Rovatok

Filmrajongó

Több mint 1000 bejegyzésből álló magyar nyelvű filmadatbázis, filmrajongóktól filmrajongóknak. Nem vagyunk kritikusok, nem vagyunk szakértők, csak két tv-néző, akik szeretik a filmeket:) Ha nem tudod, mit nézz este, vagy hogy megéri-e látni az adott filmet, keress rá (jobb oldalt a Kategóriák vagy A héten a tvben listában) és olvasd el a véleményünket róla! Erre a címre tudtok írni nekünk: tomzameth@gmail.com

Kategóriák

akció (153) áldokumentum (7) animációs (73) bekategorizálhatatlan (6) dokumentum (16) dráma (355) fantasy (146) háborús (20) hill (20) hírek (95) horror (204) kaland (81) katasztrófa (4) krimi (73) magyar (95) musical (11) néma (11) paródia (36) regényem (12) rövidfilm (14) sci fi (151) spencer (28) sport (41) szatíra (12) szuperhős (108) thriller (64) történelmi (43) vígjáték (500) western (12) zene (64)

Kék Szemek és A lány a tűzesőben Facebook Oldal

Friss topikok

2008.02.23. 12:42 Tévésámán

Robotzsaru (RoboCop, 1987)

Hajnali 1-ig maradtam fent megnézni ezt a filmet, de végülis megérte. Kb. 2 évvel ezelőtt az egyik kereskedelmi tv leadta az összes részt belőle, én csak ezt, a legelsőt nem láttam, így most be kellett pótolni a hiányosságot. Az MGM sugározta és azt mondták be, hogy "a következő Oscar-díjas filmet az XY támogatja" - utánanéztem és 2 kategóriában is jelölték (legjobb vágás és legjobb hang) és ha minden igaz, kapott valami "Special Achievement Award"-ot az Oscaron. Meglepő volt. Nem mintha olyan rossz lenne, sőt, de lássuk is, miről szól:

Detroit hemzseg a bűnözőktől, ezért az Alien-filmek Weiland-Yutani-jához hasonlatos O.C.P. egy új, hatékonyabb rendőrt akar létrehozni. Az ED-209-es fémmonstrum nem igazán válik be, ezért egy újabb kutatást kezdenek, melynek neve: Robotzsaru. Már csak egy önkéntesre lenne szükség... Alex Murphy (Peter Weller) egyszerű rendőr, akit most helyeznek át Detroitban egy másik körzetbe. Van egy fia és egy felesége, és az új társával, Anne-nel (Nancy Allen) is jól kijönnek. Murphy és Anne rajtaütnek a zsarugyilkos Boddickeren (Kurtwood Smith), erősítés nem jön, így mindkettejüket legyűri a túlerő. Főhősünket haldokolva viszik az O.C.P.-hez, ahol végrehajtják rajta a kísérletet. Alex Murphy nincs többé, helyette itt a rend új őre, a megállíthatatlan Robotzsaru! Azonban nem várt komplikációk lépnek fel, mikor a cyborg-rendőr emlékezni kezd múltjára, és az O.C.P. korrupt vezetői után kezd nyomozni...

Kb. olyan ez a film, mint a Darkman. Adva van egy nagyon jó szuperhős-karakter, akinek ez a "belépője" - új képességeit tapasztalja ki, leszámol azokkal, akik ilyenné tették, stb. Gyakorlatilag bevezető jellegű a sorozatba, ennek ellenére önálló filmként is megállja a helyét. Az akcióra nem lehet kifogás, a magyar szinkron kicsit fura, a városháza előtti jelenetben hallani az angol hangokat. Weller szerintem nagyon jó ebben a szerepben, és valahogy sokkal hitelesebb, mint a 3. részben szereplő fickó - az arca jobban illik a sisak nélküli Robotzsaru arcához, mint azé a másiké. És bizony nem volt könnyű dolog eljátszani, nagyon nehéz volt a felszerelés és szörnyen meleg. Szóval Weller remekel. Nancy Allen nem sok vizet zavar, de kiemelném Kurtwood Smith-t, ő baromijó a mocskos üzletekben utazó Boddickerként. Külön tetszett, hogy ebben a részben fémtestű igazságosztónk fegyverként használja a kézfejébe épített adatátviteli pengét. És még valami: az ED-209 és egy autóreklámban szereplő dínó is stop-motion-technikával készült, és nagyon élethűek lettek. Összességében tetszett a film, bár azt hiszem a folytatás valamennyivel jobb.

imdb.com felhasználói szerint: 7.5/10 (8 év alatt 0.1-et növekedett.)

Szerintem: 5/5

2 komment · 1 trackback

Címkék: akció sci fi


2008.02.22. 23:49 Tévésámán

Osztály, vigyázz! (High School High, 1996)

Ha hússzor nem, akkor egyszer se láttam ezt a filmet. Nagy kedvencem, már kívülről tudom. Akik netán még nem látták (ami igen nehéz, mert félévenként adja valamelyik kereskedelmi csatorna), azoknak egy kis történet:

Richard Clark (Jon Lovitz) egy befolyásos iskola igazgatójának fia, ám képtelen beilleszkedni a sznobok világába. Apja felajánl neki egy remek állást, de ő most megmutatja, és inkább elvállalja a történelemtanári állást a város leghírhedtebb középiskolájában, a Barry-ben. Harlem semmi a Barry-hez képest, ember legyen a talpán, aki itt tanítani akar! Clark azonban elhatározza, hogy változtatni fog a szörnyű körülményeken. Ebben segítségére van a szépséges adminisztrációs munkatárs, Victoria (Tia Carrere) és a suli egykori góréja, a börtönből szabadult Griff (Mekhi Phifer). Ellene pedig a jelenlegi igazgató, Ms.Doyle (Louise Fletcher) és a helyi bandavezér, Paco (Guillermo Díaz) sorakozik fel. A bunyókon és a suli rendbetevésén kívül hőseinknek szembe kell nézniük az állami előmeneteli vizsgával és a helyi drogbáróval is...

Megunhatatlan alkotás. A mai hasonló filmekkel ellentétben nem a gusztustalanságra fekteti a hangsúlyt, ezek itt IGAZI poénok. Személyes kedvencem a filmbeli menő, de buta arc, Anferny (Brian Hooks). Lovitz általam látott filmjeiből itt játszik egyedül főszerepet, de szerintem nagyon jó, Tia Carrere-re se lehet panasz, és a diákok is jók. Egyszóval remek. Bizonyíték rá, hogy nem csak nagy sztárokkal lehet nagyszerű filmet csinálni.

"Ne gondolkodj! Alonso se szokott gondolkodni!" - ez egy remek jelenet, de ma este ki volt vágva, pedig semmi nincs benne... (Szerkesztés: utólag ezt nem tartom valószínűnek, biztos csak nem figyeltem.)

imdb.com felhasználói szerint: 5.4/10 (8 év alatt 0.6-et növekedett!)

Szerintem: 6/5 (Szerkesztés: Jobban belegondolva.)

5 komment

Címkék: paródia vígjáték


2008.02.21. 16:42 Tévésámán

Kincs, ami nincs (Chi trova un amico trova un tesoro, 1981)

Jól esett a Szuperhekusok után ezt is megnézni. Két érdekessége van számomra; az egyik az, hogy mindössze 6 ország filmszínházaiban tűzték műsorra, és ebből mi vagyunk a hatodikak, 1984-ben mutatták be a magyar mozikban. A másik meg az, hogy kb. 5-6 évvel ezelőtt egyszer láttam, és utána, mikorra elfelejtettem szinte teljesen, hirtelen annyi ismerősöm kérdezte, hogy láttam-e, mutatták a zenéjét, hogy felismerem-e, stb., szóval valahogy nagy visszhangja lett. A Film+ elég gyakran adja, eddig már legalább négyszer meg akartam nézni, de sose tudtam, most viszont úgy ültem le elé, hogy na, ez a legjobb filmjük a haverok szerint, úgyhogy biztos marhajó lesz! Később elmondom a véleményem, de először a történetről néhány szót:

Alan (Terence Hill) és Charlie (Bud Spencer) mindketten nagy lókötők. Alan a maláriás nagybácsijától lejmol, aztán elveri szerencsejátékra, Charlie meg egy lekvárt gyártó céggel köt szerződést, miszerint úgy tesz meg egy hatalmas utat a tengeren, hogy csak az ő terméküket eszi, de közben utálja a lekvárt. Alan átver néhány gazembert, és előlük menekülve elbújik Charlie hajóján. Miután a potyautas lebukik, nemsokára elvesztik a hajót, de szerencsére épp a közelben van az a sziget, ahova Alan menni akart, hogy megtalálja a bácsikája milliókat érő kincsét. Charlie kénytelen szövetkezni vele, egyrészt a túlélésért, másrészt ő is meg akar gazdagodni, így együtt indulnak életük legnagyobb kalandjára...

Csodás tájak, egzotikus nők, jó zene - sokkal jobb, mint a Szuperhekusok. Negatívumként mindössze a buta bennszülött Anulu hozható fel, de valójában ő nem olyan zavaró, mint mondjuk a Bombajó bokszolóban lévő Jerry. Szerintem a legjobb az, mikor a tankkal szórakoznak, meg mikor ez elején a hajón kergetik egymást.

Szóval jó volt, de nem volt akkora szám,mint amire számítottam.

imdb.com felhasználói szerint: 7.2/10 (8 év alatt 0.5-et növekedett!)

Szerintem: 4/5

2023-as megjegyzés: Ma újra láttam és meg kell mondjam, nagyon rosszul öregedett. Egyetlen alkalommal mosolyogtam az egész játékidő alatt, amikor a végén a három lány megállítja Charlie-t puszilkodni, viszont a viccek már ennyit se tudtak belőlem kicsalni. A csodás tájak, a jó nők és a remek zene még mindig megvannak, de ezeken kívül semmit se tud felmutatni a Kincs, ami nincs. Számtalan dolog van benne, aminek egyszerűen semmi értelme (pl. miért vannak szado-mazo bőrruhában a kalózok, miért nem mennek el a kalózok hajójával már az első adandó alkalommal, miért van a japán katonának közel-keleti kardja, stb.), a sztori igazából csak körítésül szolgál és minden, amivel nevettetni akarnak, már szerepelt más filmjükben. De - és erre nincs racionális magyarázatom - amíg mondjuk az "üveg-a-nadrágtartóba" és a "kiköpöm-a-fogaimat" még századszor is meg tud nevettetni az ...és megint dühbe jövünk!-ben, addig itt nem működik, pedig korántsem tudtam, mi fog következni, hiszen lehet, hogy több mint 10 éve láttam utoljára. Ezek miatt le akartam vonni egy pontot, de már 4-esen áll, így mégsem fogom megtenni. Ám még így sokkal jobb, mint a Szuperhekusok.

Szólj hozzá!

Címkék: hill spencer


2008.02.20. 00:07 Tévésámán

Szuperhekusok (Miami Supercops - I poliziotti dell'ottava strada, 1985)

Nem olyan régen, talán egy hónapja adta ezt a filmet az egyik csatorna, és aznap úgy alakult, hogy a II. János Pál életéről szóló filmet nézte a család többi része, ezért erről is, meg még valamiről (vagy a Terminátor 2-ről vagy a Vörös sárkányról) lemaradtam. Viszont láttam, hogy dvd-n kapható, úgyhogy megvetettem anyukámmal ma reggel, mert újfent semmi jó nem volt a tv-ben. Azért érdekelt annyira, mert sose láttam még. Most, a megnézése alatt rémlett egy picit, de nem tudtam mi fog jönni, csak biztos lettem benne, hogy egyszer régen mégis volt szerencsém hozzá. Nézzük a sztorit:

Doug Bennett (Terence Hill) Miamiban zsaru, nyomozó vagy FBI-os, valami ilyesmi. Egyetlen nagy megoldatlan ügye van, egy 20 milliós rablás 1978-ból. A pénz nem került elő, és a tolvajokból is csak egyet kerítettek kézre, Garretet, aki a börtönből szabadulása után nem sokkal gyilkosság áldozata lesz. Doug fel akarja végre göngyölíteni az ügyet, ezért egy hazugsággal ráveszi egykori kollégáját, Steve Forestet (Bud Spencer), hogy térjen vissza a Szervhez és segítsen a nyomozásban. A híres párost ezúttal egy indián segíti, és mindkettejüknek jut egy-egy hölgy is. A nyomozás nem várt fordulatot vesz, mikor a város egyik befolyásos polgárát vádolják meg. A rendőrfőnök meneszti őket, de hőseink nem hagyják annyiban a dolgot!

Szép kis ívet kerítettem neki, pedig valójában nagyon gagyi a történet. Persze az ember nem vár egy David Lynch-féle bonyolult sztorit egy Bud Spencer-Terence Hill filmtől, de mégis, ez most nem lett jó. A párbeszédekben van egy-két furcsa mondat, és néhány jelenet is érdekes lett. A legjobb az, mikor egy néger fiú elrabolja egy nő táskáját. Gördeszkával odagurul mellé, leugrik róla, elveszi a ridikült és rohan. Otthagyja a deszkát... Na mindegy, ez azért szerintem feltűnő hülyeség.

Sajnos az elvárt poénok se nagyon jönnek. Az elején vicces, mikor Steve elmegy a kapitány feleségéhez részvétet nyilvánítani:) A bunyó is túl kevés, ráadásul semmi eredeti nincs. Egy dolog ami tetszett, az a zenéje. Bár ezt most nem de Angelis-ék csinálták, de így se rossz.

Összességében nem volt túl jó, van ennél sokkal jobb filmjük - ez magyarázza, mért adják olyan ritkán. Viszont van rosszabb is, a Mr.Milliárd, igaz, abban Bud nem szerepel. (Szerkesztés: és az Isten megbocsát, én nem!, amiben mindketten benne vannak és irgalmatlan rossz.)

2025-ös szerkesztés: Tegnap ismét megnéztem és egyáltalán nem olyan rossz, mint ahogy 2008-ban elkönyveltem. Valóban kicsit lassabb, kevésbé pörgős, viszont a nyomozás érdekes, sose tudhatod, mi lesz a következő fordulat! Észrevettem néhány érdekes dolgot. Mivel az író-rendező Bruno Corbucci volt, így nem meglepő az ...és megint dühbe jövünk!-re történő utalások sora. A nyitó montázsban számos kép szerepel abból a filmből, illetve Terence előadja a papi trükkjét az áruházi próbabává válással. A fegyverboltban a boltos Herb Goldstein, aki a Szuperzsaruban Silvius, a motel tulajdonosa Buffy Dee (K1 a Nyomás utána!-ban, illetve az említett Szuperzsaruban is benne van), a rendőrfőnök Harold Bergman, aki a Nyomás utána!-ban Sam és a Nincs kettő négy nélkülben az alterego-iroda vezetője. A kitűnő főcímzenét Carmelo és Michelangelo La Bionda szerezte; a szemrevaló hölgyek nevei Jackie Castellano (Irene, az informátor) és Rhonda S. Lundstead (Anabelle, a kamionos). Újfent elhangzik, hogy "Az igaz barát többet ér a világ minden kincsénél.", ami lehet utalás a Kincs, ami nincs eredeti címére. Tény, hogy ezúttal kevés a fenomenális poén, én három igazán vicces jelenetre emlékszem csak, a lezáró nagy bunyó-lövöldözés viszont kárpótol ezért. Furcsaságok is akadnak, ahogy erre már 16 éve is utaltam: A buszos tolvajok vajon miért nem viselnek kendőt/maszkot? Az indián falujába hőseink miért mennek rendőrruhában, holott később már nem okoz gondot nekik az álruha? Miért annyira fontos Steve jelenléte? Nélküle miért nem lehet ezt az ügyet megoldani? Összességében most sokkal jobban tetszett, ezért a végső pontszámát is felemelem egyel. 

imdb.com felhasználói szerint: 6.1/10 (9 év alatt 0.1 ponttal csökkent.)

Szerintem: 4/5 

Szólj hozzá!

Címkék: hill spencer


2008.02.18. 19:46 Tévésámán

Harry Potter és a Főnix Rendje (Harry Potter and the Order of the Phoenix, 2007)

Nem vagyok egy nagy Potter-rajongó, egyik kötetet se olvastam, viszont minden filmet láttam eddig. A befejező 7. könyv megjelenése után az ismét varázsló-lázban égő húgomnak töltöttem le ezt a mozit, de együtt néztük. Aki olvasta a könyvet az úgyis tudja, miről szól, de azért itt egy kis bevezető a sztoriba:

Harry Potter (Daniel Radcliffe) megmenti undok féltestvérét, Dudley-t egy dementortól, a patrónus bűbáj segítségével, de ezzel megszegi a Mágiaügyi Minisztérium szabályzatát. A miniszter és az egész minisztérium elzárkózik az egyre nyilvánvalóbbá váló tény elől, miszerint a Sötét Úr visszatért. Dumbledore professzor (Michael Gambon) persze megmenti pártfogoltját a büntetéstől, de a dolgok innentől csak rosszabbak lesznek. A jó mágusok titkos társasága, a Főnix Rendje, a Minisztérium háta mögött készül az összecsapásra Voldemorttal (Ralph Fiennes) és Halálfalóival. A Roxfortot teljesen felforgatja a mágiaügyes Dolores Umbridge (Imelda Staunton), Dumbledore eltűnik, felbukkan Hagrid (Robbie Coltrane) valódi óriás féltestvére, egy csapat lázadó kentaur, láthatunk egy végtelen szobát, és persze a végén jön a nagy összecsapás, a jók és a rosszfiúk között.

Húgocskám szerint sok minden kimaradt a könyvből, leginkább a Merengőt hiányolta (Szerkesztés: kommenteket olvassátok el, ő írt ide a nevemben.), de tetszett neki. Nekem már nem annyira. Egy óra alatt szinte semmi nem történik, a végén begyorsulnak az események, de mégse túl szórakoztató a film. Az új karakterek gagyik, a csaták túl gyorsak, az igazi színészi játékra kevés hely jutott. Nade végülis nem az én asztalom eldönteni hogy jó volt-e, mert nem olvastam a könyvet.

imdb.com felhasználói szerint: 7.5/10

Szerintem: 3/5

1 komment

Címkék: fantasy


2008.02.18. 00:35 Tévésámán

Parfüm - Egy gyilkos története (Perfume: The Story of a Murderer, 2006)

Érdekes volt úgy nézni egy filmet, amiben a szaglás a "főszereplő", hogy közben nem éreztem semmit és levegőt se sokat kaptam (mivel náthás vagyok). Ugyanennek tudható be, hogy kb. 2 percről a vége felé lemaradtam, de nem a legvégéről. Csapjunk is bele!

Jean-Baptiste Grenouille (Ben Whishaw) egy érdekes szupererővel születik (képregényrajongói szemmel nézve ez bizony szupererő); hihetetlen szaglása van. Érzi például az üveg vagy a fém szagát, több ezernyi szagot érzékel ott, ahol mi egyet vagy kettőt. A világ számára így ismerhető meg, sokkal behatóbban, mint embertársainak, akik nem rendelkeznek ezzel az áldással/átokkal. Kemény gyerekkora volt: anyja meg akarta ölni születése után, majd árvaházba került, ahol a többi gyerek szintén ki akarta oltani az életét, végül egy bőrcserzőhöz sodorta a sors, akinél napi 15 órát kellett dolgoznia. Azonban végtelen türelemmel várt és eljutott Párizsba, a nagyvárosba, ahol rengeteg új illattal találkozott. Itt érezte meg a Szilvás Lány (Karoline Herfurth - a stáblistában The Plum Girlként szerepel, ez szó szerinti fordítás) illatát. Mindenhogyan meg akarta magának szerezni ezt az illatot, de igyekezete közben véletlenül megölte a lányt. Innentől feltett szándékává vált, hogy megtanulja, hogyan őrizhet meg örökre egy illatot. A véletlen folytán találkozott az öreg Baldini mesterrel (Dustin Hoffman), a kiöregedett parfümkészítővel, akinek felvirágoztatta vállalkozását a tanításáért cserébe. Baldini mesélt neki egy egyiptomi legendát, mely szerint a ma ismert 12 alap illat mellett van egy rejtélyes, senki által nem ismert 13. is, ami a mennybéli boldogság előidézője lehet. "Hősünk" lassan rádöbbent, miből is áll a 13. illat, és elindult, hogy megszerezze az alapanyagokat...

Szpojler

Az alapanyagok gyönyörű szűzlányok, az ő esszenciájuk szükségeltetik a 13. illathoz, a "végső" parfüm megalkotásához. Tehát van egy különleges képességel megáldott/megvert sorozatgyilkosunk, néhány nagyon szép áldozat, borzongató képi világ, és persze a bosszúra szomjazó "jófiúk".

Szpojler vége

Ennyi alapján megnéznétek? Én nem biztos... De kb. ugyanennyi derült ki a bemutatókból. Maximum csak azok tudták miről szól, akik olvasták Patrick Süskind Parfüm című regényét, a többieket meg a bemutatókkal és ajánlókkal kellett volna meggyőzni. Nos engem nem sikerült meggyőzni, a moziba tehát nem mentem el megnézni, de most adta egy bizonyos mozicsatorna, és ennek a csatornának az újságjában elég érdekes képek és cikk jelent meg, így mégis adtam egy lehetőséget Tom Tykwer alkotásának.

A film egy bizonyos pontig hihető. Nagyon érdekes, hogy Grenouille mindenkire halált hoz, aki ártani akar neki vagy ki akarja használni (legyen elég ennyi, nézzétek meg a filmet, nem akarok semmit lelőni) - és ehhez kapcsolódik egy esemény, ahol meglepődtem (Baldini mesterrel kapcsolatos, az utolsó jelenete). Mi volt az első csalódásom? Mikor a Szilvás Lány rögtön az elején meghalt. Ennek a 24 éves német színésznőnek valóban nagyon szép arca van, és mindenhol őt mutogatták a filmmel kapcsolatban, erre rögtön az elején meghal. A főszereplő álmaiban persze végig fel-felbukkan, de akkor is, ez kicsit kiábrándító volt. Akkor mondtam, hogy "ez innentől hülyeség", amikor Jean-Baptiste Laura szobájába akar bemenni, és kiszagolja hogy hol a kulcs... Egyébként aki látta a filmet: tudtátok, hogy aki Laurát játssza, Rachel Hurd-Wood, még csak 16 éves volt, amikor a filmet forgatták? Nekem elég meglepő, mert jóval idősebbnek tűnik. Visszatérve a kiszagoláshoz, egy jó poén van a filmben, amikor főszereplőnk Grasse-ban dolgozik, és megérkezik egy szállítmány virág, akkor azt mondja az asszony, aki hozta: "XY asszonnyal szeretnék beszélni,itt van?" - erre Jean-Baptiste kiszagolja, hogy a nő pár szobával arrébb épp kefél a férjével, és azt mondja: "Most nem ér rá.":D

Szóval a kulcsos résztől jönnek a hihetetlen események. Pl.: hová tudta eldugni a parfümös üvegcséjét, úgy, hogy ne találják meg nála a vallatói? Hogy lehet annyira erős szaglása, hogy megérzi, amint Laura 3 heggyel odébb lovagol? Stb.-stb. Az elején még hihető volt, jó, elfogadom, de a kulcsostól egyszerűen már hülyeség.

Mégis egy esélyt érdemes adni neki, már csak a benne szereplő szép színésznők miatt is:) Meg aztán felbukkan két híres színész: a már fentebb említett Dustin Hoffman, és Laura apjaként Alan Rickman (akit minálunk leginkább a Harry Potter Piton professzoraként ismernek).

Stanley Kubrick azt mondta, ez a sztori megfilmesíthetetlen. Nos íme, mégiscsak teljesült a lehetetlen. Azért az ember elgondolkozik, hogy mi lett volna, ha a számtalan érdeklődő rendező közül valaki más kapja meg a lehetőséget? Például Tim Burton, Ridley Scott vagy Martin Scorsese. Szerintem akkor is kaptunk volna egy legalább ennyire jó filmet. (Szerkesztés: sőt, sokkal jobbat.)

imdb.com felhasználói szerint: 7.5/10

Szerintem: 3/5

Akit érdekel és esetleg magyarul szeretné látni, esetleg van neki az a bizonyos 3 betűs nevű mozicsatornája, akkor jövő szerdán megnézheti 21:00-kor az ismétlést. De akik letöltik, vagy dvdn veszik ki, azok se járnak rosszul, mert angolban a narrátor a kitűnő John Hurt, úgyhogy lehet megnézem majd egyszer eredeti nyelven. (Szerkesztés: a mai napig nem néztem meg.)

Szólj hozzá!

Címkék: fantasy


2008.02.17. 11:15 Tévésámán

A piszkos tizenkettő (The Dirty Dozen, 1967)

Most először nem közvetlenül a film után írok róla, ez azért is van, mert 1:40-kor lett vége és akkor már mégse akartam bekapcsolni a gépet, meg sikerült megfáznom is, úgyhogy inkább pihentem. Lássuk miről szól A piszkos tizenkettő:

Reisman őrnagyot (Lee Marvin), az önfejű és parancsokat szívesen megtagadó tisztet felettesei megbízzák, hogy állítson össze egy tizenkét fős csapatot a legénységi elítéltekből egy fontos, de nagyon veszélyes misszióra. Az őrnagy kénytelen elvállalni a feladatot, majd hamarosan össze is szedi a díszes társaság tagjait egy katonai börtönből. Van köztük gyilkos, tolvaj és szatír, de a feladatra megfelelnek. Miközben felépítenek egy tábort és kemény kiképzésnek vetik alá őket, lassan összekovácsolódnak és csapattá válnak, aminek szerves tagja lesz Reisman is. Elindulnak hogy végrehajtsák a feladatot, ahol azonban nem várt fordulatok következnek be...

Majdnem két és fél órás alkotásról van szó, mégsem unalmas. A Jó, a Rossz és a Csúf esetében például úgy éreztem, hogy a végén a híd-felrobbantós jelenetet lazán ki lehetne vágni (szerkesztés: eredetileg ki is vágták), itt viszont nem volt ilyen rész. A sztori az 1965-ben megjelent azonos című bestseller regényből készült, nem akármilyen szereposztással. Háborús filmek kedvelői több hasonló alkotásból ismerhetik Lee Marvint, vagy Ernest Borgnine-t, és ki ne ismerné Telly Savalas-t (Kojak felügyelő), Donald Sutherlandet és Charles Bronsont, de itt van még a Dallas-ból és a Csupasz pisztolyból ismert George Kennedy is. Szóval a szereposztásra se lehet panasz. Az alkotás nagy részében az összekovácsolódást láthatjuk, majd egy próbát, ahol a csapatnak bizonyítania kell, végül magát a bevetést.

Néhány érdekesség: Az elsőként elesett katona (Jiminez) halálát nem láthatjuk, a sztori szerint ejtőernyővel dobják ki őket, fennakad egy fán és kitöri a nyakát. Ez amiatt van, hogy ezt a karaktert alakító színészt a rendező kiíratta a forgatókönyvből, mert az ügynöke hirtelen fizetésemelést akart neki. Telly Savalas karakterének neve Maggot (a filmben egy t-vel írják,az imdbn kettővel), aminek jelentése féreg, ez, és az "utolsó vacsora"-jelenetben az asztalnál elfoglalt helye (Júdás helyén ül, ha az eredeti képhez viszonyítjuk) előrevetíti árulását. Csak a két kiképző és Bronson karaktere, Wladislaw élik túl az akciót. (Szerkesztés: ezt a részt tök fölöslegesen írtam le, az imdbn bárki elolvashatja, aki tud angolul, de azért bent hagyom.)

Elkészült a folytatás is 1985-ben (Szerkesztés: nem is egy!), ez már közvetlenül tv-re, és Lee Marvin utolsó előtti filmje lett. Ha leadják majd, akkor megnézem.

Előző bejegyzésem szerint nem szeretem a nácis filmeket (Szerkesztés: pontosabban a drámákat...) vagyis az olyan nácis filmeket szeretem, ahol a németek az amerikaiakkal csapnak össze. A csúnya gonoszok által megkínzott és elhurcolt emberek szenvedésesét bemutatókat nem szeretem, ahol a polgárok, színészek, katonák, mittudoménkik elnyomását mutatják be, mert azokon a filmeken lehetetlenség szórakozni. Ebben viszont a komoly téma ellenére több remek poén is van. Egy dolgot nem értek: hogy lehet hogy az amerikai katonáknak is MP40-esük van a filmben? Merthogy az német fegyver, nekik Thompsonjuknak (nem tudom jól írtam-e le) kéne lennie. 

imdb felhasználói szerint: 7.8/10

Szerintem: 5/5

Ma volt a La Mancha lovagja végre egyszer olyankor, mikor nézhettem volna, de inkább nem keltem fel annyira korán ebben az állapotomban, és videokazettám se volt, amire felvegyem. Este lesz a Parfüm - Egy gyilkos története, azt valószínűleg megnézem majd.

2 komment

Címkék: vígjáték dráma háborús


2008.02.15. 23:38 Tévésámán

Mephisto (1981)

Előző bejelentésem sajnos nem lett valósággá, miszerint szerdán az I Woke Up Early The Day I Diedot nézem, mivel ez egyelőre elérhetetlen számomra. Viszont egyre inkább érdekel, mert Ed Wood forgatókönyvéből készült, és Ron Perlman az egyik főszereplő, aki kedvenc férfiszínészeim közé tartozik. Tegnap pedig lusta voltam filmet nézni... De inkább térjünk rá az itt megjelenő első magyar alkotásra, ami nem is akármilyen: Az eddigi egyetlen Oscar-díjas magyar mozgókép (bár, ha akarjuk, idevehetjük A légy c. rajzfilmet is).

Hendrik Höfgen (Klaus Maria Brandauer - bár az imdb Hoefgennek írja, én maradok a magyar leírási módnál) Hamburg színházában játszik. Ha felmegy a színpadra, minden tekintet rá szegeződik, remekül ért a munkájához, elkápráztatja a közönséget. Mindene megvan, ami egy viszonylag jó élethez elég: vezető színész a városában, szép felesége (Krystyna Janda) és egzotikus szeretője (Karin Boyd) van, a valóságban azonban nem nagyon találja a helyét. Gesztusokat tesz a teátrum dívájának irányába, hogy megőrizze biztos sikerét, de szíve mélyén többre vágyik - a fővárosba, Berlinbe. Hamburgban látványosan kigúnyolja, majd el is távolíttatja a társulat egyik fiatal tagját (Cserhalmi György), aki az újonnan szerveződött nemzetiszocialista párt tagja. Az ezek után végbemenő náci hatalomátvétellel nem törődik, mondván ő csak egy színész, mi köze a politikához? Végül felkerül Berlinbe, de láthatjuk még Hamburgban, ahogy egy közismert kommunista színházban többször is fellép. Budapesten forgat, amikor tanácsolják neki, hogy ne menjen vissza, ő azonban nem hallgat senkire. A náci Berlin színpadjain egyre följebb ível a Faust Mephistojával közismertté váló Höfgen pályája, de közben szépen lassan a diktatórikus gépezet propaganda-eszközévé válik...

Nem is tudom mit mondhatnék e filmről. Brandauer nagyon jó benne, ez tény, külön tetszik mikor Mephistoként van a színpadon, a sminkje remek és ahogy eljátssza a Sátánt, fantasztikus. Másik nagyon jó jelenet, mikor olvasópróbát tartanak Cserhalmival és ott civil ruhában ismét megnézhetjük, amit egyszer már láttunk kosztümökben, sminkkel. Cserhalmi figurája egyszer sem játszhatja el Faustot közönség előtt, mert látva a rendszer működését, ellen akar állni neki. Próbálja maga mellé állítani Höfgent, de ő most is elzavarja, mint akkor, mikor a pártot védte. Vagyis Mephisto (a miniszterelnök így nevezi őt) a saját korábbi énjének ellentétévé válik. Túl gyáva a harchoz, ezért behódol, és csak akkor jön rá, hogy valójában a siker meg a csillogás semmit nem ér, amikor már intendánsként másodszor szeretné kiszabadíttatni kommunista barátját, de a miniszterelnök ráüvölt: "Takarodjon innen, maga színész!" Minden ember elhagyja Höfgent, aki mellette állt, nemcsak őt, de Németországot is a hátuk mögött hagyják. Először a felesége, aztán a szeretője; egykori pályatársai pedig sorra tűnnek el. Akiről azt hitte, hogy a pártfogója, valójában semmibe veszi őt. "Mit akarnak tőlem? Én csak egy színész vagyok!" - ezzel a kijelentéssel zárul a film egy nagyon hatásos jelenetben. Höfgen nem hajlandó elfogadni a felelősségét, még szinte a vég kapujában sem. Ez a befejezés, de ki tudja, mi a történet valódi vége...

1982-ben Szabó István ezen alkotása a Legjobb Idegen Nyelvű Film kategóriájában nyerte el Hollywood legrangosabb kitüntetését. Nem szervesen, de mégis folytatásának tekinthető a Redl ezredes, ami a jövő héten lesz az m2-n, de valószínűleg kihagyom.

Nem szokásom azt mondani filmdrámákra, hogy tetszett. Van köztük néhány amiről fenntartás nélkül megállapítható, hogy jó volt, de ez... Mindenképpen elgondolkodtató, miközben nyomasztó dolgokra döbbenti rá a nézőt, viszont mégsem olyan, amit bárkinek tudnék ajánlani. Sokan élveznék, de a többség feltehetően másképp volna vele. Számomra az a mondanivalója, hogy lehetetlenség nem tudomást venni a világról. Lehetetlen életünkből kizárni azokat a dolgokat, amik hidegen hagynak, mert azok ettől még léteznek és egyszer csak a nyakunkba szakadhatnak. A világról alkotott nézeteimet nem változtatta meg, de ha már magyarok vagyunk, akkor csak azért is érdemes megnézni a Mephistot, mert büszkék lehetünk rá!

Pontozás:

imdb: 7.7/10 (2023-ra 0.2-t csökkent.)

port.hu: 7/10 (2023-ra 1-gyel nőtt a pontszáma.)

FilmO: 4.6/5 (Ezt már nem tudom ellenőrizni...)

Szerkesztés: Ez az első mozi, ami pontszám nélkül maradt. Megnézésekor nem tudtam eldönteni, hogy jó vagy nem jó. Semmi rosszat se tudnék rá mondani, de ami az én szempontomból érdekes vagy jó, olyat se. Ezért nem kapott pontot.

2023-as toldás: 15 év után újból megnéztem az első egész estés, Oscar-díjas filmünket. Az eltelt idő alatt jelentős történelmi tudást szedtem fel, valamint megváltozott a szemléletem is, így tulajdonképpen három szemszögből néztem a Mephistot: 1. Miért kapott Oscart? 2. Mit lehet elmondani a történetéről? 3. Milyenek a technikai megoldásai?

Az 1. kérdésre a válasz nem annyira egyszerű. Azt talán mégsem lehet kategorikusan kijelenteni, hogy már 42 éve is olyan szempontok vezényelték a Filmakadémiát, mint most, ám a Saul fiához rendkívül hasonló mivolta korántsem lehet véletlen. Ehhez még hozzájön, hogy a fehér főszereplő férfinak néger szeretője van (érdekes kérdés, hogy vajon tényleg létezhettek-e a ’30-as években fekete német állampolgárok Németországban?), az első negyven percben még a kommunisták szekerét tolja, később segít egy bajba került kommunista barátján, elbújtatja egy zsidó kollégáját és bennem az is felmerült, hogy Bánsági Ildikó karaktere talán leszbikus? De ezek mellett se szabad azt mondani, hogy Szabó István filmje propaganda-darab.

A 2. kérdésre válaszolva a Mephisto lazán összefűzött jelenetek sora, amik bár kiadnak egy lineárisan futó történetet, mégis a legtöbb részletnek csak annyi köze van egymáshoz, hogy mindegyik Hendrik Höfgen körül forog. Ennek ékes példái a „lassú gyorsított felvétel” montázsok, az elsőben Höfgen szerepeit, a másodikban a berlini színház vezetőjének titkárnőjét, a harmadikban az intendáns úr mindennapjait láthatjuk. Ezek az alig egy-másfél perces jelenetek akár éveket is felölelhetnek, egyszerűségükben tökéletesek – ez releváns a 3. kérdésre nézve is. A különböző szekvenciák általában igencsak eltérnek egymástól, ezen felül mindegyik hordoz valamilyen belső ellentmondást. Az első közös rész Juliette-tel például elég sokáig kétségek közt tartja a nézőt: Szeretők vagy diák és tanítvány? Esetleg mindkettő? A furcsa szerelmi aktust se igazán lehet hová tenni, amit megelőz Klaus Maria Brandauer túlerőltetett tánca; ezalatt megtudjuk, hogy Höfgenen még a szeretője is röhög.

A Mephisto ugyanakkor jellemrajz is, egy olyan férfié, aki a való életben meggyőződés nélkül szolgál eszméket; utolsó erejéig küzd a színház-művészetért minden és mindenki ellen; csalfa, egoista, közben jelentéktelen és jellegtelen; aztán egyik pillanatról a másikra első rangú agitátorrá vagy tökéletes Sátánná alakul – a kettő pedig lehet, hogy ugyanaz a szerep. Nincstelen csepűrágóként híres színésznők farvizén jut előre; amíg nincs pénze, addig szívesen lép fel a munkások előtt, a burzsoáziát becsmérlő dalokkal; aztán feleségül vesz egy gazdag nőt és onnantól a legkevésbé se érdekli a melósok sorsa. Ostoba tehénnek nevezi az egyik kollégáját és veszélyes gazembernek a fiatal Cserhalmi György által kitűnően életre keltett másikat, majd, amikor érdeke úgy kívánja, akkor hajbókol az elsőnek, viszont nem hajlandó segíteni a másiknak a pálfordulásában. Mindent megtesz, amit a hatalom akar, miközben fogalma sincs róla, hogy ugyanez a hatalom mit tesz másokkal – még akkor se, mikor a helyzet a közvetlen környezetében élőket (Juliette, Böck, Ulrichs) érinti. Végig szerepeket játszik, amikből egyet se vesz komolyan; az előadása tökéletes, ám egy ponton túl („Takarodjon innen, maga SZÍNÉSZ!”) már hiába próbálkozik bármivel. Mert ahogy a Faust címszereplője az előadásban eladja a lelkét az ördögnek, úgy Höfgen is eladja magát a náciknak… Brandauer pedig valahogy eléri, hogy ezt a rendkívül érdekes, de legkevésbé sem szerethető embert mégsem tudjuk megutálni.

Ez már elvezet minket a 3. kérdéshez. Koltai Lajos első rangú operatőri munkája révén hatásos képeket láthatunk (ismét az ellentétek, pl. a hatalmas horogkereszt alatt zajló finom, nyugodt bál; a tábornok elvonulását váró mozdulatlanul álló „bulizók”; az általunk néha nem látott személyhez beszélő szereplők), amiket elképesztően jól megírt szövegek kísérnek. Annyi olyan mondatot hallottam, amiket mind szerettem volna leírni! Érdemes még megemlíteni a folyton visszatérő tükröket, amiken keresztül a főhös önmagához vagy valaki máshoz beszél, amik ott vannak az öltözőkben meg a női szobákban. Mi mindent jelenthetnek még? Egy másik kiemelkedő részlet a lagziban megjelenő álarcosok körtánca, amiben én a Körhinta legendás jelenetének groteszk mását bírtam felfedezni – itt a vidám háttérzene és az alig pár perce távozott egyenruhás náci tisztek emléke okoz ellentmondást a látszólag felhőtlen szórakozással.

Két kérdés azokhoz, akik már látták ezt: I. A tábornagy/miniszterelnök az Göring lenne? Külsejében is emlékeztet rá, meg egyszer azt mondja, hogy „pilóta-humor”, és Göring az I. VH-ban ász-pilóta volt. II. Vajon az angol újságíró szövegénél miért nincsen felirat? Höfgen bevallottan nem érti ezt a nyelvet és 1981-ben valószínűleg a magyar meg az osztrák közönség nagy része is hozzá hasonló cipőben járt. Ez a felújítás „hibája” lenne?

Az egyetlen dolog, amit fel tudnék hozni cikkem tárgya ellenében, az a befejezés, ami tulajdonképpen nincs. Az utolsó jelenetet többféleképpen lehet értelmezni, ám Szabó István mégsem adja meg nekünk a katarzist. Művészi szempontól ez kifejezetten pozitívum, hiszen nem mond ítéletet Höfgen fejére, ezt meghagyja az adott kor nézőjének – aki viszont talán éppen ezért kicsit átverve érezheti magát, pláne, hogy kis híján három órán át figyelte, hogyan alakul a figura sorsa.

2023-as eszemmel azt mondhatom, ez a mű megérdemelte a nemzetközi elismerést és még ma is élményt nyújt, függetlenül attól, hogy mit gondolunk az egyes politikai irányzatokról, a készítőkről vagy a témáról. Érdemes tehát megnézni, akár többször is! (És ezzel most ellent mondok 15 évvel ezelőtti önmagamnak.)

Szólj hozzá!

Címkék: magyar dráma


2008.02.13. 18:39 Tévésámán

Képek

Az eddig bemutatott két film poszterei és Christina Ricciről egy egészen friss kép.

Szólj hozzá!

Címkék: hírek


2008.02.13. 01:31 Tévésámán

Férj és férj (I Now Pronounce You Chuck & Larry, 2007)

Ismét egy vígjáték a terítéken, és bár a Blades of Glory nem a melegekkel foglalkozik, de valamennyire közel van hozzá és ez már így gyanús lehet egyeseknek, de jómagam nem vagyok meleg, ez puszta véletlen. Múlt héten megnéztem a Dagon c. művet, amely szerintem nagyon félelmetes volt, és egy időre elment a kedvem a horroroktól. Akkor leültem és összeírtam 3 vígjátékot, amit meg akartam nézni, ez volt az első.

Nem emlékszem, hogy ez lett-e a győztes az HBO-listán, amit az előző bejegyzésben említettem, de úgy rémlik, igen. Viszont most se lehetett semmit megtudni, hogy miért is megy hozzá egy heteroszexuális pofa egy másik heteroszexuális pofához. Egyébként szeretem Adam Sandler filmjeit, ez is egy ok, amiért ezt megnéztem, bár annyira nem érdekelt, hogy fizessek érte, pedig bemutatták nálunk, szeptember 6-án.

Most nézem csak, micsoda véletlen, hogy a ma esti tévéműsor egyetlen értékelhető filmjét, a Beverly Hills-i nindzsát (amit azért nem néztem meg, mert már legalább négyszer láttam) ugyanaz a Dennis Dugan rendezte, aki ezt, vagyis amit helyette néztem! Na, de térjünk a lényegre:

Chuck Levine (Adam Sandler) és Larry Valentine (Kevin James) New Yorkban dolgoznak együtt, tűzoltóként. Remek csapatot alkotnak, bár nagyon különböző személyiségük van: Larry évek óta halott feleségét siratja, miközben egyedül neveli kislányát és kisfiát, Chuck pedig falja a nőket. Egy tűzoltás során Larry megmenti Chuckot, aki cserébe felajánlja neki, hogy bármit megtesz cserébe. Nem is kell soká várnia, mert megmentőjének gondjai akadnak az állammal [nem igazán értettem meg hogy mi, a gyerekeivel kapcsolatos, az imdb szerint nem nevezheti meg őket a biztosításának kedvezményezettjeiként (szóval ha meghal, a gyerekei semmit se kapnak)]. Ennek kiküszöbölésére 3 mód van: születés, halál, vagy házasság. Mivel gyereket szülni képtelen, és mivel vígjátékban csak nem lesz valami halál az elején, ezért marad a házasság. Egy újsághír után Larry elhatározza, hogy az egyetlen olyan embert jelöli meg élettársaként, akiben bízik: Chuckot...

Nagyon hasonló az alaphelyzet a Zöldkártya című filmhez, amiben Andie MacDowell és Gérard Depardieu szintén az állam átverésére kötnek papíron házasságot. Talán nem árulok el nagy titkot, ha megmondom, hogy a Férj és férjnek nem ugyanaz a vége, mint a Zöldkártyának:) (már ha látta valaki egyáltalán). Szokásos vígjáték, az elején tele van remek poénokkal, a vége felé pedig a mély mondanivaló jön, aztán a happy end. Kevin James-t eddig csak a Randiguruban láttam, ott nem tett rám nagy benyomást, de itt remekül játszik. Sandler hozza a szokott formáját, és kiemelném Ving Rhames-t, aki nagyon jó a szerepében, bizonyítja színészi sokoldalúságát. És feltűnt a Blades-ben Hector-t alakító Nick Swardson is (ő az, akiről nem tudtam eldönteni, hogy szerepe szerint buzi vagy sem), ráadásul itt ő a főmeleg, érdekes véletlen nem?

Végülis nincs különösebb panaszom rá, a végén, a tárgyalásnál szurkoltam nekik, hogy összejöjjön a dolog, szóval a film elérte a hatását nálam. Viszont mivel a 3/4-étől már alig vannak poénos részek, ezért nem megy kiemelkedő alkotás-számba.

imdb.com felhasználói szerint: 6/10 (8 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 4/5

Holnap valamilyen Christina Ricci-filmet nézek majd meg, valószínűleg az I Woke Up Early The Day I Diedot (jó a magyar címe is, csak nem hangzik olyan jól mint ez:)), majd arról fogok írni. Várható még: Robotzsaru (az eredeti) és a Bud Spencer-Terence Hill páros Szuperhekusokja, meg egy rakás horrorfilm.

Szerkesztés: ja, jó sok horrort mutattunk be:)

1 komment

Címkék: vígjáték


2008.02.12. 01:06 Tévésámán

Blades of Glory (Jégi dicsőségünk, 2007)

Első film, amit leírok. Nem mondanám elemzésnek, a véleményem róla, kb. ilyet fogok írni mindegyikről.

Először is: nem mutatták be nálunk, fogalmam sincs, miért. Nem egy újabb gusztustalan, szexuális és belsőségekkel kapcsolatos poénokra épülő amcsi tucatfilm - lehet éppen ezért? Az HBO 2007 legjobb 10 vígjátékából a 2. lett, meg is értem. Viszont abból, amit a csatorna filmes műsora, a Mozi!Mozi!Mozi! bemutatott belőle, nem derült ki semmi. Például az sem, hogy miért is korcsolyázik egy párban két férfi.

Jimmy MacElroy (Jon Heder) és Chazz Michael Michaels (Will Ferrell) mindketten profi műkorcsolyások, és ki nem állhatják egymást. Bár a filmben nem mutatják, de párbeszédükből kiderül, hogy hol az egyik, hol a másik győzött, de aztán eljön a nap, mikor mindketten elsők lesznek - együtt. Azonban összevesznek az érmen (nem tudom jobban kifejezni, aki megnézi, az látja majd, mi történik) és így elveszik tőlük a győzelmet és életük végéig eltiltják őket a műkorcsolyától. 3 év elteltével mindketten a korizáshoz közeli munkát végeznek, de egyikük sem felel meg új "munkakörében". Egy véletlen folytán összeverekednek, amit a tv is közvetít és Jimmy egykori Edzője (Craig T. Nelson, egyébként a karaktert Coach-nak hívják, ezért a nagybetű), aki nemrég nemet mondott Jimmynek (miután kirúgták az aranyérmes botrány után), most lehetőséget lát a tv-felvételben és eszébe jut az ötlet, ami még senkinek: férfi-férfi műkorcsolyapáros...

Az előző mondatban túl sok lett az információ, de így a legjobb, mert a film gyakorlatilag innen indul. Majdnem minden mozit angolul nézek, mert csak így jutok hozzájuk, ezért néha nem veszem a lapot, de itt amúgy se kell folyamatos komédiázásra számítani. Will Ferrell remekel a szexfüggő macsó szerepében, kedvenc jelenetem, mikor az üzenetrögzítőre beszél. Jon Hederre sem lehet panasz, itt bebizonyítja, milyen remek színész, Jimmynek és Napoleon Dynamite-nak semmi köze egymáshoz:) Valamint a női főszereplő Jenna Fischer is megnyerő alakítást nyújtott.

Gyakorlatilag most, hajnali 1 órakor nem tudok felhozni negatívumot, és még csak először láttam az alkotást, így nincs könnyű dolgom. De ha nagyon muszáj, akkor ott van Hector, Jimmy fanatikus rajongója. Róla számomra homályos maradt, hogy most akkor vajon szerelmes-e Jimmy-be, vagy tényleg ennyire rajong érte (magyarul, hogy homokos a srác vagy hetero), a végén, a stáblistában lévő jelenetet meg például nem is értem mire jó...

Ajánlom megtekintésre bárkinek, szerintem remek volt, bőven nyújtott annyit, amennyit vártam tőle.

imdb.com felhasználói szerint: 6.3/10 (8 év alatt 0.2-t csökkent.)

Szerintem: 5/5

És még meg is lehet nézni újra, mert nem olyan, ami nagyon megmarad az emberben, hogy "hűű, ez micsoda film volt".

Szerkesztés: újranézés után sem veszít semmit az értékéből, ugyanolyan jó másodszor is. Azóta kapott magyar címet, Jégi dicsőségünknek hívják.

Szólj hozzá!

Címkék: sport vígjáték


2008.02.11. 21:49 Tévésámán

Első menet

Kipróbálom én is ezt a blog-bulit.

Már terveztem egy ideje hogy csinálok ilyen oldalt, most belevágok, meglátjuk, hogy sikerül.

Február 11-e van, kedvenc színésznőm, Christina Ricci 28. születésnapja!

Boldog Szülinapot Christina!:)

Nem tudom hogy lehet még videót betenni, de ha rájövök, teszek be rögtön.

Szerkesztés: Ricci kisasszony szülinapja február 12.

Szólj hozzá!

Címkék: hírek


süti beállítások módosítása
Mobil