Rovatok

Filmrajongó

Több mint 1000 bejegyzésből álló magyar nyelvű filmadatbázis, filmrajongóktól filmrajongóknak. Nem vagyunk kritikusok, nem vagyunk szakértők, csak két tv-néző, akik szeretik a filmeket:) Ha nem tudod, mit nézz este, vagy hogy megéri-e látni az adott filmet, keress rá (jobb oldalt a Kategóriák vagy A héten a tvben listában) és olvasd el a véleményünket róla! Erre a címre tudtok írni nekünk: maisieswatch@gmail.com

Kategóriák

akció (140) áldokumentum (7) animációs (61) bekategorizálhatatlan (5) dokumentum (14) dráma (323) fantasy (137) háborús (18) hill (20) hírek (78) horror (196) kaland (78) katasztrófa (4) krimi (73) magyar (80) musical (11) néma (11) paródia (36) regényem (4) rövidfilm (12) sci fi (148) spencer (26) sport (37) szatíra (9) szuperhős (105) thriller (62) történelmi (35) vígjáték (474) western (9) zene (59)

Friss topikok

2019.12.29. 13:31 Tévésámán

Úton hazafelé 2. (Homeward Bound II: Lost in San Francisco, 1996)

uton2_1.jpg

Ismét itt egy olyan film, amiről tudom, hogy láttam már korábban, de semmire sem emlékszem belőle. Az előző részét adta a tévé nemrég, gondoltam, megnézzük a következőt is, amit másnap ugyanaz a csatorna sugárzott. A Homeward Bound II kitűnő példája annak, hogy ami most megy filmgyártás néven, az régen is bevett volt, csak nem ennyire szembetűnően, ezúttal ugyanis egy 23 éves folytatásról írok, ami ráadásul egy újra második része…

Az Úton hazafeléből ismert trió, Árnyék, az öreg golden retriever (eredeti hangja: Ralph Waite); Mázli, a kajla amerikai bulldog (Michael J. Fox) és Sassy, a himalájai macska (Sally Field) ezúttal maguk is részesei a családi utazásnak, csakhogy a repülőre ketrecekben akarják feltenni őket, ez pedig ismét az állatmenhelyet idézi fel a fiatalabb kutyában, szóval újból megszöknek és elindulnak… Most a vadon helyett San Francisco betondzsungele várja őket, ahol új kalandokkal, ellenségekkel és segítőtársakkal találkoznak. Árnyék szerint az otthon ott van a híd túloldalán, csak el kell oda érni – ám váratlanul közbeszól a Szerelem, és Mázlinak hirtelen már korántsem lesz olyan fontos, hogy visszatérjen a korábbi életéhez. Vajon sikerül a hármasnak együtt maradnia, vagy a nyugdíjas kutyus és a szarkasztikus cica kénytelenek vidám társuk nélkül hazatérni?

uton2_2.jpg

A jól bevált recept most ugyanúgy működött, mint 3 évvel korábban, a Lost in San Francisco a kutya + gyerek-kombinációra épít, amit megspékel még a kóbor ebek kontra háziállatok történetszál és egy Reszkessetek, betörők!-et imitáló rosszfiú-duó. Míg az előzményben az akkor még Lutrinak nevezett fehér blöki ugyanolyan fontos volt, mint a másik kettő (hacsak nem vesszük, hogy ő a narrátor is); ezúttal saját mellékszálat kap, egyértelműen róla szól a folytatás. Árnyék bölcsessége és kora már kevésbé számít, Sassy viszont ontja magából a Garfield-féle macskahumor gyöngyszemeit. Új hősökként megjelennek az utcán élő, gazdátlan négylábúak, közülük kiemelkedik Riley, a vezér (Sinbad) és Delilah, Mázli szerelme (Carla Gugino); valamint a két ostoba bulldog, a Főnök (Jon Polito) és Pete (Adam Goldberg). A magyar szinkronban mindhárom főhőst más szólaltat meg, mint a korábbiban; az emberi főszereplőket ugyanazok a színészek játsszák (köztük Kim Greist és Robert Hays).

Bár a sztori kiindulópontja kevésbé izgalmas, a poénok határozottan jobbak. Imádtam a baseball (?) -meccset közvetítő kutyákat (kár, hogy nem jegyeztem meg a neveiket), a francia pudlis részt, meg a kitűnő verbális adok-kapokot az állatok között. Ugyanakkor feltűnő, hogy mennyi minden megismétlődik az első részből: Mázli újra beakad, repül a frizbi, az apuka ismét telefonál a hatóság rendkívül hozzáértő emberének, Árnyék megint megment egy ismeretlen gyereket, a végén Hays figuráját pap(usk)á(m)nak szólítják, a gonosz ismét megjárja a libikókás trükknek köszönhetően, meg előkerülnek a Schwarzenegger-utalások (Mázlinátor, Hasta la vista). Igen nyilvánvaló, hogy a „sintérek” (róluk még lesz szó) az említett Reszkessetek, betörők! két főrosszfiújának kópiái, még az autójuk is megegyezik; a gazdik pedig az eltelt évek ellenére semmit sem változtak, ugyanúgy reagálnak mindenre, mint az előzményben.

uton2_3.jpg

Számomra furcsa volt, hogy megannyi kutya közt egyetlen új macskát sem vonultattak fel, viszont ezért az apró hiányosságért pótol a tényleg nagyszerű ’90-es évekbeli magyar szinkron (pl. tudjátok, mit jelent az, hogy pájsli?). Mozsárágyú figyelmét nem kerülte el, hogy Ted Pájnacsősz semmit sem okolt a múltból és újra repülőre ült; de nekem is feltűnt két dolog: Az első, hogy amikor a „sintérek” lecsapnak Mázlira, a többi kutyának valamiért eszébe se jut ugatni neki; a második pedig, hogy vajon a kóbornak született kutyákat, mint Riley-t, ki nevezte el?

A már szóba került színjátszók mellett említést érdemel Stephen Tobolowsky, a nagyfülű Bando megszólaltatója (Ned az Idétlen időkigből); valamint a két gonosz ember megformálója: Michael Rispolit a kövér „sintért” a Ha/Verben meg a Mr. 3000-ben láttam; Max Perlich, a bajuszos pedig a mesterlövész fiú a Maverickből. A rendező ezúttal David R. Ellis (Végső állomás 2, Kígyók a fedélzeten), a forgatókönyvet Shelia Burnford karakterei nyomán Chris Hauty (C-kategóriás akciófilmek) és Julie Hickson (két Tim Burton-rövidfilm és egy kevésbé ismert tévés Hófehérke-adaptáció fűződik hozzá) írta.

uton2_4.jpg

Néhány érdekesség: Mázlit és Árnyékot négy-négy kutya alakította, Sassy-t pedig hat különböző macsek. A bulldognál észrevehető, hogy az elején egy az előző részben látottaktól teljesen eltérő négylábú bújt a bőrébe, mert nagy, barna folt van a képén, ami azonban a játékidő előrehaladtával eltűnik… A bemondó kutyákat valódi, híres amerikai bemondók szólaltatják meg, egyikük például Bob Uecker A nagy csapatból. A stáblistán számos állat neve szerepel, többek közt Bart, a medve; ám én nem emlékszem, hogy a maci benne lett volna valahol a filmben. A bamba Főnököt valójában Ashcannek (Hamutál) hívják, egyszer elhangzik a neve a magyar szinkronban, de persze nem fordították le. Mindössze egyetlen színész van, aki valamilyen okból lemaradt a végén a kiírásokból, ez Joseph Quinn Simpkins, aki egy szuvenírárust keltett életre a vidámparki részben. Cikkem tárgyát bevallottan a Reszkessetek betörők! 2. inspirálta, ha belegondoltok, a kettő története nagyon hasonlít. A dagadt „sintérnek” észre kellett volna vennie a francia pudli „ajándékát”, mivel az meleg, és állítólag ha figyelünk, láthatjuk, hogy mikor beszáll a kocsiba, akkor még nincs rajta, mikor bent ül, akkor már igen. Néhány nagytotálnál a címmel ellentétben nem San Franciscot, hanem Vancouvert mutatják. Az Úton hazafelé 2. készítési költsége ugyanúgy ismeretlen, ahogy az elődjéé, a bevétele majdnem 33 millió dollár lett, a kritikusoktól viszont jóval kevesebb pozitív értékelést kapott.

Pedig nincs vele semmi gond, ugyanolyan jó, mint az előző, csak kevésbé eredeti. Valószínűleg az előzmény nélkül is megállja a helyét, kitűnő családi szórakozásnak!

Pontozás:

imdb: 5.9

Szerintem: 5/5

Ebben az évben már nem lesz több cikk, jövőre viszont mindenképpen jönnek az újabbak!

Szólj hozzá!

Címkék: vígjáték kaland


A bejegyzés trackback címe:

https://transfesser.blog.hu/api/trackback/id/tr1915370156

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.