Gene Simmons ugyebár hazánkfia, szóval ha megkérnénk, hogy magyarul mondja el a véleményét a filmről - amelynek producere is volt - , nyilván kijelentené, hogy kurvajó.

     Egészen egyszerű, mégis nagyszerű a történet, és tele van kiaknázható lehetőségekkel: 1978-ban 4 középsulis Kiss-őrült a banda detroiti koncertjére készül, de egyikőjük bigott anyjának köszönhetően a 4 jegy lángok martalékává válik. Utolsó esélyként tekintenek egy menő rádióműsor nyereményjátékára, aminek segítségével mégis eljuthatnak az eseményre... és mivel ez még csak a film első negyed órája, valószínűleg ez se jön be nekik.

     A srácok totál különbözőek, csak a határtalan szerelmük a 4 festett bácsi zenéjéért egyezik bennük. Meg persze, ha valami hupákolásban való részvételről van szó, akkor is egy véleményen vannak. Hawk (Edward Furlong) saját zenekaruk énekese, jelentős lámpalázzal. Jam (Sam Huntington) anyja árnyékában éli mindennapjait, ő a kedves, udvarias gyerek. Trip (James DeBello) nevéből már kitalálható, hogy egy rohadt narkós, aki nélkül viszont egész unalmas lenne a film. Lex (Giuseppe Andrews) pedig a diszkópatkányoknak fájdalmas halált kívánó egyén. Ahogy az lenni szokott, több akadály gördül eléjük, de barátságuk kiállja a próbát és végül még a szerencse is rájuk kacsint.

     És természetesen csajok is feltűnnek, és megannyi hülye jelenet. Aki valaha érzett el nem múló imádatot egy zenekar iránt és volt tizenéves, az mind együtt érez majd a 4 jófej marhával, felidéződhetnek lelkének legbelsőbb bugyraiban a középiskolában eltöltött évek. Végül pedig mindenki rájön majd, hogy a rockzene örök és halhatatlan, de ez egyértelmű. Amúgy a fel-felhangzó diszkónótáknak igen nagy rajongója vagyok. Igazán sajátos elegyet alkot a filmben felcsendülő T-Rex után mondjuk egy Hot Chocolate-szerzemény. Aztán van még Thin Lizzy, Golden Earring, Sweet; igazi nagyágyúk, mint a Black Sabbath meg az AC/DC; Ramones, Santana, ELO, még Bowie úr is tiszteletét teszi, szóval van miből válogatni. És egészen véletlenül helyenként egy bizonyos Kiss nevű társulás nótái hallhatóak. Mert lényegében a zene a fő alkotóelem, meg persze a röhögés.

     Így leírva, látom, hogy semmi értékelhetőt nem osztottam meg az olvasókkal, egy póknak is száz a térde; ez egy szórakoztató film.

     Na most akkor, idehelyezek egy érdekes linket, amelyből kiderül, hogy Gene Simmons egy remek fickó. Kicsivel lejjebb található majd maga a lényeg, Demon fejét kell keresni az oldalon.

A link már nem él, de az anno a Sláger Rádióban készült Gene Simmons-interjúra vezetett.