Óriási film, de tényleg. Ahhoz képest, hogy karácsonyi. Még az igen tisztelt imdb olvasóközönsége is 7.3-at adott rá. (Ez 2016-ra 7.6-ra változott!)

     Griswoldék - most 'o'-val írandó - ezúttal rajtuk kívül álló okok miatt csöppenek katasztrofális események közepébe. Karácsony van, a szeretet ünnepe. Fenyőillat, ajándékvásárlás, sült pulyka és idegesítő rokonok vidám időszaka köszöntött be. Clark (Chase), Ellen (D'Angelo), Audrey (Juliette Lewis, szőke, dauerolt frizuval) és Rusty (Johny Galecki) úgy számolnak, hogy jön mind a négy nagyszülő és marad úgy egy hétig. Beletörődnek, mit tehetnének mást. De nem lennének ők Griswoldék, ha ne lépne közbe az a mostoha sors, és ne fújná éppen feléjük a szél Eddie unokatesót (Randy Quaid). De hálisten legalább nem minden hozza magával minden gyermekét. Viszont ezért is kárpótol mindenkit Taknyos, a kutya. Clark naív módon azt gondolja, ennél már nem jöhet rosszabb. De akkor mi min röhögnénk a következő egy órában?

      Szerencsére nevetésre van alkalom bőven. Amikor a sztoriba belekeveredik egy mókus, addigra már a karfával nem rendelkező ülőalkalmatosságokon helyet foglaló kedves nézők valószínűleg többször leestek a vihogástól. Nekem volt karfám.

     Randy Quaid urat ezúttal farmeröltönybe és hozzá CSAK színben passzoló ingbe bújtatták. Hozzádtak a történethez néhány süket vénembert, két iszonyatos szomszédot és 25000 lámpácska fényét. Ez, meg a szokásos clarkoskodás együttesen tuti jó filmet erdeményezett.

Emitt egy kis képzavar tanúi lehetünk.