Tegnap végigsétáltam a helyi plázán és megnéztem a mozis kínálatot. Volt egy film, amiről soha nem hallottam korábban és kettő, amit megnéznék, ha mondjuk a tévé adná őket; az összes többi viszont hidegen hagyott. Az utóbbit éreztem az ehavi Cinemania Magazin tartalomjegyzékének átfutásakor is… De ez csak egy amolyan helyzetjelentés. Lássuk inkább azt, hogy miért néztem meg ezt, amiről itthon nyilvánvalóan senki sem hallott! 

Pár évvel ezelőtt rajongtam Chloe Grace Moretz-ért, hiszen ameddig tini volt, olyan remek mozikban játszott főbb szerepeket, mint a Ha/Ver vagy a Let Me In, de ahogy idősödött, úgy kezdtek sorakozni a rezüméjén az egyre szarabb izék (Movie 43, Az 5. hullám, Ha maradnék), ráadásul még az izgalmasnak tűnő alkotásai se lettek jók (felújított Carrie, Kick-Ass 2). Elsősorban ez a romló teljesítmény fordított el tőle, és úgy érzem, igazam van, mikor azt mondom, jobban jártam, hogy az utóbbi 4 évben egyetlen filmjét se néztem meg. Hogy jön ez most ide? Nos, 2012-ben felbukkant Chloe készülő munkái közt egy izgalmas cím: The Devil and the Deep Blue Sea (Az ördög és a mély, kék tenger). Semmit sem lehetett tudni róla egy darabig, aztán kihirdették férfi főszereplőnek Jeffrey Dean "Járkáló Halottak Főgonosza" Morgant, és hogy a sztori azt taglalja, miként segít egy férfi egy hajléktalan lánynak tutajt építeni, hogy azzal a csaj átkelhessen az óceánon. A történet talán kevésbé vonzó, de akkor ez még a színészek miatt érdekesnek tűnt. 

Aztán telt-múlt az idő és kiderült, hogy Chloe elhagyta a produkciót, aztán Morgan is kiszállt, és mivel a rajongásom megszűnt, így elfelejtődött a Sátán nyílt vízi kalandja. Ám utána pár évvel később ismét felbukkant, egy időközben új kedvencemmé vált hölgyemény, Maisie Williams imdb adatlapján. No, röhögtem a markomban, hogy az immár érdektelenné vált Moretz helyett az éppen ismertsége csúcsán álló Williams-et kérték fel, aztán jöttek a képek a produkcióból, és valahogy úgy voltam vele, hogy oké, ez lesz, de mivel Jason Sudeikis (A Komédiás helyére érkező férfi főhős) neve semmitmondó volt számomra, ezért a The Devil… mégsem került a megnézendőim listájának csúcsára. Később tovább romlott a helyzet, mikor alig egy hónappal (?) a premier előtt a címet megváltoztatták, ez pedig sose pozitív jel. A hosszú és érdekes névből így lett a semmitmondó, látszólag egy romantikus valamit takaró The Book of Love (A szeretet könyve). Múlt héten szlovák barátom felvilágosított, hogy már le lehet tölteni, és mivel a FilmO-nak még mindig tartoztam egy darab havi felvitellel, ezért úgy döntöttem, megnézem ezt és így két legyet ütök egy csapásra. Akkor vágjunk bele, nyissuk ki a címadó könyvet:

Henry (Jason Sudeikis) jól kereső építész, magánemberként viszont átlagos, kissé nevetséges illető. Szinte mindenben ellentéte gyönyörű feleségének, Penny-nek (Jessica Biel), aki éppen első gyermekükkel várandós. Penny próbálja buzdítani a férjét, hogy legyen néha kicsit merész, kicsit őrült, de nem ér el látványos sikert nála. Azonban minden megváltozik, mikor az asszony egy tragikus autóbalesetben életét veszti… Henry lába alól kicsúszik a talaj, mindenütt elhunyt szerelmét látja, mígnem eszébe jut az utolsó ígéret, amit neki tett. Megfogadta, hogy segítséget nyújt annak a furcsa, hajléktalan-külsejű lánynak, aki folyton a házuk körül sertepertél és elhordja a felújításból hátramaradó faanyagot. A férfi rájön, hogy a zárkózott, nehéz sorsú Millie (Maisie Williams) tutajt akar építeni, és mindent megtesz, hogy segíthessen neki, de a lány nehezen bízik meg benne, féltve óvja titkait. Lassan végülis megtanulnak bízni egymásban, ugyanis több a közös bennük, mint azt elsőre hitték volna, és Millie őrült terve közös vállalkozás lesz, amibe bevonják a Henry házának felújításán dolgozó két munkást (Orlando Jones és Richard Robichaux) is. Épül a vízi jármű és a két sebzett lélek gyógyírt lel fájdalmára – de vajon miként reagál majd a világ erre a szokatlan barátságra, ami fokozatosan romba dönti emberünk gondosan felépített egzisztenciáját? 

Ez a kis híján két órás dráma majdnem elvérzik az elején, ugyanis az első fél óra borzasztóan unalmas, plusz telerakták érthetetlen ökörségekkel. Aztán mégis beindul a sztori, a színészek brillíroznak, kialakul egy sajátos hangulat a képernyőn, de hiába a jó kiindulási ötlet és a nagyszerű játék, ha a forgatókönyv béna. A The Book of Love sajnos klisékből építkezik, szinte minden előre látható, de azért van benne néhány működő poén meg egy-két emlékezetes jelenet. Ennyit röviden, most kicsit hosszabban kifejtem a dolgot. 

Amerikai független filmről beszélünk, és bár tényleg ásításra ingerlő a nyitány, megfogott benne, hogy a szereplők hétköznapi nyelven beszélnek, tehát káromkodnak, szlenget használnak. Henry meg Penny sosem járkálnak otthon cipőben, és azok a visszaemlékezések, amikből kirajzolódik a nő figurája, tényleg nagyszerűen lefestik őt. Sudeikis az elején kicsit töketlenkedik, a főhős kiinduló formájában eléggé életidegen, tipikus „USA-vesztes” alak, csakhogy mégsem az, mert van egy csomó pénze, szép háza, gyönyörű felesége. Viszont ahogy elveszíti a fényt az életéből, úgy válik egyre reálisabbá, átélhetővé ez a Henry, és emberünk belead mindent, hogy ezt hihetővé tegye. Biel, bár nagyon keveset láthatjuk, szintén remekel, azt hiszem, Penny-t bármelyik férfitársam szívesen elvenné feleségül, és őszintén tudjuk sajnálni özvegyét, amiért egy ilyen csodás társat veszített el. A pár kapcsolatát kitűnően ábrázolja ez a két színész, aranyos poénkáik és a köztük lévő kémia a film egyik legjobb pontját képviselik.

„- Megőrültem?

  - Az egész világ megőrült.” 

A most is maximális teljesítményt nyújtó Maisie Williams amerikai akcentussal beszél, viszont tény, hogy a mindenütt hajléktalannak titulált Millie csak azzá válik, nem így indul. Biel karakterének halála után fokozatosan ő lesz a női főhős, ám a közte és a férfi főszereplő közti kapcsolat felépülése igazán csak utólag válik érthetővé, az elején nagyon fura minden. Például miért engedelmeskedik Henry a lánynak? Azért a két, színészi szempontból csúcsjelenetben (a forró csokoládésban és a kórháziban) mindketten nagyon jók, utóbbiban főleg Maisie emelkedik ki. A Trónok Harcának Aryaja itt a feltörekvő generációt képviseli, Jessica és Jason a felnőtteket, valamint van még két nagyszerű karakterszínész a hatvanas generációból: Mary Steenburgen (Julia, Penny anyja) és Paul Reiser (Wendell, Henry főnöke). Előbbi egy látszólag negatív, kiállhatatlan öregasszony (szegény rettentően megöregedett az utóbbi pár évben, felismertem, de reménykedtem, hogy mégsem ő az); utóbbi pedig egy kissé túlságosan pozitív alak. A szereplőgárda gyenge pontja a pusztán szórakoztatási (?) vagy korrektségi szempontból jelenlévő munkás-páros, a magyaroknak az örök Evolúciós Orlando Jones, és a mellé beosztott Richard Robichaux. A fekete fickó szimpatikus, de rendkívül zavaró, hogy Dumbass-nek (Seggfej) hívják; a fehér fazon pedig franciául beszél, állítólag nem ért angolul, de bármit kérdeznek tőle vagy mondanak neki, arra azonnal reagál. Én csak egyszer nevettem rajtuk (a füves jelenet kifejezetten kínos), és azt se értem, hogy Henry miért talál ilyen gyorsan támaszra Dumbass-ben, miért nincsenek barátai, ismerősei, rokonai, akiket segítségül hívhatna? Az se világos, hogy akkor most őket fizetik, és azért jönnek, vagy puszta emberbaráti szeretetből – hősünk hosszú időn át otthon dekkol, de ezek szerint van mit a tejbe aprítania, különben nem engedhetné meg magának ezt az egészet.

Van egy-két pillanat, ami annyira nevetséges… Mikor Henry besurran Millie fészerébe, akkor teljesen érthetetlen, miért hagyja nyitva az ajtót, és miért kezd el fennhangon olvasni az ott felejtett naplóból, mikor teljesen egyedül van? Az említett könyv elvileg a címadó dolog lehet, de erre nem igazán vezetnek rá minket és az se világos, hogy végülis ki írta (ha a végén figyelünk, Millie elmondja, hogyan került az apjához, de ennek mi az értelme, ha a lapok ekkor még üresek voltak?). Juliát nagyon utáltam, de ilyennek kellett lennie, viszont annyira várható volt, hogy majd tesz valamit a két hős ellen, ám ez csak látszat értékű, sehová se vezet, ahogy az se, hogy a lehető leginkább klisé-pillanatban bukkan fel a részeges nagybácsi. Sajnos az összes fordulat kiszámítható, az egyetlen félig meglepő a fényképes, de a magyarázatán senki se lepődik majd meg. Az utolsó félórában a hangulatot még giccsesebbé és nyálasabbá teszi a mindenütt egekig magasztalt zeneszerző, Justin Timberlake betétdala, valamint az olcsó tengeri animáció a halakkal meg a naplementével. A végkifejlet félig várható, számomra a katarzis elmaradt. Pici megfigyelés a végére: Dacára Millie életstílusának, a baseballmez, amit kap, végig makulátlan marad; sőt, a lába is tökéletesen simára borotvált. Reális… 

SZPOJLER ITT 

Ez nem teljesen saját gondolat, de el lehet töprengeni rajta, hogy akkor ténylegesen ki a felelős a balesetért, aztán Millie utcára kerüléséért/a bosszúra szomjazó nagybácsiért; majd mérlegelni, hogy azt kapják-e, amit érdemelnek? 

SZPOJLER VÉGE 

Pár szót az alkotókról: Az író-rendező-producer a beszédes nevű Bill Purple (Lila Vili), akinek ez az első egész estés filmje, korábban sorozatokon dolgozott, produkciós asszisztens volt, rezüméjének legjelentősebb részét pedig segédrendezői munkássága teszi ki. Hasonlóan „impozáns” filmográfiát mondhat magának a másik író, Robbie Pickering, aki Jessica Biellel együtt pénzével támogatta a produkciót.

Érdekességek: Az eredeti főszereplő trióból csak Biel maradt meg. Jason Sudeikis-t a hazai közönség a Förtelmes főnökök 1-2-ből ismerheti, legfontosabb szerepe viszont a még mindig futó Saturday Night Live-ban van. A már említett Timberlake-nek ez az első zeneszerzői munkája. Összesen 20 producert találunk a stáblistán. Az imdbn Robert nevű felhasználó írja, hogy az egyik filmfesztiválos premieren látta cikkem tárgyát és a vetítést követő kérdezz-felelek során Jessica Biel azt mondta, hogy a forgatókönyv 26 átíráson ment keresztül… A The Book of Love készítési költségéről nincs semmilyen info a neten, de a bevételről se, alapvetően negatív a megítélése, ám olyan kevesen látták, hogy ez aligha mérvadó. 

Az imdbs értékelők szerint ez egy Jason Sudeikis „platform-film”, ami arra szolgál, hogy megmutassa, ez az alapvetően vígjátéki színész képes a drámázásra is. Ezen felül a készítők valószínűleg szerették volna megnyerni maguknak a Trónok Harca rajongói tábort Maisie szerepeltetésével, kérdéses, hogy ez mennyire sikerült. Sajnos a The Book of Love csupán egy egyszer nézhető, érzelmektől túlcsorduló darab, amit sem az atmoszférája, sem a kifogástalan színészi gárdája nem tud megmenteni a középszerűségtől.  

Pontozás: 

imdb: 5.9 (0.2-t emelkedett pár hónap alatt.)

Szerintem: 3/5 (Hangsúlyozom, hogy ez elsősorban a 26 átírás hibája.) 

Szerkesztés: A tévépremier május 26-án lesz az HBO-n.

Hírek: 

- Maisie Williams hamarosan visszatér a képernyőkre Arya Starkként a Trónok Harca 7. évadában, ám sokkal érdekesebb a már most bizonyosan készülő filmjeinek sora. Az első a Stealing Silver című rövid alkotás - az eddigi összes, amiben benne volt, elviselhetetlenül kínos szemétnek bizonyult, de talán ez majd változtat a helyzeten. Következik a Departures, ami a Csillagainkban a hiba-hullám sokadik újabb meglovagolása – legalább arra jó lesz, hogy Ms. Williams újfent bebizonyítsa, milyen jól játszik beteg szereplőket. Ezt követi a Mary Shelley, melyben csak mellékszereplő (érdekesség, hogy készül egy másik film is a Frankenstein írónőjéről, aminek éppen az Arya nővérét életre keltő Sophie Turner a főszereplője); majd az Early Man, mely a Wallace & Grommit-csapat ősemberes mozija, itt szinkronizál. 

- Richard Robichaux szerepet kapott a teljesen fölösleges, a stúdiók és pénzemberek hozzá nem értését bizonyító Ocean’s Eightben (aki nem tudná, mi ez: csak nőkből álló Ocean’s Akármennyi).