Ismét egy film, amit sci-fi órán néztünk meg. Ez a harmadik ilyen, előtte volt az itt olvasható Metropolis, valamint a 2001: Űrodüsszeia, amit viszont csak félig láttam, így nem írok róla. A Szárnyas fejvadász is kultmozi, és mint ilyen, általában véve érthetetlen és nem tetszene - de most, másodszori nézésre már hatott rám. Tetszeni mégse tetszett, de hatott rám. A sztori nagyon gyorsan felvázolható, de itt a mögöttes mondanivaló a lényeg:

Vannak a replikánsok, akik szinte teljesen emberek, leszámítva, hogy gyorsabbak, erősebbek, csak 4 évet élnek és gépként gyártották őket. 2019-ben, a selejtes emberekkel, szeméttel és romokkal teli Földön hirtelen megjelenik néhány közülük, ezért a rendőrkapitány megbízza Deckardot (Harrison Ford), aki fejvadász, hogy végezzen velük, mielőtt kitudódna a jelenlétük.

Ridley Scott rendezte, és Ford mellett a kitűnő Rutger Hauer brillíroz. A zenét pedig Vangelis csinálta.

Most jöjjön egy kérdés, azokhoz, akik látták. A játékidő közepén van egy rész, mikor hősünk megtalálja Zhora nyomát. Egy fénykép alapján, amin észreveszi őt, nagyítások után. A kérdésem az, hogy honnan szerezte a fotót? Mert ott vagy nem figyeltem, vagy ez kimaradt a vágásból...

Némi hú-de-értek-hozzá-szöveg: A film noir kategóriába sorolható. Bibliai utalások is találhatók benne, rengeteg kiberpunk elemmel karöltve. Olyan klasszikus kérdések vetődnek fel, mint, hogy tud-e egy gép szeretni? Vagy egyáltalán mikortól válik egy mesterséges intelligencia valami még többé - honnantól ember az ember és meddig az? Többféle értelmezése van, ebben a változatban Scott rengeteg apró jellel utal arra, hogy Deckard bizony nem az, akinek hiszi magát... Érdekességnek még annyit, hogy eredeti vágásában megbukott, Rendezői Változatban viszont kultfilmmé lett. És végül egy megjegyzés: Tyrell halála durva, Pris-é félelmetes, Roy-é pedig megérintő. A tanárnő szerint egyébként Roy halála a filmtörténet legszebb jelenete.

imdb.com felhasználói szerint: 8.2/10  A Top 250-ből a 103. (8 év alatt 0.1-et csökkent.)

Én magam nem adok rá pontszámot, annak idején éjjel és angolul nézve nem nagyon értettem meg, most így másodszorra már jobban rájöttem, mi mit jelent. Nem mondhatom rá, hogy jó, se azt, hogy rossz, ezért maradjon így, ahogy van. Végül egy nagyon figyelemfelkeltő trailer:

     Ringo Starr a főszereplő!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

     Ez a lényeg. Egyébként ez egy prehisztorikus komédia, műanyag dinoszauruszokkal, ősember nyelven. Ami egyébként egészen érthető a film közepétől. A film maga meg egész izgalmas, szintén a közepétől kezdve, és akinek van humora, az még nevetni is fog rajta.

     Mr. Starkey a helyi hülye szerepében tűnik föl eleinte, a neve Atouk. Ő a leggyengébb az ősemberek közt, vele kóstóltatják meg a még ismeretlen kaját, és még nője sincs. Pedig tetszik neki Lana (Barbara Bach), aki viszont a vezér, Tonda (John Matuszak) felesége úgymond. Tonda a negatív szereplő, mert az is kell. Egy nap bizonyos okokból kifolyólag száműzik Atoukot, és ezzel megkezdődik a szerencsesorozata. Találkozik régi haverjával, Larral (Dennis Quaid), sikeresen legyőz egy T-Rexet, maga köré gyűjt egy csomó jófej ősembert, akikkel még jammelni is lehet, nem mellesleg felfedezi például a tüzet is! Csapatában van valaki, aki meg még szereti is őt: ő Tala (Shelley Long). Egyébként érdekes, hogy ő szőke, Lana, a számító liba meg barna, mert általában ez fordítva szokott lenni filmekben. A két rivális fél a film tetőpontjában megküzd egymással. Ennyi a cselekmény.

     De muszáj felsorolnom, hogy milyen nem emberi ellenségei akadnak Atoukéknak. 1. Hatalmas, zöld, nagy szarvú gyíklény, ami kaméleonszerűen forgatja a szemét. 2. Bazinagy szúnyogszerű izé, amiből zöld takony jön ki, ha összenyomják Dennis Quaid fején. 3. Pterodactylus, vagymi. 4. T-Rex, aki egy kis súlyfölösleggel bír. Asszem ennyi, de ezeken vísítva lehet röhögni, annyira gagyik. Majdnem elfelejtettem. Van egy 5. Ő egy kétméteres, "ijesztő" yeti, aki profilból hasonlít kicsit Steve Tylerre.

     A stílusosan Barlangembernek fordított film egész viccesre sikeredett, Ringo tök jól mutat benne, de azért elég egyszer megnézni. Szóval bitliszfanatikusoknak ajánlom.

     Na, ilyen régi trélert fogadjunk, nem tettünk még ki.

      Nem oly régen Tévésámán ismertette saját személyes kedvencét, a Nekem 8-at, most eljött az idő az én legeslegkedvencebb filmemhez. Megszámlálhatatlanul sokszor láttam, néztem már egymagamban, családdal, haverokkal, kívülről tudom, és ha objektív akarok lenni, akkor is leírhatom, hogy a legjobb magyar filmek egyike, ha nem a legjobb. Megunhatatlan, bizonyos fokig manapság is aktuális, a benne szereplő híres mondatok már szállóigék, azok is idézgetnek tehát belőle, akik a hírét se hallották e remekműnek. 10 évig dobozban pihent, már hivatalos megjelenése előtt legendák övezték. Kihagyhatatlan.

     Pelikán József gátőr (Kállai Ferenc) éli világát 1950 környékén. Bölcs és kopasz vezérét tiszteli és szereti, mint mindenki ugyebár, őrzi a gátat a Dunán, egy nap mégis kénytelen örök búcsút venni Dezsőtől (szerk: a disznójától). A feketevágás pedig bűn, és ahogy Dániel Zoltán minisztertől (Fábri Zoltán) megtudjuk, a kommunistákra a törvény százszorosan, ezerszeresen vonatkozik. Tehát Pelikán elvtárs felölti csíkos öltözékét, megbizonyosodik a börtönkoszt hiányosságairól, nyolc gyermeke meg addig űzi az ürgéket a gátnál. Aztán végül kiszabadul, de szabadságát nem sokáig élvezheti, erről Virág elvtárs (Őze Lajos) gondoskodik. A többi meg, ahogy mondani szokták, történelem. Szemtanúi lehetünk a híres "Magyar Narancs" születésének, megtanulhatjuk személyesen Bástya elvtárstól (Both Béla), hogy mily fontos a szerénység, és az is világossá válik majd mindenki előtt, hogy nem is annyira egyszerű dolog vallomást írni. Az "egy napon kérni fogunk magától valamit, Pelikán elvtárs" mondat nem hiába hangzik el olyan gyakran: Pelikánból koronatanú lesz egy bizonyos Dániel Zoltán elleni perben...

     Ajánlatos olyasvalakivel megtekinteni elsőre ezt a filmszatírát, aki élt az ötvenes években, úgy máris érthetőbb lesz, ami először nem tűnik annak. Meg mondjuk az se hátrány, ha a XX. század törijével többé-kevésbé köszönőviszonyban van az ember. De nem ijesztgetek senkit, ez egy nagyon szórakoztató film, isteni színészekkel és nemszínészekkel, merthogy Bacsó Péter úr (akivel egy napon születtem!!!!!!!!) bőven alkalmazott színészi tapasztalatokkal addig nem rendelkező emberkéket a filmben, például Fábri Zoltánt, aki az Isten hozta őrnagy úr! meg a Körhinta rendezője és forgatókönyvírója, hogy csak kettőt említsek a számtalan műve közül.

    Kállai Ferenc és Őze Lajos kettőse fenomenális. Ha meg se szólalnak, csak állnak egy helyben, az már önmagában óriási. Virág elvtárs mindig kissé oldalra dől, szegény gyomorproblémákkal küszködik, nem igazán vehető észre arcán az optimizmusnak akár csak a szikrája sem, Pelikán meg saját elmondása szerint is ideológiailag képzetlen, nem ért máshoz, csak a gátőrzéshez meg az ürgeöntéshez. Az egész lénye ezt sugározza, szóval elhihetjük neki.

     Olyan felejthetetlen jelenetek tették klasszikussá ezt a filmet, mint az ebéd morse-jeles megtudakolása a börtönben, a titkárnő "kurta" szoknyájának kritizálása vagy éppen a mindenkori elhangzása ennek a mondatnak: "A nemzetközi helyzet egyre fokozódik."  Tuti, hogy még 100 év múlva is imádni fogják az emberek. Remélem.

     E jelenet megtekintése után, pedig bizonyára mindenkiben felmerül a gyanú önmaga ellen. :)

    Ez egy igazi, amolyan viccesnek vicces, de azért nem olyan nagy szám típusú vígjáték, amit annak idején megnéztem egymás után hatszor, hétszer. Mindig azt gondoltam, hogy mekkora jó film, és különben viccesnek tényleg az, de a mostani megtekintéskor már inkább Sinkovits Imre kiváló szinkronja miatt tetszett. Meg a hozzá tartozó Jack Palance cigarettás trükkje miatt.

    Tehát '94-ben járunk, amikor még Chevy Chase 0 ősz hajszállal rendelkezett. Ő alakítja Norman Robbersont, a háromgyerekes családapát, aki unalmas életét egy giccses kisvárosban éli. Szomszédságában viszont unalmasnak nem nevezhető mindennapjait éli Osborn (Robert Davi), a régóta körözött bűnöző. Normant pedig egy szép napon megszólítja két rendvédelmi alkalmazott, hogy a törvény nevében ajánlja fel lakhelyét a veszélyes alak megfigyeléséhez és remélhetőleg kézre kerítéséhez. A két zsaru, Jake Stone és Tony Moore (Palance és David Barry Gray) pedig beköltözik, és Robbersonék élete 180 fokos fordulatot vesz. A családfő csillapíthatatlan krimiimádatát próbálja kiélni a városka ártatlan, vagy inkább csak annak hitt lakóin, Stone hadnagyból lassacskán Jake bácsi válik, akire hallgatnak az elkanászodott gyerekek, de mindeközben pár méterrel arrébb bűncselekmény van folyamatban. És a rendőr urak elé bizonyos fajta akadályok gördülnek a feladat megoldása közben. Például egy Norman nevű akadály.

     Álmos hétvégi délutánokra alkalmas vígjáték ez, vagy még esetleg egy Chevy Chase-maratonban tudnám elképzelni, a jobban sikerült filmjei egyikeként. Jack Palance a legjobb az egészben, és Sinkovits művész úr igazán passzol hozzá hangban. A gyerkőcök közül az akkor 8 éves Miko Hughest tudnám megemlíteni, nagyon tündéri vámpírcuccban és brillantinnal. Chevy "Clark Griswold" Chase meg hozza a szokásos formáját, ami jól megy neki.    

     Ha valaki első alkalommal nézi meg, az azért fog röhögni. A vége főcím zenéjét pedig muszáj megosztanom mindenkivel. Itt van, ni! Ja és, még annyit, hogy a Rendőrvicc eséllyel pályázhatna az "Egy filmben legtöbbször elhangzó Kojak szó" díjára.

A videót levették

      Ez a film bizonyíték arra, hogy nem kell mindenáron szétmarcangolt emberi fejeket, meg fröcskölő vért mutogatni a filmvásznon, anélkül is lehet félelmet kelteni. Meg arra, hogy egykoron még jól fordított le filmcímeket sok okos ember kis hazánkban.

     Megjegyzem, azok a bizonyos vagdalkozós horrorfilmek engem soha nem ijesztgettek. Ez viszont annál inkább. Sir Alfred Hitchcock legendás filmjéről van szó. És tutira illetem ezzel a jelzővel, mert Apám, aki évente kábé 2,5 darab filmet néz meg, fél gyerekkoromon keresztül a Madarakról beszélt, szóval valami kell, hogy legyen ebben a filmben, ha még benne is mély nyomokat hagyott. És pár éve végre én is megnézhettem, amiről 10 éven át csak sejtéseim voltak. Nagyon, NAGYON félelmetes mű. Az egészben pedig az a legmókásabb, hogy én gyakorlatilag minden repülni képes lénytől félek. Legközelebb is csak kezelőorvosom és gyógyszerészem jelenlétében nézem meg.

    Az elején egyszerű történet próbálja meggyőzni a nézőt, hogy kellemesen lagymatag 2 órára számíthat. Melanie Daniels (Tippi Hedren) kisasszony kisebb szerelmi háromszögbe keveredik Mitch Brenner ügyvéddel (Rod Taylor) és egy tanítónővel Annie-vel (Suzanne Pleshette). Azért néha bepofátlankodik a vászonra egy ronda madár, és ha netán analfabéták vagyunk, akkor nem is gondolnánk, hogy a címszereplők egyikét láttuk elsuhanni. Szóval lassan, nagyon lassan eljutunk az első hátborzongató jelenethez, aztán megint egy kis kitérő a szereplők magánéletére. Jessica Tandy alakítja az aggódó anyát, aki fia választottját egészen addig kétkedéssel fogadja, mígnem ezek a undorító dögök meg nem változtatják a véleményét. Ő kifejezetten ijesztően van kisminkelve, engem Frankenstein menyasszonyára emlékeztet. Antonio Banderas anyósa meg aranyszőke, jókedvű, kissé idegesítően bájos. Mindketten hátrányukra változnak meg a film végére, ezt azért elárulom.

   Tehát kis szünetekkel továbbra is fenntartja a feszültséget a Mester, a vendéglőbeli jelenetnél a néző már úgy érezheti, hogy most azonnal kiviharzik a moziból/lekapcsolja a videjót. De ez totál lehetetlenség, mert egy azon időben a szegény mezei mozirajongó kővé is van dermedve, így nem érhető el a távkapcs. De persze kizárt, hogy bárki valóban le is állítsa ezt a filmet. Mert a lényeg még ekkor hátra van. És Sir Alfred nem hagy nyugtot senkinek a legeslegutolsó másodpercben sem, mert akkor szembesülünk az uccsó képkockával, ami egy olyan állapotot sejtet, ami már nem csak a szerencsétlen madárfób emberek rémálma lenne, hanem minden épeszű emberé. És ez még csak nem is az eredeti záró elképzelés lett volna, annál sokkal ijesztőbbet terveztek a készítők, csak nem volt kivitelezhető.

     Két jelenetet mindenképp meg kell említenem, mindkettő fenomenális és a filmtörténelem meghatározó darabkája. Az egyik, amikor Melanie háta mögött a mászókán megjelenik egy madár, majd megint csak nagyon lassan követi őt egyenként nagyon sok. A másikban stílszerűen madártávlatból látjuk a káosz uralta várost, és megpillantunk először megint csak egy varjúféleséget a szemünk előtt, majd... úúúú, ijesztő.

     Annyi biztos, hogy pár napig egy Nils Holgersson részt se merek majd megtekinteni. Ha viszont még van, aki nem látta a Madarakat, az nézze meg, mert kihagyhatatlan.

     Az imdb-n 4.7-et kapott. (Ami azóta 5.5-re változott!) Ennél nagyobb baromság kevés van, kérem. Mert ez totál 10-es film. Kezdésnek ennyit.

     Rendező és társíró: Gene Wilder, ebből már lehet sejteni egyet s mást. Nyilván valami irtó nagy hülyeségre számít az egyszeri néző, amin lehet nevetni. Nos ez mind igaz, százszorosan is. És mindemellett üdítő látvány az összes, és tényleg az összes színész játéka.

     Larry Abbott (Wilder úr) és Vickie Pearle (Gilda Radner) jelen film két főszereplője. Esküvő előtt állnak, sikeres színészek, boldogok, szóval minden oké. A férjjelölt apró hibája, hogy irdatlan félelem gyötri úgy általában. Azért ez nem akadályozza meg őket, abban, hogy elutazzanak egy családi összeröffenésre Larry nagynénjének, Kate néninek (Dom DeLuise) ódon kastélyába. És itt szembesül az ifjú ara azzal, hogy leendő rokonai gyakorlatilag egytől egyig gyagyák. (Egyesekre erősebb melléknevek illenének.) És a házban különösen félelmetes dolgok történnek, mindez persze csak Dr. Paul (Paul L. Smith), az egyik nagybácsi műve, hogy kigyógyítsa Lórit a félősségéből. Illetve így tűnik. Vajon mindenki az, akinek mondja magát, és lehetséges-e, hogy valaki a több évtizede ismert rokonait mégsem ismerné? Bármi megtörténhet...

     Ott föntebb nem írtam félre, tényleg Dom DeLuise alakítja Kate nénit, és tökéletesen. Annak a változatnak, amit most néztem, irgalmatlanul béna a szinkronja. Enyhe kifejezés. Na, szóval, az eredeti magyar hangja Kate-nek Gálvölgyi János, és ha lehet, ő még emelt is így a minőségen. Minden kicsi mozdulatával, tekintetével beleéli magát a szerepbe Dom DeLuise, egyszerűen felejthetetlen a játéka, pedig nem is szerepel olyan sokat. Gilda Radnerrel eljárt táncuk a film egyik legjobb jelenete. A részeges inast alakító Bryan Pringle-t, a misztikus varázsló, Montego szerepében feltűnő Jim Cartert, meg természetesen a direktor úr minden tevékenységét emelném ki. Zseniális komédia lett a vége. A zene isteni, a látványvilág egyszerre hátborzongató és oltári nevetséges, a farkasember (hoppá, elszóltam magam) engem Chewbacca haverra emlékeztet, de így van ez jól. Minden együtt van a remek szórakozáshoz.

     Itt alant pedig mindenki ízelítőt kaphat a bájos Kate néniből. És már ez a kétpercnyi kis izé több mint 4.7. A videót levették, de a pontszámot 0.8-cal megemelték!

A nagy sikert aratott X-Men folytatásában a jó mutánsok szövetkeznek a gonoszokkal (jelen pillanatban ketten vannak) és így veszik fel a harcot a közös ellenség, Stryker (Brian Cox) ellen.

Kezdjük azzal, ami NEM tetszett benne. Az első, hogy Mystique (Rebecca Romijn) egyszer normális hanggal, egyszer olyan rovarszerűvel rendelkezik - persze tudja változtatni a hangját, de ez akkor is hülyeség, mert mi értelme? Ezen kívül fura, hogy van rajta ruha, mikor átváltozik, és Farkas egy alkalommal majdnem lehúzza a pólóját - de akkor az a bőre! Meg honnan tudja, hogy hogy néz ki Stryker, mikor nem is látta még? De a legdurvább, hogy miként lemásolni a titkárnő tenyerének az erezetét? Na, de ezek csak kis hülyeségek. Igazán más nincs, de pl. eszembe jutott, hogy X professzor tudná magát lebegtetni, ha akarná, a végén mégis cipelni kell. 

Mi az, ami tetszett? Ian McKellen Magnetoja fantasztikus, lejátszik mindenkit, a legjobb jelenet, mikor dzsinnszerű pozícióban repül a börtönéből az őrök felé és a két kis fémgömb körötte kering. (Most jut eszembe, hogy Magneto a Föld mágneses mezejének manipulálásával repül. Akkor hogyhogy a zárkában nem tud repkedni?) És az utolsó két jelenet, az elnök beszéde és a legvégső, na az a kettő óriási. Lenyűgöző. És persze ne feledkezzünk meg a gyönyörű Anna Paquinről vagy Alan Cumming vicces és nagyon élethű Árnyékjáról se.

Utólagos szerkesztés: Mystique találkozik Strykerrel a Fehér Házban, Kelly szenátorként, plusz a képességei ilyenek, ebbe nem lehet belekötni. De mondjuk poén, hogy az első részben a helikopteren elteszi Kelly mobilját a belső zsebébe, aztán átalakul - a telefon akkor hová kerül vajon?:D A jó professzor meg elég erős sokkos állapotban van, szóval még a nagyon alapvető "trükkjeit" se tudja használni, nem hogy lebegtetni magát. Magneto meg hová repüljön, mikor be van zárva és ráadásul biztosan kapna egy párat az őreitől ha megpróbálná... Az utolsó jelenet mindent visz, az egyik legjobb filmbefejezés, amit valaha láttam!

Összesítés: A 3 X-Men filmből a leggyengébb talán. Az első történetben és gonoszokban jobb, a harmadik pedig látványban és felhajtásban körözi le. De az említett 3 jelenet miatt már érdemes megnézni, akár többször is.

imdb.com felhasználói szerint: 7.5/10 (8 év alatt 0.3-at csökkent.)

Szerintem: 5/5 (Ha a többi X-film is legalább 5-öt kap, akkor senki se lepődjön meg!)

Mostanában hamarabb elfáradok, meg annyira már nem is érdekelnek a filmek, így kevesebbet nézek belőlük. Időm sincs, meg most itt a vizsgaidőszak is... Azért majd jövök! Befejezésül pedig egy, az első rész végső jelenetét is felhasználó trailer: Már levették.

Két évvel A Múmia sikere után Stephen Sommers rendező úr ledirigálta Rick (Bredan Fraser) és Evey (Rachel Weisz) második kalandját az élőholt Imhoteppel (Arnold Vosloo). Az előző részből ismert páros és kisfiuk (Freddie Boath), meg a vicces angol testvér, Jonathan (John Hannah), kiegészülve a mágus Ardeth Bay-jel (Oded Fehr) ezúttal ismét szembenéz a Múmiával és annak szerelmével (Patricia Velasquez), az őket támogató főpappal (Alun Armstrong) és embereivel. Valamint fölbukkan egy közös ellenség, Sommers másik kreatúrája, a Skorpiókirály (Dwayne "The Rock" Johnson).

Bővebben a sztoriról: A Múmiát felélesztik és a gyereket elrabolják a rosszfiúk (meg a rosszlány:)), apucinak és anyucinak 1 hetük van, hogy megtalálják és megmentsék. Különben egy mágikus karkötő megöli. Utána pedig szembe kell nézniük a Skorpiókirállyal, megmenteni őt Imhoteptől, de azért kinyírni utána, végül minden egyéb újrafeltámadt/újrafeltámasztott embert is ki kell csinálni, és mindezt azelőtt, mielőtt Anubisz legyőzhetetlen serege a földdel tenné egyenlővé a világot....

Fincsi, mi? Sokadszorra látom és így már nem igazán vicces, viszont még mindig nem unom, remekül elszórakoztat egy darabig. Két dolog van, amit mindenképpen meg kell kérdeznem, ezeket elsősorban az alkotóknak kéne megválaszolniuk. Az első: Mikor Imhotep felélesztése zajlik, Ardeth és Rick mért nem lövik le egyszerűen a főpapot, amíg az ott kántál és mért nem akadályozzák meg ezzel a Múmia visszatérését? Persze, talán a pap nélkül is befejeznék a szertartást, de ha közben lőnek rájuk, akkor biztosan nem tudnák, szóval ezzel minimum késleltethették volna az egészet... A másik, ami miatt gagyi lesz az egész film: maga a Skorpiókirály... Az egy dolog, hogy The Rock nem a világ legjobb színészei közé tartozik. De az, hogy idetolnak a képembe egy, az ő arcával és felsőtestével rendelkező, négy ollós, kurvanagy skorpiót, ami nemcsak hihetetlenül rajzoltnak és ocsmánynak néz ki, de még tehetetlen is?! Ezt most komolyan, hogy képzelték? Ez a mozi állítom, hogy csak azért nem bukott óriásit, mert ez a borzasztóan béna CGI-izé csak a legvégén jön elő...

Ettől a két dologtól függetlenül nekem tetszik, jó kis hétvégi popcorn-film, amit minden évben szívesen nézek meg.

imdb.com felhasználói szerint: 6.3/10 (8 év alatt 0.2-t növekedett.)

Szerintem: 5/5 (Nincs szívem levonni a skorpió miatt:))

Az első részt bizonyos szempontból jobbnak, másikból rosszabbnak tartom ennél, de azt sokkal kevesebbszer láttam és sose tudom megnézni, amikor adják. A harmadik részhez még nem volt szerencsém (dehogynem), de mivel sem az itt, följebb látható hölgy, sem az alatta látható kopasz úr nem szerepel benne, ezek után nem tud érdekelni... Viszont találtam az imdbn egy érdekes dolgot, miszerint létezik a Revenge of the Mummy: The Ride című rövidfilm, ami az első és a második rész forgatásain készült, és állítólag nagyon jó. Szívesen megnézném, de sajnos elérhetetlen...

Megjegyzés: Ha most, a jelenlegi technikával felújítanák ezt a mozit és újraalkotnák a Skorpiókirályt, akkor jelentősen megnőne az élvezeti értéke! Éppen ebben az évben van a kiadásának 15. évfordulója, szóval még aktuális is lenne!

Ja, és meg kell nézni a Rémségek könyve 2-t, mert az valami annyira nagy szar, hogy mindenkinek látnia kéne:D Én megtekintem majd, a félénél lekapcsoltam, egyéb okokból, de újra nekifutok legközelebb:) Itt pedig egy vicces összevágott videó, avagy A Múmia 60 másodpercben tér vissza: 

     Egyáltalán nem szégyellem, és bevallom, hogy ez gyermekkorom egyik meghatározó mozija. Hogy miért, az még most is rejtély számomra. Mert most már kábé tizedszerre láttam, és rég rájöttem, hogy ez valójában egy béna film, de mit tegyek, mindig nevetek rajta, sőt, a fodrászszalonos jelenetnél leesek a székről a röhögéstől. Ne tessék elítélni!

     Mondhatnék rá egy menő kifejezést, hogy ródmúvi, és akkor már kedvet is csináltam hozzá remélhetőleg. Tényleg lehet rá mondani, de semmilyen mély, filozófiai tartalmat ne tessék várni az autó utasaitól a film végére. Az utasok ugyanis a következők: ideges apuka, Daniel (David Paymer), két gyermeke, akik a kamaszkor elején, illetve legközepén járnak, a szomszéd gyermekei, vagyis egy belassult kislány és dögös nővérkéje, meg egy gyereknek nevezett lény, aki búvárszemüveget és hajlekötőt visel. És totál idióta. A konfliktus pedig akkor kezdődik, amikor őket túszul ejti egy ügyefogyott vidámparktulajdonos, Franklin (Tom Arnold). És a film csak abból áll, hogy a túszejtő átfurikázik a városon, nyomában a szintén bekattant rendfenntartó szervekkel, és összehaverkodik túszaival. És, ahogy az lenni szokott, a végén mindenki, kivéve Franklin édesanyja, előnyére változik, és hepiend.

     De hát akkor mégis miért érdemes megnézni? Megint csak azt tudnám leírni, hogy aki jóval kevesebbnek érzi magát, mint amennyi a személyijében szerepel, mint életkor, az nézze meg, és szerintem jókat fog nevetni. Ez még olyan film, aminek a szinkronjára is azt lehet mondani, hogy jó, a mellékszereplők (is) csodálatosan elcseszett figurák, azért azt mégsem írom le, hogy Oscar-díjas alakításokat láthatunk, de felüdülés ilyen filmeket nézni álmos, őszi vasárnapokon. Erre őrjöngenek a gyerekek a kocsiban: Ramonesék tán legismertebb nótája. Pámpámpápápápápámpámpám I wanna be sedateeeeeeeeeeeeeed!!!!!!

     Első és legfontosabb közölnivalóm: Rowan Atkinson velem egy napon született. Ezért már szeretem, mindig úgy tekintettem rá, mintha a tesóm lenne. Én már csak ilyen bolond vagyok. Tehát nem tudok túl elfogulatlan lenni vele szemben. Ez a film meg egyik hozzám hasonló bolondnak sem fog csalódást okozni.

     Úgy alakulnak a körülmények, hogy Anglia minden valamire használható titkosügynöke elhalálozik. Vagyis a címszereplő a kivétel, de ő a "valamire használható"-kategóriába nem besorolható. De csak ő maradt, ezért a küldetést neki kell teljesítenie. Vagyis meg kell védenie a koronaékszereket. Mintha az olyan egyszerű lenne! De természetesen Mr. English teljesíti kötelességét, mármint becsülettel próbálkozik, akadnak segítői (Natalie Imbruglia és Ben Miller), meg egy gonosz francia ellenlábasa, a zseniális John Malkovich személyében.

      Akinek a Mr. Bean produkciók tetszettek - egyáltalán van, akinek nem????? -, annak ez is tetszeni fog. Ez nem egy béna film, szóval nem olyan baromság, ami csak lehúzza a hasonló filmeket. Atkinson haverom egy isteni színész, igazi zseni. A tükör előtti Abba-szám éneklés koronázatlan királya. Minden apró mozzanata a filmnek tőle lesz állati vicces. Nélküle nem lenne jó, de még akkor is ott van Malkovich úr, aki nyilván tökjó francia akcentussal beszél a szinkronizálatlan filmben. És akit szintén lehet nem imádni? A miniszterelnök szerepében felfedezhetjük Kevin McNally-t, aki egy bizonyos Mr. Gibbs-et alakított egy bizonyos Karib-tenger kalózai című filmben. A Pegasust alakító Tim Pigott-Smith pedig a V, mint Vérbosszúból lehet ismerős.

     Lehet, sőt biztos, hogy néhol hajaz a Csupasz Pisztoly-filmekre, de ettől nekem csak még jobban tetszik a Johnny English. Akárhogy gondolkodom, most nem jut eszembe semmi, ami nem tetszett volna benne. Bár nehezen gondolkodik az ember sörivás után. Egy szó, mint száz, meg kell nézni. Mindenkit előre figyelmeztettem, hogy nem leszek objektív, és be is tartottam a szavam. Meg legalább, most már tudjátok, mikor van a szülinapom, lehet nekem küldeni ajándékot. A filmbéli Aston Martin DBT Vintage jó is lesz. Köszönöm.

     Aki szeretné megtudni, miként válhat harci fegyver egy lapátból, esetleg arra keresi a választ, hogy állhat Geoffrey Rush úrnak az aranyszínű műköröm, vagy aki még mindig hajlandó olyan filmeket megtekinteni, aminek főszereplője Ben Stiller, akkor ez a neki való film. Meg vicces is.

     Bajnokváros polgáraira sajnos sötét és Elképesztő Kapitány-mentes jövő vár, merthogy az eszelős Casanova Frankenstein (Geoffrey Rush) kiszabadul a diliházból - mármint a Kapitány (Greg Kinnear) így intézi, bizonyos érdekei így vezérlik -, és célja a város megsemmisítése. Ami majdnem sikerül is neki. De 7 "szuperhős" végülis megakadályozza CF-t tervének végrehajtásában. Ha a nevüket most itt leírnám, valószínűleg el is menne mindenki kedve a film megnézésétől, szóval ezt most nem teszem:). A lényeg, hogy ők egytől egyig jó ügy érdekében cselekednek. És gyakorlatilag ezzel le is tudhatjuk pozitív tulajdonságaik felsorolását.

     Összességében unalmas filmnek tűnik már így harmadszorra, de ez az elborult humor nagyon illik a szereplőkhöz, lehet röhögni, meg aztán Tom Waits is feltűnik egy kisebb szerepben. Személyes kedvencem, a Nemjó Maffia tagjai közt pedig felfedezhetjük a mai siralmas zenei paletta egyik nem siralmas formációjának, a Gnarls Barkley-nak énekesét is.

     A részletekben rejlik a film "szépsége". A szuperhős meghallgatáson feltűnik a Palacsintasütő, a Ceruzafejű és gyermeke a kis Ceruzafejű. Az egyik fontos szereplő egy lélekkel rendelkező tekegolyó, és lépten-nyomon BeeGees meg hasonló marhaságok szólnak.

     És mondom, ilyen nevet kitalálni, hogy Nemjó Maffia... Isteni. A mű maga azért isteninek nem nevezhető, de tuti jelmeztippeket találunk benne például. Meg tényleg vicces.

(Szerkesztés: Angolul The Fatal Missionnek, magyarul Végzetes küldetésnek is nevezik.)

Tegnap leültem este tízkor megnézni ezt, mert azt hittem, hogy ez az a bizonyos folytatás, amiben Lee Marvin utoljára szerepelt. Ebben a tekintetben csalódás volt a film, mert az egyel ezelőtti az - ugyanis a Piszkos tizenkettő eddig négyszer állt össze (a '67-es eredeti után még három folytatás készült ezzel együtt, mindegyik tvre, viszont 2010-ben az imdb szerint ismét forgatnak ezen a címen egy mozit). Na, de térjünk is rá erre a velem egyidős részre, ami a sorban a harmadik:

Wright őrnagy (Telly Savalas) megbízást kap Worden tábornoktól (az elmaradhatatlan nagy öreg, Ernest Borgnine), hogy állítsa össze a piszkos tizenkettőt. A feladat ezúttal egy franciaországi apátság megsemmisítése és hat tudós kimentése.

Az első fél órát egy az egyben az első részből emelték át. Mind a kiválogatás, mind a kiképzés szinte ugyanaz. Az igazi különbség abban mutatkozik meg, hogy "hőseinknek" ezúttal vízen kell utazniuk, valamint a feladat bonyolódik, mert nemcsak a tudósokat, de a feleségeiket és néhány gyermeket is ki kell szabadítani - valamint megismétlődik a "beöltözünk-nácinak-és-elvisszük-az-ellenségtől-hemzsegő-kastélyból-a-legfontosabb-túszokat" is. Volt benne egy fura szinkronizálási hiba, amikor is három mondat kétszer hangzik el, de úgy, hogy a beszélőket csak a második alkalommal láthatjuk.

Összesítésben: Mint folytatás, nem igazán jó. Annak ellenére, hogy ez már a harmadik, még mindig az elsőt másolják. Mint tv-film, egész jó, mert bár nem annyira izgi, de mégse unalmas. Tehát a lényeg a lényeg: egyszer meg lehet nézni, de többször ne - azért engem érdekel a másik két epizód is...

imdb.com felhasználói szerint: 5.2/10

Szerintem: 3/5

A napokban elhunyt Tunyogi Péter, a P. Mobil, a Tunyogi Rock Band és a Mobil Mánia frontembere. Béke poraira! Itt pedig a film talán legdurvább jelenete látható (sajnos kicsit sötét a kép), amikor is négy katonát a biztos halálba küldenek: Sajnos a videót levették.

Most megint sikerült összeszednem valami vírust, úgyhogy lehet, hogy többet leszek itthon és több filmet nézek. Tegnap éjjel másodszor láttam ezt, elsőre anno a moziban volt szerencsém hozzá. Akkor nagyon tetszett, de így, most, második megtekintésre már nem nagyon...

Mark Steven Johnson, aki pár jó film írója volt, gondolt egyet és összefogott Nicholas Cage-dzsel, hogy életre hívják mindkettejük nagy kedvenc képregényhősét, a Szellemlovast. Végy egy fasza, démoni hőst, egy jó nőt meg egy színészlegendát (Peter Fonda) és ebből már tudsz csinálni valami jót. HA nem csak az a lényeg, hogy valami hú-de-látványos legyen. Mert akkor hiába minden, nem lesz jó a filmünk...

Johnny Blaze (fiatalon Matt Long, öregebb korában a már említett Cage) eladja a lelkét az Ördögnek (Fonda), hogy megmentse tüdőrákos apját a haláltól. A papa azonban még aznap este távozik az élők sorából egy balesetben, amit Mephistoles intéz... A paktum és apja halála miatt Johnny elhagyja kedvesét, Roxanne-t (Raquel Alessi - fiatalon, Eva Mendes - idősebben. Egyébként a két színésznő nagyon hasonlít egymásra.), és chopperén elszáguld a hírnév felé. Ugyanis a Pokol Ura ezek után vigyáz rá - nem halhat meg, így csupa őrült, lehetetlen kaszkadőrmutatványt képes csinálni. Egy nap pedig a Gonosz ismét eljön, hogy elindítsa Blaze-t a végzete felé. Ő lesz a Lovas, aki a Sátán fejvadásza és a Pokolból megszökött démonokat kell visszaküldenie oda - elsőnek Blackheartot (Wes Bentley), Mephistoles fiát...

4 hiteles karakter van: maga a Lovas (nem mint Blaze, hanem átváltozva), a Gonosz (Fonda miatt már érdemes megnézni), a 3 kisebb démon közül a szél erejét használó Abigor (Mathew Wilkinson), és a Sírásót játszó nagyszerű Sam Elliot. Az emberek elnagyoltak, a sztoriban sok kis hülyeség van, a harcok jelentős része gagyi, bár látványos. A film ereje azt hiszem a lenyűgözésben rejlik. Amikor elsőre néztem, sikerült magával ragadnia, de az újranézés során már feltűntek a béna dolgok benne. Sokat ragozhatnám, de végülis a lényeg az, hogy egynél több nézést nem érdemel, de az az egy majd lenyűgözi a nézőt.

imdb.com felhasználói szerint: 5.3/10 (8 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 3/5

Az ilyen mozik megtekintése után egyre jobban várom a Watchment... Azt hiszem ma este pihenni fogok, szóval nem tudom, mikor jelentkezek újra. Ja és aki nem volt a múlt keddi QUEEN koncerten, az bánthatja:) Itt következzen egy trailer, ami egész jó, és okos módon még az átváltozást se mutatják be:

Ha egy film 7.5-öt kap az imdbn, az jelent valamit. [Szerkesztés: Még a 7.2 is.] Ennek ellenére, valamint annak, amit majd lent, a trailerben is láthattok, hogy mennyi díjat nyert, Magyarhonban csak 2 helyről lehetett erről értesülni. A már megszűnt, nagyszerű Fangoria magazinból, vagy a Holdfénytől, akik kétféle figurát árultak belőle, és ezek egyike felkelthette a figyelmedet. De mivel a Fango már nincs, a Holdfényt meg viszonylag kevesen nézegetik (aki nem tudja miről van szó, azzal semmi baj nincs, sőt:)), ezért itthon erről a műről senki se tudhat semmit. Még azt se, hogy kiadták-e dvdn. A lényeg az, hogy ide szinte csak a szemét jut el. Hájszkúlmjúzikel, nyálas vígjátékok meg undorító tinifilmek, ez kell a népnek... [Manapság meg még szuperhősök és az éhezők labirintusának kiválasztottai...]

Szóval én mindkét helyen találkoztam ezzel a filmmel és nagyon kíváncsi lettem rá. Már jó régen meg akartam nézni, és mivel végülis Halloween a horror ideje, ezért úgy gondoltam, inkább ezt választom (horror-vígjáték), mint valami másik borzongatóst, plusz ez lejött egy nap alatt:P Valami könnyed kis belezésre számítottam - hát ez nem az.

Meglepődnétek ha azt mondanám, Elvis él? De, tényleg. Csak épp Sebastian Haff álnéven, egy texas-i nyugdíjasotthonban. Szóval Elvis (Bruce Campbell - óriási) öreg, unalmas napjait tengeti, mert anno életet cserélt egy imitátorával. Semmi öröme nincs már, még a farka se áll már fel - plusz van rajta egy daganat is. Az idősek otthonában, ahol lakik, sorba halnak meg a lakók. Hősünket csak egy sorstársa érti meg, ő nem más, mint Jack (Ossie Davis), akiről pedig kiderül, hogy maga John Fitzgerald Kennedy elnök, csak éppen négerré operálva, homokkal az agyában - ugyanis ő meg túlélte a dallas-i merényletet. A két öregfiú pedig hamarosan szembesül a ténnyel, miszerint a lakók számát egy cowboyruhás múmia ritkítja. A Mud Creeki Idősek Otthonának sorsa a Király és az Elnök Úr kezében van... 

A két főhős és a gonosz is nagyon abszurd, de mégis az egész annyira hihető. Teljes mértékben elfogadjuk, hogy Elvis Elvis, hogy JFK él, és hogy a múmia graffitizik. Bruce Campbell irtó jó. Ossie Davis megnyerő alakítást nyújt, a Kennedy-dologtól elvonatkoztatva a Szomszéd nőjebeli Chuckhoz hasonló melegszívű öregurat játszik. A megvalósítás tetszetős, bár a szkarabeuszon nagyon látszik, hogy bábú - én azért megijedtem tőle. Kellően izgalmas, a hangulat megfogja az embert, de mégis valami hiányzik. Hiába a fenomenális színészi játék, a poénok, de a vége nem jó és valahogy az egész annyira rövid. Gyakorlatilag a rocklegenda emlékezésén és a végső csatán túl semmi érdekes nem történik. Azért mégse akarom lehúzni, de nekem nem tetszett.

imdb.com felhasználói szerint: 7.2/10 (8 év alatt 0.3-at csökkent.)

Szerintem: 4/5

Ma este vagy Szellemlovas, vagy Carter edző - meglátjuk, melyikre esik a választás. (Az előbbi nyert.) Itt pedig jön egy trailer:

Amit sajnos levettek.

     Épp semmi dolgom nem volt (vagyis most hazudtam, de mindegy), ezért megnéztem a már-már kultikus mű folytatását. Természetesen nem először, meg valószínűleg nem is utoljára, mert röhögni lehet rajta. Más lényeges jellemzője nincs, de ez ölég is.

    Az első résznél azért lényegesen unalmasabb ez, de nem is a történet a fontos, hanem Lali, Gaben, legnagyobb kedvencem Csoki haver, Cingár, Róka meg KirálySanyi tevékenykedései. Mellettük visszatér egy csomó ismerős arc mellékszereplőként. Kálloy Molnár Péter hülye vendégét emelném ki, meg a település első emberét alakító Seress Zoltánt és Szegedi Dezső szó szerint ütős (hehe) alakítását Gyula bácsiként.

    Ez a rész is bőven tartogat szállóigeként majd minden bizonnyal fényes jövő elé néző mondatokat, ebben is idióták a rendőri szervek, Lali megint éppen csak hogy nem találkozik Kokóval, viszont újdonságként hat Csoki innovációs képessége. Esküvő helyett temetés, Dés helyett Ghymes, rablók helyett turisták. A megszokott szereplőket továbbra is hibátlanul alakítják Rudolf Péterék, satöbbi.

     Kiválóan alkalmas unalmas délutánokra, akinek bejött az első epizód, azok most sem fognak igazából csalódni. Majdnem kihagytam: a vegyigyümi elkészítésének módját is megismerhetjük a filmből, már ezért érdemes megnézni.;)  De lásd, kivel van dolgod, ide rakom videjóban. Egészségünkre! Szerkesztés: A videót levették.

     Amikor megnézem a Szamárköhögést, a végén mindig az az érzésem, hogy az ilyen filmekért érdemes látni a szemecskénkkel. Az egyik kedvenc magyar filmem ez, menő közhellyel úgy fejezhetném ki, hogy "nagyonátjön". Egyszerűen hatással van az emberre, észre sem lehet venni, úgy elröpül a másfél óra.

     Budapesten járunk 1956. októberében. Egy hétköznapinak tűnő család életébe nyerhetünk bepillantást. Apa (Garas Dezső), anya (Hernádi Judit), nagymama (Törőcsik Mari) és 2 gyerek (Tóth Marcell és Kárász Eszter). Jön október 23., majd minden utána, és a család mindennapjai egy csapásra megváltoznak. A gyerekek örülnek, hogy nincs iskola, rosszalkodhatnak össze-vissza, a szülők azt se tudják, hol lébecolnak a csemeték, nagymama úgymond kedélyes nyugalommal veszi tudomásul az eseményeket. Apa levélben fordulna segítségért Hruscsov és Eisenhower urakhoz, Anya lelép egy kis időre, Tomi olyan dolgokkal foglalkozik, amilyenekkel a kiskamaszok szoktak, Annamari meg ahol csak tud, felfordulást okoz, provokál, meghökkent, pedig még csak kábé 5 éves lehet. Annamarihoz köthető az egyik legjobb jelenet, amikor a padlásról ordibálja, hogy: " Rákosi Mátyás elvtárs, pajtás! Rákosi Mátyás elvtárs, pajtás! Rákosi Mátyás elvtárs, pajtás!"

      Ez is leginkább a gyerekek szemszögéből láttatja az eseményeket, kellő humorral, néhol meg egész ijesztően. Szóval nem a szokásos módon, ahol a hangsúly a forradalom résztvevőin van, és a tragikus részletek kiemelése a cél. Sikerült egy filmbe bezsúfolni a kedvenc színészeim közül néhányat, a zenéje fantasztikus, és többször látni eredeti felvételeket, ami különös hangulatot ad az egésznek. Garas Dezső táncjelenete és Hernádi Judit ablakbeli alakítása meg valószínűleg azoknak is rémlik valahonnan, akiknek még nem volt szerencséje a filmhez.

     Szerintem ez a legjobb '56-ról szóló filmje kis hazánknak, mára már igazi klasszikussá vált, kihagyhatatlan mű. Nálam 10-ből 10.

Tegnap írtam egy nem túl jól sikerült filmről, és akkor azt jegyeztem meg, hogy most már kevésbé kedvelem e két úriember munkáit. Erre ma, derült égből (bár elég sötét van, kint is, bent is...) megint dühbe jöttek:)

Ez a legjobb filmjük.

Johnny (Hill), a haditengerészet hadnagya sportol is a szervezet színeiben, de a sok fogadás korrupciót szül és a meccseket, játszmákat, versenyeket megbundázzák. Ezért felettesei elküldik hősünket, hogy buktassa le a bukmékerek fejét, Parapolis-t (érdekes, Paragulos-t mondanak a szinkronban). Ehhez viszont kell egy tapasztalt szerencsejátékos, társnak. Itt jön a képbe a póker és a lóverseny világától rég visszavonult profi, Charlie (Spencer), aki történetesen Johnny féltestvére. A megállíthatatlan fivérek aztán mindenkit elvernek, legyen szó pókerről, sportfogadásról, vagy éppen bunyóról!

Mindketten nagyon jól alakítanak, legendássá vált jelenetek vannak ("Charlie, kicsi fiam, merre vagy?" vagy éppen a  "pisztácia") és a zene se rossz.

Kívülről tudom, de bármikor megnézem, az eddig itt tárgyalt Spencer-Hill filmek közül ez az egyetlen, amiről ezt teljes szívvel állíthatom:)

imdb.com felhasználói szerint: 7.2/10 (8 év alatt 0.7-et növekedett!)

Szerintem: 6/5 (bármikor nagyon jól tudok szórakozni rajta)

Ja és BUNKÓ VAGY, BUGSY!

     Megunhatatlan klasszikus. A két rész közül nekem ez a kedvencem, talán ez volt az első film, amiben együtt láttam Jack Lemmont és Walter Matthaut. Aki még véletlenül nem látta, nézze meg, megéri!!!!!

     Amit Tévésámán úr kihagyott, azt most bepótolom. Szóval a helyszín Wabasha, tipikus kisváros, mindenki ismeri a másikat, épp ezért mindenki tud is mindent a másikról. Születésük óta él itt Max Goldman és John Gustafson, akik majdnem születésük óta piszkálják is egymást. Max elmondása szerint 1938-tól kezdve tart köztük a "konfliktus", hogy enyhén fejezzem ki magam, és az igazi kirobbantó ok természetesen egy nő volt. Tehát 50 éve cseszegeti egymást a két imádni való öregúr, ezekbe a cseles kitolásokba nyerhetünk bepillantást. Öröm nézni őket. Személyes kedvencem a tévékapcsolgatós jelenet, garantált a röhögés. Mint ahogy végig az egész film folyamán is.

     Na, de kell valami alapkonfliktus is a történetbe, ki gondolná, megint csak egy nő fordítja egymás ellen a zsémbes urakat. Ő Ariel (Ann-Margret), aki igazi üde színfolt a kissé szürke városkában. Mindenki felfigyel rá, így Max és John is. De vajon melyikük hódítja meg végül a vöröshajú hölgy szívét? És az immár 50 éves se veled, se nélküled típusú barátság véget ér-e?

     Ez egy igazán vicces és kedves film. Komolyan, jól esik nézni. Halálra röhögheted magad, gyönyörködhetsz a szép tájban, és mindenki kiválaszhatja a két főszereplő közül kedvenc figuráját. Nem mellesleg ebben a részben is többször megjelenik Gustafson nagypapa (Burgess Meredith), aki életbölcsességekkel szolgál, meg csajozási tanácsokat is osztogat.

     Ez és a második rész is egyaránt többször fogyasztandó kulturális élmény, amit mindenkinek látnia kéne, és remélem, ha ezt megnézi valaki, aki nem ismeri a Lemmon-Matthau páros munkásságát, ettől a filmtől kedvet kap, és megtekint egy-egy hasonló gyöngyszemet az ő főszereplésükkel. Jó szórakozást!

A műsorújság és a port.hu szerint is egy igazi Spencer-Hill spagettiwesternnek nézhet elébe az ember, ha leül megnézni ezt. Hazugság! De ez első közös filmjük, ha minden igaz.

Túl komoly, nincsenek valódi poénok. Ez igazi westernnek készült, és végülis az is lett belőle, majdnem 2 órás, sokszor követni se bírtam, annyira untam. Egyszerűen unalmas. A pozitívum Hill igazi gazember-arca, itt tényleg egy dörzsölt és alávaló fickót játszik; meg Frank Wolff, a gonosz, aki pedig egészen meggyőzően őrült. Spencernek egy olyan karaktere van, aki csak másodhegedűs és szinte kiszolgálja a főhőst.

Nekem nem tetszett, vagy 15 percet fel se fogtam belőle, de mivel nem értek a filmekhez, ezért lehet, hogy most egy klasszikus sikert tiprok a porba... Utólagos szerkesztés: Az egyetlen igazán vicces dolog a zeneszerző neve:P (nézzetek utána:))

imdb.com felhasználói szerint: 6.0/10 (8 év alatt 0.3-at növekedett.)

Szerintem: 1/5 (ennél még Az angyalok is esznek babot is szórakoztatóbb.)

Több részlet fent van belőle youtube-on, akit érdekel, nézzen utána! Az utóbbi időkben kezd elmenni a kedvem ezeknek a fickóknak a műveitől...

     Igazából csak azért néztem meg, mert '56-ról szóló filmekről írok egy dolgozatocskát, és eddig még nem láttam. Az tuti, hogy jól jön a dogához, nem magáról a forradalomról szól, vagy a benne résztvevőkről, hanem gyerekek szemén át ismerhetjük meg '56 nyarát és őszét. Lényegében magát az ötvenes éveket.

     Az egyedüli helyszín a Pálfi család rózsadombi villája és annak kertje. Az apa, Gábor (Andorai Péter) vezető politikus, az anya, Teréz (Marozsán Erika) szintén az elfoglalt párttagok életét éli, nincs sok idejük a gyerekekre. Panka (Rózsa Naomi) és Miska (Fekete Ábel) az agyonőrzött villában tölti minden percét, mindenhol fegyveres katonákkal vannak körülvéve, szüleik, ha épp otthon vannak nagyon szigorúak velük, egyedül Róza, a bejárónő foglalkozik velük, mesél nekik, meghallgatja őket, őrzi a titkaikat. Azért ők maguk is tesznek néha az unalom ellen, játszanak, veszekednek mint az rendes testvéreknél szokás. Panka serdülőkorban van, ezért már nem csak a villanyvasút érdekli, hanem a szomszéd srác, vagy apja zárt irodaajtója is. Így vagy úgy, de azért mozgalmas az életük. Mindenesetre az állandó helyszín miatt ez első látásra nem annyira érződik.

     Azt, hogy már október 23. van, abból tudjuk meg, hogy már melegebb ruhákba öltöznek a szereplők, meg, hogy az anyuka kétségbeesetten leköltözik a gyerekekkel az alagsorba. Pálfi apuka eltűnik egy időre, a rádióállomások nem játszanak zenét, egyre sűrűbben jelennek meg befolyásos emberek a villa környékén, egyesek Moszkvába induló repülőgépekről beszélnek, meg mellesleg egy szovjet tank is tiszteletét teszi a Rózsadombon, hogy "megvédje" az igaz kommunistákat. Innentől leginkább csak feszültség és zavarodottság uralkodik a filmen.

     A felnőtt színészek jól játszanak, ezt megszokhattuk tőlük, viszont a teljesen ismeretlen gyerekeken van a hangsúly, akik elég természetesen viselkednek, csak akkor nem játszanak túl jól, amikor veszekednek egymással. Különben meg olyanok, mint a gyerekek, nyilván nem véletlenül.

     Helyesek, meg ők szolgáltatják az apróbb vidám jeleneteket. A mellékszereplők közül kiemelném Szirtes Ágit, Szacsvay Lászlót és Bánsági Ildikót.

     Nehezen tudnám csak megítélni ezt a filmet. Azt mondanám, hogy hiteles képet kapunk az ötvenes évek magyar valóságáról, bár nem tudom, mit gondolnának erről azok, akik meg is tapasztalták saját bőrükön. Negatív dolgokat igazából nem tudnék írni, egyszer meg lehet nézni.

Sajnos az első részt nem tudom megnézni, mert az azt tartalmazó kazettám elkallódott. De a második, vagyis ez, sokkal jobban tetszik! Aki esetleg annak ellenére, hogy minden évben leadják, nem látta volna, annak a háttértörténethez meg kell várnia az első részről szóló írást:)

Alig fél évvel az előző epizód eseményei után térünk vissza Wabashába, ahova ismét érkezik egy kívánatos hölgy (Sophia Loren képében), Max (Walter Matthau) és John (Jack Lemmon) szédítésére. Miközben láthatjuk a két öreget, ahogy tovább piszkálják egymást, részesei lehetünk a jövevény által megálmodott étterem elleni "merényleteknek", Gustafson nagypapa (a fantasztikus Burgess Meredith) csajozásának, valamint a riválisok gyermekei (Daryl Hannah és Kevin Pollak) közt dúló szerelemnek. És ezúttal Max is megtalálja a maga párját:)

Ez egy baromijó film, nem lehet megunni. Kívülről tudom már, mégis bármikor szívesen leülök megnézni. A másfél óra alatt mindössze kb. 5 perc van, ami rossz, amit nem szeretek nézni, de az mind olyan, hogy a Lemmon-Matthau páros nincs benne. [Konkrétan a kacsatáncos epizód az.] Ha már róluk van szó: számomra minden közös filmjük igazán szórakoztató, főként az öregkori mozijaikat kedvelem. Itt is hozzák kitűnő formájukat, amit az előző film fontosabb karakterei támogatnak. És itt van még Sophia Loren.

Róla nem is kell semmit mondani, legendás szépsége az évek során sem kopott, játéka csodás. Külön kiemelendő Burgess Meredith, akinek hosszú pályafutásából mindössze ezt a szerepét ismerem, mégis ezzel az imádni való, kissé perverz nagypapa-figurával belopta magát a szívembe. 

Ennél többet nem is kell mondanom róla. Az élvezeti értékéból még az a két rossz jelenet se vesz el. Nagyokat nevethetünk, elérzékenyülhetünk, jól fogunk szórakozni ha megnézzük!

imdb.com felhasználói szerint: 6.6/10 (8 év alatt 0.4-et emelkedett.)

Szerintem: 6/5 (Örök klasszikus:))

Mozsárágyú kollegina hamarosan folytatja munkásságát egy újabb magyar alkotást tárgyalva, én nem tudom, mikor jelentkezek legközelebb, de lehet, hogy még a héten. Búcsúzóul pedig itt a film stáblistája alatt lévő bakiparádé, magyarul! Köszönet csikosarpadnak, amiért feltette:) [Szemét kereskedelmisek, egyszer leadhatnátok!]

A videót sajnos levették...

      Vajon mi lenne, ha a Grimm tesók kezéből kicsúszna az irányítás, ha a gonosz mostoha nem lenne elégedett rászabott sanyarú sorsával, ha Hófehérke elveszítené világhíres szépségét, vagy hogyan mutatna a félelmetes Hétfejű Sárkány a részrehajló esküdtszék szerepében? Mindez megtudható a Boszorkányszombat című filmből.

      Nevezett fivéreknek köszönhető mesék szereplői lázasan készülődnek, a gonosz mostoha bált rendez ugyanis, amire hivatalos minden mesefigura, Piroskától kezdve egészen Hamupipőkéig. A bál pedig különleges alkalomból kerül megrendezésre: Csipkerózsika felébred igen hosszúra sikeredett álmából. Vagy lehet, hogy nem is ő ébred fel? Hiszen neki aranyszőke haja van. Szóval az ébenfekete hajú Csipkerózsika felébred. Ez még észrevehetetlen turpisság. Az öreg király - akit Páger Antal alakít istenien - unokája viszont sejt valamit, de csak ő. És a többi mesefigura, akiket ezek szerint kitalálóik elég naivnak találtak ki, sorra esik csapdába. Mégpedig a gonosz mostoha hű csatlósa, a Farkas közreműködésével, aki szegény nyilván nagyon éhes lehet, nem tudta megenni se Piroskát, se a nagymamát, de még a vadászt se. Az éhség pedig nagy úr. De Farkas úr egyébként is gonosztevő, szóval gondolom nem kellett kérlelni, hogy ugyan vállalja már el, hogy a Jókat ejtse foglyul.

      De mi lesz így, hogy a Jó mesealakok tehetetlenül be vannak zárva, és a gonosz mostoha eközben szörnyű tervét kívánja véghez vinni?(A szörnyű tervet nem részletezem.) Mi lesz így a világ összes gyerekével?

      A hepiend természetesen nem marad el, attól jó a mese. Ez meg még attól is jó, hogy kiváló színészek játszanak benne, és felnőttnek és kisgyereknek egyaránt szórakoztató. A Rosszak oldalán "áll" jelen esetben Udvaros Dorottya, Helyei László meg Köllő Miklós, a Jóknál meg a már említett Páger Antal, Kamondi Imre, Kaszás Attila, Ivancsics Ilona, és az igazi- és az ál-Csipkerózsikaként megjelenő Eszenyi Enikő. Koltai Róbert és Papp Zoltán alakítja Jacob és Wilhelm Grimmet.

     A látványvilág mesébe illő (de frappáns voltam), az alakítások kiválóak, színek kavalkádja jelenik meg a szemünk előtt. Nem csak azért jó ez a film, mert magyar, hanem mert mindenkinek szüksége van néha mesékre, ahol a jó kontra gonosz párbajból mindig az előbbi kerül ki győztesen, és ezt nyújtja a Boszorkányszombat. Könnyed szórakozást, búfelejtést, izgalmat meg vidámságot.

      Előre leszögezném, hogy nálam tízből tízes a Szindbád. Semmilyen más filmhez nem hasonlítható, szokatlan látványvilága van, keveredik benne múlt és jelen, gyakorlatilag minden érzékszervre hat, ha nem is a szó szoros értelemben. És Latinovits a főszereplő, akiről meg kisregényt tudnék írni, ahogy arról is, miért érdemes őt akárcsak pár perc erejéig nézni, hallgatni.

     Krúdy Gyula írásai alapján készült a film (aki egyébként holnap lenne 130 éves). Leghíresebb regényalakja volt Szindbád, akit a filmben Latinovits Zoltán alakít, hibátlanul. Utazásait követhetjük figyelemmel, és egyre jobban megismerjük emlékeit, s azokon keresztül őt magát. Ám mindezt nem a megszokott filmes formában kell elképzelni, gondolom a hetvenes évek elején is meglepő volt Huszárik Zoltán és Sára Sándor alkotása, mai szemmel meg pláne. A jelenkor embere, esetleg zsenge korú filmrajongói nem hinném, hogy vevők lennének az ilyesmire. Remélem tévedek. Szóval nem tudja, mit hagy ki, aki nem nézi meg.

    A színészek egytől-egyig pompásak. Dayka Margit alakítja a szeretni való Majmunkát, Ruttkai Éva az elegáns és kimért Lenke szerepében jelenik meg, felfedezhetjük még Nagy Annát, Szegedi Erikát, Bánsági Ildikót, Bánhidi Lászlót, és külön kiemelném Szénási Ernőt, aki Vendelint, a pincért alakítja. A híres húsleveses, velőscsontos éttermi jelenet Vendelin és Szindbád párbeszédétől igazán szórakoztató. A főszereplő játékát meg egy szinonima szótárral se tudnám elég érzékletesen jellemezni. Én a majdani fém 200-asra is Latinovits-ot tenném, nem az akármilyen mezei kankalint, amiről senki nem tudja eszik-e, vagy isszák. (Elnézést a kankalin őszinte híveitől.) A tájak csodásak, mind a négy évszak szépségeiben gyönyörködhet a néző, a zene meg hol vidám, hol mélabús, hol pedig előre sejteti az eseményeket.

     Összességében a Szindbád egy lenyűgöző szürreális kalandozás, amiben élmény részt venni nézőként. Jómagam úgy érzem e film megtekintésekor, mintha élőben lennék szem- és fültanúja minden jelenetnek, annyira magával ragadó alkotás. Meg KELL nézni.

   Nálam sokkal jobban fejezte ki maga a rendező, Huszárik Zoltán, hogy miről is szól igazából a film: "Mit akar Szindbád? Elsősorban élni, minden életközegben benne lenni - tájban, nőben, tárgyban, az ételek jóízében, kifakult borospoharak tükrében, temetők mohos kertjeiben... Nem hagy maga után mást csak a pillanat szétroncsolt emlékműveit.''

Ez a mozi mutatott be Jason Voorhees-nek, akiről remélem mindenki tudja, hogy ki (Péntek 13. - aki így se tudja, az ne is olvasson tovább). Ezek után mind a 12 részt megnéztem (az újrával és a Freddy vs. Jasonnel együtt 12), vettem őt ábrázoló figurát, hokimaszkot és machetét is:) Röviden: nagy rajongója vagyok Mr. Voorhees "munkásságának":)

Egy kis áttekintés a Péntek 13. filmekről:

Ez a rész a sorozat 3. felébe tartozik. Az első a Péntek 13-tól a IV. részig tart, ebben Jason még többé-kevésbé csak egy nagyon ronda és erős ember. Az első epizód önállóan is megállja a helyét, ebben a hokimaszkos még kisfiú és végülis csak látomásokban van jelen. A  sorozat második fele a VI. résztől a VIII.-ig tart, itt Jason zombivá és ezzel emberfeletti szörnyeteggé lesz, valamint itt, egész pontosan a VII. részben kezdte Kane Hodder játszani őt. Hodder a Jason X-ben alakította utoljára a kristály-tavi gyilkost. Az V. részben az ikonikus gaztevő csak víziókban jelenik meg, és ez az utolsó, amit a Paramount jelentetett meg. (Szerkesztés: Ez az info hibás, ugyanis a VIII.-ig ők forgalmazták a szériát.) Végül jött a 9. rész, a Jason a Pokolba megy, mikor is Cunnigham producer úr és bandája egy a sorozattól tökéletesen független 'alkotást' készített. Ezután érkezett a most bemutatandó epizód, majd a New Line összeeresztette kedvenc matchetésünket másik szörnyével, Freddy Kruegerrel. Ennek állítólag készül folytatása, felmerült egy Péntek 13. 0. rész elkészítése is, de ezekről semmit nem tudok (főként a Fangoria magazin megszűnte miatt...). [2024-es megjegyzés: A 2009-es újra, ami ennek a cikknek az eredeti megjelenése után egy évvel jött ki, végülis megfeleltethető egy 0. résznek, ami ismét elindíthatta volna a szériát.] Ezek után térjünk rá tehát a Jason X-re!

A nem is olyan távoli jövőben a Kristály-tó rémét elfogták, és le akarják fagyasztani. Egy nagyravágyó orvos azonban kísérletezni szeretne vele, ennek következtében gyilkosunk elszabadul. Szerencsére Rowan doktornő (Lexa Doig) becsalja őt a hibernálóba és rázárja az ajtót, Jason viszont nem hagyja magát legyőzni, ezért átszúrja a tartály falát, és örök szendergésre kárhoztatja a nőt. 450 évvel később a Földön már kihalt az élet. Egy csapat régésznek készülő egyetemista néhány katonával, egy pilótával, egy androiddal, egy mérnökkel és egy szemétláda professzorral együtt rutinmissziójuk keretében rátalál a két megfagyott alakra, akiket felvisznek a Grendel űrhajó fedélzetére. Rowant sikerül újraéleszteni, Jason pedig kiolvad és feléled. A mészárlás másodszor is megkezdődik!

Jason ebben a részben kétszer is meghal, másodszor pedig végérvényesen, így ez a sorozat mindenkori befejező darabja, az ezután következő részek történetileg előtte játszódnak. Kane Hodder tökéletesen alakítja a címszereplőt, Lexa Doig és a katonák vezetőjét életre keltő Peter Mensah is jó, valamint én nagyon bírom a mérnök Crutch-ot, akit Phillip Williams játszik. A többiek névtelen sorozatszínészek, elvannak, a hangsúly úgyis a gyilkoláson van. Érdekesség, hogy a forgatókönyvíró Todd Farmer a Dallas nevű rövid életű katona, valamint a stáblista alatt a szintén ismeretlen James Isaac rendező is megjelenik, a bajt elindító orvosként pedig a nagy direktort, David Croenenberget láthatjuk.

Az eredeti szinkronban sokat káromkodnak, van egy jó szexjelenet, az ölések közt akad pár emlékezetes, szóval a B-kategóriás horrorok kedvelőinek tetszeni fog. A magyar szinkron szintén jól sikerült, mindkét verziót ajánlom. Tudom, hogy borzalmasan rossz film, de én oda vagyok érte:)

imdb.com felhasználói szerint: 4.4/10

Szerintem: 6/5 (Sose unom meg, egyszerűen imádom!)

2023-as kiegészítés: Hosszú idő után ismét egy Jason-mozival ünnepeltem a baljós pénteket. Először azt gondoltam, hogy a VIII. részt választom, mert azt még nem tudom kívülről, végül inkább letöltöttem bluray-minőségben a 10.-et és meg kell hagyni, még most is remekül szórakoztam rajta! Mivel a bemutatóhoz képest tényleg a jövőben vagyunk, így érdekes volt hallani, hogy jövőre be fogják tiltani a hokit, illetve megjelennek tabletek a laborokban, a két koma tulajdonképpen VR-játékot játszik és Crutch mintha bluetooth-os fülhallgatókon hallgatná a zenét (ez a zene egyébként a régi kópiámban szerintem nem volt hallható). Csak most tűnt fel, hogy a katonák szinte tökéletesen idézik A bolygó neve: Halál összeszokott alakulatát, vannak köztük csajok, pasik, mindenféle etnikum. Peter Mensah teljesítménye most is kiemelkedett, Lexa Doig egészen jó és a többiek közül is egyedül csak Jonathan Potts, a korrupt professzor ripacskodik, de neki talán ez volt a szerepe. Mindenképpen ki akarom emelni a Janessát játszó Melyssa Ade-t, egyrészt nagyon tetszik, másrészt ő mutatja a tehetség néhány jelét, ami a többieknél aligha tűnt fel.

Több jelenet is bizonyítja, amit már régóta sejtek, hogy Jason képes teleportálni, az egyik ilyen a nyitány, ahol a hatalmas terem ajtajában guggoló Rowan mögött tűnik fel; a másik pedig a rajtaütés, ahol hirtelen eltűnik a golyózáporból. Szerintem egy elpusztíthatatlan, regenerálódó zombitól ez a képesség sem áll távol, mindössze valószínűleg nem tudatosan csinálja, hanem néha megtörténik vele. Érdekes feltevés, de lehetséges, hogy a kivett szeme "látta" a jeges köd hatását, ezért tudja, mit kell csinálnia a szőke csajjal. Ha már teleportáló zombi, akkor ez is belefér. Számomra még egy dolog merült fel a végén, hogy amikor új testet kap és nagyjából tökéletes gyilkológéppé alakul, akkor a számítógép figyelembe veszi a fogyatékosságait is? Vagyis hogy továbbra is apró aggyal, szellemileg fogyatékosként alkotja újra? Talán erre utal a második hologram-jelenetsor, ahol annak ellenére, hogy egyszer már átélt egy valóság-váltást ugyanitt, másodszorra is meghökken tőle, "beveszi", pedig emlékezhetne rá, hogy az előző alkalommal se az igazi világba sétált bele ugyanitt. Ha viszont a gép tökéletesítette, akkor talán már nincsenek fogyatékosságai, tehát elvileg akár beszélni is tudna, a testi adottságai megvannak hozzá. Viszont ahhoz túl rövid ideig létezik ebben az alakjában, hogy egyértelműen meg lehessen válaszolni ezeket a feltevéseket:)

A forgatókönyvíró fantáziája kimerült a valamennyire futurisztikusnak hangzó nevekben, ezért a beillesztett, utalásnak szánt megnevezések inkább erőltetettnek hatnak: Grendel a Beowulf-eposzban a főhős egyik ellenfele; Tiamat egy mezopotámiai teremtő tengeristennő; a Solaris pedig Stanislaw Lem regénye, amiből Andrej Tarkovszkij rendezett legendás sci-fit 1972-ben. Feltűnt egy apró termék-elhelyezés, ami talán véletlen: Jason regenerációjánál a komputer monitora Apple márkájú.

A szép képminőség meg a számomra ismert történet miatt most tudtam figyelni a részletekre, ezért észrevettem kis hibákat, amik korábban elkerülték a figyelmemet: Rowan azt mondja "Megpróbáltunk mindent", a kivégzésekre utalva - kivéve a lefejezést és a játékidő közepén a Kay-Em-harcban kiderül, hogy ténylegesen úgy lehet elpusztítani Jasont, ha megsemmisül a feje. A kommandós jelenetben az egyikük elfelejti megnyomni a headsetjét, mielőtt beszélni kezd - az interkom egyébként is igen érdekesen viselkedik, mert sokszor hallhatjuk a karaktereket, amikor valószínűleg semmi okuk nincs arra, hogy nyitva hagyják a közös frekvenciát. Ugyanakkor felmerül, hogy a katonai egység egymással folytatott társalgását miért tudják a diákok is meghallgatni? Miért jó ez? A már említett kommandózás során mikor az egyik keménylegény szétlövi, aztán felhúzza Jasont egy csáklyán, akkor látszik, hogy az egy bábu és az orvosi "kard" csak oda van függesztve rá, nem a kezével fogja. Mikor a diákok elmenekülnek a laborból, megbeszélik, hogy három irányba mennek és Rowan nagyon határozottan az élre állva sietni kezd, de vajon honnan tudja, merre kell menni? Ez különösen feltűnő, mivel úgy három percen belül meg is kérdezi a lányoktól, hogy merre van az űrkomp. Talán szőrszál-hasogatás, mert a Kay-Emet alakító Lisa Ryder belead mindent, de az androidnak lövés közben rebeg a szemhéja, ami az embereknél akkor következik be, mikor még nem elég gyakorlottak a lőfegyverek kezelésében. Ezt meg lehet magyarázni azzal, hogy talán egy extra kis valósághű programozási részlet, de valószínűbb, hogy Ryder akaratán kívül produkálta ezt a természetes jelenséget - csakhogy egy androidnál ennek nem szabadna fellépnie. A végső szekvenciában Janessa halála után Jasonnek puszta kézzel kell lebontania az ajtót, amin keresztül bemegy, ezt követően viszont minden egyes következő nyílászáró, méretétől függetlenül, egyetlen ütésétől kifordul a keretéből. Ez különösen nevetséges, ha hozzávesszük, hogy ezek falba behúzódó ajtók, tehát talán nem pontosan akkorák, mint az általuk lezárt nyílás, magyarul folytatódniuk kellene még a falakban, és ha méretre vágták őket, akkor se egy darabban kellene kifordulniuk a falból, hanem minimum kettőben. Ráadásul az a vákuum, ami kiszippantja Janessát az űrbe, ezek után eltűnik, pedig a címszereplő az űrből jön befelé, tehát a levegőnek továbbra is szöknie kellene. Végül a képminőségnek hála két alkalommal is nagyon észrevehető, hogy a levágott, beszélő fejek számítógéppel montírozottak (Dallas leállítja a játékot, Kay-Em valamelyik utolsó jelenete), az android-fej pedig többször észrevehetően makett. Viszont ezek az eredeti, rosszabb képminőségű kópiánál észrevehetetlenek, tehát nem lehet őket igazi hibának nevezni.

Érdekességek a stáblistáról: A Condort alakító Steve Lucescu a kaszkadőrök vezetője is volt. Négy magyar eredetű név is felbukkan a készítők között, ők Barna Moricz (Móricz Barna, Kickert alakította), Richard Gaal (talán Gaál Richárd, a díszlet-rendező sofőrje), Lon Molnar (számítógépes animátor, ennek nincs hazai megfelelője, szóval ő már valószínűleg kint született) és Rob Gyorgy (György Róbert, "vfx composite supervisor"). Hogy ők tényleg hazánk fiai-e vagy csak magyar származásúak, az kérdéses.

Hibái ellenére a Jason X egy szórakoztató sci-fi horror, ami nem akar nagy mondanivalókat közölni az emberről vagy a végtelenségről, megelégszik ledéren öltözött fiatal nők, fröcsögő vér és menőnek szánt dumák felsorakoztatásával. Kordokumentumként is izgalmas, mert a szereplőkről süt a 2000-es évek elejének hangulata és az is izgalmas, hogy egy nem annyira fantáziadús forgatókönyvíró miként képzelte el a 2450-es éveket 2000-ben. És most visszaadom a szót 2008-as önmagamnak:

Nem tudom mikor jövök legközelebb, megfelelő videót pedig nem találtam, de az egész film fent van a youtube-on. És még valami, amit nem hagyhatok ki:

"Condor, report!...Sven, report!... Condor, report!... Report!... Report!... Damn!"

Még múlt szerdán kezdtük nézni a Sci-fi és kiberpunk nevű óránkon (Kodolányi fősuli:)) és ma értünk a végére. Utána megbeszéltük, úgyhogy most tudok ilyen "hú-de-értek-hozzá-szöveget" írni:)

Fritz Lang hosszú életének legsikeresebb műve ez a mozi, mely anno megbukott. 5 millió német márkából készült, ez ma 200 millió dollárnak felel meg, így a világ első szuperprodukciójának tekinthető, plusz a legelső sci-fi filmnek is. Emellett Hitler kedvence és a Világörökség része is. Sokáig nem akartam látni, mert a képek alapján elég ijesztő volt. Most a megnézése után már nem annyira az, de vannak benne félelmetes részek, viszont az eltelt 80 év miatt egyes jelenetek megmosolyogtatnak. Benne van az 1001 film amit látnod kell mielőtt meghalszban, ez is jelent valamit. A sztoriról néhány mondatban:

Metropolis, a távoli jövő virágzó technoparadicsoma (nem a zenére kell gondolni). A földfelszínen magasodó felhőkarcolók tetején a gazdag fiatalok gondtalan, együgyű és látszatra tökéletes életet élnek. Közéjük tartozik a város urának, Fredersennek fia, Freder (Gustav Frölich) is. Éli a felső tízezer boldog életét, kergetőzik a lányokkal a függőkertekben. Egészen addig így telnek napjai, amíg egyszer a függőkertbe be nem nyit egy szépséges munkáslány, Maria (Brigitte Helm) egy csapat szegény munkásgyerekkel. Freder első látásra beleszeret az eltévedt kis csapat vezetőnőjébe és utánamegy a föld mélyére, ahol szembesül a gépterem poklával és a több tízezer elnyomott munkás sorsával. Ezek után beszélni próbál apjával (Alfred Abel), de csak annyit ér el, hogy kirúgat egy pasast meg egy másik a nyomába szegődik és megfigyeli.

Maria titokban lázítja a munkásokat Fredersen és a többi gazdag ellen, ennek a lázadásnak viszont elejét kell venni, ezért Rotwang (Rudolf Klein-Rogge), az őrült, fémkezű feltaláló készít egy robotnőt, majd a város urának parancsára elrabolja Freder újdonsült szerelmét és teremtményét felruházza a lány alakjával.

A robotnő viszont feladatával éppen ellentétesen cselekszik - erőszakra buzdítja a munkásokat, akik lerombolják a várost üzemeltető gépeket, emiatt Metropolis-t özönvíz lepi el és a káosz lesz úrrá rajta. Freder és az igazi Maria megpróbálja megakadályozni a pusztulást és jó irányba fordítani a tömeget, de ehhez előbb le kell győzniük a gépembert és ijesztő külsejű kreátorát.

Most akkor következzen először a saját véleményem: Az első, ami nagyon megragadott a filmből, az a színészek szeme. A fekete-fehér képkockák ellenére mindenkinek villog, tündököl a tekintete. Maria hatalmas szeme egyszer szépséget, egyszer őrületet sugároz; Freder elszántságát és az imádottjáért mindenre képes mivoltát tükrözi Frölich szeme; Fredersen fájdalmas arcát és Rotwang eszelősen csillogó pillantását is nehéz elfeledni. Gustav Frölich engem Johnny Depp Ed Woodjára emlékeztetett külsejében, a pálmát viszont Rudolf Klein-Rogge viszi nálam. Egy ilyen kinézetű pofa simán beillene bármelyik mai horrorba:) Egy rész volt, amit nem értek (ez lehet a rengeteg vágás miatt van), mégpedig, hogy Maria hogy szabadul ki a feltaláló fogságából? Ezt ugyanis nem tudjuk meg... Ami pedig nagyon furcsa, hogy az általam látott magyar feliratú verzióban Fredersent Mastermannak, Fredert Eric-nek, Mariat Mary-nek hívják... Számomra a Szerelem mindent legyőz az üzenet, hiszen bár egy város összeomlik, a hős és a hősnő egymásé lehet. Legyőzik a gonoszt, túlélik a katasztrófát és még embertársaikon is segítenek.

Most pedig jöjjön a hozzáértő-duma: A film a német expresszionizmus tipikus darabja, a fény-árnyék hatások és a kontrasztok alkalmazása uralja. Művészfilmként, sci-fiként, és furcsa szerelmi történetként is megállja a helyét. A mai korban már megkapta a neki járó elismerést, sőt több, mint bizonyos, hogy mára a Lang által leforgatott eredeti, több mint 2 órás verzió is létezik valahol (ha hihetünk az imdbnek). A félelem központi elem a Metropolisban: a gazdagok félnek a szegények lázadásától, a szegények félnek az elnyomástól, és saját maguk erejétől is kissé. Ezt a félelem-érzést generálja a zajos, zavaró zene is, melyet Gottfried Huppertz szerzett. A formavilág szintén nyugtalanító, a robot-Maria pedig a lázadás szörnyét testesíti meg, így ő válik a filmbeli Gonosszá, aki végül elnyeri méltó büntetését. Ezt az alkotást a kapitalizmus antiutópiájának is tekinthetjük, ahol a gépek uralkodnak mindenek fölött, a technika vívmányainak gyümölcseit azonban csak a gazdagok élvezhetik. Sok helyütt belemagyaráznak egy antifasiszta vonulatot a moziba, ezt azonban sem én, sem sok más csoporttársam nem érzékelte, sőt, a tanerő sem.

Összességében:

imdb.com felhasználói szerint: 8.3/10 A Top 250 72. helyezettje. (8 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 4/5 (Jó volt, de nem nézném meg újra.)

Hamarosan megírom még a Jason X-et is, amivel már lassan 2 napja lógok. Itt pedig most a Metropolis-ról elsőnek beugrott dolog, a Queen együttes Radio Ga Ga című klippje következik: