.) [A jós szólt belőlem, a Zöld Lámpás tényleg megbukott.]

- Az idős "órásmestert", Moses-t alakító Bill Cobbs-nál fedeztem fel egy érdekes filmet, a forgatás végén járó The Arcadian című sci-fit, amiben Lance Henriksen lesz a főszereplő. (Sajnos a sztoriról semmit nem tudok, de a címe mindenképpen figyelemfelkeltő.)

- Bruce Campbell a már említett Gonosz Halott 4. részében lesz főhős, valamint a madarak azt

csicsergik, hogy a The Gatekeeper nevű, jelenleg készülő horrorban is benne van, Lea Thompson és John Goodman oldalán. Emellett Ash legendás életre keltője rendezői babérokra is tör: 2011-ben érkezik a Bruce vs. Frankenstein című ijesztgetős-paródia!:) [Az Evil Deadnek végül nem lett negyedik felvonása, helyette egy rendkívül véres, de nagyon sikeres újrázást készítettek hozzá.]

- Sam Raimi (aki egyébként a Hudsuckerben felbukkan valahol egy rövid jelenetben) producere lesz a Warcraft (!!!) című filmnek, valamint folyamatban van egy újabb Némó kapitány és Az Árnyék újrája is. [A Warcraft-film elkészült, sok pénzt hoz majd be, de én nem fogom megnézni.]

- John Goodman hamarosan ismét a melegszívű szőrmók, Sully hangja lesz a Szörny Rt. 2-ben. [Vagyis a Szörny Egyetemben, amit még mindig nem láttam...]

Jim Carrey legutóbb két filmmel is megostromolta a székesfehérvári filmszínházat. Az egyik volt ez, a másik a Christmas Carol. Ezt szerettem volna anno megnézni, de senki nem jött el velem rá, és annyira nagyon mégsem érdekelt, de nem tettem le róla, hogy látni fogom. Most, kb. 1 hónappal a tévés bemutatója után végre megtekinthettem és nagyot csalódtam benne, de pozitívan:)

Carl (J.C.) lehetetlen alak. Mióta a felesége lelépett, azóta senkivel sem beszél, mindenkinek

mindenre nemet mond, állandóan egyedül van és még a barátaival se törődik (megértem szegényt...).

Egyik flúgos cimborája viszont elviszi őt egy agymosással egybekötött jelszóharsogásra, ahol a karizmatikus főagymosó (Terence Stamp) fogadalmat tétet vele. Attól a naptól fogva Carlnak mindenre igent kell mondania, mindent el kell fogadnia, mindent meg kell tennie, amit csak kérnek tőle! És hogy ez még ne legyen elég, hősünk életét nemcsak a totális felfordulás és a káosz teszi lehetetlenné, hanem felbukkan a nagy szerelem (Zooey Deschanel) is!

Tudtam, hogy ez a mű nem aratott nagy sikert nálunk, de a férfi főhős kilétén és a nagy vonalakban felsejlő sztorin kívül semmit sem tudtam róla. Elkezdtem nézni és a nagy Igen-fogadalomtól kezdve baromijó lett! A poénok ütnek, Carrey remekel, az idióta Bradley Cooper által életre keltett főnök zseniálisan irritáló, Zooey Deschanel pedig csodás.

A történet alapjául Danny Wallace humorista Yes Man című könyve szolgált, amiben azt írja le, hogy mennyire megváltozott az élete, mialatt 6 hónapig mindenre igent mondott. Az író maga a film végén pár pillanatra látható, pont úgy, mint kollégája a Stanley, a szerencse fiában:)

Az igenember sokkal jobb volt, mint amire számítottam. Pozitív és negatív kritikákat is kapott, azonban pénzügyileg mindenképpen sikeres volt (70->225 millió dollár). A Gumiarcú utolsó pár filmje elkerülhetetlenül megbukott, de a neve nekem még a mai napig garancia arra, hogy megéri megnézni azt, amiben szerepel. Ezt a filmet azoknak ajánlanám, akik még hisznek Jim mesterben, de azoknak is, akik az utóbbi években csalódtak benne. Szerintem senki nem bánja meg, ha megnézi!

Pontozás:

imdb: 6.8 (6 év alatt 0.2-t csökkent.)

Szerintem: 5/5 (Kitűnően elszórakoztatott az érzelmi viharok közepette is!)

Hírek:

- Deschanel kisasszonyt legközelebb a Your Highness című fantasy-mesefilmben láthatjuk Natalie Portman és James Franco oldalán. (Ez inkább drogos ökörség lett...)

- Bradley Cooper a nemrég elkészült Szupercsapat-moziban látható mostanság, jövőre pedig jön a Másnaposok 2. (Utóbbiból sajnos lett egy harmadik rész is.)

- Terence Stamp jelenleg az Ultramarines animációs filmben dolgozik, ami a címe alapján feltételezhetően egy Warhammer 40 000-rajzfilm lesz - ez esetben engem pedig marhára érdekel:) [Azóta megnéztem és meg is írtam!]

Újra itt vagyok. A blog elvileg az ember életéről szól, ezért ejtek néhány szót arról, hogy mi is

történt, miért nem olvashatta az a néhány ember az írásaimat mostanában itt. Nem sokkal a két éves évfordulónk előtt a barátnőm itt hagyott, elvitte magával a szívem nagy részét és a boldogságomat... Az utóbbi két hetem maga volt a pokol, soha életemben nem éreztem még ennyire rosszul magam és még mindig nem múlt el. Most megint itt vagyok, mert mióta megtörtént ez a dolog, azóta nem bírok sok olyan dolgot csinálni, ami eddig elvette az időmet, de pl. most már felszabadult néhány órám, amit

felhasználhatok filmek nézésére. Ahogy a mondás is tartja, a padlóról csak fölfelé vezethet az út, így legyen! Ennek szellemében lássuk első visszatérő írásomat ami a harmadik a tini-kaland-fantasyk sorában.

Stanley Yelnets (Shia "Transformers" Lebeouf) ártatlanul kerül be egy büntető-táborba, ami kb. a fiatalkorúak börtönének feleltethető meg. A sok különös figura és látszólag értelmetlen esemény közt felsejlik egy évszázados szerelmi történet, egy családi átok és a Sors kifürkészhetetlen útjainak térképe. Egy történet, ami fontos dolgokat mesél el a Végzetről, a barátságról, a szeretetről, és emellett

vicces, érdekes és izgalmas!

Most is irodalmi alapanyagból forgattak hálivúdék, ahogy a már sokat említett három másik mozgókép (Spiderwick, Lemony Snicket, Narnia) esetében is. Amit nem mondtam, az a könyv/film címét adó gödrök ásása. Nos, a gyerkőcök (akik egyébként echte börtöntöltelékként viselkednek álá Életfogytig) minden nap kénytelenek ásni egy jó nagy lukat. Keresniük kell valamit, amiről senki sem tudja, hogy mi az...

A történet az elején nem volt túl érdekes. Amint felismertem Adj Hálát A Marhahúsértot, rögtön arra gondoltam, hogy hú de szar lesz ez; viszont kb. 10 percen belül megjelent Jon Voight, aki egy az egyben Johnny Halliday-re hasonlít: ekkor már kezdett megváltozni a véleményem. Utána pedig Moby Honey-jára beszáguld a képbe Sigourney Weaver vörös hajjal és az események is egyre érdekesebbek lesznek! Patricia "Médium" Arquette-et pedig fel se ismertem, amíg a sorozatáért rajongó húgom fel nem világosított:)

Kezdetben elég zavaros a sztori, néhol vannak benne bugyutaságok, amik idegesíthetnek bizonyos nézőket, de engem nem zavartak. Lassan-lassan aztán elkezdjük érteni, hogy a múltban több szálon futó események hogyan függnek össze egymással és a jelenbeli történésekkel, de a nagy katarzisok elmaradnak. A cselekmény vége kitalálható, de valahogy az egész egyáltalán nem irritáló, sőt, mint már említettem, izgi - szóval jó. Az eddig megismert, erősebben fantasy-vonalra gyúró mozikkal ellentétben itt kevesebb gyerekes és ostoba esemény van, a főszereplők szimpatikusak, még LeBeouf is sokkal jobb, mint manapság. Azt mondom, egy esélyt érdemes neki adni, tulajdonképp vajmi kevés köze van a Spiderwick-Lemony Snicket-Narnia vonalhoz - talán épp ezért olyan szórakoztató, mert más.

És néhány érdekesség a végére: Az alapot szolgáltató regény írója, Louis Sachar írta a

forgatókönyvet, és egy pillanatra feltűnik az egyik múltbéli jelenetben is. A Zerot játszó Khleo Thomas a House-ból az eltorzult fejű néger srác. Az ügyvédnőt életre keltő színésznőt Roma Maffiának hívják (erős mi?:)). Stanley anyukáját Siobhan Fallon játssza, aki a Totál káoszban a Mindenki John Smith-jelenetben szereplő repülőtéri jegykiadó. Stanley nagypapája Nathan Davis, a Holes-t jegyző rendező/producer Andrew Davis apja; Madame Zeronit pedig Eartha Kitt, az első Macskanő életre keltője alakítja.

A Stanley, a szerencse fia 20 millió dollárba került, 71-et hozott vissza, nálunk csak dvdre adták ki, 2004-ben.

Pontozás:

imdb: 7.1/10

Szerintem: 4/5 (Az egy levonás azért jár, mert egynél többször nincs értelme megnézni.)

Hírek:

- Jon Voight A Nemzet Aranya 3. részében játszik majd. (Már az egy is szar volt, Nicolas Cage

csillaga rég leáldozott, a kettőről azt se tudtam, hogy volt, akkor meg minek?) [Ez hála Istennek, mágsem készült el.]

- Shia LeBeouf jövőre harmadszor is eljátssza a Transformers férfi főszerepét. Nagyon nem várom ezt a filmet, mert biztosan csúnyán elcseszik majd a legendás robotistent, Unikront benne - remélem nem ő lesz majd az antagonista... [Szerencsére nem ő lett, hanem a számomra addig ismeretlen Őrszem Fővezér.]

     Totál véletlenül akadtam erre a filmre. Félig-meddig magyar alkotás egy számtalanszor feldolgozott témáról, gyermeki nézőszögből.

     Főszereplőnk Bruno, aki 8 éves és apja (David Thewlis, azaz Lupin prof.) egy katona, akire ő nagyon büszke. Egy nap a család elköltözik Berlinből. Az anya (Vera Farmiga) és idősebb tesója (Amber Beattie) nem nagyon vannak oda az új házért, hát még Bruno. Sehol egy hasonszőrű kisfiú, akivel labdázhatna, minden tök szürke és uncsi, plusz még a felfedezésre váró területek mennyisége is csekély, mivel a ház hátsó kertjénél tovább nem mehet. Egy-két katona néha feltűnik, meg fura, pizsamás emberek, akik elég fáradtnak tűnnek, velük sem szabad szóba állni. Otthon tanítja a gyerekeket egy öreg pali, aki zsidókról meg dicső birodalomról beszél és a 8 éves gyerkőc nem nagyon érti ezeket.

     Egy nap mégiscsak átszökik a tiltott területre és egy jó kis mezőt talál, aztán meg egy elkerített részt, ahol találkozik egy kopasz, szintén pizsamás gyerekkel, ő Shmuel. Végre barátra lelt. Minden nap találkoznak, és ezzel együtt Bruno fejében egyre nagyobb a zűrzavar, mert a kisfiú arról beszél, hogy nem érzi jól magát a drótkerítésen belül, B. viszont saját szemével látta egy filmen, hogy ott vígan kávéznak az emberek és beszélgetnek egymással, satöbbi. A sok érthetetlen történés hatására meg, mert a gyerek tök hülye, szörnyű fordulatot vesz a történet.

     Érdekes film egyébként, de eléggé hatásvadász. Nem hiszem, hogy teljesen hű a történelemhez, de mindegy. Ha már hasonlítgatni kéne, akkor a Schindler listájához képest ez mondjuk nem egy nagy szám, de a vége sokat lendít a filmen. De sok a nem túl életszerű párbeszéd, meg a történet helyenként eléggé klisészerű. Viszont a szülőket nagyon jól hozza a két színész, minden elismerésem, rajtuk kívül nem is nagyon emlékszem senkire. A Brunót alakító Asa Butterfield korához képest egész tűrhető, de szerintem inkább a szép szeméért választották ki. Sok magyar színész is feltűnik, és egészen véletlenül nem a saját hangjuk a szinkronhang.

     Azt mondom egyszer meg lehet nézni. De a vége túl van spilázva, meg hát kissé borzasztó nézni.

     Nos, a magyar válogatott 1986 óta nem jutott ki vébére, de kár ezért fölöslegesen siránkozni. Inkább nézzük meg ezt a filmet! Máris kevésbé tűnik szörnyűnek a helyzetünk.

     Eperjes Károly a főszerepben. Van egy olyan érzésem, hogy nem kellett sok időt töltenie a szerepre való felkészüléssel, mert valószínűleg hasonlóan gondolkodik az évszázad mérkőzéséről, mint Tutti, szül.: Boksai Rezső. Tutti mindent tud a legendás angol-magyarról, ő maga is hallgat a 6:3 becenévre, ugyanis aznap született. 1953. november 25-én, amikor a legyőzhetetlennek hitt angol válogatottat felülmúlta kis hazánk nemzeti tizenegye. Egy nap Tutti, aki tisztességes kukásemberként éli mindennapjait, egy zuglói házban rejtett kincsekre lel. A tulaj nagyapja minden lehetséges dokumentumot, emléktárgyat összegyűjtött az Aranycsapatról. Majd' elájul hősünk, amikor Hidegkuti eredeti mezét találja az ágy alatt. Önkívületi állapotban fölhúzza a felbecsülhetetlen ruhaneműt, és innen veszi kezdetét maga a történet...

     És egy kis időre tényleg önkívületbe kerül, ugyanis időutazás részese lesz. Visszajut születésének napjára, amikor egy nagyfröccs 3 forint volt. Negyed négykor kezdődik az angol-magyar, ám ami legalább ilyen fontos, hősünk talán megláthatja életében először az anyukáját, aki a születése után elhagyta őt... Na, de közben megy a meccs! Bárhová betér rádiót hallgatni, nem sokra rá viszont már dobják is ki a helyiségből, mivel bemondja előre a gólokat. Csak Helén (Szalay Kriszta), az utcaseprő, viseli szívén a fura férfi sorsát. Eleinte mindenki csak őrültnek gondolja  főszereplőnket, később viszont kifejezetten gyanúsnak találják, persze az államvédelem ezzel már a fölbukkanása pillanatától így van.

     Kocsmából a borbélyhoz, onnan egy írólakásba kerülnek, közben velük tart Halmi (Cseh Tamás), aki valaha Helén vőlegénye volt. Egy ifjú békeharcos lány (Kari Györgyi) is velük megy, meg majd az írók is, élükön Béryvel (Kern András). De az ávéhá is közel jár, a meccsen meg csak potyognak a gólok. Viszont egyre közeledik a perc, amikor Boksai Rezső megszületik, és azt mindenki tudja, hogy elvileg egy időben a jövőbeli énünkkel nem tartózkodhatunk, mert akkor izé... gondolom fölrobban a Föld. Vagy valami ilyesmi.

     Persze itt ilyenre nem kell számítani. Sokkal lényegesebb kérdés, hogy miként látják Rezsőt az emberek '53-ban? Holmi forradalomról, 40 elcseszett évről, meg hasonlókról szövegel. Az akkori kor embere automatikusan valami összeesküvésre gondolhatott volna ilyen esetben, és nincs ez másként a film kitalált történéseiben sem. És mi van, ha a jövőből érkezett? 5000-essel akar fizetni, a Himnuszt énekelteti fennhangon, tudja a végeredményt. Veszélyt jelent-e a környezetére, vagy épp ellenkezőleg, valamiféle hasznot húzhatnának jelenlétéből?

     Sok információt szerezhet a szerencsésebb fiatal nemzedék a Rákosi-éráról e filmből, a "gyűröttebb" arcúak meg eldönthetik, hiteles-e a megjelenítés vagy sem. Kiváló színészek, kiváló poénok, mindez Tímár Péter tollából. Cseh Tamás különleges előadásmódja teljesen passzol a szürke '50-es évekhez, ellensúlyozza a szürkeséget. Feltűnik még többek között Kállai Ferenc, Fesztbaum Béla, Reviczky Gábor - akihez az egyik legemlékezetesebb jelenet fűződik - , Máté Gábor, Bánfalvy Ágnes, Dörner György, Kovács Lajos, Végvári Tamás. Jó kis film.

      És a lényeg: Szepesi György meg természetesen Grosics, Buzánszky, Lóránt, Lantos, Bozsik, Zakariás, Budai II, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor.

     Én (többek között) az argentinoknak drukkoltam a VB-n. Ezzel együtt természetesen Maradonának is, aki lehet egy akármekkora barom, idegesítő ripacs, számomra akkor is a legnagyobb futballisták egyike, nála nagyobb zseni nem is születik talán soha többé. A film is neki köszönheti létrejöttét.

     Főszereplőnk, Tati Benítez (Ignacio Benítez), hétköznapi figura. Buenos Airestől nagyon messze lakik feleségével, 3 gyermekével, favágóként dolgozik. Tisztességes, csendes ember, akiről azonban köztudott, hogy él-hal Maradonáért: első lányát is Diegonak akarta keresztelni (aztán született fia is), hátára tetováltatta a 10-es mezszámot, karjára magát Diegót, és az égvilágon mindent tud róla. Élete azonban rosszul alakul, kirúgják állásából. Egy kedves öreghez megy hát, számára gyűjt fát az esőerdőben. Ez is egy bonyolult szakma ám, nem mindegy, miféle rőzsét szed össze az ember! Egy nap pedig megtalálja bálványa hasonmását egy nagy gyökérben. Úgy vigyáz a rönkre, mint a szeme fényére, és amikor megtudja, hogy Diego intenzív osztályra került a fővárosban, elhatározza, hogy odaajándékozza neki. És megkezdi rövidnek nem nevezhető útját Maradona felé...

     Tati egy rendkívül szimpatikus gyerek, a film során pedig hasonlóan rendes, kedves népek segítik őt az úton, ami nem véletlen, hiszen Diego hazájából valóak. És még az ősellenség, Brazília egy állampolgára is könnyen kenyérre kenhetővé válik, amint meglátja a csodás alkotást, a fából készült szobrot. Az "alkotás" láttán engednek a sztrájkolók, előzékenyek lesznek a biztonsági emberek és így tovább. Maradona az isten, nincs mit tenni. De vajon megkapja-e a szobrot? Egyáltalán, túléli-e a betegséget?

     Tehát ez egy mese, csodás elemekkel, némi nehézséggel, a jó győzelmével. És persze valóságos alappal. Szerintem mindenki emlékszik a síró emberek százaira a kórház előtt. Akkoriban tudta meg a világ, hogy Maradona-vallást is alapítottak, hogy a focizseni kipróbálta magát, mint "sóment", hogy 120 kilósan is a világ legcsodásabb embere ő, és hogy nem akármilyen fából faragták (nagy poén, mi?), ő mindent túlél. Jómagam kissé elfogult vagyok irányába, akárcsak Tati. 

     Szerintem ez egy nézhető film, szerethető szereplőkkel, izgalmas eseményekkel, amelyek alatt nem repülő vámpírsrácokat meg bárgyú musical-betéteket értek. Addig is emberek nézzétek az elődöntőket!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

És...

www.vuvuzela-time.co.uk.

            Számomra mindenképpen óriási pozitív csalódás volt a Toy Story 3. Alapvetően rosszul vagyok az animációs filmektől, pláne, ha beszélő állatok és hasonló idegesítő dolgok szerepelnek bennük. A régi Disney-mesék híve vagyok inkább, de a "Játék Történet"-et én se tudtam kikerülni életem során.

            Az első két résszel úgy voltam, jó, ez vicces, de nem ájultam el tőlük. Ezt viszont végignevettem és komolyan együtt éreztem Woody-ékkal. (Biztos öregszem.) Szóval valamit nagyon eltaláltak az alkotók.

            Eleve ugye szükséges valami újítás, és kézenfekvő volt, hogy ez új játékok megjelenése legyen. És ez telitalálat, mert a határ csak a csillagos ég lehet. Jómagam a plüssmackók bűvöletében éltem gyermekkoromat, ezért engem sikerült is elolvasztani Macó, a nagyon puha és kellemes szamócaillatú medve felbukkanásakor. A Barbie és Ken-vonal bődületesen bárgyú, épp ezért nagyon vicces. A Szöcske-man, vagy mi pedig egészen élethű háromdében, amitől mellesleg megfájdul a fejem, de hát valamit valamiért.

            Végig izgalmas, már majdhogynem idegtépő a történet, és azt hiszem nekem azért tetszett annyira, mert inkább én vagyok a célközönség, és nem az ovisok meg kisiskolások. (Na jó, természetesen ők is.) Ugyanis, a valaha mindenkiben leledző gyermeki énünket szólítja meg a film, az egykori önfeledt sihederéveket, amikor legjobb barátunk volt egy viseltes plüssjáték, vagy egy lépést se tettünk semerre a világ legmenőbb minikamionja nélkül. Satöbbi.

            Azért van egy negatívum: tutira értelmetlen megnézni másodszorra, mert nem "ütne" akkorát.

Csatlakozom Mozsárágyúhoz, szerintem is nagy meglepetést okozott a Pixar legújabb munkája. Bár jómagam nem vagyok ellenére az új animációs stílusnak, azért kedvelem a régieket - a Cow & Chickent például csakis 2d-ben tudom elképzelni:)

Ha már itt tartunk, pont idevág a régi és az új rajzfilmkészítést magában ötvöző, a Toy Story 3-at kísérő rövidfilm, a Day & Night. Ebben az alig 6 perces alkotásban két egyszerű figura vetélkedését és összebarátkozását láthatjuk, azonban világelső módon a 2d-s karakterek belsejét 3d-s animációk töltik ki. Így a Nappal és az Éjszaka egészen mást hoz ki egy-egy adott helyből, ahová kerülnek - pl. tengerpart, Las Vegas, vagy egy egyszerű, füves rét. Nekem tetszett, szórakoztató volt, visszahozott valamit a régi idők rajzfilmjeiből - úgy gondolom, már ezért megérte elmenni a vetítésre.

Ha már vetítés - újból Fejér Megyei Hírlapos ingyen-mozizás volt ez. A jegyekért való sorban állás most kevésbé terhelt meg, de nevetséges módon egy eléggé könnyen megjegyezhető nő és annak hájas fiacskája megint a sor elején állt, mind itt, mind a mozizáskor. Nem tudom, ők vajon két órával előbb odaállnak, csak hogy elsőnek érhessenek be? Tumultus szerencsére alig lett, viszont gusztustalannak tartom, hogy a legtöbb nagyszülő, aki idejét feláldozza a kora reggeli sorban állásért, még csak egy kis hálát sem kap az unokáitól, akiknek tulajdonképpen szívességet tesz. Sőt, van úgy, hogy a saját gyerekeik sem képesek segítséget nyújtani nekik - de ez csak az én véleményem, nem tudhatom, hogy minden ilyen utód velejéig romlott-e:) Vissza a témához: Rendhagyó módon a film előtt nincsenek előzetesek, ami egy picit levett a hangulatból. Én imádom az előzeteseket!:) Viszont a Day & Night cserébe nagyszerű ajándék volt a készítőktől. Ennyi kitérő után most vágjunk is a közepébe!

Woody, Buzz és a többiek hosszú ideje egy nagy dobozban várják sorsukat, ugyanis gazdájuk, Andy, felnőtt és egyetemre készül. Már nem játszik velük, így a kis csapatnyi műanyagfigura azon tanakodik, hogy vajon a padlásra kerülnek-e, vagy kidobják őket... Egy véletlen folytán aztán a banda Andy tudta nélkül a Napsugár Óvodában köt ki, ahol egy összeesküvés közepébe kerülnek! A hős cowboy-bábunak és fröccsöntött űrkommandós társának ezúttal más játékokkal kell felvennie a harcot , vissza kell jutniuk jogos tulajdonosukhoz és meg kell menteniük rossz sorban sínylődő társaikat is! Hogy mi lesz ebből?!

Nem szeretem, hogy az emberek a rajzfilmet nem tekintik valódi filmnek, pedig elég csak a The Iron Giantre gondolni, amely bőven túllép saját keretein és egy fantasztikus történetet vetít elénk - csak éppen nem hús-vér színészek tolmácsolják az eseményeket. Itt szintén egy izgalmas, érzelmekben gazdag sztori elevenedik meg a vásznon, a lassan elmúló gyerekkorról, a barátságról és arról, hogy nem szabad elfelejteni, kik vagyunk és hol a helyünk. A régi részekhez hasonlóan nagyszerű poénokat pufogtatnak a Pixarosok, azonban itt már egy egészen különleges dolog történik, hiszen a figurák túllépnek saját játék-mivoltukon és többször rendkívül komoly, embert próbáló eseménysor részesei lesznek. Voltak részek, amik nagyon mélyen megérintettek, például a vége, a vaskohó, vagy a Macó múltjáról szóló részek. Voltak olyanok, mikor nagyon szurkoltam (a Majmos rész) és olyanok is, mikor hangosan nevettem (a tortillás jelenet például):) Röviden: szórakoztató! Mindent megkaptam tőle, amit egy filmtől várnék, minden benne volt, aminek benne kellett lennie. Apróságokba tudnék csak belekötni, ugyanis van pár rész, amikor lehetetlen dolgok történnek, de ez az összesített élményt nem csökkenti.

A teljesség igénye nélkül következik egy felsorolás a karaktereket megszólaltató színészekből, először is a régebbről ismert hangokkal: Tom Hanks (Woody), Tim Allen (Buzz), Joan Cusack (Jessie), Don Rickles (Krumplifej Úr), Estelle Harris (Krumplifej Asszony), John Ratzenberger (a malacpersely), Wallace Shawn (Rex), Jeff Pidgeon (a zöld űrlénykék), Jodi Benson (Barbie), R. Lee Ermey (a műanyagkatonák vezetője), John Morris (Andy) és Laurie Metcalf (Andy anyukája). Ők mind megőrizték szerepeiket az előző két epizódból. Slinky-t, a rugós kutyát eredetileg az Ernestként ismert Jim Varney szólaltatta meg, 2000-ben bekövetkezett halála miatt most viszont Blake Clark (aki többek közt a Nekem 8 benzinkutasa és a Sátánka szemüveges pokolbéli démonja volt) váltotta. Az újak közt olyan nevek szerepelnek, mint Ned Beatty (Macó - ő volt az Életfogytigban az idős Főnök), Michael Keaton (Ken), Timothy Dalton (a süni), Jeff Garlin (az egyszarvú - például az Ottalvós buliban ő az apuka), Bonnie Hunt (Dolly - Tucatjával olcsóbb) és Whoopi Goldberg (a polip). Ez Lee Unkrich első önálló rendezése, ő egyébként az egyik író is. Az úriember annak idején segédrendezőként részt vett a Toy Story 2. és a Szörny Rt. készítésében.

A „Játék Történet” harmadik epizódját a kritikusok imádják, hát még a rajongók! Szerintem nagyszerű film, mindenkinek ajánlom, kicsiknek, nagyoknak és olyanoknak is, akik nem látták az előző két részt - sajnos viszont azok alapján, ha nem lett volna ingyenes, talán nem néztem volna meg és az nagy kár lett volna!

imdb.com felhasználói szerint: 8.3/10 (1.701 szavazatot kapott eddig) (2016-ra 1.2-t csökkent.)

Szerintem: 5/5 (Óriási volt! 6-ost csak azért nem kap, mert ahogy a kolléganőm írta, másodszorra már biztosan nem olyan jó.)

Ja és maradjatok bent a stáblista elején, érdemes;)

Hírek:

- Tom Hanks az alábbi, érdekesnek tűnő munkálatokban vesz részt: egyelőre cím nélküli Barry Manilow-projekt (producer - Nem sokat tudok Barry Manilow-ról, de azt igen, hogy sokan utálják. Szóval kérdéses, hogy vajon ki és miért akar filmet csinálni róla?), The Lost Symbol (a Da Vinci-kód 3. része...) és a Larry Crowne (rendező és főhős - Na ez tényleg érdekes lesz! Egy vígjáték-dráma Larry-ről, aki 50 éves fejjel visszamegy a középiskolába!).

      Egy vámpíros film, amiben kivételesen NEM szerepel korunk bálványa, Pattinson Róbert. Azonban e kedvező feltétel ellenére sem egy emlékezetes film a Vér.

      Teljes mértékben járatlan vagyok a japán animációs filmek világában, de a lényeg, hogy ez is egy ilyen alapján készült. És még egy magamfajta dilettáns is észrevette ezt a filmen. A látványon van a hangsúly, ami nem véletlen, a történetből kiindulva. A főszereplő Saya (Gianna Jun) egy vérszívó, akinek élete fő célja, hogy eltegye láb alól apja gyilkosát, Onigent (Koyuki). Utóbbi a legvénebb és leghatalmasabb vámpír, vagy ha tetszik, démon. Egy nő alakját vette fel, és Saya segítője is történetesen egy tinilány, Alice (Allison Miller). A többi szereplő gyakorlatilag nem is lényeges, kivétel talán Saya egykori mestere, Kato (Yasuki Kurata). Visszaemlékezésekből megismerkedhetünk Saya múltjával, és megtudjuk, hogy legfőbb kétsége az, hogy vajon saját maga ember-e egyáltalán? Van-e lelke? Alice-szel hasonló a sorsuk, mivel az ő apját is megölték, nem is akárkik; egy titkos társaság tagjai, akik eleinte Saya segítőinek tűnnek...

     Nagyon sok vér fröccsen, minden jelenet a horror műfajt próbálja kiszolgálni, de helyenként inkább gagyiba fordulnak az események. Meg igazából van egy elvarratlan szál is, és a vége (amit kikövetkeztethet a kedves olvasó, hiszen tök nagy klisé) egészen elnagyolt, az ember azt gondolná, a végső küzdelem valami nagy durranás lesz. E film esetében viszont inkább az első egy óra telik el belsőségek fröcskölésével. Megvan a szokásos múltbéli szomorú sors a főszereplőnél, van segítő, de persze több a gonosz ember. Illetve lény.

      Érdekes módon, annak ellenére, hogy ez egy szokványos horror-fantasy, vagy micsoda, és nem egy nagy szám, valahogy észre se vettem, hogy eltelt a játékideje. Sodornak minket az események, és végül is csak az a baj, hogy a befejezés nagyon béna, vagy inkább semmilyen. És ez mondjuk mindenképpen hátrány egy film esetében. Szóval semleges számomra ez a mű, valahogy nem tudom, mit kezdjek vele. Onigen megvalósítása viszont külön tetszett, meg a fekete-fehér ellentét vonulata.

     Hofit idézném: "Valami nagyobbat vártál?" És a válaszom az lenne, hogy igen. Azért Tévésámánnak elküldöm a főszereplő hölgyet:

Egyébként pedig hajráááááááá Argentínaaaaaaaaaa!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Szeretem a francia filmeket. Annyival életszerűbbek és hozzám közelebb állóak mint az amerikaiak... Sajnos viszont az utóbbi 3 francia mozi, amit láttam, mégse volt az igazi. A Marhakonzerv-akció nem nevezhető rossznak, de ugyanaz a banda tudott csinálni Jöttünk, láttunk, visszamennénket is, így nézve pedig már mégse olyan jó. A lány és a farkasok egész másmilyen, mint amilyenre számítottam - kifejezetten untam, hiába volt Laetitia Casta a főhősnő. Végül pedig jött ez, amit angolul Seeds of Death-nek is neveznek, és az előző bekezdés kezdetén olvasható véleményem nem változott meg.

Párizs házain egyre több különös felirat jelenik meg, aminek kezdetben senki nem tulajdonít nagy jelentőséget. Azonban a baljós üzenetek kezdenek sokasodni és ez felkelti Adamsberg felügyelő figyelmét. Nem sokkal később az ómenek egyre világosabbá válnak: valaki egy kitörni készülő pestis-járvánnyal fenyeget! Amikor pedig az első hulla is feltűnik, az események hullámai kezdenek összecsapni hősünk feje fölött. A felügyelőnek ugyanis nem csak az egykori kedvese hiánya miatt érzett fájdalommal kell megbirkóznia, hanem összefüggéseket kell találnia a káosz közepén, és felgöngyölíteni ezt a misztikus ügyet. Dolgát nehezítik vagy néha könnyebbé teszik egy bérház különös lakói, akik mind valamilyen sötét titkot rejtegetnek. Vajon megállítható a fekete halál vagy ismét megtizedeli a francia főváros lakosságát? Ki lehet a hátborzongató események szálainak mozgatója?

Azóta gondolkodok, hogy melyik film az, ami kiköpött ilyen, de nem tudok rájönni. Azt hiszem a Bíbor folyók az... Az eleje eléggé különös, az első 10-15 percben nem igazán érthetőek a dolgok. Utána viszont, amint az első jel feltűnik, izgalmassá válik. Ahogy haladunk egyre előrébb, úgy lesz egyre szövevényesebb az ügy, majd kb. a 3/4-énél jön a fordulat, amikor majdnem teljesen fény derül az igazságra. A Messze fuss... innentől válik rossz filmmé. Az eddigi izgalom egy csapásra eltűnik, az események ellaposodnak és a végén adrenalinfokozónak berakott csavar se üt már. A konklúzió, vagyis hogy ki az elkövető és miért, az pedig egyenesen béna. Pozitívum viszont, hogy sose gondoltam volna az illetőre!

Meg kell említenem, hogy a színészek azért remekelnek! Mind Adamsberg alakítója, José Garcia (jobbra a képen), mind pedig a lecsúszott színészt játszó pofa (sajnos nem tudom a nevét) jó volt. Ki kell még emelnem Michel Serrault-t, aki anno a Belphégorban is emlékezetes volt. Ez az utolsó filmje és újfent maradandót alakít (ő van a kép bal oldalán). A történet egy irodalmi adaptáció, a francia bestseller írónő, Fred Vargas (igen, ez egy női név) "Gyorsan menj el és későn jöjj meg"-ként fordítható című könyvéből készült, amit négyen-öten átírtak forgatókönyvvé - köztük volt a rendező Régis Wargnier is.

Kár a Have Mercy On Us Allért (ez a 3. címe:)), ugyanis ha nem romlik el a fővonal és nem derül ki, ami kiderül, akkor egy sokkal izgalmasabb, természetfelettibb (van ilyen szó?) mozi lehetett volna. Így viszont semmi mondanivalója, semmi tanulsága és utólag nem sok értelme van.

imdb.com felhasználói szerint: 5.5/10 (6 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 3/5 (Az első egy óra nagyszerű, de utána végig lejtmenet...)

(Az első bekezdésben említett filmek mindegyike megtalálható az archívumunkban! Megjegyzés 2016-ból: Az imdbn jelenlegi magyar címe: Lépj le hamar, és ne siess vissza!)

A legutolsó Windows-frissítés óta nem működik a youtube (se), remélem májkroszáfték gyorsan kijavítják majd a baklövést. Holnap 18-kor újfent premierre megyünk, ezúttal a Toy Story 3. részét nézzük majd meg - ha ingyen van, akkor miért ne?:) Remélem jó lesz...

Üdv mindenkinek! Mióta tényleg dolgozom, azóta annyira elfáradok hogy 23 óra után már gyakorlatilag nem bírok fent maradni. Kivétel ez alól a hétvége:) Egyébként az a véleményem, hogy a "felnőttek világa" tele van nyomasztó és unalmas dolgokkal, problémákkal és vesződségekkel, elmegy az idő és az életkedv csak azért, hogy legyen egy kis pénzünk... Ha te, aki ezt olvasod, még suliba jársz, nem dolgozol, esetleg 16 éven aluli vagy, akkor azt tanácsolom: maradj gyerek! Ne akarjunk már ennyire felnőni, emberek, én inkább visszamennék kiskoromba, amikor még gondtalanságban telhettek a napjaim, nem voltak rosszakarók, határidők, ostoba ügyfelek és minden egy kicsit színesebb, kedvesebb, csodásabb volt...

 

Jó régen nem írtam már ide.... Mióta dolgozom, azóta nincs olyan sok kedvem filmeket nézni, plusz mostanában rengeteg jó játékot találtam (pl. Deus Ex, Heroes IV teljes kiadás), így inkább ezekkel ütöm el a szabadidőmet. Ezt a filmet viszont már egy ideje meg akartam nézni. Először az emblematikus figurájával, Sammel találkoztam, akit a poszteren középen láthattok. Szerintem jópofa figura - ezt gondoltam, amíg nem láttam miket tesz. A premierkor még nem néztem meg cikkem alanyát, aztán láttam, hogy Anna Paquint beírták főszereplőnek, mellé Brian Coxot, így már még inkább vonzóvá vált. Kedd késő este aztán semmi sem akadályozhatott meg abban, hogy leüljek elé - sajnos azonban apámtól a film első 5-6 percéből semmit nem hallottam...

Halloween éjszakáján bármi megeshet, elég csak a John Carpenter által elindított sorozatra és annak Rob Zombie-féle újrájára gondolni. (Utóbbinak mindkét részéről van cikk az oldalon.) Ezzel a művel is igazolást nyer állításom. Azon az estén egy amerikai kisvárosban elképzelhetetlen dolgok történnek: például fény derül az iskolaigazgató hátborzongató hobbijára, lehull az álarc egy vérszívóról, életre kel egy kísértethistória és több ember sötét titka is kiderül!

A sztorit néhány kisebb történetre bontotta le a rendező-író-producer Michael Dougherty, aki többek közt az X-Men 2. részénél és a megbukott  Superman visszatérnél segédkezett mint forgatókönyvíró. Tehát a kisebb történetek közt átmenetek vannak, az egyikben megismert figurák visszatérhetnek a másikban, a történéseket pedig összefűzi a látszólag egyszerű maskarás kisgyerek Sam, aki mindegyikben felbukkan. Bevallom, a sztori eleje elég béna. A képregényszerű főcím és stáblista nagyon tetszett, viszont sem az első, sem a második gyilkosság nem túl izgi. Ha azonban ezeket kibírjuk, a következő 3 kis sztori kárpótol majd értük.

A felbukkanó különféle szörnyetegek irtó jók lettek, Anna Paquin most is gyönyörű, keveset szerepel, de akkor nagyon intenzív a jelenléte. Brian Cox egy elgyötört öregembert alakít, rendkívül hitelesen, megtámogatva Forgács Gábor kitűnő szinkronjával. Ki kell még emelnem a két szerepet is megformáló Dylan Bakert (a két karakter tulajdonképpen egy, de ezt majd meglátjátok), aki leginkább Norman Bates-et és Michael Douglas Összeomlás-beli karakterét juttatta eszembe. A gyermekszínészekre se lehet panasz, a legjobb talán Samm Todd (ő lány, de szerintem ez a nevéből nem derül ki). Ha már neveknél tartunk, az itt rövid ideig felbukkanó Battlestar Galacticás pofát úgy hívják, hogy Tahmoh Penikett - milyen név ez?

A rendező mellett Bryan Singer is szponzorálta ezt a remek kis horrort, ami egyébként Dougherty korábbi animációs rövidfilmjén, a Season's Greetings-en alapszik. 2007-es bemutatóját homályos okokból elhalasztották, később egyenesen dvdre jött ki, azonban jó pár filmfesztiválon bemutatták és a pozitív kritikák mellett több díjat is nyert. Készült belőle grafikus novella, Samből figurák, és a direktor úr már bejelentett egy készülő folytatást is.

Összefoglalva: Mintha a Sin City struktúrájával forgatnák le valamelyik Halloween-részt, de egy karakteres főgonosz nélkül, több kis rémmesére lebontva. Talán lehetne egy csokorba fűzött Masters of Horror-epizódhoz is hasonlítani. Nekem tetszett.

imdb.com felhasználói szerint: 6.8/10 (ezek szerint nekik is bejött) [6 év alatt 0.2-t csökkent.]

Szerintem: 4/5 (a kicsit laposabb indítás miatt)

A jövőre nézve nem tudom biztosan, mikor jövök legközelebb, de most Mozsárágyú több szabadidővel rendelkezik, így az ő írásai nyilván gyarapodnak majd:) Aki idetéved, nyugodtan használja a keresőt és böngéssze az archívumot, nem fogja megbánni;)

     Számomra mindig gyanús, ha egy film temérdek sok Oscart kap. Nem fejtem ki inkább, hogy miért, mert még akinek nem inge, az is magára venné. Az angol beteg egy monumentális alkotás, minden hasonló műnek a velejáróival együtt, de valahogy leköti az ember figyelmét, szóval érdemes megnézni. Már csak magyar vonatkozásai miatt is. A napfény ízénél mindenképpen jobb.

     Gróf Almásy László (Ralph Fiennes) életének fontos pillanataival ismerkedhetünk meg, a velem egy napon született, néhai Anthony Minghella rendezőnek (is) köszönhetően. Habár, úgy tűnik ő maga ezekre nem emlékszik. A II. világháború vége felé járunk Olaszországban, és Almásy csak egy kényszerű "teher" az ápolók számára; gyakorlatilag teljesen összeégett, nem nagyon tud mozogni, lélegezni is csak alig. Hana (Juliette Binoche), miután több szerette is meghalt a háborúban, belefárad abba, hogy állandóan félnie kell, meg aggódni, így Almásyval együtt egy elhagyatott kolostorban száll meg. Úgy gondolja, nincs már sok hátra a férfinak, addig is "nyugta" lesz. Csak egy könyvből tudhat meg információkat az angol betegnek elkönyvelt embertől, ami tele van annak személyes emlékeivel, írásaival. Együtt rakosgatják össze a múlt hiányzó darabkáit. Érkezik hozzájuk azonban egy rejtélyes idegen, bizonyos David Caravaggio (Willem Dafoe). Úgy tűnik, ő nagyon is ismeri a beteget, egyelőre viszont nem egészen világos, milyen szándékkal érkezett.

      A múlt felidézése Almásy és egy angol nő, Katharine (Kristin Scott Thomas) szerelméről szól. Mindennek háttere az egyre borzalmasabbá váló háború, a helyszín pedig Kairó. Apránként kapunk információkat a főszereplőről, ki is volt ő, milyen szerepe volt a háborúban, stb. A film hosszának ellenére is érdekes és még azt is írhatnám, hogy lendületes. Helyenként viszont kifejezetten giccses, de hát ez még elnézhető. Nem igazán tudom megmondani, hogy tetszik-e, vagy sem. Nem is közömbösek az érzéseim vele kapcsolatban, de azt hiszem, hogy számomra ez "csak" egy nagyszerű alakításokkal teli mozgókép. Amikor viszont Sebestyén Márta énekelt, akkor kicsit könnybe lábadt a szemem, ami mondjuk az allergiának is köszönhető mostanság.

     A Lostból ismert Naveen Andrews meg Colin Firth csak kevés ideig szerepel, de őket kiemelném a többiek közül. Voldemort megtestesítője meg lassan tiszteletbeli magyar lehetne asszem. Összefoglalva, ez egy olyan film, amit látni kell, de nem ér meg 9 Oscar-díjat. Jóestét.

     Szintén Sebestyén Márta, és ezt szerintem ismeri is a nép. Jó kis muzsika.

     Amikor kölyökkoromban olvastam a címet valahol, azt gondoltam, hogy ez valami horrorfilm lehet, amiben mindenevő skorpiók árasztják el Magyarországot, de sehogy sem tudtam hozzá kötni Eszenyi Enikőt meg Rudolf Pétert. A valódi történet közelében sem jártam, de mindenesetre érdekes film kerekedne belőle...

     A két főszereplő Panni és Tamás, kettejük se veled-se nélküled jellegű kapcsolatáról szól a film. Megismerkedésük a kis hazánkban nem is olyan régen még mindennaposnak számító telefonproblémáknak köszönhető. Tamás nagymamájának, Maskónak (Törőcsik Mari) akar dicsekedni újszülött kislánya súlyával és magasságával, de félrekapcsol a telefon és Panni értesül a hírekről. Kis idő múlva pezsgőt bontanak a telefonfülkében, majd heves csókolózásba kezdenek. Viharos viszonyuk kezdetét veszi, többször elhagyják egymást, szó szerint ütik-verik a másikat, vagy éppen táncolnak, bohóckodnak, esetleg énekelnek, szénné sült pulykát siratnak, hasonlók. Egymás életét, családjaikat és környezetüket is tönkreteszik, de mindig visszatérnek a másikhoz. Igazából ugyanaz ismétlődik végig, de egy oka van, hogy miért nem válik unalmassá a film: Eszenyi Enikő és Rudolf Péter egyszerűen óriásiak. Mindent, ami valaha egy színész feladata lehet, ötvöznek a két figurában. Boldogok, szerelmesek, dühösek, viccesek, hülyék, szertelenek, eszelősek, részegek, komolyak, szomorúak satöbbi. Szépek és fiatalok is ráadásul. Nagyon jó volt őket nézni szerintem.

     Garas Dezső, Pápai Erika, Hernádi Judit, Bárdy György, Csuja Imre, Temessy Hédi is feltűnik a filmben. Utóbbi figurájához kötődik a legnagyobb poén a filmben. Egyébként nem mondanám, hogy ez vígjáték, alapvetően inkább dráma. A két főszereplő múltjából egyre többet tudhat meg a néző a film során, miközben ők maguk gyakorlatilag alig ismerik egymást. Érdekes. Gárdos Péter a rendező, akárcsak a zseniális Szamárköhögés esetében.

     Szóval jó.

     Néhány totál különböző, ám egyaránt zakkant anya áll a történet középpontjában, vagy a középpont környékén, mert a világon mindent képesek a feje tetejére állítani. De mivel édesanyákról van szó, mindent meg is tudnak oldani.

     Spanyolországban hamarosan megtartják az első homoszexuális esküvőt, azaz mindjárt egy csomót egyszerre. Három párral közelebbről is megismerkedhetünk, illetve az ő anyukáikkal, meg két apukával is. Az anyák közt van egy habókos kutyabolond, egy ideges szállodavezető, egy OPNI-szökevény, egy bizonytalan színésznő meg egy, akinek össze kéne adnia a meleg párokat, köztük a saját fiát is, és ezt nem viseli túl jól. (Tévésámán kérdése: Mi a túró az az OPNI?:)) Különböző módon viszonyulnak gyermekeikhez, és jelentősen befolyásolják leendő vejeik életét. Olyannyira, hogy a szertartások veszélybe kerülnek, lehet, nem is tartják meg őket... 

     Vérbeli európai moziról van szó, mivel a karaktereken van a hangsúly (meg egy nagyon aranyos kutyuson!), akik igaz, hogy amerre járnak, felfordulást okoznak, de teljesen hétköznapiak, az utcán tömegével járkálnak ilyen emberek mindenhol. Ugyanolyan problémákkal küzdenek, mint mindenki, legfeljebb az eltérő, hogy nincs mindenkinek homoszexuális gyereke. Mindegyik szereplő "defektes" valamiben, és emiatt lehet nevetésre számítani. Szerintem végig leköti a figyelmet, néhol túl sok az információ, meg egyes szereplők hihetetlenül idegesítőek, de egy megtekintést mindenképpen megér. Na szóval, nem rossz film ez, de a májli- meg esspé-, illetve tvájlájt-rajongókat nem fogja lenyűgözni.

     Mel Gibson neve egy időben garancia volt a mocskosul nagy kasszasikerre. Ez a film akkoriból való.

     Ő alakítja Nick Marshallt, aki egy igazi nőcsábász, bár a gyengébbik nem inkább a "rohadék", "faszkalap" vagy esetleg a "surmó" jelzőket fecsérli el a jellemzésére. Szó nélkül átgázol bárkin, csak a saját érdekeit tartja szem előtt, még egy szem lánya, Alex (Ashley Johnson) is csak egy zavaró tényező számára. A nők neki csak ideig-óráig kellenek, egy igazi bunkó a pali. Egy nap azonban érdekes, mármint életveszélyes dolog történik vele; áramütés éri a lakásában. Másnap pedig arra ébred, hogy hallja a nők gondolatait! Ez aztán maga a borzalom, gondolja hősünk. Viszont egy Bette Midler által életre keltett pszichológus ráébreszti, hogy ez a különleges képesség csak a javára válhat. Tehát innentől kezdve Nick élete fenékig tejföl - lenne, ha nem lenne minden történetben valami alapkonfliktus. Aki egy nő, Darcy (Helen Hunt), és aki az ő főnöke valami reklámcégnél. Szóval Darcy az útjában van a főszereplőnek, de közbeszól Nick képessége, aminek köszönhetően egyáltalán nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan ő azt szeretné...

     Maga a sztori nagyon jó, mert erre ki ne lenne kíváncsi, sőt az urak valószínűleg szívesen birtokolnák is az említett képességet. És Mel Gibson, aki sokáig a kedvenc hálivúdi színészem volt, abszolút passzol a figurájához, isteni mosolya van és satöbbi. Helen Hunt kellően kedves, tele a film igazi röhögős poénokkal, a Sinatra rajongók meg talán le is hidalnak tőle. Bette Midler mellett kis szerepben feltűnik Lisa Edelstein alias Dr. Cuddy, Lauren "Mary Samsonite" Holly, Marisa Tomei és Alan Alda is. Jó sok klisével találkozhatunk és így, hogy sokadszorra láttam, ölég unalmas volt helyenként.

     Összességében megéri megnézni, de Mel Gibson nélkül azért nem lenne túl jó. Videjó helyett ezúttal álljon itt egy fura filmes asszociáció. Jóestét.   

Újabb fejezet a tini-fantasy filmekből. Bill Murray-vel azért nehéz szar mozit csinálni és mivel tudtam hogy ő is benne van ebben, ezért már volt egy garancia, hogy jól fogok szórakozni - és mit ad Isten, tényleg így lett!

200 évvel egy rejtélyes katasztrófa után, a már két évszázada a föld alatt élő emberek egyre inkább pánikba esnek a mélységekben lévő Szikraváros falai közt. A várost éltető gigászi generátor ugyanis kezd leállni, és ha ez bekövetkezik, mindenkit elnyel a sötétség... Szerencsére a kíváncsi Lina (Saoirse Ronan - ezt a nevet mégis hogy lehet kimondani? [Szersa]) és barátja, Doon (Harry Treadaway) szeretnének a végére járni egy pár rejtélynek és kitalálni, hogy hogyan lehet végrehajtani a lehetetlennek tekintett menekülést Szikravárosból!

A képen bal oldalon a két főszereplő fiatal, mellettük a rendező, akinek ez volt első igazi filmje, az utánuk következő urakat pedig remélem minden olvasó ismeri:) Először is le kell szögeznem, hogy pozitívan csalódtam ebben a City of Emberben! Például a már említett Murray mellett Tim Robbins, a Karib-tengerről ismerős Mackenzie Crook és Martin Landau is benne vannak (utóbbit elég nehéz volt felismerni), valamint a történet tényleg izgalmas. Bár nekem sem a lány, sem a fiú nem volt szimpatikus a hősök közül, mégis szurkoltam nekik és egyre inkább érdekelni kezdtek a város titkai. Felbukkan két hatalmas méretű állat, vannak persze gazemberek és jófiúk, menekülés és üldözés, óriási masinák és érdekes, disztópikus dolgok. (A disztópia az utópia ellentéte ha jól tudom:))

Mindenképpen meg kell említenem, hogy a Spiderwick krónikákhoz és a Lemony Snickethez hasonlóan ez is irodalmi alapanyagból készült, az eredeti City of Embert Jeanne DuPrau írta, 2003-ban jelent meg, az adaptáció producere pedig Tom Hanks volt. A Szikraváros 55 millió dolláros gyártási költségből csak durván 18 milliót hozott vissza, és vegyes kritikákat kapott, tehát egyértelmű tetszést sehol se váltott ki. A gyengécske bevétel miatt a második könyv megfilmesítését egyelőre nem tervezik, pedig alaphelyzetben erről is lett volna szó.

Őszintén nem értem, hogy mitől lett ez rosszabb, mint A balszerencse áradása. Bár abba több nagy nevet sikerült belesűríteni és ott volt ugye az utánozhatatlan Jim Carrey, de mindegyik gyerek ellenszenves benne, egy csomó barmósággal van megtömve a sztori és mégis sikert hozott. A Szikraváros viszont nekem tetszett, egy lehetőséget adhat neki bárki, főleg aki kedveli ezt a kölyök-fantasy műfajt.

imdb.com felhasználói szerint: 6.5/10 (7 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 4/5 (Az egy levonás azért jár, mert másodjára már tuti unalmas lenne, de egy nézésre 5/5-öt érdemel.)

Hírek:

- Tim Robbins-t legközelebb jövőre, a készülő Green Lantern-filmben láthatjuk majd. 

Mit kell tenni akkor, ha egy alapból nem túl nagy szám történetet szeretnénk sikeresen megfilmesíteni? Természetesen jónevű és/vagy tehetséges színészekre lesz szükségünk. Igen, a jó hírnév és a tehetség nem jár kéz a kézben, lásd azokat az emberkéket, akik 2 hétig sztárok, csak mert egy éppen futó mozifilmben szerepelnek, pl. labancz lilla, megön fáksz, stb...

Tehát megvan az alapsztori, ami valljuk be, nem túl eredeti: lúzer pofa hogyan melegedik össze újra a barátnőjével, miközben keményebb fickóvá válik, szembenéz a problémáival és megoldja őket.

Ha a főszereplő Adam Sandler, akkor máris csak egy adott réteghez szól(hat?). Ha ő a producer is, akkor méginkább szűkül a nézők köre, de itt és most mindössze executive producer (vagyis nem ugat bele annyit) és mellette ott van a csak pozitív jelzőkkel illethető színészóriás, Jack Nicholson! Bizony, innentől a siker garantált. Ugyanis Jack bácsi nagyon ért a vígjátékokhoz (is), Sandlernek ez a "hazai pálya" és ott vannak még a kis szerepekben beugró ismertebb arcok, mint pl. Marisa Tomei, Heather Graham, John C. Reilly, John Turturro és Woody Harrelson, sőt még New York volt polgármestere, Rudolph W. Giuliani is felbukkan. Ők mind nagyon jók, főleg Harrelson, tehát megvannak a siker alapjai.

A rendezője Peter Segal, aki eddig többek közt az alábbiakat hozta össze: Csupasz Pisztoly 33 1/3, Tommy Boy (nem jó), Bölcsek kövére II. (nagyon nem jó), 50 első randi, Csontdaráló (baromijó), ZseniKém - szóval ha jót csinált, az akkor nagyon jó lett:)

Az Anger Management esetében még a poénok se olyan rosszak - persze van pár unalmas és kínos rész, de egy mai vígjátékban hol nincs? Ami engem konkrétan irritált, az a dagi cica neve. Eredetileg Meatball vagyis Húsgombóc, ami szerintem aranyos, de itt valamiért Boci Cica (vagy rosszul értem?). Szóval engem ez konkrétan zavart, a többi dolog nem.

A kritikusok egy részének tetszett, a másiknak nem, de azért bőséges pénzt hozott a házhoz. Érdekességként megemlíthető, hogy a bírónőt játszó Lynne Thigpen utolsó filmje, alig egy hónappal a bemutató előtt halt meg és az ő emlékének szentelték e mozit.

A Ki nevel a végén? egyértelműen az utóbbi évek egyik legjobb Sandler-filmje, Jack Nicholson-rajongóknak pedig kötelező darab!

imdb.com felhasználói szerint: 6.1/10

Szerintem: 4/5

Hírek:

- Készül a Transformers 3. része... John Turturro állítólag ebben is benne lesz. Én nagyon félek ettől a filmtől, mert tutira ellövik az Unikron-aduászt és biztos hogy elbasszák. Vagy pöcse lesz, vagy valami elképesztően gagyi módon valósítják meg - és ezt nem akarom, pláne nem azután, hogy szegény Galactus már erre a sorsra jutott...

- Woody Harrelson egy nagyon viccesnek tűnő animációs filmhez, a Turkeys-hez kölcsönzi most a hangját. A történet szerint egy csapat pulyka időgéppel visszamegy a múltba, hogy megakadályozzák az első hálaadás-napi vacsorát, és ezzel milliónyi testvérüket mentsék meg a sülthússá válástól! Hát nem óriási?:)

Reggel volt szerencsém látni a Szikravárost, ami meglepően jó volt, erről a napokban olvashattok majd tőlem.

Christina Ricci a(z egyik) kedvenc színésznőm - ezt az új olvasóknak írom, már ha vannak ilyenek:) Jó régen nem láttam már olyan "új" filmet amiben játszik, a jelen esetben tárgyalt nagyszerű magyar címmel megáldott művet is csak akkor néztem meg, mikor már 3. alkalommal adták. Első két esetben a StoryTv sugározta és meg kell mondjam, ennél sokkal többet érdemel - harmadszorra már a Duna Tv-n láthattam, ami azért mégiscsak minőséget képvisel. (Megjegyzés: Azóta a "hivatalos" kedvenc színésznőm már Juno Temple, de Riccit még mindig kedvelem.) Anno mikor jártamban-keltemben belebotlottam képekbe a Penelope-ból, semmi jóra nem számítottam. Úgy gondoltam ez valami baromság, sajnáltam szegény Christinát, amiért ilyen szerep jutott neki. Aztán elgondolkoztam: nem titok, hogy ő maga választja meg azt, amiben játszani szeretne és általában a kis költségvetésű és/vagy művészfilmeket kedveli. Tehát talán mégse lehet olyan rossz az Édes kis malackám. Most adtam neki egy esélyt és be kell vallanom, nem bántam meg!

A Wilhern nemesi famíliát egy elfelejtett átok sújtja, mikor hosszú generációk után megszületik az első leánygyermek. A kis Penelope emiatt szörnyen torz vonásokkal jön világra. Édesanyja (Catherine O'Hara) mindent megtesz, hogy a lányából igazi nemes kisasszony váljék - és hogy valaki "a saját fajtájából" beleszeressen és elvegye feleségül, mert szerintük ez megtörné az átkot. Penelope (C.R.) okos és művelt hölggyé cseperedik, azonban be van zárva a házba, és folyamatosan arisztokrata ifjak jönnek hozzá, akiket a kedves mama és a hozomány hívogat. A kérők általában mind titoktartási nyilatkozatot írnak alá, azonban egyikük (Simon Woods) megszökik. A bonyodalmak pedig akkor kezdődnek mikor a halálra rémült ifjú összefog egy mindenre elszánt újságíróval (Peter Dinklage) és egy póker-függő, szebb napokat is látott fiatalemberrel (James McAvoy), hogy leleplezzék a "szörnyet".

Itt már elsütöttek egy pár jó poént a készítők, az egész átok-szekvencia csúcs, tehát már az elején kiderült számomra, hogy ez egy remek kis film lesz!

Az írója az a Leslie Caveny, aki a világsikert aratott Mindenki szereti Raymondot című sorozatot írta, a producer pedig Reese Witherspoon (akit egy kisebb szerepben láthatunk is). Dr. Szöszi életre keltőjének ez volt az első produceri munkája és a rendező, Mark Palansky (a kép jobb oldalán) pályájában szintén fontos szerepe van: ez az első egész estés alkotása.

A színészekre semmi panasz nem lehet. Christina Ricci most elmaszkírozva nem a szépségével hanem a tehetségével hengerelt le. Egy idő után az átok folyománya teljesen természetes látvánnyá vált, szinte fel se tűnt - szóval ő baromijó volt. James McAvoy játéka is tetszett, hitelesen adta elő a semmilyen céllal nem rendelkező, szerencsejátékba menekülő fiatalt. Catherine O'Hara újfent egy problémás anyát játszik, azt hiszem őt beskatulyázták ebbe a szerepbe. Ki kell még emelnem Peter Dinklage-et, aki szintén remek teljesítményt nyújt. Egy rövid időre pedig a nagyon híres Russel Brand is feltűnik - bár tudnám mitől híres ő annyira... A sztoriból egyetlen dolgot emelnék ki, a legvégén van egy kevésbé fontos csavar, de ott nagyot néztem azért, mert soha nem gondoltam volna hogy ilyen is jöhet még!

Érdekességek: Riccit az említett szőke producer kérte fel a szerepre, egyből rá gondoltak Penelope-ként. A film zenéjét Joby Talbot szerezte (akinek a nevét a Franklyn miatt örökre megjegyeztem), valamint a sztoriból készült regény is. Az Édes kis malackámnak a kritikusok vegyes értékeléseket adtak, de azért pénzügyileg sikeresnek mondható, mert egy pici hasznot sikerült termelnie.

Összefoglalva az eddigieket, a címe ne tévesszen meg senkit, ez egy jó kis film, érdemes adni neki egy esélyt!

imdb.com felhasználói szerint: 6.8/10 (7 év alatt 0.3-at csökkent.)

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Christina Ricci következő filmjében, a Born To Be A Starban egy pornó-színésznőnek álló lányt játszik majd el - érdekesen hangzik, nem?:) (A végső eredmény, a Bucky Larson jelenleg 3.3-on áll az imdbn...)

- Peter Dinklage hamarosan egy szintén figyelemfelkeltő műben lesz látható: a Knights of Badassdom című horror arról szól, hogy egy csapat szerepjátékos véletlenül elszabadít egy valódi démont, majd nekik is kell megállítaniuk a szörnyeteget! (Ez viszont kurvanagy film, azóta megírtam a róla szóló cikket!)

Ma este lesz a Ki nevel a végén?, ami A pláza ásza után majd jobb fényt vet Adam Sandlerre:) Aki még nem látta, az nézze meg! Nem tudom, hogy egyáltalán olvassa-e az oldalt (még) valaki, de ha igen, akkor neki(k) mondom, hogy kaptam munkát és így hamarabb elfáradok, kevesebb filmet nézek mostanság és így kevesebbet írok. Mozsárágyú pedig az államvizsgájára készül, szóval a jövőben kicsit lelassulunk, azt hiszem...

Adam Sandler és csapata, a Happy Maddison produkciós cég Kevin James-t az élre állítva próbált meg újból valami vicces filmet csinálni, aminek azért mondanivalója is akad, de ahogy az utóbbi években már oly sokszor, ez sem jött be nekik. A pláza ásza végén azon gondolkoztam, hogy mit akartak most itt csinálni? Vígjátékot, amiben van dráma vagy drámát, némi humorosnak hitt, izzadtságszagú viccelődéssel? De akármelyik is volt az alapkoncepció, az akciófilmekre hajazó részek se így, se úgy nem illenek bele.

Paul Blart (Kevin James, aki produceri és írói feladatokat is ellátott) óriási vesztes. Van egy lánya, de a felesége elhagyta; az anyjával lakik, nincs barátnője, szar a munkája, a kollégái lenézik és utálják. Ő pedig ennek kompenzálására olyan hévvel veti bele magát immár 10 éve a plázai biztonsági őr-létbe, amelyet senki nem vár el tőle, és nem is honorálják igyekezetét. Élete egy csapásra megváltozik, mikor beleszeret az egyik stand eladónőjébe (Jayma Mays) és hamarosan jelentős feladat hárul rá: meg kell mentenie a lányt és még néhány vásárlót a profikból álló betörőbandától! Paul tutyimutyi kisemberből kőkemény akciósztárrá válik, hogy elnyerje szíve hölgyét és legyőzze a gazfickókat!

Már amikor megláttam a Happy Madison logóját, elkezdtem gyanakodni, hogy talán mégse kéne megnézni. A legelső jelenet nagyon figyelemfelkeltő, de utána kb. 25 perc tömény unalom következik. Itt már nagyrészt a dráma uralkodik, a poénok háttérbe szorulnak és még bénák is. Aztán megkezdődik a rablás és onnantól kissé elképzelhetetlen dolgokat kezd művelni ez a Blart... Ahogy előbbre haladunk az eseményekkel, úgy lesznek a dolgok egyre kiszámíthatóbbak, egyre érdektelenebbek és gagyibbak. A végén jön még egy csavar, de őszintén szólva senki se fog meglepődni rajta.

Maga Kevin James szerintem nagyszerű teljesítményt nyújt, hiszen egyrészt megtanulta mesteri fokon használni azt a kétkerekű izét, amin gurul, másrészt meg van pár húzós kaszkadőrmutatványa is. A többiek semmi extrát nem nyújtanak, nagyrészt ismeretlen senkik, mindössze a Paul anyukáját játszó Shirley Knight és az indiai mobiltelefon-árust életre keltő Eric Averi lehet ismerős. A rendező személye sok mindent elmond a műről, arról a Steve Carr-ról van szó, akinek olyan "nagyszerű" filmeket köszönhetünk, mint az Oviapu, vagy a Dr. Dolittle 2...

A pláza ásza a kasszáknál meglepően jól teljesített, majdnem a készítési költsége tízszeresét hozta vissza, azonban a kritikusok nagy többsége leminősítette - megértem őket.

Röviden és tömören: nem jó film. Kevin James-rajongóknak tudom csak ajánlani, illetve akik kedvelik a Sandler úr produceri munkásságával készült alkotásokat.

imdb.com felhasználói szerint: 5.2/10 (7 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 2/5

Hírek:

- A főhőst alakító Férjek gyöngye most a The Zookeeper című romantikus vígjátékon dolgozik, ahol író, producer és címszereplő is egyben.

- A rendkívüli méretű szemekkel rendelkező női főhős, Jayma Mays lesz valószínűleg a készülő Hupikék törpikék központi ember-karaktere. (Még mindig el vagyok képedve ezen a tényen, hogy mozivászonra álmodják gyerekkorunk kis kék kedvenceit... És azóta még még egy részt csináltak ebből a szennyből.).