Közhely, de tényleg nagyon gyorsan megy az idő. Tisztán emlékszem, ahogy 2008-ban alig fél méterrel távolabb ültem az azóta már nem működő PC-m előtt és megnyitottam ezt a blogot, hogy filmekről értekezzem rajta. Az egészet Terry Gilliam Brazilja váltotta ki belőlem, úgy éreztem, ezt a mozit mindenkinek meg kellene néznie, és talán ha ajánlom, akkor többekhez eljuttathatom a hírét. Aztán végülis mégsem ez lett az első bejegyzés, hanem a Jégi dicsőségünk…

Rengeteg dolog megváltozott azóta. Az internet sokkal több adatot és főleg végtelen mennyiségű képet tartalmaz, így jóval kevesebb kutatással utána lehet járni szinte bárminek. A világhálóra pár másodperc alatt felcsatlakozhatunk, és a régi nagy, nehéz asztali számítógépek helyett már a zsebünkben tartjuk az okostelefonjainkat (én 2010 óta laptopról dolgozom). A szórakoztatóipar is megváltozott, főleg a Hollywoodból ömlő film-áradat, és az se mellékes, hogy én mennyit változtam 2008 óta. Ha blog helyett gyereket csináltam volna, már felsős lenne az iskolában… Azért így se vagyok elkeseredve, hiszen annak ellenére, hogy sosem hirdettem sehol az írásaimat, van olyan cikkem amit több mint 10 ezren olvastatok, ez pedig óriási érzés számomra. Fontos még, hogy a húgom és szerzőtársam, Mozsárágyú írásai szintén kedvesek számotokra, ráadásul ő sok olyan értékes magyar alkotást megnéz, amikről érdemes értekezni (még mindig lógok nektek két cikkel tőle…). Valamint megjelent egy regényem nyomtatásban!

De akkor térjünk rá az idei ünnep másik főszereplőjére, ez Christina Ricci, amerikai színésznő. Biztosan mind ismeritek, hiszen ki ne látta volna az 1991-es Addams Family-t vagy Tim Burton legendás Az Álmosvölgy Legendáját? Nos, ő volt az első filmes múzsám, rajongásom tárgya, és anno számos alkotást láttam, amiben szerepelt – még olyan mozikat is képes voltam megnézni, amikben csupán pár másodperces szerepe van (lásd: Korán keltem aznap, mikor meghaltam). A Filmrajongó 2008-as indulása egy nap híján egybeesett Christina huszonnyolcadik születésnapjával, és bár az oldal évei most nem kerekednek, az övéi igen: Február 12-én tölti be a negyvenet. Ezért úgy döntöttem, a szülinapi hetet olyan CR-mozikkal ünneplem meg, amiket korábban még sosem láttam, ám mielőtt beindulna a dömping, nézzük meg a transfesser.blog.hu tavalyi évét számokban!

Az oldal követőinek száma: 49 – Ennyien mégsem olvassák a cikkeinket, mert bármit írok, 10-nél több katt egy hónap alatt se jön rá…

Az elmúlt egy hétben átlagosan 280, az utóbbi hónapban 250-en kattintottak naponta ránk.

Valaha volt legerősebb nap: 7199 lapletöltéssel 2015.04.19. (Az elvarázsolt dollárnak hála)

A blog indulása óta: 891 316 lapletöltés (A lakóhelyünk teljes népességének majdnem kilencszerese!)

A három legolvasottabb cikkünk: A Mulholland Drive értelmezési lehetőségeiről – 11 701, Kontroll - filozófiai elemzés – 10 969, Az elvarázsolt dollár – 7994 (Mozsárágyú cikkei nincsenek benne az első tízben, az utolsó helyezett 3191-gyel A Galaxis Őrzői.)

A látogatóink több mint 60%-a Google-ről érkezik, ami azért vicces, mert az Indexhez tartozunk, de úgy látszik, azt a közönséget nem érdekli a témánk.

Tavaly összesen 30 cikk született – Ez nem semmi, tekintve, hogy majdnem minden nap 8:30-19:30-ig dolgozom, emellett novellákat, regényeket írok és hát élem az életem… Mozsárágyú mostanában ritkán cikkezik, de sokkal több filmet néz, mint én.

2019 legolvasottabb cikke a Legenda a vonaton, amit kolléganőm írt, második A nagy fejedelem tőlem, harmadik a Katonazene, ismét Mozsárágyútól. Mind a három hazai alkotásról szól.

Szerintem ezek voltak a legjobbak, amiket tavaly láttam: A nagy fejedelem, Soul Music (igaz, ez egy minisorozat), A halál fekete angyala (rövidfilm), Aguirre, Teen Titans Go! vs. Teen Titans (animációs)

Az év legpocsékabbjai: A kalózok háborúja; Pretenders; Esze semmi, fogd meg jól! (És ezek mind 3/5-öt kaptak, szóval soha rosszabb évet!)

A legtöbb komment a már említett magyar alkotásokhoz jött, egyébként örülnék neki, ha több beszólás születne, ha beszélgethetnék veletek…

Tervek a 2020-as évre: A bevezetésben leírt projekt mellett folytatom Juno Temple filmográfiájának megtekintését. Ami az egyéb mozgóképes felhozatalból talán valamennyire érdekel, az a közeledő Az új mutánsok, ezt lehet, hogy megnézem moziban, de emellett semmi nincs a radaromon. Ebben az évben szeretnék egy új könyvet kiadni, ezen dolgozom, közben írok mást is. Sajnos nagyon kevés a szabadidőm, és ezt a jó fizetés sem pótolja…

Végül néhány szót arról, mi történt a másik ünnepelttel, Christina Riccivel, az elmúlt években:

1. 2009 óta színpadon is játszik, eddig két darabban szerepelt.
2. 2012-ben, a sajnos egy évad után véget ért Pan Am-sorozat forgatásán ismerkedett meg a kamerakezelő James Heerdegennel (a fenti képen vele látható), akivel 2013-ban összeházasodtak. 2014-ben született meg a fiuk, Freddie. (Kíváncsi vagyok, hogy vajon ez a tényleges neve-e, vagy esetleg Frederick/Alfred?)
3. Mostanra 8 különböző tetoválása van.
4. Ő a szóvivője a Rape, Abuse & Incest National Networknek (RAINN – magyarul Megerőszakoltak, Családon Belüli Erőszaknak és Családon Belüli Szexuális Bántalmazásnak Áldozatul Esettek Nemzetközi Hálózata). Amennyire tudom, vele sose történt ilyesmi, de több olyan lányt játszott el, akikkel igen, talán ezért…

Szóval akkor indul a CR-hét, ami jövő keddig fog tartani!