Nem tudom, mikor jött volna el az a pillanat, hogy újra megnézem ezt a filmet, de megválasztottuk a többi szerkesztővel a Cinegore első kerekasztal-elemzésének, így mindenkinek túl kellett esnie rajta, hogy véleményt nyilváníthasson. Bőrpofa, a texasi láncfűrészes a populáris kultúra része, így még az is ismeri, aki nem látta a róla szóló alkotások egyikét sem. Az általam nagy négyesnek nevezett horror-ikon-csapat egyik tagja (a többiek Jason Voorhees, Freddy Krueger és Michael Myers), közülük övé a legkorábbi slasher. A legtöbben talán a 2003-as újrából és annak előzményéből ismerhetitek a szóban forgó karaktert, de lehet, hogy vagytok egy páran, akik hozzám hasonlóan belefutottak A texasi láncfűrészes visszatér című borzadályba, ami az egyik legszarabb film, amit valaha láttam. De biztosan sokaknak ismerős az őrült amerikai gyilkos, Ed Gein neve - ő volt ugyanis az egyik inspiráció a műhöz. Lássuk, mit dobott össze szinte lehetetlen körülmények közt, minimális pénzből a Tobe Hooper-Kim Henkel páros!

Öt fiatal egy kisbuszban utazik nyáron Texason keresztül. Van itt egy jópasi, egy diszkós külsejű pasi, egy jó nő és egy még jobb, plusz utóbbi komplexusokkal teli, tolószékes bátyja. A nyugis kocsikázásba belerondít egy fura stoppos (Edwin Neal), aki a frászt hozza rájuk, ám szerencsére sikerül tőle megszabadulni. A megpróbáltatások azonban nem érnek véget, mert miután odaérnek a testvérpár nagyapjának egykori házához, a társaság tagjai kezdenek eltünedezni. Mind azután, hogy átmentek a szomszéd birtokára. A környékkel amúgy sincs rendben valami, az emberek furák, minden lepusztult és még szörnyen meleg is van. Az utolsónak maradt lány és hátrányos helyzetű tesója elindulnak a többiek után, ám ekkor rájuk támad egy hatalmas fickó, aki arcán valami maszkot visel és fegyverként egy láncfűrészt lóbál. A fiatal, szép és kedves Sally (Marilyn Burns), az utolsó túlélő pedig ezután egyedül kénytelen szembenézni a horrorral, amit a Sawyer család háza rejteget...

Anno a pár évvel ezelőtti megtekintés után csak a hősnő elképesztő domborulatai maradtak meg, ám így másodszorra, hogy még friss az élmény, el tudom mondani, hogy baromi durva az egész. Már a kezdő stáblista megteremti az iszonytató légkört, ami után röviden megismerjük az öt hőst, és a környéket jelenleg foglalkoztató sírrablási ügyet. Nem sokkal később már jön is a stoppos és e szekvencia végén a néző már sejtheti, mire számítson. Ha elsőre nézzük, úgy, hogy még semmit nem tudunk, akkor viszont lesznek csavarok, pl. a benzinkúton; de a csúcs maga a ház, ahol a gonosz lakik. Ide még Ed Gein is simán beköltözhetne, olyan otthonosan érezné magát, hogy el se akarna többet menni:) Nem írom le, hogy néz ki és mi van benne, nézzétek meg! A már említett kelletlen útitárs mellett még felbukkan pár zakkant - a film legőrültebb figurája címért Leatherface és a nagypapa majdnem egyenlő eséllyel indulhatna. Extra ijesztővé teszi az egészet a képzeletünkre bízott dolgok sokasága, mert annyi mindent nem látunk, de azon nyomban el tudjuk képzelni, hogy mi történik - minden néző a számára leginkább brutális dologra gondolhat ekkor.

A láncfűrészelősdi nagyon minimális pénzből készült, az író-ötletgazda-zeneszerző-producer-operatőr és rendező Tobe Hooper, meg a történetért felelős társproducer, Kim Henkel fejéből pattant ki az egész. A színészek között egyetlen ismert arc sincsen, mindössze egyvalaki van az egész stáblistában, akiről tudhatjátok, hogy kicsoda, ő pedig a narrátor az elején, John Larroquette - a House kómás faszija, a Kitúr-lak főhőse, a Joey-sorozat mellékszereplője. A fiatalok közül a másik lány és a két fiú alig szerepelnek, nincs sok dolguk. A tolószékes srác engem nagyon irritált - végülis megértem őt, de egyszerűen idegesítő volt. Marilyn Burns nagyon izgatóan nézett ki akkoriban, emellett pedig marhára tudott sikítani és karaktere szenvedését olyan módon adta át, hogy a néző szinte érzi - ő baromijó volt. A sok őrült karakter közül Edwin Neal a legjobb, ám Gunnar Hansen Bőrpofája sem szégyenkezhet elborultság és kegyetlenség terén. Mindegyik "gonosz" ronda, háborodott elméjű és erőszakos.

Az egész eseménysorban csak pár perc van, amikor tényleg semmi se történik, ezek általában a mozgáskorlátozott fiúhoz kapcsolódnak. Míg a '78-as Halloween vagy a '80-as Péntek 13 mára már lassúnak, gagyinak, unalmasnak hatnak, addig a Texasi fölött nem tudott eljárni az idő, mert olyan dolgok vannak benne, amiktől 30 éve féltek az emberek, most is félnek tőlük és még 30 év múlva is fognak. Mindezt a rendkívül jól komponált zene koronázza meg, ami a legtöbb esetben hiányzik, ha meg mégis jelen van, akkor idegtépő, inkább zajnak nevezhető. A zenét a játékidő alatt a mindenütt és mindenhol hallható rádió helyettesíti, amiben mindig valami erőszakos cselekményről, bűntényről vagy ilyesmiről beszélnek.

Ami érdekessé teszi ezt a maszkos gyilkost a többivel szemben, az a saját kiszolgáltatott helyzete. Emberünket elvileg Bubba Sawyernek hívják, és a helyi vágóhídon dolgozik. Nem tud beszélni, csak vinnyog, hörög, ordít. Hatalmas teste és nagy ereje ellenére elnyomják, terrorizálják és még nagy valószínűséggel az álarcaiból ítélve nemi identitás-zavarban is szenved. Bubba a társadalom defektusainak szerencsétlen egybeesése, mert ahol felnőtt, ott még simán normálisnak számít. Ki tudja, hogy a hatalmas USA területén, a sok-sok elszigetelt tanyán meg kisvárosban nem élnek-e hozzá hasonló emberek? De akár itt, Európában is megbújhat egy-két ilyen. A történetben viszont sokkal több van, mint hogy egy maszkos fickó láncfűrésszel akar lekaszabolni pár tinit - a háttérben meghúzódva, majd egyre inkább előtérbe kerülve a társadalom több nagy tabuja jelenik meg. A csak érzékeltetett véres események pedig inkább pszicho-horrorrá teszik a The Texas Chain Saw Massacre-t, mint slasherré.

INNENTŐL SZPOJLER 

Néhány érdekesség: Hooper ötlete a láncfűrészről egy hosszas, barkácsboltban lévő sorban állás alatt ugrott be. Henkel sztoriját a már említett Gein és egy fiatal sorozatgyilkos, Elmer Wayne Henley élete ihlette; ezeken kívül viszont semmilyen valóságalapja nincs. A rendező szerint a kulturális és politikai berendezkedés változása is hatással volt a mozira; erre utal a valósnak titulált fiktív eseménysor, ami rámutat a kormányok tevékenységére, akik "hazudnak nekünk arról, hogy mi folyik a világban". Az alacsony költségvetés miatt a stáb heti hét napon át, napi tizenhat órában forgatott, az egyik legnagyobb hőségben, amit Texasban valaha mértek - a legmagasabb érték 43 fok volt! Kronologikus sorrendben vették fel a történéseket. A helyszínül szolgáló házban egyáltalán nem volt semmiféle lehetőség a hűtésre, és még a levegő sem mozgott. A forróság a színészeket is megviselte.

John Duganre öt órán át tették fel a nagypapa maszkját, mire azt mondta, nem hajlandó ezen a procedúrán többet átesni, így minden jelenetét egyben kellett felvenni. Ez 31 órányi folyamatos felvételt jelentett, ahol az iszonyatos melegben mindenki a jelmezében, légkondicionálás nélkül, egy rakás rothadó étel és bomló állattetem között volt kénytelen dolgozni. Gunnar Hansennek egyetlen inget adtak Bőrpofa jelmezeként, amit nem mertek kimosni, nehogy a mosodások elveszítsék vagy megváltozzon a színe, így végülis négy hétig hordta ugyanazt a ruhát - a negyedik hét vége felé már kénytelen volt egyedül enni, mert olyan büdös lett a jelmeze, hogy a többiek képtelenek voltak megmaradni mellette:P A helyen, ahol forgattak, ténylegesen lakott egy család, akik ez idő alatt is ott tartózkodtak, ráadásul kiderült, hogy az egyiküknek marihuána-ültetvénye van a kertben. Hooperék féltek, hogy ebből baj lehet, ezért kihívták a helyi sheriffet, aki azonban mégse jelent meg kivizsgálni a dolgot... Teri McMinnt, aki a másik lányt játszotta, a húskampós részben a lábai közt futó szalaggal rögzítették, ami elég fájdalmas volt számára. Edwin Neal azt nyilatkozta, hogy a vacsora-jelenet leforgatása élete legrosszabb élménye volt, annak dacára, hogy még a vietnami háborút is megjárta. Később kijelentette, hogy ha megint találkozik majd Hooperrel, biztosan kinyírja:) Abban az ominózus jelenetben a nagypapa etetését a sokadik próbálkozásra úgy vették fel, hogy Hansen tényleg megvágta Burns ujját, a vér pedig valódi volt.

A jópasi lefejezésekor a színész feje előtt kb. három centire lengette a gyilkos alakítója a járó motorú láncfűrészt. Mikor Sally kiugrik az ablakon, azt kaszkadőrnő hajtotta végre, de Marilyn Burns így is megsérült az üvegszilánkoktól a landolás felvételekor. Az ő kosztümjét se mosták ki, ami így a rászáradt művértől a negyedik hét végére gyakorlatilag megszilárdult. A vér egy része az övé volt, ami a bokrok közti üldözés felvételekor szerzett sebekből származott. John Larroquette saját bevallása szerint egy marihuánás cigit kapott fizetségül a narrációért:) A tolószékes srác és a maszkos főgonosz alakítói elég rossz viszonyban voltak, azonban később kiderült, hogy a fiú csak végig a szerepében maradt, ezért viselkedett olyan negatívan nagydarab kollégájával. Később jó barátokká váltak. A házban látható emberi csontváz valódi - Indiából rendelték és ez így sokkal olcsóbb volt egy hamisítvány elkészítésénél. A díszlettervező az autóutakon fellelt döglött állatokat összeszedte és behordta a házba, hogy az ott lévő vadállatias életmód megjelenítése még valósághűbb legyen. A "zene" állítólag azokból a hangokból áll, amiket egy állat hallhat a vágóhídon...

SZPOJLER VÉGE

Bubba Sawyer-rovat

Gunnar Hansen szabad kezet kapott a figura felépítéséhez, így ő eldöntötte, hogy Bőrpofa visszamaradott, sosem tanult meg normálisan beszélni. Ennek élethű eljátszásához fogyatékos gyerekek beszédét és mozgását tanulmányozta. Hogy mindenkinél magasabb legyen, platformcipőket viselt, de ez és a maszk miatti látótér-kiesés gyakran ahhoz vezetett, hogy emberünk beverte a fejét az ajtófélfákba és nekiment mindenfélének. Hansent felkérték, hogy játssza el Leatherface-et a 2003-as verzióban, de ő személyes sértésnek vette, hogy a részvételével készült mesterművet újrázzák, ezért nem vállalta. A mai napig azt meséli, hogy annyira különbözik filmbeli figurájától a valóságban, hogy a legtöbb embert sokként éri, ha elmondja nekik, hogy ő bújt meg a láncfűrészes álarca alatt.

A The Texas Chain Saw Massacre hozzávetőlegesen 83 ezer és 300 ezer dollár közötti összegből készült, a bevétele kis híján 30 millió lett, ezzel egyike a valaha készült legsikeresebb független filmeknek. Az egyetlen forgalmazó, amely elvállalta a bemutatást, a Bryanston volt, erről azonban később kiderült, hogy a maffia pénzmosodája és rendesen megvágták Hooperéket a haszonnal - mindössze 8100 dollár maradt nekik, amit húsz ember között kellett szétosztani. Később beperelték a kétes szervezetet, ám az csődbe ment - szerencsére jött a New Line és megvette a Láncfűrészest, majd kifizette a stábtagokat. Az alkotás bemutatója elég hírhedt esemény lett: a legtöbb országban nem fért bele a 18-asnál lejjebbi kategóriákba, sok helyen betiltották. A nézők annyira elborzadtak tőle, hogy kimentek a vetítésről; sok panasz érkezett az erőszakossága miatt és egyes filmszínházak le is vették a műsorról. 1974-ben vegyes kritikákat kapott, ám később, lassacskán kezdték elismerni. Sok díjat nyert, bár főleg a bemutató utáni években; manapság az egyik legnagyobb hatású és legijesztőbb horrornak tartják. Bőrpofa alakja alapozta meg a később oly gyakran feltűnő, barkácseszközökkel gyilkoló, nagy termetű, arctalan, csöndes, személyiség nélküli gyilkost. Többen azt állították, A texasi láncfűrészes mészárlás azokat a problémákat mutatja be szimbolikusan, amikkel a '60-as, '70-es évek Egyesült Államának kellett szembenéznie; a Sawyer család pedig a tipikus, tévében bemutatott amerikai család groteszk paródiája. A filmet az Entertainment Weekly magazin a világ második legfélelmetesebb horrorjának választotta (az első Az ördögűző lett).

Röviden: Ez egy brutális, gusztustalan és megrázó alkotás, szívből nem ajánlom, hogy megnézzétek, de aki meg akarja tudni, hogy milyen az igazi horror, az bátran veselkedjen neki!

Pontozás:

imdb: 7.5

Szerintem: 5/5 (Nem szívesen látnám újra.)

Hírek:

- Tobe Hooper démonos mozit rendez: a sokat mondó nevű Djinnt jövőre mutatják be.

- Készül egy Boneboys című horror. Ennek írója és producere Kim Henkel, a szereplők közt pedig megtaláljuk Marilyn Burns-t, Edwin Nealt és John Dugant is.

- Jön az új trend miatt a The Texas Chainsaw Massacre 3D, ebben szintén felbukkan Marilyn Burns egy mellékszerepben, John Dugan pedig ismét eljátssza a nagypapát.

- Teri McMinnt a Cousin Sarah-ban láthatjuk - ez még nincs bekategorizálva, de a posztere és a szinopszisa alapján horror vagy thriller lesz.

- Edwin Neal is marad a borzongatós műfajban, következő munkája az egyből videóra készülő Disciples.

Várható írások: Nyomás utána!, Űrcowboyok.