Az egyik első film, amit láttam, ezért kellemes emlékeket őrzök róla. Tavaly volt újra a tévében, de akkor lemaradtam róla, tegnap viszont egy remek dupla-kombó első részeként nézhettem meg a Dunán (a második rész a fantasztikus Ifjúság volt). Szerencsére nem kellett csalódnom a Zöld kártyában – lássuk, miről szól!
Bronte (Andie MacDowell) kertészmérnök. Kinézett magának egy hatalmas tetőtéri lakást, amihez tekintélyes méretű üvegház is jár, de a lakóközösség csak házaspárt hajlandó befogadni. Ezért egy ismerős segítségével papíron házasságot köt a francia zeneszerző Georges-zsal (Gerard Depardieu), akinek meg a letelepedési engedélyhez kellene a házastárs. Egyikük sem tudja, mibe vágnak bele, ám hamar kiderül, hogy ezt a jogi kiskaput a bevándorlási hivatal éber őrszemei figyelik, így aztán az ifjú párnak be kell bizonyítania, hogy tényleg együtt élnek. Két napjuk van megtanulni mindent a másikról és összeeszkábálni egy közös múltat a semmiből. Vajon sikerülhet a merész vállalkozás, aztán mindenki mehet a maga útjára, vagy valami egészen más sül ki az intenzív összezártságból?
Ez a mozi 30 évvel ezelőtt készült, de máig megállja a helyét, hiszen a klasszikus Furcsa pár-alaptézissel indít: Adott a két gyökeresen különböző ember, akiket a sors összezár, ezért megpróbálják a lehető legtöbbet kihozni a szituációból, miközben megkedvelik egymást. A helyzet ezúttal még komplikáltabb, hiszen a pár tagjai ellentétes neműek, szóval minden adott egy jó kis románchoz. A két főszereplőn meg a befejezésen kívül semmire sem emlékeztem, hiszen legalább 15 éve nem láttam cikkem tárgyát. Viszont egészen más így nézni, felnőttként, a hősökhöz hasonló életkorban, mint gyerekként vagy huszonévesként; a lényeg azonban változatlan maradt. Ez egy kedves, cuki film, amin lehet jókat nevetni és van pár megható meg néhány idegesítő jelenete.
A nyitányt mintha egyenesen a Whiplash-ből emelték volna át, aztán jön a gyors házasságkötés (kitűnően komponált rész, ahogy egy másik esküvő boldog násznépe mögött megjelenik a két főszereplő, plusz itt érdemes figyelni, mert ez a felvezetés keretet alkot a befejezéssel), majd a bonyodalom. Megismerjük Bronte irritáló pasiját (Gregg Edelman) és nyomban tudjuk, hogy a fura francia majd lemossa ezt a fickót a színről. A sztori igazán akkor kezdődik, mikor Georges beköltözik az arájához, innentől jönnek az ellentétek: dohányzó – nemdohányzó, nagyevő – csipegető, másoknak megfelelni igyekvő – szabadelvű, gazdag – szegény, stb. A játékidő jelentős része a hatalmas lakásban meg a teraszon zajlik, itt a beszélgetéseikből, veszekedéseikből megismerjük a hősök személyiségét, a tanulásuk során pedig elénk tárják a múltjukat. Észrevétlenül megkedvelik egymást, mialatt a néző is a szívébe zárja a göndör hajú nőt meg a nagyorrú pasast. Kiemelkedő jelenet az estély, ahol a vígjátéki elemek (a két hölgy, akik a francia kegyeiért versengenek, a saját szerzemény előadása) meg a dráma (a vers) kitűnően keverednek; majd később a nagy kihallgatási rész, amit a vágás tesz igazán izgalmassá. Biztosan mindenki szurkolni fog nekik, hogy sikerüljön a terv…
Az említett idegesítő pasas mellett a minden lében kanál törpe öregasszony (Jessie Keosian) is nagyon irritáló, de neki ez volt a dolga, meg hát mindenki ismer ilyen néniket a valóságban. A bevásárlós jelenet második fele és a „kidoblak a lakásból”-részek jelentik a mélypontot, szerencsére mind a kettő elég rövid ideig tart. A humor remek, Georges kendőzetlen szavai erről-arról nagyon szórakoztatóak, főleg ezek meg a kényes témák (prostituáltak, buzik, stb.) miatt a Zöld kártya abszolút politikailag inkorrekt – ahogy egy jó vígjátéknak lennie kell. Érdekes apróság Bronte mellékállása, a Zöld Gerillák, ami egyfajta környezetvédő-felhangot kever a történetbe. Kiemelkedő a zene, ami félig komoly, klasszikus művekből, félig popdalocskákból tevődik össze, a legjobb viszont a fő zenei téma – a hallgatni-valót Hans Zimmernek köszönhetjük.
„De mi az értelme az életnek, ha nem tudjuk élvezni?”
A Zöld kártya egyik különlegessége a főszereplőkben rejlik. Bár Andie MacDowell a ’90-es évek kedvelt mozis hősnője volt, sosem számított kiemelkedő szépségnek. Cuki, helyes, de mégsem egy Claudia Cardinale, Gerard Depardieu meg nem egy Alain Delon, de neki is megvan a sármja. Éppen ezért mindkettejüket könnyű megkedvelni, szeretni, hiszen valamennyire hétköznapiak. Bronte és Georges kénytelenek megfelelni a világnak: előbbi erős, független személyiség, ám be kell hódolnia, hogy megkapja álmai lakását (ami aztán végül mégsem lesz olyan fontos); utóbbi meg a szabadságot, az élet élvezetét részesíti előnyben, és inkább végez alantas munkát, mint hogy feladja az elveit. Azt hiszem, sokan ismerjük ezeket a szituációkat. A Green Card másik figyelemre méltó jellegzetessége, hogy bár az USA-ban játszódik, mégsem amerikai, hanem ausztrál, a rendező-író-producer Peter Weir (Truman Show, Holt költők társasága) révén, aki hazájából szerzett jelentős összeget a forgatáshoz.
Érdekességek: A cselekmény alapját egy francia rövidfilm, a Les noces de papier adta, Peter Weir ezt adaptálta angol nyelvre. Kizárólag Depardieu-t akarta a férfi főszerepre, neki írta a szerepet, a forgatókönyv készítése közben Weir írógépe mellett ott volt egy újságból kivágott kép Gerard úrról. A direktor az 1983-as Danton című alkotásban figyelt fel a francia színészre. Georges több dologban egyezik alakítójával, például Depardieu tetoválásainak története belekerült a szövegkönyvbe. A férfi főhős eljátszója 1989-ben (amikor az említett alapot adó rövidfilm megjelent) nem tudta már beszorítani a munkarendjébe ezt a feladatot, így a forgatás egy évet csúszott. Peter Weir ebben az időben forgatta a Holt költők társaságát. A Green Card lett az első olyan film Gerard bácsi munkásságában, amit az USA-ban rögzítettek vele és főleg angol nyelven beszél benne.
A címet adó színt különböző módokon folyton megjelenítették a képsorokon, elég csak a rengeteg növényre gondolni, amiket Bronte gondoz, a ruhájára az estélyről vagy éppen az említett tetoválásokra. A nyitány előtt a Touchstone-logon kívül nincsen semmilyen stúdió-megjelölés (ez különösen feltűnő volt a bevezetőben említett Ifjúság után, amiben majdnem egy percen át csak ezt láthatjuk az elején). Két figurát emelnék ki a mellékszereplők közül: Lois Smith-t (Bronte anyja, ő volt a True Bloodban Sookie nagymamája, emellett szerepelt még a Különvéleményben is), illetve Novella Nelsont (az elején egyike a násznépnek, különös neve egy kopasz, fekete férfit takar). Kis info az imdb hiba-részlegéről: Georges Afrikáról szóló meséjét igen hamar ellenőrizni lehetett volna, ha bekéretik az útlevelét, a valóságban ez kétségkívül megtörtént volna. Végül egy saját megfigyelés: Az apró étterem, ahol az elején Bronte és baráti köre esznek, ugyanazt a nevet viseli, mint a Még zöldebb a szomszéd nőjében a „krimó”, ahová Max a lakodalmat akarja szervezni: Taknyos Varjú.
A Zöld kártya 12 és félmillió dollárból készült (ebből 8 millió ausztrál dollárt az említett kontinens-ország filmalapja állta), bevétele kis híján 30 millió lett (tartsuk észben, 1990-ben ez még nagy számnak számított). Gerard Depardieu elnyerte a legjobb színésznek járó Golden Globe-ot a munkájáért, a mozit pedig a Legjobb Film kategóriájában díjazták ugyanezen az átadón. A kritikusoktól vegyes megítélésben részesült.
Ez egy kedves, szeretni való mozgókép, ami bőven letagadhatna a korából. Megörökíti a két főszereplő színészt virágkorukban, lehet rajta nevetni, tudunk izgulni a hősökért és mindezt jó zene festi alá.
Pontozás:
imdb: 6.2
Szerintem: 5/5 (A néhány idegesítő mellékalak/jelenet korántsem olyan kirívó, hogy levonást érdemeljen.)
Hírek:
- Gérard Depardieu imdbs adatlapján 7 új film szerepel, ezekből 2 még csak előkészítés alatt áll.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Von Hermanitz 2020.04.27. 20:30:14
Von Hermanitz 2020.04.27. 20:32:11
Tévésámán · http://transfesser.blog.hu/ 2020.04.27. 20:43:19
Von Hermanitz 2020.04.27. 22:56:21
Ahogyan elbukják a próbát a végén azzal az arckrém márkával, például nekem gyenge. És vannak karakterek, melyek elnagyoltak. Apró kis hibák ezek, de így éppen lecsúszik nálam a 9 pontról.
Tévésámán · http://transfesser.blog.hu/ 2020.04.28. 19:51:04
Frederick2 2022.02.02. 13:14:22
Tévésámán · http://transfesser.blog.hu/ 2022.02.02. 13:19:31