Mindig kedveltem Jim Carrey filmjeit, mivel gyerek voltam, amikor a csúcson volt, és így nagyon jól tudtam szórakozni a munkáin. Őt elsősorban mindenki vígjátéki színésznek tartja, de egyre több alkalommal próbál(t) meg kitörni a skatulyából, sajnos rendre sikertelenül. Míg A Maszk, az Ace Ventura 1-2 és a Hanta Boy kedvenc vígjátékaim sorába tartoznak, addig például a Mi lenne, ha... vagy az Ember a Holdon sajnos kevésbé sikerült művek. Jelen esetben 2000-ben járunk, amikor emberünk rendkívül lassan, de megindult lefelé a lejtőn - ezek után jöttek az olyan ballépések, mint A 23-as szám (ezt nem láttam még, de csupa rosszat hallottam róla) vagy a Dick és Jane trükkjei, de azért néha újból összejött neki valami, például Az igenember. Most viszont térjünk a tárgyra, vagyis hogy mi ez a figyelemfelkeltő című állatság:

Hősünk Charlie (Carrey), rhode islandi motoros rendőr, aki kitűnően végzi munkáját, kollégái és főnöke elismerik. Van három felnőtt fia, akik egyáltalán nem hasonlítanak rá és egy szörnyű emléke - imádott felesége elhagyta egy néger törpéért... (Kb. az ötödik percig ez még akár egy normális mozi is lehetne, de onnantól, hogy a Tony Cox által játszott apró emberke feltűnik, indul a hullámvölgy.) Mindez 18 éve történt és Charlie azóta minden dühét és szomorúságát magába fojtja - ám ez nem mehet így örökké. Egy nap betelik nála a pohár és majdnem két évtizednyi indulat tör fel belőle, ami oda vezet, hogy emberünk tudata kettészakad: a már ismert rendes, túlontúl udvarias és konfliktuskerülő fél mellett megjelenik a trauma vagy idegesség hatására előtörő Hank, aki mindenben ellentéte valódi énjének. Dohányzik, bunkó, erőszakos és összes gondolata a szex körül forog. Még jó, hogy e problémát gyorsan kezelésbe veszik, és Charlie élete visszazökken a megszokott mederbe - mindössze hat óránként be kell kapnia egy rémes ízű dilibogyót. Ekkor viszont új feladattal bízzák meg: el kell vinnie a cserbenhagyásos gázolásért körözött Irént (Renée Zellweger) egy 300 kilométerre lévő másik rendőrőrsre, de ott kiderül, hogy a lány egykori főnöke/szeretője rengeteg csúnya dologban vett részt, és el akarja tenni láb alól az egyetlen szemtanút: az exét. A szőke hölgyemény pedig egyedül Charlie-ban bízik, így együtt kezdenek menekülni a nyomukban loholó zsaruk és gengszterek elől - ám hősünk elhagyja a gyógyszerét, ezért útitársnője kénytelen megismerkedni Hankkel. Innentől egyre több furcsa esemény, érdekes alak meg halálos veszély várja őket, és az immár triónak nevezhető duó minden tagja folyamatosan kellemetlen meglepetésekkel szolgál a többiek számára. Vajon sikerül olajra lépniük - és vajon kié lesz Irén: Charlie-é vagy Hanké?

Bevallom, nem tudom, miért tetszett ez a film régen, azt se értem, minek vettük fel. Ha leszámítjuk Renée Zellweger cukiságát meg Jim bácsi fergeteges komédiázási képességét és tökéletes mimikai játékát, akkor nem marad semmi. Merthogy itt pontosan arról van szó, hogy egy fájdalmasan ostoba, tipikusan amerikai gusztustalankodós-dugós poénokra épülő valamit két nagy névvel adtak el. Ha akárki más lett volna a férfi főhős, vagy mást választanak Irénnek, akkor fele ilyen sikeres se lett volna. Igen, sikeres, merthogy az volt és elgondolkodtam, hogy ez most jó vagy rossz dolog? Rengeteg rosszabb vígjáték van ennél (mondjuk majdnem bármelyik Ben Stiller/Owen Wilson-mű), de csak kb. négy alkalommal tudott megnevettetni, így mégsem nevezném jónak.

Kicsit bővebben a sztoriról. Mindenkiben van egy kis Charlie, hiszen sokan vagyunk hozzá hasonlóan türelmesek, jóindulatúak és a többiek, akik nem ilyenek, kihasználnak minket, kibasznak velünk. Ő is folyton így jár és egyszerűen eljön a perc, hogy vissza kell vágnia. Teljesen lényegtelen, hogy rendőr, hogy amerikai, a fontos az, hogy a nője, a szomszédja, a városának lakói, szóval szinte mindenki vele szórakozik. De akkor jön Hank és rendet tesz - Charlie viszont fél tőle, pedig kettejükből együtt lehetne egy normális férfi. Irén pont az a nő, akiért a Charlie-hoz hasonló fiúk bolondulnak: aranyosnak, kedvesnek, ártatlannak tűnik, de valójában egyáltalán nem az - mégis most ő az áldozat, meg kell menteni és ki ne akarná kisegíteni őt hősünk helyében?

Ezek mellé felsorakoztatnak nekünk egy rakás kifordított klisét: a sofőr törpe, viszont az egója az egekig ér; a tipikus bunkónak tűnő néger srácok valójában mosdatlan szájú zsenik; a különösnek és veszélyesnek tűnő útitárs pedig a légynek se tudna ártani. Ezekhez jön az üldözés, de ez se lényeges, mert mindegy, miért mennek, a lényeg, hogy menniük kell. A "főgonosz" egyáltalán nem félelmetes, a veszélyt se lehet komolyan venni és hiába van olyan vészjósló arca a mocskos zsarut játszó Chris Coopernek, ennek a figurának sincs sok keresnivalója itt. Plusz ugye minden szereplőnek a külsején viccelődnek, ami kb. óvodás humor-szintnek felel meg. Vagyis röviden: Carrey jó, Zellweger jó, van egy pár vicces pillanat, de mindez majdnem két órára nem elég.

Egy pár szót a stábról: Az írók-rendezők-producerek és a zenék kiválasztói a Farrelly-bratyók voltak: Peter és Bobby. Ismertebb arc a figurák közt az örök vicces néger mellékszerepében Anthony Anderson, a motelos részben a Maci nevű úriember feleségét pedig Anna Kurnyikova játssza. Chris Cooper volt az Amerikai szépségben a szomszéd katona, az izmos Lee Harvey-t életre keltő Mongo Brownlee meg mellékszerepelt kedvenc sci-fi-sorozatomban, a Babylon 5-ben. A Me, Myself & Irene stáblistájában felfedezhetünk három magyar nevet: Kocsis Teréz, Kocsis István és Tom Kocsis - ők háttérszereplőként jelentek meg.

Néhány érdekesség: A cím érdekes hangzásán túl az Irén név használatát magyarázhatja az is, hogy görögül azt jelenti: béke - a hősnő ugyanis folyton békét akar teremteni társa két személyisége közt. A gyóntatófülkében ülő pap Bobby Farrelly, a tehén gurgulázó hangjait pedig Peter adta ki - ez a boci egyébként a stáblistában még egyszer feltűnik, egy méretes nyakmerevítővel. Zellweger karaktere azt mondja: "texasi lány vagyok" és a színésznő tényleg az. Mikor Hank kidobja Charlie-t az autóból, azt a rész elsőre sikerült teljesen jól felvenni. A motelben, mikor Irén meglátja Charlie-t a fényképével, az ágyon felfedezhetünk egy szétloccsant görögdinnyét - ez eredetileg szintén szexuális segédeszközként szolgált a hős számára, de a jelenetet kivágták, mert akkoriban robbant be a köztudatba az Amerikai pite, így valószínűleg nem ütött volna a geg. A végestáblista alatt különböző fotókat láthatunk a moziból, ahol az összes háttérszereplőt és mellékalakot megnevezik és be is jelölik őket a képeken - ez egyébként tök jó, szimpatikus húzás. A legvégén van még egy plusz jelenet, ahol a csapat Charlie ujját keresi. Két vicces név az extrák közül: Patrick Dragon (Sárkány Patrik) és Gerry Swallow (swallow=nyelni vagy fecske):).

Az Én és én meg az Irén 51 millió dollárból lett és majdnem 150 milliót hozott vissza. Megosztotta a kritikusokat, jót és rosszat is kapott. Összesítésben fárasztó, gusztustalankodó, buta, de néhol tényleg vicces. Azért annyira nem tetszett.

Pontozás:

imdb: 6.5 (5 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 2/5

Hírek:

- Farrelly-ék így vagy úgy, de részt vesznek a The Three Stooges (a Marx-fivérek karakterein alapuló vígjáték/dráma) és a Turkeys (jópofának tűnő, időutazó pulykákról szóló animációs film) munkálataiban.

- Folytatódik Renée Zellweger legnagyobb sikere, a Bridget Jones. Az új epizódnak viszont még sem a címe, sem a bemutatási időpontja nincs meg. (2016-ra lett kész, a címe Bridget Jones' Baby, a magyar címe most nem ugrik be.)

Ma este vagy a Taxisofőr vagy a Dorian Gray kerül terítékre. (Azóta mindkettőről írtam már.)