Az előző egész estés Tini Titánok-film nem igazán tetszett. Sok dologban mellélőttek a készítők, viszont néhányat nagyon eltaláltak, ezért mégis úgy gondoltam, hogy megéri megnéznem a folytatást. Ezúttal kellemesen csalódtam, szóval ugorjunk fel egy mozgó sziklára és kövessük Terrát a szerződés-kötéshez! 

Új ellenség fenyegeti a Titánokat (hangjaik: Starfire – Kari Wahlgren, Raven – Taissa Farmiga, Robin – Stuart Allan, Beast Boy – Brandon Soo Hoo és Blue Beetle – Jake T. Austin) a fanatikus vallási vezető, Brother Blood (Gregg Henry) személyében. A titokzatos gonosz szektája valami nagy dobásra készül… Szerencsére Nightwing (Sean Maher) újból csatlakozott a hősökhöz, mellette pedig még a köveket manipuláló Terra (Christina Ricci) is erősíti a csapatot. A háttérben azonban a félelmetes Deathstroke (Miguel Ferrer) mozgatja a szálakat, mégpedig egy informátoron keresztül. Vajon milyen gaztettet forralnak a rosszak és ki az áruló a jók között? 

SZPOJLEREK INNENTŐL 

Nem kell messzire menni, ha meg akarjuk tudni, hogy mi a válasz a második kérdésre, elég csak megnézni a Teen Titans vagy a Teen Titans Go! azon részeit, amikben felbukkan Terra. A bonyodalom itt Brother Blood jelenléte, ám ő végülis csak egy mellékszál. Aki látta a 2003-as sorozatból a földet mozgató lányról szóló részeket, az pontosan tudja, mi fog történni: Ugyanaz a sztori, ugyanazzal a végkifejlettel. 

Az indulás elég fura, a New 52 újraértelmezése miatt a karakterekben vannak különösen ható dolgok. Beast Boy telefonbuzi; Nightwing páncélja vörös/fekete; Terra úgy néz ki, mint egy fiú; Brother Blood nagyon hülyén mutat és valamiért Ra’s Al Ghul halhatatlanságával bír. Vannak viszont pozitív dolgok, így Blue Beetle normálisabb haja vagy maga Slade/Deathstroke, aki maszkkal együtt baromijó (és nem néger, mint az Öngyilkos osztagban). A régebbi, komolyabb DC animációs mozikhoz hasonlóan ezúttal szintén elég kemény harcok vannak, láthatunk vért; illetve felnőtt témaként kis mellékszálként jelen van Nightwing és Starfire viszonya, valamint az, ahogy Beast Boy hajt Terrára; plusz utóbbi ajánlata Slade-nek. A néhány poén jól működik és most sokkal érthetőbb, hogy a szőke lány miért áll a félszemű orgyilkos oldalára. Pozitívum még, hogy Starfire sokkal kidolgozottabb, mind a viselkedése, mind a szövege jobb, mint a korábbi részben; valamint az utolsó fél órában még enyhe káromkodásokat is hallhatunk, amik csak élőbbé teszik a figurákat. Az ismerős történetet az említett szerelmek meg Brother Blood fűszerezik meg azoknak, akik tudják, mi lesz a befejezés. 

Negatívum, hogy aki az előző részben fontos volt, az itt háttérbe szorul és fordítva. Számomra totál érdektelen a Blue Beetle köré font konfliktus, ami tulajdonképpen önmagától, egyik percről a másikra oldódik meg; ráadásul ugyanarra az alapra épít, mint Terra „próbája”: meg kell zaboláznia a saját hatalmát. Szerencsére a lány esetében ez a dolog érthető és működik is, víziókat láthatunk arról, hogy miért vannak rémálmai meg egyfajta dühkitörései – ezekben rejlik a Slade-del való kapcsolatának kulcsa, ami tetszett, mert megalapozza kettejük viszonyát. Az már más kérdés, hogy a korábbi Terra nagyon más, ez az itteni meg inkább egy kissé durvább Ravennek hat, és azt se értem, minek van maszkja, ha nem takar el semmit. 

A JLA vs. TT két főhősét, Damiant és Ravent elég gyorsan elfelejthetjük, az előbbit tulajdonképpen a film közepétől „kiírják”, az utóbbi meg teljes mértékben háttérbe szorul és a legyőzetését még csak meg se mutatják. A tőlük elvett idő hasznos részét Dick és Kori románcára, valamint Beast Boy udvarlási kísérleteire fordítják, a haszontalan részt Blue Beetle konfliktusára és Brother Blood bemutatására. Igen érdekes, hogy az új Robinra koncentráló korábbi epizód fele annyira sem erőszakos, mint ez; és hogy Raven jellegzetes varázsigéje, az „Azarath Metrion Zinthos” sem abban hangzik el. Cyborg hiánya viszont felüdítő, mert ahogy ezekben a mozgóképekben megjelenítették, úgy rém unalmas. Sajnos az utóbbi megállapítás valamelyest igaz az egész sztorira, amennyiben ismered a karaktereket: A fanatista és a kék páncélos fiú nem elég érdekesek ahhoz, hogy felkeltsék a figyelmünket; a többiről meg tudjuk, hogyan alakul.

Azonban a negatívumok valójában mégsem azok, hiszen mindössze arról van szó, hogy engem személy szerint az a két figura hidegen hagy. A Titánok klasszikus szereplői közül csak Raven nem kap elég helyet, de ezzel nincs gond, mert az előző felvonás végig róla szólt; a másik három tag viszont kitűnő. (Személy szerint nekem a JLA vs. TT-beli Beast Boy jobban tetszett, de az itteni se kutya. Kivéve, ha átalakul.) És az a jó, hogy végre ténylegesen a Teen Titans tagok vannak a középpontban, hiszen Terra is annak számít; Slade pedig feledteti Brother Bloodot. 

A rendező ugyanaz a Sam Liu, aki Az Igazság Ligája a Tini Titánok ellent dirigálta; az író a különböző rajzfilm-sorozatokon (pl. Zöld Lámpás) dolgozó Ernie Altbacker, aki szerintem sokkal jobb forgatókönyvet dobott össze, mint az elődei. A szinkronszínészek közül kiemelkedik Miguel Ferrer, akinek ez volt az utolsó szerepe; illetve örültem Christina Riccinek, bár annyira régen hallottam, hogy csak tippeltem, kinek adhatta a hangját. Meg kell még említeni, hogy hallhatjuk Kevin Smith-t, aki képregény-rajongóként meginterjúvolja Beast Boy-t a műsorában. 

Érdekességek: A címadó The Judas Contract a Tini Titánok-képregények egyik története, ami 1984-ben jelent meg először. Sem ebben a moziban, sem a 2003-as sorozatban nincs benne az, ahogyan a Dick Grayson-féle Robin átalakul Nightwinggé. Az említett felnőtt Dick New 52-es jelmezét itt láthatjuk először mozgóképen. A felsorakoztatott hősök miatt az imdbn Ernie Altbackeré mellett 21 egyéb író nevét tüntették fel. Cikkem tárgyának készülését már 2006-ban bejelentették és eredetileg a Superman: Ítéletnap meg Az Igazság Ligája: Az új küldetés után, harmadik részként jött volna ki, de aztán leállították. Végül csak akkor kezdtek vele újból foglalkozni, mikor a JLA vs. TT már készen volt. A hely, ahol Blue Beetle önkéntes feladatot lát el, a Gabrielle’s Horn nevet viseli, ez utalás a Hornblower nevű szuperhősre, aki a képregényekben szintén Titán (talán az ő egyik verziója a 2003-as sorozatban felbukkanó Herald). A szőke fickó, akin Brother Blood emberei kísérleteznek, aztán golyót kap a fejébe, még egyszer visszatér a végestáblista után, ő szintén egy ismert alak, a néma Jericho. A stáblistát olvasva megakadt a szemem a világ talán legrövidebb nevén, az alkotógárda egyik tagját ugyanis úgy hívják, hogy Ji Yi. A Tini Titánok: A Júdás szerződés egyből videora/dvdre jött ki, készítési költsége megközelítőleg 3 és félmillió dollár volt, emellé 2 700 000-es bevételt mondhat magáénak. A kritikai megítélése számomra úgy tűnt, hogy valamivel rosszabb, mint elődjéé. 

Nekem ez jobban tetszett, mint Az Igazság Ligája a Tini Titánok ellen, még úgy is, ha személyes kedvencem, Raven háttérben maradt. Rávilágít arra, hogy Cyborg hiánya korántsem töri derékba a csapatot és arra, hogy ezek a figurák (eltekintve Blue Beetle-től) legalább annyira érdekesek, mint sztárolt kollégáik. Sőt, talán még sokkal érdekesebbek náluk! 

Pontozás: 

imdb: 7.0 

Szerintem: 5/5 

Hírek: 

- Christina Ricci megint egy ismert nő bőrébe bújik majd. Az Escaping the Madhouse: The Nellie Bly Story főszereplőjeként azt az újságíró hölgyet kelti életre, aki anno önként bevonult egy zártosztályra, hogy leleplezze azt, ahogyan az orvosok a mentális problémákkal küzdő betegeikkel bánnak. Kérdés, hogy vajon kinek és miért van szüksége erre a filmre? 

- Kevin Smith rendezi, írja és pénzeli a Spawn képregényen alapuló Sam and Twitch című sorozatot. Todd McFarlane, a Pokolivadék alkotója már régóta tervezi, hogy az 1997-es mozgóképnél méltóbb módon keltse életre Al Simmons-t, aki most csak háttérszereplő lesz; bőrébe állítólag Jamie Foxx bújik majd. A címszereplők közül a másodikat a hírek szerint Jeremy Renner alakítja – ez szerintem hihetetlenül rossz választás, de majd meglátjuk… 

Hamarosan jön még egy cikk, valószínűleg a jövő héten.