A csúnya ertéellklub nem tudta elvenni a kedvemet a késői időponttal, szóval megnéztem a S1m0ne-t. Pedig igyekezett ez ügyben, mert időjárás jelentést meg sportösszefoglalót is képes volt adni, úgyhogy egy kellemes 40 perces szünettel a közepén adták le a filmet. De azért érdemes volt fönn maradni, már csak azért is, mert jómagam nem emlékeztem a végére. Talán nem túl eseménydús, mármint nem túl pörgős cselekmény jellemzi, de egészen különleges a hangulata, meg szerepel benne Al Pacino!

     Mármint ő a főszereplő. Egy lecsúszott rendezőt alakít, akitől nemcsak a szerencse, de a jó öreg tőke is elpártolt. Idegesítő sztárocskák veszik körül, nem igen látja az alagút végét, meg tartozik a banknak is, satöbbi. Az egyik idegesítő sztárocska (Winona Ryder) otthagyja Taransky rendező urat, meg befejezetlen filmjét, szóval új színésznő kéne, aki esetleg játszani is hajlandó, nem csak hisztériázni. És ekkor lép színre Simone, aki tökéletes színésznő; tehetséges, szép, ingyen dolgozik, azt csinálja, amit mondanak neki. Még szép, mert ő egy számítógépprogram. Ahogy a filmben többször elhangzik, csak csupa 1-es meg 0. De ez a számkombináció előbb megőrjíti az egész világot, mindenki virtuális lábai előtt hever, aztán meg romba dönti életre keltőjét, azaz Taransky-t. De azért lesz ám hepiend is.

     Al Pacino úrról nem kell semmit írnom, ő szokás szerint zseniális. A film vége felé már egészen eszelős a figurája. A kompjúter színésznőt Rachel Roberts alakítja, aki álnéven forgatott, nehogy kiszivárogjon, hogy ki is Simone. Evan Rachel Wood a rendező lánya a filmben, a volt felesége meg Catherine Keener. Pruitt Taylor Vince meg irtó jó a gyanakvó újságíró szerepében, teljesen megbabonázza őt a nem is létező Simone. A színész egyébként a Dr. Házból vagy az X-aktákból lehet ismerős. Meg a Constantine-ból.

     Szóval ez egy nem mindennapi film, van benne sci-fi, dráma, meg vicces is, Al Pacinót meg imádom. A rendező, Andrew Niccol nevéhez meg olyan filmek köthetők, mint pl. a Terminál, vagy a Truman Show. Nézzétek meg! Meg a trélert is:

     Kis fáziskéséssel, de sikerült eljutnom a moziba, és megnéztem. Lakodalom Lajos a filmben szereplőkre mondaná, hogy dáridózzunk vele és sztárvendégeivel (már ha ők elfogadnák a meghívását). Merthogy sztárból bőven akad ez esetben, és ez már általában elég az egyszeri filmrajongónak, hogy kedvet kapjon az adott alkotáshoz. Nékem is elég volt, és nem is csalódtam, mert azt kaptam amit vártam. Előre számítottam például bizonyos elemekre, melyek fel szoktak bukkanni Stiller rendező úr filmjeiben. Amely elemek némileg rontanak a megítélésemen. De összességében röviden úgy jellemezhetném, hogy ez egy tök jó film.

     És csöppet sem szokványos. Már a kezdés sem. Az első percekben eldől szerintem, hogy kinek fog tetszeni. Aki már a Rekkenő "hátborzongató" bemutatóján nem röhög, az később se nagyon fog. Meg mindenképpen ajánlatos kissé zakkantnak lenni - mint jelen sorok írója például -, hogy igazán élvezhessük ezt a horrorszerű, akcióelemekben bővelkedő néhol "drámai" vígjátékot. Meg aztán egyáltalán nem kell komolyan venni. Na, ezek csak jó tanácsok voltak.

     Azt szerintem már mindenki hallotta, netán látta is, miről szól, a lényeg, hogy a szereplők színészek, és háborús filmet kéne forgatniuk, ami aztán végül oda vezet, hogy már nem fikció, hanem a véresen komoly valóság részeivé válnak. Persze ezen a valóságon a néző halálra nevetheti magát.

     A színészek nagyon jók, de tényleg. Az általam sose kedvelt, sőt inkább utált Tom Cruise meg a már említett direktor is jól játszik, de nálam a pálmát Vasember haverunk, azaz Robert Downey Jr. viszi. Óriási figurát alakít, egyfolytában hülyeségeket szövegel, szerintem elnyeri mindenki tetszését. Jack Blackről se tudok semmi rosszat írni, meg Nick Nolte és Matthew McConaughey is jók a mellékszerepekben.

     Szóval ez egy remek film, de azért valahogy nehezen megítélhető. Tényleg vicces, de ugyanakkor néhol elég undorító, meg helyenként már a káromkodás is zavaró. Erős idegzetűeknek és kevésbé érzékenyeknek tudom ajánlani. Az tuti, hogy senkit nem hagy majd hidegen. Vagy nagyon fog tetszeni, vagy rosszul leszel tőle. Én azért inkább az első kategória vagyok.

Tévésámán a dvdről: A második volt a 11-ből, amit megnéztünk. Ami nagyon fura benne, hogy a borító hátoldalán csak két extra van feltüntetve, pedig vagy 8 különböző van. A "vírus videó" baromijó és érdekes látni, hogyan improvizált a három főszereplő. Van egy olyan érzésem, hogy angolul is meg kéne nézni Downey Jr. akcentusa miatt:) Most éppen 2190 Ft-ért árulják a boltok, amit kicsit soknak találok, de csak azért, mert az Evanhöz legalább ennyi extrát raktak és az csak 990 Ft. Ennek ellenére megéri beruházni rá, ha tetszett a film!

 Az egyik zene a filmből itt van e. Egyébként a Steppenwolf billentyűse egy farkasember. :)

Ismét itt. Anno még az édzsbíó egyik műsorából emlékeztem erre a filmre, és most, hogy adták, meg akartam nézni. Miért? Jack Black + a profi pankráció világából láttam már egy remek mozit (Ha szorít a szorító), e kettő alapján ez nem lehet rossz. És még akkor se gondoltam, hogy rossz lesz, mikor megláttam a Nickelodeon logót. Nem is tévedtem, mert ez egy jó film (és a plakát se semmi:)).

Főhősünk egy túlsúlyos szerzetes (Jack Black, a magyar fordítás szerint Ignacio, akit mindenki Öszvérnek hív, kb. 2x...), aki gyerekkora óta a spanyol pankráció, a lucha libre rajongója. Ez persze nem fér össze szent hivatásával, és szakácsi posztjával egy kolostor árvaházában. Azonban a gyerekek egyre többet panaszkodnak a kaja szar minőségére, hősünket elveri egy utcakölyök, plusz egy rendkívül szemrevaló apáca kerül a kis közösségbe (Ana de la Raguera) - ezek miatt Ignacionak bizonyítania kell. Ezért szerez magának egy társat - az utcakölyköt, aki elverte (Hector Jiménez), és felölt egy kék-vörös gúnyát, amitől ő lesz Nacho, a pankrátor! Vajon mi sül ki ebből?!

Épp azt kaptam, amit vártam. Egy remek poénokkal teli filmecskét, könnyed esti kikapcsolódásként. Természetesen a magyar mozik ilyeneket nem adnak (bár ahogy tudom, Black másik munkája, a Trópusi vihar jól muzsikál a jegypénztáraknál). A színészekkel nincs problémám, főnevettetőnk hozza a szokott formáját, én nagyon bírom őt, a haverját játszó Hector Jiménez se rossz, Ana de la Raguera pedig nagyon szép. Két percre feltűnik Peter Stormare is.

A sztori vége persze sejthető, de ez egy gyerekfilm - végülis - így nem kell nagy csavarokra számítani a történetben. A rendező egyébként a Napoleon Dynamite-os Jared Hess (de ez sokkal jobb annál).

imdb.com felhasználói szerint: 5.7/10 (többet érdemelne) [8 év alatt 0.1-et csökkent.]

Szerintem: 5/5

Éjjel lesz a Paranoia 1.0, nem biztos, hogy nekiülök, de nézze meg mindenki, aki thriller/horror-rajongó, mert ütős darab! Majd még jelentkezem, de mostanság az időm nagy részét nem filmnézéssel töltöm:) Ez a trailer pedig nagyjából alátámasztja, amiket írtam, nem lett rossz: A videót levették.

      Klasszikus komédiaelem, vagyis félreértések sorozata a film alapja. Ez garancia a jó szórakozásra legtöbbször, így jelen esetben is. Bill Murray neve meg számomra garancia a nevetésre.

     Wallace Ritchie, azaz Wally (Bill Murray), szülinapján Angliába érkezik, ott él az öccse, gondolja meglátogatja őt. A tesó (Peter Gallagher) nagyon örül Wallynak, de mivel német fejesekkel van találkája otthonában, és mivel ismeri félnótás bátyját, ezért kiiktatja a kedves testvért, és befizeti Az Élet Színháza nevű interaktív szórakoztató bigyóba, ahol néhány fontért belecsöppenhet az ember egy "bűncselekmény" kellős közepébe. (Ezzel mekkorát lehetne kaszálni...) Wally nem igazán erre vágyott szülinapján, de kötélnek áll. És főhősünk a legutolsó ezredmásodpercig is azt hiszi, hogy ő még mindig a színjáték szereplője, pedig véresen komoly dolgok zajlanak a háttérben. Ruszki nehézfiúk, előkelő brit nagypofájúak, meg ezen film esetében igazából teljesen jelentéktelen német állampolgárok is túlságosan belekeverednek az ügybe, és Wally, ahogy az a címben szerepel, mit sem sejt például abból, hogy egyesek fel akarnak robbantani néhány embert, s mindezt cseppet sem az angol-orosz barátság nevében.

     Segítője is akad a rettenthetetlen főszereplőnek, Lori (Joanne Whalley), aki csak azért nem halt meg már a 20. percben, mert Wally borzalmasan céloz. Az ellenség berkeiben pedig ott van Boris, a mészáros (Alfred Molina), aki meg hihetetlen tisztelettel tekint amerikai "kollégájára", annak ellenére, hogy ki kéne őt nyírnia. Vajon sikerül neki?

     Lehet, hogy néha kicsit lassúnak tűnik a történet, de tele van nagyon jó poénokkal, na meg színészekkel. Alfred Molina kiváló a mogorva orosz személyében, Peter Gallagher is jól játszik, bár leginkább csak fáradt és ijedt arcot kell vágnia. Bill Murray meg szokás szerint vicces. És jól mutat kucsmában.

     Szóval minden megvan, ami egy vígjátékhoz kellhet. Még kellő mennyiségű akciójelenetet is megtekinthetünk benne. Egyszer megnézhető, mondjuk én már háromszor láttam, tehát jelentem, akár háromszor is megnézhető.

Néha, nagyon ritkán, a film+ ad jó filmeket is. Tegnap este egy kis gondolkodásmentes szórakozásra vágytam, akartam röhögni egyet, és éppen az egyik legmegfelelőbb filmet adták:) Nyilvánvalónak tartom, hogy ezt, vagy a sorozat másik 3 részéből valamelyiket már mindenki látta. Én a 4. kivételével mindet, többször is, és úgy gondolom, hogy ez a legjobb epizód. (Azóta már a T4XIhoz is volt szerencsém, a róla szóló cikk olvasható a blogon.)

Daniel (Samy Naceri), a turbótaxis, csak a csajával akart lenni aznap. Épphogy időre megérkezett a lányhoz (Marion Cotillard) a családi ebédre, ahol is belopta magát a kedves papa (a remek Jean-Christoph Bouvet) szívébe. Az események nem várt fordulata azonban odáig vezet, hogy Daniel ahelyett, hogy szerelmével töltené együtt a pásztorórákat, idióta zsaruk és nindzsák háborújába keveredik.

Émilien (Fréderic Diefenthal) 28. alakalommal fut neki a jogsi megszerzésének, és mostanra a vizsgáztató saját érdekében átengedi. Ő szintén csak a szerelmével akar lenni, aki ráadásul kollégája is (Emma Wiklund játssza, és azt nem értem, hogy az imdb szerint ő 177 centi magas, a filmben viszont gyakorlatilag mindig Diefenthal fölé magasodik egy fejjel. Akkor milyen kicsi lehet ez a pasas?:)). Épp egy szerelmi vallomás közepén az imádott nőt elrabolják, Émilien orrát meg jól betörik. Szerencséjére taxis barátja épp a közelben van, ő vezette azt a kocsit, amiből a yakuza elrabolta a japán védelmi minisztert... A két főhős, kiegészülve egy japán titkosügynöknővel (a szép Tsuyu Shimizu) és a francia hadsereg támogatását élvezve a már jól ismert 307-es über-Peugeot-ban ülve száll szembe a félelmetes ellenfelekkel!

A poénok ülnek, az akció ott van a szeren, a nők is szemrevalók, mi kell még? Természetesen fantasztikus színészek. Francia filmről lévén szó, ezekben sincs hiány. A két főszereplő pali nagyot alakít, ki kell még emelnem a már említett Jean-Christoph Bouvet-t, valamint a minden részben óriási Bernard Farcy-t, aki Gibert főfelügyelőt kelti életre.

Szerintem ez egy marhajó film, csak ajánlani tudom, többszöri nézésre is akár!

Pontozás:

imdb: 6.4

Szerintem: 5/5

Itt pedig következzen egy eredeti nyelvű trailer, amibe annyi akciót zsúfoltak össze amennyit csak lehetett:

"NINDZSÁÁÁÁ!" 

     A Trilógia befejező része. Stop. Drebin hadnagy megmenti a világot. Stop. Mármint az Oscar-gála közönségét. Stop. Tessék megnézni. Stop. Nagyon vicces. Stop.

     Ez maga a történet volt. De azért még annyit közölnék, hogy körülbelül 10. alkalommal tekintettem meg a filmet, és most is találtam olyan kicsi poént, amit eddig nem vettem észre. Szóval egy Csupasz Pisztoly-mozi mindig tartogat számunkra valami újat.

     A régi ismerősök mellett, feltűnnek új szereplők, úgy mint Rocco Dillon (Fred Ward), Tanya Peters (Anna Nicole Smith), és önmagát alakítja (a már megszokott) Különc Al Yankovic, Olympia Dukakis, James Earl Jones, (aki a jó öreg Vader Nagyúr hangja volt annak idején) és Raquel Welch is megjelenik a filmben, meg szegény el is tűnik, például a díszletbe beesik, amikor "Phil Donahue"-val hadakozik. Mellesleg amikor azt a filmtörténeti jelentőségű mondatot halljuk, hogy: "Phil Donahue belerókázik a tubába."- nos ott Robert K. Weiss tubájáról van szó, ő játssza a tubaművész urat.

    Egy szó, mint száz, a Csupasz Pisztoly-Trilógiának ez a része is klasszikussá vált, nagyon vicces, és ezúton köszönetemet nyilvánítom a készítőknek, hogy létrehozták ezt a három isteni vígjátékot. Sivár gyermekkorom lett volna nélkülük. Szóval köszi. Éljen Drebin hadnagy!!!!!!!!!!!

      Várkonyi Zoltán több történelmi témájú filmet is rendezett, de talán ez a legkedveltebb. Gárdonyi Géza műve alapján készült, és mivel már régen voltam hatodikos, nem túlzottan emlékszem a regényre, nem tudom annak alapján vizsgálni. 

     Nagy klasszikus ez a film, mindenki látta már, vagy legalább a könyvet olvasta félig-meddig (tehát úgy, mint én), de aki egyik táborba se helyezhető az meg tanulta töriből, hogy mi volt az 1500-as években Magyarországon. Az van benne:) A lényeg annyi, hogy a csata történései mellett egy másik szál is megjelenik, Bornemissza Gergely és Cecey Éva életét követhetjük nyomon.

     A harcjelenetek mai szemmel nézve néhol viccesnek hatnak, semmint véresnek és ádáznak, meg pár helyen kicsit lelassul a cselekmény, de mindenképpen az egyik legnagyszerűbb magyar film az Egri csillagok. Gyönyörű helyszíneken játszódik, én nagyon szeretem a zenéjét is, de igazából a színészek miatt kihagyhatatlan. Sinkovits Imre hibátlan Dobó István szerepében, Venczel Vera neve mára összeforrt Vicuskáéval, Ruttkai Éva játssza a szigorú Izabella királynét; kisebb, de annál fontosabb szerepekben pedig még olyan kiválóságokat láthatunk, mint Agárdy Gábor, Tordy Géza, Gobbi Hilda, Major Tamás, Bessenyei Ferenc, Tahi Tóth László, és a színészkirály Latinovits Zoltán. Ha pedig azt mondom, Jumurdzsák, mindenki azonnal rávágja, hogy Bárdy György.

      Folytathatnám a felsorolást ítéletnapig, a lényeg, hogy ha olyan filmet akar látni az ember, amelyben az elmúlt 50 év legnagyobb magyar színészei jelennek meg, akkor ez az. Visszarepítenek minket ezek a karakterek egy olyan korba, ahol még volt jelentése azoknak a szavaknak, hogy haza, becsület, bátorság, ahol még nem attól kellett rettegni, hogy belefulladunk-e a szmogba, vagy, hogy svájci frank alapú hitelt kell felvenni, és nem kellett olyan dolgokon gondolkozni, mint versenyképes jövedelem, infláció, satöbbi. Szóval jó érzés nézni ezt a filmet, megvan benne minden, ami ma is a szórakoztatás eszköze: kaland, szerelem, gonosz ellenfelek, izgalom és mulatságos jelenetek is akadnak szép számmal.

     Az imdbn 8.1-re értékelték, én adok rá akkor 8.2-t. Érdemes megnézni! [Most már csak 7.6-on áll...]

1996-ban Roland Emmerich (aki nemrég leírta magát az I.E. 10 000-rel) összehozott egy igazi sztárszínészekből álló csapatot, hogy aztán elkészítse a talán első, igazi szuperprodukciót. Itt helyeződött először a hangsúly az elsöprő erejű látványvilágra, ami azóta is az álomgyár legfontosabb szempontja. Na, de van ám történet is, csakhogy mivel nem tudom elképzelni, hogy ezt valaki nem látta, ezért erről most szót se! Lássuk inkább a színészeket:

A főbb szereplők: Bill Pullman, Will Smith és Jeff Goldblum, de mellettük feltűnik még Robert Loggia, Brent Spiner, Randy Quaid, valamint a Gyilkos számokból ismert Judd Hirsch. A szereplők elmennek, a poénok között is van pár jó, egyszer meg lehet nézni. Viszont nagyon nagyot von le az értékéből, hogy minden évben adják, és gyakran óriási feneket kerítenek neki, mintha még sosem lett volna...

imdb.com felhasználói szerint: 6.9/10 (8 év alatt 0.5-öt emelkedett.)

Szerintem: 4/5 (Pár része elég unalmas.)

Hamarosan várható Mozsárágyútól egy magyar filmes bejegyzés, én nem tudom, mikor jelentkezek legközelebb. Ez a trailer elég jó lett, de döntsétek el ti: (Már ha megkeresitek, merthogy a videót levették...)

      A kettő és feledik rész. Drebin hadnagy túl az 1000. kábítószeres lefülelésén (saját bevallása szerint az utolsó kettőt elgázolta, és ezek véletlenül pont kábszeresek voltak) lankadatlan folytatja a bűnüldözést. Ám most nem Anglia királynője van veszélyben, hanem maga a Föld!

     A gonosz Quentin Hapsburg (Robert Goulet) elrabolja a híres tudóst, Dr. Meinheimert (Richard Griffiths), aki így nem számolhat be létfontosságú környezetvédelmi megoldásokról a világnak. Mi lesz így? Az atomenergia csúnya árnyéka vetül bolygónkra? NEM! Amíg Frank Drebin él, addig mi megnyugodhatunk. Ő természetesen ezúttal is mindent elkövet, hogy a kiszabadítsa a doktort, hogy elkapja Hapsburgot, és temérdek kötelessége és tennivalója mellett, még arra is szakít időt, hogy újból meghódítsa szerelmét, Jane-t, és a rejtélyes körülmények között Detroitba jutó Nordbergről is gondoskodik. (A "Mit keres Nordberg Detroitban?" kérdés nekem már-már olyan közmondássá lett, mint az, hogy "A nemzetközi helyzet egyre fokozódik." De ez más tészta.)

     Mindeközben pedig a néző is szokás szerint jókat röhög. A már megszokott szereplők újra visszatérnek, cseppet sem változtak, szerencsénkre. Vagyis Jane hajszíne más lett. De a hadnagy ugyanolyan ezüstösen fénylő hajkoronával rendelkezik, Ed Haverja magánéletével továbbra sincs minden rendben, Nordberg ismét szerencsétlenkedik, a polgármester asszony pedig ezúttal sem gondolja úgy, hogy Drebin intézkedései szükségesek. Többszöri megnézés után is mindig új hülyeségeket fedezhetünk fel a háttérben. Szóval többszöri megnézésre ajánlom. :)

Itt a kedvcsináló hozzá:

     Senkinek nem kell bemutatni Jack Lemmont és Walter Matthaut, a komédia koronázatlan királyait. Ők a főszereplők. Ennyi.

     Bővebben: Charlie (W.M.) és Herb (J.L.) sógorok, ezer éve ismerik egymást. Mégis Herb kissé meglepődik, amikor rájön, hogy régi haverja átverte őt, ugyanis könnyed utazást ígért neki egy luxushajón, ehelyett szembesülnie kell azzal a ténnyel, hogy ő most a "csónakon" hivatásos táncos, dolgoznia kell, különben fizethet 5 lepedőt. A lakhelyük sem az első osztály egyik pompás kabinja, hanem egy 2szer2 méteres lyuk. Szóval Herb felkészül a legrosszabbra...

     Ami leginkább nem következik be - mert némi viszontagság árán mindketten megtalálják szívük hölgyét, csodás helyeken járnak, Charlie vérre menő pókercsatákban vesz részt, meg jókat röhögnek a mindenki által csak seggfejnek becézett főnökükön, a "mókamester" Gil Godwynon (Brent Spiner). Mindezt persze a néző sem bírja ki nevetés nélkül, az egyik legjobb jelenet például az, amelyikben Herb táncolni tanítja Charlie-t.

     Mint az lenni szokott remek közös filmjeikben, Walter Matthau itt is a vagány, mindig rosszban sántikáló jófejet, Jack Lemmon pedig a halk szavú, megfontolt és udvarias gentlemant alakítja. Mondanom sem kell, mindketten ragyogóan teszik ezt. A Knight Rideres Edward Mulhare egy gazdag gazembert játszik, ez volt az utolsó szerepe, csakúgy mint az egyik táncost alakító Donald O'Connornak. De nagyon jól hozza a zsémbes vénasszony figuráját Elaine Strich, és a már említett Brent Spiner is tökéletes a szerepében. Minden adott egy jó filmhez. Biztos, hogy nem ez a legjobb az elválaszthatatlan páros közös munkái közül, de nagyon szórakoztató. A vége főcím meg az utána következő bakiparádé pedig nagyon jó lezárása ennek a 106 perces vidámságnak.

     Teljes mértékben nézhető alkotás, amitől remélem mindenki jókedvű lesz.

      Amellett, hogy a történet maga nem nevezhető lerágott hálivúdi csontnak, ez egy elég unalmas film. Ha nem lenne a sok mellékszereplő - és itt kiemelném a rozmárt "játszó" Sivuqaq-ot-, nos akkor még inkább unalmas lenne.

    Merthogy a sztori abból áll, hogy fiú megismeri lányt, lány megismeri fiút. És ez mindennap megtörténik, mivel Lucy (Drew Barrymore) egy autóbaleset következtében elvesztette a rövidtávú memóriáját. Egy éjszaka alatt mindent elfelejt, neki minden nap október 13. És, hogy mindez így maradjon, arról apja meg a sötét bátyja intézkedik. De a megszokott hawaii hétköznapokba belepofátlankodik Henry (Adam Sandler), akinek minden nap újra és újra meg kell hódítania Lucy-t. Valamikor nem is sikerül neki. A lényeg, hogy egy csomó bonyodalom, és feltűnően sok sírás-rívás után összeházasodnak, születik egy kislányuk. Ezekről az eseményekről pedig minden reggel értesül Lucy. És boldogan élnek, míg meg nem halnak, de szerencsére azt nem kell tovább nézni.

     Főszereplőkről nem tennék említést, Sandler "művész úrról" pláne. Viszont a kisebb szerepekben feltűnő színészek egy kis felüdülést hoznak talán. Mint már fentebb leírtam, a rozmár nagyon jól alakítja a rozmárt. De tényleg, nagyon jó fej. Mellette még Dan Aykroydot emelném ki, aki egy orvost kelt életre, meg Allen Covert is jól játssza 10 másodperces Tomot, Rob Schneider pedig a helyi hülye szerepében tűnik föl. Összefoglalva, elég siralmas, hogy ezt írom, de a rozmár viszi a hátán a filmet.

OSCART NEKI!

     A 6.8-as értékelést az imdbn mindenképpen túl soknak mondanám. Én 4-et adnék, mert nevetgélni azért lehet rajta.

A film alcíme lehetne "avagy egy amerikai hős története". Főszereplőnk, Cameron Poe (a jobb napokat is megélt Nicholas Cage) olyan amerikai ideál, aki nyilvánvalóan nem létezhet a valóságban. Akárki, aki ma az ő helyében lenne, nem így és nem ezeket cselekedné, ebben biztos vagyok. Hogy mit is cselekszik? Egy válogatott gazemberekkel teli repülőgépen sittes cimborájáért és egy addig soha nem látott fegyőrnőért küzd. És miért? A pofáért barátságból, a nőért meg mer az elvei úgy kívánják.

"- Tudsz repülni Johnny?

 - Nem.

 - Ezt tartsd észben, ha ránézel, mert ha előkapod a farkad a gatyádból, kidoblak a gépből."

Cyrus "A Vírus" Grissomot (John Malkovich) csak az érdekli, hogy eljuttassa a megbízóját, egy másik rabot a megbeszélt helyre, ahonnan aztán őt is szépen elviszik. Hogy közben hány embert kell megölnie/megöletnie, az hidegen hagyja. Saját társai is áskálódnak ellene, de nyílt színen senki nem mer rá rosszat szólni. Mindent kézben tart, semmi nem kerüli el a figyelmét - de aztán végül mégis átverik és minden fifikáját össze kell szednie, hogy megpróbáljon kimászni a csávából.

A rend hű őrei (John Cusack és Colm Meaney) pedig üvöltözéssel vannak elfoglalva, és bizony Poe segítsége nélkül nagy szarban lennének. Végül félreteszik ellentéteiket, de egyáltalán nem rajtuk múlik, hogy mi lesz a film végkimenetele.

"Egy rossz mozdulat.... és a nyuszinak annyi!"

Sztárparádét kapunk. Az említett 4 úron kívül itt van még Danny Trejo (akinek nem volt nehéz eljátszania a foglyot, hisz több évet ült börtönben, mielőtt színésznek állt), Ving Rhames, Dave Chapelle, M. C. Gainey és az üde színfoltot jelentő Steve Buscemi. Ilyen gárdával lehetetlen szar filmet csinálni, és ez egy olyan akciófilm, amin jól lehet szórakozni, többszöri nézésre is. Az ilyenek elég ritkák.

imdb.com felhasználói szerint: 6.8/10 (8 év alatt 0.3-at növekedett.)

Szerintem: 5/5

Vajon megállná a helyét ugyanez a sztori ugyanígy csak más szereplőkkel? Nem hinném...

Itt pedig jöjjön egy trailer, ami elég hatásos: 

"Üdv a pokolban teee ganéé!"

Ezzel a mondattal kezdődik csak igazán Nick Beam (Tim Robbins) rossz napja. Nem elég, hogy a felesége megcsalja, ráadásul éppen a főnökével, még beszáll a kocsijába ez a kis növésű, mocskos szájú rabló, T. (Martin Lawrence) is, aki ki akarja zsebelni. Nicknek viszont, ahogy a film címe mutatja, nincs vesztenivalója, ezért hirtelen ötlettől vezérelve elrabolja kirablóját.

A(z egyik) kedvenc filmem, egy olyan alkotás, amit bármikor szívesen megnéznék. Kétféle szinkronnal ismert, a 16-os az igazi, a tegnap is vetített 12-es nem annyira poénos.

Tim Robbins a '90-es évek nagy sztárja volt, csillaga mára viszont már leáldozóban van. Ettől függetlenül neve számomra garancia egy jó filmre, elég csak a már bemutatott Remény rabjaira, vagy A nagy ugrásra gondolni. Martin Lawrence szintén ugyanebben a cipőben jár, bár azt hiszem eddig még sohasem közelítette meg filmbeli magas haverjának sikereit. Ebben a műben viszont mindketten nagyot alakítanak (bár én még Robbins-t nem láttam szarul játszani).

"Kezeket fel bumburnyák!"

Lassan 12 éves lesz ez a vígjáték, de semmit nem vesztett az élvezhetőségéből. Steve Oedekerk rendező (aki egyébként a táncoló őrt alakítja) nevéhez még az Ace Ventura 2-t tudnám kapcsolni, de ez ne riasszon el senkit, itt nem a gusztustalankodásra mennek rá. Egy nagyszerű road movie-t kapunk, igazi, régi poénokkal, valódi színészi játékkal, és jó esetben sok káromkodással:) Egyébiránt a két főszereplő mellett itt van még Michael "Spinal Tap" McKean; a Betörő az albérlőm öreg hölgye, Irma P. Hall és Kelly Preston, John Travolta felesége (aki mellesleg a jónő a filmben). És még a zenéje is király. 

"-Megint bajba kerültél Terrence?

 -Terrence?

 -T! A barátaim T-nek hívnak! Te meg bekaphatod!"

Egyszer legalább érdemes megnézni, de ismét hangsúlyozom, hogy a 16-os korhatárú szinkronnal sokkal jobb, mint a 12-essel.

imdb.com felhasználói szerint: 6.7/10 (8 év alatt 0.3-at növekedett.)

Szerintem: 6/5

Aki tudja, hogy honnan lehetne megszerezni Coolio 'I See U When U Get There" című számát a filmbeli verzióban, az írja meg kommentben, mert én eddig sehol nem találtam meg... Hamarosan írok még a Con Airről is, itt pedig következzen a Nekem 8 Scatman-jelenete: 

     "Enrico Pallazzo megmentette a királynőt!" - Mindig ez az a pontja a Csupasz Pisztolynak számomra, amikor már a fejem is megfájdul a sok röhögéstől. Ennél a résznél szoktam ráeszmélni, hogy már megint megnéztem ezt a filmet, (most már talán tizedszerre) és egyszerűen nem tudom megunni. Ha van még ember, aki nem látta, akkor az kézfeltartással jelezze... Na jó, senkit se látok jelentkezni, de azért összefoglalom a történetet.

      Frank Drebin hadnagy (Leslie Nielsen) Los Angeles minden polgárát kész megvédeni a bűntől, erőszaktól. Bár ne tenné, gondolják a derék polgárok. II. Erzsébet azonban még nem hallott a hadnagyról, ezért mit sem sejtve ellátogat a városba, ám őt meg egy bizonyos Vincent Ludwig (Ricardo Montalban) el akarja tenni láb alól. Ez még hagyján, de Drebin meg meg akarná őt védeni. A mű megtekintése közben eldöntheti a kedves olvasó, melyik a rosszabb.

     Frank alapos és precíz ember: minden lehetséges eszközt bevet, hogy az adott ügy végére járjon. Ez esetben is felkeres minden személyt, vagy helyszínt, ami segíthet neki az eset felgöngyölítésében. Mondanom sem kell, ezek a személyek és helyszínek is a hadnagy túlbuzgóságának esnek áldozatul.

     Persze segítőkész társaira bármikor számíthat. Nordberg (O.J.Simpson) meg Ed (George Kennedy) is hasonlóan lelkiismeretesek és tettre készek. Már ha nem az intenzíven fekszenek, vagy feleségük "szeretőjét" kell lefülelniük. Csak a szokásos problémák, ugye. És itt van A Nő is, mint lényeges szereplő: Jane Spencer (Priscilla Presley) szintén elengedhetetlen információkat szerez a majdani gyilkossági kísérletről. És fülig szerelmes Drebin haverunkba, szóval a hepiend is sejthető. És, ahogy elővigyázatlanul előre vetítettem az első mondatban, a királynő is megmenekül.

       Megjelennek a következő részekben majd visszatérő szereplők, úgy mint Különc Al Yankovic (saját maga) és Papshmir (Raye Birk). A film természetesen hibátlan, két értelemben is. Egyrészt zseniális, másrészt ami más filmben súlyos botlás, az itt szerves része az egésznek. Szerintem, azért olyan jó és időtálló a Csupasz Pisztoly, mert eredeti. 20 éve még nem voltak tele a mozik a ma már könyökünkön kijövő "szkerimúvi-féleségekkel", az alkotók neve pedig már akkor is nagyon jól csengett, garancia volt ennek a fajta humornak a megfelelő tálalására. Leslie Nielsen egy élő legenda, csakúgy mint az Oscar-díjas George Kennedy. O.J. renoméja (már ha volt neki) azóta eléggé csökkent, A Király özvegye viszont tökéletes választás volt.

      A kedvenc filmjeim közé tartozik, a tízes listámon A Tanú után jön, holtversenyben második a hasonló Airplane-nel. Egyébként, ha megvan bárkinek ez a film, nagyon megköszönném, ha kölcsön adná, mert nem láttam évek óta;) [Azóta már mindkét említett alkotásról olvasható itt írás.]

     Mindenki megnyugtatására közlöm, hogy a következő két részről is fogok írni. Gondolom mindenki megnyugodott most. Bocs, ha kissé szubjektív voltam. Aki képes megnézni a filmet röhögés nélkül, annak fizetek egy sört. :)

Nem vagyok nagy Űrszekerek-rajongó, de egyszer régen láttam az egyik mozifilmet, és azóta meg szoktam nézni a sorozatból készült filmeket, de csakis a Picard-kapitányosakat. [Később ez változott, azóta az összes eddig készült Star Trek-mozit megnéztem és megírtam.] Ezúttal a szintén ebből a szériából készült Nemezis korai verziójával találkozhatunk. A két mozi nagyon hasonló, mégis az utóbb említett jobb a jelen tárgyaltnál.

A lényeg annyi, hogy az Enterprise legénysége épp valami egyszerű küldetésen van, amikor jelentik, hogy a Föderációnak egy hétre kölcsönadott Deta (Brent Spiner) meghibásodott és veszélyt jelent. Picard kapitány (Patrick Stewart) maga indul utána, hogy elkapja. Hamarosan azonban fény derül a Föderáció legmagasabb köreibe vezető összeesküvésre, mely egy egész faj kiirtását eredményezheti..

Egyetlen óriási baja van ennek a műnek, az hogy unalmas. A sztori egyszerű és béna. Az ellenfelek ugyanúgy bénák. Még a főgonosz (F. Murray Abraham) is béna és a poénok se ütnek. Egy Star Trekes az imdbn azt írta, hogy ha igazi rajongó vagy, akkor tetszeni fog - hát nekem így másodszori megnézésre már nem tetszett...

imdb.com felhasználói szerint: 6.4/10 (8 év alatt 0.1-et növekedett.)

Szerintem: 3/5 (Nem rossz, csak unalmas.)

Ma este lesz a Csupasz pisztoly, amit valószínűleg kihagyok, de Mozsárágyú elemzését hamarosan olvashatjátok róla, ezen felül éjfél körül adnak egy Dennis Quaid-filmet, amit talán megnézek. A bejegyzés végére pedig egy trailer, ami az én érdeklődésemet ebben a formában nem keltené fel:

      Az nem mondható erre a filmre, hogy izgalmakban szűkölködne, de azt sem állítanám, hogy nagyon jó. Az első 40 percben semmi érdekes nem történik, aztán meg egyszerre túl sok minden. Viszont helyenként egész vicces. 

     Választ kaphatunk a megnézésekor arra a kérdésre, mihez kezdjünk, ha nagyon gazdagok és gonoszak vagyunk, és épp kéznél van egy sivatag. De ha ilyen eset áll fenn, akkor vigyáznunk kell arra, nehogy kitudódjon, hogy rosszban sántikálunk, mert fennáll a veszélye annak, hogy két lelkes kincsvadász meg egy bátor doki néni tudomást vesz róla, és nem rest cselekedni sem a mi kiiktatásunk érdekében. Nos, ez elég hülyén hangzott, erről szól kábé ez a film. Van benne jó sok közelharc meg robbanás, jó pasi és jó nő, vicces karakterek, de nem nagy szám, olyan semmilyen szerintem. Egyszer megnézi az ember, és jól van. Nem is tudok róla mit írni, mert nem jut eszembe semmi.

    Főszereplők: [az Oscar-díjas] Matthew McConaughey, Penélope Cruz, Steve Zahn és van egy kis szerepe William H. Macy-nek is. A legelső úriemberről nekem leginkább csak az jut eszembe, hogy nehéz leírni a nevét, Penélope Cruznak elég semmilyen szerep jutott, szóval láttam már őt jobb filmben is. Steve Zahn meg megint a szerencsétlenkedő jófej figuráját alakítja. Valahol azt olvastam, hogy akinek tetszett az első Indiana Jones, annak ez is tetszeni fog. Hát lehet, én nem így voltam ezzel. A frigyláda sokkal eredetibb.

Ha azt mondom, kultuszfilm, akkor mostanában talán A Sötét Lovag ugrana be jó pár embernek. Ha azt mondom, Brandon Lee, akkor viszont mindenkinek A Holló. 21 évem alatt most először néztem meg ezt a kultmozit, de persze mindig is tudtam, kicsoda Eric Draven és miért legendás ez az alkotás.

Az Ördög éjszakája - a Halloween előestéje, amikor Detroit városát a bűnözők uralják. A házak lángolnak és a hullák gyűlnek. Az egyik ilyen éjjelen a gyújtogatók áldozatául esik egy fiatal szerelmespár, akik éppen házasodni készültek. A brutális gyilkosság nem maradhat megtorlatlanul...

(És itt jönne a szöveg azon része, amit a net eltüntetett nekem, de megpróbálom újra leírni, vagy valami hasonlót.)

Azt mondják, ha valaki meghal, a lelkét egy holló viszi át a Túlvilágra. Vannak viszont olyanok, akiknek valami súlyos terhük van, ezért nem nyerhetik el a megváltást, amíg ettől meg nem szabadulnak. Nagyon ritkán a holló visszahoz egy ilyen lelket, aki esélyt kap, hogy megszabaduljon az őt kísértő árnyaktól, és elnyerje az öröklétet. Egy évvel az említett gyilkosság után, annak férfi áldozata, Eric Draven rockzenész élhet a holló lehetőségeivel és visszatérhet a Földre, hogy megállíthatatlan bosszúálló angyalként megtorolja szerelme és saját maga halálát.

Gondolom mindenki látta már ezt a fehérre mázolt arcot, még az is, aki a filmet nem (immár ezek száma hárommal kevesebb). Rengeteg dolgot lehetne róla írni, kezdjük a történettel: Semmi gondom nincs vele. Képregényen alapszik, nincsenek benne hülyeségek, nekem tetszett. Lássuk a színészeket:

Brandon Lee ezzel a szerepével beírta magát a filmtörténetbe. Amint Heath Ledger Jokerként káoszt hozott, ő Hollóként állt bosszút utoljára a filmvásznon. Az 1993-as forgatáson egy rosszul megtöltött kellékpisztoly lövése halálosan megsebezte ezt a 32 éves tehetséget, aki nem mellesleg Bruce Lee fia volt. (Az említett hongkongi harcművész szintén egy filmforgatás közben hunyt el - állítólag halálos ágyán megjósolta fia eljövendő végzetét.) Lee játéka parádés, a kinézete fantasztikus, a karaktere óriási. Bizony, ő ezzel halhatatlanná vált.

Főellenfelét Michael Wincott játssza, aki anno A három testőr Rochefort-jaként nagyszerűt alakított, és itt is elviselhető. Jobbkezét Tony "Kampókéz" Todd kelti életre, jeges nyugalommal. Szeretője (és testvére?!) Bai Ling, akit a Taxi 3-ban és a Lostban láthattunk. Nem valami nagy szám, a halála viszont király lett:) Rochelle Davis volt a kislány Sarah, aki azóta sem szerepelt más moziban, szerintem jó volt. És végül, de nem utolsó sorban itt van még Ernie Hudson, aki Albrecht rendőrként segíti hősünket - ő gyakori humorforrás, szerintem remekül alakított. A többiek is megfelelőek, végülis senkire nincs panaszom.

Összesítésben: korai képregény-feldolgozás, egy óriási szuperhőssel, halállal, gitározással és halhatatlanná válással.

imdb.com felhasználói szerint: 7.6/10 (8 év alatt 0.1-et növekedett.)

Szerintem: 5/5

Készült egy folytatása, amiben Iggy Pop is szerepet kapott (ő a figura egyik inspirálója, sőt, a filmbeli Mókás nevű karaktert róla mintázta a kitaláló James O'Barr), ez már nem volt akkora siker, majd később egy jelenleg is futó sorozat, ami szintén nem örvend túl nagy népszerűségnek. Itt pedig jöjjön a film betétdala, a Cure Burn című száma. (A Cure szintén inspirációul szolgált O'Barrnak.) A videó sajnos nem túl jó, de a szám a lényeg - érdekesség, hogy soha nem játszották koncerten, pedig a rajongók nagy kedvencévé vált. 

      Amikor a mozikban ment ez a film, nem igazán érdekelt, most is csak azért néztem meg, mert épp akkor kezdődött, amikor odakapcsoltam. És kellemesen csalódtam, mert egész szórakoztató. És nagy mértékben azért jó, mert szerepel benne Jon Lovitz:)

    Ja és Testvérbátyámnak üzenem, hogy hallható benne a címadó dal.

    Michelle Pfeiffer 40 éves anyukát játszik, aki összejön a Paul Rudd által alakított 29 éves pasival. Aztán szétmennek, majd megint összejönnek. Gyakorlatilag ennyi a történet, de egészen egyedi humora van a műnek, szóval nem csak egy bugyuta romantikus vígjáték. Jó kis karakterek vannak benne, a már említett Jon Lovitz kábé csak 5 percet szerepel, de ahányszor megjelenik, rekeszizom nem marad szárazon, hogy egy idióta képzavarral éljek. Teljesen lökött palit alakít, aki állandóan szépészeti beavatkozásoknak veti alá magát, hogy fiatalabbnak tűnjön. Különben valami ilyesmiről szól a film, hogy mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát, nem kell foglalkozni mások véleményével ,satöbbi. Meg, hogy vigyázni kell az álnok asszisztenscsajokkal. Pfeiffer jól játszik, Paul Rudd figurája meg halálvicces, szerintem. Szóval összességében ez egy jófej film.

      A főszereplő kislány szinkronhangja nagyon idegesítő volt, meg néhányszor borzalmas zenék hallhatók(mint a címadó is), és néhol azért unalmas kissé, de nézhető. Tele van olyan alakokkal, akikre elég ránézni, és már röhögök is, én személy szerint.

Kezdjük az elején: én nagyon szeretem ezt a filmet, úgyhogy elfogult vagyok vele, tehát senki se lepődjön meg ha túl sok túl jót írok róla:)

Tudjátok ki az az Árpa Attila? Régen én se tudtam. Valami góré volt az RTL Klubnál, aztán kirúgták, ő erre kavart egy jó nagy botrányt, majd megrendezte ezt a filmet, mostanában pedig a tvgettón vezet műsort és egy következő mozifilmet készítget. Szóval Árpa úr gondolt egyet, és saját pénzéből megcsinálta ezt, amit a Blöff, A Ravasz, Az Agy... és hasonló alkotások ihlettek. Szerintem ez lazán van olyan jó mint a Blöff maga, csak ez magyar és itthon játszódik.

A Strix Aurum, vagyis az Aranybagoly, egy évszázadokig legendának hitt műtárgy, ami azonban létezik! Ezt viszont kevesen tudják. Egy volt náci háborús bűnös, aki mára iszonyatos pénzmennyiséggel rendelkezik (Csurka László), meg akarja szerezni magának ezt a római kori kincset, ezért felbéreli a szakmájában legjobbnak ítélt Tejesembert (Oszter Sándor) és csapatát, hogy hozzák el neki. Egy dák fejedelmi palást és egy római tekercs kell a megtaláláshoz: a palástot meg is szerzik, de a tekercs bizony egy váratlan helyen van: Magyarországon... Alvállalkozónak a Tejesember felbéreli Balogh Tibit (Kovács Lajos) és "kemény legényekből" álló bandáját, hogy szerezzék meg a tekercset. Ez a brigád viszont nem akármilyen arcokból áll, és Tibit se lehet átverni, így magyar hőseink elhatározzák, hogy megkeresik a kincset, és szarnak a megbízó fejére. A hajsza megindul keresztül-kasul hazánkon, záporoznak a lövések és nő a hullák száma - de ki fogja hazavinni az Aranybaglyot?

Nagyon furcsán indul az egész. Egy remekül koreografált ókori csatával, majd egy kommandós-akcióval. A baj ezzel csak az, hogy sokan már ennyi után (vagy közben) átkapcsolnak, pedig nem tudják mit hagynak ki. A szereplők iszonyatosan sokat káromkodnak, rengeteget lőnek, viszont emellett olyan fantasztikus poénokat nyomnak, hogy halálra röhögöm magam, pedig elég sokszor láttam már. Lássuk a színészeket:

Íme ez itt a képen Tibi bandája. Kovács Lajos, akit azóta már Kossuth-díjjal is jutalmaztak, óriási, a legjobb dumák, a legjobb fordulatok mind hozzá kötődnek. Scherer Péter hozza a megszokott vígjátéki formáját. Kiss József alakítja Tysont, a legkeményebb keményfiút - erről a paliról se ezelőtt. se ezután nem hallottam, de remekel ebben a szerepben, mintha csak rá öntötték volna a figurát. És itt van még nekünk a film kabala-alakja, az őrült Psycho, akit a nagyszerű Bitskey Lukács formál meg.

A másik oldalon Oszter Sándor, aki elegáns, hatékony, igazi profi látszatát kelti. Mucsi Zoltán haláli pofákat vág, nagyon királyul néz ki és ő is hozza a szokott remek formáját. A többi 3 fickót nem érdemes külön megemlíteni, mindegyik elviselhető. És ott az a fura harmadik szál. Nagyon sokáig nem értettem, miért rakta bele Árpa a teljes Thézeusz-vonalat a moziba... Görög László, Steiner Kristóf és 2 ismeretlen színész alakítja ezeket a fura figurákat... És azért kellenek, hogy őket is össze lehessen ugrasztani a többiekkel.

Mellékszerepekben, a senkihez sem tartozók között felbukkan még pár ismert arc, például a képen látható 2 úriember, akiket remélem mindenki felismer. Mit mondhatnék még? A Kontroll mellett szerintem ez az utóbbi idők egyik legjobb magyar vígjátéka. Akik mindenhol ledorongolják, azok meg nem értenek a népnek szóló filmekhez, csak a fennkölt, drámai szarokhoz, amik senkit se érdekelnek...

imdb.com felhasználói szerint: 7.1/10 (Valami okos hazánkfia jól összeszarozza ott angolul, ezzel elvéve mindenki kedvét tőle...) [8 év alatt 0.6-ot így is nőtt.]

port.hu felhasználói szerint: 6.7/10 [Ez meg 0.8-at emelkedett.]

FilmO: 3.1/5

szerintem: 5/5 (És igazából a Thézeusz-hülyéskedés miatt nem adok rá 6-ost.)

Itt pedig egy remek jelenet következik:

      Bocs, hogy ilyen szerencsétlen filmmel rontom itt a blog levegőjét. Láttam az első részét, és mint említettem volt, bármilyen gagyi vígjátékot hajlandó vagyok megnézni. Ezzel is így tettem.

     Egy novella alapján készült mindkét rész, mely azt a nem mindennapi helyzetet mutatja be, milyen is egy 14 tagú (+ kutya) család élete. Nevezetesen a Baker családé. A legidősebb srác már lassanként kirepül a családi fészekből, a legkisebbek meg nagyon kicsik, előre adja magát a sok mulatságos helyzet, ahogy az családi mozik esetében lenni szokott. A szülők is kissé zakkantak, főleg az apuka (Steve Martin), ennélfogva valószínűsíthető, hogy a csemeték sem átlagosak. Van egy alapkonfliktus is ám! Az örök ellenség Murtaugh-ékat le kell győzni a hagyományos családnapi rendezvény keretein belül. Akik mellesleg csak tízen vannak. És amíg eljutunk idáig, addig belecsöppenhetünk mindkét família hétköznapjaiba, feltárulnak a szülő-gyerek, tesó-tesó, férj-feleség kapcsolatok. Csak a szokásos.

         Emlékeim szerint az első részen egész jól mulattam, helyenként ezen is lehet vigyorogni. Gyakorlatilag a két családfő szerencsétlenkedései vannak középpontban (Murtaugh apuka - Eugene Levy), asszonykáik  összehaverkodnak (Bonnie Hunt és Carmen Electra), a sok gyerkőc meg hozza a formáját. Jó hír a Hilary Duff-rajongóknak, hogy ő is szerepel a filmben. Az említett rajongók most ne olvassanak tovább: szegény Hilary nem a színészet magasiskoláját mutatja be. Piper Perabo meg ismerős lehet a Sakáltanyából, neki nincs túl sok szerepe, de azt jól hozza, A temérdek gyerek közül meg szerintem az ikreket lehetne megemlíteni, mint akik emlékezetesen alakítanak. Már ha erre lehet ezt mondani, mert gondolom, csak végig kellett hülyéskedniük a forgatást.

           Nálam kevésbé türelmes embereknek inkább nem ajánlom, hogy másfél órát e mű megtekintésére pazaroljanak, de ha épp nincs semmi dolga a kedves olvasónak, és épp ez megy a tévében, akkor nyugodtan megnézhető, nincsenek benne a nyugalom megzavarására alkalmas képi- és hanghatások. Kivéve talán Duff kisasszony jelenetei. Ja és Steve Martin-rajongóknak kötelező!!!!!

     Több, mint valószínű, hogy nem én voltam a célközönség jelen animációs film esetében, de azért megjelennek benne olyan dolgok, ami az idősebb gyerekek - én magamat is annak tartom:) - számára is érdekesek lehetnek. Amúgy pedig, csak azért ültem le ezt megnézni, mert tudtam, hogy énekelnek benne Queent is, és kíváncsi voltam reá. Egyébként meg ilyesmiket nem nagyon nézek, a Némó meg hasonló hülyeségek megtekintésére meg pénzért se vállalkoznék.

      Tehát nézzük a történet alapját: A császárpingvinek háza táján lassan beköszönt az enyhe időjárás, kikelnek tojásaikból a pici pingvinek. Megszületik Topi is, de már születése pillanatában látható, hogy ő más mint a többi babapingvin. És apja nagy bánatára később kiderül, hogy semmi hangja nincs, nem tud énekelni, vagyis így majd nem talál magának párt, nem lesznek kicsinyei, satöbbi. Ám ő olyan különleges képességgel rendelkezik, amivel senki más az egész Antarktiszon: tud táncolni, úgyis mondhatnám, ő a táncparkett ördöge. 

      Viszont nemcsak valódi parketta, hanem együttérzés és elfogadás sincs jelen a Császárpingvinek Földjén. Gyakorlatilag száműzik tehát Topi haverunkat, táncoslábaival együtt. Eztán sok-sok kalandba keveredik, összehaverkodik spanyol ajkú, valamivel kisebb fajtársaival (ők szolgáltatják a vicces jeleneteket), többször kerül életveszélybe is szegény. Élete küldetésének tekinti, hogy minél többet megtudjon az úgynevezett "idegenekről", vagyis az emberekről, akik miatt lassan elfogy az élelem, és kiszorítják őket meg minden más élőlényt természetes élőhelyükről.

 
      És itt a lényeg: a mese, amellett, hogy tele van irreális pupákságokkal és orosz (!) akcentussal beszélő pingvintanárnővel, megmutatja és felhívja a figyelmet az állatok és általában az élővilág egyre romló helyzetére, arra, hogy mit művel az ember maga körül, hogyan teszi tönkre a bolygót. Ez manapság valóban egy marhára divatos téma, hogy így meg úgy a globális felmelegedés és grínpíszesek vannak mindenhol, de tényleg fontos ezekre a dolgokra odafigyelni. Talán a sok, reklám által kiszívott agyú kisiskolás is megjegyzi, hogy szegény pingvin milyen rosszul érzi magát az állatkertben, távol a családjától és az otthonától. Én személy szerint sose értettem, mi a jó az állatkertben, kiskoromban is inkább vetettem a szüleimmel valami kulcstartót, vagy plüssállatot, de nem gondoltam, hogy hű, de jó fej ez a majom, meg milyen aranyos ez a kiskacsa. Na jó, az elefántokat meg a medvéket mindig megnéztem. Egy kicsit kezdek elkanyarodni a témától, bocs.

      A Táncoló talpakat tudom ajánlani a legtöbb 5-10 évesnek, de nekik üzenem, hogy a kardszárnyú delfinek nem szoktak sűrűn egymás fejének ugrálni 20 méter magasan, és a pingvinek viszonylag ritkán mozognak otthonosan Prince életművében. Apropó Prince! A művész úr eleinte elzárkózott attól, hogy felhasználják dalait az alkotásban, de miután látta egészben, még írt is hozzá hivatalos betétdalt, ami meg egész jól sikerült. Tehát nézzétek meg ezt a helyenként igazi színészeket is felvonultató zenés mesét, ha akarjátok. Egyszer meg lehet nézni, de a fentebb említett korosztályon kívül esőknek nem hinném, hogy nagyon fog tetszeni. De én is tévedhetek.

 
     Ez is Beatles-film, ez is vicces, ezt is imádom. Mégis össze sem hasonlítható a lentebb említett A hard day's nighttal. Például, mert ez rajzfilm, elnézést, animációs. A Sárga tengeralattjáró egy pszichedelikus utazásra invitálja a nézőt.

     Pepperland vidám és tarkabarka lakosságát megtámadja a nagyon gonosz és nagyon kék Blue Meanie. (Szegény elég rusnya is, ahogy a mellékelt ábra mutatja.)

      Addig gonoszkodik amíg minden beszürkül és mindenki fakó szoborrá változik ezen a csodás vidéken. Egyvalaki menekül meg a hatalmas, fegyverként bevetett zöldalmáktól: Fred, akit Pepperland polgármestere felszólít, hogy hívjon segítséget (persze még azelőtt, mielőtt ő maga is tehetetlen szoborrá változna). Szóval Fred beszáll a címszereplő járműbe, és segítséget kér Ringoéktól. Ők pedig szívesen segítenek, bár maguk sem tudják, merre kéne indulni, mit kéne csinálni, és mi vár rájuk. Viszont a szent cél, Pepperland megmentése folyamatosan a szemük előtt lebeg.

     És innentől jöhet bármi: lények, amik beszippantanak mindent az orrukkal, vágtázó lószerű izék, lyuk-tenger, színűket változtató táncoslányok, vagy hirtelen felgyorsuló, esetleg visszafelé haladó idő. A néző egy idő után semmin nem lepődik meg. Ó, és az agresszív, kék Kesztyűcskéről nem is szóltam még. És itt van még Nowhere Man, aki rendelkezik még a Jeremy, a Hillary és a Boob nevekkel és mellesleg polihisztor. Egyébiránt az ő megjelenése az én kedvenc részem.

       Szóval nagyon sok fluoreszkáló kilométer, vagyis angolokról lévén szó, mérföld megtétele után sikeresen megérkeznek a szereplők a célállomásra. Semmi bosszúálló tevékenységre ne számítsunk, a lakosság megmentése érdekében csakis a písz és a láv vehető igénybe. Mivel a '60-as évek végén járunk, és a hippik aranykorukat élik ugyebár. Tehát a végén megszólaló "All you need is love" teljesen helytálló. A film legvégén pedig láthatjuk a hús-vér Beatles fiúkat. Azért gondolták, hogy teljes mivoltukban is megjelennek, mert váratlanul jól sikerült az alkotás.

Nem csak szerintük.

     Emitt pedig a befejezés látható. Jó szórakozást!

      Aki a Beatlest szereti, rossz ember nem lehet. Ezek szerint én elképesztően jó ember vagyok. Ez az első egész estés filmjük, óriási klasszikus. Pedig igazából egy nagy hülyeség az egész, gyakorlatilag semmi értelmesről nem szól. Én viszont imádom, és akárhányszor meg tudnám nézni.

    Lényegében a Beatlemánia-jelenség a film témája. A tagok - akiket őszintén remélem, senkinek nem kell bemutatni-, végigkomolytalankodják az egészet, improvizálnak, csajoznak meg jó sokat zenélnek. A menedzserük a falra mászik tőlük, Ringo rendőrkézre kerül, Paul nagyfaterja mindig rosszban sántikál, George és Lennon bácsi meg folyamatosan ökörködnek. És ezzel össze is foglaltam a történéseket.

      Én sem a forgatókönyv zsenialitása miatt szeretem, hanem mert sokadszorra is halálra röhögöm magam például azon, hogy: '-És hogyan jutott el Amerikába? -Grönlandnál balra fordultam.', meg azon, hogy '-Was haben Sie zűrzavar?', meg azon, hogy '-Hogy hívná ezt a gallért? -Gallérnak.' Satöbbi. És tele van vidámsággal, marháskodással, fiatalságbolondsággal. Meg azért is tetszik, mert jómagam óriási Beatles- meg Lennon-rajongó vagyok. És akkor abba még bele se gondoltam, hogy mit jelenthet ez a film azoknak, akik a '60-asokban voltak tinédzserek.

      Szóval ez egy kötelező darab, mindenkinek látnia kell. Még Tévésámán úr 1001 film amit látnod kell, mielőtt meghalsz c. könyvében is szerepel. A könyvet is mindenkinek tudom ajánlani egyébiránt.:)

      Tom Hanks bácsit bármilyen filmben hajlandó vagyok megnézni, ezért ezt is megnéztem. És milyen jól tettem. Nem is a történet, inkább a képi megjelenítés miatt nagyon jó ez. Persze jó a sztori is. Meg hát szerepel benne Paul Newman, akit szerintem lehetne úgy aposztrofálni, mint A szem. Olyan szép kék szeme van.:)

     A történetről annyit, hogy '31 telén játszódik, (hol máshol, Amerikában) az ifjabb Michael Sullivan (Tyler Hoechlin) pedig tudomást szerez apja (Tom Hanks) nem éppen mindennapi foglalkozásáról. Maradjunk annyiban, hogy a kedves fater nem éppen törvényes keretek között dolgozik. A kis Mike kíváncsisága lesz gyakorlatilag minden baj okozója, vagy legalábbis előidézője. Leszámolás, átverés, simlis alakok, korrupció, menekülés, pénz, satöbbi. Így jellemezhető a film, anélkül, hogy lelőném a poént.

    Na de inkább térjünk át a vizuális dolgokra. Harmincas évekről lévén szó, tele van klassz járgányokkal, jazz zenével - hopp, ez audiovizuális-, brillantinnal. Télen játszódik, ezért minden szereplő sápadt (nemcsak a hullák), sokszor esik az eső, ami mindig valakinek a halálát sejteti előre, az időjárási körülmények teljes mértékben a film hangulatához igazodnak. Az is megfigyelhető, hogy ahol véletlenül némi jókedv jelenik meg, ott mindig valamilyen világos vagy fehér háttér előtt vannak a szereplők, akkor ezek a színek dominálnak.

     Apró de annál szellemesebb megoldások is felfedezhetők, például amikor a gyerek az autóból bámulja a várost, mi látjuk az ablakra tükröződő hatalmas épületeket. Vagy amikor Sullivan apuka lelövi szerettei gyilkosát, azt sem látjuk direktben, csak a becsapódó ajtón lévő tükör mutatja meg, mi is történt valójában. És az elején, ahol kiiktatnak egy nemkívánatos személyt, lassítva látjuk magát a kiiktatást, na az óriási jelenet. 

    Oscar-díjas alkotás, jó színészek (még a mostanság James Bondként tevékenykedő Daniel Craig is tűrhető), remek sminkesek és operatőrök. Ennyi.