A legendás 1980-as Blues Brothers kevésbé legendás folytatásáról van szó. Igazából lenne néhány tippem, hogy miért nem jött be ez annyira a népeknek, de szerintem ez egy belevaló kis film. Mondjuk a szereplőkön kívül több hasonlóság nem is fedezhető fel a két részben.

     Dan Aykroyd továbbra is Elwood Blues, meg a forgatókönyvírók egyike. Sajnos John Belushi már nem szerepelhetett a filmben, ezért Elwood, amikor kiszabadul a börtönből - sokadszorra -, kénytelen egymaga nekivágni a kinti életnek. Azért a régi bandát megint szeretné összehozni, de erre egyelőre nincs sok esély, merthogy rásóznak egy árvát, Bustert (J. Evan Bonifant), aztán kiderül, hogy egy másik volt bandatag, az apjaként szeretett Curtis (Cab Calloway) szintén eltávozott az élők sorából, és az ő törvénytelen gyermeke, Chamberlain parancsnok (Joe Morton) nem hajlandó beállni a zenekarba, sőt még pénze sincs. Viszont "Isten útjai kifürkészhetetlenek", és úgy alakul, hogy a ruszki maffia közbenjárásának köszönhetően már megvan a banda fele. Csatlakozik Melák Mac (John Goodman) is, mint énekes. Folytatják útjukat, és lassan összejön az egész fúvósszekció, meg a gityósok is jönnek, alakul a "turné"; minden a lehető legjobban történik. Mármint blúzbrádörszmércével mérve. :) A fő cél, eljutni Mousette királynőhöz (Erykah Badu) és részt venni a Bandák Csatáján. (Hohohó, ez ismerősen hangzik.) És jammelni egy jót.

     A zenék óriásiak, Dan Aykroyd még mindig érti a dolgát, de tele a film gagyi történésekkel. Ez azért tényleg ront valamit az összképen. Ha másért nem, értük érdemes megnézni (a teljesség igénye nélkül): B. B. King, Eric Clapton, James Brown, Aretha Franklin, Wilson Pickett, Isaac Hayes. Aki a zenét szereti, rossz ember nem lehet, és aki a zenét szereti, az szeretni fogja a film nótáit is. És hát végülis az egészben ez a leglényegesebb.

     Ja meg vicces is. Jómagam bármikor képes vagyok 5 percig idézgetni belőle. Meg lehet nézni. Hallójáratokat lehet készíteni: