Ahhoz képest, hogy ez gyakorlatilag adóügyi okokból készült el, egész jó lett. Mindegyik Beatle részt vett az alkotómunkában, és végighülyéskedték ezt is.
Történet az leginkább nincs. Anglia vidékein át utaznak busszal emberek és az a meglepetés, hogy hová. Ringo elhozta magával a nénikéjét, aki szerelembe esik a kimért Mr. Bloodvessellel, az idegenvezetővel, McCartney csajozik, Lennon alszik George vállán. Az út során jó hangulatba kerülnek az emberek, énekelgetnek, ismerkednek egymással. Különféle helyekre jutnak el: egy sátorban található kis vetítőteremben meghallgatják a Blue Jay Way-t George előadásában, találkoznak McCartney őrnaggyal és megtépázott idegekkel rendelkező őrmester haverjával (Victor Spinetti, egész véletlenül), sztriptízbárba mennek, maratont "futnak", és mindeközben gyönyörködnek a tájban, amely gyakran vált át rikító ciklámen színből mondjuk sárgába.
Mondanom sem kell, a zene az kiváló, a szereplők vidámak, a film is vidám, néhol meg fura. Több nem kell egy Beatles-rajongónak, aki meg nem imádja őket, az nem fogja túl sokra értékelni ezt a buszozós hülyeséget. Szerintem viszont oltári jó, az értelme keresése helyett nézni kell és hallgatni a zenebonát. A befejezés meg isteni. Csillagos ötös.
Nóta.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.