(Elöljáróban annyit, hogy két nappal ezelőtt még volt itt egy Képgaléria funkció. Azt akartam használni, de mára letörölték, úgyhogy ez most nagyon hosszú lesz. Kattintsatok picit lejjebb a tovább gombra a cikkhez, aztán majd a képekre, hogy kinagyítsátok őket! Amelyik homályos, az a Xiaomi 8-as hibája, nem az enyém:P)

10 évvel ezelőtt ezen a napon mutatták be itthon a Sucker Punch-ot (Álomháború), amely a hivatalos válasz, ha valaki megkérdezi, mi a kedvenc filmem. Ez a kerek évforduló kis híján egybeesik a saját születésnapommal, plusz a blog fennállásának 13. évével. Ezen hármas alkalom megünneplésére itt egy cikk, amelyben bemutatom a saját Sucker Punch-gyűjteményemet, egy részét meg is osztom veletek és bemutatom, mi lett a szereplőkkel/alkotókkal.

Itt olvashatjátok az első írásomat, amely a filmszínházas verzióról szól.

Ez a cikk a Bővített Változatot mutatja be.

Ez pedig a blu-ray és a dvd kiadásokat állítja szembe egymással.

I.: A gyűjteményem

2011-től igyekeztem összeszedni mindent, ami ehhez a mozihoz kapcsolható. Két dolog hiányzik, az egyik a blu-ray vs. dvd-írásomban említett csomag, a másik pedig egy Baby Doll-figura. [A betétdalokat tartalmazó lemez csak letöltve van meg, még azt is hozzá lehetne tenni…] Nézzük, miket tudtam összeharácsolni az évek alatt!

1. A plakát

Régen simán besétálhattál az Alba Plázába és a Cinema City-s éppen ott lévő vezetőt megkérhetted, hogy nyissa ki neked a raktárat, aztán kihozták a már nem játszott filmek plakátjait, végignézhetted őket és amelyik tetszett, azt ingyen elvihetted. Azt mondták, a legtöbb úgyis kidobásra kerülne, egy részüket viszont a forgalmazó visszakérte. Nos, az Álomháború esetén két plakátot is el tudtam hozni, az egyik a magyar nyelvű, ami Dávid barátomé lett, a másik ez. Ez egy külföldi plakát, amire a sarokba rányomták a magyar nyelvű kis pecsétet, de egyébként minden angolul van rajta, és nem a bemutatóra, hanem a beharangozásra szánták (coming soon – hamarosan jön). Valamilyen különleges anyagból van, nagyon tartós, az évek nem viselték meg, és ahogy látható, átlátszik.

2. A jegyek 

2011. március 24-én tartották a magyarországi premiert, amire hárman mentünk (Dávid, aki a középiskolában osztálytársam volt; Balázs, Dávid öccse; és én). Nekik nem kellett a jegyből, így mind a három nálam maradt. Érdekesség, hogy az USA-ban csak március 25-én tartották a bemutatót, így mi egy nappal korábban láthattuk. A feliratból ki lehet venni, hogy a jegynyomtatók angol betűtípussal működtek, valamint ma már egész másmilyen papírra nyomják őket.

3. A három lemez

A film három különböző kiadása van meg: magyar dvd, angol nyelvű dupla blu-ray és a HDZeta exkluzív díszdobos blu-ray. Ebben a sorrendben alakult az áruk is, tartalmilag a középső blu-ray a legjobb, mert egyesíti magában a másik kettőt, plusz még hozzáadódik a Maximum Movie Mode; külsőségekben a HDZeta nyer, hiszen 3D-effektes díszdobozban, fém tokban, sorszámozott plasztikkártyával és egy kis dobozkányi extrával árulják, a korong pedig megegyezik a blu-ray Extended Cuttal, csak van rajta egy japán felirat. A sima dvd meg csak azért van, hogy elmondhassam, ez is az enyém. Nem tervezem, hogy bármikor újranézzem a filmszínházas verziót, ám ha mégis így alakulna, akkor az Extended Cuthoz azt is megkaptam blu-rayen, tehát inkább azt választanám.

A kép és hangminőségről

Magyar dvd: A menüben valami ismeretlen zene szól, a kép nagyon pocsék. A film lejátszásakor a hang oké, a kép tűrhető. 

Blu-ray Mozis Verzió: A menüben nincs zene, a kép nagyon pocsék, a menüpontok viszont érthetőek, szövegesek. A film hangja sokkal, de sokkal szebb és hangosabb, mint a dvdnél a képet össze lehet hasonlítani.

Blu-ray Bővített Változat: A korong elképesztően sokáig töltődött. A menü ugyanaz, mint a testvérénél, hang nincs, a feliratok jók. A filmnél a hang irtó jó, erős, szép, a képet szebbnek érzékeltem, mint a filmszínházas korongnál.

HDZeta Blu-ray: Nagyon nehéz kivenni a lemez a vastag műanyag tokból, mindig félek, hogy eltöröm. A film Bővített Változatát nézhetjük meg rajta, plusz ott van még a Maximum Movie Mode és pár reklám, gyakorlatilag ugyanaz, mint a blu-ray-ben az Extended Cut lemez.

Bővebben a HDZeta kiadásról: Ebből többféle változat létezik, én a „Baby Doll Verziót” vettem meg. A díszdobozra a külső fólián helyezték el a HDZeta exkluzív kiadást tanúsító matricát, amelyben két kisebb tok van. A külső doboz vastag papír, matt anyagból, a borítón lévő kép egy külön műanyag lemez, amit utólag ragasztottak fel rá, hátul az I. VH-s csatatér képével.

A két kisebb tok közül az első a fémtok, amelyre dombornyomással írták fel a film címét. Ugyanaz a poszter van rajta, mint a magyar dvd-n, a hátulján pedig a Meka nyomul előre, szintén az I. VH-ban. A tok külseje vastag, erős fém, belül műanyag, utóbbi borítás mögött egy újabb kép szerepel, még mindig ugyanarról a csatatérről. Ha a korongot kivesszük, akkor kicsit több látszik, de úgy csinálták meg, hogy „megtöltve” is teljes legyen – ez az egyetlen alkalom, mikor a film tartója belülről díszitett.

A fekete papírtokban vannak az extrák, a borítóba beleragasztva találjuk a sorszámozást tanúsító plasztikkártyát, az enyém a 800-ból a 769. A kártyán lévő kép talán direkt nem szép, egyébként még mindig ugyanazok a helyszínen vagyunk, a hátulján pedig csak a cím szerepel, ezért nem szedtem ki, mert utána lehetetlenség visszatenni. Az extrák egy részét képezik a nagyméretű képeslapok, amik az öt főhőst ábrázolják. A minőségük jó, a képek is szépek, egymás mellé rakva pedig kiadnak egy nagy, széles panoráma posztert. Sajnos a szélek nem illeszkednek tökéletesen, a képből kis részletek hiányoznak, szóval így már nem az igazi, de ahogy megnézzük a hátuljukat, láthatjuk, legalább valódi, postán feladható képeslapok:)

A kis fehér füzet az igazi extra, ebben jó minőségű képeket kapunk a főszereplőkről. Baby Dollnál még mind a három realitás-szint megjelenik, a többieknél már nem, Blue és Madame Gorski nevét pedig ki se írták – a Wise Man és a High Roller kimaradtak. A leghátsó oldalon az intézet térképe van, ez tetszett, az már kevésbé, hogy a fűzés kicsit alacsony minőségű, ezért középen látszik egy színes csík a képeknél.

A lemez tartalmát tekintve teljesen ugyanaz, mint a blu-ray 2. korongja.

4. A könyv - Sucker Punch: Art of the Movie

A concept art azt jelenti, hogy rajzok, festmények, tervezetek valamihez. Általában főleg filmeknél és videójátékoknál szoktak élni a készítők azzal a lehetőséggel, hogy a concept artot könyv vagy füzet formájában kiadják, esetleg egy speciális kiadáshoz csatolják, ezzel még több pénzt kisajtolhatnak a rajongókból. A legtöbb esetben ezek a kiadványok a „mi lett volna, ha?” témakört bővítik, ám a kész alkotáshoz vajmi keveset tesznek hozzá – ebben az esetben viszont másként érzem a dolgot.

Ez a kötet elég nagy méretű, becsukva pont 30 cm a szélessége, kinyitva 61,5 cm, így a legkisebb képek is jól kivehetőek, megvizsgálható minden apró részlet. És ezekből bizony van bőven! A fejezetek az alábbiakat mutatják be: a karakterek (ruhák, sminkek, stb.), a három csata helyszínei (az épületek, a szörnyek, a fegyverek), a bordély világa (a szobák, a termek, a ruhák), és a poszterek. A szövegből éppen annyi van, amennyi kell, a tervezeteket a megvalósult tárgyak/képek fotói, valamint a forgatáson meg az előkészületek alatt rögzített fényképek egészítik ki. Minden rendkívül aprólékos, az összes realitás sorra kerül, a néznivaló pedig a lehető legjobb minőségben adja vissza, amit kell.

5. A kitűző

Én csináltam, szerintem látszik is rajta, egy időben ezt hordtam mindenhová:)

II. A digitális gyűjtemény

YouTube-videólista, interjúk, bemutatók, stb.

Egyedi szöveggyűjtemény, hozzászólások, kritikák, gondolatok, magyarul és angolul, saját gyűjtés (Jegyzettömb fájl, letöltést igényel)

III. A film utóélete

A Wikipédia szerint a műfaj pszichológiai akció fantasy (az imdb ezt még kiegészíti a kaland címkével). Már a bevezetőben leírják, hogy „A film negatív kritikákat kapott és elbukott a mozipénztáraknál.” Hivatalosan annyit tudunk, hogy a teljes bevétele az egész világon 90 millió dollár körül volt, míg a költségek 82 milliót emésztettek fel. Normális esetben ez plusz 8 millió dollárt jelent, de mindenki vitatkozik róla, hogy ebben a 82-ben benne van-e a reklámozás meg minden? És ha igen, akkor azért veszteséges az Álomháború, mert minimum a dupláját kellett volna behoznia a költségeinek, hogy valamennyire sikeresnek ítéljék. Tehát 164 milliótól felfelé már örültek volna, de inkább 328-tól… Hollywoodi logika, ez van. Bár a bevétel a mozikasszáknál elmaradt az elvárttól, a dvd-kiadás négy héten át vezette a legtöbb eladott lemez listáját az USA-ban, ahol csak a megjelenése napján több mint 1 millió darabot értékesítettek belőle! A forgalmazó Legendary Pictures később azt állította, a bevétel-kiesés azért történt, mert a nézők nem voltak hajlandóak elfogadni egy női akcióhőst…

Egy interjú Zack Snyderrel 2019-ből

„Visszatekintve Synder azt mondta: Mindig felzaklat, hogy mennyire félreértették. Mindig is mondtam, hogy ez vélemény-nyilvánítás a szexizmusról és a geek kultúráról (geek = számítógépbuzi, szerepjátékos, tudjátok). Ha valaki megkérdezi: „Miért mutatod a lányokat így?”, azt válaszolom: „Hát, te csináltad!” A Sucker Punch középső ujjat mutat egy csomó embernek, aki megnézi.” Magyarul itt azt mondja, hogy ha nőgyűlölőnek, tárgyiasítónak tűnik az alkotása, az azért van, mert te, aki ezt gondolod, mikor nézed, te magad tárgyiasítod őket, te gyűlölöd őket. Summa summarum: „Nem az én hibám!”

A cikk így folytatódik: „A Warner Brothers beleszólása miatt a filmet újravágták a nagyközönség számára, és még a dvd-n megjelent Kibővített Verzió sem az, amit Snyder szeretett volna.” Na ez nagyon érdekes, mert ezek szerint ő tök másképp képzelte az egészet. Arra emlékszem, hogy elmondása szerint a végén lemenne a függöny és a lányok meghajolnának, de ezen kívül más most nem ugrik be… „Hozzátette, reméli, egy nap a valódi Rendezői Változat is napvilágot láthat. A Warner Brothers nagyon megváltoztatta Snyder eredeti ötletét, hogy az Álomháborút könnyebben befogadhatóvá tegye.”

A rendező így nyilatkozott: „A stúdió megváltoztatta a filmet a nézők számára, hogy azt higgyék, egy nagyszerű műsort láthattak. A narráció nem nevezi nevén a tényleges igazságtalanságokat, hanem afelé terel, hogy azt érezd, amit a stúdió akar és ők nem akartak megbántani senkit.” A mai világban ez a normális hollywoodi hozzáállás, bár mostanság a nők jogai eléggé előtérbe kerültek, ráadásul a  filmben ugye minden pasi (Oscar Isaac-et kivéve) fehér, szóval Snyder úr itt lehet, hogy a jófiú pontokra hajt, azt mondva „anyám, én nem ilyen lovat akartam”, mert ugye a végeredmény nem lett eléggé politikailag korrekt… „Felemelő, de nem állít eléd olyan kihívásokat, amiket kellett volna.” A lezáró mondat annyi: „(Zack) szerint a narráció „az utómunka során kiagyalt mechanizmus”, mégis egyetért az üzenetével, még ha az közhelynek is tűnik.”

Cikk 2011-ből, a Wikipédia lábjegyzetei közül

A szerző szerint ez a mozi nem azért bukott meg, mert kevesen mentek el megnézni, hanem mert indokolatlanul sokba került. Állítása szerint „olyan film, ami semmilyen már meglévő márkanévhez nem kapcsolódik, nincsenek benne nagy sztárok (bocs Vanessa Hudgens) és olyan rendező rendezte, akiért egy maréknyi elszánt fanatikus rajong, de nincs hatalmas támogatottsága az átlagember között”. Hogy megváltoztak a dolgok Az acélember óta, nem? Szerintem mostanra akik szerettük anno Snydert, már mind utáljuk, amiért beállt a sorba. Én legalábbis egyetlen moziját sem néztem meg azóta az elbaszott Man of Steel óta. Mostanában ismét a „nem én voltam”-kártyát pörgeti, csak már a szintén hatalmasat bukott Az Igazság Ligája kapcsán, aminél sikerült elérnie, hogy a Warner kiadja a Zack Snyder’s Justice League nevű rendezői változatát.

Vissza a témához: „És egyedi koncepciója volt, amit sem a bemutatókból, sem a poszterekből nem lehetett egyértelműen megállapítani.” Itt azt mondja, az átlagnéző nem tudta eldönteni, mit láthat majd, ezért el se ment megnézni. A lövöldöző miniszoknyás csajok elég konkrétan bemutatták, mit láthatunk majd, nem? Jó, a sztori ennél sokkal több, de a lényeg ez benne. Aztán jön a megállapítás, miszerint cikkünk tárgya túl drága volt, ezért bukott meg. Közben viszont pl. a Batman: Kezdődik! leverte a Superman visszatért, a Karib-tenger kalózai 4. pedig sokkal kevesebbe került, mint a 3. A szerző viszont nem veszi figyelembe, hogy az összehasonlításai során az alacsonyabb költségvetésből készülő filmeknek általában jóval kevesebb speciális effektre van szükségük. Például A Karib-tenger kalózai 3 és 4 összehasonlításakor elég csak azt megnézni, hogy Davy Jones és teljes legénysége számítógéppel rajzolt, míg Feketeszakáll és bandája maszkot viselő pasasokból áll. Na, vajon melyik került kevesebbe? Ugyanez a helyzet a Batman: Kezdődik! és a Superman visszatér esetén, ugyanis Batmannek nincsenek emberfeletti képességei, amiket számítógépes animációval lehet csak életre kelteni…

Újabb magasröptű megállapítás: „a szuperhősök és az űrlények pont azért élik virágkorukat, mert most már jól néznek ki és nem nevetségesek”. Az ötödik elem vagy a ’77-es eredeti Csillagok Háborúja űrlényei mindig verik és verni is fogják az összes pixelekből összeállított kreatúrát, a szuperhősök meg már mind ugyanúgy néznek ki: testhez álló, egész alakos gumiruha van rajtuk és kész. A képességeiket forradalmi kameratrükkök meg díszletek helyett szintén számítógéppel rajzolják, ahogy Anthony Hopkins mondta Chris Hemsworth-nek az első Thornál: „Itt tényleg nem kell a mi munkánk, ugye?” Mindegy, van, akinek ezek az animált izék tetszenek.

„De nagyon nehéz megindokolni (…), hogy miért került egy olyan személyes projekt, mint a Sucker Punch, 82 millió dollárba.” Snyder akkor volt a csúcson, ahogy a plakáton is látszik: „A 300 és a Watchmen készítőitől”, ezért bíztak benne és szabad kezet adtak neki, ő meg nem fogta vissza magát. „Valójában jól szerepelt ahhoz képest, hogy kisebb szabású film egy kultusz-rendezőtől, ami semmilyen már korábban ismert művön nem alapul.” Snydert és Steve Shibuyát nagyban inspirálta  Heavy Metal nevű magazin… „Szóval (…) a valódi probléma nem a bevétellel, hanem a megnövekedett költségekkel van.” 10 évvel később könnyű okosnak lenni, de! Adott egy akkoriban jónevű rendező, akit a lenyűgöző látvánnyal hoznak összefüggésbe, adott egy különleges, egyedi film, olyan, amilyet még senki se csinált, és a pali azt mondja, ennyit és ennyit kérek, hogy megcsinálhassam. Te nem adtad volna meg neki? Én igen. És akkor, mikorra elkészül, te fogod a kész mozit, szétszabdalod, kivágsz belőle 18 percet, megváltoztatod, aztán csodálkozol, hogy nem jött be. (Emlékszik még valaki a Grimmre? Vagy a Szárnyas fejvadászra?) Én azt mondom, a Warner jól döntött, mikor szabadon eresztette Snydert, a rossz döntés az volt, hogy nem az Extended Cutot küldték a filmszínházakba, illetve, hogy nem fizettek le elég kritikust. Erről szólnak a cikkhez írt hozzászólások: Sokan említették, hogy a túl drága mozijegyek miatt nem mentek moziba. Hárman is írják, hogy érdekelte őket a film, de aztán negatív kritikákat olvastak róla és ezért végül mégsem mentek el megnézni… Páran a Brazilhoz hasonlították, ebben van valami.

Villings írja: „nem szeretem Snydert, de ennyi kudarc árthat a… lelkesedésének?” Abszolút. Az idő bebizonyította, Villings igazat írt, mert Zack feladta a rá oly jellemző stílust, képi világot, a rengeteg lassítást és ehelyett lélektelen, üres szuperhős-dömpinget csinál 2016 óta…

buddhathing véleménye: „Snyder legtöbb filmje kultusz-mozivá vált, de inkább mindegyik valaki más kultuszára ült fel… kivéve a Sucker Punch, ahol fogott egy csomó tűrhető sci-fi képet, bedobta egy turmixgépbe és egész jó nyitányt produkált (itt nem világos, hogy az opening szó alatt a mozikasszáknál elért premier-hétvégi bevételt vagy az emlékezetes nyitó szekvenciát érti), és persze a baglyoknak nincs kultusza (Az Őrzők legendája)… Snyder kultusza olyan, mint McG-é. Mindkettőt bírom, de azt nem mondanám, hogy bármelyikük bármi nagyszerűt csinált volna, pedig néhány munkájukat élveztem. Nagyon aggódok az új Superman-film miatt, mert bár a szemem boldogan nézi Snyder képsorait, de ha elkezd beszélni arról, hogy mennyire megért valamit, rám jön a fejfájás, mert amíg be nem csukja a száját, addig ömlik belőle a szó, ami azt mutatja, hogy nem, egyáltalán nem érti meg a szóban forgó tárgyat.” Ezért lett Az acélemberből unalmas, csupa baromsággal teli űrlény-megszállás mozi. Ez alapján mondhatjuk, Zacknek talán szerencséje van, hogy mindig olyasmire kérték fel, ami már valamin alapult, de a végeredmény általában mindig azoknak nem tetszett, akik az eredeti dologért rajongtak (Holtak Hajnala – miért futnak a zombik?).

Persze el lehetne gondolkodni azon, hogy vajon mi lett volna, amennyiben az Álomháború kasszasiker lesz? Vajon 10 év távlatából a direktor ugyanígy nyilatkozott volna róla? Vajon ma megállná még a helyét? Hány évig tudott volna Zack Snyder a régi önmaga maradni, mikor lett volna belőle a második Tim Burton, aki éveken át pusztán a múltbeli sikerei miatt kapott még felkéréseket, hogy aztán mindenki megunja? Ezt már sose tudjuk meg.

IV. A szereplők/készítők utóélete

Zack Snyder karrierjének kritikai szempontból a Sucker Punch a mélypontja. Miután megcsinálta Az acélembert, még producerként részt vett a teljesen felejthető 300: A birodalom hajnala munkálatain, azóta pedig sorra gyártja a Warnernek a DC-univerzum szuperhős-mozijait. Új a Nap alatt viszont a készülőben lévő Army of the Dead, ami egy újabb zombi-apokalipszis-horror. Vajon Zack visszatér a régi stílusához, vagy az újban folytatja? Érdekesség a magánéletéből: 8 gyereke közül négyet örökbe fogadtak a feleségével, egyikük az ázsiai gyökerű Autumn (lány) 2017-ben öngyilkos lett. Emiatt nem vett részt Snyder a Justice League utómunkálatain – talán ezért bukott meg?

Az író Steve Shibuya 2011. óta semmit se csinálhatott Hollywoodban, valószínűleg örökre elásta magát a pénzeszsákok előtt.

Emily Browningot az Álomháború után láttam még a Sleeping Beauty-ban (nagyon fura film), a Magic Magic-ben (igen nyomasztó), a Pompeiiben (szerintem oké) és a Legendában (ebből nem sokra emlékszem, de az akkoriban készült feljegyzésem alapján legalább ő jó volt benne). Pillanatnyilag Neil Gaiman Amerikai istenekjében szerepel. Két érdekességet találtam Ms. Browningról, mindkettő a Sucker Punch-hoz kapcsolódik: Eredetileg Amanda Seyfriedet szemelték ki Baby Dollnak, aki azonban nem ért rá. Emily a szerepet nagyban az éneklésének köszönheti, mert a jelentkezési videóban a Killing Me Softly című ’90-es évekbeli slágert dalolta, ezzel pedig mind a szereplőválogatót, mind Deborah Snydert, az egyik fő producert (Zack feleségét) megnyerte magának.

Abbie Cornish-t csak a Robotzsaruban láttam, ami anno tetszett, de már csak egyetlen jelenetre emlékszem belőle, szóval az is felejthető. Két érdekesség a magánéletéből: Sokáig rapper volt MC Dusk néven, mára azonban nehéz fellelni a számokat, amiket csinált. Elvileg hozzáment egy iraki származású amerikai testépítőhöz.

Jena Malone a Sucker Punch bukása után egy időre abbahagyta a színészetet, visszatért az énekléshez és a fotózáshoz (hallottam pár számát, a The Shoe és a Jena Malone and Her Bloodstains együttesekben, szerintem kellemes zenét csinál), aztán viszont kapott pár visszautasíthatatlan ajánlatot, így például benne volt a mára már elfeledett Éhezők Viadalában meg a The Neon Demon című izében (egyiket se láttam). Érdekesség a magánéletéből: 2016-ban fia született, akit Ode Mountainnek (Óda Hegy) neveztek, a gyerek apjával csak később házasodtak össze, azóta pedig szétmentek.

Vanessa Hudgens-t a Machete Kills-ben láttam, ahol a számos jócsaj egyike. Azóta még két híresebb filmben szerepelt, az egyik az anno nagy hírverést kapott Spring Breakers, a másik az óriási bevételt produkáló Bad Boys 3. Érdekesség a magánéletéből: 2016-ban 1000 dolláros pénzbírságra ítélték, miután egy amerikai nemzeti parkban belevéste a monogramját egy sziklába és ezt megosztotta az Instagramon.

Jamie Chungot a Sin City 2-ben (Devon Aoki jobb Miho volt) láttam, illetve a Hős6osban ő az egyik szereplő hangja, amit a szinkron miatt nem hallhattam. A pár éve itthon is sugárzott Egyszer volt, hol nem voltban visszatérő alakként Mulant keltette életre. Érdekesség a magánéletéből: 2015-ben férjhez ment, de még nincs gyerekük.

Carla Gugino Zack Snyderrel tartott és a Supermanhez köthető komputer hangját adta Az acélember óta a karakter minden egyes felbukkanásakor.

Oscar Isaac az Álomháború után lett nagy sztár, most ő a legismertebb közülük a legújabb Star Wars-oknak köszönhetően. Az elsőt még láttam, de nagyon utáltam, az X-Men: Apokalipszis viszont tetszett, bár tényleg nem ő volt a legjobb választás Apocalypse-nek. A legutóbbi Addams Family-ben Oscar Gomez eredeti megszólaltatója, a szinkron miatt ezt se hallhattam. Emberünknek egyébként jól megy mostanság, ő lesz Leto Atreides az új Dűnében és Moon Knight a róla szóló sorozatban. Érdekesség a magánéletéből: 2012-ben elvett feleségül egy dán filmrendezőnőt, akivel 2 gyerekük született.

Scott Glenn szintén szuperhősös marhaságokban bukkant fel a közelmúltban. Érdekesség a magánéletéből: 1968-ban elvett feleségül egy zsidó nőt akinek kedvéért áttért az izraelita vallásra.

Jon Hammel utoljára tavaly találkoztam a Good Omens című minisorozat arkangyalaként. Neki még mindig magasan jár a csillaga, folyton dolgozik egy-két filmen. Érdekességek a magánéletéből: A Mad Men című sorozat forgatásán vitiligo nevű bőrhiba alakult ki nála, ez az, mikor egy adott testrészről eltűnnek a pigmentek, a bőr kifehéredik. 2015-ben alkoholizmus miatti gyógykezelésen esett át.

V. Összegzés: Anno többen azt gondoltuk, hogy az Álomháborúból kultfilm lesz, nos ez valamennyire megtörtént, ahogy az itt látható kép mutatja, az imdbn lévő szavazatok legnagyobb arányban a 7-esre mentek, ami már jó filmet jelent. Azt, hogy ki miért utálja, az a maga dolga, de vagy nem értik vagy félreértik, vagy csak képtelenek élvezni. Én még mindig szeretem, szívesen látnám a Zack Snyder-féle végső változatát is!

Pontozás:

imdb: 6/10

port.hu: 6.4 (435 hozzászólást generált!)