Régen nem érdekelnek már az élőszereplős szuperhős-mozik, mert mind egy kaptafára mennek. Néha sikerül gólt rúgni velük, máskor viszont felejthető, középszerű alkotások lesznek, és csak nagyon ritka az olyan gyöngyszem, mint a Mystery Men vagy A Sötét Lovag. Aztán az is hozzájárul az érdektelenségemhez, hogy a Marvel-áradatban kb. két éve DC-párti lettem, ám őket se követem vakon, például se Az Igazság Ligáját, se az Aquamant nem néztem meg. Az X-Men az utolsó széria, amiért még tudok rajongani, mert az első trilógiát nagyon szeretem – igaz, a képregények közül egyet se olvastam el, sőt, a rajzfilmhez se volt szerencsém…

Ha belegondolunk, borzalmas mennyiségű X-mozit láthattunk az évek során: A kívülállókat követte az X2, majd Az ellenállás vége; volt három Wolverine-biográfia (Kezdetek: Farkas, Farkas, Logan), plusz adott még az újraindított trilógia, vagyis Az elsők, Az eljövendő múlt napjai és az Apokalipszis. (A wikipedia szerint a két Deadpool is ide tartozik, de engem ez hidegen hagy, szóval nálam cikkem tárgya csak a 10. és nem a 12.). Ezek közül mindegyik teljesítette, amit elvártam, de legjobban talán az első kettő, a Logan és az Apokalipszis tetszett. Úgy terveztem, hogy a Dark Phoenixet moziban nézem meg, de közbejött egy kiadós tüdőgyulladás… Január 12-én viszont debütált az HBO programjában, tehát bepótolhattam a veszteséget – lehet, hogy kár volt erre időt pazarolni?

[Közjáték: Véletlenül belefutottam az HBO szokásos „ebben a hónapban” bemutatójába, és őszintén mondom, hogy szomorú vagyok, amiért már legalább 3 éve a 10 db beharangozott alkotásból jó, ha egy van, ami felkelti a figyelmemet. Már tényleg nem éri meg előfizetni erre a szennyre…]

A történet nagy vonalakban annyi, hogy nem fontos, mi volt az előző epizódban, ez itt most egy új realitás, 1992, ahol Charles Xavier (James McAvoy) különleges alakulata, az X-Men immár az USA hivatalos szuperhős-csapata. Elmennek az űrbe, mert segíteni akarnak egy bajba jutott űrsiklón, és itt Jean Grey (Sophie „Szanszasztárk” Turner/Jonas) magába szippant egy különleges kozmikus energiát (a Főnix-Erőt, amit nem neveznek meg). Ettől megsokszorozódik a hatalma és ledőlnek a fejében a pszi-falak, amiket Charles épített fel. (Azért, hogy elfedje előle gyerekkorának tragédiáját.) Jean elszökik a mutáns-suliból, mert békére vágyik, de mindenütt bajt, pusztítást okoz, ezért a nyomába ered a kormány, a rendőrség, az X-ek (akik meg akarják menteni), Magneto (Michael Fassbender – bosszút akar rajta állni, majd elárulom, miért) és egy csapat űrlény, akik meg akarják kaparintani a Főnix-Erőt (elükön Jessica Chastain). A kérdés már csak az, hogy a világ legveszélyesebb mutánsa vajon miként dönt, ki mellé áll és ki ellen fog harcolni az utolsó, nagy csatában?

Szerintem mindenki látta az eredeti trilógia záródarabját, a The Last Standet, ami kb. ugyanezt a sztorit dolgozza fel. A Sötét Főnix-saga az X-Men-képregények egyik legnépszerűbb vonala, ami az 1976-77-es Főnix-sztorivonalból (az erő megszerzése) és az 1980-as Dark Phoenix-eseményszálból (a hatalom elvesztése meg a bukás) áll össze. Ezt Chris Claremont és John Byrne írták, utóbbi volt a rajzolója, és 2006-ban ezt akarták feldolgozni az említett Az ellenállás végében. Aminek egyik írója az a Simon Kinberg, aki itt egy személyben látta el ugyanezt a munkát, kiegészítve a rendezéssel meg a producerkedéssel. Magyarul cikkem tárgya ennek a pasinak a személyes projektje.

Az érdekesség kedvéért nézzük meg kicsit közelebbről, hogy ki ez a pofa! Simon Kinberg nevéhez számos mozi fűződik, amiken többfajta minőségben dolgozott: kreatív konzultánsként vett részt a rendkívül pocsék Az ébredő Erőben, javításokat eszközölt a szintén megkérdőjelezhető minőségű Charlie angyalai: Teljes gázzal forgatókönyvén, ő írta a nagyot bukott Hipervándort és a jópofa Guy Ritchie-féle Sherlock Holmes-t. Ő volt az, aki saját szkriptjéből kalapálta össze az utolsó Fantasztikus Négyest, miután annak direktora inkább a drogmámort választotta a meló helyett; színészként pedig a Mr. és Mrs. Smith-ben bankárt alakított (ami vicces, tekintve, hogy zsidó). X-Men-ügyileg a The Last Stand után pénzével támogatta Az elsőket, valamint forgatókönyvet szolgáltatott Az eljövendő múlt napjaihoz és az Apokalipszishez is. A magánéletéről annyit érdemes tudni, hogy első feleségétől két fia született, de mára már a gyurcsányi jótanácsot követve lecserélte öregecskedő asszonyát egy jóval fiatalabb félnéger „művésznőre”, aki hamarosan életet ad a harmadik gyerekének. (Akinek így egyszerre lesznek zsidó és néger gyökerei.) Ezek itt tények, és a későbbiekben érdemes emlékezni rájuk, mert a Dark Phoenixben vannak olyan dolgok, amik rögtön logikussá válnak, ha megértjük, hogy ez az ember találta ki őket!

Vissza a filmhez! Ha nincsen az elején a kiírás, miszerint 1992-ben járunk, akkor csak annyi tűnhet fel, hogy senkinél nincsen löködős telefon – ezen kívül semmi se utal arra, hogy a múltban pontosan hol lehetünk. A majdnem 2 órás játékidő első fele egy eseménytelen dráma, ahol a vöröshajú, magas lány összezavarodva menekül a benne lakozó irgalmatlan erő elől, mások meg vagy azért mennek utána, hogy segítsenek neki, vagy ki akarják nyírni. Ugye a 2006-os verzióban a Főnix Jean sötét oldala volt, egy alternatív személyiség, aki ki akar törni, egyfajta Dr. Jekyll és Ms. Hyde; ezúttal viszont a hatalom (ami a képregényekben egy élő valami) csupán adottság, amit nehéz irányítani. Nekem ez a kiindulópontom, mert ahogy korábban utaltam rá, az X-Men-magazinok közül egyet sem olvastam. Éppen ezért attól, hogy valami benne volt már 1980-ban a sztoriban, nekem még nem fog feltétlenül tetszeni.

Az első ilyen dolog a negatív főszereplő kérdése, vagyis ki itt a gonosz? Jean nem tehet arról, ami vele történik, és próbálja uralni a Főnix-Erőt, csak néha belebukik, de közben meg akar védeni másokat önmagától. A készítő úr erősen próbálja antagonizálni Xaviert, aki aztán a végső harc elején elismeri, hogy (mint fehér férfi) ő tehet mindenről – holott mégsem Charles akarja elpusztítani a világot, vagy beleerőltetni Jeanbe a Főnixet. Magneto végülis csak azért van itt, mert király figura, meg hát nélküle nem lehet igazi X-Men-filmet csinálni, de a hű-de-nagy-gonoszsága kb. 5 percig tart, onnantól, hogy be akar menni a házba, odáig, amikor elveszti az eszméletét – utána átáll a jófiúkhoz, mondván „meggondoltam magam”. Marad Jessica Chastain fehér hajjal, akit egyébként a magyarok számára elég vicces módon Vuknak neveznek; és a szokásos űrlény-megszállás-a-2000-es-évekből-klisé-vezére, mert elvesztett bolygóját valamiért éppen a Földön akarja újrateremteni. Pont mint Megatron a Transformers-ben, Őrszem Fővezér a Transformers 3-ban, Zod tábornok Az acélemberben, stb. Tényleg rohadtul unom már az összes élőszereplős szuperhősfilmben megjelenő megszálló űrlényeket… Végülis akkor Vuk és változatos kompániája itt a gonoszok, mert a végén kiderül, hogy amúgy szeretnének mindenkit meggyilkolni, ha lehetséges. Miért? Csak.

Az első 1 óra drámájában van néhány látványosnak szánt jelenet (például amikor a Főnix-Erő megszállja Jeant, az biztos, hogy 3D-ben irtó jól nézhetett ki a nagyvásznon), viszont Higanyszál (Evan Peters) futása harmadszorra már senkit se fog letaglózni, plusz a „nagy tragédia” se fog meghatni egyetlen normális nézőt se. A cselekmény igazán akkor indul be, mikor az említett háznál az X-ek összecsapnak Magnetoval és társaival; bent aztán a két fővezér egyenként alulmarad Jeannel szemben, aki bedől az űrlénynek, ekkor látszólag minden elveszett… Aztán jön az utolsó csata, ahol az átlagemberek feldobják a bakancsot, mire a mutánsok egyesítik erőiket az idegen megszállókkal szemben, majd a vörös lány szembenéz fehér hajú végzetével. Amik pedig most jönnek, azok lelövik a poént, ha ténylegesen érzelmileg kötődsz ezekhez a figurákhoz, amit elképzelhetetlennek tartok…

SZPOJLEREK INNENTŐL

Az X-Men Marvel-képregényen alapszik, de a Fox stúdió még azelőtt vette meg a jogaikat, mielőtt a Marvelt felvásárolta volna a Disney. Azonban 2018-ban a Miki Egeres társaság megába olvasztotta a Foxot is, szóval a mutánsok visszakerültek az eredeti kiadó égisze alá – azonban az egészet a Disney uralja. Ennek igen nyilvánvaló jele, hogy az első kb. fél órában úgy tűnik, a kis Jean hibájából halnak meg a szülei, ezzel tipikusan árvaságra jut (hasonló példák még: Bambi, Simba, Elsa és Anna). De mégsem, mert kiderül, hogy csak az anyja hal meg, az apja meg eldobja őt. (Mellékes, de ugyanez fordítva a mai világban lehetetlen lenne egy amerikai filmnél, mert az nyilván sértené a nőket.)

Ha már nők: A NASA-misszió irányítója nő, az X-eket Mystique (Jennifer Lawrence) vezeti. Utóbbi elég keményen parancsolgat, beszól Charles-nak is, mindent mindenkinél jobban tud. A csúcs az alábbi mondata, amin valószínűleg hangosan felszisszentem volna a moziban: „Amúgy mindig a nők mentik meg a férfiakat, szóval lehetne a csapat X-Women.” (A szinkronban rosszul mondják.) Ez az egy kijelentés magába foglal mindent, amiért az új Mystique-et nem lehet szeretni. Ő már korántsem az a menő, szexi és halálos alakváltó, akit Rebecca Romijn játszott, hanem egy feminista ikon, aki dumálással harcol, csak azért van ott, hogy szidja meg rendre utasítsa a férfiakat. A „nagy tragédia” az ő halála, amit Jean véletlenül okoz, de amúgy nagyon örültem, mikor kiírták ezt a hülye picsát. Egyrészt a fentebb említett okokból, másrészt meg Jennifer Lawrence gyorsan lehullott a hollywoodi magaslatokból és az utóbbi 2-3 évben már kerülik, mint az ótvart. Tehát ki kellett söpörni, viszont Mystique elpatkolása remek alkalom, hogy az őt gyászoló férfiak meg a nevében képzeletbeli kardot ragadó erős nők összefogjanak. (Mellesleg Lawrence neve harmadik a stáblistán, pedig gyorsan eltűnik és keveset szerepel, el is felejted a végére, hogy benne volt.)

Szerencsére (?) itt marad nekünk Ciklon (Alexandra Shipp), aki (félig) fekete és nagyon rövid haja van. Amint az Apokalipszisnél, úgy itt is az első egy órában csak azért van, hogy legyen már egy néger a sok fehér között; kiemelkedő a szópárbaja Bestiával (Nicholas Hoult), akit megpróbál meggyőzni, szerinte ugyanis Jean igenis meggyilkolta Mystique-et, ezt pedig lehet úgy is értelmezni, hogy a fekete a kék haláláért a fehéret okolja, de ezen lépjünk is túl. Mert legalább Shipp kisasszony jól néz ki, sokkal jobban, mint az előző részben, tehát esztétikai szinten sikeresen Halle Berry nyomába lépett. A végén meg beszáll a harcba és jól nyomja a jeges szelet, a villámokat meg mindent, szóval végülis nincs bajom Ciklonnal. (Picit azért az zavaró volt, amikor Küklopsz [Tye „Game Over Player One” Sheridan], a fehér férfi, esdekel neki, hogy menjen velük; de az épp mellette álló Higanyszálra nincs szüksége…] Magneto szupersebes fia egyébként gyorsan (hehe) eltűnik a színről, az űrben lévő futása meg a Jeannel való első összecsapás után már csak kétszer látható: mikor megmondják neki, ne jöjjön, meg a végén övé a második jó poén. Sajnos ez nem vicc, az egész filmben kettő darab nevetésre ingerlő mondat van (1.: „Szomjas.” 2: „Hé, lassabban, fő a biztonság!”), de hát Kinberg úrnak a drámázás mellé ennél több nyilván nem fért oda.

Alapvetően az egész Sötét Főnixre igaz, hogy nincs kiért izgulni, ezek a figurák érdektelenek, ami óriási érdem, tekintve, hogy McAvoy és Fassbender az előző részekben kiemelkedően teljesítettek, és azért a fiatalabbak se szégyenkezhettek. Az Apokalipszis óta eltelt 3 (nekem majdnem 4) év miatt fel se tűnt, hogy nincs jelen Farkas (mivel halott és Hugh Jackman visszalépett a szereptől), Psylocke (Olivia Munn, aki se nem szép, se nem tehetséges), Jubilee (ki is ez?), Kolosszus (Daniel Cudmore, aki elvileg kaszkadőrként mégis benne van) és Moira McTaggert (Rose Byrne – Charles „nője”) se. Az űrlények vezetője eredetileg férfi és az utómunkálatok során az elsőnek választott fajt még kétszer megváltoztatták – mintha ez bárminemű minőségi hanyatlást okozott volna… Kétségtelen azonban, hogy legalább akik meghalnak, azok taszító figurák és szerencsére (ebben a részben legalábbis) halottak maradnak. (De ha kell, hát visszatérnek, mint Palpatine.)

Lássunk pár dolgot, amit már magam fedeztem fel: Mind a három kékbőrű ugyanolyan árnyalatú, holott a régiben Bestia sokkal világosabb volt mint Mystique, Árnyék/Kurt (most Kodi Smit-McPhee) pedig igen sötét, majdnem fekete. Ha már a teleportáló „démonnál” járunk: Az űrbeli részen rajta kívül még ketten mennek át a másik hajóra. Kurt felvesz egy sisakot, a kezén nincs kesztyű, Higanyszálon és Jeanen semmi sincs. De ott nincs oxigén, viszont -70 fok van, tehát az se világos, hogy a vöröske arca miért nem fagy meg? Az X-ek sztorija mindig a másságról szólt (alapvetően talán a homoszexualitásról, de közben Magneto például zsidó), viszont 2020-ban nézve visszatetsző már ez a „kisebbség fontosabb a többségnél”–szemlélet: „Megváltoztattuk a világot, hogy élhessünk benne.” „(…) békét és büszkeséget lelnek abban, hogy mások.” Elhangzik a Főnix-név, de egyébként a civil nevükön szólítják egymást, amit főleg a DC-sorozatokban nagyon utálok. Küklopsz magyar hangja Robin a Tini Titánok, harcra fel!-ből, és egy alkalommal azt mondja: „Szeretlek, Raven.”:) Bestia egy ponton így szól: „Az elsőkből az utolsók.” – Ez előrevetíti, hogy nem lesz több ilyen film?

Mikor Jean elszökik, semmit se visz magával. Ennie, innia csak kell? Nem fázik? A Grey-házhoz kiérkező rendőröket vajon ki a fene hívta? Ugyanis az X-ek ismert arcok, a repülőjük is ismert, és amíg ők odaérnek, nincsen semmi, tehát szerintem valami hülye okból hívták a zsarukat (földrengés?). A jet egyébként nem okoz kisebbfajta szélvihart, a később megjelenő helikopterek igen (mert azok valódiak voltak). A temetési jelenet egyszerre idézi a Watchment és a Hellboy-t. Kiment a fejemből, hogy Jean tudott-e repülni az előző részben vagy sem? A régiben biztosan nem. A szöveg kitalálható, Mozsárágyú szerint mert ismerem a figurákat, én inkább arra tippelek, hogy klisékből építkeztek. Az űrlény alvezér kijelenti, hogy ha Vuk elbukik, akkor elpusztítják a főhősnőt. De mégis milyen módon? Nekik tudniuk kellene, hogy ez nem így megy…

Van három nagyon jó jelenet: Amikor Jean lenyomja Magnetot (Fassbender itt, meg a helikopteres résznél igen meggyőzően erőlködik), mikor Kurt a harc közepébe veti magát (Smit-McPhee több kiemelést érdemelne) és végül az utolsó szcéna, amikor a két vezér leül sakkozni, mint a régi filmekben. Jessica Chastain kitűnő választás volt a földönkívüli szerepére, bár sose kedveltem, itt kifejezetten jó, olyan hűvös, idegen – bár az homályos, hogy miután megszerezte a hatalmat, vajon miért marad emberi alakban? Én a helyében visszaváltoztam volna az igazi formámba (ha a költségvetés engedte volna). A vonatos rész több helyen kisiklik: A helikopteres katona szerintem nyugodtan tüzelhetett volna „az ellenségre”, amint meglátta őket, mert azoknak egyértelműen nem szabadna ott lenniük. A vasúti kocsik fémből vannak, valahogy mégsem vezetik Ciklon villámait… Hasonlóan fura, hogy Magnetonak minek a metrokocsi? Az iskolát átnevezik férfiról nőre (Charles Xavier Iskola – Jean Grey Iskola), ami így van a képregényben, de amint fentebb szóba került, 2020-ban ez egészen máshogy jön ki, mint 40 évvel ezelőtt… A stáblista közepénél egész jó a zene, Evan Peters valamiért előrébb kapott helyet rajta, mint Kodi Smit-McPhee, pedig utóbbi sokkal fontosabb. Semmilyen extra jelenet nincs a végefőcím után, a csapat elvileg feloszlik, Charles elviszi a balhét (valószínűleg kitették a szűrét az USA-ból, meg a saját maga alapította suliból), de mégis kié a felelősség? Miért nem büntetnek meg senkit a pusztításért?

SZPOJLEREK VÉGE

A színészek közül hármat szeretnék kiemelni: Summer Fontanát (a kis Jean), Kota Eberhardtot (a telepata kopasz csaj) és Andrew Stehlint (a „kötélhajút”, aki igazából kopasz). Az első jól alakít, a másik kettő meg Magneto „hadserege”, utóbbi még valamennyire látványos is.

Érdekességek: A folytatást már az Apokalipszis bemutatója előtt három héttel bejelentették – de mi a búbánatnak? Ezek szerint tökmindegy, hogyan teljesít a mozi, lesz új epizód és kész (lásd: Az új mutánsok). Kinberg azt mondta, a Dark Phoenix-saga jelentős részét kihagyta, hogy lezárhassa Az elsőkben elkezdett sztorit (aha…) és jobban Jeanre fókuszálhasson. Ez az első egész estés rendezése. Idézet tőle: Magneto szigete olyan, mint Izrael, „Egy ország, amit a mutánsoknak építettek, egy haza, ahol biztonságban élhetnek és önellátók lehetnek.” Vicces, de a 2006-os adaptációt szintén ez a pofa hozta tető alá, és most előhúzta a „nem sikerült hűnek maradni az eredetihez”-kártyát, majd ezt felmutatva kérte, hadd csinálja meg az egészet újból. Az szintén szóba került, hogy mivel a rajongók, a kritikusok, meg a közönség ugyanúgy elégedetlenek voltak a The Last Standdel, ezért nekik se lenne rossz egy második lehetőség. Simon bácsi felkészülten, utólag megmagyarázta, miszerint „egy Fox-vezető” (akinek neve persze nincs) tolta háttérbe a Dark Phoenix-szálat, és ez se neki, se írótársának, Zak Pennek nem tetszett. Magyarul: „Fiúk, a régit eltoltuk, bár nem én voltam, de itt egy rakás lóvé, csinálok nektek egy másikat, ami sokkal, de sokkal jobb lesz!” És a Disney-s fiúk elhitték neki…

További csaliként belógatta, hogy „olyan merész és radikális” mozit akar csinálni, mint a Logan meg a Deadpool, közben pedig kiterjeszti az X-univerzum határait. (Ebbe belebukott.) Mint nagy lezárást, két részesre tervezték, ami egyben elindította volna az új generáció történetét, a fiatalokét, akik mellékszereplőkként léptek vászonra a korábbi alkotásokban. Kinberg abban látta az Apokalipszis sikertelenségét, hogy a benne ábrázolt világ túl hihetetlen lett (Mégis miként lehetne másképp ábrázolni egy isteni hatalmú lényt, aki az akaratával szó szerint hegyeket mozgat meg?), ezért a Logan meg a ’77-es Csillagok Háborúja „természetes” és „kézzel barkácsolt” látványát akarta megidézni. (Ez egy 99%-ban számítógéppel rajzolt mozgóképnél már eleve hamvába holt ötlet, érthetetlen, miként lehetett ezt az ígéretet komolyan venni.) Aztán a rendező úr kijelentette: „le akarja hozni a Dark Phoenix-sagát a földre”, hogy ne legyen „annyira intergalaktikus”. (Tehát hűek vagyunk, de mégse, mint az Elizabeth Olsenes Godzillánál.) Kikötése szerint azért „űrlények mindenképpen lesznek, mert ez nagyon fontos a képregényben”, de én meg már annyira unom őket…

Az első három film, plusz a First Class elvileg meg nem történté váltak, ezért van az, hogy az utóbbiban szintén látható itteni figurák közül senki se mutatja öregedés jegyeit (pedig 30 év telt el). 1992 a mi világunkban az X-Men-képregények újraindításának éve volt, valamint ekkor vette kezdetét a bevezetőben említett rajzfilm-sorozat. (Talán ez egy utalás a folytatások lehetséges irányára?) Charles Xavier az egyetlen figura, aki az eddigi összes X-filmben látható. Cikkem tárgya az első mutáns-mozi, amiben semmilyen módon nincs benne Farkas. Mystique szintén kimaradt volna, viszont három különböző okot olvastam, hogy Jennifer Lawrence végül miért tért vissza a szerepéhez: 1. Simon Kinberg kedvéért. 2. Azért, nehogy a rajongók megzavarodjanak, amiért egy figura csak úgy eltűnik (a többiek esetében, akik csak úgy eltűntek, a rajongók le vannak szarva). 3. Jennifer akarta, hogy Kinberg rendezze e mozit, és ezért cserébe felajánlotta a visszatérését és ígérte szerint még a maszkot se utasítja majd vissza, pedig nagyon utálja. Hogy ezekből melyik igaz, azt döntsétek el ti! Tye Sheridan izom-ruhát hordott a jelmeze alatt, hogy erőteljesebb felépítésűnek tűnjön, ez az elején elég feltűnő. Vuk szerepét eredetileg a sminkelés nélkül is űrlénynek látszódó Angelina Jolie-nak ajánlották fel, de ő egy készülő és azóta leállított Frankeinstein arája-újra miatt nemet mondott (arra a szerepre tényleg ő kellene, mert már semmi emberi nincs a külsejében). Jessica Chastain, a második számú befutó, az imdb szerint a rendező miatt, a wikipedia szerint a történet, meg az erős női karakterek miatt fogadta el a felkérést. (Az úgymond nagynevű színészek mindig ilyeneket mondanak, ha egy szuperhősös mozit vállalnak el.)

A metrokocsi, amit Magneto felhoz a föld alól, az valódi, és egy darus rendszerrel lökték be az ajtón. Azonban történt egy kis baleset és jóval előrébb csúszott, mint ahogy tervezték, a tető egy részét is lesodorta, azonban Michael Fassbender nem rettent meg, így ezt láthatjuk a végső változatban. A Jean által felemelt helikopter ugyanígy igazi volt, azt is hasonló felfüggesztés tartotta. Sophie Turner mentális betegségeket tanulmányozott a szerephez – semmi se látszik belőle. Xavier kerekesszékének mintázata a skót címert idézi – James McAvoy skót. Az USA-ban csak szimplán Sötét Főnix a cím, az X-Ment csak a nemzetközi piacos változatok viselik. A suli külsejét számítógéppel rajzolták, az az épület a valóságban nincsen. Az X-Jet látszatra egy módosított SR-71 Blackbird. Chris Claremont felbukkan a fehér házi vendégek között, mikor Charles átveszi a díjat. Az utolsó jelenet Párizsban játszódik, A Sötét Lovag: Felemelkedést utánozva (vártam, hogy Jean ott ül majd egy másik asztalnál és bólintanak egymásnak). A kávézót „Öreg cimborák”-nak hívják, az utca neve: Béke utcája. (2019-ben azt állítani, hogy a francia fővárosban béke van?) Magneto ismét eljátssza a puskás trükköt, amit Ian McKellen korában A kívülállókban csinált, ezt lehet a széria kereteként, lezáró aktusként értékelni. A neten körbeugrálják ezt a Dazzler nevű figurát, akinek kb. 25 másodperce van, szövege sincs, mégis mintha ő lett volna az egyik legnagyobb attrakció (a csaj, aki fehér ruhában táncol az erdőben).

Jean pólóján a vérfolt akkor keletkezik, amikor a városban ül egy sikátorban, előtte ugyanis nincs ott. Az űrsikló a fizika törvényeinek ellentmondva teljesen lelassul Küklopsz lövése után – igazából fokozatosan kellene abbahagyni a pörgést, semmiképp sem egyből. Aki ért a zenéhez, annak érdemes hegyeznie a fülét a nyitánynál, az autórádióból ugyanis két olyan szám szól, amik a cselekményhez köthetőek: az egyik Glen Campbelltől a By the Time I Get To Phoenix (szó szerint Amikorra Főnixelni kezdtem), a másik Warren Zevon dala, a Werewolves of London, amit ebben a kontinuitásban talán Bestia inspirált. A képregényben az űrlény faj a Shi’ar, akiket elsőre kihagytak, aztán lecseréltek a Skrullokra, végül őket meg a D’Barik miatt menesztették. A végső megszállók eredetileg azért jönnek, hogy megbosszulják a bolygójuk pusztulását, amit Jean okozott, mikor benne volt a Főnix-Erő. James McAvoy (a szerződésében foglaltak szerint) azt nyilatkozta, hogy „ez a legérzelmesebb X-mozi, amin valaha dolgozott” – ő biztos nem látta a kész művet, vagy szépen fogalmazta meg, miszerint unalmas a drámázás.

Az első verzió végén vagy az űrbe vagy az Egyesült Nemzetek székházába mentek volna, ott zajlott volna a nagy csata, de a tesztvetítéseknél kiderült, hogy a közönség szerint ez pocsék, ezért mindent újraforgattak, asszem a házas rész végétől. A felvételek eredetileg 2017 júniustól októberig tartottak, de ’18-ban újra összehívták a bandát, hogy megcsinálják a friss harmadik felvonást. Az elhúzódó utómunkák oka az volt, hogy össze kellett szedni minden szükséges szereplőt, de mindenkinek volt valami dolga (talán ezért nincs ott Higanyszál a végső nagy buliban). Aztán ide-oda tologatták a bemutató dátumát, mert más filmek is akkor jöttek ki, amik prioritást élveztek (pl. a Fekete Párduc), majd jött a Fox-Disney-egyesülés, és az új gárda alig törődött a marketinggel. Kinberg azt nyilatkozta, rosszat tett, hogy a Bosszúállók: Végjáték után pár héttel mutatták be a munkáját, és a szokásos tíz (!) helyett csak két hónapig reklámozták. (Minek kell majdnem egy éven át nyomni egy filmet? Ja, mert különben senkit se érdekelne?)

A Sötét Főnixnek már a bemutatója se váltott ki pozitív reakciókat. A vágás miatt az űrlények nem látszódtak, így mindenki arra gondolt, megint egy Carrie-vel van dolguk, amikor azt mondják „neeem, más lesz, mint a régi”, aztán tök ugyanaz lett… Idézet a wikipediáról: Scott Mendelson, a Forbes zsurnalisztája azt állította, a trailer unalmas, és az akció meg az effektek helyett egy olyan csapatot állít a középpontba, akiket a közönség az Apokalipszis bevételéből ítélve aligha kedvelt meg. Sajnos igaza lett, de ritka, hogy egy hasonló alkotás nem megy át Paul W.S. Anderson vagy Michael Bay munkásságának gyöngyszemeibe; tehát az se jó, ha túl sok a látványelem, az se, ha túl sok a dráma. Amerikában 8 millióan nézték meg a bemutatót, Kínában viszont 44 millióan – most már békén kéne hagyni Európát ezekkel, inkább egyből a komcsiknak kellene szállítani a hollywoodi szennyet… A bemutató idején internetes források szerint számos filmszínházban tűzriadót csináltak, mert a közönség annyira unta, hogy nem akarták végignézni.

A Dark Phoenix megközelítőleg 200 millió dollárból készült, teljes nemzetközi bevétele 252 millió lett. A wikipedián 120 milliós veszteségről beszélnek, de az inkább 150, vagy talán még több. Ez a teljes sorozat legalacsonyabb bevétele, a kritikusok döntő többsége is utálta – de valamiért tetszett nekik Hans Zimmer teljesen jellegtelen muzsikája… Még pár idézet: William Bibbiani, a The Wrap internetes újságtól azt mondja „(…) ez csak egy csalódást okozó, teljesen átlagos szuperhősös limonádé, aminek ismert a sztorija, érdektelenek a színészei; és bár van benne pár remek akciójelenet, sok lehetőséget hagytak ki benne.” Rodrigo Perez, a The Playlist webes kritikai honlaptól kijelenti: „Felháborító, magyarázkodó párbeszédeivel, varázsütésre változó karakter-motivációival, a készítők szándékai ellenére vicces jeleneteivel és gyakran béna jelmezeivel a Sötét Főnix biztosította magának a helyet a középszerű mozik nagy könyvében.” Simon Kinbergben volt annyi gerinc, hogy vállalta a felelősséget a bukásért (miközben azért láthattuk, igyekezett áthárítani legalább egy részét a Disney-re), ám ez édeskevés. Bár bizonyos, hogy Az új mutánsokat kb. 2 év után végül bemutatják, a Fox-féle X-univerzumnak annyi, több ilyen film nem lesz. Helyette beillesztik őket a Marvel már amúgy is túlzsúfolt világába…

Szerintem elmegy ez a film, de Jean Grey-en kívül aligha fogunk emlékezni bármire belőle a jövőben. Ő a második Apocalypse, menő, csak a köré kerített álmosító dráma, meg a hideg zuhanyként néha a néző arcába fröccsentett politikai korrektség rosszat tesz neki. Ennek ellenére érdekel a következő, aztán ha az nagyon pocsék, nagyon disney-s lesz, akkor hagyom a francba az egészet…

Pontozás:

imdb: 5.7 (az Apokalipszis 6.9-en áll) (1 év alatt 0.1-et esett vissza, elődje megtartotta a pontszámát.)

Szerintem: 4/5 (Még mindig jobb, ha a dráma miatt unom, mint ha a sztori üressége miatt érezném ugyanezt…)

Mocskolódás Hírek:

- Simon Kinbergtől azért nem vonták meg a bizalmat a társai. Következő rendezését így ajánlja az imdb: „nagyon változatos női szereplőgárda”, tehát még egy Ósönsz Akárhány vagy Szellemirtók feminista-verzió. Sajnos ez az úriember pénzeli a most éppen újraforgatás/utómunkálat alatt álló Az új mutánsokat; valamint a készülő X-Force-ot (az X-ek utódai), a Deadpool 3-at (elég lesz már) és egy állítólagos Logan futása-újrát (amiben nyilván egy fekete lesz a főhős, á lá 451 Fahrenheit).

- Csak mellékesen: lesz újra A vad bandából – mintha a pár éve bemutatott A hét mesterlövész érdekelt volna valakit…

- Nicholas Houlttal legközelebb a hetedik (!) Mission Impossible-ben találkozhatunk (lehetetlen küldetésnek nevezik, de mindig összejön, újra, meg újra, meg újra).

- Sophie Turner (akit igazából már Sophie Jonas-nak neveznek, miután hozzáment az egyik Jónás Testvérhez) visszatér a tévék képernyőjére a Survive-sorozattal, amiben ő és egy fekete pali együtt kénytelenek túlélni a jeges pokolban…

- A változatosság gyönyörködtet jegyében Alexandra Shipp pedig az Endless névre hallgató moziban alakítja egy fehér fiú szerelmét.

- Evan Peters valószínűleg mellékszereplőként jelenik meg az I Am Woman életrajzi moziban, ami Helen Reddy-ről szól. Hogy az ki? Nos, a wikipedia szerint „a feminizmus arca”, „feminista ikon”, egyébként pedig popénekesnő a múltból, akinek slágere, a címet adó nóta az úgynevezett második generációs feministák egyik himnuszává vált, miként Gloria Gaynor I Will Survive-ja a melegeknek. Tehát újabb Most Hated Woman in America, mert az ilyenekre óriási szükség van, hogy megismerjük az emberiség valódi hőseit…

- És akkor most jön a záró poén: Jessica Chastain következő mozija, a The Good Nurse egy euthanáziával vádolt ápolónő története lesz – komolyan mondom, ezt szívesen megnézném, mert biztosan jó lesz, és a hölgyet is megfelelő választásnak tartom a szerepre. Sose hittem volna, hogy izgatni fog egy Jessica Chastain-mozi...

Mozsárágyú egyik cikke hamarosan napvilágot lát, ezen a héten pedig talán még megnézek majd valamit. Közben gőzerővel készülök a második könyvem kiadására, akit érdekel, itt tájékozódhat az elsőről!