Ez egy amolyan aranyos film, helyenként nagyon jó poénokkal de összességében kitalálható a sztori, mert elég unalmas klisékkel van tele. De bazinagy előnye a kezdés. Egy klippel indul, ami tényleg az "annyira rossz, hogy már jó" kategóriába tuszkolható be. Az az iszonyatos zene belemászott a fülembe, az istenért se jön ki onnan, éppen ezért be fogom linkelni, hogy minden kedves erre látogató is megcsodálhassa. :)

     Tehát a történet: A klip egy bizonyos POP nevű formáció műremeke, amely a '80-as években tevékenykedett, és sikerült úgy kitalálni a készítőknek, hogy tényleg rosszul lesz tőle az ember, mert egy az egyben olyan, mint a frenkigóztuhálivúd és társaik. Aki nem tudja, mi volt az, igazán szerencsés embernek mondhatja magát. Ennek a POPnak a tagja volt a mára már lecsúszott Alex Fletcher (Hugh Grant), aki haknikból él, ahogy errefelé mondanák. A jelenkor legnagyobb szenzációja, a zsenge korú Cora (Haley Bennett) megkéri, hogy írjon neki egy dalt, és adja elő vele duett formájában. Alex viszont tíz éve nem írt semmit, ráadásul a szövegíráshoz még annyira sem ért, mint a zeneszerzéshez. Úgy alakul, hogy Sophie-ról (Drew Barrymore), aki az ő növénygondozója (aminek tömeges növényhalálozás lesz a vége), véletlenül kiderül, hogy remekül ért a rímek farigcsálásához. Megvan hát a szerzőpáros, már csak a dal kéne. És ahogy az lenni szokott, a két főhős egymásba szeret.

     Szóval nem kell sokáig értelmezni az előttünk pergő filmkockákat, viszont nevetni azt lehet. A két főszereplő passzol egymáshoz, és a történet olyan karikatúraszerűen ábrázolja, említi azokat az irgalmatlan bandákat a nyolcvanasokból. Aki egy picit is otthon van könnyűzenei témákban, az meg külön jól fog szórakozni.

     Tinglitangli film még tinglitanglibb zenebonákkal. És íme, következzen a végítélet: :)

Szerencsére (?) levették a videót, így megmenekültök tőle.