Ha 20 évvel ezelőtt azt mondtam volna valakinek, hogy Cartoon Network, akkor biztosan sorban ugrottak volna be neki a jobbnál-jobb rajzfilmek, amiket ez a csatorna vetített: Dexter Laboratóriuma; Ed, Edd ’n Eddy; Johnny Bravo; Boci és Pipi; Bátor, a gyáva kutya; Pindúr Pandúrok; stb., stb., stb. Eltelt 20 év, ha most azt mondom, Cartoon Network, akkor az Tini Titánok, harca fel!

Ez a sorozat alapvetően negatív megítéléssel indult, viszont a humoros paródia-jelleg egy jó darabig működött, pláne, ameddig maradt feldolgozandó klasszikus történet a korábbi Tini Titánokból. Ám az 5. évadra az egész már a végét járta, elfogytak az ötletek és két film után (Teen Titans Go To The Movies, Teen Titans Go vs. Teen Titans) nem maradt semmi. Ez a semmi viszont még 2 teljes évadon át kitartott, sőt, hivatalosan még most sincs vége. A 6. évad még úgy 45%-ban nézhető, a 7. viszont 70%-ban trágya. Az egy dolog, hogy mennyire erőltetett az egész, de valamilyen megmagyarázhatatlan okból direkt seggfejekké, lusta disznókká és antipatikus kitöltő-alakokká degradálták ezt az öttagú csapatot. Mostanra tényleg elért oda a TTG, hogy a főszereplők valójában mellékszereplők a saját sorozatukban… Állítólag persze meg akarják reformálni az egészet, merthogy készítenek egy önálló The Night Begins To Shine-szériát, de már ezt is háromszor lőtték el, tehát korántsem garantált a siker.

No, de mi az a DC Super Hero Girls? Eredetileg 2015-ben indult el ez a rajzfilm, ami a DC legújabb, lányoknak szánt szuperhős játékbabáit reklámozta. A sztori nagyjából kifújt annyiban, hogy a számos fiatal DC-karakter egy akadémiára jár, ahol mindenféle kalamajkába keverednek. Ez a nem túl acélos sorozat aztán kapott egy kistestvért, a címében megegyező, de összetételében egészen más DC Super Hero Girls-t, amely 2019-ben indult – pont, mint a TTG, „Super Shorts” rövidített formátumban.

Itt a középpontban ugyanúgy egy iskola áll, amely Metropolis-ban van, ide járnak a DC ismert figurái, csak mindenki tinédzser. Hatan közülük összeállnak egy szupercsapattá, ők a címadó banda, vagyis Batgirl (Tara Strong), Wonder Woman (Grey Griffin), Supergirl (Nicole Sullivan), Green Lantern (a Jessica Cruz-változat, Myrna Velasco), Bumblebee (Kimberly Brooks) és Zatanna (Kari Wahlgren). Ezek a cukivá tett, de még mindig valamennyire reális figurák számtalan másik DC-alakkal találkoznak (többnyire) vicces és izgalmas kalandjaik során, páran közülük állandó visszatérő alakok; vannak visszatérő ellenfelek is, szóval az egész remekül működik. Alapvetően jól néz ki az animáció, rengeteg a harci jelenet, a drámát is megfelelően adagolják, mindezt pedig rockzene festi alá. A végeredmény egy meglepően színvonalas, szórakoztató sorozat, ami amellett, hogy újra-alkotja az ismert szuperhősöket, mégis hű marad a DC világához – néhol sajnos unalomba fullad, ám még így is köröket ver rá az éppen futó TTG-re.

Sajnos azonban most egy olyan világban élünk, ahol ami objektíven nézve jó, azt el kell pusztítani, alapjaiban kell tönkre tenni, nehogy élvezhessünk valamit. Azt hiszem ez azért „jó”, mert így le tudják tolni a nép torkán a szart – most már tök mindegy, hogy mit kapunk a pénzünkért, megnézzük, ha rá van írva, hogy XY (ide helyettesítsd be valamelyik kedvenc nagy márkádat, mondjuk Star Wars, Predator, Trónok Harca, stb.), ráadásul nem is ingyen, hanem moziban, fizetős streamingen, stb.. A küszöb egyre alacsonyabb, a vak rajongók és azok, akik úgy nőttek fel, hogy soha nem találkoztak minőséggel, azok bármit lenyelnek, ezért most már tényleg szinte semmi nincs, ami jó lenne.

A DCSHG ezen ritka kivételek egyike, ám éppen emiatt tönkre kellett tenni a sorozathoz készülő filmet. Ezt a célt szolgálják a TTG-karakterek. És ezt most úgy mondom, hogy TTG-rajongónak tekintem magam…

A Tini Titánok (Robin – Scott Menville, Beast Boy – Greg Ciphes, Cyborg – Khary Payton, Starfire – Hynden Walch és Raven – Tara Strong) éppen a legújabb szerzeményükben, egy lomtalanításból származó tévé-állványban gyönyörködnek, mikor felbukkan a tévéjükben ősi ellenségük, Control Freak (Alexander Polinsky), hogy meginvitálja őket egy crossoverre – vagyis összeállás/összefogás mozira… „Hőseink” elkezdik nézni ismerőseiket, a DC Super Hero Girls-csapatot, akik egy megmagyarázhatatlan jelenség nyomába indulnak: minden általuk legyőzött gonosztevő eltűnik valamilyen furcsa, lila portálnak köszönhetően. A nyomok egy ősi, kryptoni mítoszhoz vezetnek, ám Supergirl és később maga Superman is biztosítja a lányokat, hogy a történetből egy szó sem igaz. De mi van, ha mégis? És közben a Föld hősei sorra kezdenek eltűnni, ugyanaz a lila portál nyeli el őket, mint a gonoszokat. Vajon mi folyik itt? És hogy jönnek ehhez az egészhez a Titánok?

A címet elolvasva mit várna az ember? Először is: A Mayhem in the Multiverse (Balhé a multiverzumban) nyilvánvaló kis fricska a Marvel legújabb szemete, a Doctor Strange in the Multiverse of Madness felé. Az „and” azonban azt jelenti „és”, ami furcsa, mert a klasszikus összeállásokban mindig a” vs.”-t (ellen) használják. Ez azonban korántsem egy klasszikus összeállás, hanem csak egy… nem tudom micsoda. Ahogy egy másik cikk elején írtam, a Space Jam 2. részéhez készült értékelhetetlen promó „moziban”, a Teen Titans Go See Space Jamben annyi történik, hogy megy a film és a Titánok nézik, kommentálják. Itt kb. ugyanez zajlik: Elindul a sztori, adnak egy jópofa, megmosolyogtató poént ezzel a tévé-állvánnyal, ami a TTG korai évadait idézi, aztán ezek a figurák leülnek a tévé elé és megnézik a többiek filmjét. A Titánok összesen 4 alkalommal bukkannak fel, ebből 2 ténylegesen a sztorihoz kapcsolódik, a másik 2 pedig a 2013-ban még humorosnak tekinthető, mostanra viszont már rendkívül fárasztó „tudjuk, hogy szarok vagyunk és tudjuk, hogy egy sorozat részei vagyunk” kategóriába tartozik. Magyarul: Nincs köze a sztorihoz. Sajnos még csak nem is vicces, mert a figurák maguk is azt ecsetelik, hogy mennyire lényegtelen és fölösleges a jelenlétük itt („Mikor egy béna műsor összeáll egy sokkal jobbal, hogy megnövelje a nézettségét.”).

Az egyetlen fontos rész az, amikor a DCSHG tagjai véletlenül a TTG-univerzumban kötnek ki. Itt mindenki megtalálja a maga ideális haverját: A két fekete technikai zseni, Bumblebee és Cyborg laptopot építenek; a rátermett vezető Wonder Woman és a magát rátermett vezetőnek gondoló Robin eszmét cserélnek a csapatok irányításáról; Green Lantern meg Starfire a kívülállóságról beszélnek; Beast Boy átalakuló-képességével szórakoztatja Batgirlt; míg Raven lelket önt a saját sötét oldalától megriadt Zatannába. (Supergirl ebből kimarad, mert ő közben a saját univerzumukban jár utána valaminek.) Szerintem ha csak ennyi maradt volna benne a filmben a TTG-ből, az tökéletes lett volna – bár azért az állványos poén tényleg tetszett.

Ellenben maga a cselekmény, ami színtiszta DCSHG, az nagyon király! Mindössze egy órába belesűrítettek egy igazán komplex sztorit, ahol talán csak Jessica Cruz szorul egy picit a háttérbe; ám  az öt másik lánynak vannak saját, személyes drámáik: Batgirl a Harley Quinnel való barátsága miatt őrlődik (civilben legjobb barátnők; miközben jelmezbe öltözve riválisok); Supergirl a Supermanhez fűződő rokonság meg a kryptoni örökség miatt kerül próbatételek elé; Bumblebee-re szokás szerint senki sem figyel; Zatanna a sötét mágia által felszabadított személyiségének árnyoldalától retteg; Wonder Woman pedig attól tart, hogy vezetőként pusztulásba viszi a barátait. Ezek mellé rengeteg kitűnő poén sorakozik fel, amiknek egy részét a DCSHG-ből ismert mellékalakoknak köszönhetjük.

A rosszfiúkat képviseli a moziként is értelmezhető pilotból, a Sweet Justice-ből érkező Lex Luthor (Will Friedle) és csapata, a Legion of Doom (Cheetah, akinek nincs szövege; Catwoman – Cree Summer, Giganta – Grey Griffin, Harley Quinn – Tara Strong, Star Sapphire – Kari Wahlgren, Solomon Grundy – Fred Tatasciore, illetve a szintén szöveg nélküli Livewire, Posion Ivy, Toyman és Riddler); ellenük felsorakozik az Igazság Ligája (a már említett Superman – Max Mittelman, Batman - Keith Ferguson, Green Lantern [John Stewart] - Phil LaMarr és Aquaman – Will Friedle); a magányosan harcoló Katana, illetve a DC Super Hero Boys (Flash és Hawkman – Phil LaMarr, Aqualad – Jessica McKenna, Green Lantern [a harmadik, ez a Hal Jordan-verzió] – Jason Spisak, illetve szöveg nélkül Green Arrow meg Blue Beatle). Az idősebb generációt képviseli a hologramként beszélő Jor El (Fred Tatasciore) és Wonder Woman anyja, Hyppolita (Cree Summer). 

Pici szpojler

Egyetlen igazán új szereplő van, ez pedig a főgonosz Cynthonnia, akit Missi Pyle szólaltat meg. Kicsit olyan, mintha a sorozatbeli Ra’s Al Ghult meg Zod tábornokot összerakták volna A kis hableány Ursulájával.

Szpojler vége

Az animáció ugyanolyan jó, mint a DCSHG esetében, ezúttal sem ők, sem a vendég TTG-figurák nem kaptak extra effekteket vagy „új” külsőt, mint mondjuk a TTGTTM-nál vagy a TTG vs. TT-nél. Rengeteg akció van, amiket megfelelően súlyozott komikum és dráma kísér; a cselekmény tartogat pár fordulatot is, amikre tulajdonképpen rá lehet jönni, de mégis működnek; ám van pár furcsa dolog. Az elején lévő vonatos harcnál Zatanna hirtelen elfelejt repülni; a két csapat találkozásakor a lányok nem tudják, kikhez van szerencséjük, ezt a Titánok nem hagyják szó nélkül, ugyanis a TTG 7. évadában egy négy részes mini-szériában már összefogtak; ám aztán semmiféle magyarázat nincsen a csajok amnéziájára (akik egyébként a saját sorozatuk kontinuitásával tökéletesen tisztában vannak). Katana felbukkan, aztán eltűnik, később se tér vissza. Ezek szerint ott ragadt a csapdában?

Pici szpojler megint

A legfurább viszont az amulett köveinek működése. Az eldobott kő beszippant bárkit, de ami csak úgy van, az semmit se csinál. El kell dobni, hogy aktiválódjon? Mutatják, amikor Harley elejti, ekkor kinyitja a portált, de nem szív be senkit – talán mert Harley nem akarta, hogy beszívjon bárkit is? – majd eltűnik. Viszont ha használat után eltűnik, akkor a hősök hogy találhatták meg a parkban?

Szpojler vége

Az utalások közül kiemelnék kettőt: Az elején Robin találgatja, hogy Control Freak mivé fogja őket változtatni ezúttal, ekkor szóba kerül a Titans, amire Raven csak annyit mond: „Azt már megcsinálták. Jujj, de sötét lett…”. (A Titans azóta átköltözött a politikai korrektség fellegvárába, az HBO Maxra, ahol már elvileg a negyedik évadánál jár. Én a második után abbahagytam a nézését, mert annyira pocsék, logikátlan baromság lett.) Starfire azt mondja Jessicának: „Bármilyen étvágygerjesztőek is, a macskákat nem szabad megenni.” Ez az egyik legjobb dupla részre utal a TTG-ből, a 4. évad Flashbackjére. Észrevettem azt is, hogy a DCSHG minden fontosabb helyszíne felbukkan, ha csupán másodpercekre is (a suli, a Burrito Bucket, a Sweet Justice, stb.).

Lássuk a készítőket! Két rendező volt, Matt Peters (a Lego DC-filmeken dolgozott eddig, főként storyboard rajzolóként) és Katie Rice (a DCSHG-nél storyboard ellenőrző volt [fogalmam sincs, miként lehetne a revisionistet magyarra fordítani], az Animánia-újra egyik oszlopos tagja), a forgatókönyvet a produkciót pénzével is segítő Jase Ricci (a DCSHG producere és írója, ugyanez az Aranyhaj-sorozatnál) írta; a zenét Michael Gatt (DCSHG) szerezte. Ha nem számítjuk a Warner animációs osztályának vezérét, a DC-rajzfilmekben elmaradhatatlan Sam Registert, akkor senki sincs, akinek köze lenne a TTG-hez.

És éppen erről van szó! Magamtól is rájöttem, később viszont az imbd megerősítette, miszerint ez egy önálló DCSHG-film akart lenni, de a Warner vezetői ragaszkodtak hozzá, hogy tegyék bele a TTG-t. Csak így engedték az egészet, csak így adtak rá pénzt. A Control Freak képében megjelenő statisztikai adatbank a TTG-szériában hol azt mondja, hogy a sorozatot mindenki utálja, hol meg azt, hogy csak egy hangos kisebbség gyűlölködik. Ezúttal a Titánokkal közösen arra lyukad ki, hogy az alacsony elismertségű DCSHG-t tették bele a nagyon sikeres TTG-be – igaz, ezt utólag az események megcáfolják, mert kiderül, miért is mondta ezt a rosszfiú. A nézők az ismertebb ingyenes rajzfilm-oldalakon (pl.: KimCartoon) egyértelműen pozitívan nyilatkoznak a szuper-lányokról, a TTG-t pedig már csak a gyerekek meg a tényleg elvakult rajongók szeretik (ezt alátámasztja a Twitter is). A lényeg tehát annyi, hogy a stúdió tönkre akarja tenni a DCSHG-t: a sorozat „szülőanyját”, Lauren Faustot a 2. évad előtt menesztették, az újabb évad helyett egy túlárazott Nintendo Switch-játék fejlesztésére pazarolták a készítők munkáját, illetve a Mayhem in the Multiverse-be beleerőltetettek egy teljesen fölösleges vendég-sorozatot.

De akármennyire igyekeztek, mégsem tudták elpusztítani a DC Super Hero Girls-t, aminek mind a második évada, mind pedig az első filmje meg tudta tartani azt a szórakoztató színvonalat, ami miatt nem csak nekem vált kedvencemmé az eltelt három év alatt. Cikkem tárgya tehát a Warner legjobb igyekezete ellenére se lett rossz, sőt, kifejezetten jó – csak el kell vonatkoztatni a fölösleges TTG-részletektől.

Pontozás:

imdb: 5.4

Szerintem: 5/5 (Nem érdemel pontlevonást, mert még a pocsék részei is sokkal jobbak egy átlagos újabb TTG-epizódnál.)

Hírek:

- A DC Superhero Girls elvileg folytatódik, bár állítólag Nicole Sullivan kiszállt a szériából. Majd meglátjuk, mi lesz.

- A Teen Titans Go egyes hírek szerint a The Night Begins to Shine anime-univerzum irányába fog elmozdulni. Hogy ez valóban megvalósul-e, az kérdéses; és ha mégis lesz ilyen, akkor se biztos, hogy meg tudják tartani az eredeti sztorik színvonalát. Vajon akkor a fő szériát leállítják végre?

Hozzájutottam 4 dvdhez, amikből kettőt (Piedone, a zsaru; A Holló) már megnéztem. A másik kettő azonban olyan, amit még nem láttam, így az elkövetkezendő két hétben majd ezekkel fogok foglalkozni.

Ha tetszett az írás, akkor nézd meg a regényeimet és/vagy a kiállításomat; ha személyesen is szeretnél velem találkozni, akkor szívesen várlak június 9-én Szabadbattyánban, a Művelődési Ház és Könyvtárban!