Tegnap három filmet is kinéztem magamnak a tv-műsorból. Az első lett volna a Banános Joe, az egyetlen jó Bud Spencer-mozi, ami még hiányzik innen, de ezt az unokanővérem kisfiának látogatása miatt ki kellett hagynom. (2017-re erről is született írás.) A másik kettő egy időpontban kezdődött este: Az erő krónikája az HBO-n /erről hallottam pár jó dolgot és érdekelt/, meg az Amityville-i horror az RTL Klubon, ami különösebben nem érdekelt volna, ám mégis emellett döntöttem; ugyanis az ifjú reménység, Chloë Grace Moretz (Ha/Ver, Éjsötét Árnyék) egyik legkorábbi, nagyszerű alakítását tartalmazza. Végül azt hiszem, rosszul választottam, de a Chloë iránti rajongásom okán mégsem bánom, hogy emellett tettem le a voksomat. (Utólag azt mondom, hogy mindegy, a másik is biztosan szar lett volna...) Nézzük, miről is van szó:

A '70-es években járunk, hőseink a Lutz-család tagjai (Melissa George, Ryan Reynolds, C.G.M., Jesse James és Jimmy Bennett), akik beköltöznek egy hatalmas házba, amihez meglepően alacsony áron tudtak hozzájutni. Az épület egy évvel korábban egy szörnyű tömeggyilkosság színhelye volt, de a Lutz-házaspár mégis kitart mellette. Ám már a beköltözésük után különös dolgokat kezdenek átélni és az anya lassan ráébred, hogy új otthonukban valami megmagyarázhatatlan, gonosz erő lakozik, ami nem hagy nyugtot nekik; a családfő mentális állapota pedig a paranormális észlelések sokasodásával egyenes arányban romlik. Vajon a házban lakozó sátáni jelenlét miatt megismétlődhet a korábbi tragédia vagy az új lakóknak sikerül túlélni a támadásait és felülkerekedni rajta? 

"Megtörtént eset alapján" - ismét egy ilyen horror. Jelen pillanatban viszont a korábbi példáknál (Megszólít az éjszaka, An American Crime) a köztudatban jobban jelenlévő eseménysor adta az alapot: az "amityville-i horror" néven elhíresült kísértetjárás, ami a valódi Lutz-famíliát sújtotta kb. 40 évvel ezelőtt. Ez a film az első, 1979-es mozis feldolgozás újrája, ami Az ördögűző által elindított és manapság a Paranormal Activity-ben kiteljesedő megmagyarázhatatlan dolgokkal foglalkozó mesék sorába illik. A '79-es eredetit az Amityville-ben állítólag megtörtént rejtélyes dolgokat dokumentáló, Jay Anson tollából származó 1977-es könyv ihlette - ezekről a dolgokról később még lesz szó, most azonban nézzük magát a 2005-ös remake-et! 

Az első Amityville-mozgóképet 8 folytatás követte és még ezek után jött tizediknek az itt tárgyalt mű. A speciális effektek fejlődése megmagyarázhatja néhány horror újrázását, meg persze a stúdiók pénzéhsége is szerepet játszik ezekben az esetekben, sőt, ezúttal állítólag elhangzott, hogy a feldolgozást "az eltelt évek alatt felbukkant új bizonyítékok" megjelenése tette indokolttá. A kérdés az, hogy mit lehet még beletenni egy olyan történetbe, amit már mindenki ismer, akit érdekel? Az én válaszom az: semmit, maximum néhány plusz látványelemet és jó színészeket. Számomra egyetlen óriási hibája van A rettegés házának: nyilvánvaló, hogy mi a gonosz, ezért én például leginkább azért ültem végig, hogy megtudjam, mi lesz a magyarázat a megmagyarázhatatlanra - és erre kár volt várnom...

Az alapszituáció, ami a lényeg, az egy család szétesése és a családfő elméjének megbomlása, kb. mint A ragyogásban. A különbség a kettő között (a színvonal mellett) az, hogy míg Jack Nicholson írója nincs tisztában vele, nem érdekli vagy észre se veszi észre a benne végbemenő félelmetes folyamatot; addig Ryan Reynolds építésze /vagy valami ilyesmi/ küzdeni próbál ellene. A The Shiningnál a külső hatás nem annyira direkt és pőre, mint itt; Stephen King pedig a végére elintézi, hogy legtöbb munkájához hasonlóan itt se legyen egyértelmű ok a történésekre, amit nagyon utálok, de még így is jobban jön ki, mint az Amityville Horror alkotói gárdája. A család tagjai közül a hangsúly leginkább Reynolds-on van, ám a számomra eddig kizárólag a Mulholland Drive-ból ismert Melissa George bebizonyíthatta, hogy több egy csinos pofinál. A gyerekek közül Moretz viszi a pálmát, Bennett teljesen elsikkad, James meg átlagos, a többi szereplőből Rachel Nichols érdekes, férfiszemmel nézve:D. Sajnos újfent kiderül, hogy Reynolds úrra nem lehet felépíteni egy teljes mozit (ezt azért a Deadpool megcáfolta), szerintem más jobb lehetett volna helyette, ám vannak remek pillanatai /például a kádas rész/ és erőteljes testfelépítésével eléri azt, hogy ténylegesen fenyegetővé, ijesztővé váljon. A látványelemekre nem lehet panasz, ám a wikipédián a valóságban lezajlott kísértetjárásról szóló cikkely olvasása ijesztőbb az egész filmnél; és már meg sem lep, hogy a végén elmarad a nagy katarzis. Vagyis hiába a belevitt munka, ha a sztori, a magyarázata és a befejezés unalmas...

Érdekességek: Ez volt az MGM utolsó, független stúdióként kiadott mozgóképe. A ház külsejét Wisconsinban állították fel, a belsejében játszódó szekvenciákat viszont Illinois-ban, díszletek közt vették fel. Az igazi házra csak a különlegesen kialakított padlásablakokban és az építési stílus egyes jegyeiben hasonlít az itt megjelenő építmény, jogi okokból a házszámot is meg kellett változtatni 112-ből 412-re. Ugyanebből az okból kifolyólag kaptak a a Lutz-gyerekek is új neveket. Ryan Reynolds direkt nem barátkozott a gyerekszínészekkel, hogy könnyebb legyen számukra a karaktere iránt érzett negatív érzéseik kimutatása. A színész speciális kontaktlencséket viselt a fekete szemgolyók megjelenítéséhez és állítólag gyakran felébredt a forgatás alatt az éjszaka közepén, pontban 3.15-kor. A bébiszitter szekrényes jelenetéhez valódi fa ajtót használtak és a rengeteg újra felvett snitt miatt Rachel Nichols-nak majd két napon át ezt kellett püfölnie. Billy szobájában a falon azért pont Kiss-poszter van, mert a kollégái észrevették, hogy Rachelnek majdnem olyan hosszú nyelve van, mint Gene Simmons-nak:)

Melissa George azt nyilatkozta, hogy a felvételek alatt ő is paranormális jelenségeket élt át és valóban félt, ettől lett olyan meggyőző a játéka. A munkálatok megkezdése előtt a filmben látható folyó éppen a helyszínen vetette ki magából egy meggyilkolt halász holttestét, a valódi George Lutz pedig négy héttel a premier előtt hunyt el szívbetegségben. A tényleges eseménysor elszenvedői próbálták megakadályozni a mozi elkészültét, nyilvánosan rosszallásukat fejezték ki vele kapcsolatban és be is perelték a stúdiót, mondván nem volt joguk a remake-hez, meg a nevük felhasználásához és hogy az első film óta rengeteg alkalommal megszegték a családdal kötött szerződést. A per végül George halála miatt sosem zárult le... A "Katch 'em and kill 'em" /kapd el és öld meg őket, csak máshogyan leírva/ a salemi boszorkánysághoz kötődő John Ketchamra való utalás. Ez a rendező Andrew Douglas első egész estés filmje, a producerek közt találhatjuk Michael Bay-t is. Egy vicces név a stábból: Nancy Lollar (a könyvtáros). 

A valóságról, néhány szpojlerrel, csak 18 éven felülieknek!

1. A DeFeo-gyilkosságok 

Az ifjabbik Ronald DeFeo valóban kiirtotta a családját egy puskával azon a helyen, ahol később a szellemjárás történt - szüleivel és négy testvérével végzett. Az akkor 23 éves fiatalember kábítószerezett és szociopata volt, apjával igen feszült viszonyban álltak, a bíróságon azonban azt vallotta, hogy önvédelemből ölt, mert fültanúja lett a családja szervezkedésének, mely arra irányult, hogy meggyilkolják őt. Az eltelt évek alatt annyi különböző vallomást tett, hogy valószínűleg sosem fog kiderülni, mi az igazság, ám az a  legvalószínűbb, hogy a szülei életbiztosítását akarta megszerezni. Az egyik legkülönösebb dolog az esetben az, hogy mind a hat áldozatot közelről lőtték le, egy hangtompító nélküli fegyverrel, ám sem ők, sem a szomszédok nem ébredtek fel a lövések zajára... [A filmben ábrázolt Jodie DeFeo nem létezett, az indián-temetős dolog pedig szintén kacsa.]

2. Az "amityville-i horror" 

Semmiféle közvetlen bizonyíték nincs arra, hogy a Lutz-család által elmesélt dolgok megtörténtek. Az eltelt idő alatt ott megfordult lakók semmi hasonlót nem tapasztaltak és az Anson könyvében állított dolgok nagy részét azóta sikerült megcáfolni, de még így is vannak részletek, amik arra mutatnak, hogy valóságos lehet a história. Az író sosem dolgozott együtt a szemtanúkkal, csupán az általuk készített, kb. 45 órányi hanganyagot vette alapul a művéhez. A kritikusok szerint az egész "amityville-i horror"-ral csak Az ördögűző által felvert hullámokat akarták meglovagolni és érdekes módon a könyvben leírt események sokszor igencsak hasonlítanak a The Exorcistban látottakhoz. William Weber, aki Ronald DeFeo Jr. ügyvédje volt, azt állította, hogy ő és a Lutz-házaspár találták ki az egész történetet néhány üveg bor mellett. George viszont élete végéig kitartott a véleménye mellett, mondván a könyvben leírtak "nagy része igaz" - ezt támasztja alá, hogy 1979. júniusában ő és felesége is átmentek a hazugságvizsgálós teszten! A Lutz-család feje azt állította, hogy mind a '79-es, mind a 2005-ös filmek kitalált vagy szándékosan elferdített eseményeket tárnak a nézők elé. Amityville lakossága még ma is szeretne kimaradni a felhajtásból, sosem adtak ki hivatalos közleményt az ügyben, de úgy tűnik, nem járnak sikerrel a szenzációra éhes turisták visszatartásában...

És most vissza a filmhez!

A rettegés háza 19 millió dollárból lett és 108 milliót hozott vissza. Nem tartottak elővetítést a kritikusoknak, akik később le is szólták. 

Röviden: Tűrhető színészek, baljós hangulatú légkör, de érdektelen történet, normális lezárás nélkül. Nekem nem tetszett. 

Pontozás:

imdb: 6.0 (4 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 3/5 

Hírek: 

- Ryan Reynolds az R.I.P.D. - Szellemzsarukban a halott bűnözőket üldöző túlvilági kopóvá avanzsál; aztán egy az Amityville-hez hasonlónak tűnő horrorban, a The Voices-ben alakít egy hangokat halló férfit; majd ő lesz állítólag az új Hegylakó és az újraértelmezett Deadpool is. (A Highlandert kivéve mindegyik meglett, az elsőről írtam azóta.)

- Chloë Grace Moretz ebben az évben két nagy durranással is jön a hazai mozikba: Az egyik a Carrie, Stephen King klasszikus regényének újrázása; a másik a nagy sikerű szuperhősös állatkodás folytatása, a Ha/Ver 2. Ezek után Charlize Theronnal forgatja majd a Dark Places című thrillert, Keira Knightley-val a Laggies nevű vígjáték-drámát, Denzel Washingtonnal az akció-thriller The Equalizert, Asa Butterfielddel a fantasy The White Circus-t és Juliette Binoche-sal a Sils Maria névre hallgató drámát. (A fehér cirkusz nem valósult meg, Denzel filmje sikeres lett, a Sils Maria kritikailag elismertté vált, de Moretz egyikben sem tett semmi olyat, amivel ehhez hozzájárult volna.)

- Michael Bay pénzeli az újabb Tini Nindzsa Teknőcöket és rendezi a negyedik Transformers-t meg a szóbeszéd szerint a Bad Boys 3-at is. (Utóóbi 2017-ig még mindig ötlet, a másodikról írtam.)

Várható írások: Greenberg, A legsötétebb óra.