2002-ben Barry Sonnenfeld belecsapott a lecsóba és impozáns szereplőgárdát összehozva leforgatta a MIB második részét.

J ügynöknek (Will Smith) ezúttal nem csak egy hatalmas erejű földönkívülivel (Lara Flynn Boyle) kell megküzdenie, hanem vissza kell hoznia az ügynökséghez K-t (Tommy Lee Jones) és ha ez nem lenne elég, újdonsült szerelme (Rosario Dawson) is védelemre szorul.

A sztoriban rengeteg poén van és most így megnézve (ki tudja hányadszor) sokkal jobb volt, mint amire emlékeztem. Szóval nem értem miért kell lehúzni, mert tök jó film. Sok új élien, némi gusztustalankodás és remek látvány jellemzi. A szörnyek alakítói között pedig olyan neveket találhatunk, mint Doug Jones vagy Brian Steele (akiknek e nevek semmit nem mondanak, azok olvassanak régebbi bejegyzéseket), de van még köztük stábtag és rapper is. Na meg Johnny Knoxville és Michael Jackson...

Miközben néztük, Mozsárágyú többször megjegyezte, hogy "na ezért bukott meg, meg ezért". Lehet, hogy igaza van, de én továbbra is azon a véleményen vagyok, hogy Sonnenfeld úr remek rendező. Még egy érdekesség a végére: a Totál Káoszból egy pár ismerős arc is felbukkan.

imdb.com felhasználói szerint: 5.6/10 (7 év alatt 0.5-öt emelkedett.)

Szerintem: 5/5 (Bár a legvége már kicsit lapos lett, de utána jön még egy-két poén, hogy azért feldobódva érezzük magunkat.)

Utólagos szerkesztés: A film legnagyobb baja az, hogy a főgonosz, Serleena hiteltelen., Ugyanis míg az első epizód csótányáról elképzelhető, hogy egy egész bolygónyi létezik belőle, addig a gyakorlatilag isteni hatalommal felruházott növényből már nem. Egyszerűen túl erős, semmiféle korlátja nincs az erejének és még csak olyan magyarázatot se kapunk, hogy mint Supermannél, mondjuk nála is csak a mi Napunk közelében jön elő ez a hatalom. Emellé Knoxville is sokszor idegesítő - érthetetlen, hogy Serleenának mi szüksége van rá? Viszont a nyomozós mellékszál K múltja után kifejezetten jó, ez a része a filmnek tartalmazza az összes poént meg az érdekes fejleményeket. Szerencsére az azóta megszületett 3. rész visszatért a nyitódarab színvonalához!

Most még írok valamit, aztán várható a Töketlenek elemzése még a mai nap folyamán, valamint a társszerzőm jön a Ragyogással. És még ma is lesz valami film, szóval visszatérünk, mint a Terminátor. (Sarah Connor krónikáit vajon nézi egyáltalán akárki?:)) Itt pedig egy fél perces jelenet, ahol rapperek beszélgetnek űrlényül: A videót levették.

      Ez egy amolyan aranyos film, helyenként nagyon jó poénokkal de összességében kitalálható a sztori, mert elég unalmas klisékkel van tele. De bazinagy előnye a kezdés. Egy klippel indul, ami tényleg az "annyira rossz, hogy már jó" kategóriába tuszkolható be. Az az iszonyatos zene belemászott a fülembe, az istenért se jön ki onnan, éppen ezért be fogom linkelni, hogy minden kedves erre látogató is megcsodálhassa. :)

     Tehát a történet: A klip egy bizonyos POP nevű formáció műremeke, amely a '80-as években tevékenykedett, és sikerült úgy kitalálni a készítőknek, hogy tényleg rosszul lesz tőle az ember, mert egy az egyben olyan, mint a frenkigóztuhálivúd és társaik. Aki nem tudja, mi volt az, igazán szerencsés embernek mondhatja magát. Ennek a POPnak a tagja volt a mára már lecsúszott Alex Fletcher (Hugh Grant), aki haknikból él, ahogy errefelé mondanák. A jelenkor legnagyobb szenzációja, a zsenge korú Cora (Haley Bennett) megkéri, hogy írjon neki egy dalt, és adja elő vele duett formájában. Alex viszont tíz éve nem írt semmit, ráadásul a szövegíráshoz még annyira sem ért, mint a zeneszerzéshez. Úgy alakul, hogy Sophie-ról (Drew Barrymore), aki az ő növénygondozója (aminek tömeges növényhalálozás lesz a vége), véletlenül kiderül, hogy remekül ért a rímek farigcsálásához. Megvan hát a szerzőpáros, már csak a dal kéne. És ahogy az lenni szokott, a két főhős egymásba szeret.

     Szóval nem kell sokáig értelmezni az előttünk pergő filmkockákat, viszont nevetni azt lehet. A két főszereplő passzol egymáshoz, és a történet olyan karikatúraszerűen ábrázolja, említi azokat az irgalmatlan bandákat a nyolcvanasokból. Aki egy picit is otthon van könnyűzenei témákban, az meg külön jól fog szórakozni.

     Tinglitangli film még tinglitanglibb zenebonákkal. És íme, következzen a végítélet: :)

Szerencsére (?) levették a videót, így megmenekültök tőle.

Van aki ezt még nem látta? Most hogy a Spíler megjelent, újra adták Guy Ritchie nagyszerű filmjét, aminek sikerét azóta se tudta elérni. A Ravasz, Az Agy és két füstölgő puskacső után készült a Blöff, szinte azonos szereposztással és stábbal. Mindkét film azóta klasszikussá vált és elkészült a magyar Argo, ami ezeknek a szellemében született. Nekem a magyar tetszik a legjobban és sajnálom, hogy A Ravasz...-t nem adták eddig, csak az HBO-n. Na, de térjünk a tárgyra, bár szerintem ezt tényleg mindenki látta már. (Ebben az esetben az összes itt említett filmről van már írás a blogon.)

Négyujjú Franky (Benicio Del Toro) ellop egy csomó kisebb és egy nagy gyémántot, aztán Londonba megy, hogy elpasszolja őket. Orosz társai viszont maguknak akarják a követ, ezért szólnak Penge Borisznak (Rade Serbedzija), hogy csalja lépre a rablót és bízzon meg egy pár embert a kő megszerzésével. 

Ezalatt Török (Jason Statham) megbízza társát, Tommy-t (Stephen Graham), hogy vegyen egy lakókocsit a cigányoktól. Azok vezetője, Mickey (Brad Pitt) viszont nemcsak csúnyán átveri, hanem még ki is üti egy emberüket. Akinek viszont részt kéne vennie egy hamarosan sorra kerülő illegális bokszmeccsen, ahol mindent a Bunkó (Alan Ford) tart kézben. Így hát a cigónak kell öklöznie - ennek viszont nem várt következményei lesznek.

      Óriási film, de tényleg. Ahhoz képest, hogy karácsonyi. Még az igen tisztelt imdb olvasóközönsége is 7.3-at adott rá. (Ez 2016-ra 7.6-ra változott!)

     Griswoldék - most 'o'-val írandó - ezúttal rajtuk kívül álló okok miatt csöppenek katasztrofális események közepébe. Karácsony van, a szeretet ünnepe. Fenyőillat, ajándékvásárlás, sült pulyka és idegesítő rokonok vidám időszaka köszöntött be. Clark (Chase), Ellen (D'Angelo), Audrey (Juliette Lewis, szőke, dauerolt frizuval) és Rusty (Johny Galecki) úgy számolnak, hogy jön mind a négy nagyszülő és marad úgy egy hétig. Beletörődnek, mit tehetnének mást. De nem lennének ők Griswoldék, ha ne lépne közbe az a mostoha sors, és ne fújná éppen feléjük a szél Eddie unokatesót (Randy Quaid). De hálisten legalább nem minden hozza magával minden gyermekét. Viszont ezért is kárpótol mindenkit Taknyos, a kutya. Clark naív módon azt gondolja, ennél már nem jöhet rosszabb. De akkor mi min röhögnénk a következő egy órában?

      Szerencsére nevetésre van alkalom bőven. Amikor a sztoriba belekeveredik egy mókus, addigra már a karfával nem rendelkező ülőalkalmatosságokon helyet foglaló kedves nézők valószínűleg többször leestek a vihogástól. Nekem volt karfám.

     Randy Quaid urat ezúttal farmeröltönybe és hozzá CSAK színben passzoló ingbe bújtatták. Hozzádtak a történethez néhány süket vénembert, két iszonyatos szomszédot és 25000 lámpácska fényét. Ez, meg a szokásos clarkoskodás együttesen tuti jó filmet erdeményezett.

Emitt egy kis képzavar tanúi lehetünk. 

Nemrég láttam a Superman: Ítéletnapot, ami tetszett az új ábrázolásmód és a brutalitás, valamint a képregényhez való hűség miatt. Most ugyanez a banda felidézte az eredeti, régi Igazság Ligát, egy fantasztikus, egész estés rajzfilmmel! Egy szóval jellemezhetném: lenyűgöző.

A középpontban Green Lantern és a Martian Manhunter állnak. Megismerjük a történetüket, közben láthatunk egy sztorit, ami akár két filmet is kitehetne, olyan szerteágazó. Figyelhetjük, ahogy a a "nagy" hősök, Batman, Superman és Wonder Woman mind mostoha körülményekkel küzdenek, valamint szembesülhetünk a kormány istent játszó tagjaival és a Közép nevű félelmetes gonosszal.

A látvány nagyszerű, mindegyik hős hű a régi rajzolt ábrázolásához (bár nekem a modern Justice League Martian Manhuntere jobban tetszik), a sztori pedig két főszálon mozog. Örültem, hogy nem a Sötét Lovagon és az Acélemberen van a hangsúly, mert az Unlimited-sorozatban és annak elődjében gyakran estek ebbe a hibába a készítők. Ha már ezeknél járunk, a filmnek nincs köze hozzájuk, sokkal véresebb (szó szerint) és komolyabb. Azért van röhögős rész is, J'onn J'onnz tévézős jelenete oltári:)

Aki minőségi képregényfilmet szeretne látni és nagyjából ismeri a Liga tagjait, annak ajánlom, de Superman vagy Batman rajongói se fognak majd csalódni benne. Az alkotói gárda pedig 2010-ben rukkol majd elő egy Tini Titánok rajzfilmmel, amit remélem láthatok.

imdb.com felhasználói szerint: 7.1/10 (7 év alatt 0.2-t csökkent.)

Szerintem: 5/5 (Ilyet szívesen néznék még bármikor!)

Hamarosan kezdődik a Karácsonyi vakáció, amiről holnap már olvashattok is, plusz közeledik a blog szülinapja:) Végül, lássátok feleim, hogy igazat szólok, itt egy hatásos előzetes:

Mivel is kezdjem? Az első Garfield élőszereplős mozi nem aratott nagy sikert, nem volt valami jó. A sztori gagyi, a látványra mentek rá és igazán semelyik szereplő sem mérhető az eredetijéhez. Ennek dacára csináltak folytatást, az igazi meglepetés viszon az, hogy ez jó jobb, mint az elődje.

Garfield (eredeti hangja Bill Murray, magyar hangja Till Attila) Londonba kerül, mert gazdája, Jon (Breckin Meyer) szerelme után megy, megkérni a kezét (őt Jennifer Love Hewitt játssza). Ezek után összetévesztik egy másik cicával, Herceggel, akire megszólalásig hasonlít. Az említett másik kandúr pedig Jonnal akad össze, így Garfield és Herceg akaratlanul helyet cserélnek. Mindketten élvezik a helyzetüket, közben elfeledkeznek eredeti céljaikról: az amerikai gömböc meg akarja akadályozni a lánykérést, angol mása pedig jogos birtokára akar visszatérni. Végül egyesítik erőiket a gaz Lord Dargis (Billy Connolly) ellen.

Visszagondolva nem értem, hogy Garfield miért változtat ennyire átmenet nélkül álláspontot Liz-ügyben... A színészek nem túl jók, Connolly-t kivéve, ő elég hihető a pénzéhes lord szerepében. A prímet az állatok viszik, valamint a két rajzolt cica. Az eleje lapos, a közepe átlagos, a vége felé viszont elész jó, ott már röhögtem is. Nagy hibája a történetnek, hogy unalmas, viszont most a címszereplőnek sikerült néhány egészen garfieldos mozdulatot betenni és a magyar szinkron szintén sokat emel a színvonalon. Bár az angol hangok se rosszak, többek közt Bob Hoskins, Sharon Osbourne és Tim Curry is hangját adta egy-egy állathoz. A Tale of Two Kitties jobb volt, mint amire számítottam, de nem húdejó.

imdb.com felhasználói szerint: 5/10 (Tim Hill szerintem ne nagyon rendezzen többször, hiszen ez nem volt valami nagy szám, az Alvin és a mókusok meg kritikai bukás volt.) (Közben cikkem tárgyának pontszáma 7 év alatt 0.2-t emelkedett, az Alvin meg már a negyedik részénél tart, ha minden igaz...)

Szerintem: 4/5 (Egyszer nézhető, láttam már rosszabbat is.)

Hamarosan jöhetnek a Transformerek! Itt pedig következzen az 1982-es Garfield-rajzfilmsorozatból egy részlet. Hogy miért ez? Mert jobb mint a filmbeli Garfield, a zenéje is jobb, szóval királyabb:

Először pár mondat egyéb dolgokról.

1. Tegnap a családban lehetett választani, hogy ezt vagy a Dominot nézzük. Én a Dominot választottam, amit a port.hu főoldalon ajánlott. A Fejér Megyei műsorújságja szintén ajánlotta. A teletexten ott volt. Erre 23.05-kor mi van? Valami gagyi akciófilm, két pasi egy kocsiban 25 percen át. Ekkor úgy gondoltam, kedves viasat 3, hogy ilyet nem lehet csinálni, elmehettek a francba, nézem az RTL-t helyettetek. De most komolyan, mit szóltok ehhez? Legalább a teletextre írták volna ki, hogy mi a helyzet... Tudja valaki mi volt ez tegnap? Aki igen, az bátran kommentáljon!

2. Mér kell a Jégkorszakból 3. rész? Én az egyet se láttam, de nem is érdekel. Tudom, hogy óriási siker volt, de a kettőt már a kutya se nézte, semmi köze a nyitórész sikeréhez. Akkor mér kell 3.? Mér kellett a Shrekből 3.? És most mér van 2. a Madagaszkárból? Lesz Wall-E 2. és Kung-fu Panda 2. is? [Hah! Azóta már van Jégkorszak 5, Shrek 4, Madagaszkár 4 és Kung-fu Panda 3 is...]

Na, elég a sirámaimból, jöjjön A Gömb! Nem láttam a Solaris-t és nem is olvastam, de tudom miről szól. Ez pedig szinte majdnem teljesen Solaris, csak a víz alatt. Az érdekesség az, hogy Michael Crichton könyve alapján készült, tehát az író úr merített egy nagy adagot az említett történetből.

Már az 5. perc körül tisztázódik a helyzet: Dustin Hoffman, Sharon Stone, Samuel L. Jackson és Liev Schreiber űrlényekkel készül találkozni a tenger mélyén. Peter Coyote és Queen Latifah is velük van, odafele menet Hoffmant pedig Huey Lewis fuvarozza helikopterén:) Arra viszont senki sem számít, hogy a vízben lévő űrhajó egy időutazással ide került amerikai jármű a jövőből. És a belsejében van egy megmagyarázhatatlan, tökéletes gömb alakú valami.

"Hello. Hogy vagytok? Én jól. Szólítsatok Jerry-nek."

És innentől fordulat kezdődik. Ha pedig ez nem lenne elég, jönnek a halálesetek és a végén van még egy csavar.

Mi tetszett? A suspense, tehát a "nem látod, de félsz tőle" nagyon jól érvényesül. A színészek kiválóak, és furdalja az oldalunkat a kíváncsiság. Egy bizonyos ponttól, amikor kiderül, hogy mi folyik itt, onnantól valahogy már nem érdekes annyira, nem félünk, nem izgulunk, a leges legvége pedig egy megszokott amerikai hepiend.

Összesítésben: Gyenge kezdet, nagyon erős középrész és végül egy halovány lezárás. Viszont sok helyen el lehetett volna cseszni, de ez szerencsére nem sikerült. Egyszer azért érdemes megnézni.

imdb.com felhasználói szerint: 6/10 (7 év alatt 0.5-öt emelkedett!)

Szerintem: 4/5 (A színészek és a megvalósítás jó, a sztori hibái miatt levonás jár.)

Hamarosan kezdődik a Garfield 2., ami valószínűleg nem túl jó, de most ráérek, megnézem. Emellett nekiállok a Transformereknek, talán ma már megtekintem valamelyik mozifilmet, de a sorozat egy részét biztosan. Végül pedig egy egész jó trailer:

     Leginkább növénykutatóknak ajánlanám a filmet, nekik tetszeni fog, mert egyébként ez egy aranyos de inkább unalmas film. Legnagyobb előnye a főszereplő, Aishwarya Rai.

     Tilo szerepében jelenik meg, aki egy fűszerboltocskát működtet San Franciscoban. Igazából ez enyhe kifejezés volt, mert gyakorlatilag ő ott él, nem hagyhatja el a boltot és magát a fűszereknek alárendelve és őket szolgálva tengeti életét. Fűszermesternővé avanzsált gyerekkorában Indiában, és egész életét a hagyományok őrzése határozza meg. Aztán még van egy különleges képessége: belelát vevői életébe és tudja, kihez milyen fűszer illik, megmondja, ki mit alkalmazzon annak érdekében, hogy dolgai jól alakuljanak. Magyarul: segít nekik. Visszatérő vendégei vannak, szeretik őt. Mindenkinek jót akar, magával nem törődik. Aztán az élet úgy hozza, hogy szerelmes lesz, és tiltott dolgot tesz: a fűszereket saját vágyai eléréséhez használja fel. És ahogy mondani szokás: ...balhé lesz, nagy balhé.

    Rai kisasszony egyik beceneve Bollywood Királynője, és szerepének megfelelően játszik, meg ami fontos, nagyon szép szemét sokszor nagyra nyitja. Na, jó vele semmi probléma, de a csábító szerepét játszó Dylan McDermott valami iszonyúan béna, szerintem. Rossz nézni. Aztán ismerős lehet az egyik vevőt alakító Adewale Akinnuoye-Agbaje, akinek ez még nem is az egész neve. Ő volt a Lostban meg a kettes számú Múmiában, amelyben visszatért a címszereplő. Meg A klónok támadásában volt egy kis szerepe Ayesha Darkernek, még ő lehet ismerős.

      A képek nagyon szépek, az illatos tévét ezért a filmért lenne érdemes feltalálni, de a történet nem nagy szám különben. Van benne romantika, meg nem értett hülyegyerek, jófej bevándorló, meg néhol jó zene is.

      Kis hazánk nagy büszkesége ez a rajzfilm. Merthogy ez még ténylegesen az, nem idegesítő hörcsögök és beszélő rovarok mozognak a számítógépnek köszönhetően. Megannyi híres film paródiája elevenedik meg ebben az alapvetően akciófilm jellegű, musicalelemekkel tarkított krimiben.

     Már rögtön Star Wars-szal indítunk; az alapsztorit az ismert, felfelé úszó szöveg segítségével ismerhetjük meg. Az X bolygón szörnyű körülmények közt senyvednek az egerek. A gaz macskák senkit és semmit nem kímélve diktatórikus rendszert tartanak fenn, kilátástalan a helyzet. De a csöppnyi rágcsálók nem hagyják annyiban. Készülőben egy titkos fegyver és az ő oldalukon áll - a sok diverzáns egérrel szemben - Grabovszky, aki fénykorában bármire képes volt titkosügynökként.

     A rossz, azaz a macska oldalon Mr. Teufel (óriási kedvencem) bír majdnem a legnagyobb tekintéllyel. Külseje is arról árulkodik, hogy mozgalmas évek állnak mögötte, amik során igazáért harcolt. Magyar hangja Benedek Miklós, istenien illik hozzá. Teufel rendkívül elegáns úriember, halszálkás öltönyben jár és szivarozik. Jobb keze, mármint mancsa Safranek, akinek szintén nem akárki, Haumann Péter kölcsönözte a hangját. Sajátos viszony van főnök és alkalmazott között. Itt van még von Swartz, az abszolút kedvencem, aki kitűnő összeköttetésekkel rendelkezik és szereti a pénzt. Buss Gyula hangján szólal meg, úgy néz ki, mint egy porszívóügynök. A teljhatalmú Mr. Gatto hangja pedig a kitűnő Körmendi János.

      Grabovszky szinkronja Sinkó László, még a legnagyobb izgalmak közepette is hűvös nyugalom jellemzi a profi titkosügynököt. Lusta Dick, az Intermouse tagja Mikó István hangján szólal meg, ő haverkodik össze majd muzikális denevérekkel, akiknek a fővezére Maxipocak. Érdekes módon totál jó neki Bodrogi Gyula hangja, pedig jelen esetben a figura és a színész közt nincs túl sok külső egyezés, ugyanis a denevérfejes túlsúlyos és borostás, nem egy megnyerő alak.

     Természetesen alapjában véve vígjátékról van szó, remek szórakozást nyújt. Jó sok mondata ma már szállóige, főszereplői meg a magyar filmtörténet szerves részét képezik. Magyarul: tök jó!

     Itt mindenki megbizonyosodhat Mr. Teufel és Safranek viszonyának bensőséges mivoltáról. A slusszpoén a végén hallható.

      Fortuna kegyeibe fogadta a Griswald családot: Nyertek egy varázslatos európai körutat egy meglehetősen ádáz küzdelemben. Disznóknak öltözve. Övék a diadal.

     Clark, a családfő mit sem vesztett derűlátó természetéből és továbbra is a családja a szíve csücske. A gyerkőcök valamilyen rejtélyes oknál fogva megint szívesen kimaradnának az utazásból, de demokratikus módon döntenek; mindannyian mennek, hisz ez egy családi út. London, Párizs, Róma, de még egy csendes kis német városka sincs felkészülve Griswaldékra. Szokásos hülye poénok sora.

      A gyerekeket mások játsszák (Dana Hill és Jason Lively) a szülők viszont a régiek. Feltűnik mellékszereplőként a manapság Hagridként ismert Robbie Coltrane, meg a Monty Pythonos Eric Idle. Az ő figurája fizikailag is szenved Clarkéktól. Szegény.

     Igazából semmi különbség nincs az előző rész és e között, az ifjabb családtagok kamaszodnak, azt annyi. Röhögni azt lehet. Ja meg borzalmas ruhákat vásárolnak maguknak, szóval az valami iszonyatos, hogy milyen cuccokat voltak képesek magukra ölteni az emberek 20 éve. Irgalmatlan.

A főcímet muszáj ide tenni: A videót sajnos azóta levették.

      Mindenki számára elengedhetetlen dolgokkal ismerkedhetünk meg e film során: Merre induljunk, ha a Grand Canyonban tartózkodunk és benzinkút kéne, melyik a legdiszkrétebb módja egy halott rokon továbbpasszolásának, illetve, hogyan használjunk rendeltetésszerűen egy játékpisztolyt. A megtekintése tehát mindenképpen hasznos. Meg egyébként bebizonyosodik, hogy régen még normális vígjátékokat csináltak.

    " Clark: Why aren't we flying? Because getting there is half the fun. You know that. "

      Amikor Clark Griswald (Még szép, hogy Chevy Chase!) száját elhagyta ez a mondat, még nem sejtette, hogy katasztrófális családi kiruccanás elé néznek. De ő és felesége, Ellen (Beverly D'Angelo), mindig optimisták, így az ő kedvüket nem szegheti semmi. Elvileg. Gyermekeik, Audrey (Dana Barron) és Rusty (Anthony Michael Hall) már kevésbé lelkesek. De azért nekivágnak a hosszú útnak, melynek végén ott a cél, ami a Griswaldok szemei előtt lebeg: a Walley World nevű bazinagy vidámpark. Már csak el kell jutni oda.  

     Feltűnik még Randy Quaid, Eddie kuzin szerepében, akinek az ingét a világörökség részévé kéne nyilvánítani. Imogene Coca alakítja a borzalmas természetű, és "szennyesládaszagú" Edna nénit, aki kénytelen lesz örökre elbúcsúzni "kedves" kutyusától. Clark keze lehet a dologban... Pár perc erejéig találkozhatunk John Candyvel és Eugene Levyvel, az ő nevükhöz is emlékezetes vígjátékok köthetők.

     Hát még Chevy Chase nevéhez! A kisujjából rázza ki Clarkot, az évek, pardon évtizedek alatt meg tökélyre fejleszti. Briliáns alakítás. Aki a XXI. századbeli "vicces" filmekre bukik, az valószínűleg átkapcsol erről pár perc után, de nem tudja mit veszít. Igazán idióta poénokra számíthatunk, tutijó befejezéssel.

Több nem is kell.  

A sok marhaság egy töredéke:

Ki ne lenne kíváncsi Superman halálára? Pláne ha ezt egy király szörny okozza! Anno a '90-es években az alkotók kinyírták az Acélembert, persze csak rövid időre, hogy aztán újult erővel térhessen vissza. Cikkem tárgyában a "Death of Superman" című többrészes történetet vitték vászonra - sőt, inkább videóra, mivel ez a rajzfilm videóra készült. Igen, rajzfilmről van szó. Ha nem az lett volna, meg se nézem! A sztoriról, röviden:

Ítéletnap, az elpusztíthatatlan szörnyeteg megjelenik, összeverekedik Supermannel, a csata mindkettejük életébe kerül. A gyászoló Amerika szép temetést rendez hősének, aki utoljára mentette meg a világot. Ezután a bűnözés elárasztja az utcákat, káosz üti fel a fejét. Ekkor, a semmiből egyszer csak ismét felbukkan Superman - feltámadva! Különös viselkedése viszont aggasztó kezd lenni, főként Lois Lane számára, aki sejti, hogy feltámadt szerelme nem ugyanaz, mint aki meghalt. De vajon akkor ki ő és mit akar?

Azért néztem meg, mert bírom ezt a dögöt a képen. Az viszont nem tetszett, hogy alapból tudják ki ő, honnan és miért jött, túl gyorsan végeznek egymással a főhőssel, és még az intelligenciáját is elvették. Csak hörög és nyáladzik. Viszont eltör pár gerincet. Ha már itt tartunk, az erőszakfaktor jóval nagyobb egy átlag Superman-rajzfilménél, bár nagyrészt nem mutatják, de rendkívül sok haláleset történik - nemhiába ez az első a hasonszőrű művek közül, amelyik 13-as besorolást kapott.

A képi világ maga is más egy kicsit az általam megszokottól, a karaktereket áttervezték, de ez tetszik. A képen látható "rocker-Superman" pl. kifejezetten jó lett. Ezt a jelzőt a filmben ragasztják rá a hosszú haja miatt. Ez az egyik poén, a másik meg, hogy Luthor "intergalaktikus futballhuligánnak" nevezi Ítéletnapot.

A Doomsday nem rossz, de mivel az általam érdekesnek talált rész az első negyed óra után jön, és csak 20 perces, ezért annyira nem élveztem. Azért aki szereti Az Igazság Ligáját, és az ahhoz hasonló rajzfilmeket, az nézze meg, tetszeni fog neki.

imdb.com felhasználói szerint: 7.1/10 (7 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 4/5

Elkezdtem letölteni a szükséges anyagokat a szakdolgozatomhoz, amit a Transformers-ből írok, így a '86-os rajzfilm-mozi és a nemrég bemutatott élőszereplős film bemutatása is közeleg. Itt pedig jöjjön egy trailer, aminek van egy poén a végén, érdemes megnézni:

Ismét egy francia akciófilm, hosszú, a "szamuráj" szót is tartalmazó alcímmel, ezúttal minimális japán részvétellel. Minden évben adják, de eddig sose néztem meg, most viszont mégis.

Egy szóval leírható: unalmas. Van egy kis akció, van egy pici humor, sok ordibálás és némi bazdmegelés. De ennyi nem elég. A sztori csak körítés, hogy az akciókat bemutassák, de még így is nagyon gagyi. Nem kötött le, bár a harcjelenetek nem voltak rosszak, de egy francia mozitól ennél sokkal többet vártam.

imdb.com felhasználói szerint: 6.1/10 (7 év alatt 0.5-öt emelkedett.)

Szerintem: 2/5 (Az akciók azért tetszettek meg van egy jó jelenet is.)

Itt pedig két részlet a filmből, nem tudom milyen nyelven:

     Ez aztán nem semmi film! A háború idején, gondolom még felemelőbb volt nézni, mint nekem 2009-ben. Számomra 100 százalékig felemelő élmény volt. Latabár Kálmán a főszereplő, ezzel el is mondtam gyakorlatilag mindent.

     Latyi alakítja a szeleburdi, és mindig mindenhová robogó színészt, Kökény Tóbiást. Saját szavaival úgy robog, "mint egy üres taxi." Főbérlőjével, Szalkaynéval (Gárdos Kornélia) és annak lányával, Mancival (Hidvéghy Valéria) lakik a fővárosban. Egy nap hazalátogat Kairóból régen látott barátja, Berinday György (Pataky Jenő), aki gazdag olajmágnásféle. Több éve levelezget egy bizonyos Máriával, akit még életében nem látott, és Kökényt bízza meg, hogy találja meg. Ő meg is találja Máriát (Vaszary Piri), aki viszont nem Berinday álomnője, merthogy se nem szőke, se nem kék szemű, és inkább mondható idősnek. Valamit tenni kell, gondolja Kökény, az nem lehet, hogy ezzel a nővel vacsorázzon, illetve házasodjon Berinday. Kapóra jön ekkor Mancika, aki egyébként is színésznőnek készül, és Tóbiás neki adja Mária szerepét, merthogy ő külső jegyei alapján inkább minősül álomhölgynek. Eddig oké is lenne, ha Mária - aki egyébként jól menő kozmetikai szalonjában alkalmazza Mancit - nem toppanna be az események egyébként is zavaros folyamába. A véletlen folytán Kökényt hiszi a levelezőtársának, és kész is a zűrzavar. Mária bátyja, Döme (Pártos Gusztáv), a karfiolfülekkel rendelkező világbajnok ökölvívó is belecsöppen a történetbe, aki hogy-hogynem még Kökény hitelezője is. Ebből mi lesz?

      Talán nem árulok el óriási titkot azzal, hogy eljegyzés - már csak a címből kiindulva is -, az lesz. Na, de addig szem nem marad szárazon. Aki már látta Latabár művész urat, akár csak pár pillanatig, az tudja, hogy kifejezhetetlen, amit művel a nézőközönségével. Egy pillantásával is el tudta érni a "mozibannagyröhögés" nevű jelenséget, és mivel híres színészdinasztia leszármazottja, ezért genetikailag kódolva is meg volt benne a tehetség a szórakoztatás megannyi formájához. Ebben a filmben is van egy jelenet, ahol táncol és énekel, meg természetesen végig komédiázik. Már ezért csillagos ötös az Afrikai vőlegény.

Meg hát van benne minden, ami anno kellett azokban a szomorú időkben. Humor dögivel, Latabár, szerelem, zenebona, sőt a végén horrorelemekkel :), és akciófilmekbe illő jelenetekkel is találkozhatunk. Meg elhangzanak, olyan mondatok, amikre ma már azt mondanák, hogy píárjellegű: "A Magyar Postának nincs párja a világon!"

     A vágó meg Máriássy Félix volt, nem mellesleg. 11/10.

Anno azt írtam a Lúzer SC-nél, hogy utálom David Spade-et, azt hiszem ez pontosításra szorul, annál is inkább, mert egy kommentelő belém is kötött akkoriban:) Szóval: ebben a filmben Spade remek. Hogy miért? Mert itt nem egy szarházi senki seggfejet játszik. A Csúcsfejekben szintén jó az apró mellékszerepében, de ezen a két mozin kívül egyetlen olyat se láttam, ahol ne egy nagyon visszataszító, borzasztóan hülye embert alakítana. Tehát: Spade karaktereit utálom, az előbb említett kettőt kivéve. No, itt egyébiránt egy Adam Sandler producerálta (új magyar szó, most találtam ki) filmről van szó, a gusztustalankodás és nagy hülyeségek tehát alapból várhatóak.

Joe kisgyerekként elveszik a Grand Canyonnnál. Mivel szülei nem mennek vissza érte, a saját lábára áll és elkezdi keresni őket. Útja hosszú és rögös. Éppen egy rádióban dolgozik takarítóként, mikor a nagy vesztesekkel foglalkozó műsor egyik készítője felfigyel rá. Joe hamarosan a mikrofon előtt ül és az életét meséli -  a közönség pedig csupa fül és hamarosan hősünk sztárrá válik. De vajon megtalálja valaha is a szüleit? És észreveszi majd, hogy egy gyönyörű lány, akire csak barátként tekint, szerelmes belé?

A sztori jó, a gusztustalankodás nem olyan mértékű, hogy hányingert keltsen, csak egyfajta kellemetlen velejáró. Spade remekül nyomja, a női főhős Brittany Daniel pedig jó csaj (volt akkor). Emellett olyan színészek bukkannak fel mellékszereplőként, mint Christopher Walken, Fred Ward vagy Tyler Mane. (Utóbbi nagy kedvencem, csak azért említem meg. Ő volt Kardfog az X-Menben és Rob Zombie Halloweenjében Michael.) Jó kis rockzene szól, akadnak fasza kocsik, aranyos kutyák és Kid Rock is tiszteletét teszi.

Ezen dicsérő szavak mellett megjegyezném, hogy azért nem a legjobb film, de jobb az átlag David Spade-moziknál és sok olyannál is, amihez Sandler a nevét adta.

imdb.com felhasználói szerint: 5.9/10 (7 év alatt 0.6-ot növekedett.)

Szerintem: 4/5

És ennek is jön a második része, 14 évvel az első bemutatója után. Csak tudnám, miért...

A kétszáz éves emberről lemaradtam, de a Yamakasit megnézem majd. (Előbbivel jobban jártam volna.) Itt meg összevágva két jelenet a filmből, úgy igazán csak 2.33-tól érdemes nézni:

Anno két kedves barátom ajánlotta ezt a filmet, sőt oda is adták, de nem tudtam lejátszani. Így aztán csak jóval később néztem meg, mikor a Duna TV vetítette. Tudtommal most sugározták a magyarhoni tvben másodszor, korábban is ez a csatorna adta.

Így is-úgy is, Távol-Kelet itt van. A Sparban árulnak mélyhűtött polipkarokat, a Lidlben licsit, és egyre gyakrabban találkozunk keleti testvéreinkkel az utcán. Magukkal hozzák az európai szemnek és agynak beteges filmjeiket, horrorjaikat, amikből amcsi feldolgozások készülnek és a töménytelen mennyiségű animét/mangát, amik már a könyvesboltokat is kezdik elárasztani. Engem ezek nagy része nem izgat és nem nyűgöz le, viszont nagy rajongója vagyok a kínai és japán verekedős játékoknak. Ez esetben azonban egy dél-koreai alkotásról beszélünk. Azért néztem meg, mert ajánlották, mert sok helyen írtak róla, és hogy egy távol-keleti filmet azért fel tudjak mutatni, amit már láttam. Ennyi előétel után jöhet a főétel:

Oh Dae-sut (Choi Min-sik) egy napon valaki bezárja egy szobába, ahol aztán hosszú ideig kell raboskodnia. Nem tudja miért, nem tudja ki rabolta el, és hogy mi a célja vele. Mindössze a tvnézés, a naplóírás és a testgyakorlás marad neki - persze közben szövögeti terveit a szabadulásról. 15 év után egy bőröndben ébred, ami egy háztetőn áll: szabad. Dae-su elindul bosszúhadjáratára, bárki is zárta be, nagyon meg fog fizetni érte!

Szerintem már a felvezetés igazán izgalmas. Miért zár be valaki valakit 15 évre? Mit tehetett az az ember? És vajon te vagy én, mi mit csinálnánk ugyanebben a helyzetben?

De nem csak emiatt izgalmas az egész, hanem azért is, mert amikor már szinte egyértelmű, hogy mi miért történik, még akkor se lesz az az érzése a nézőnek, hogy "jó, most már vágom, de akkor mi értelme tovább folytatni?". A látvány egészen különleges, valamint ki kell emelni a brutalitást is. Nem fogunk belekben tocsogni, de mégis sokszor erőszakosabb bármely ámerikáner vérengzésnél.

A főhőst játszó Choi Min-sik mellett a legjobb Yu Ji-tae (a képen), de a szép Kang Hye-jeongra se lehet panasz. Beteges a sztori, mégis minden a valóság talaján áll, a színészi játék nagyszerű - mégis, nekem a film háromnegyedétől az egész kezdett kevésbé tetszeni. Akkor van egy váltás, ami miatt minden másként lesz, de ennek ellenére nem fogom ezt levonni a végén.

imdb.com felhasználói szerint: 8.4/10  A Top 250 120. helyezettje. (Utóbbi információt nem tudom megerősíteni, viszont 7 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5 (legalább egyszer megéri megnézni)

Tíz évvel később elkészült az USA-verziója, ami nagyobb felhajtás és bevétel nélkül tűnt a süllyesztőben....

Várható ma a Kismocsok elemzése, valamint lesz A kétszáz éves ember, meg este is még valami, szóval hamarosan jövök újra. (Előbbiről lett cikk, utóbbiról azóta sem.) Itt pedig egy trailer, ami kb. annyit mond el, mint én, de ízelítőt ad a látványból is:

Sajnálom szegény Barry Sonnenfeldet. Számomra nagyon kedvesek a filmjei és szeretem is őket, de a kritikusok, karöltve a nagyközönséggel, sosem becsülik meg eme kiváló úr rendezéseit.

Ezúttal egy '60-as évekbeli sorozaton alapuló (ahhoz viszont szinte semmiben nem hasonlító) mozi összeütését bízták rá. Ő pedig biztosra akart menni, ezért szerződtette a kitűnő Kevin Kline-t, a felkapott Will Smith-t, a szép Salma Hayeket és a remek Kenneth Branagh-t. Majd berakta őket egy futurisztikus Vadnyugatba, ahol a Smith által játszott keményfiú (West), és a Kline által életre keltett zseniális tudós (Gordon) küzd az egész USA megsemmisítésének zászlaja alatt masírozó pókos szövetség, valamint annak szinte darth vaderi méretekben gépember vezére (Branagh Loveless doktora) ellen. A sztori természetesen elég durván elrugaszkodik a valóságtól, ami Sonnenfeldnél nem ritkaság, a látványvilág lenyűgöző, de a poénokra sem lehet panasz.

Jó pasi, szép nő, ördögi gonosz, vicces segítőtárs - mind megvannak. Erősítésnek még ott a maszkmesterek munkáját dicsérő McGrath tábornok, akit Ted "Monk főnöke" Levine formál meg, valamint ismert arcként Bai Ling és M. Emmet Walsh.

Nekem tetszik, de mint általában, ha ez áll fent egy filmre, azt akkor a kritika és mindenki más nagyon utálja. A bukást valószínűleg az okozta, hogy a sorozathoz vajmi kevés köze van (ezt csak olvastam, nem személyes tapasztalat) valamint a rengeteg kis hülyeség, ami felhalmozódik a vége felé. Ezen felül van olyan jelenet, amivel már máshol is találkozhattunk, pl. az elején lévő hatlovas kocsi manuális megfékezése megfelelő szerszámok híján, á lá Maverick. Viszont ha nem a hibákat lessük, akkor nagyszerűen szórakozhatunk ezen a filmen - szerintem legalábbis.

imdb.com felhasználói szerint: 4.8/10 (7 év alatt 0.6-ot emelkedett.)

Szerintem: 5/5

Ma újfent semmi nem lesz a tvben. Egyszerűen utálom, hogy amint véget érnek az ünnepek, a tévécsatornák onnantól tesznek az emberekre és alacsony színvonalú nyomozós sorozatokkal meg német akció-, katasztrófa- és egyéb filmekkel próbálnak "szórakoztatni"...

Ja és egy kérdés a filmhez: Ki játssza Grant elnököt? Mozsárágyú szerint Kline, az imdbn nincs nyoma... Aki tud valamit, jelezze! (Utólagos szerkesztés: Igen, Kevin Kline az.)

Két hét múlva kezdek gyakornokként a Fejér Megyei Hírlapnál, elvileg a kultúra rovatban, talán ott is olvasható lesz tőlem pár ilyen filmes kirohanás (de jó lenne:)). (Ebből végülis semmi sem lett, bár jelent meg pár cikk a enevem alatt, de erősen cenzúrázva és egyik se filmről szólt.) Végezetül pedig Will Smith rapperkedése, egy jó drága videoklipben, kiegészítve két tahóval, akik háttérnyihognak plusz Salma Hayek, Stevie Wonder és egy Branagh-hasonmás: (Szerkesztés: Basszus, milyen jó felkonferálást írtam ehhez a videóhoz, mégse lehet megnézni, mert lekopirájtolták...)

      Igaz történet alapján készült film, melyben félig honfitársunk, Drew Barrymore 15 éves kamaszlánytól, harmincas évei vége felé közeledő anyukáig, álmodozó hippitől céltudatos írónőig mindent eljátszik. Vígjátéknak nem mondanám, a valóságból táplálkozik, inkább drámai hangvételű.

     Beverly Donofrioról (D.B.) szól a történet, aki a hatvanas évek közepén éli tinédzservilágát, amikor már a levegőben volt az a bazinagy társadalmi-kulturális-politikai stb. változás, ami végül nevezetessé tette ezt az évtizedet. De ekkor még a családról, a nők szerepéről egész más véleménnyel voltak az emberek ugyebár, és amikor Bev teherbe esik 15 évesen, saját bőrén tapasztalja meg ezt a fajta gondolkodásmódot. Nem ellenkezhet, szülei akaratának megfelelően hozzámegy az apához, Rayhez (Steve Zahn), aki meg nem az a kifejezett álomférj. Aztán megszületik Jason, és Bev élete végérvényesen megváltozik, ami meg addig rossz volt, az így, ha lehet még rosszabbá válik...

     Ide-oda ugrándozik időben a film, és így egyre teljesebb képet kapunk Bev és fia életéről, kettejük viszonyáról. Igaz, hogy Barrymore-nál idősebb egy kicsivel a felnőtt fiát alakító Adam Garcia, de a sminknek köszönhetően tényleg az anyukájának tűnik, meg az egész film során tök hihetően jeleníti meg a különböző életkorú Bevet. Jól játszik, csakúgy, mint Steve Zahn, akit meg inkább vicces hülyegyerek szerepekben láthattunk leginkább. Itt megmutathatta nemkomikusi vénáját is. A nagyfater, James Woods meg megcsillogtatja énekesi képességeit. A vége felé azért kicsit túlreagálták a helyzetet, az egy négyzetméterre jutó síró ember már túllépi a szükséges mértéket. De a ruhák nagyon tetszettek benne, meg irtó jó zenéket nyomkodtak a jelenetek alá.

     Összességében megéri megnézni. Az Everly tesóktól meg elnézést, de én, egy általam igen tisztelt úr változatát tenném ide, abból a dalból, amit Bev meg az apja énekelnek. Hölgyeim és Uraim, ROY ORBISON! (tessék tapsolni)

Van A vörös bolygó meg a Mars mentőakció, az egyikben Val Kilmer, a másikban Gary Sinise, mindkettő jó film. Erre itt van John Carpenter alkotása, ami egy szóval leírható: szánalmas. A legendás Carpenter nevéhez olyan művek fűződnek, mint a Halloween, A dolog vagy A 13-as rendőrőrs ostroma. Biztosan megirigyelte Uwe Boll "sikereit", ezért készített valami olyat, ami ránézésre inkább a német "mester" munkájának tekinthető.

Adott egy kegyetlen gyilkosságokért lecsukott pofa, meg egy csapat kommandós, akiknek a feladata, hogy ezt a jóembert elvigyék A pontból B-be. Természetesen emberünk nem az, akinek látszik, plusz hirtelen megjelenik valami természetfeletti ellenség, ami összefogásra készteti a rosszfiúkat a jófiúkkal. És persze közben nem is biztos, hogy a jófiúknak fogunk szurkolni.

Eddig ez nem lenne szar. De nem értem, miért kellett az egészet a Marsra tenni? A szükségtelen sci-fizés nélkül sokkal jobb lett volna.

Nézzük a színészeket, merthogy egy béna sztorit egy jó banda még el tudna vinni a hátán. Natasha Henstridge nagyon hiteltelenül játszik, egy jó jelenete van, mikor legyőzi az őt megszálló szellemet droggal, de ott is főleg a háttér-animáció teszi remekké a jelenetet. Jason Statham mellékszerepben, tűrhetően, kissé bunkón; Ice Cube hiteles keményfiú; plusz a különös szépségű Clea DuVall (a képen) jelenléte emel egy picit a látványon.

Carpenter legalább jó zenét rakott össze a filmhez, amit egyébként az Anthrax együttes játszott fel és a bejegyzés végén meghallgatható lesz. (Már nem, mert eltávolították a videót.) Pozitívum még a néhány élethűen véres jelenet és a maszkmesterek munkája; negatívum viszont, hogy miután magunktól megértjük, hogy mik ezek a szellemek, onnantól irtó unalmas lesz a mozi.

Összesítésben az első bekezdésben említett másik két Marsos film bármelyikét ajánlanám ehelyett, mert ez unalmas, gagyi és béna.

imdb.com felhasználói szerint: 4.9/10 (Szerintem ez azért Carpenter nevének szól - 7 év alatt 0.2-t emelkedett.) 

Szerintem: 1/5 (Az az egy Clea DuVall és Jason Statham jelenléte, plusz a "na, most már érdekel mi lesz a vége"-érzés.)

Ma semmi se lesz a tvben, újabban pedig lusta vagyok letölteni, szóval majd valamikor jövünk, de ki tudja, mikor. Végezetül a film zenéje, ami egészen jó, de mivel a játékidő alatt nem érvényesült, ezért plusz pontot sem ér: A videót levették.

      Columbo hadnagy után Maverick volt az első, akivel találkoztam a tévéképernyőn. Mármint filmben. Életre szóló élmény volt, valószínűleg akkor eldőlt, hogy én a vígjátékokért fogok bolondulni.

     Bret Maverick (Mel Gibson) nagy zsugás hírében áll, legnagyobb vágya, hogy benevezhessen egy félmillió dolláros főnyereménnyel kecsegtető pókerversenyre. De addig el is kéne jutni. Először is, hiányzik még 3000 dolcsi a benevezéshez, meg aztán a sors se hordozza a tenyerén Mavericket. Próbálja beszedni tartozásait régi ismerőseitől, ők meg valamilyen okból nem szívesen tesznek eleget kötelezettségeiknek, aztán kirabolják, szerez magának néhány ellenséget, a halál karmai közül is ki kell magát szabadítania, egyszóval zajlik az élet a Vadnyugaton. De azért összetalálkozik olyanokkal, akik nem akarják mindenáron kinyírni őt, meg néha jól jön a segítségük is. Ők Annabelle Bransford (Jodie Foster), a tolvajkodás "szakértője", és Zane Cooper (James Garner), a megnyerő úriember. Ők is a versenyre tartanak... de ott mi vár még rájuk!

     Ez egy olyan film, hogy egy pillanatig sem lehetünk biztosak abban, ki kicsoda, ki mikor mond igazat. Meg röhögős film. A három főszereplőnek nagyon jól áll a figurájuk, lubickolnak a szerepükben. A zenét nagyon eltalálták, a kosztümök kitűnőek, egy unalmas pillanatot sem tudok említeni, pedig ha 15-ször nem láttam, akkor egyszer sem. Olyan mellékszereplők emelik a film fényét, mint Alfred Molina, James Coburn és Graham Greene. Az operatőr meg Zsigmond Vilmos. Minden klappol. A középpontban meg természetesen a póker áll. Korda Gyuri kommentárját nem tudom ígérni a kártyapartik alá, de anélkül is élvezetesek. Gyuri bácsi mindig kalandról, játékról és szerelemről énekel, na ezek mind megtalálhatók eme alkotásban.

     Óriási film, remek szórakozás több mint 2 órán át!

A plakát mindent elmond. Meg Ryan és Tim Robbins a szerelmesek, Walter Matthau Einstein. Mi kell még, hogy megnézzétek ezt a filmet?:)

A történetről annyit, hogy Ed (Robbins), az autószerelő, első látásra beleszeret Catherine-be (Ryan), aki tudós és ráadásul Einstein unokahúga. Az öreg nagy koponya pedig hasonló kaliberű cimboráival úgy dönt, összeboronálja a párocskát. Ehhez viszont Edről be kell bizonyítani, hogy lángelme, valamint el kell távolítani Catherine unalmas angol udvarlóját (Stephen Fry). Vajon a tudomány és a szerelem összeegyeztethető? Vajon tud a két dolog jótékonyan hatni egymásra?

Ez egy aranyos film. Meg Ryan szeme mintha ezüstből lenne, úgy csillog; Tim Robbins vagány, jópofa és talpraesett; Matthau és 3 "kollégája" pedig csupaszív bogaras öregurak; külön kiemelném az intelligencia-tesztes jelenetben nyújtott alakításukat:) És még Tony Shalhoub is felbukkan főautószerelőként.

Ajánlom mindenkinek.

imdb.com felhasználói szerint: 6.2/10 (7 év alatt 0.3-at emelkedett.)

Szerintem: 5/5

Ma lekéstük a Mavericket, szerencsére viszont megvan videón, így hamarosan olvashatjátok a róla szóló írást, talán mindkettőnktől. Ma éjjel lesz még egy film, amit lehet, hogy megnézek. Itt pedig egy mindössze fél perces reklámocska az I.Q.-ról: Szerkesztés: Már levették.

Ha azt látom, hogy egy filmben benne van Dan Aykroyd, mint főszereplő, azt általában megnézem. Ez alól kivétel a Szerepcsere, amit még sose láttam, pedig félévente van a tvben. (Szerkesztés: Azóta ezt is megnéztük, a róla szóló cikk olvasható a blogon.) Valamint emiatt futok bele néha olyan filmekbe, amik nem igazán jók, például a Dragnet - Behálózva. Ebben az esetben szintén egy nem valami kiváló Aykroyd-filmről beszélek. Tulajdonképpen Daniel Stern a főszereplő, de ő egy ripacs, sose kedveltem. Damon Wayans vicces fickó, itt pedig egészen hihető róla, hogy profi kosaras.

Szóval van két vesztes sportbuzi (akik inkább nézik, mint űzik) és van egy éppen aktuális sportjuk, a kosárlabda. Kedvenc csapatuk egy ponttal kap ki a legutolsó meccsén, a következőn pedig a kupagyőzelem múlik. Ezért a két bosszúra éhes fanatikus leitatja és elrabolja az ellenfél sztárjátékosát...

Az ötlet maga nagyon jó és az első bekezdésben emlegetett úr is remekül alakít, viszont maga a film rettentő unalmas, alig van pár poén és Stern nagyon szar. Összesítésben nem ajánlom a Csont nélkült, egyszer nézhető, de korántsem nyújt maradandó élményt.

imdb.com felhasználói szerint: 5.2/10 (7 év alatt 0.5-öt emelkedett.)

Szerintem: 2/5 (Wayans és Aykroyd összesítve, mínusz Stern és a többi)

Ma este az Oscart vagy a Wasabit nézzük. (Cikk már mindkettőről született azóta.) Egyébként nem jut eszembe egy igazán jó kosaras film se, aki tud egyet, szóljon! Itt pedig egy álom-jelenet következik:

     Ahhoz képest, hogy ez gyakorlatilag adóügyi okokból készült el, egész jó lett. Mindegyik Beatle részt vett az alkotómunkában, és végighülyéskedték ezt is.

     Történet az leginkább nincs. Anglia vidékein át utaznak busszal emberek és az a meglepetés, hogy hová. Ringo elhozta magával a nénikéjét, aki szerelembe esik a kimért Mr. Bloodvessellel, az idegenvezetővel, McCartney csajozik, Lennon alszik George vállán. Az út során jó hangulatba kerülnek az emberek, énekelgetnek, ismerkednek egymással. Különféle helyekre jutnak el: egy sátorban található kis vetítőteremben meghallgatják a Blue Jay Way-t George előadásában, találkoznak McCartney őrnaggyal és megtépázott idegekkel rendelkező őrmester haverjával (Victor Spinetti, egész véletlenül), sztriptízbárba mennek, maratont "futnak", és mindeközben gyönyörködnek a tájban, amely gyakran vált át rikító ciklámen színből mondjuk sárgába.

Mondanom sem kell, a zene az kiváló, a szereplők vidámak, a film is vidám, néhol meg fura. Több nem kell egy Beatles-rajongónak, aki meg nem imádja őket, az nem fogja túl sokra értékelni ezt a buszozós hülyeséget. Szerintem viszont oltári jó, az értelme keresése helyett nézni kell és hallgatni a zenebonát. A befejezés meg isteni. Csillagos ötös.

Nóta.

Megnéznél egy filmet ilyen címmel? Ha nem tudtam volna, hogy kedvenc színésznőm a főhős, bizony én se néztem volna meg. Pedig ez egy nagyon jó misztikus thriller, de a remek magyar címadó illetékesek valószínűleg mindenkinek elvették a kedvét tőle...

Ashby egy apró angol falucska, ahol két fiatal véletlenül rátalál egy különös templomra, amit egy domb rejt magában. A fura építményt lassan elkezdik feltárni... Ezzel egy időben a feltárást vezető restaurátor felesége elüt egy lányt, de gyorsan kórházba is szállítja. Kiderül róla, hogy Cassie-nek hívják (Christina Ricci játssza), de a történtek miatt amnéziás és nem emlékszik rá, hogy miért került oda. A balesetet okozó család magához veszi őt, Cassie pedig egyfajta dadussá válik. A dolog még jól is elsülhetne, ha nem kínoznák hősnőnket látomások, ugató kutyák és furcsa, félelmetes emberek. Ugyanezekkel a problémákkal küzd a gondjaira bízott kisfiú, hamarosan pedig fény derül rá, hogy még nagyobb veszélyek leselkednek rájuk - és minden összefüggésben van a templommal...

A szereplők között van pár igazán félelmetes külsejű pofa, főként a két öregemberre és az őrült fickóra gondolok. Christina Ricci gyönyörű, a játéka is jó, bár túl sokat ismételgeti azt a szót, hogy Michael. Ismertebb színész még Ioan Gruffudd, neki nem sok teret engedtek, de azért meggyőző. Az igazi hangsúly a történeten van és azon, hogy érdemes belegondolni az egészbe.

Ajánlom a misztikus filmek kedvelőinek és azoknak, akik akarnak látni egy jó történetű horrort, ahol nem fehér arcú japánoktól kell félni.

imdb.com felhasználói szerint: 5.7/10 (7 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 5/5 (Ricci jobbik filmjei közé tartozik)

Kis pluszpont azért, mert ennek a filmnek köszönhetően ismertem meg a remek finn Delain együttest, mert valaki a YouTube-on a banda The Gathering című dalára készített egy montázst ebből a moziból. (Sajnos 2023-ra a videó már nincs meg, az együtt pedig újra-alakult, nekem így már nem tetszik a zenéjük...)