Annak idején nagy felhajtás volt a svéd A tetovált lány című film körül. Egy darabig úgy gondoltam, nem izgat, de aztán az HBO leadta, plusz utána a két folytatását is. A három mozi együtt alkotja a Millenium-trilógiát, amit a Millenium (itthon azt hiszem A tetovált lány néven sugárzott) sorozat követett, amely ugyanazt a történetet meséli el, csak sokkal részletesebben. Ebből a hat részes kalandból sajnos csak ötöt láttam, mivel a drága, jó Viasat3 csak úgy kihagyta az utolsó előttit. Aztán közben az amerikaiak megirigyelték a svédek sikerét és elkészítették a maguk The Girl with the Dragon Tattooját, ami egészen jó. Egy darabig aztán találgatták, hogy lesz-e új rész, de végül a folytatás sosem készült el. Közben Lisbeth Salander figurája a „törvényen kívüli apukájának”, Stieg Larssonnak köszönhetően élte saját, kalandos életét. A filmeknek alapot adó három részes regénysorozat jogi procedúrák miatt új irányba indult, és 3 éve kiadták a negyedik felvonást, azt, amin cikkem tárgya alapul. Tehát egy svéd regényen alapuló másik svéd regény amerikai filmes feldolgozásáról van szó. Felmerülhet a kérdés, hogy vajon az eredeti elképzelésből mennyi marad meg ekkorra? Nos, alig egy-két jellegzetesség…

Az Ami nem öl meg A kártyavár összedől után játszódik. Lisbeth Salander (ezúttal Claire Foy) túl van az apja legyőzésén, bosszút állt az őt egykor fogva tartó pszichiáteren és most önbíráskodással üti el az idejét, nőket ment meg az őket bántó férfiaktól. Aztán kap egy izgalmas ajánlatot, el kell lopnia egy egyedülálló programot egyenesen az USA Nukleáris Védelmi Hivatalától! Az akció sikerrel jár, de még Lisbeth se tudja megnyitni a új szerzeményét. Ráadásul hirtelen megint mindenkinek a célkeresztje rá szegeződik: Egy titokzatos csapat felrobbantja a búvóhelyét, a svéd titkosszolgálat mellett pedig még egy amerikai ügynök (Lakeith Stanfield) is utána kezd kajtatni. Ezeken felül úgy tűnik, a kísértő múlt hullámai ismét összecsapnak hősnőnk feje felett. Vajon megmenekül, vagy ezúttal végleg alulmarad? 

Úgy gondolom, hogy miután a svéd eredeti mindhárom részét láttam kétszer és megnéztem a sorozatot is, a könyveket már felesleges elolvasnom. Ennél fogva az itt tárgyalt mű alapját adó regényhez se volt szerencsém, plusz a neten se olvastam semmilyen összehasonlítást, így azt, hogy mennyire felel meg az adaptáció, nem tudom megmondani. Ellenben azt már igen, hogy filmként mennyire állja meg a helyét. A korábbi amerikai változatra alig emlékszem, csak az a hülye kínzás-jelenet maradt meg belőle, illetve, hogy néhány olyan dolgot jobban kibontottak benne, aminek a svédek kevesebb figyelmet szenteltek a saját A tetovált lány-mozijukban. De semmi gond, az alkotók gondoltak rám, meg az olyanokra is, mint Bogi, akivel együtt néztem az Ami nem öl meget, hiszen felvilágosítanak minket a lényeges dolgokról. Tehát meg lehet nézni úgy, hogyha csak az előző USA-beli alkotást láttuk, sőt, meg merem kockáztatni, hogy úgy is, ha még azt sem. És nyilván ez volt a cél… 

Persze újfent kiderül, hogy a hollywoodi álomgyárban egyszerűen félnek attól, hogy kevésbé vonzó színészeket alkalmazzanak. (Vagy direkt nagyon ronda szereplőket vesznek fel, aztán úgy csinálnak, mintha azok lennének a világ legszebb emberei, lásd pl. Carey Mulligan.) Lisbeth-nek nem kellene túl vonzónak lennie, és szerintem Claire Foy-jal túllőttek a célon. Jó színésznő, itt sem teljesít rosszul, de túl szép. Viszont ez csak egy személyes vélemény, ettől még a The Girl in the Spider’s Web lehet(ne) jó.

Vannak itt igazán jó dolgok: Tetszik, hogy cigarettáznak, de az már nem, hogy a füstöt sose fújják ki és maga a cigi is csak egy jelenetben füstöl. Ez egy olyan hülye dolog, annyi ember dohányzik, miért tilos ezt megmutatni? A főhősnő magyar hangja (sajnos a nevéről fogalmam sincs) tök jó, nagyon illik a figurához. Az egyetlen poén, ami meg tudott nevettetni, az a Lamborghini Aventadorhoz fűződik, tényleg jó és valódinak hat. A legkiemelkedőbb rész a repülőtéri hajsza, ott minden kitűnően működik. 

SZPOJLEREK INNENTŐL 

Azt hiszem, a hiba bennem van, hogy próbálom a logikát meg az értelmet keresni az ilyen mozikban, de a svéd változatban ezek a dolgok igenis benne voltak és nem tudok visszaemlékezni olyan barmóságokra, amiket itt láthattam… Az első dolog Lisbeth fizikai adottságaira vonatkozik. Megszokhattuk, hogy pórul jár az, aki alábecsüli, de azért érdekelne, miként képes ilyen sokáig visszatartani a levegőjét kétszer is, egyszer az elején a robbanásnál a kádban (Amúgy ez lehetséges? Olyan volt, mint amikor az Indiana Jones 5-ben a főszereplő egy hűtőszekrénybe bújva vészeli át az atomcsapást…), aztán a végén abban a gumi-zsákban. Ha már gumi-zsák: Hogyan és mivel vágja ki belülről? Rendkívül érdekes a motoros menekülés a befagyott folyón keresztül, nekem fizikailag lehetetlennek tűnik, de aki ért hozzá, nyugodtan cáfoljon meg! 

Aztán itt van ez az amerikai ügynök. Tök nyilvánvaló, hogy miért kellett a filmbe, mert alapvetően (dacára Svédország jelenlegi helyzetének) az összes szereplő fehér, ezért muszáj volt egy néger (az amerikai pénzes körök szerint elengedhetetlen az ilyen). Igen ám, de ez a fickó nem akárki, hacker, harcos, mesterlövész, nevezz meg valamilyen pozitív tulajdonságot, rendelkezik vele, gyakorlatilag tökéletes. Annyira király, hogy miután a reptéren egy darab bőrönddel a kezében megérkezik és a helyi titkosszolgálat letartóztatja, majd megfenyegeti, kisétál az épületből, ahol egy baszottnagy terepjáró várja, a csomagtartóban 1000 db fegyverrel. Ott helyben kinyitja a stukkereket tartalmazó táskát, végignéz rajtuk, aztán beül és elszáguld. Vagy nem figyeltem, vagy ez valami őrületes marhaság! Arról meg ne is beszéljünk, hogy az USA-ból megtalálja a nála elvileg sokkal jobb hacker Lisbeth-et Svédországban; ráadásul később egy hasonló akcióban a csaj lemossa a pályáról. Ez akkora hülyeség, hogy az imdbre feljegyezték, mint hibát. A korábbi Tetovált Lányt lehetetlen lett volna így megtalálni. 

Van még egy jelenet, ami a négerhez kapcsolódik és szar, de nem miatta. Szóval pontosan miután megfenyegették, a pasi a fegyverekkel megrakott kocsival a felrobbantott raktárhoz megy – amit természetesen senki sem őriz -, besétál, majd kb. fél perc után megtalálja Lisbeth személyi igazolványát, az őt magát (a hapsit) ábrázoló fényképet és a szőke nő „karperecét”, akivel a hősnő korábban lefeküdt. Tegnap éjjel eszembe jutott, hogy Salander talán direkt hagyta szét ezeket a dolgokat, pont a négernek, de a helyi rendőrség mi a francért nem találja meg és hagyja ott őket? Végső soron ennek a szereplőnek két alkalommal fontos a jelenléte, mind a kettő a megoldáshoz kell, de mégis, a valóságtól elrugaszkodott kliséfigura.

Hasonló klisé a gonoszok vezetője, az egyébként igen jól játszó és nagyon jellegzetes külsejű Sylvia Hoeks, aki lejátssza a vászonról az összes többieket. Ő a tipikus képregény-gonosz: Ahelyett, hogy kitalálnának egy teljesen új karaktert, szimplán kreálnak egy rokont, aki a már legyőzött antagonista valakije (hasonló példák: Ravager, Deathstroke lánya; Blackfire, Starfire nővére; stb.). Azon már meg se kell lepődni, hogy a svéd eredeti magas, ősz biztonsági szolgálat-vezetője után az itteni titkosügynököket egy nő vezeti (újabb amerikai jellegzetesség), aki – lehet, hogy tévedek – leszbikus. Az utóbbi tényt az elegáns bárban lévő jelenetre alapozom, de talán az a mélyen kivágott hátú ruha csak egy jel volt, amiről a vevő és az eladó megismerte egymást; viszont az a mód, ahogy Camilla végez vele, eléggé intim. Talán túl sokat látok bele a dologba… Még mindig nincs vége, tovább jönnek a klisék! A leggonoszabb gonosz, a mérgezős fickó mintha Niederman klónja lenne, magas, szőke, erőteljes vonásokkal. A kisfiú, aki pedig a megoldás kulcsa, természetesen „autisztikus”, ahogy most már az összes gyerek az összes hollywoodi filmben (lásd az új Predatort). Ahhoz képest viszont túl normális. Lehet, hogy inkább egy zseni? Szeretném elhinni ezt… Amúgy annak se örültem, hogy mind sakkozásban, mind a kód megfejtésében lekörözi Lisbeth-et. 

A tengerentúliak megpróbálják utánozni skandináv kollégáikat, de nem sikerül: Számtalanszor láthatjuk a Tetovált Lány pucér hátát, de a teljes meztelenség, sőt, még egy pár csöcs sem fér bele a 16-os karikás kategóriába. Mikael Blomkvist, aki az előző három epizódban szinte egyenrangú társ volt, most inkább egy jóképű hátráltató tényező, aki összefoglalható annyival, hogy rájön arra, kik a Pókok, aztán már csak útban van. Miután ő valamilyen szinten maga az író Stieg Larsson, ezért sajnálom, hogy háttérbe szorult. És ahogy az lenni szokott, a jó öreg Ragály (akinek valamiért most nem hangzik el a neve) húz ki mindenkit a szarból a végén – ő meg Blomkvist is szebbek, mint európai megfelelőik… 

Még két dolog: Az első a járműreklám, legalább három márkát fel tudok sorolni, mert vagy nagy betűkkel rá vannak írva a járgányokra, vagy feltűnő a jelzésük; Lamborghini, Chevrolet, Ducati. (Ahogy Gálvölgyi mondta egykor: „Ezeket sponzoroknak hívjuk!”) Az Aventador egyébként rohadtul feltűnő, igen drága autó, ezért hihetetlen, hogy a tulajdonos késlekedik bejelenteni az eltűnését, illetve senki sem nyomoz utána. Bogi szerint egyébként rossz választás havas, hegyi utakra, mert olyan lapos, ráfekszik az útra, így fennakad a buckákon, nem ilyen felületekre tervezték. A második a kitalálható befejezés; Mikael szeretőjének lesújtó megjegyzéséből ki lehet következtetni, mi lesz a cikk sorsa; a nyitó jelenet pedig előrevetíti Camilla végzetét. (Mindkettőhöz hozzáad az adott jelenet egész beállítása, ahol egyszerűen nyilvánvaló, hogy történni fog valami.) 

SZPOJLEREK VÉGE 

Az alkotókról: A sztori alapjául szolgáló könyvet Stieg Larsson nyomán David Lagercrantz írta. A rendező és a forgatókönyv egyik készítője Fede Alvarez (új Gonosz Halott, Vaksötét), az írók Jay Basu (Monsters: Sötét kontinens) és Steven Knight (rendező-író: Locke – Nincs visszaút, író: A hetedik fiú, Szövetségesek). A főproducerek egyike a rossz hírnévnek örvendő Amy Pascal (új Szellemirtók, legutóbbi Pókember, Venom). Néhány fontosabb szereplő, akiket még meg kell említeni: Sverrir Gudnason – Mikael Blomkvist, Christopher Convery – August, Claes Bang – a szőke mérgező és Cameron Britton – Ragály. 

Érdekességek: Stieg Larsson 2004-es halálakor nem hagyott hátra végrendeletet, ellenben komoly jogi procedúrákat igen. Az élettársa, akit mindvégig szeretett, sosem ment hozzá, így a svéd törvények szerint ki van zárva az öröklésből. A testvére és az apja, akikkel viszont utálták egymást, a legközelebbi rokonai, ezért ők is a jussukat akarták. Az író tíz részesre tervezte a Millenium-regényeket, ám a harmadiktól fölfelé a hátrahagyott jegyzeteit az élettársa megtartotta magának, míg a könyvkiadás meg az irodalmi hagyaték az apját és a tesóját illetik; ezért a 2015-ben megjelent Ami nem öl meg (az eredeti cím igen közel áll a magyarhoz) már egy új alkotó, az említett David Lagercrantz munkája. Csak az imdbn kétféle állítás olvasható a The Girl in the Spider’s Web kiindulási alapjáról, amire a wikipedia még egy lapáttal rátesz. Az egyértelmű, hogy ún. „soft-reboot”, vagyis finom újraindítás – elismeri elődei létét, de alig épít rájuk, megváltoztak a karakterek, stb; viszont elvileg folytatása David Fincher előző részének; ám ezalatt mégsem folytatás és nem is újraindítás. Mindenki döntse el, hogy minek gondolja, szerintem ez egy kiherélt, látványosabb, viszont butább utódja a svéd feldolgozásoknak. 

Fede Alvarez rajong Claire Foy-ért, mióta látta őt az itthon egyelőre tudomásom szerint még sehol sem futó The Crown című szériában (ahol a fiatal II. Erzsébetet játssza). Lisbeth Salander megformáláshoz Foy elsajátította a svéd akcentust (sajnos ezt nem hallhattuk). Sylvia Hoeks karakterének létezésére a Larsson-trilógiában történik utalás, ám ez az első mozgóképes megjelenése. Az imdb szerint a rendező hagyott neki némi alkotói szabadságot Camilla megformálásában. A dübörgő zenés klubban a négernek utat mutató punkot egy bizonyos Béla Gabor Lenz játssza (magyar gyökerei nyilvánvalóak). Alvarez úr összehozta ugyanazokat, akik a nála említett korábbi két filmen együtt dolgoztak vele: a vezető operatőr Pedro Luque Briozzot, a jelmeztervező Carlos Rosariot és a zeneszerző Roque Banos-t. Szingapúrban cikkem tárgyából kivágtak minden szexre való utalást, a világ többi országában azonban érintetlenül hagyták. 

ÚJABB SZPOJLEREK 

Elgondolkodtam rajta, hogy vajon Camillát nem Zalachenkonak kéne-e nevezni? Lisbeth neve az apja és az anyja neve összerakva, az viszont nem világos, hogy a nővére édestestvére-e, vagy sem. Gondolom, a könyvből kiderül, aki tudja, nyugodtan írja meg kommentben! Az imdbn egy kolléga felhívta a figyelmet arra, hogy ez a film rendkívül hasonlít a 20 évvel ezelőtti A kód neve: Merkúrra. Mindkettőben irtó fontos a technológia és a számítógépes rendszerek jelenléte; a központi konfliktus-forrás egy védelmi program; adott a kisfiú a szokatlan mentális képességekkel; van egy profi bérgyilkos, aki végezni akar a főszereplővel (ez a mérgezős pasi); van a kormányügynök, aki meg akarja menteni a gyereket; és van egy, aki meg akarja tartani a programot. [Rövid megjegyzés: A BUÉK című „új” magyar film egy tavalyi vagy azelőtti francia vígjáték pofátlan lenyúlása. Azért mondom, mert ugyanez a szituáció és vetítették az előzetesét a moziban.] 

Néhány felhasználó az alábbi megállapításokkal ásta alá a konfliktust: A befejezéskor láthatjuk, hogy Lisbeth letörölte a laptop memóriáját; ez azonban a valóságban nem jelenthet akadályt egy képzett hackernek, pláne ha az az NSA-nek dolgozik. Az egyetlen mód, ahogy végleg meg lehet semmisíteni az adatokat, az a tároló fizikai tönkretétele, például egy lövéssel. A törlés tényének ellentmond, hogy a CMD.EXE fájl kiírja Salander üzenetét, ugyanis teljes rendszertörlésnél ez a program is eltűnik. Ezen kívül a megbízó korábban azt mondta, kreálmányát lehetetlenség törölni, mindössze áthelyezni tudják. Ehhez hozzájön, hogy ilyen típusú fájlok a valóságban csak az úgynevezett Digitális Jogok Kezelése szoftverrel ellátva képesek másolás ellen védekezni, ekkor a másolás csak akkor fejeződik be, ha előtte az eredeti fájlt törlik a másik számítógépről. Miután itt ilyesmit nem mutatnak, ezért minden egyes szerveren, ahol megfordult, lehetséges, hogy létezzen belőle egy kópia. 

SZPOJLEREK VÉGE 

Az Ami nem öl meg 43 millió dollárból készült, eddig valamivel több mint 31 milliót hozott vissza; a kritikusoktól vegyes értékeléseket kapott, Claire Foy játéka viszont egyértelmű tetszést váltott ki. 

Vannak itt jó dolgok meg sok baromság, ezért azt hiszem, senki sem lehet elégedett. Sem azok, akik olvasták a könyvet; sem az eredeti trilógia rajongói; akik meg egyik kategóriába se tartoznak, azoknak meg nyilván csak egy felejthető akció-krimi az egész. Bogi szavaival élve: „Nem mondom, hogy rossz, de nem fogom újra megnézni.” 

Pontozás: 

imdb: 6.1 (Amerikai elődje: 7.8, svéd eredeti: 7.8, második: 7.2, harmadik: 7.3) 

Szerintem: 3/5 (Aligha hozta meg a kedvem egy újabb mozizáshoz…) 

Hírek: 

- Fede Alvarez írja és rendezi a Vaksötét 2-t (már ez első se volt annyira kiemelkedő, meg aztán hogy a bánatba’ folytatható az?) és a ’80-as évekbeli klasszikus, a Labyrinth állítólagos újráját (David Bowie foroghat a sírjában…). 

- Jay Basu részt vesz az említett Labyrinth forgatókönyvének írásában, ezen felül az imdbs profilja szerint készül a Metal Gear Solid videojáték mozgóképes feldolgozása (nem érdekes, hogy az Assassin’s Creed meg a Warcraft megbukott…); plusz jön egy újabb Charlie angyalai (vajon minek?). 

- Steven Knightot felkérték a szerintem különösebb eredmény nélkül a süllyesztőben landoló Z világháború folytatásához a sztori kitalálására; és a már így is elég sokszor felhasznált Karácsonyi énekhez, ami ezúttal sorozat formájában látna napvilágot… 

- Sylvia Hoeks lesz Sylvia Kristel az Emmanuelle-filmekkel világhírűvé vált színésznőt bemutató életrajzi filmben. Jó választás egy érdekes sors ábrázolására, ennek kivételesen még az értelmét is látom. 

Ebben a hónapban már nem lesz új cikk.