Ez volt az utolsó „klasszikus” (Az acélembert megelőző) Zack Snyder-film, amit eddig nem láttam, így most, hogy adta a tévé, sort kerítettem a megtekintésére. Alapvetően csupán annyit tudtam róla, hogy baglyos animációs mozi és hogy erősen kilóg a rendező munkáinak sorából. Viszont egészen jó volt, így elmondható, hogy Snyder helyesen tette, amikor elvállalta a direktori felkérést a The Owls of Ga’Hoole esetében. De ki is azok az Őrzők?
Főhősünk a fiatal, álmodozó bagoly, Soren (eredetileg Jim Sturgess hangján szólal meg), aki oda van a Jégkarmok Csatájának ősi legendájáért. Mindig azt játssza testvéreivel, hogy ő a nagy harcos, Kire-i Lyze, bár a bátyja, Tuk (Ryan Kwanten) azt mondja, a történet nem is valódi és az Őrzők sem léteznek. Ám egy este mindketten leesnek a fáról, ahol a családi fészek van és elragadják őket a magukat Tisztáknak nevező gonosz baglyok. Soren és tesója választhatnak: rabszolgamunkát végeznek, vagy beállnak a harcosok közé. Jómadarunk természetesen kitart az elvei mellett, de egy öreg lázadó segítségével hamarosan ismét a szabadban találja magát, egy nagy küldetéssel: Meg kell találnia az Őrzőket, azokat, akikről egész életében álmodozott! Szerencsére odagyűlik mellé néhány segítőtárs, az apró Gylfie (Emily Barclay), az örökmozgó Kotor (David Wenham) és a költő Dereng (Anthony LaPaglia). Ha pedig sikerül eljutniuk Ga’Hoole híres fájához, onnan már csak egy szárnycsapás az, hogy megmentsék a bagolykirályságokat a félelmetes Vascsőrűtől (Joel Edgerton)!
Azon felül, hogy teljes legyen a Snyder-filmográfia, semmi nem vonzott ehhez, de gyorsan kiderült, hogy más, mint a mai animációs filmek. A madarak anatómiailag korrektek, mindössze talán a szemgolyóikat tették emberszerűvé. Fogásra a lábukat használják, mint a valódi baglyok, láthatjuk, ahogy zsákmányt ejtenek, felköhögik a fajukra jellemző köpetet és emellé még egy egész kis mitológiát is felépítettek nekünk. Persze ez a történet se új, egy már meglévő regénysorozaton alapszik (erről még lesz szó). A film cselekménye egyébként az ismert legkisebb fiú története, vegyítve egy kis fantasy-vel, természetfilmmel meg tanmesével a szeretetről. A legjobb az egészben talán ez a mitikus világ, hiszen ez feltételezi, hogy az állatoknak lehetnek hőseik, legendáik, apáról fiúra szálló tudásanyagaik. (Persze a fémmegmunkálás, a bányászat és a tűz használata már a hihetetlen kategóriába nyúlik át.)
Van itt még rivalizáló testvérpár, Jó és Gonosz örök harca, a barátság fontosságának hangsúlyozása, néhány poén és némi felnőtteknek szóló mondanivaló. A Tiszták ugyanis önmagukat felsőbbrendű fajnak tartják, úgy hiszik, nekik kell uralniuk a bagolykirályságokat. Az erre épülő kiválasztás meg a képességek helyett a fanatizmus preferálása pedig a Földön ismert kétféle nagy diktatúra sajátossága. A főszereplő nem annyira érdekes, viszont Gylfie-t és Derenget kedveltem, előbbi nagyon cuki, olyan ici-pici, utóbbi pedig humoros, erős, és intelligens alak. Hozzájuk hasonlóan kiemelkedett számomra a lázadó Dudu (sajnos az angol nevét nem tudom, így fogalmam sincs, ki a hangja) és a flúgos Ezylryb (Geoffrey Rush), mert mindketten sokkal többek, mint aminek látszódnak. Tetszett még az első igazi próba, a repülni tanulás, mert ebből meg az szűrhető le, hogy sok gyakorlással bárki lehet profi, nem csak az, aki istenáldotta tehetséggel születik. Természetesen a kliséket lehetetlen elkerülni: Árulás, a gonoszok egyenmaszkot hordanak, fárasztó humorzsák, és az állatok közti egyenlőtlen megkülönböztetés a készítők részéről (a denevérek például nem tudnak beszélni, ahogy a varjak se).
Kicsi szpojler
A holdkór csak úgy elmúlik? Erre végülis nem adnak választ…
Szpojler vége
Még szót kell ejteni a látványról, hiszen a rendezőnek ez az egyik védjegye. Az animáció rendkívül részletes, gyakorlatilag ki lehet venni a különálló tollakat a szereplők testén, az arcok barátságosak (kivéve persze a gonoszokét), a színek erősek, vibrálóak. Snyder Az acélember előtt mindenütt alkalmazta a rá oly jellemző lassításokat, itt tényleg sikerült jó pillanatokat kiválasztani hozzá, amik elősegítik a szépen animált néznivalók érvényesülését. Azt hiszem kijelenthető, hogy ha vannak nehezen hihető vagy gyenge részek Az Őrzők legendájában, az nem igazán a direktor miatt kerültek bele, hanem inkább az alapul szolgáló irodalmi művek miatt. Vagyis a Guardians of Ga’Hoole-sorozat miatt, ami a belőle létrejött mellékágakkal együtt 28 könyvre valót tesz ki. Az írónő Kathryn Lasky 2003-ban publikálta az elsőt és 2013-ban a legutóbbit – a hölgy producerként segédkezett a film készítésében. A kiinduló forgatókönyvet maga Lasky írta, ám aztán ezt nem használták fel. Helyette John Orloff (Hatalmas szív) és Emil Stern (Halálos gyengédség) közös munkájából lett a cselekmény. A már említettek mellett még az alábbi színészek hallhatóak az angol szinkronban: Abbie Cornish – Otulissa, Helen Mirren – Nyra (a gonosz királynő), Miriam Margolyes – Szisszen asszony, Richard Roxburgh – Boron (a jó király), Hugo Weaving – Noctus/Grimble (Noctus Soren apja, Grimble talán Dudu) és Sam Neill (Allomere).
Érdekességek: A megfilmesítési jogot már 2005-ben megszerezte a Warner. Amit láthatunk, az több mint 3 éven át készült. Minden az ősidőkben, Ausztráliában történik – a fura az, hogy a könyvekben Észak-Amerika a helyszín, és ennek megváltoztatását egyedül a fura ekidnah-nak nevezett sámán felbukkanása érzékelteti. Az ősidőket meg végképp semmi. Összesen 15 féle bagolyfaj egyedei bukkannak fel, ezek közül azonban jó pár nem él Ausztráliában – bár, ha a történelem előtti évezredekben járunk, akkor miért ne lehettek volna ott is?
Ez Snyder első nem 18-as karikás mozija. Az animátorok egy bagolymenedékben figyelték meg a valódi állatokat, ez segített a figurák élethű megmintázásában. A nyitány során Noctus röptét láthatjuk, aki átszáll a Village Roadshow és a Warner Brothers logókon, ezzel egy kis izgalmat csempészve az egyébként unalmas stúdió-bemutatókba. Ezen felül a végefőcím is animált, ám ez sajnos a kereskedelmi tévék átka miatt nekem kimaradt. Allomere az egyetlen, aki nem szerepel a könyvekben, őt a forgatókönyvírók találták ki. Az Őrzők legendája 80 millió dollárból készült és 140 milliót hozott vissza. A valósághű ábrázolást, a szinkronszínészek teljesítményét, a fényképezést és a térhatású elemeket dicsérték a kritikusok; ám a történetet túl misztikusnak és mégis kiszámíthatónak ítélték. A Warnernél tervbe vették a folytatást, de ebből máig nem lett semmi.
Összességében tetszett: Hozza azt, amit egy gyerekeknek szóló alkotástól vár az ember, de közben valósághűen ábrázolja az állati szereplőket és ezen felül teret enged Snyder sajátosságainak. Ugyanakkor annyira mégsem illik bele a rendező filmográfiájába, így igazából fogalmam sincs, kinek tudnám ajánlani.
Pontozás:
imdb: 7.0
Szerintem: 5/5
Hírek:
- Zack Snyder írja a Justice League második részét; valamint rendezi azt, emellett az első részt és a Batman Superman ellent, amire nem vagyok kíváncsi. Ezeken túl még beszáll a pénzével a Suicide Squad, a Wonder Woman, a The Flash és az Aquaman munkálataiba. Ha jön egy Marsi Fejvadász-film, azt azért megnézem. (Nem fog jönni...)
- Nem rég távozott az élők sorából a kitűnő író, Terry Pratchett; valószínűleg emiatt készül majd a Sofőrök című animációs mozi az egyik Korongvilágon kívül játszódó írásából, aminek a forgatókönyvéért John Orloff felel.
- Geoffrey Rush és David Wenham felbukkannak a Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales-ben. A negyedik epizódot háromszor láttam, de elmarad az eredeti trilógiától, szóval érdekel, hogy mit tudnak még kihozni ebből az egészből. (Megbukott...)
- Sam Neill következő filmje a Freedom Flight, ami gyakorlatilag ugyanaz, mint amit mi is leforgattunk nemrég arról a magyarországi ’56-os gépeltérítésről. Vajon ez majd nagyobb sikert arat, mint a hazai verzió; illetve lesz-e annyi tisztesség a tengerentúliakban, hogy megemlítik, hogy már létezik egy feldolgozása a történetnek?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.