Ki ne ismerné Godzillát, az óriásszörnyet, aki városokat pusztít el minden egyes filmjében? Mivel nyilvánvalóan mindenki ismeri őt, ezért remek pénzkereseti lehetőség egy róla szóló mozi létrehozása, ez vezette a hollywoodi gyártókat is, akik 1998-ban piacra dobták az elképesztően látványos, ám üres alkotásairól ismert Roland Emmerich művét, ami a japán gigahüllő első amerikai feldolgozása. Ez viszont csúfosan megbukott – persze nem pénzügyileg -, ezért az eredeti széria rajongói és a készítők mára elhatárolták magukat tőle. (Szerintem különben nem olyan szörnyű, egy látványos akciófilm, csak éppen a főszereplő a tehetségtelen Matthew Broderick…) Az USA aztán éveken át tervezte, hogy másodszor is életre kelti a Toho Stúdió rémét, mert az nem járja, hogy alulmaradjon a filmes versenyben, így 2010-től kezdve dolgoztak ezen a legújabb Godzillán, amit most mutattak be hazánkban. Mindenütt remek visszajelzések jönnek rá, de vajon tényleg olyan jó? Olvassatok tovább és kiderül!

Joe (Bryan „Breaking Bad” Cranston) Japánban dolgozik egy atomerőmű mérnökeként, felesége Sandra (Juliette Binoche) szintén ott kutató és van egy kisfiuk. A férfi egy nap különös szeizmikus aktivitásra figyel fel, amit kollégái a Fülöp-szigeteken történt földrengés utórengéseinek tartanak, ám Joe valami másra számít. Katasztrófa történik, az erőmű magja leolvad, az épület pedig összedől és Sandra életét veszti… 15 évvel később a kisfiú, Ford (ekkor már Aaron Taylor-Johnson) felnőtt férfivé érett, katona, és már apa is. Feleségével, Elle-lel (Elizabeth Olsen) és a kisfiukkal élnek San Fransiscoban, ám a családfő folyton úton van, így alig látják egymást. Ford éppen hazatér, mikor értesítik, hogy Joe-t lecsukták Japánban, így odautazik, mert ki akarja hozni, ám akkor szembesül vele, hogy azért került hűvösre, mert az egykori katasztrófa helyszínére próbált bejutni. Az apa érvei igen meggyőzőek, ezért együtt újból megkísérlik a betörést és ekkor szemtanúi lesznek egy elképesztő méretű rovar kikelésének. A repülő óriás elindul, hogy radioaktív anyagot keressen táplálékul, közben egy hasonló, de még nagyobb ízeltlábú szabadul el Amerikában. Az emberiség látszólag tehetetlen a prehisztorikus bestiák ellen, ám a Természet gondoskodik az egyensúlyról és ezért ősi ösztöneinek engedelmeskedve az óceánok mélyéről előbukkan a gigászi Gojira, hogy elpusztítsa vele egyenrangú ellenfeleit. A három leviatán háborújának közepén Ford elindul, hogy teljesítse kötelességét és megmentse a világot, de közben igazából csak a családja megmaradt tagjainak épsége jár az eszében. Vajon ki győz: az alfa ragadozó Godzilla vagy a túlerőben lévő, MUTO-nak keresztelt szuperbogarak – és mi lesz hősünk sorsa?

Mielőtt belevágnánk, csak hogy értsétek, ki vagyok én, hogy véleményt mondjak erről: nekem tetszett a Pacific Rim és a ’98-as Godzillát sem rühellem, sőt, gyerekként egy csomószor megnéztem. Szóval olvastam a mozimagazinokban, hogy „hű de jó lesz ez most, mert visszatérnek a gyökerekhez, a Toho-verzióhoz, a régi mondanivalókhoz és még a sztori is sötét meg komor meg minden”. Ebből alig érzékeltem valamit. Se trailer, se konkrétabb információ nem ért el hozzám, így meglepetést okozott, hogy

ÉS INNENTŐL SZPOJLEREK 

az egész végülis annyi, hogy a két hatalmas bogár jön, Godzilla meg csak azért bukkan fel, hogy őket kinyírja. Az emberekkel egyáltalán nem foglalkozik, csak a csata hevében pusztít és ekkor már elveszett az a hangzatos szlogen, hogy „Godzilla a természet erejének megtestesülése, ami ellen az ember csak veszíthet”. Oké, de miért veszítenénk ellene, ha egyszer nem vele harcolunk? Ha ismeritek az Emmerich-féle verziót, akkor feltűnhet, hogy a MUTO-k motivációja ugyanaz, mint Emmerich óriáshüllőjéé: szaporodni akarnak. Ezt viszont elintézik annyival, hogy össze-vissza rombolnak, a nőstény magától terhes, az egyetlen konkrét találkozásukkor a hím ad neki kaját, aztán elrepül. Korábban sosem találkoztak, akkor mikor párosodtak? Vagy az nem is kell? De akkor mért van hím meg nőstény? Na, de ha már a MUTO-król beszélünk: a rövidítés annyit tesz, hogy Mutant Ultra-Terrestrial Organism, vagyis kb. „földi eredetű mutáns óriáslény” és rohadtul hiteltelenek. Pedig remekül mutatnak, érthető a cselekedeteik vezérlőelve, de a készítők azt akarják elhitetni velünk, hogy az ősidőkben milliószámra éltek ilyenek. Itt. Na, ne hülyéskedjünk… Az az izé vagy ezer petét rak le, és ha azok mind ekkorák lennének, ha kifejlődnének, hol férnének el? Godzillát még csak-csak elfogadom, rendben van, de őket már nem… A jujdesötét sztori se létezik, mert míg az 1954-es Gojirában érezhető, hogy a fő mondanivaló a tömegpusztító fegyverek elleni felszólalás, a ’98-as meg csak egy szimpla katasztrófafilm, addig itt, háát… Mondjuk, hogy a csúnya kormányokról szól, amik eltussolják a világ elől a dolgokat, meg arról, hogy az atomfegyver bevetése helytelen és fontos a család, de legyünk őszinték: Te ezekért nézted meg? Nem és én se és szerintem senki más se. 

SZPOJLER VÉGE

A szörnyeket akartuk látni, úgyhogy itt vannak. Mindegyik óriásian néz ki, ijesztőek, de egyben királyak, a hangjuk fantasztikus és szinte érzékelhető a mérhetetlen tömegük minden egyes lépésükkor. Ugyanakkor a kameraszögek és a késleltetés sokszor idézte fel bennem a Cloverfieldet – például amikor Ford a kissráccal ül a metrón és az elindul, az annyira cloverfieldes – de a készítőket dicséri, hogy elkerültek minden egyes klisét ebből és a ’98-as előzményből, ez üdítőleg hatott. Taylor-Johnson remekül játszik, bár ennyi Kick-Ass-nézés után baromi fura volt komoly szerepben látni, de aztán belerázódtam és tényleg, ő az egyetlen olyan emberi szereplő, akiért lehet szorítani. A többiek súlytalanok vagy fölöslegesek vagy csak egyetlen dologra vannak – Ken Watanabe (Eredet) tudósa a bűnbánó, aki felismeri, micsoda borzalmakat vittek végbe; Sally Hawkins (Hajrá, boldogság!) viszont csak azért van, hogy ellentmondjon neki. Cranston és Binoche a kvalitásukhoz mérten túl keveset szerepelnek, David Strathairn (Hívatlan vendég) egészen érdekes admirálist játszik, Richard T. Jones (Reneszánsz ember) meg ismét egy random katonatiszt.

A három fickó, akik a Godzilla elkészítésével leginkább azonosíthatóak, csupa számomra ismeretlen vagy kétes hírű ember. A rendező Gareth Edwards eddig egyetlen igazán lényeges filmet készített, a nekem semmitmondó Monsters-t; a forgatókönyvet író Max Borensteinnek ez a második munkája, az első valami rövidfilm; a történetet kitaláló David Callaham meg olyasmiket követett el eddig, mint a Doom vagy A feláldozhatók 1-2. Szóval ugyanaz van, mint a Carrie-nél: a nagy cég egy rakás pénzt ad egy újrára, amit csupa kezdőre bíznak, hogy meglegyen a művészi jelleg, hiszen esélyt adnak kevésbé tapasztalt filmeseknek – én viszont a helyükben kevésbé lennék meggyőződve, hogy a pénzem visszajön. Jelen esetben ez a veszély persze egyik producert se fenyegeti…

ÚJABB SZPOJLEREK 

Komolyan mondom, hogy utálom, amikor egy két órás filmet olyan színész nevével adnak el, aki az első félórában meghal. Ez volt a G.I. Joe második részénél, meg itt is ezt kapjuk, ugyanis mindenki kedvenc Heisenbergje elég gyorsan elpatkol. De oké, értem én, olvastam olyan véleményt, hogy „nekem biztosan tetszeni fog, mert Bryan Cranston benne van”. Viszont azt mondja meg valaki, hogy egy prehisztorikus rovar miért támad EMP-vel? A saját korában ez mire volt jó? Ennek a motívumnak eléggé másolás-szaga van, konkrétan itt a Pacific Rim gorillaszerű kaijujára gondolok, ami ugyanezt a módszert használta. (Tény, hogy én csak két Toho-féle Godzillát láttam, az elsőt és a King Kong vs. Godzillát, úgyhogy lehet, hogy tévedek és a korábbi Szörnyek Királya-mozikból jött az EMP, ha tényleg így van, akkor a rajongóktól kérem, hogy világosítsanak fel!) Még egy dolog a suspense – ezt a mai korban már hülyeség használni, mert vagy maguk a készítők mutatják be a premier előtt, hogy mi hogyan néz majd ki, vagy valaki felteszi a netre, szóval meglepődni nem fogunk, tehát hiába várunk egy órát, hogy a címszereplő felbukkanjon. Idegesítő módon a rémek között zajló első két csatát direkt eltakarják, és inkább Fordra koncentrálnak – szívesebben néztem volna, hogy rúgja potrohon Gojira a repkedő MUTO-t. Ja és még valami: Egyértelmű, mennyire el akartak határolódni az Emmerich-féle verziótól, de azért a feléledő hüllő motívumát átemelték onnan. 

SZPOJLEREK VÉGE 

Érdekességek: A Godzilla-jogot 1998-tól 2003-ig a TriStar birtokolta, ám a ’98-as változat hatalmas buktája miatt önként lemondtak róla, amint a copyright lejárt. Az eredeti jogbirtokos Toho 2004-ben, a Gojira bemutatásának 50. évfordulóján kijelentette, hogy onnantól kezdve tíz évig nem jelentetnek meg újabb óriáshüllős mozit. A Legendary-nél már 2009. óta tervezték, hogy tető alá hoznak még egy amerikai verziót és úgy akarták megújítani, ahogy ezt Batmannel tették – én azt mondom, hogy a MUTO-kra ránézve ez nem jött be. A Toho két feltétellel engedélyezte a projektet: A címszereplőnek nukleáris incidensből kell születnie és Japánban kell játszódnia a cselekménynek – ez többé-kevésbé teljesül. A forgatókönyvbe besegített David S. Goyer (Sötét Lovag-trilógia) és Frank Darabont (A remény rabjai). A film premierje az első verzió bemutatásának 60. évfordulóján történt.

Aaron Taylor-Johnsont egy visszavonult tengerészgyalogos, James D. Dever őrnagy készítette fel a szerepére – ugyanő segített a HALO-ugrást végrehajtó kaszkadőröknek. Az Egyesült Államok tengerészete segédkezett a forgatáson, a tengerészgyalogság viszont nem. A vezető operatőr Seamus McGarvey egyszer véletlenül a Godzilla helyszínéhez közel készülő A majmok bolygója: Forradalom készítésére sétált be és eltartott neki egy darabig, amíg rájött, hogy rossz helyen van. A MUTO-k megtervezése több mint egy évet vett igénybe. A san franciscoi jelenetekhez felépítették a Golden Gate-híd 122 méter hosszú modelljét. A rombolás életszerű, gigászi léptékű bemutatásáért nagy felbontású panorámaképeket rögzítettek erről a városról a levegőből, majd ezeket felhasználva létrehoztak egy háromdimenziós térképet a valódi épületekről – tehát a szörnyek az igazi metropoliszt rombolják le. A már említett hídmodell Vancouverben volt, a háttérbe mögé montírozták San Franciscot. Az első Gojirában és még öt folytatásában szerepelő Akira Takarada (a búvár Ogatát játszotta) részt vett a munkálatokban, ahol egy bevándorlási tisztet alakított, ám a jelenetét végül kivágták. A Legendary munkatársai levélben kértek elnézést a 80 éves színésztől. 

A kész mozi körül megy a pereskedés, ugyanis három producert (Dan Li, Roy Lee és Doug Davison) a stúdió eltávolított a produkcióból, aztán egyik fél a másikat vádolta szerződésszegéssel és viszont, majd mindenki a pénzét akarta – az ügyben jelenleg a Kaliforniai Legfelsőbb Bíróság ítéletére várnak. Torontoban a reklámozáshoz egy széttépett metrokocsit helyeztek ki az utcára, de készült hozzá regény, előzmény-képregény (Godzilla: Awakening) és többféle ajándéktárgy-széria (játékok, nagyméretű akciófigurák, jelmezek és szobrok); valamint még további kettő, ehhez a mozgóképhez kapcsolódó könyv megjelentetését tervezik. Végül egy olyan dolog, amit magam vettem észre: A Hawaii-on játszódó részben a parton lévő Zoe nevű kislányt tényleg így hívják, egészen pontosan Zoe Krivatsky-nak és a vele lévő szülei az igazi anyukája (Lise Krivatsky) és apukája (Serge M. Krivatsky). Hogy ők vajon kik lehetnek, arról nem találtam adatot, de biztosan van valami különleges ok, amiért ezt a kis családot egy igazi család keltette életre.

A Szörnyek Királya-rovat 

Godzillának olyan égési sebei vannak, amilyenek a Hiroshimát és Nagaszakit ért atomtámadást túlélőknek, ahogy az 1954-es változatban, valamint megint tud nukleáris tüzet lehelni. A hatalmas hüllőt medve és komodói sárkány összeolvasztásával csinálták, a fejéhez kutya- és sas-jellegzetességeket is felhasználtak. A 3D-s modellje félmillió poligonból áll, egyetlen átlagos PC-n 450 évre lett volna szükség, hogy megalkossák. A hangja az ’54-es hang átalakításából lett, a forgatási helyszíneken egy 4x6 méteres hangszóróval érzékeltették a hangerejét a színészeknek. A 2010-es San Diego Comic Conon minden látogató Godzillás pólót kapott, amit a Legendary pavilonjában különleges effekttel ruháztak fel: Aki beült az ott kihelyezett kis dobozkába, azt megajándékozták egy olyan képpel, ahol a pólójukon lévő szörny tüzet köp. 

A Godzilla 160 millió dollárból lett, eddig már 200 milliót hozott vissza, a kritikusoktól pozitív visszajelzéseket kapott. A néhány negatív véleményt a szpojlerekben említett dolgokért kapta. 

Nekem tetszett, bár amiket zengedeztek róla, az nem igaz. 

Pontozás: 

imdb: 7.5 (3 év alatt 1.1-et esett, ez sok mindent elmond...)

Szerintem: 4/5 (Ugye, mennyi rosszat mondtam róla? De mégis szórakoztató volt, így nem vonok le pontot tőle, sőt, szívesen látnám újra. Nem váltja meg a világot, de jó.) [2017-es megjegyzés: Végignéztem másodszorra az HBO-n és hihetetlenül unalmas volt, ezért levonok egy pontot.]

Hírek: 

- Gareth Edwards előző filmjének, a Monsters-nek készít folytatást, ez lesz a Monsters: Dark Continent. (Elkészült, senkit se érdekelt.)

- Max Borenstein írja A hetedik fiú forgatókönyvét. Valami azt súgja, hogy ez bukni fog… (Igazam lett.)

- Az általam még nem látott, eddig két részes The Expandables-höz még két rész fog jönni, ezekhez is David Callaham találja ki a cselekményt. 

- Aaron Taylor-Johnson és Elizabeth Olsen ismét együtt játszanak a Bosszúállók: Ultron korában, férj és feleség után testvérpár lesznek: Aaron Higanyszál, Elizabeth pedig a Skarlát Boszorkány jelmezét ölti magára. Taylor-Johnson állítólag A szürke ötven árnyalatában szintén játszik és érdekesség, hogy Higanyszál felbukkan majd az új X-Menben, de ott Evan Peters játssza. (Az Ultron egy közepes, felejthető izé, az Evan Peters-ös X-Menek jók voltak.)

- Ken Watanabe a Transformers: A kihalás korában szinkronizálja Driftet, a szamuráj-robotot. (Hát az is jó szar lett...)

- Bryan Cranston szintén hangját kölcsönzi a Kung Fu Panda 3-hoz. Ez minek kell… 

Ezen a héten több bejegyzés feltehetőleg nem lesz, kivéve, ha megerőltetem magam. Jövő héttől viszont megpróbálok visszarázódni a régebbi kerékvágásba és több cikket kitenni. Meglátjuk, hogy sikerül….