Még mindig figyelemmel kísérem Maisie Williams munkásságát, bár a nevével fémjelzett munkák színvonala igencsak hullámzó. Kétségtelen, hogy van tehetsége, csak – ahogy szlovák barátomnak mondtam – mindig rossz lóra tesz. 

Az utóbbi néhány hónapban (leszámítva a bevándorlást támogató Twitter-kiírásait) azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy egy másik fiatallal karöltve megalkotott (értsd: pénzzel támogatott) egy Androidra készült alkalmazást, amely egyik regisztráló pályakezdő művészeknek segít megtalálni a másikat az alkotáshoz. Az ötlet érdekes, de bővebben nem akarok róla beszélni, mert a cikk szempontjából mindössze azért fontos, mivel Maisie saját produkciós cégén, a Daisy Chainen keresztül pénzeli az egészet. Pont, ahogy a Stealing Silvert. 

Ha az Olympic Ticket Scalper című Funny or Die jelenetecskét is beleszámítjuk, Ms. Williams eddigi rövidfilmjei akkor sem emelkednek felül a pöcegödör szintjén. Az Up On the Roof egy unalmas propaganda-darab, a Regardez-t pedig emberiség-ellenes bűncselekménynek tartom. Ezek miatt vonakodva ültem le cikkem tárgya elé, amely többértelmű címével (ezüstöt lopni) és a reklámozására használt képeivel valami olyasminek látszott, amit nem akartam látni. Jelen esetben azonban ebben rejlik a nagysága. Igen, végre itt egy Maisie-rövidfilm, ami nem szar, sőt! 

Főszereplőnk egy fiatal nő (M.W.), akire a nővére fontos feladatot bíz: Az utcán velük szembeni házban lakó öregemberre (Ronald Pickup) kellene „vigyáznia” helyette. Az idős Udo elvileg rendes fickó, csak beteg, ezért jobb, ha valaki figyel rá. A leányzó vonakodva, de elvállalja a dolgot, ám az embere furcsa figura, tele titkokkal. Vajon mit rejtegethet, és mi lehet az a „doboznyi ezüst”, amit olyan nagyon keres? 

Ebbe a 20 perces kis alkotásba rengeteg dolgot sikerült belesűríteni, a legjobban viszont az tetszett, hogy pontosan azt éltem át a filmmel kapcsolatban, amit az elvileg Leonie névre hallgató főhősnő él át Udoval: Az előítéletekről van szó. Aki most felhördül, annak ajánlom, hogy nézze meg a Stealing Silvert, mert kellemes csalódásban lesz része – nekem legalábbis az volt. 

SZPOJLEREK INNENTŐL 

Már a legminimálisabb utánajárás azt a benyomást keltette bennem, hogy egy szokásos klisé áll a középpontban, és cikkem tárgya rá is játszik erre. Azt hiszem, direkt akarja, hogy ezt gondold róla, aztán elkezd terelgetni… A kiindulási pont az, hogy Udo öreg és német származású, tehát már élt a II. Világháború alatt. És egy doboznyi ezüstöt keres, amit eldugott valahová. Kinek mi jut erről eszébe? Jönnek a prekoncepciók: A fickó nyilván holokauszt-túlélő. Vagy egy bujkáló náci háborús bűnös. És ha egyik sem? A hősnőnek (ki tudja, miért…) egyből a második lehetőség ugrik be, én az elsőre tippeltem, majd elsodródtam a harmadik felé. 

A játékidő feléhez közeledve kiderül, hogy mi az ezüst és hallhatjuk Udo visszaemlékezését a háborúról. Ezt szépen építették fel, ugyanis számomra nem egyértelmű, hogy pontosan mi történt, tehát mindenki a maga szájíze szerint értelmezheti a dolgot. A lényeg azonban a veszteség, ami őt érte: gyerekként az anyját, meglett férfiként a feleségét vesztette el… A cselekmény 13:22-nél éri el a csúcspontját, ugyanis az addig szinte teljesen érdektelennek tűnő Leonie ekkor felfedi saját titkát az idős férfinak, akiben rokonlélekre lel. Innentől fogva a lassú lezárás jön, mikor mindkét szereplő elfogadja azt, ami történt és továbblépnek – már amennyire ez lehetséges. Utólag nézve rájöhetünk, hogy Udo hobbija, a fotózás korántsem valami perverzitás; a hősnő arcát elcsúfító seb pedig feltehetőleg egy baleset következménye, viszont ezúttal szintén a nézőn múlik, miként értelmezi ezeket a dolgokat. Érdemes gondolkodni a gyerekszobán: kié ez a sok játék? Megkapó apróság, hogy milyen fontosak a történet szempontjából a fényképek, ám a sok közül csupán egyet láthatunk teljes valójában – ez az, ami tulajdonképpen megfordítja a filmet, a pont, ahonnan mindent másként nézünk majd. Talán ehhez kapcsolódik az a tény, hogy Maisie figurája minden nap ugyanazt a felsőt viseli, ami egyébként igen furcsán hat akkor, mikor egy öreg férfihoz megy át, akit (eleinte) nem ismer és nem is kedvel. Bevallom, azon tanakodtam, hogy vajon ez egy kis magamutogatás Ms. Williams részéről vagy tényleg van jelentősége az általa megformált alak szempontjából? A lezáró jelenet egy picit homályos, de elvileg rávilágít arra, hogy Udo fejével mégsincs minden rendben. 

Egyik külföldi ismerősöm is megnézte a Stealing Silvert, úgy, hogy figyelte azokat a dolgokat, amikre előtte rávilágítottam neki. Mind ő, mind én úgy véljük, hogy az öregember kommentje arról, hogy „manapság már nem mehetünk túl messzire az otthonunktól” értelmezhető az európai közbiztonság kritikájaként; illetve hasonlóan figyelemre méltó a kötelezően szerepeltetett fekete mellékszereplő szekvenciája. (Amúgy tényleg, az Egyesült Királyságban van egy rendelet, miszerint bármilyen filmet/sorozatot/izét csinálsz, abban kötelező szerepeltetni négereket. Ezt nem én találtam ki.) Ugyanígy mindkettőnket meglepett a 13:22-es fordulat, ami ezúttal megerősíti, hogy miért éppen Maisie-t választották erre a szerepre: a külseje miatt, mert még mindig sokkal fiatalabbnak látszik a tényleges koránál. Most először éreztem azt, hogy az alkotó (róla még lesz szó) nem azért kérte fel ezt a színésznőt, mert ő Arya Stark; a hírnév meglovagolása helyett a szereplőjét akarta egy tehetséges, kissé gyermeki vonásokkal bíró hölgyre bízni. 

Ismerősöm meglátásai: „Amikor [Leonie] elrohan, hogy megtalálja [Udot] és csak úgy hirtelen rálel, az olyan fura volt. (…) Talán valamiféle elérhető férfit látott benne, akit nem talált meg a [13:22-es fordulat másik „elkövetőjében”] vagy a saját, elérhetetlen apjában. Semmi gusztustalan, csak egy kis töredéke annak, amire szüksége volt, valami, ami túlmegy a szánalmon meg a közös veszteség érzésén.” 

Még pár szót az előítéletekről: Manapság ezt a szót gyakorlatilag kisajátították a kisebbségek meg az ő pártfogóik, holott egy egyszerű férfinak is lehet egy fals ítélete egy hétköznapi nőről, akire rápillant, csak mert mondjuk a nő piros cipőt visel, vagy erős smink van az arcán. Ehhez semmiféle kisebbség tagjának nem kell lenni, az ember ugyanis így működik: ránézünk valakire és megítéljük, hogy pozitív hatása lenne-e ránk nézve vagy sem. Aki mást mond, az hazudik. Tehát a film szerintem tudatosan gerjeszt egyfajta előítéletet önmagával szemben, mielőtt látnád, hogy átélhesd azt, amiről szól. Aztán Leonie sem megfelelően kategorizálja az öreget, annak származása és pár apróság miatt; utóbbi meg a külseje alapján (meg mert nem a megszokott segítő) ítéli el a lányt, ugyanúgy hamisan. A film végére mindenki megbizonyosodhat róla, hogy tévedett, ez pedig egyfajta élményt nyújt és emiatt remek a Stealing Silver. 

SZPOJLEREK VÉGE 

A rendező-író Mark Lobatto alapvetően produkciós asszisztensként dolgozik Hollywoodban, de ez már a negyedik rövidfilm, amit írt és dirigált. Maisie társproducer volt, ahogy a Daisy Chainben vele együtt cégrészt birtokló Bill Milner (egykori pasija, együtt szerepeltek az iBoy-ban és a The Secret of Crickley Hallban). 

Miután e műnek wikipedia-oldala még nincsen, az imdbs érdekességek tára pedig egyelőre üres vele kapcsolatban, így az utóbbi oldalon felbukkant rövid véleményből idéznék egy figyelemre méltó sort. rainabosniac írja: „A rendezés olyan, mint egy horrorfilmnél, ezt személy szerint oda nem illőnek találtam.” Lehet, hogy van benne valami, nekem ez nem tűnt fel. A készítési költségről semmi sincs sehol, és mint rövidfilm, a bevétele lényegtelen. 

Végre, megtört a jég, íme itt egy jó Maisie Williams-rövidfilm! Akit érdekel, az ezen a linken megtekintheti, csak 20 perc. (Angolul van.) 

Pontozás: 

imdb: 7.6 

Szerintem: 5/5 

Hírek: 

- Ennek az évnek a végén már szinte biztosan láthatjuk a jó pár éve (elvileg 2013-ban?) leforgatott Maisie Williams-rövidfilmet, a rendkívül biztatónak tűnő, sötét hangulatú Corvidae-t. Hosszú ideje várok rá, egyszerűen érzem, hogy nagyon jó lesz! 

Szombaton az HBO vetíteni fogja kiskamasz korom egyik nagy rajzfilmjét, amit majd megpróbálok megnézni; ezen felül kinéztem magamnak egy ígéretesnek látszó angol thrillert is, valamint hamarosan elkészül Mozsárágyú legújabb cikke; szóval figyeljétek a blogot, lesz mit olvasni szeptemberben!