Igazából csak azért néztem meg, mert '56-ról szóló filmekről írok egy dolgozatocskát, és eddig még nem láttam. Az tuti, hogy jól jön a dogához, nem magáról a forradalomról szól, vagy a benne résztvevőkről, hanem gyerekek szemén át ismerhetjük meg '56 nyarát és őszét. Lényegében magát az ötvenes éveket.

     Az egyedüli helyszín a Pálfi család rózsadombi villája és annak kertje. Az apa, Gábor (Andorai Péter) vezető politikus, az anya, Teréz (Marozsán Erika) szintén az elfoglalt párttagok életét éli, nincs sok idejük a gyerekekre. Panka (Rózsa Naomi) és Miska (Fekete Ábel) az agyonőrzött villában tölti minden percét, mindenhol fegyveres katonákkal vannak körülvéve, szüleik, ha épp otthon vannak nagyon szigorúak velük, egyedül Róza, a bejárónő foglalkozik velük, mesél nekik, meghallgatja őket, őrzi a titkaikat. Azért ők maguk is tesznek néha az unalom ellen, játszanak, veszekednek mint az rendes testvéreknél szokás. Panka serdülőkorban van, ezért már nem csak a villanyvasút érdekli, hanem a szomszéd srác, vagy apja zárt irodaajtója is. Így vagy úgy, de azért mozgalmas az életük. Mindenesetre az állandó helyszín miatt ez első látásra nem annyira érződik.

     Azt, hogy már október 23. van, abból tudjuk meg, hogy már melegebb ruhákba öltöznek a szereplők, meg, hogy az anyuka kétségbeesetten leköltözik a gyerekekkel az alagsorba. Pálfi apuka eltűnik egy időre, a rádióállomások nem játszanak zenét, egyre sűrűbben jelennek meg befolyásos emberek a villa környékén, egyesek Moszkvába induló repülőgépekről beszélnek, meg mellesleg egy szovjet tank is tiszteletét teszi a Rózsadombon, hogy "megvédje" az igaz kommunistákat. Innentől leginkább csak feszültség és zavarodottság uralkodik a filmen.

     A felnőtt színészek jól játszanak, ezt megszokhattuk tőlük, viszont a teljesen ismeretlen gyerekeken van a hangsúly, akik elég természetesen viselkednek, csak akkor nem játszanak túl jól, amikor veszekednek egymással. Különben meg olyanok, mint a gyerekek, nyilván nem véletlenül.

     Helyesek, meg ők szolgáltatják az apróbb vidám jeleneteket. A mellékszereplők közül kiemelném Szirtes Ágit, Szacsvay Lászlót és Bánsági Ildikót.

     Nehezen tudnám csak megítélni ezt a filmet. Azt mondanám, hogy hiteles képet kapunk az ötvenes évek magyar valóságáról, bár nem tudom, mit gondolnának erről azok, akik meg is tapasztalták saját bőrükön. Negatív dolgokat igazából nem tudnék írni, egyszer meg lehet nézni.