Újabban az szokott lenni, hogy a hét közben a tévében sugárzott filmek közül mindig bejelölök magamnak párat, de aztán sose nézem meg őket. Pénteken viszont tanulmányoztam a műsorújságot és aztán 3 alkotást választottam ki (Adéle élete, Boszorkányvadászat, Memento), majd külföldi ismerőseimnek egy fórumon szavazásra bocsátottam a dolgot, megkérdeztem, ők melyiket néznék a helyemben? Az egyöntetű válasz a harmadik volt, így annak ellenére, hogy igen nagy a felhajtás körülötte és ez taszító, mégis leültem éjjel a Memento elé. Mit tudtam? A rendező az a Christopher Nolan, aki a nekem nagyon tetsző Sötét Lovag-trilógiát, az Eredetet és A tökéletes trükköt dirigálta; a főszerepben a tehetséges Guy Pearce, és egy pofáról szól, aki elvesztette az emlékezetét. Vagy valami ilyesmi. Utólag azt hiszem, jól döntöttem, hogy hallgattam a srácokra, de a véleményemet majd a történet ismertetése után fejtem ki! (2017-es megjegyzés: Azóta a másik két filmet is láttam, az Adéle szerintem egy remekmű, a Season of the Witch sajnos nem az...)

Volt már úgy, hogy bementél egy szobába, de elfelejtetted, miért; vagy valaki rád köszönt az utcán, de nem tudtad, ki az? Leonard (G.P.) állandóan ilyesmivel szembesül, mivel egy trauma következtében elvesztette a rövidtávú emlékezőképességét. Polaroid-képekkel és az ezekre írt kis feljegyzésekkel üzen önmagának, de nem csak a ruhájában, hanem a testén is nyomokat helyez el. Amellett, hogy ezek segítenek neki abban, hogy megismerje a lakóhelyét, az autóját meg az ismerőseit, előbbre viszik a kutatását is. Leonard ugyanis keres valakit. Azt a férfit, aki megerőszakolta és megölte a feleségét. Ez a feladat viszont még egy teljes értékű ember számára sem könnyű, pláne nem neki. Vajon sikerrel jár – és ha igen, emlékszik-e majd rá?

„Attól, hogy nem emlékszem rá, még nem jelenti azt, hogy nincs értelme. A világ se tűnik el, ha behunyod a szemed.” 

Ebben az esetben, ahogy azt a bevezetőben írtam, több oldalról be voltam biztosítva, ezért meg se lepődtem, hogy a film tetszett. Nolanben, mint rendezőben, eddig sosem kellett csalódnom, az egyetlen alkotás, amiben részt vállalt, de nekem mégse tetszett, Az Acélember volt (sajnálatos, hogy nyilvánvalóan ezen a vonalon halad majd tovább a folytatásnak készülő Superman v Batman is). Guy Pearce-ért a felújított Az időgép és a Priscilla, a Sivatag Királynője kezeskedett, bár talán többen ismerik őt a Prometheus-ból meg a Vasember 3-ból. Tehát úgy ültem neki, hogy „csak jó lesz”, aztán elindult a cselekmény és magával ragadott. Végig lekötött, pedig két órás, és dacára a hajnali 2 körül lefutó végefőcímnek, az agyam olyan fokozaton dolgozott utána, hogy még hosszú ideig nem tudtam elaludni. Végigpörgettem magamban a cselekményt, megvizsgáltam a szereplőket, a motivációikat, azt, hogy ki hogyan/honnan került bele Leonard sztorijába, és így tovább… 

Nyilván megint késve érkeztem a buliba, lévén egy 14 éves filmről dumálok most, amit már mindenki látott rajtam kívül, ezért újdonsággal aligha szolgálhatok. Biztosan voltak, akik már nálam jobban kivesézték ezt az alkotást, de azért megteszem, ami tőlem telik:)

SZPOJLEREK ITT 

Bár a cselekmény összefoglalható lenne egy mondatban, az a módszer, amivel elkészült, igazi élménnyé teszi a Mementot, hiszen nem csak a főszereplő, hanem a néző számára is egy kirakós játék. A cél, hogy megfejtsük, mi történt azon a végzetes éjszakán, mikor Leonard elvesztette a memóriáját; és közben rájöjjünk, hogy miként került emberünk a nyitójelenetbe. A játékidő felénél aztán Nolan szokásához híven csavarint egyet a szálakon és hirtelen felmerül a kérdés, hogy vajon a gyilkos tényleg az-e, akivel a hős végzett? Ha igen, akkor kik ezek az új szereplők, Jimmy és Dodd, meg mi közük van a végeredményhez? Ha rossz célpontot likvidál, akkor ki az igazi tettes és ki a szerencsétlen, aki golyót kap a fejébe? 

Az eseménysor hátrafelé pörög le, mindegyik jelenet után következik az előzmény és ugyanúgy, ahogy Leonard, a néző sem tudja, mi történt korábban. Tehát, miközben előre haladunk, valójában visszamegyünk az időben és ezt még tovább fokozza a fekete-fehér közjáték, ami sorozatosan beékelődik a színesben haladó főszálba. És mindkét esemény-folyamban jelen vannak a főszereplő régi emlékei, ezek fokozatosan értelmet nyernek; végül elérünk az utolsó részhez, ahol a tragédia előtti képek, a visszafelé lejátszott cselekmény és a monokróm előzmény találkoznak. Ekkor minden világossá válik és ez nagyon király, de aztán, ha az ember végiggondolja, amit látott és magában megfordítja a jeleneteket, akkor tényleg nem annyira bonyolult az egész. 

Viszont így is van néhány dolog, amit nem értettem. Az első: Hogy kerül Dodd a képbe? Nyilvánvalóan Natalie uszítja rá Leonardot, de miért? Amiket a csaj mond róla, abból semmi se igaz, tehát mi lehet a valódi ok? Következő: Ha Teddy igazat mond a végén, a leleplezéskor, akkor hogy lehet, hogy már korábban találkoztak, de a hősnek nincs róla fényképe? Talán maga Teddy tüntette el azt? Még egy pici érdekesség, amit észrevettem: A kép, amit az elején ráz, az előző gyilkosságot ábrázolja. 

SZPOJLER VÉGE

„Leonard Shelby vagyok, San Franciscoból!”

„Az voltál! De azt nem tudod, hogy most ki vagy!” 

Érdekességek: A történet alapját a rendező tesójának, Jonathan Nolannek az ötlete adta, aki pszichológia-kurzust látogatott az egyetemen és közben jutott eszébe ez az idea. Christophernek nagyon tetszett és rábírta a testvérét, hogy írjon belőle egy novellát, mialatt ő maga nekiült egy ugyanerre az elképzelésre épülő forgatókönyvnek. Segítették egymást a folyamat során, ám a végül a Memento Mori címet kapó írás csak a film bemutatója után jelent meg, ezért a szkript eredeti ötletnek tekintendő. Jonathan produkciós asszisztensként segítette bátyját a forgatáson.  

A női főszereplő Carrie-Anne Moss a Mátrixban nyújtott teljesítményével érdemelte ki a szerepet. Mellette érdekes még Joe Pantoliano (Teddy), akinek védjegye a kalap, de most nincs rajta; Steven Tobolowsky (Sammy), aki a biztosítós Nedet keltette életre az Idétlen időkigben; és Mark Boone Junior (Burt, a portás), aki rendhagyó fizimiskája miatt került be, majd a későbbiek folyamán Nolan mindegyik alkotásában kapott egy kis szerepet (például ő a korrupt zsaru a Batman: Kezdődik!-ben). Leonard megformálására elsőként Brad Pittet kérték fel, de ő szoros időbeosztása miatt nem tudta vállalni, ezért utána már inkább egy olyan színészt kezdtek keresni, aki még messze járt a sztár-státusztól. Guy Pearce-nél ez a faktor is fontos volt a kiválasztásánál, illetve elég nagy lelkesedést mutatott a film irányába. A fekete-fehér jelenetek során Pearce improvizálhatott, hogy valóság-szagúbb legyen a végeredmény. Pantolianot Moss javasolta a rendezőnek. 

A motelnél a parkolóban a főszereplő Jaguarja mellett álló Honda Civic a direktoré. A magyar szinkronon sajnos többször áthallatszik az eredeti… Mikor Teddy azt mondja „Nem tudsz semmit, te barom!” vagy valami ilyesmit, akkor az angol hangsávban az utolsó két szó Nolan szájából hangzik el, mivel a vágásnál úgy érezte, máshogy kellett volna előadni a szöveget, mint ahogy a színész tette, ezért maga mondta fel.

„emlékezz sammy jenkisre” 

Leonard problémáját úgy hívják, hogy anterográd amnézia, ennek során a beteg képtelen új emlékeket alkotni, mert az agya hippocampus-része megsérült. A figura nem tudja, merre nyílik egy adott ajtó, ahol korábban már bement és még sok ilyen kis apróság teszi hitelessé az állapotát. Több orvos elismerően nyilatkozott az amnézia eme fajtájának ábrázolásáról, mondván sokkal valósághűbb lett, mint a szokásos korábbi hollywoodi klisé-memóriavesztések. 

Pici szpojlerek 

A jelenetek során, főleg a fekete-fehér részekben és akkor, mikor a főszereplő a feleségére emlékszik vissza, vannak utalások, amik bemutatják, hogy valójában mi történt. Nem baj, ha ezek felett elsiklunk, mert a végén Teddy úgyis felvilágosít minket. A dvd-kiadások legtöbbjén meg lehet nézni időrendben a történéseket, bár ezt személy szerint hülyeségnek tartom. A darabokra szakadó, visszafelé haladó cselekmény azt a célt szolgálja, hogy a néző együtt érezhessen Leonarddal, betekintést nyerjen abba, hogy milyen az állapota. 

Szpojlerek vége 

A film fesztiválokon debütált, mindenütt nagy sikert aratott és a közönség szájról-szájra terjesztette a jó hírét. A nagy stúdiók az USA-ban mindenütt megijedtek a forgalmazásától, mert bár elismerték, hogy remek a végeredmény és Nolan tehetségét sem vitatták, de féltek, hogy műve összezavarná és taszítaná a közönséget – nagyon bírom, hogy ami az átlagos, totál szimpla, szájbarágós izéktől eltérő, azt visszautasítják, ezzel hülyének nézve a saját országuk polgárait. A relatíve ismeretlen Newmarket viszont beállt Nolan mögé és ezzel igencsak jól jártak. A trailert a kis költségvetés miatt maga a rendező vágta össze, a marketing-kampány részeként pedig elküldték a Teddy által Leonardról készített fotót véletlenszerűen kiválasztott embereknek.

„Az emlék nem biztos. Nem tény, nem adat.” 

A Memento 9 millió dollárból lett és majdnem 40 milliót hozott vissza, a kritikusoktól szinte egyöntetű pozitív értékelést kapott. A 2000-es évek legjobb mozijai közé került több értékelő listáján, 13 Legjobb Forgatókönyv- és 5 Legjobb Film-díjat nyert el. Csak hogy megemlítsem a másik oldalt, a Chicago Readernek író Jonathan Rosenbaum azt állította, hogy „ravasz és költőietlen utánzata” az 1968-as, Alain Resnais által rendezett Je t'aime, je t'aime-nek. (Valószínűleg ezt rajta kívül senki se látta még, szóval kétlem, hogy bárki alá tudná támasztani, hogy igaza van-e…)

Összesítésben: Aki képes figyelni a cselekményre, szeret gondolkodni a látottakon és kedveli a csavaros történeteket, az ne hagyja ki a Mementot! 

Pontozás: 

imdb: 8.5 

Szerintem: 5/5 

Hírek: 

- Christopher és Jonathan Nolan újabb közös munkája, a Csillagok közt november elején kerül a hazai mozikba. Lehet, hogy jó, de a trailere alapján nagy baromságnak tűnik… 

- Carrie-Anne Moss benne lesz a legújabb Frankensteinben, ami illusztris szereplőgárdával bír, és ha hűek maradnak a könyvhöz, akkor tök király lehet! (Mégse lett az.)