Majdnem egy év után végre megvalósult a hármas elemzésem terve: A volt kollégámtól kapott eredeti dvd-s A hét szamuráj után megtekintettem a nagy klasszikus A hét mesterlövészt, mely a szamurájokon alapul, végezetül pedig sort kerítettem a western-változat legújabb kori feldolgozására. Ezt a mozit anno azért nem néztem meg, mert a western-műfaj kevésbé érdekel, plusz akkoriban még a korábbi verzióját se láttam és valamiért azt hittem, hogy Quentin Tarantino rendezte, akit sose kedveltem. Nos, így, hogy csak annyit tudtam róla, amennyit, sokkal érdekesebb volt, mint amire számítottam. Vajon milyen lehet egy újrafeldolgozás újrafeldolgozása? Lehet-e még benne az 1954-es japán eredetire utaló nyomokat találni? Pattanjunk nyeregbe, járjunk utána!

1879-ben egy vadnyugati kisvárost rettegésben tart a helyi aranybányát üzemeltető rabló-báró (Peter Sarsgaard), aki azzal fenyegeti meg a lakókat, hogy el kell tűnniük, ha kedves az életük. Miután egy vakmerő fiatal férfi megpróbál fellépni ellene, embereivel lelövöldöznek párat a helyiekből, majd három hetet adnak nekik az eltakarodásra. A bátor ellenszegülő hirtelen özveggyé vált felesége (Haley Bennett) másodmagával elindul a közeli nagyvárosba, segítséget kérni, itt szemtanúi lesznek egy látványos leszámolásnak, amit a szövetségi tiszt Sam (Denzel Washington) hajt végre. A fekete ruhás feketét némi könyörgés árán ráveszik, hogy segítsen, ő pedig összeszed néhány kemény legényt, hogy együtt megkíséreljék megvédeni a városkát. A toborzó út során az egymással se túl rokonszenvesen bánó fegyveresek csapattá kovácsolódnak, aztán felkészítik a lakosságot az ostromra. Talán mind odavesznek, talán nem, de a föld sorsa mindenképpen el fog dőlni…

Valljuk be, egy újra ritkán tud jó lenni, mindössze két célból készülhet el: Az első a kaszálás, a második a tudatlan tömegek szórakoztatása, valamilyen korántsem új ötlettel. Ezúttal szerintem inkább a második eset forog fenn… Bevallom, magamban már előre azt vártam, hogy cikkem tárgya pocsék lesz, ezért elég sokáig sorban jöttek számomra a kellemes csalódások – egy darabig. Aztán történt valami, ami megváltoztatta a véleményemet, de ne rohanjunk ennyire előre!

Eme 2 óra 12 perces mű érdekes, viszont nagyon fura tömegjelenettel indít, ahol nincsenek igazán kiemelkedő alakok, mindenki egyszerre beszél vagy kiabál, robbanások történnek, a néző meg csak néz. A templomi gyűlésnél jött az első kellemes meglepetés, a gyönyörű Haley Bennett, neki örültem, illetve a helyieket elnézve arra jutottam, itt mindenki fehér. Vajon megvalósulhat, amit az előző résznél kérdeztem, hogy ezúttal a fehéreket fogják nem fehérek zaklatni? Nos, a főgonosz belépője után ez nyilvánvalóan másként lett, viszont a banditák egyike indián. Idáig azonban semmiféle hasonlatosság nincsen a korábbi két mozival.

„Ez az ország a demokráciára épül, a kapitalizmusra Istennel, tehát nem csak a kapitalizmus fejlődésének, hanem Istennek is az útjában álltok!” – jelenti ki a bandavezér, aki Eli Wallach-ként is a vallásról beszélt, de míg ott ellene szólalt fel, addig itt felhasználja. Utána viszont eléggé megverik a papot és felgyújtják a templomot, szerintem ez kevésbé a vallás ellen szól, inkább a közösség legfontosabb gyűléstermének elpusztításával a városka összetartását próbálják felmorzsolni (legalábbis jó erre gondolni). A templom előtti gyilkosságok elég mellbe vágóak, itt jön a balta-a-hátba, mint a ’60-as változat végső csatájában, sőt, megölnek egy nőt is. 1960-ból inkább 1954 felé kacsintgatunk, nyoma sincs a komolytalan hangulatnak, ami belengi az előzőt, itt sokkal durvább a helyzet, nem csak kirabolják őket, hanem el akarják venni az életterüket.

(Pici kitérő: Amikor Denzel belovagol a nagyobb városba, akkor egy pár pillanatra látható egy halott egy nyitott koporsóban, odatámasztva valamelyik ház fala elé, a nyakában tábla: TOLVAJ, nagy, feltűnő betűkkel. Ilyet miért nem lehet csinálni manapság? Ma már semminek nincs elrettentő ereje.)

Szóval jön az új vezér, aki ezúttal fekete, újból talpig feketében, mint annak idején Yul Brynner, ráadásul hasonlóan feltűnő pisztolya van és néha érthetetlenül beszél. A méretes bajuszról azt gondoltam, talán utalás a japán Kambei-re, ám a kutatásaim kimutatták, sajnos ebben tévedtem. A négerekkel szembeni rasszizmus uralja a kocsmai jelenetet, unalmas klisé, viszont mindenki jól játszik, szóval elsiklottam felette. Ugyanitt jelenik meg a második lövész, aki most Chris Pratt és ahogy anno Steve McQueen, szintén irtó nyugodt, de ő most nem vesz részt a tényleges akcióban. Sam kisétál a bárból, ekkor jön a következő újítás: Emberünk szövetségi ügynök, aki szökött bűnözőket üldöz. Érdekes ötlet, csakhogy ez is klisé, ugyanígy fekete ügynök van a Totál káoszban, a Vadiúj Vadnyugatban és még talán ide lehet sorolni a Serenity névtelen kardos emberét is. Viszont azt mondom, ezzel sincs baj, később kifejezetten kapóra jön Sam munkája.

„Nem tud engem megfizetni.” – Mintha megint a japán elsőre utalnának. „Ez mindenünk, amink van” – „Sokat ajánlottak már a munkámért, de még sosem ajánlottak fel mindent.” Ez pedig szó szerint jött 1960-ból. Új különbség, hogy a megvédendők küldöttsége most még kevesebb főből áll, mint korábban: ’54-ben legalább négyen voltak, 6 évvel később hárman, 2016-ban már csak ketten, egy nő és egy pali. A pali nem túl meggyőző, inkább csak kísérő, helyette a nő dumál, ő győzi meg Samet is. „Egy nőt küldeni, hogy fegyvereseket gyűjtsön, nem valami lovagias.” – jegyzi meg később Pratt alakja. Ha már nála tartunk, az ő figuráját Faraday-nek nevezik (ezúttal megértettem, kinek mi a neve), hatásos belépőjében kártyatrükkel cselezi ki a túlerőben lévő ellenlábasait. Viszont ennél a résznél két dolog feltűnő, az első a figura viselkedése, ami nekem egyértelműen azt sugalmazta, hogy Pratt ki akart törni a jófiú skatulyájából (A Galaxis Őrzői, A Lego-kaland); a második meg egy szimpla kérdés: Hol volt az a pisztoly, amivel megvédi magát? Ha ott, ahová visszateszi, akkor azt a mögötte menő két gazembernek látnia kellett volna, nem?

Megvan kettő a hétből, közben a szép vöröske kikészíti a térképet a városról, amit meg se kell rajzolni, jöhet az első taktikai értékelés. Ekkor elhangzik, hogy „kevesebb mint 3 hét múlva jön vissza”, így ellentétben a 63 évvel ezelőtti felmenőnél, most létezik időkorlát, ami jelentőséggel bír. A 29. percben a csapat kettéválik, a nő a vezérrel megy, az alkoholt igencsak kedvelő borostás szőke pedig marad a kisvárosi fickóval. Megbeszélik, hol és mikor találkoznak, ez utal az 1960-as elődre, a külön utakon zajló beszervezési akció pedig az ’54-es japánra. Megismerjük a harmadikat a hétből (Manuel Garcia-Rulfo), ő Vasquez, a körözött bűnöző, akit – kiváló ötlet – Sam azzal vesz fel, hogy megígéri, leszáll róla. Ez a koma itt még igencsak ellenszenves, később ebből semmi se marad meg. Feltűnt az akcentusa, csak később derül ki, mexikói, mint anno Chico és Bernardo. A legújabb tag felvételénél láthatjuk, hogy a nőnél is van stukker, de a mexikói honnan tudja ezt?

Jön a negyedik, aki egészen véletlenül párost alkot az ötödikkel. Megismétlődik a konzervdobozos párbaj, a helyi Brittet Billy-nek hívják és ázsiai (Byung-hun Lee), társa pedig egy legendás mesterlövész a függetlenségi háborúból, a beszédes nevű Goodnight (Ethan Hawke). A vezér újfent ismeri az egyik társát korábbról, mivel kiderül, hogy Sam és Goodnight együtt harcoltak az említett háborúban, de a nagy fordulat az, hogy egymás ellen, azonban korántsem ellenségesek egymással. Itt meg kell említenem, hogy Hawke és Washington alakjainak közös múltja, egymáshoz tartozása remekül ábrázolt, hiteles, őszinte, nem csak kettő odavetett mondatból áll, mint Chris és Harry vagy Chris és Lee kapcsolata 1960-ból. Na, de térjünk vissza a párbajhoz, ahol rugós kés vagy kard helyett ezúttal tűhegyes hajtű a gyilkos fegyver, aztán meghallgathatjuk, hogy szegény koreainak (így már nem hihető) ugyanúgy szembe kellett néznie a rasszizmussal. A korábbi változatban az elején a halottaskocsinál megjelent ez a kérdés, ám később nem feszegették tovább, most az első háromnegyed órában kétszer is szóba kerül. Ennek oka majd később világos lesz, ha megnézzük, ki a rendező… Van immár öt mesterlövészünk, akik a nővel meg a kísérőjével együtt mennek a hegyek felé, megtalálni a hatodikat, a híres skalpvadász Jack Horne-t (a számomra felismerhetetlen Vincent D’Onofrio). Megjelenik a visszautasítás, miként korábban Kyuzo, majd később Lee, most Horne se akar csatlakozni – de persze mindannyian meggondolják magukat. Ezúttal a favágás kimarad, ám balta most is van.

„Ne nevezd az aligátort nagyszájúnak, amíg át nem érsz a folyón!”

Az indiánok földjén eltöltött éjszakán azon morfondíroztam, hogy vajon a nőt kísérő Teddy (Luke Grimes) lesz-e a fiatal hetedik? Faraday leteszteli, most taps helyett egy kártyalapot kell elvenni tőle, nekem ez a teszt jobban tetszett, ám csalódnom kellett, a hetedik valaki más… Mégpedig egy indián (Martin Sensmeier, akinek ugyanúgy német hangzású neve van, mint Horst Buchholz-nak 1960-ból), az ő csatlakozásakor nevettem először egy jóízűt, mikor Sam beleharap a nyers húsba, azt a pofát látni kell:D Ekkorra a mai kor majdnem minden követelményének megfelel a The Magnificent Seven, hiszen van néger, nő, ázsiai, mexikói, egy ideillő őslakos – mindössze homokosok nincsenek, szerencsére ezúttal őket teljesen mellőzték… Az indiánt meg a veteránt kivéve mindannyiuknak van egy személyes próbatételük, aminek meg kell felelni, mielőtt csatlakoznának (Horne-nak például a puskáját kell visszaszereznie két tolvajtól); később meg érezhető közöttük némi széthúzás. Ez ismét jó ötlet volt, mert a közvetlen elődben semmi ilyesmi nincs, a gond mindössze annyi, hogy a konfliktusok maguktól eltűnnek (amint már mondtam, a mexikói úriemberré válik, a két egykori hadtéri ellenfélben fel se merül a korábbi ellentét, a skalpvadász meg az indián simán megférnek egymással – az imdb szerint ez a kölcsönös tisztelet miatt van). Ismét megelevenedik a veterán harctéri használhatatlansága, csak sokkal jobban, ez a leghosszabban kifejtett személyes tragédia, amit Hawke első rangúan ad elő.

„Valószínűleg mind meghalunk.”

Kis összehasonlítás az 1960-as és a 2016-os hét között: Sam = Chris, Goodnight = Harry Luck és Lee, Faraday = Vin/Kikuchiyo, Billy = Kyuzo/Britt, Horne is Kikuchiyo, az indián meg a mexikói senkire se hasonlít igazán. Közben képregény-karakterek alakítóinak nagy találkozását is láthatjuk, hiszen Chris Pratt Star-Lord, Byung-hun Lee Viharárny, Peter Sarsgaard Hector Hammond, Vincent D’Onofrio Edgar, az elején hamar lepuffantott férj pedig Matt Bomer, vagyis Negative Man (Doom Patrol). A legtöbben közülük koszosak, bár se az indián, se a néger nem igazán, a háttéralakok közt kitűnő vadnyugati pofázmányokkal lehet találkozni, a hétből viszont igazán talán csak Hawke és D’Onofrio illenek ide. A port.hu fóruma szerint mindenkinek villog a fogsora, kivéve Ethan Hawke-ot, de nekem ez fel se tűnt.

Újdonság a sheriff (Dane Rhodes) jelenléte, ugyanis korábban mindkét esetben falu volt, ezúttal város van, ahová kell rendfenntartó, de – még egy fordulat – a sheriff is a rosszfiúnak dolgozik. Ez talán megjeleníti a hősök konfliktusát a falusiakkal, bár kérdéses, hogy a gazember fizetett fegyveresei mennyire tartoznak a lakosság közé; illetve egy sokkal hitelesebb első csatának is lehetőséget teremt. 1954-ben Kikuchiyo gondatlansága miatt a banditák felderítői észreveszik a hetet, 1960-ban a teljes ellenséges csapat belovagol a városba és itt a hét önszántából fedi fel magát, most kb. ugyanez történik, de itt a gonosznak csupán szövetségesei vannak jelen. Jön tehát az első csata, ahol folyik a vér rendesen, tényleg érezhető, hogy mindenki mesterlövész, bár az indián íjjal lő, Horne és Billy pedig inkább közelharci fegyvereket használnak (balta – kés, mindkettő akár dobva is); Goodnight meg képtelen elsütni a puskáját. Az a részlet igazán tetszett, Hawke és Pratt remekül alakítanak; utólag viszont semmi értelme az egésznek, mert az egy elmenekülő lovason túl az egyik ház alatt bujkáló sheriffet is elengedik, vagyis két külön hírmondó megy a bandavezér felé… Érdekes megfigyelni a pár másodperces enyhe lassítást Sam egyik lövésénél, ez biztosan A hét szamurájra utal; aztán lehet gondolkodni, hogy Billy vajon hazudik-e, mikor azt mondja, a puska csütörtököt mondott. Az első csata után a lövészek számolják, ki mennyivel végzett (erre majd még visszatérünk), Sam aztán kijelenti, hogy most már csak egy hetük maradt (3 nap, amíg a hírvivő odaér a bandavezérhez, egy nap, amíg összeszedi az embereit, három nap, mire visszaérnek ide).

„A hírnév egy szarkofág.”

Amikor a halottakat elszállítják, a temetkezési vállalkozó halkan azt mondja az egyik kocsi vezetőjének: „vigyétek őket a Csizmadombra” vagyis Boot Hillre, így hívták a temetőt 1960-ban is. Kezdődik a kemény kiképzés, a férfiak lőni tanulnak puskákkal, van, aki reménytelenül elbukik, aztán Faraday és Goodnight összetűzésbe kerülnek, mert előbbi sejti, hogy utóbbi valamiért nem mer lőni. Ez is egy kitűnő jelenet, tulajdonképpen kijelenthető, hogy Ethan Hawke brillírozik, ha rajta van a reflektorfény. Míg elődjénél, Lee-nél csupán egyszer van, hogy mások előtt számot kell adnia magáról és akkor is csak a rémálmai miatt, Goodnightnak háromszor kell szembe szállnia önmagával tanúk előtt. A városkában a nők most nem bújnak el a hetek elől úgy, mint a korábbi két inkarnáció esetében; a lakosság menedéket keres az első csatánál, de amikor előjönnek, nincs meg a hamis riadó, sem „Kikuchiyo” számon kérő beszéde; valamint hiányzik a bölcs öreg is.

Utóbbit a Wikipedia szerint a pap (Mark Ashworth) helyettesíti, ennek kapcsán visszatérhetünk a valláshoz! A prédikátor megverése, majd a templom felgyújtása után az erődítések idején valamennyire rendbe teszik a kiégett Isten házát, a helyére kerül a harang, a szertartást viszont furcsa módon az egyébként már szegényesen, de berendezett imaházon kívül tartják meg. A nagy ostrom előtt a lakosság közösen imádkozik; utánuk Sam is meglátogatja a templomot; a harc napjának reggelén Horne imával indítja a napot, sőt, csata közben is a szent szavakat mondja. Furcsa módon a mexikói parasztoknál szóba se került a vallásosság.

Visszatérve az erődítéshez: A hét együtt járja be a várost, többen dobnak be ötleteket, mit és hogyan lehetne csinálni, az is egy remek részlet. Jön a lezuhanós vicc, amit korrigáltak, Pratt ezúttal már csak öt emeletet mond. A címszereplők közül, ahogy korábban, ezúttal is akad kettő, akik háttérbe szorulnak, az első a mexikói, akinek a jelenléte kimerül annyiban, hogy néha csipkelődik kicsit Faraday-jel (viszont neki jut a talán legjobb szóbeli poén, egy disznó vicc 1 óra 25-nél); a másik az indián, aki felderítőként járja a környéket, szóval alig van ott, meg mivel csak Sam érti, amit mond, ezért másokkal szóba se áll (kivéve, mikor a Tolvajtempóból átemelt poén megkívánja). Itt jön az, hogy a városiaktól semmiféle ellenszenves reakció nincsen a hetek irányába: Se a lenézett feketét, se a korábban félelmetes indiánt, se az alávalónak tartott ázsiait nem szidják, még a hátuk mögött se. Ha megtennék, az hitelesebb lenne, viszont egyben tovább rontaná a színvonalat, mert a rasszizmus-kártyát már kétszer előhúzták. A város megerősítése közben marad idő rajtaütni (a banditák tábora helyett) az aranybányán, ahol távolról leszednek minden őrt, kiszabadítják a munkásokat és elhozzák a dinamitot, aminek fontos szerepe lesz.

(Kis közjáték: A városba bevonuló bányászok egyike félkarú, ez nagyon tetszett, mert hitelesebbé teszi őket, mivel robbantással bányásznak. Köztük felbukkan pár néger munkás, a városban viszont csak a gyerekek közt akad fekete. Tetszett, hogy van, aki szivarozik, van, aki cigarettát szív, isznak is, rendesen. Külön kiemelést érdemel a kétszer visszatérő vizuális megoldás, a régi típusú, homályos üvegablakon át rögzített képsorok, ezek még jobban erősítették a hangulatot.)

A bányából szerzett eszközöket használják a védművekhez (legalábbis szerintem), a csapdák elkészítésében Faraday, Horne és Vasquez láthatóan részt vállal. Egyébként a bánya is újdonság, mert a korábbi két esetben semmiféle extra kincs nincsen, ezúttal van, de mindenki úgy csinál, mintha nem lenne – persze lehetséges, hogy egyelőre semmit se találtak odalent. A nő, aki amellett, hogy gyönyörű, tökösebb, mint a városi férfiak, még mesterlövész is – és persze jól megmondja a magáét mindenkinek. Elég kevés olyan színésznő van, mint Bennett, akitől mindez nem zavart – egy darabig, erre majd visszatérünk. Amikor minden kész, Goodnightnak inába száll a bátorsága, Sam hiába próbál a lelkére hatni, lelép, ahogy a karakterét félig-meddig inspiráló Harry is ott hagyja a csapatot a visszatérés előtt. Nagy igyekezetében úgy próbálja meg elkerülni a feltűnést, hogy a város egyetlen utcájának legközepén megy végig a lovával, pontosan amellett a ház mellett, ami előtt a társai üldögélnek (kivéve a bent iszogató Billy-t), majd pontosan a közös imádságon résztvevők háta mögött kb. 5 méterrel megy el. Mondanom se kell, a ló patkói hangosan kopognak…

„Ha Isten nem akarta volna, hogy megnyírják őket, nem teremti őket bárányoknak.”

Végül megkezdődik a nagy csata… Miért és kik harcolnak? Ott van tehát a bánya, ami talán csak értéktelen kövezetet tud kitermelni, a bosszúra éhes városlakók, a hét mesterlövész és valahány ellenfél. Kurosawánál világos volt, hogy 40-en jönnek, de összesen ennyien vannak, vagyis minden megölt rabló maradandó károsodás a bandának. Sturges-nél elvileg szintén ennyien vannak, nála viszont inkább a vezért kell megölni, mindenki más csak bónusz. Itt azonban végtelen mennyiségű ellenfél van… Amikor egymást próbálják túllicitálni az első csata után, akkor Faraday, Billy és Vasquez 7, 6, 6 gyilkolásról számol be, ez 20. A főgonosz később azt mondja, 22 emberét ölték meg, ezt követően megbízza az egyik beosztottját, hogy toborozzon „egy sereget”, a létszám viszont nincs megkötve. Amint megláttam az érkező támadókat, tudtam, hogy bőven többen vannak 40-nél, bevallom, elkezdtem számolgatni, ám szerencsémre az imdbn most is akadt egy kolléga, aki megelőzött. Ő azt írja, 70-en vannak, akik a rohamban részt vesznek, aztán még jön „a kocsi” meg a kísérete, szóval a két csatában minimum 100 bandita leli halálát. A falusiak is hullanak, mint a legyek, aztán… De menjünk sorrendben!

A védekezők háborús taktikákat alkalmaznak, ami az előző változatban aligha érezhető. Ott csak simán lövöldözött mindenki, itt homokzsákokkal megerősített erkélyekről, ugyanígy védelmezhetőbbé tett templomtoronyból, elrejtett lövészárkokból meg sátrakból nyitnak tüzet az ellenfelekre. A sátrak nagyon feltűnőek, a rablók mégis bevágtatnak közéjük… A dinamitos nyitány nagyszerű ötlet, ám annyira sok ellenfél van, hogy hosszú távon semmit sem jelent. Az árkoknál azt hittem, ezek amolyan klasszikus veremcsapdák lesznek, de tévedtem, ez pedig remek húzás, bár talán kissé túl modern – a valódi lövészárkos harcokra az I. VH-ig várni kellett. Tetszett, hogy megmutatták, hová bújtatják el a gyerekeket, ez még több hitelességet ad. Ám aztán az eddig szinte tökéletes film az utolsó fél órájában megbicsaklik, aztán gyorsan tönkremegy…

Szpojlerek itt

Az egész ott indul, hogy mindkét oldalon van egy-egy prominens indián harcos. A jóknál ő a hetedik, ám nem adnak neki nevet úgy, mint a korábbi filmekben. Csak íjjal lő, aztán mikor az kifogy, pisztolyt ránt, viszont ezt egyszer sem láthatjuk, ahogy használja (vagy én nem vettem észre). A másik koma (Jonathan Joss) szintén íjat használ, és a roham kezdetén valahol ott lovagol a többiekkel, ám csodával határos módon átjut a robbanásokon meg a lövéseken, sértetlenül. Ugyanígy az ellenfélnél szolgáló törzs-társát meg a nőt is elkerülik a golyók, pedig mindkettő igen feltűnő célpont a különböző okokból vörös feje miatt. A jó indián egyenesen egy tetőn áll, senki más nincs azon a részen, szóval messziről ki lehetne szúrni, pláne miután a valóságban teljesen használhatatlan lángoló nyilakat lő ki… Vajon ez a két őslakos miért harcol egymás ellen, a fehér ember háborújában? A hetedikről csak annyit tudunk meg, hogy „más úton jár”, a rosszról még ennyit se. Utóbbi nyilván pénzért cselekszik, de valahogy ez annyira irreális.

A két közelharci specialista (Billy és Horne) még ebben a pokoli ostromban is nekiállnak közelharcba bocsátkozni – de nem a taktika miatt, hanem mert ezt tudják, ez a jellemző vonásuk. Jön az első halál: Horne-nal a rossz indián végez, négy nyilat lő bele, mire az öreg kidől. Drámai, de kevésbé realista jelenet, pláne, hogy még beszélni is képes közben. Ez a halál legalább annyira hatásvadász, mint az indiánok néhány másodperces párbaja, majd Goodnight nagy visszatérése – utóbbi viszont helyén való, hiszen Harry ugyanígy lovagol bele a végső ütközetbe 1960-ban.

A második és harmadik halált a három puskát felváltó egy géppuska okozza. Ez a szerkezet nevetségesen messzire lő el, a gonosz pedig nyugisan kivégezteti a saját embereit is, mert ő gonosz. xzsoltzsoltx nevű felhasználó írja a port.hun: „Ja és miután beküldi a darálóba az embereit a fõgonosz, utána jut eszébe, hogy hohooo neki van ám gépágyúja is, amivel mindenkit le lehet kaszálni egy kilóméterrõl. Akkor miért nem ezzel kezdte a fogyatékos? Amikor meg már senki nem mozdul látszólag, begyalogol szétnézni, de minek?” Szóval a nagy visszatérő Goodnight és a végsőkig lojális Billy együtt tartják a frontot a toronyban, mikor megszólal a géppuska, amely mindkettőt elég durva módon szétlyuggatja. Idáig azt mondom, hogy oké, Horne halálát meg lehetett volna oldani egyetlen fejbe lőtt nyílvesszővel (a rossz indián tud célozni, ezt bebizonyítja a negyedik nyíllal), ellenben a toronybeli halálok igen jók lettek, de ami ezután jön…

Ahogy a korábbi két filmnél, itt is ki kell iktatni a puskát. Az imdb Hibák-részlege szerint feltűnő, hogy ennek az úgynevezett Gatling-puskának a lövései a valóságban szétterülnek a cső mozgatása közben, de nem itt, mert ezúttal minden lyuk szinte mértani pontossággal van egymás mellett. Ezen kívül eme hatalmas kapacitású fegyver korántsem hordott olyan messze, mint a vadnyugati ismétlőpuskák. Magyarul ilyen pusztítást nem tudott volna csinálni igazából, pláne nem ekkora távolságról! Tehát a két fickó a toronyból simán ki tudná lőni a kezelőit, csakhogy a negyedik halottnak kellett egy óriási hőstett még a végére, ezért a Winchesterek most nem érik el a Gatlinget.

Abban a valóságban, ahol két társát éppen szitává lőtték, a harmadikkal pedig négy nyíl végez, a nagymenő Faraday – már egy kis ólommal a hasában – lóra pattan és vágtázni kezd a golyószóró felé. Mögötte legalább öt lovas üldözi. Szemből lő a sorozatvető, mögötte lőnek öten és ahogy a ’80-as, ’90-es évek akciófilmjeiben, egyetlen lövedék se találja el. Billy és Goodnight pedig haláluk előtt még gyorsan leszedik az üldözőit. Aztán Faraday kap még egy lövést a Gatling egyik őrzőjétől, lebukik a lováról és valamiért hirtelen ott van kb. 4 méterre az ágyútól. Még egyszer belelőnek, tehát 3 (vagy 4) törzslövést kapott, az egyik tutira a tüdejét érte, előre bukik… És megint felkel. Ezt még Jason Voorhees is megirigyelhetné! Emberünk azonban annyira király, hogy elpatkolás előtt még rá akar gyújtani egy utolsó cigire, ám képtelen meggyújtani a gyufáját. A lovagias gépágyú-parancsnok viszont ad neki tüzet, mire Faraday valahonnan előkap egy dinamitot, meggyújtja és mindannyian felrobbannak. Valószínűleg onnan veszi elő, ahonnan a pisztolyt a kezdetekkor – a háta mögül, az úgynevezett hammerspace-ből (ez a rajzfilm-figurák sajátossága, akiknek a semmiből jelennek meg tárgyak a kezeikben, amiket a klasszikus formula szerint mindig a hátuk mögül húznak elő).

Mondjuk, hogy van 200 halott, a városra csönd telepszik és ahogy xzsoltzsoltx említette, a gonosz még belovagol két testőrével a városba. Itt jön egy Bud Spencer-Terence Hill-filmeket idéző, ott vicces, itt viszont nevetséges jelenet, hogy a két pali beront egy házba, nagyon gyorsan leadott lövések hangja hallatszik, az egyik kijön, majd összeesik, a másikat pedig a zárt ablakon át kirakják. Még csak nem is esik ki, hanem csak félig kilóg. Ki szórakozna ezzel a baromsággal?

Csak itt tűnt fel, hogy Sam fegyverviselési módja direkt hátrányos: a pisztoly markolata kifelé néz, így mikor kihúzza, akkor meg kell pörgetnie, hogy lőni tudjon vele. Csak azért van, hogy felvághasson vele. Ezek után következik viszont az abszolút mélypont, amikor kiderül, hogy a gonosz (aki ránézésre kb. egyidős Sammel) személyesen végeztette ki a fekete ruhás fekete családját, a csupa tisztességes farmert, őt magát pedig felakasztották, de túlélte. Annyira nem illik ide ez az egész, mert a hetek nem a bosszú miatt harcoltak, hanem a becsületért! És amikor már reménykedtem, hogy az egész megfordul, mert a haldokló főgonosz hasba tudja lőni Mr. Tökéletest, a semmiből felbukkan a nő és lepuffantja a főrosszfiút…

De legalább cserébe most először láthatjuk, a sztori harmadik inkarnációjában, hogy melyik mesterlövészt ki lövi le. Korábban mindig arctalan, testetlen kezek húzták meg a láthatatlan puskák ravaszait… Kik élték hát túl az egészet? A három legérdektelenebb karakter: A választékosan beszélő, kifogástalan ruházatú, tökéletesen célzó, a kormányt szolgáló néger; a háttérbe szorított, önálló jellemzőkkel nem rendelkező mexikói, meg az indián. Pontosan, a fehér emberek háborújából a kisebbségiek kerülnek ki győztesen. De hát nem csak ők élik túl, hanem az összes nevesített, ismerős arcú városi (a nő, Teddy, a pap, az idősebb asszony a kisbabával, a kiskamasz fiú, stb.). Hirtelen ott terem vagy 200 ember, mintha mi se történt volna. antibond írja a port.hun: „A városlakók tulajdonképpen meg sem igen köszönik megmentésüket - bár nem sok köszönet volt benne, az is igaz -, s azt sem mondják, legalább pisiljetek egyet, mielõtt ellovagoltok - kötelezõen - a naplementébe, vagy legalább kapjatok be egy hamburgert. Nem, megígérik, hogy feltétlenül el fogják temetni az elesett bajtársakat, oszt jónapot!” Még az se derül ki, hogy vajon a pénzt megkapják-e, megtartják-e és ami a legfájóbb, a „mi vesztettünk, ők nyertek” is kimarad. A négy sírt már csak számítógéppel tudták megcsinálni, itt neveket és jellemző tárgyakat kapnak az elhunytak a fejfáikra és még a magnificent is elhangzik a címből a maximum nyálasság érdekében (Billy sírján nincs jellemző tárgy, akkor mégse kedvelték szegény sárgát?). A végefőcím alatt hallhatjuk a híres betétdalt az 1960-as filmből, miközben mutatják a színészeket a karaktereikként, a stáblistában aztán végig vannak még fotók a hétről és jönnek lövés-effektusok is.

Van még néhány dolog, amit meg kell említenem. Az első a hetes szám, aminek itt még annyi jelentősége sincs, mint az előző részben. 1954-ben négyért indulnak a falusiak, Kambei hatot javasol, végül heten lesznek, mikor Kikuchiyo csatlakozik. 1960-ban Chris meghirdeti a csapatot, aztán kettővel találkozik, ketten jönnek maguktól, kettőt pedig maga mellé állít, feltételezhetően nincs több jelentkező. Most viszont annyi történik, hogy Sam találkozik Faraday-jel, akit végülis megvásárol magának, elküldi Goodnightért, aki hozza magával Billy-t, közben pillanatok alatt maga mellé állít egy bűnözőt, Horne kénytelen csatlakozni a pénz ígérete miatt, az indián meg csak úgy jön. És valamiért annak ellenére, hogy Sam tudja, egy hadseregre lesz szükség, mégis elég neki hét ember. Miért? Úgy, hogy a hetesnek nincs jelentősége, a banditák nincsenek negyvenen és hiányzik a tizenhármas is, a filmből kiveszik a misztikum.

Amint Britt, úgy Billy is elveszíti önmagát a játékidő alatt, az induláskor keveset beszélő, komoly koreai a végére iszik, kiabál, röhögcsél – már se amerikai, se japán elődjére nem hasonlít. Faraday alkoholizmusa eltűnik és semmiféle hibát nem ejt, ami pedig elvárható lenne. Igazából egyikük se hibázik, de ez elmondható a közvetlen elődjeikről is. A városiaknak nincs semmiféle konfliktusuk a hetekkel, se a pénz, se a nők, se az eltérő társadalmi státusz révén. Meghunyászkodnak előttük, még az indián irányába sincs semmiféle gyűlölet, egyedül Billy-t hagyják faképnél a késes kiképzésen, de ez talán inkább poén jellegű esemény. Samet miért csak az érdekli a végén, hogy Faraday él-e? Elsőnek inkább a régi barátja, Goodnight iránt kellene érdeklődnie, nem? Most először nincsen szerelmi szál, Faraday hiába próbál ráhajtani a nőre, az „erős asszony, akinek nincs szüksége férfira”.

Szpojlerek vége

Nézzük a készítőket! A rendező-producer Antoine Fuqua, akiről tudni kell, hogy fekete. 1998-ig videoklipeket csinált, később pedig olyan művek fűződtek a nevéhez, mint a 2004-es Arthur király, meg A Védelmező. Az írók között meg van jelölve az eredeti 1954-es csapat, a ’60-as viszont nincs (ezt talán a forgatókönyves mizéria magyarázza?). A forgatókönyvet Richard Wenk (A Védelmező 1-2) és Nic Pizzolato (a True Detective sorozat atyja, ez az első mozifilmje) írták. Fuqua gyerekkora óta rajong a westernekért, a források eltérnek abban, hogy vajon a The Magnificent Seven a ’60-as előzőnek az újrázása-e vagy A hét szamurájé, az imdb szerint az utóbbié, a wikipedia szerint az előbbié; de tény, hogy mindkét film vonásai felfedezhetőek benne. Fuqua a producerek által felajánlott szereplők közt túl sok fehéret talált, így gyorsan javasolta, hogy vegyék fel Denzel Washingtont (kedvelt, gyakran alkalmazott színészét, akit mindenképpen szerepeltetni akart a westernjében); de ő javasolta az erős nőt, az ázsiait meg az indiánt is: „Volt egy csomó fekete cowboy, egy csomó indián; egy csomó ázsiai dolgozott a vasutakon. A Nyugat valósága modernebb az eddigi filmeknél.” Akár igaz, akár nem, ez mítoszrombolás.

Érdekességek: Az 1960-as film köszön vissza abban, hogy a már elkészült forgatókönyvet jelentős mértékben átíratták John Lee Hancockkal, akit azonban a Forgatókönyvírók Szövetsége nem engedett megjelölni a stáblistában; ezen kívül pedig a színészek is befolyásolták a karakterek megformálóinak kiválasztását. Ethan Hawke A Védelmező premierjén találkozott Antoine-nal és Denzellel, akiket a régi ismeretség (Kiképzés) kapcsán kért meg, hogy ugyan, vegyék már be őt is a buliba, majd az éppen (és még mindig) nagyon menőnek számító Chris Prattel közösen javasolták D’Onofriot Jack Horne-nak.

Washington nem látta az eredeti The Magnificent Sevent, csak A hét szamurájt: „Nem néztem meg, így azt csinálhattam, amit akarok, nem azt, amit valaki már megcsinált.” Sam bajuszát egy valódi fekete vadnyugati törvényőr, Bass Reeves ihlette. Mind a talpig éjszínbe öltözött karakter neve, mind a történet emlékeztet az 1878-79-ben lezajlott Lincoln Megyei Háborúra. Faraday rövid csövű puskája Steve McQueen Wanted: Élve vagy halva-beli alakját idézi, aki ugyanezt használta; a kilovagolása pedig McQueen Hősök pokla című munkája előtt tiszteleg. Goodnight a toronyban Bob Dylant idézi „az apukám…” kezdetű szövegével. Vincent D’Onofrio maga találta ki Horne különös hangját, amivel azt akarta érzékeltetni, hogy ez a pasas éveket töltött a vadonban anélkül, hogy bárkihez is hozzászólt volna. Martin Sensmeiert majdnem térdig érő fekete haja miatt választották ki az indián szerepére, azonban ezt nem mondták meg neki, így ő nyugodtan levágatta. A rendező kénytelen volt improvizálni, ezért tomahawk-frizurát vágatott neki. Sensmeier karakterét Red Harvestnek (Vörös Aratás) hívják, így nevezik azt a Dashiell Hammett-novellát is, amin Akira Kurosawa Yojimboja alapul, ami később az Egy maréknyi dollárértet inspirálta. Elvileg mind Vörös Aratás, mind az ellenséges indián a komancs törzsbe tartoztak, de egy imdbs komment szerint a jó oldalon álló talán ugyanahhoz a klánhoz tartozók frigyének gyümölcse, ami ott törvénytelennek számított, ezért lett kitaszított.

A zenét James Horner szerezte, vagyis őt kérték fel, el is kezdett dolgozni rajta, ám még 2015-ben, magánrepülőgépével lezuhant és életét vesztette. Mindenki meglepetésére egy majdnem kész filmzenét hagyott hátra, amit végül Simon Franglen, Horner szintén zeneszerző barátja fejezett be. James Horner szerezte A hét szamuráj sci-fi-változatának, a Battle Beyond the Stars-nak a zenéjét is. Robert Vaughn, az eredeti mesterlövészek utolsó élő tagja néhány héttel cikkem tárgyának bemutatója után hunyt el. A forgatási helyszínt a louisianai Baton Rouge adta, ahol a terepet több helyen át kellett alakítani, hogy jobban hasonlítson a Vadnyugathoz. Néhányszor az extrém meleg (+40 Celsius), másszor az ítéletidő zavarta a felvételeket. A végső csatát három hét alatt vették fel, ezalatt sokszor az óriási viharok miatt le kellett állítani a forgatást, sőt, párszor a stábnak el kellett hagynia a helyszínt.

Végül pár vicces hiba: A végső csatában a több száz kilőtt golyó és felrobbant dinamitrúd ellenére a csatamezőn sehol sincsenek döglött lovak. A harc befejeztével a lőszerrel korántsem spóroló Sam töltényöve teljesen teli van. A gyerekek által megfestett szélforgók jelölik az „aknazárat”, ám a föld alól a robbantók ezeket nem láthatják, így igazából aligha nyújthatnak nekik segítséget. A főgonosz által használt kapitalizmus szót 1879-ben mindössze gazdaságfilozófusok ismerhették, és közülük is csak azok, akik németül olvastak, ugyanis ekkoriban még csupán Karl Marx írásaiban szerepelt.

A hét mesterlövész 107 millió dollárból lett, teljes nemzetközi bevétele valamivel több mint 162 millió lett, így aligha könyvelhető el nagy sikernek. A kritikusoktól vegyes értékeléseket kapott, a szereplőket, az akció-jeleneteket meg a zenét pozitívan értékelték (én bizony nem emlékszem a zenére), a történetet meg a forgatókönyvet negatívan. Idézetek a Wikipediaról, először az IGN-nek író Terri Schwartz-tól: „Fuqua belead mindent, hogy a modern közönség igényeinek megfelelően átalakítsa a western műfaját, de nem sikerül belevinnie azt, amitől ezek a filmek olyan nagyszerűek. Az akció nagyszabású és látványos, a karakterek karizmatikusak és a néznivaló gyönyörű, ám ez mégsem olyan film, ami még sokáig veled marad, miután elhagyod a mozit.” A Reelviews-tól James Bernardinelli véleménye: „Ennek a sztorinak már van két jobb verziója, szóval miért érdekeljen ez a középszerű újra-mesélés? A ’pillanatnyilag ismert színészek’ szerepeltetése aligha lehet jó indok.”

Számomra a The Magnificent Seven 2016-os inkarnációja egy igazán jól induló film, amit több mint egy órán át tudtam kedvelni, mert annak ellenére, hogy mennyi mindent megváltoztat, sok dologban hű mindkét elődjéhez, több részletében pedig veri a közvetlen felmenőjét. Azonban a nevetséges utolsó etap, az eltúlzott végső csata és a baromi béna befejezés végül elrontották az egészet. Mindegy, hogy kivel játszatod el a figurákat, ha egy addig teljesen élvezhető, erőteljes drámával megspékelt akciófilmből a végére átmész a rajzfilmek/szuperhősmozik idiotizmusába…

Pontozás:

imdb: 6.9

Szerintem: 3/5

Hírek:

- Antoine Fuqua rendezi A Védelmező 3. részét, valamint a Michael című mozit, ami ezúttal egy szárnyas John Travolta helyett Michael Jacksonról fog szólni.

- Nic Pizzolato írja a legújabb Penge-mozi forgatókönyvét, aminek adatlapján eddig kizárólag fekete színészeket láthatunk az imdbn, plusz a vonzóan fura Mia Goth-ot. Pizzolato készíti a szkriptet az újabb The Magnificent Seven tévé-sorozathoz is, amiben „egy egykori törvényen kívülinek számolnia kell a múltjából érkező fenyegetéssel, hogy megtarthassa a családját és az életét, amiért olyan sokat dolgozott.” Hát ez nem tűnik valami érdekesnek…

- Richard Wenk tollából származik majd a készülő Halálos fegyver 5 története, amit Mel Gibson rendez és Danny Glover is visszatér benne.

- Denzel Washington lesz A Védelmező 3 főszereplője, ezen kívül pedig felbukkan a készülő Gladiátor 2-ben (ez biztosan nagy baromság lesz).

- Jövőre érkezik a legújabb Garfield-mozi, ahol mindenki kedvenc narancssárga cicájának számítógéppel animált változatát Chris Pratt fogja megszólaltatni.

- Vincent D’Onofrio visszatér Wilson Fisk szerepébe a szintén 2024-ben debütáló Daredevil – Born Again sorozatban.

- Byung-hun Lee csatlakozik a nagy sikerű Squid Game című akármihez.

- Haley Bennett szerepet kapott a Borderlands játékokból készülő azonos című moziban.