Senkinek nem kell bemutatni Jack Lemmont és Walter Matthaut, a komédia koronázatlan királyait. Ők a főszereplők. Ennyi.

     Bővebben: Charlie (W.M.) és Herb (J.L.) sógorok, ezer éve ismerik egymást. Mégis Herb kissé meglepődik, amikor rájön, hogy régi haverja átverte őt, ugyanis könnyed utazást ígért neki egy luxushajón, ehelyett szembesülnie kell azzal a ténnyel, hogy ő most a "csónakon" hivatásos táncos, dolgoznia kell, különben fizethet 5 lepedőt. A lakhelyük sem az első osztály egyik pompás kabinja, hanem egy 2szer2 méteres lyuk. Szóval Herb felkészül a legrosszabbra...

     Ami leginkább nem következik be - mert némi viszontagság árán mindketten megtalálják szívük hölgyét, csodás helyeken járnak, Charlie vérre menő pókercsatákban vesz részt, meg jókat röhögnek a mindenki által csak seggfejnek becézett főnökükön, a "mókamester" Gil Godwynon (Brent Spiner). Mindezt persze a néző sem bírja ki nevetés nélkül, az egyik legjobb jelenet például az, amelyikben Herb táncolni tanítja Charlie-t.

     Mint az lenni szokott remek közös filmjeikben, Walter Matthau itt is a vagány, mindig rosszban sántikáló jófejet, Jack Lemmon pedig a halk szavú, megfontolt és udvarias gentlemant alakítja. Mondanom sem kell, mindketten ragyogóan teszik ezt. A Knight Rideres Edward Mulhare egy gazdag gazembert játszik, ez volt az utolsó szerepe, csakúgy mint az egyik táncost alakító Donald O'Connornak. De nagyon jól hozza a zsémbes vénasszony figuráját Elaine Strich, és a már említett Brent Spiner is tökéletes a szerepében. Minden adott egy jó filmhez. Biztos, hogy nem ez a legjobb az elválaszthatatlan páros közös munkái közül, de nagyon szórakoztató. A vége főcím meg az utána következő bakiparádé pedig nagyon jó lezárása ennek a 106 perces vidámságnak.

     Teljes mértékben nézhető alkotás, amitől remélem mindenki jókedvű lesz.

      Amellett, hogy a történet maga nem nevezhető lerágott hálivúdi csontnak, ez egy elég unalmas film. Ha nem lenne a sok mellékszereplő - és itt kiemelném a rozmárt "játszó" Sivuqaq-ot-, nos akkor még inkább unalmas lenne.

    Merthogy a sztori abból áll, hogy fiú megismeri lányt, lány megismeri fiút. És ez mindennap megtörténik, mivel Lucy (Drew Barrymore) egy autóbaleset következtében elvesztette a rövidtávú memóriáját. Egy éjszaka alatt mindent elfelejt, neki minden nap október 13. És, hogy mindez így maradjon, arról apja meg a sötét bátyja intézkedik. De a megszokott hawaii hétköznapokba belepofátlankodik Henry (Adam Sandler), akinek minden nap újra és újra meg kell hódítania Lucy-t. Valamikor nem is sikerül neki. A lényeg, hogy egy csomó bonyodalom, és feltűnően sok sírás-rívás után összeházasodnak, születik egy kislányuk. Ezekről az eseményekről pedig minden reggel értesül Lucy. És boldogan élnek, míg meg nem halnak, de szerencsére azt nem kell tovább nézni.

     Főszereplőkről nem tennék említést, Sandler "művész úrról" pláne. Viszont a kisebb szerepekben feltűnő színészek egy kis felüdülést hoznak talán. Mint már fentebb leírtam, a rozmár nagyon jól alakítja a rozmárt. De tényleg, nagyon jó fej. Mellette még Dan Aykroydot emelném ki, aki egy orvost kelt életre, meg Allen Covert is jól játssza 10 másodperces Tomot, Rob Schneider pedig a helyi hülye szerepében tűnik föl. Összefoglalva, elég siralmas, hogy ezt írom, de a rozmár viszi a hátán a filmet.

OSCART NEKI!

     A 6.8-as értékelést az imdbn mindenképpen túl soknak mondanám. Én 4-et adnék, mert nevetgélni azért lehet rajta.

A film alcíme lehetne "avagy egy amerikai hős története". Főszereplőnk, Cameron Poe (a jobb napokat is megélt Nicholas Cage) olyan amerikai ideál, aki nyilvánvalóan nem létezhet a valóságban. Akárki, aki ma az ő helyében lenne, nem így és nem ezeket cselekedné, ebben biztos vagyok. Hogy mit is cselekszik? Egy válogatott gazemberekkel teli repülőgépen sittes cimborájáért és egy addig soha nem látott fegyőrnőért küzd. És miért? A pofáért barátságból, a nőért meg mer az elvei úgy kívánják.

"- Tudsz repülni Johnny?

 - Nem.

 - Ezt tartsd észben, ha ránézel, mert ha előkapod a farkad a gatyádból, kidoblak a gépből."

Cyrus "A Vírus" Grissomot (John Malkovich) csak az érdekli, hogy eljuttassa a megbízóját, egy másik rabot a megbeszélt helyre, ahonnan aztán őt is szépen elviszik. Hogy közben hány embert kell megölnie/megöletnie, az hidegen hagyja. Saját társai is áskálódnak ellene, de nyílt színen senki nem mer rá rosszat szólni. Mindent kézben tart, semmi nem kerüli el a figyelmét - de aztán végül mégis átverik és minden fifikáját össze kell szednie, hogy megpróbáljon kimászni a csávából.

A rend hű őrei (John Cusack és Colm Meaney) pedig üvöltözéssel vannak elfoglalva, és bizony Poe segítsége nélkül nagy szarban lennének. Végül félreteszik ellentéteiket, de egyáltalán nem rajtuk múlik, hogy mi lesz a film végkimenetele.

"Egy rossz mozdulat.... és a nyuszinak annyi!"

Sztárparádét kapunk. Az említett 4 úron kívül itt van még Danny Trejo (akinek nem volt nehéz eljátszania a foglyot, hisz több évet ült börtönben, mielőtt színésznek állt), Ving Rhames, Dave Chapelle, M. C. Gainey és az üde színfoltot jelentő Steve Buscemi. Ilyen gárdával lehetetlen szar filmet csinálni, és ez egy olyan akciófilm, amin jól lehet szórakozni, többszöri nézésre is. Az ilyenek elég ritkák.

imdb.com felhasználói szerint: 6.8/10 (8 év alatt 0.3-at növekedett.)

Szerintem: 5/5

Vajon megállná a helyét ugyanez a sztori ugyanígy csak más szereplőkkel? Nem hinném...

Itt pedig jöjjön egy trailer, ami elég hatásos: 

"Üdv a pokolban teee ganéé!"

Ezzel a mondattal kezdődik csak igazán Nick Beam (Tim Robbins) rossz napja. Nem elég, hogy a felesége megcsalja, ráadásul éppen a főnökével, még beszáll a kocsijába ez a kis növésű, mocskos szájú rabló, T. (Martin Lawrence) is, aki ki akarja zsebelni. Nicknek viszont, ahogy a film címe mutatja, nincs vesztenivalója, ezért hirtelen ötlettől vezérelve elrabolja kirablóját.

A(z egyik) kedvenc filmem, egy olyan alkotás, amit bármikor szívesen megnéznék. Kétféle szinkronnal ismert, a 16-os az igazi, a tegnap is vetített 12-es nem annyira poénos.

Tim Robbins a '90-es évek nagy sztárja volt, csillaga mára viszont már leáldozóban van. Ettől függetlenül neve számomra garancia egy jó filmre, elég csak a már bemutatott Remény rabjaira, vagy A nagy ugrásra gondolni. Martin Lawrence szintén ugyanebben a cipőben jár, bár azt hiszem eddig még sohasem közelítette meg filmbeli magas haverjának sikereit. Ebben a műben viszont mindketten nagyot alakítanak (bár én még Robbins-t nem láttam szarul játszani).

"Kezeket fel bumburnyák!"

Lassan 12 éves lesz ez a vígjáték, de semmit nem vesztett az élvezhetőségéből. Steve Oedekerk rendező (aki egyébként a táncoló őrt alakítja) nevéhez még az Ace Ventura 2-t tudnám kapcsolni, de ez ne riasszon el senkit, itt nem a gusztustalankodásra mennek rá. Egy nagyszerű road movie-t kapunk, igazi, régi poénokkal, valódi színészi játékkal, és jó esetben sok káromkodással:) Egyébiránt a két főszereplő mellett itt van még Michael "Spinal Tap" McKean; a Betörő az albérlőm öreg hölgye, Irma P. Hall és Kelly Preston, John Travolta felesége (aki mellesleg a jónő a filmben). És még a zenéje is király. 

"-Megint bajba kerültél Terrence?

 -Terrence?

 -T! A barátaim T-nek hívnak! Te meg bekaphatod!"

Egyszer legalább érdemes megnézni, de ismét hangsúlyozom, hogy a 16-os korhatárú szinkronnal sokkal jobb, mint a 12-essel.

imdb.com felhasználói szerint: 6.7/10 (8 év alatt 0.3-at növekedett.)

Szerintem: 6/5

Aki tudja, hogy honnan lehetne megszerezni Coolio 'I See U When U Get There" című számát a filmbeli verzióban, az írja meg kommentben, mert én eddig sehol nem találtam meg... Hamarosan írok még a Con Airről is, itt pedig következzen a Nekem 8 Scatman-jelenete: 

     "Enrico Pallazzo megmentette a királynőt!" - Mindig ez az a pontja a Csupasz Pisztolynak számomra, amikor már a fejem is megfájdul a sok röhögéstől. Ennél a résznél szoktam ráeszmélni, hogy már megint megnéztem ezt a filmet, (most már talán tizedszerre) és egyszerűen nem tudom megunni. Ha van még ember, aki nem látta, akkor az kézfeltartással jelezze... Na jó, senkit se látok jelentkezni, de azért összefoglalom a történetet.

      Frank Drebin hadnagy (Leslie Nielsen) Los Angeles minden polgárát kész megvédeni a bűntől, erőszaktól. Bár ne tenné, gondolják a derék polgárok. II. Erzsébet azonban még nem hallott a hadnagyról, ezért mit sem sejtve ellátogat a városba, ám őt meg egy bizonyos Vincent Ludwig (Ricardo Montalban) el akarja tenni láb alól. Ez még hagyján, de Drebin meg meg akarná őt védeni. A mű megtekintése közben eldöntheti a kedves olvasó, melyik a rosszabb.

     Frank alapos és precíz ember: minden lehetséges eszközt bevet, hogy az adott ügy végére járjon. Ez esetben is felkeres minden személyt, vagy helyszínt, ami segíthet neki az eset felgöngyölítésében. Mondanom sem kell, ezek a személyek és helyszínek is a hadnagy túlbuzgóságának esnek áldozatul.

     Persze segítőkész társaira bármikor számíthat. Nordberg (O.J.Simpson) meg Ed (George Kennedy) is hasonlóan lelkiismeretesek és tettre készek. Már ha nem az intenzíven fekszenek, vagy feleségük "szeretőjét" kell lefülelniük. Csak a szokásos problémák, ugye. És itt van A Nő is, mint lényeges szereplő: Jane Spencer (Priscilla Presley) szintén elengedhetetlen információkat szerez a majdani gyilkossági kísérletről. És fülig szerelmes Drebin haverunkba, szóval a hepiend is sejthető. És, ahogy elővigyázatlanul előre vetítettem az első mondatban, a királynő is megmenekül.

       Megjelennek a következő részekben majd visszatérő szereplők, úgy mint Különc Al Yankovic (saját maga) és Papshmir (Raye Birk). A film természetesen hibátlan, két értelemben is. Egyrészt zseniális, másrészt ami más filmben súlyos botlás, az itt szerves része az egésznek. Szerintem, azért olyan jó és időtálló a Csupasz Pisztoly, mert eredeti. 20 éve még nem voltak tele a mozik a ma már könyökünkön kijövő "szkerimúvi-féleségekkel", az alkotók neve pedig már akkor is nagyon jól csengett, garancia volt ennek a fajta humornak a megfelelő tálalására. Leslie Nielsen egy élő legenda, csakúgy mint az Oscar-díjas George Kennedy. O.J. renoméja (már ha volt neki) azóta eléggé csökkent, A Király özvegye viszont tökéletes választás volt.

      A kedvenc filmjeim közé tartozik, a tízes listámon A Tanú után jön, holtversenyben második a hasonló Airplane-nel. Egyébként, ha megvan bárkinek ez a film, nagyon megköszönném, ha kölcsön adná, mert nem láttam évek óta;) [Azóta már mindkét említett alkotásról olvasható itt írás.]

     Mindenki megnyugtatására közlöm, hogy a következő két részről is fogok írni. Gondolom mindenki megnyugodott most. Bocs, ha kissé szubjektív voltam. Aki képes megnézni a filmet röhögés nélkül, annak fizetek egy sört. :)

Nem vagyok nagy Űrszekerek-rajongó, de egyszer régen láttam az egyik mozifilmet, és azóta meg szoktam nézni a sorozatból készült filmeket, de csakis a Picard-kapitányosakat. [Később ez változott, azóta az összes eddig készült Star Trek-mozit megnéztem és megírtam.] Ezúttal a szintén ebből a szériából készült Nemezis korai verziójával találkozhatunk. A két mozi nagyon hasonló, mégis az utóbb említett jobb a jelen tárgyaltnál.

A lényeg annyi, hogy az Enterprise legénysége épp valami egyszerű küldetésen van, amikor jelentik, hogy a Föderációnak egy hétre kölcsönadott Deta (Brent Spiner) meghibásodott és veszélyt jelent. Picard kapitány (Patrick Stewart) maga indul utána, hogy elkapja. Hamarosan azonban fény derül a Föderáció legmagasabb köreibe vezető összeesküvésre, mely egy egész faj kiirtását eredményezheti..

Egyetlen óriási baja van ennek a műnek, az hogy unalmas. A sztori egyszerű és béna. Az ellenfelek ugyanúgy bénák. Még a főgonosz (F. Murray Abraham) is béna és a poénok se ütnek. Egy Star Trekes az imdbn azt írta, hogy ha igazi rajongó vagy, akkor tetszeni fog - hát nekem így másodszori megnézésre már nem tetszett...

imdb.com felhasználói szerint: 6.4/10 (8 év alatt 0.1-et növekedett.)

Szerintem: 3/5 (Nem rossz, csak unalmas.)

Ma este lesz a Csupasz pisztoly, amit valószínűleg kihagyok, de Mozsárágyú elemzését hamarosan olvashatjátok róla, ezen felül éjfél körül adnak egy Dennis Quaid-filmet, amit talán megnézek. A bejegyzés végére pedig egy trailer, ami az én érdeklődésemet ebben a formában nem keltené fel:

      Az nem mondható erre a filmre, hogy izgalmakban szűkölködne, de azt sem állítanám, hogy nagyon jó. Az első 40 percben semmi érdekes nem történik, aztán meg egyszerre túl sok minden. Viszont helyenként egész vicces. 

     Választ kaphatunk a megnézésekor arra a kérdésre, mihez kezdjünk, ha nagyon gazdagok és gonoszak vagyunk, és épp kéznél van egy sivatag. De ha ilyen eset áll fenn, akkor vigyáznunk kell arra, nehogy kitudódjon, hogy rosszban sántikálunk, mert fennáll a veszélye annak, hogy két lelkes kincsvadász meg egy bátor doki néni tudomást vesz róla, és nem rest cselekedni sem a mi kiiktatásunk érdekében. Nos, ez elég hülyén hangzott, erről szól kábé ez a film. Van benne jó sok közelharc meg robbanás, jó pasi és jó nő, vicces karakterek, de nem nagy szám, olyan semmilyen szerintem. Egyszer megnézi az ember, és jól van. Nem is tudok róla mit írni, mert nem jut eszembe semmi.

    Főszereplők: [az Oscar-díjas] Matthew McConaughey, Penélope Cruz, Steve Zahn és van egy kis szerepe William H. Macy-nek is. A legelső úriemberről nekem leginkább csak az jut eszembe, hogy nehéz leírni a nevét, Penélope Cruznak elég semmilyen szerep jutott, szóval láttam már őt jobb filmben is. Steve Zahn meg megint a szerencsétlenkedő jófej figuráját alakítja. Valahol azt olvastam, hogy akinek tetszett az első Indiana Jones, annak ez is tetszeni fog. Hát lehet, én nem így voltam ezzel. A frigyláda sokkal eredetibb.

Ha azt mondom, kultuszfilm, akkor mostanában talán A Sötét Lovag ugrana be jó pár embernek. Ha azt mondom, Brandon Lee, akkor viszont mindenkinek A Holló. 21 évem alatt most először néztem meg ezt a kultmozit, de persze mindig is tudtam, kicsoda Eric Draven és miért legendás ez az alkotás.

Az Ördög éjszakája - a Halloween előestéje, amikor Detroit városát a bűnözők uralják. A házak lángolnak és a hullák gyűlnek. Az egyik ilyen éjjelen a gyújtogatók áldozatául esik egy fiatal szerelmespár, akik éppen házasodni készültek. A brutális gyilkosság nem maradhat megtorlatlanul...

(És itt jönne a szöveg azon része, amit a net eltüntetett nekem, de megpróbálom újra leírni, vagy valami hasonlót.)

Azt mondják, ha valaki meghal, a lelkét egy holló viszi át a Túlvilágra. Vannak viszont olyanok, akiknek valami súlyos terhük van, ezért nem nyerhetik el a megváltást, amíg ettől meg nem szabadulnak. Nagyon ritkán a holló visszahoz egy ilyen lelket, aki esélyt kap, hogy megszabaduljon az őt kísértő árnyaktól, és elnyerje az öröklétet. Egy évvel az említett gyilkosság után, annak férfi áldozata, Eric Draven rockzenész élhet a holló lehetőségeivel és visszatérhet a Földre, hogy megállíthatatlan bosszúálló angyalként megtorolja szerelme és saját maga halálát.

Gondolom mindenki látta már ezt a fehérre mázolt arcot, még az is, aki a filmet nem (immár ezek száma hárommal kevesebb). Rengeteg dolgot lehetne róla írni, kezdjük a történettel: Semmi gondom nincs vele. Képregényen alapszik, nincsenek benne hülyeségek, nekem tetszett. Lássuk a színészeket:

Brandon Lee ezzel a szerepével beírta magát a filmtörténetbe. Amint Heath Ledger Jokerként káoszt hozott, ő Hollóként állt bosszút utoljára a filmvásznon. Az 1993-as forgatáson egy rosszul megtöltött kellékpisztoly lövése halálosan megsebezte ezt a 32 éves tehetséget, aki nem mellesleg Bruce Lee fia volt. (Az említett hongkongi harcművész szintén egy filmforgatás közben hunyt el - állítólag halálos ágyán megjósolta fia eljövendő végzetét.) Lee játéka parádés, a kinézete fantasztikus, a karaktere óriási. Bizony, ő ezzel halhatatlanná vált.

Főellenfelét Michael Wincott játssza, aki anno A három testőr Rochefort-jaként nagyszerűt alakított, és itt is elviselhető. Jobbkezét Tony "Kampókéz" Todd kelti életre, jeges nyugalommal. Szeretője (és testvére?!) Bai Ling, akit a Taxi 3-ban és a Lostban láthattunk. Nem valami nagy szám, a halála viszont király lett:) Rochelle Davis volt a kislány Sarah, aki azóta sem szerepelt más moziban, szerintem jó volt. És végül, de nem utolsó sorban itt van még Ernie Hudson, aki Albrecht rendőrként segíti hősünket - ő gyakori humorforrás, szerintem remekül alakított. A többiek is megfelelőek, végülis senkire nincs panaszom.

Összesítésben: korai képregény-feldolgozás, egy óriási szuperhőssel, halállal, gitározással és halhatatlanná válással.

imdb.com felhasználói szerint: 7.6/10 (8 év alatt 0.1-et növekedett.)

Szerintem: 5/5

Készült egy folytatása, amiben Iggy Pop is szerepet kapott (ő a figura egyik inspirálója, sőt, a filmbeli Mókás nevű karaktert róla mintázta a kitaláló James O'Barr), ez már nem volt akkora siker, majd később egy jelenleg is futó sorozat, ami szintén nem örvend túl nagy népszerűségnek. Itt pedig jöjjön a film betétdala, a Cure Burn című száma. (A Cure szintén inspirációul szolgált O'Barrnak.) A videó sajnos nem túl jó, de a szám a lényeg - érdekesség, hogy soha nem játszották koncerten, pedig a rajongók nagy kedvencévé vált. 

      Amikor a mozikban ment ez a film, nem igazán érdekelt, most is csak azért néztem meg, mert épp akkor kezdődött, amikor odakapcsoltam. És kellemesen csalódtam, mert egész szórakoztató. És nagy mértékben azért jó, mert szerepel benne Jon Lovitz:)

    Ja és Testvérbátyámnak üzenem, hogy hallható benne a címadó dal.

    Michelle Pfeiffer 40 éves anyukát játszik, aki összejön a Paul Rudd által alakított 29 éves pasival. Aztán szétmennek, majd megint összejönnek. Gyakorlatilag ennyi a történet, de egészen egyedi humora van a műnek, szóval nem csak egy bugyuta romantikus vígjáték. Jó kis karakterek vannak benne, a már említett Jon Lovitz kábé csak 5 percet szerepel, de ahányszor megjelenik, rekeszizom nem marad szárazon, hogy egy idióta képzavarral éljek. Teljesen lökött palit alakít, aki állandóan szépészeti beavatkozásoknak veti alá magát, hogy fiatalabbnak tűnjön. Különben valami ilyesmiről szól a film, hogy mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát, nem kell foglalkozni mások véleményével ,satöbbi. Meg, hogy vigyázni kell az álnok asszisztenscsajokkal. Pfeiffer jól játszik, Paul Rudd figurája meg halálvicces, szerintem. Szóval összességében ez egy jófej film.

      A főszereplő kislány szinkronhangja nagyon idegesítő volt, meg néhányszor borzalmas zenék hallhatók(mint a címadó is), és néhol azért unalmas kissé, de nézhető. Tele van olyan alakokkal, akikre elég ránézni, és már röhögök is, én személy szerint.

Kezdjük az elején: én nagyon szeretem ezt a filmet, úgyhogy elfogult vagyok vele, tehát senki se lepődjön meg ha túl sok túl jót írok róla:)

Tudjátok ki az az Árpa Attila? Régen én se tudtam. Valami góré volt az RTL Klubnál, aztán kirúgták, ő erre kavart egy jó nagy botrányt, majd megrendezte ezt a filmet, mostanában pedig a tvgettón vezet műsort és egy következő mozifilmet készítget. Szóval Árpa úr gondolt egyet, és saját pénzéből megcsinálta ezt, amit a Blöff, A Ravasz, Az Agy... és hasonló alkotások ihlettek. Szerintem ez lazán van olyan jó mint a Blöff maga, csak ez magyar és itthon játszódik.

A Strix Aurum, vagyis az Aranybagoly, egy évszázadokig legendának hitt műtárgy, ami azonban létezik! Ezt viszont kevesen tudják. Egy volt náci háborús bűnös, aki mára iszonyatos pénzmennyiséggel rendelkezik (Csurka László), meg akarja szerezni magának ezt a római kori kincset, ezért felbéreli a szakmájában legjobbnak ítélt Tejesembert (Oszter Sándor) és csapatát, hogy hozzák el neki. Egy dák fejedelmi palást és egy római tekercs kell a megtaláláshoz: a palástot meg is szerzik, de a tekercs bizony egy váratlan helyen van: Magyarországon... Alvállalkozónak a Tejesember felbéreli Balogh Tibit (Kovács Lajos) és "kemény legényekből" álló bandáját, hogy szerezzék meg a tekercset. Ez a brigád viszont nem akármilyen arcokból áll, és Tibit se lehet átverni, így magyar hőseink elhatározzák, hogy megkeresik a kincset, és szarnak a megbízó fejére. A hajsza megindul keresztül-kasul hazánkon, záporoznak a lövések és nő a hullák száma - de ki fogja hazavinni az Aranybaglyot?

Nagyon furcsán indul az egész. Egy remekül koreografált ókori csatával, majd egy kommandós-akcióval. A baj ezzel csak az, hogy sokan már ennyi után (vagy közben) átkapcsolnak, pedig nem tudják mit hagynak ki. A szereplők iszonyatosan sokat káromkodnak, rengeteget lőnek, viszont emellett olyan fantasztikus poénokat nyomnak, hogy halálra röhögöm magam, pedig elég sokszor láttam már. Lássuk a színészeket:

Íme ez itt a képen Tibi bandája. Kovács Lajos, akit azóta már Kossuth-díjjal is jutalmaztak, óriási, a legjobb dumák, a legjobb fordulatok mind hozzá kötődnek. Scherer Péter hozza a megszokott vígjátéki formáját. Kiss József alakítja Tysont, a legkeményebb keményfiút - erről a paliról se ezelőtt. se ezután nem hallottam, de remekel ebben a szerepben, mintha csak rá öntötték volna a figurát. És itt van még nekünk a film kabala-alakja, az őrült Psycho, akit a nagyszerű Bitskey Lukács formál meg.

A másik oldalon Oszter Sándor, aki elegáns, hatékony, igazi profi látszatát kelti. Mucsi Zoltán haláli pofákat vág, nagyon királyul néz ki és ő is hozza a szokott remek formáját. A többi 3 fickót nem érdemes külön megemlíteni, mindegyik elviselhető. És ott az a fura harmadik szál. Nagyon sokáig nem értettem, miért rakta bele Árpa a teljes Thézeusz-vonalat a moziba... Görög László, Steiner Kristóf és 2 ismeretlen színész alakítja ezeket a fura figurákat... És azért kellenek, hogy őket is össze lehessen ugrasztani a többiekkel.

Mellékszerepekben, a senkihez sem tartozók között felbukkan még pár ismert arc, például a képen látható 2 úriember, akiket remélem mindenki felismer. Mit mondhatnék még? A Kontroll mellett szerintem ez az utóbbi idők egyik legjobb magyar vígjátéka. Akik mindenhol ledorongolják, azok meg nem értenek a népnek szóló filmekhez, csak a fennkölt, drámai szarokhoz, amik senkit se érdekelnek...

imdb.com felhasználói szerint: 7.1/10 (Valami okos hazánkfia jól összeszarozza ott angolul, ezzel elvéve mindenki kedvét tőle...) [8 év alatt 0.6-ot így is nőtt.]

port.hu felhasználói szerint: 6.7/10 [Ez meg 0.8-at emelkedett.]

FilmO: 3.1/5

szerintem: 5/5 (És igazából a Thézeusz-hülyéskedés miatt nem adok rá 6-ost.)

Itt pedig egy remek jelenet következik:

      Bocs, hogy ilyen szerencsétlen filmmel rontom itt a blog levegőjét. Láttam az első részét, és mint említettem volt, bármilyen gagyi vígjátékot hajlandó vagyok megnézni. Ezzel is így tettem.

     Egy novella alapján készült mindkét rész, mely azt a nem mindennapi helyzetet mutatja be, milyen is egy 14 tagú (+ kutya) család élete. Nevezetesen a Baker családé. A legidősebb srác már lassanként kirepül a családi fészekből, a legkisebbek meg nagyon kicsik, előre adja magát a sok mulatságos helyzet, ahogy az családi mozik esetében lenni szokott. A szülők is kissé zakkantak, főleg az apuka (Steve Martin), ennélfogva valószínűsíthető, hogy a csemeték sem átlagosak. Van egy alapkonfliktus is ám! Az örök ellenség Murtaugh-ékat le kell győzni a hagyományos családnapi rendezvény keretein belül. Akik mellesleg csak tízen vannak. És amíg eljutunk idáig, addig belecsöppenhetünk mindkét família hétköznapjaiba, feltárulnak a szülő-gyerek, tesó-tesó, férj-feleség kapcsolatok. Csak a szokásos.

         Emlékeim szerint az első részen egész jól mulattam, helyenként ezen is lehet vigyorogni. Gyakorlatilag a két családfő szerencsétlenkedései vannak középpontban (Murtaugh apuka - Eugene Levy), asszonykáik  összehaverkodnak (Bonnie Hunt és Carmen Electra), a sok gyerkőc meg hozza a formáját. Jó hír a Hilary Duff-rajongóknak, hogy ő is szerepel a filmben. Az említett rajongók most ne olvassanak tovább: szegény Hilary nem a színészet magasiskoláját mutatja be. Piper Perabo meg ismerős lehet a Sakáltanyából, neki nincs túl sok szerepe, de azt jól hozza, A temérdek gyerek közül meg szerintem az ikreket lehetne megemlíteni, mint akik emlékezetesen alakítanak. Már ha erre lehet ezt mondani, mert gondolom, csak végig kellett hülyéskedniük a forgatást.

           Nálam kevésbé türelmes embereknek inkább nem ajánlom, hogy másfél órát e mű megtekintésére pazaroljanak, de ha épp nincs semmi dolga a kedves olvasónak, és épp ez megy a tévében, akkor nyugodtan megnézhető, nincsenek benne a nyugalom megzavarására alkalmas képi- és hanghatások. Kivéve talán Duff kisasszony jelenetei. Ja és Steve Martin-rajongóknak kötelező!!!!!

     Több, mint valószínű, hogy nem én voltam a célközönség jelen animációs film esetében, de azért megjelennek benne olyan dolgok, ami az idősebb gyerekek - én magamat is annak tartom:) - számára is érdekesek lehetnek. Amúgy pedig, csak azért ültem le ezt megnézni, mert tudtam, hogy énekelnek benne Queent is, és kíváncsi voltam reá. Egyébként meg ilyesmiket nem nagyon nézek, a Némó meg hasonló hülyeségek megtekintésére meg pénzért se vállalkoznék.

      Tehát nézzük a történet alapját: A császárpingvinek háza táján lassan beköszönt az enyhe időjárás, kikelnek tojásaikból a pici pingvinek. Megszületik Topi is, de már születése pillanatában látható, hogy ő más mint a többi babapingvin. És apja nagy bánatára később kiderül, hogy semmi hangja nincs, nem tud énekelni, vagyis így majd nem talál magának párt, nem lesznek kicsinyei, satöbbi. Ám ő olyan különleges képességgel rendelkezik, amivel senki más az egész Antarktiszon: tud táncolni, úgyis mondhatnám, ő a táncparkett ördöge. 

      Viszont nemcsak valódi parketta, hanem együttérzés és elfogadás sincs jelen a Császárpingvinek Földjén. Gyakorlatilag száműzik tehát Topi haverunkat, táncoslábaival együtt. Eztán sok-sok kalandba keveredik, összehaverkodik spanyol ajkú, valamivel kisebb fajtársaival (ők szolgáltatják a vicces jeleneteket), többször kerül életveszélybe is szegény. Élete küldetésének tekinti, hogy minél többet megtudjon az úgynevezett "idegenekről", vagyis az emberekről, akik miatt lassan elfogy az élelem, és kiszorítják őket meg minden más élőlényt természetes élőhelyükről.

 
      És itt a lényeg: a mese, amellett, hogy tele van irreális pupákságokkal és orosz (!) akcentussal beszélő pingvintanárnővel, megmutatja és felhívja a figyelmet az állatok és általában az élővilág egyre romló helyzetére, arra, hogy mit művel az ember maga körül, hogyan teszi tönkre a bolygót. Ez manapság valóban egy marhára divatos téma, hogy így meg úgy a globális felmelegedés és grínpíszesek vannak mindenhol, de tényleg fontos ezekre a dolgokra odafigyelni. Talán a sok, reklám által kiszívott agyú kisiskolás is megjegyzi, hogy szegény pingvin milyen rosszul érzi magát az állatkertben, távol a családjától és az otthonától. Én személy szerint sose értettem, mi a jó az állatkertben, kiskoromban is inkább vetettem a szüleimmel valami kulcstartót, vagy plüssállatot, de nem gondoltam, hogy hű, de jó fej ez a majom, meg milyen aranyos ez a kiskacsa. Na jó, az elefántokat meg a medvéket mindig megnéztem. Egy kicsit kezdek elkanyarodni a témától, bocs.

      A Táncoló talpakat tudom ajánlani a legtöbb 5-10 évesnek, de nekik üzenem, hogy a kardszárnyú delfinek nem szoktak sűrűn egymás fejének ugrálni 20 méter magasan, és a pingvinek viszonylag ritkán mozognak otthonosan Prince életművében. Apropó Prince! A művész úr eleinte elzárkózott attól, hogy felhasználják dalait az alkotásban, de miután látta egészben, még írt is hozzá hivatalos betétdalt, ami meg egész jól sikerült. Tehát nézzétek meg ezt a helyenként igazi színészeket is felvonultató zenés mesét, ha akarjátok. Egyszer meg lehet nézni, de a fentebb említett korosztályon kívül esőknek nem hinném, hogy nagyon fog tetszeni. De én is tévedhetek.

 
     Ez is Beatles-film, ez is vicces, ezt is imádom. Mégis össze sem hasonlítható a lentebb említett A hard day's nighttal. Például, mert ez rajzfilm, elnézést, animációs. A Sárga tengeralattjáró egy pszichedelikus utazásra invitálja a nézőt.

     Pepperland vidám és tarkabarka lakosságát megtámadja a nagyon gonosz és nagyon kék Blue Meanie. (Szegény elég rusnya is, ahogy a mellékelt ábra mutatja.)

      Addig gonoszkodik amíg minden beszürkül és mindenki fakó szoborrá változik ezen a csodás vidéken. Egyvalaki menekül meg a hatalmas, fegyverként bevetett zöldalmáktól: Fred, akit Pepperland polgármestere felszólít, hogy hívjon segítséget (persze még azelőtt, mielőtt ő maga is tehetetlen szoborrá változna). Szóval Fred beszáll a címszereplő járműbe, és segítséget kér Ringoéktól. Ők pedig szívesen segítenek, bár maguk sem tudják, merre kéne indulni, mit kéne csinálni, és mi vár rájuk. Viszont a szent cél, Pepperland megmentése folyamatosan a szemük előtt lebeg.

     És innentől jöhet bármi: lények, amik beszippantanak mindent az orrukkal, vágtázó lószerű izék, lyuk-tenger, színűket változtató táncoslányok, vagy hirtelen felgyorsuló, esetleg visszafelé haladó idő. A néző egy idő után semmin nem lepődik meg. Ó, és az agresszív, kék Kesztyűcskéről nem is szóltam még. És itt van még Nowhere Man, aki rendelkezik még a Jeremy, a Hillary és a Boob nevekkel és mellesleg polihisztor. Egyébiránt az ő megjelenése az én kedvenc részem.

       Szóval nagyon sok fluoreszkáló kilométer, vagyis angolokról lévén szó, mérföld megtétele után sikeresen megérkeznek a szereplők a célállomásra. Semmi bosszúálló tevékenységre ne számítsunk, a lakosság megmentése érdekében csakis a písz és a láv vehető igénybe. Mivel a '60-as évek végén járunk, és a hippik aranykorukat élik ugyebár. Tehát a végén megszólaló "All you need is love" teljesen helytálló. A film legvégén pedig láthatjuk a hús-vér Beatles fiúkat. Azért gondolták, hogy teljes mivoltukban is megjelennek, mert váratlanul jól sikerült az alkotás.

Nem csak szerintük.

     Emitt pedig a befejezés látható. Jó szórakozást!

      Aki a Beatlest szereti, rossz ember nem lehet. Ezek szerint én elképesztően jó ember vagyok. Ez az első egész estés filmjük, óriási klasszikus. Pedig igazából egy nagy hülyeség az egész, gyakorlatilag semmi értelmesről nem szól. Én viszont imádom, és akárhányszor meg tudnám nézni.

    Lényegében a Beatlemánia-jelenség a film témája. A tagok - akiket őszintén remélem, senkinek nem kell bemutatni-, végigkomolytalankodják az egészet, improvizálnak, csajoznak meg jó sokat zenélnek. A menedzserük a falra mászik tőlük, Ringo rendőrkézre kerül, Paul nagyfaterja mindig rosszban sántikál, George és Lennon bácsi meg folyamatosan ökörködnek. És ezzel össze is foglaltam a történéseket.

      Én sem a forgatókönyv zsenialitása miatt szeretem, hanem mert sokadszorra is halálra röhögöm magam például azon, hogy: '-És hogyan jutott el Amerikába? -Grönlandnál balra fordultam.', meg azon, hogy '-Was haben Sie zűrzavar?', meg azon, hogy '-Hogy hívná ezt a gallért? -Gallérnak.' Satöbbi. És tele van vidámsággal, marháskodással, fiatalságbolondsággal. Meg azért is tetszik, mert jómagam óriási Beatles- meg Lennon-rajongó vagyok. És akkor abba még bele se gondoltam, hogy mit jelenthet ez a film azoknak, akik a '60-asokban voltak tinédzserek.

      Szóval ez egy kötelező darab, mindenkinek látnia kell. Még Tévésámán úr 1001 film amit látnod kell, mielőtt meghalsz c. könyvében is szerepel. A könyvet is mindenkinek tudom ajánlani egyébiránt.:)

      Tom Hanks bácsit bármilyen filmben hajlandó vagyok megnézni, ezért ezt is megnéztem. És milyen jól tettem. Nem is a történet, inkább a képi megjelenítés miatt nagyon jó ez. Persze jó a sztori is. Meg hát szerepel benne Paul Newman, akit szerintem lehetne úgy aposztrofálni, mint A szem. Olyan szép kék szeme van.:)

     A történetről annyit, hogy '31 telén játszódik, (hol máshol, Amerikában) az ifjabb Michael Sullivan (Tyler Hoechlin) pedig tudomást szerez apja (Tom Hanks) nem éppen mindennapi foglalkozásáról. Maradjunk annyiban, hogy a kedves fater nem éppen törvényes keretek között dolgozik. A kis Mike kíváncsisága lesz gyakorlatilag minden baj okozója, vagy legalábbis előidézője. Leszámolás, átverés, simlis alakok, korrupció, menekülés, pénz, satöbbi. Így jellemezhető a film, anélkül, hogy lelőném a poént.

    Na de inkább térjünk át a vizuális dolgokra. Harmincas évekről lévén szó, tele van klassz járgányokkal, jazz zenével - hopp, ez audiovizuális-, brillantinnal. Télen játszódik, ezért minden szereplő sápadt (nemcsak a hullák), sokszor esik az eső, ami mindig valakinek a halálát sejteti előre, az időjárási körülmények teljes mértékben a film hangulatához igazodnak. Az is megfigyelhető, hogy ahol véletlenül némi jókedv jelenik meg, ott mindig valamilyen világos vagy fehér háttér előtt vannak a szereplők, akkor ezek a színek dominálnak.

     Apró de annál szellemesebb megoldások is felfedezhetők, például amikor a gyerek az autóból bámulja a várost, mi látjuk az ablakra tükröződő hatalmas épületeket. Vagy amikor Sullivan apuka lelövi szerettei gyilkosát, azt sem látjuk direktben, csak a becsapódó ajtón lévő tükör mutatja meg, mi is történt valójában. És az elején, ahol kiiktatnak egy nemkívánatos személyt, lassítva látjuk magát a kiiktatást, na az óriási jelenet. 

    Oscar-díjas alkotás, jó színészek (még a mostanság James Bondként tevékenykedő Daniel Craig is tűrhető), remek sminkesek és operatőrök. Ennyi. 

Hosszú ideje meg akartam nézni ezt a filmet, most végre eljött az ideje. Eddig mindenhol csupa pozitívat olvastam róla és ebben az írásban sem lesznek negatívumok.

Mike (Mos Def) és Jerry (Jack Black) a legjobb haverok. Egy aprócska városban élnek, Mike pedig a helyi kicsi, régimódi videotéka alkalmazottja. Főnöke (és szinte apja) Mr. Fletcher (Danny Glover) egyszer elutazik pár napra és addig hősünkre hagyja az üzlet vezetését. Minden jól is megy, amíg Jerry egy őrült ötlettől vezérelve balesetet okoz és ettől a téka összes kazettáját letörli. Valamit tenni kell, a boltot nem lehet bezárni, ezért a két lökött jóbarát egy abszurd, de talán hatásos módszert választ: újraforgatják a filmeket...

A történetről elég ennyit. Az eleje nehézkes és lassú, de aztán a baleset után felpörögnek az események. Remek, igazi vígjátéki poénok vannak, nem a fingós-böfögős undorítóskodás. Pár szót a színészekről:

A képen bal oldalt láthatjuk a női főszereplőt, Melonie Diazt. Az általa játszott Alma jól jön segítségül a fiúknak, mert sokszor okosabb és ötletesebb náluk. Végülis mindkét kan megkörnyékezi őt, a szerelmi szál mégis elmarad - de ezzel semmi gond sincs. Jack Black neve nekem garancia a röhögésre, elég csak a Tenacious D-re vagy a Narancsmegyére gondolni:); ezúttal szokás szerint hozza a formáját, még a lassú indításkor is ütnek a poénjai. Mos Deffel szintén meg vagyok elégedve, szerintem elég jól formálja meg a figuráját, aki nem túl eszes, de jó szándékú. Még szerencse, hogy barátai mellette állnak.

Sikerült három öregedő, egykori nagy nevet leszerződtetni ehhez a mozihoz. Danny Glover játssza a téka tulaját, aki meg akarja menteni üzletét, mindent megtesz, egyetlen hazugságát is csupa jóindulatból állítja. Közeli barátja Ms. Falewicz, akit Mia Farrow alakít, és szintén csupa jóság. A filmbeli "gonoszok" vezetője pedig Sigourney Weaver, aki alig 5 percet van képernyőn.

Nagyszerű hangulata van ennek a műnek, olyan vígjáték, amin látszik, hogy nem azért készült, mert elfogyott valakinek a lóvéja, hanem hogy szórakoztasson. Mert ez rólunk, filmrajongókról szól:) Rólunk és nekünk. Csak ajánlani tudom!

imdb.com felhasználói szerint: 6.4/10 (8 év alatt 0.4-et csökkent.)

Szerintem: 5/5

A mai vagy a holnapi nap folyamán várható még A kárhozat útjának és az Egy nehéz nap éjszakájának elemzése Mozsárágyútól, én pedig folytatni fogom a listámon összeírt filmek megtekintését (ez és az Életfogytig már megvan, de még sok van hátra). Itt pedig jöjjön egy trailer, ami jó lett, de túl hosszú:

Mint az előző bejegyzésben említettem, tegnap néztem a moziban ezt a művet. Az előzetes híresztelések ellenére nekem nagyon tetszett, bár eléggé más lett, mint az előzménye.

Kezdetben egy visszaemlékezést láthatunk, mikor Broom professzor (John Hurt) mesét mond Pokolfajzatnak (akit nem értem, mért kellett most átnevezni Hellboyra). Majd napjainkban megnézhetjük, ahogy a mese szereplői életre kelnek, vagyis hogy az a történet igaz volt! A csodalények világán uralkodó elf király elveszett fia, Nuada herceg (Luke Goss) visszatér, hogy háborút indítson az emberek ellen, ehhez pedig szüksége van a legendás, elpusztíthatatlan Aranyhadseregre. Célja elérésében csak húga, Nuala hercegnő (Anna Walton) tudja megakadályozni, de egyedül tehetetlen. Szerencséjére belefut a trollpiacon Abe Sapienbe (Doug Jones), aki első látásra beleszeret és így meg is lesz a neki kellő védelem.

Közben láthatjuk a BPRD-nél, ahogy Liz (Selma Blair) és Hellboy (Ron Perlman) immár együtt élnek, de gondjaik vannak. Manning (Jeffrey Tambor) még mindig elégedetlen vörös harcosával, ráadásul a kormány a nyakukra küldi különleges ügynökét, a leginkább búvárruhás kísértetre hasonlító Johann Krauss-t (James Dodd és John Alexander játsszák, Seth MacFarlene a hangja). A mostani feladat ismét a világ megmentése, de közben akadályként hőseink elé kerül a Szerelem...

Szörnyek, akció, romantika - mi kellhet még egy jó filmhez? Semmi, minden más már csak plusz! Nyilván mindenki tudja, hogy ezt a mozit a tavaly elkészült Korda Sándor Stúdióban forgatták, itt Magyarhonban. A credited (tehát stáblistás) szereplők közül pár magyar színésszel is találkozhatunk, pl: Kamarás Iván (nem ismertem fel, a szörnyek megeszik) és Oroszlán Szonja (a szeme ugyebár elég feltűnő, lehetetlenség nem észrevenni:P).

Nézzük a színészeket: Ron Perlmanen most kisebb a hangsúly, mint az előző részben, ráadásul más magyar hangot adtak neki - azt nem mondanám, hogy rossz volt, de lehetett volna jobb. Selma Blair furcsa ezzel a hajjal, az eltelt 4 év alatt még hangsúlyosabbak lettek a táskák a szeme alatt, de itt több szerepet kap, és továbbra is tetszik. Doug Jones-ról már csak szuperlatívuszokban tudok beszélni, Abe itt szinte Hellboy-nál fontosabb szereplővé lesz, a külseje még mindig baromi durva, és ha ez még kevés, az egy jelenetig szereplő elég ocsmány Kamarást és a fantasztikus Halál Angyalát is ő játszotta el (érdemes nézni ezen figurák kezeit, a mozdulataik nagyon hasonlóak). A 3 fickó, akik Johann Krauss-t személyesítik meg, szerintem jó munkát végeztek, a bugyuta magyar szinkronhang jól illik hozzá, de kíváncsi vagyok, milyen az angol hangja. Ezt a karaktert viszont a komputeranimáció teszi teljessé, nekem tetszett - bizonyos szempontból pótolja Kroenent az előző részből.

Luke Goss Nuada hercege irtó jó karakter. Halálos, félelmetes, elegáns és valahogy még szépséget is sugároz. Vérbeli elf. Hihetetlenül gyors, a fegyverei szintén nagyon tetszenek. Ő egyfajta  Sors Keze-karakter, a végzete, hogy elindítsa az emberek elleni háborút. Erre a fickóra ezek után biztosan nagy jövő vár, nem semmi módon keltette életre a herceget.

Anna Walton elfként olyan földöntúli szépségű, elsőre kicsit ijesztő, főleg a hatalmas szeme miatt, de egy idő után már szépnek találtam. Ideális párja lenne Abe-nek, a képességeik és az érdeklődési körük is hasonló:)

Mindenképpen meg kell említenem a legtöbb fórumon nem nagyon említett Brian Steele-t (aki az első rész Sammaelje). Ő itt Nuada jobbkezét, Winket és még 4 másik szörnyet játszik (közülük most így kapásból csak a Katedrálisfejű ugrik be, hogy melyik volt). Szerencsére Rupert Evans ebben a részben már nem szerepel, Jeffrey Tambor pedig kevesebbet van jelen.

Még néhány megjegyzés (aki még nem látta, ne olvasson tovább!):

- A trollpiac egyáltalán nem akkora szám, mint amilyennek a készítők beállítják.

- A fogtündéres résznél nagyon hülyén néz ki, hogy Abe kezébe pisztolyt adtak.

- Ha Nuada és Nuala között ilyen erős kapocs van, akkor a film legelején, mikor apja halálra ítéli a herceget, akkor a lánya sorsát is megpecsételi! Ráadásul Nuala beleegyezik apja akaratába - akkor mért nem öli meg magát egyből? És akkor nincs probléma... Bár, lehet, hogy valamelyik talpnyaló magához vette volna a koronát és a világunknak vége...

Összesítésben: Megkapjuk az előző részhez fogható akciókat, kevesebb a poén, de azok nagyon nagyon ülnek:):) A mellékszereplőkből többet kapunk, a főgonosz remek és a romantikázás sem ront az egészen.

imdb.com felhasználói szerint: 7/10 (8 év alatt 0.7-et csökkent.)

Szerintem: 5/5

A dvdről: Az én verzióm egylemezes, tudomásom szerint nincs belőle kétlemezes kiadás. Rögtön az indításnál érdekes élményben volt részem, ugyanis, mint a régi tékás kazettáknál, itt is bemutatókkal kezdődik a film. Múmia 3, Frost vs. Nixon, Rockhajó és Burn After Reading. Ezek a trailerek viszont tök jók, a Rockhajót kivéve mindegyikhez kedvet kaptam hogy megnézzem! Majd jön maga a film. Angolul tekintettem meg, nagyon jó így is, sőt, talán még jobb. Az extrák közt az említett bemutatók nincsenek benne, ellenben akad egy audiokommentár a rendezővel, kisfilmek az egyes jelenetekről (ezek nagyon jók, poénosak és az egyes színészeket is egy picit közelebb hozzák a nézőhöz), valamint bepillantást nyerhetünk del Toro vázlataiba. Az utóbbi extra rendkívül érdekes, láthatjuk a rajzokat, amikből aztán a film összeállt és a legtöbb képhez van egy külön kis videó, amiben az adott látvány vagy lény tervezésének lehetünk szem- és/vagy fültanúi. Személy szerint nagyon meg vagyok elégedve a lemezzel, a jelenlegi bolti árát nem tudom, de szerintem megéri megvenni.

Perlman azt nyilatkozta, szívesen csinálna egy harmadik részt, de a film befejezését látva erre elég kevés esély van... Itt pedig rendhagyó módon most nem bemutató jön, hanem egy Doug Jones-interjú:

Ma este megtekintem a mozikba nemrég megérkezett 2. részt, ezért emlékeim felfrissítésére és azért, hogy a húgom végre lássa, megnéztem videóról ezt a remek képregény-adaptációt. Azt olvastam, hogy anno 4 éve a Hellboy nem hozta meg a várt eredményt, és ezt egyáltalán nem értem. Annyiféle figurát, cuccot gyártottak belőle, sose olvastam róla semmi rosszat, és már első nézésre is nagyon tetszett; azt viszont el kell ismernem, hogy mikor adták a moziban, nem mentem el rá, mert baromságnak gondoltam (lehet, hogy így volt vele az emberek többsége, ezért nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket - elvileg). De inkább térjünk a lényegre:

1944-ben a nácik az okkult hatalommal bíró Raszputyin (Karel Roden, igen, az a Raszputyin) segítségével megnyitják az utat Ogdru-Jahad, a Káosz Hét Istene felé - még szerencse, hogy egy amerikai elit egység ott van és megakadályozzák a szeánsz végbemenetelét. Azonban a kapu egy ideig nyitva marad és valami átjön. Valami, amit aztán a helyszínen lévő Broom professzor (Kevin Trainor, később a nagyszerű John Hurt) magához vesz, és fiaként nevel fel. A kis jövevény, aki leginkább egy ördög és egy ember keverékére hasonlít, a Pokolfajzat nevet kapja (a mindig fantasztikus Ron Perlman játssza)...

Napjainkban: Raszputyin örök életet kapott szeretője, Ilya, és jobbkeze, a szörnyeteg Kroenen (a film egyik legjobb alakja, Ladislav Beran kelti életre) újraélesztik az orosz okkultistát, majd hármasban elindulnak kiszabadítani Sammaelt, a Pokol Kutyáját (Brian Steele). A rosszfiúk és a rosszlány tehát megvannak, indul a harc a Kulcsért, ami kinyitja a kaput... Pokolfajzat közben felnő, és szörny-megsemmisítőként a kormánynak dolgozik. A gonosz újbóli felbukkanására összeállnak a jófiúk (és a jólány:P): Vörös főszereplőnket halszerű haverja, a telepata Abe (a kitűnő Doug Jones); szerelme, a pirokinetikus Liz (Selma Blair) és újdonsült társa, a zöldfülű Myers (Rupert Evans) segítik. A két csapat összeméri erejét - vajon az Alvilág démonai, vagy nem túl megnyerő külsejű hősünk és kompániája nyer majd?

Nagyon szemét dolog, hogy Guillermo del Toro rendező úr, akit mostanában igencsak szárnyára vett a hírnév, csakis A Faun Labirintusának sikere miatt készíthette el ennek a szerintem borzasztó jó filmnek a folytatását. Sajnos már sokadszorra nézve a számos apró hiba és furcsa dolog egyre inkább feltűnik, viszont az akciók és a poénok ugyanúgy ütnek még mindig. Lássuk a színészeket - már szinte mindenkiről mondtam egy-két jó szót, ezt fokozom most kissé és megmondom a véleményem a rosszakról is.

Elsőnek a szörnyek alakítóit méltatom: Perlmanre nincs okom panaszkodni. Annak ellenére, hogy a forgatáson 54 éves volt, ez egyáltalán nem látszik (és nem csak a sok gumi miatt:P). Nagyon jól játszik, a poénok is jól állnak neki, remek rizsát lök:) Doug Jones itt csak egy karaktert alakít, de azt kitűnően. Abe a digitális felvételeket kivéve annyira valósághű, hogy az valami elképesztő. A mozdulatai olyan idegenek... Egyszerűen nagyszerű ez a pali!

A legjobb mégis az egyébként táncos Ladislav Beran által életre hívott Karl Ruprecht Kroenen, Hitler bérgyilkosa. Igazán félelmetes, ezért a kedvencem, nagyon kemény arc:) Főleg a képen is látható bevezető részben néz ki irtó jól, de a későbbi nindzsaszerű hacukája se rossz. És hogy mi van a maszkja alatt? Hát azt látni kell... Brian Steele Sammaelje nagyrészt komputeranimáció segítségével van jelen, a hangja tetszik, a felemás feje és a csontfegyverei is, fasza kis ellenség.

És most jönnek a többiek: Liz megformálója, Selma Blair szerintem jól néz ki, és a játéka se rossz. Karel Roden, mint Raszputyin: külsőre jó, nekem a modern cucca is tetszik, az angol hangja pedig sokkal borzongatóbb, mint a magyar. Ő egy kissé talán túljátssza a szerepét... John Hurt mindig királyul alakít, ezúttal szintén, és a külseje megszólalásig a képregénybeli prof.-éra emlékeztet. Viszont Rupert Evans nem túl szimpatikus, ő csak azért került bele, mert így a néző megismerhet mindent vele együtt, Jeffrey Tambor FBI-góréját pedig nem szeretem. Jól alakít, de nagyon utálom. A többiekről nem érdemes szót ejteni.

Összesítésben egy nagyon jó képregényfilm, remek dumákkal, ronda szörnyekkel, erős ellenségekkel, nem túl gagyi sztorival, és mindkét nyelven élvezhető szinkronnal.

imdb.com felhasználói szerint: 6.8/10

Szerintem: 5/5

Nagyon várom a folytatást! Itt pedig egy hatásos trailer jön: 

      Itt a beígért Gabriel Byrne-film, ami igaz történet alapján készült. Ez egy szomorú film és nekem még kissé nyomasztó is volt. És ha belegondolunk, hogy a történet alapjában véve sajnos mennyire hétköznapinak mondható, csak még szomorúbbnak tűnik. Viszont gyönyörű helyszíneken játszódik, és akad a történetben azért néhány mókás pillanat is.

      A helyszín Szváziföld, a kezdő időpont 1969, az ország épp a függetlenedés küszöbén áll, még mindig jelentős a brit befolyás, a 11 éves Ralph Compton (Zac Fox) szülei pedig válófélben vannak. Anyukája lelép egy másik férfival, apja (Gabriel Byrne) inni kezd, el kell viselnie temérdek sznob "nagynénit" és "nagybácsit", szóval őt nem érdeklik a helyi politikai viszonyok. 14 évesen (Nicholas Hoult) látjuk őt újra, amikor hazajön a bentlakásos suliból, és kénytelen szembesülni vele, hogy gyerekkora egyszer és mindenkorra véget ért, sorozatban éri őt egy csomó megpróbáltatás, ami mindenkit összetörne lelkileg, ő mégis képes az élet szép dolgait is meglátni. Ebben nagy segítségére van egyetlen barátja, Vernon, és rátalál a szerelem is. A film középpontjában pedig egy színpadi előadás áll, ami igazából az összes szereplőnek egy kapaszkodó, egy kis felüdülés a monoton és szomorú hétköznapokban.

     Az alakítások jók, nem azokkal van a baj, inkább azzal, hogy gyakorlatilag ugyanaz történik egyfolytában. Ralph apja mindig részegen jön haza, a fiú mostohaanyjával (Emily Watson) folyamatos félelemben él - egy alkalommal az apa pisztolyt tart saját gyermeke feje elé például -, a többi brit pedig cseszegeti egymást. Értem én, hogy ez azért történik, mert hangsúlyozni akarják, milyen lehet/lehet-e így élni, de jelen esetben ez így csak ront a filmen. Szerintem. A dolgok később javulni kezdenek, azt gondolnánk jön a hepiend, de ez nem egy hálivúdi szuperprodukció, szóval nem jön. A végén már csak a tájat érdemes nézni, az viszont tényleg nagyon szép. Szóval ez mindenképpen emeli a színvonalat. Valójában csak azért nem tetszett a film, mert maga a történet sem tetszett.

    Bevallom, én nem szoktam ilyeneket nézni, nem is szeretem az ehhez hasonlókat, de összességében nézhető ez a, címében briliánsan lefordított alkotás. Ha viszont a kedves olvasó szereti az egy négyzetcentiméterre jutó nagyon sok remek brit színészt egy filmen belül, akkor tudom ajánlani. Mert miattuk érdemes megtekinteni.

A nemrég elhunyt Bernie Mac miatt akartam megnézni ezt a filmet újra, a húgom pedig azért, mert már régen látta. Végül a harmadik adandó alkalommal sikerült is megtekintenünk. Lássuk, miről van szó:

Az 1930-as években egy piti zsebmetszőt, Rayford Gibsont (Eddie Murphy) és egy nebántsvirág, pénztárosnak készülő "nyakkendős ürgét", Claude Banks-et (Martin Lawrence) tartozásaik miatt a maffiafőnök Furkó egy szeszcsempészmelóra kényszeríti. A dolog még jól is elsülhetne, hőseinket azonban szerencsejátékban és egyéb módon kifosztják, sőt még egy gyilkosságot is a nyakukba varrnak... Az ítélet pedig a címből kitalálható. A kétórás játékidő alatt a két new yorki fickó börtönben eltelő éveit figyelhetjük, azt, hogy hogyan változik egymással, a többi rabbal és a kinti világgal való kapcsolatuk.

Szerintem kötelező darab, bár mostanában egyik főszereplő neve se cseng túl jól a filmiparban... Konkrétabban Eddie Murphy leírta magát, Martin Lawrence pedig jó ideje nem szerepelt semmi igazán sikeres műben (aki másként gondolja, cáfolja meg:)). Itt viszont mindketten nagyot alakítanak, bár a lenti bakivideó megtekintése után úgy gondolom, a magyar szinkron sokat emel a film színvonalán. (Sajnos az említett videót már levették.)

Rájuk nincs semmi panaszom, sőt, az összes többi szereplő is megfelel. Néhány ismertebb arc: R. Lee Ermey, Anthony Anderson, Heavy D és Ned Beatty. A fentebb már említett Bernie Mac-et itt láttam először, később a Mr. 3000-ben tetszett még nagyon a játéka. Vele egy nem semmi komikus távozott közülünk... Egyébiránt a plakáton ő a jobb szélen van, a másik szélen lévő Michael Taliferro azóta szintén eltávozott már (Taliferro a filmben a hatalmas erejű Aranypofát alakítja), de már a rendező Ted Demme és a Furkót játszó, egyébként zenész Rick James is meghaltak - egyikőjük sem volt idős ember, és a film mindössze 9 éves...

Visszatérve a mozihoz: fantasztikus. Nemcsak remek poénjai vannak, de rendkívül időtálló, huszadik megtekintéskor is ugyanolyan jól szórakoztam rajta, mint elsőre. Több mondata azóta számomra szállóigévé lett. ("Visszamégy az istállóba? Ganét lapátolni?" vagy "Mi az ábra parasztok?")

Ajánlom mindenkinek!

imdb.com felhasználói szerint: 6.6/10 (8 év alatt 0.6-ot emelkedett.)

Szerintem: 6/5 (Utólag felhúztam a pontszámot.)

Itt pedig, mint már említettem, egy bakiparádé következik (angolul), nemsokára pedig Mozsárágyú írását is olvashatjátok, aki egy általam nem látott Gabriel Byrne-filmet mutat be.

     Rendező: Steven Spielberg. Főszereplő: Tom Hanks. Ez már rossz nem lehet, gondoltam, és megnéztem a Terminált.

     Nemhogy nem rossz, hanem nagyon jó kis film és nem mellesleg a Velencei Filmfesztivál nyitófilmje volt 2004-ben. Bizonyos mértékig igaz történeten alapul: Merhan Nasseri, iráni menekült 1988-ban érkezett meg a Charles de Gaulle reptérre és 2006-ig ott élt. Hasonló okok miatt, mint a filmben szereplő Viktor Navorski (Tom Hanks), aki a nem létező Krakozhia állampolgára. Mivel Navorski hazájában kitör a háború, mialatt ő lelkesen repül az USA felé, így New York repterén lecsap rá a bürokrácia meg Frank Dixon (Stanley Tucci), a reptérfelügyelő-főember, ezért a legfontosabb iratai és nyelvtudás nélkül ott ragad a terminálban. Ez a pillanat kábé a 10. percben jön el a filmben, tehát okkal merül fel a kérdés, hogy mi történik/történhet még a hátralévő 100 percben. Jelentem, elég sok minden.

     Viktor Navorski jól jeleníti meg a kelet-európai kisembert, aki feltalálja magát bármilyen körülmények között. A kétségbeesés után gyorsan feleszmél, cselekedni kezd, nem hagyja, hogy kifogjon rajta egy ismeretlen ország. Először megtanul angolul, aztán rájön, hogyan kereshet pénzt. Emellett viszont kevésbé hétköznapi dolgok is megesnek vele, mint például barátjának fogadja őt úgy 200 ember, házasságközvetítőként lép fel, sőt, megállja a helyét a belsőépítészetben is. Emellett szerelmes lesz egy légiutas-kísérőbe, Amelia Warrenbe (Catherine Zeta-Jones).

    Krakozhia fiktív, Viktor bolgárul beszél, orosz feliratú képeslap van nála, a jogsiját állítólag Fehéroroszországban állították ki, a film vége felé meg albán halandzsát énekel az IMDB szerint. Nem semmi.:)

     A film tele van nagyon jó poénokkal - van egy többször visszatérő vicces motívum, a vizes padlón elcsúszó emberkékkel -, természetesen remek alakításokkal, kissé váratlan fordulatokkal, meg van benne jazz muzsika. A végén már egy kicsit túl érzelmes, és a hepiend kicsit le van rövidítve, de mindenképpen jól jön, ha az ember épp unatkozik és megnézne valami szórakoztatót. És biztosra veszem, hogy senki nem fog úgy elaludni rajta, mint az itt látható úriember.

   Akkora felhajtás és csim-bum cirkusz volt a film körül, hogy muszáj volt megtekintenem. Az ez előtti Batman-filmet kivéve láttam mindet, és őszintén szólva Jack Nicholsonon és Tommy Lee Jones-on kívül nem is érdemes senkiről és semmiről beszélni azok kapcsán. Ez viszont más tészta. Ja, de a rajzfilmsorozatot, amit kábé 12-13 éve adott a HBO, nos azt szerettem. 

      Kábé két és fél órás a film, de ez komolyan nem tűnt fel nekem. Végig leköti a figyelmet, a cselekmény pörög, és nem mellesleg tele van állati nagy poénokkal. Mármint én jól szórakoztam, a 150 percből 40-et tuti végigröhögtem. Viszont volt 2-3 alkalom, amikor pedig a szívroham kerülgetett. Mondjuk, amikor nekizuhant egy hulla az üvegfalú, önkormányzati tulajdonban lévő magas épületnek.

     A címszereplő úriemberrel, Christian Bale alakításában semmi baj nincs, viszont a hangja Denevéremberként borzalmasan béna. Nekem ilyen a hangom a rendes évi megfázásom alkalmával, szóval lehettem volna szinkron, ha nem augusztusban járnánk. A járgánya pedig úgy néz ki, mint egy lapos kukásautó. Semmi elegancia. Ez a legnagyobb csalódásom a filmmel kapcsolatban.:) És a béna tárgyalótermi jelenet a legelején, na az katasztrófa. Harvey Dent és Rachel Dawes nem lopták be magukat a szívembe, az biztos. Vagyis amikor előbbi már Kétarcként tevékenykedik Gothamben, az már oké, de Maggie Gyllenhaal alakítása tényleg nem nagy szám. Gary Oldmant viszont nagyon bírom - mondjuk ki nem-, vele minden rendben.

    Na de két szereplő is van, akik összesen nagyjából fél órát, vagy annyit se töltenek a vásznon, mégis százszor jobbak, mint a 3 úgymond pozitív főszereplő (Batman és szíve hölgye, és szíve hölgyének vőlegényjelöltje). Michael Caine és Morgan Freeman. Mást nem is kell írni. Meg kell nézni a filmet, és megbizonyosodni. 

Gondolom most mindenki meg fog lepődni, Joker méltatása jön. Gyakorlatilag ugyanazt tudnám leírni, mint tanult kollégám, Tévésámán. Joker a lényeg. Negatív szereplő (ennél negatívabb nem nagyon lehetne), mégis mindenki imádja. Totál pszichopata. (És ezt alátámasztaná egy pszichiáter felmenőm is.) Lila bársonyöltönye van, a haja kócos meg piszkos, tele van sebhelyekkel, a "sminkje" sincs soha rendben, mégis olyan elegáns a megjelenése. Nincsenek hiperszuper harci kütyüjei, viszont mindenkivel szót ért, úgymond. Illetve mindenki jobban jár, ha "csak" szót ért vele. Lényegében Heath Ledger átváltozott Jokerré. Óriási alakítás. Óriási színész.

    Meg kell nézni, kész! Akit nem érdekel, az is nézze meg! Haha.

Remélem már mindenki látta ezt a filmet, aki még nem, az rohanjon a moziba, amíg még adják! Tegnaptól vetítik itt Székesfehérváron feliratosan, én úgy láttam. Ha meghalljuk, hogy Batman, mindenki tudja, kiről van szó, hiszen Superman és a Pókember mellett a legismertebb hős. Nos, amit eddig tudtunk róla, azt bátran felejtsük el, mikor beülünk Christopher Nolan filmjére. Aki látta az előzményét, a Batman: Kezdődik! -et (ami egyébként az összes Batman-mozi előzményének tekinthető), még az se tudhatja, mire számítson, ugyanis ez a mű jó pár kört ráver elődjére, gyakorlatilag elfeledteti azt. A sztoriról nem érdemes túl sokat írni, mert annyira király, hogy ezt látni kell (bár van benne kb. 3 kitalálható rész, de ezek nem rontják el az összhatást)!

Annyit azért érdemes tudni, hogy Gordon felügyelő (Gary Oldman), Batman (Christian Bale) és az új ügyész, Harvey Dent (Aaron Eckhart) összefognak, hogy legyőzzék a gothami maffiát, azonban összeakadnak egy legyőzhetetlennek tűnő ellenféllel, a Káosz megtestesülésével, aki a semmiből jött, a semmibe tart és látszólag nincs aki/ami megállítsa. Önmagát egyszerűen Jokernek nevezteti (Heath Ledger), és ő a tökéletes gonosz.

Nézzük a színészeket, kezdjük az előző részből megmaradtakkal: Bruce Wayne és Batman megformálója, Christian Bale, az előző epizódban lejátszotta a többieket a vászonról, itt viszont szinte háttérbe szorul. Wayne-ként nagyon jó, Batmanként hozza amit kell, de jelen esetben a szerepe miatt nem ő a legfontosabb. A kihallgatásos részben alakítja a legnagyobbat. Michael Caine továbbra is Alfred; azonban míg a Kezdődik!-ben csak azért volt, hogy legyen, itt már kibontakozik. Többet mutatják, többet tud nyújtani és nyújt is. Morgan Freeman, mint Lucius Fox; az előző részben jobban Batman mellett állt, itt már felelőssége van, segít, ám közben szembe találja magát saját elveivel, amikbe beleütközik. Freeman itt egész máshogyan alakítja a figurát, és bár a film nagy részében remek poénokat lő el, a végére egészen drámaiba vált át. Gary Oldman jutalomjátéka Gordon felügyelő. Ő majdnem ugyanazt a figurát adja, mint az előző filmben, viszont bebizonyítja, hogy Gordon egymagában se semmi fickó, és hogy mennyire elkötelezett Batman felé. Talán nem lövök le semmilyen poént, ha elárulom, hogy a Madárijesztő visszatér, de csupán felvezető akcióként Batmannek; Katie Holmes helyett pedig ezúttal Maggie Gyllenhaal játssza Rachel Dawes-t. Nekem Holmes nem tetszik mint nő, Gyllenhaal itt és most meg elég csúnya (nem úgy, mint a Stranger than Fictionben), viszont elviselhetően játszik. És hogy mi történik a karakterével, az meglepett... 

Most pedig nézzük az új arcokat! Aaron Eckhart mint Harvey "Kétarc" Dent. Az biztos, hogy az ő karrierjén ez a mozi nagyot lendít. Jól játszik, bár az elején kicsit ripacskodó a tárgyalásos részeknél, meg mikor Gordonnal veszekszik, viszont a Rachel és közte lévő kapcsolatot nagyon jól ábrázolja. Az átváltozása pedig parádés, ugyanis elődje, Tommy Lee Jones alapból sem egy szép ember, de Eckhart jóképűnek nevezhető és az ő Kétarca félelmetesebb, bár korántsem annyira veszélyes. Eric Roberts, mint Maroni, a maffiagóré. Nem bírom ezt a palit, de nagyon jó erre a szerepre, olyan hiteles. Mondjuk ha nem lett volna benne, nem hiányzott volna, de így se rossz. És ki maradt még? Hát persze:

Heath Ledger, mint Joker. Annyi mindent olvastam, ennyire jó, hű de jó, annyira jó, elképesztő, és azt hittem túloznak. Azt hittem, Jack Nicholson után nem lehet Jokert eljátszani... De ez, ez az alakítás, ez a színészet. Ledger nem csak eljátssza, átváltozik, azzá válik, átéli, Joker lesz... És ez nem az a Joker. Felejtsük el a képregénybeli, a rajzfilm-sorozatbeli és a Nicholson-féle bohócokat, ő itt valami emberfeletti, egy Káosz-manifesztáció. Nincsenek szuper képességei, de mégis igazi szupergonosz, olyan, akit nem látott még a világ. Lemossa de Vito remek Pingvinjét és az összes többi Batman-ellenfelet zárójelbe teszi. Lehet, hogy rosszindulatú vagyok, de úgy vélem, igen nagy az esélye, hogy ez a remek, fiatal ausztrál színjátszó beleőrült ebbe a tökéletesen megformált szerepbe, és ez hozzájárulhatott a halálához. Ledger meghalt, hogy örökké éljen, hogy halhatatlanná váljon... Szerintem meg lehetne próbálni azt, amit már pl. a Sky kapitány és a holnap világában ellőttek Laurence Olivier-vel, vagyis hogy felhasználhatnák ennek az alakításnak az anyagát a jövőbeli Batman-mozikban, mintegy háttérben álló, minden nagy gonoszság mögött rejlő briliáns pszichopataként.

A többiekről nem érdemes sok szót ejteni. A film egyik érdekessége, hogy borzasztó sok uncredited, vagyis a stáblistán nem szereplő ismeretlen színész játszott benne - viszont van pár ismertebb arc, mint Tommy 'Tiny' Lister (pl. Sátánka), William Fichtner (Blades of Glory, A szökés) és a mindenképpen megemlítendő Michael Jai White (Spawn maga).

Két szóval lehet leírni ezt a filmet: látni kell. Most jelenleg minden idők 3. legjobb filmje az imdbn...

imdb.com felhasználói szerint: 9/10 (8 év alatt 0.2-t csökkent.)

Szerintem:

film: 5/5

Heath Ledger: 10/5

Minden eddigi bevételi rekordot megdöntött... A szar csak az, hogy ez után nem nagyon lesz Batman-film, nem nagyon lehet már. És az összes többi szuperhősnek se tesz valami jót. Ennek ellenére a Hellboy 2. szerintem kaszálni fog, és várom már a Watchment is.

Szerkesztés: 2011. január. Három év alatt mit sem vesztett az erejéből, pedig emlékeztem, mi fog történni. Szóval ellentétben néhány máshol írt mondatommal, ez nem csak egy egyszernézős mozi. A Watchmen és a Hellboy 2. pedig tényleg kaszáltak:D Mindkettőről olvashattok már az oldal hasábjain.

A dvdről: Több, mint egy év telt el, mióta megvettem ezt a lemezt 12 másikkal együtt, de 2010 folyamán sem ezt, sem a Serenity-t, sem a Döglött halat nem voltam képes megnézni. Péntek este aztán eldöntöttem, hogy szombaton megtekintem ezt, ha törik, ha szakad. Mivel kétlemezes, extra változatról van szó, így nagy várakozásokkal ültem le elé, de végülis csalódást okozott.

Az első diszken található maga A Sötét Lovag, tökéletes minőségben - a vetítést egy Blue-Ray-reklám spékelték meg, ezen kívül viszont semmilyen extra nem került rá és a menü sem animált. Igaz, hogy az életben nem néztem még audiokommentárral semmit, de ez minimális követelmény lenne, hasonlóan a mozgó menühöz – mondjuk ez se hiányzott, de extra változatnál azért megadhatták volna a módját.

A kettes számú korongon van a bónusz-tartalom. Itt sincs animált menü, pedig azt hittem, legalább akkor erre raknak egyet. Ezeket nézhettem meg rajta:

- Gotham tabuk nélkül: Egy jelenet születése – Itt elsősorban a látványvilág összehozásáról, a kaszkadőrök  teljesítményéről, a technikai újdonságokról és az IMAX forgatási módszerről beszélnek. Megmutatják, mit hogyan robbantottak fel, hogyan lett a Batpod, az új páncélzat, a zene, stb. Nem mondom, hogy érdektelen, de én meghallgattam volna a színészek véleményét a munkáról, a karaktereikről, pár vicces/érdekes háttérsztorit – VALAMIT Batmanről, merthogy róla tulajdonképpen alig esik szó.

- A 6 db IMAX-jelenet (Ennek se sok értelme volt, mert nyolc emelet magas vetítővászna senkinek nincs otthon:D)

- Bemutatók gyűjteménye: Láthatunk pár elég szart; néhányat, ami túl hosszú; de A bosszú névre hallgató például baromijó lett.

- Képgalériák: Ez egy király ötlet lenne, de a navigációt érthetetlen módon rakták össze. Jobbra mész, jön egy kép, lapozol, lapozol, aztán vége, de ha a balrát nyomod, akkor valami teljesen új fotó jön elő. Ez különösen a Joker kártyái című fejezetben zavaró, ahol egy csomó elég beteg rajzot láthatunk, de mindig tök másokat és volt legalább 5-10, amit csak egyszer láttam és a felét meg se lehet így nézni. Szóval fogalmam sincs, miért nem lehetett ezt normálisan megcsinálni, úgy, hogy  a fotók sorban jönnének és a lapozásnál tényleg vissza lehet menni és nem valami más helyre…

- Gothami Hírek: Na, ez az egyetlen tényleg jó extra az egész lemezen. Hat kis klip, amiben egy fiktív, a Bőregér városában futó heti műsorba pillanthatunk bele. Két különböző műsorvezető, egy nagyon jól játszó hapsi és egy furcsa szájú, de kedves hangú nő kalauzol végig minket az epilógusnak is tekinthető eseménysoron. Bemutatják nekünk James Gordont és Bruce Wayne-t egyfajta pletykaműsor jellegével; valamint vendégül látnak egy írót, aki a maffiáról ír könyveket. Utána magát a főgóré Maronit (Eric Roberts óriási alakítást nyújt!); a rendőrfőnököt;, láthatunk egy három szereplős parázs vitát az új államügyész – régi államügyész – korrupció témájában és végül Harvey Denttől lehet telefonon kérdezni. Ez az ötlet óriási, az összes színész elképesztően jól játszik, főleg Roberts, de van egy pár ostobaság benne. Mióta járnak maffiafőnökök tvshowkba? Az író nem fél, hogy kicsinálják, amiért oknyomoz, megírja és utána még a tévében is rágalmaz? Ezeken kívül kétszer is láthatunk borzalmasan béna montírozási jeleneteket, amik azért kritikán aluliak lettek.

Összesítésben: Egy ilyen kaliberű filmtől, pláne kétlemezes verzióban többet reméltem. Mindenesetre 500 Ft-ot megértJ

Rendhagyó módon zárásként következik egy ütős trailer a youtube-ról és egy, a magyar tvkben is adott spot az indavideoról (majd meglátjuk mikor jövök legközelebb, talán Mozsárágyú kollegina is ír majd erről egy bejegyzést):

   Nos, ez egy igen bugyuta és nem túl izgalmas film, de van benne néhány viccesnek mondható rész. Az alapötlet meg egész tűrhető. Ja és francia. Látható képet pedig nem találtam róla. (Azóta már felkerült pár, itt az egyik.)

   Annak ellenére, hogy 4 évig "tanultam" franciául és még érettségiztem is (!) belőle, a címet se tudom lefordítani. Mégis tutira mondhatom, hogy az eredeti és a magyar címnek köze nincs egymáshoz. Ez totál érdektelen információ volt. Mi a frászt írjak ezen kívül vajon? Mert túl sokat nem lehet. (Ha jól értelmezem, a cím eredetileg Jó zavart jelent, szóval talán Nagy felfordulásnak lehetne fordítani. Aki tud franciául, javítson ki!)

   Főszereplő csaj (Julie Gayet) biológiai órája ketyeg, kisbabát szeretne, de szóbajöhető apajelölt sehol. Viszont minden legális és illegális cselekedetre készen áll, hogy gyermeke lehessen. Főszereplő hapsi (Frédéric Diefenthal) pedig öccséért képes bármire, például nekiáll bankot rabolni. Kettejük útja pedig keresztezi egymást. Satöbbi. Nem írom le, mert úgysem ajánlom senkinek a megtekintést. Mert összességében ez egy unalmas film. Legalábbis szerintem. Akik a Taxi filmeket Émilienje miatt néznék, azok nézzék meg egész nyugodtan. Vannak még természetesen egyéb szereplők is, de csak a büntetett előéletű kisöcsi az, aki néha mond valami vicceset.

  Meg egyébként is Olimpia idején ne filmeket nézzen az ember. Helyesbítek: ne ilyeneket. Inkább drukkoljon mindenki kis hazánk sportolóiért!!!!!! Apropó! A megnyitó marhajó volt.