Óriási jó színészgárda egy túl hosszúra sikeredett, de azért izgalmas háborús filmben.

     A második világégés javában tart, '44 végén járunk, az Ardennek környékén. Kiley ezredes (Henry Fonda) nem igazán alap nélkül számít német támadásra. Ami meg is kezdődik, mert hát különben miről szólna a film? Szóval a háború egy kis szeletét tárja elénk az alkotógárda, elég nagy részletességgel. Azt, amikor már tudták a németek, hogy rég elveszett számukra minden, mégis megpróbálkoztak valami kétségbeesett utolsó lépéssel.

    Maga a lényeg, a tankos-átgázolós, meg a lövöldözős-elvágódós részek nagyon jók szerintem, viszont amolyan "amerikai filmesek" lettek, szóval nem hinném, hogy sok mindenben megfelelnek a valóságnak. Charles Bronson, az isteni Telly Savalas, meg Robert Shaw gondoskodik róla, hogy ne unatkozzunk, de sok jelenet túlontúl hosszú és nem sikerült mindig fenntartaniuk a figyelmemet. Szóval van ennél sokkal jobb II. VH-s film is.

     Telly Savalas figurája a fő poénforrás, ugyanakkor ő az egyetlen amcsi talán, aki rohadtul nem látja semmi értelmét a további háborúnak, de azért minden tőle telhetőt megtesz. Meg seftel mindenfélével. Szóval elég hitelesnek tűnt. Semmi különös nincs igazából a szereplőkben, természetesen az amcsik a dicsőség mintaképei, de a németek sincsenek olyan borzalmasan ábrázolva, meggyőződhetünk róla, hogy nekik is van emberi oldaluk.

     Igazából nem mondanám, hogy elájultam volna a filmtől, apró részleteiben nagyon érdekes meg izgalmas, de nem áll össze egy nagy egésszé. Asszem, meg kell néznem még egyszer, de akkor a röhögő csoptársak nélkül. :)

Teljesen más téma: 29 éve és egy napja nincs köztünk John Lennon. RIP.