Biztosan mindenkinek van olyan gyerekkori/fiatalkori emléke, hogy látott egy filmet, amiről csak az maradt meg, hogy tetszett neki, meg még esetleg egy-két apróság. Én így voltam ezzel a művel, mindössze három dologra emlékeztem belőle: arra, hogy jó; hogy Philippe Noiret figurája mennyire tetszett és hogy a fiatal Sophie Marceau félmeztelen benne:P Úgyhogy amikor láttam egy akcióban mindössze 300 Ft-ért a D’Artagnan lányát eredeti dvdn, amire még extrák is kerültek, gondoltam, megrendelem. Eltartott egy darabig, amíg végre volt időm/kedvem megnézni, de örülök, hogy megvettem ezt a lemezt, mert az a ritka eset állt elő, hogy minden, amire emlékeztem, benne van és még most is jó! 

Athos, Porthos, Aramis és D’Artagnan – mind hallottunk már a híres Testőrökről. Most húsz évvel az utolsó kalandjuk után járunk, mikor már mindannyian megöregedtek, tétlenkednek, semmi izgalmas nem történik velük. Ám ekkor egy vidéki apácazárdában meggyilkolják a rendfőnöknőt – pont azon a helyen, ahol Eloise (Sophie Marceau) él. Ő azonban nem akárki, hanem a híres D’Artagnan harcias és gyönyörű lánya, aki rögtön bosszút esküszik az elkövető Vörös Hölgy (Charlotte Kady) ellen, akiről kiderül, hogy Crassac herceggel (Claude Rich) karöltve az ifjú Lajos király ellen készül merényletre! Eloise elindul, hogy figyelmeztesse az uralkodót és megkeresse rég nem látott apukáját, út közben pedig mellé szegődik a költő Quentin (Nils Tavernier), aki rögtön beleszeret a talpraesett hősnőbe. Ám a párizsi udvarban Eloise süket fülekre talál, így kénytelen rávenni D’Artagnant (Philippe Noiret), hogy hívja össze legendás bajtársait (Jean-Luc Bideau, Raoul Billerey és Sami Frey) és ismét rántsanak kardot a jó ügy érdekében. A nagyhírű muskétások szerencsére mindnyájan vállalkoznak egy végső, nagy hőstettre– pláne ha ennek végén pénz meg dicsőség is várja őket!

Korábban már két Három testőrös film szerepelt itt (A három testőr, A vasálarcos), ám ezúttal a történetet saját földjén filmesítették meg, kissé továbbgondolva. 20 év alatt a poénok nagy része semmit sem kopott; a szereplők (még a negatív alakok is!) szerethető, szimpatikus figurák; jó a zene, a látvány szép, az érdekes történet mellé pedig pár remekül kivitelezett akciójelenet társul. Az egyetlen dolog, amit e mű ellen fel lehetne hozni, az a hossza, mert picit több mint 2 órás, és van olyan jelenet, ami indokolatlanul hosszúnak tűnik (pl. a nyitó üldözés). Ennek ellenére nem unatkoztam alatta, sőt, egyre jobban érdekelt, hogy mi fog történni. 

Szpojler 

A kiinduló alap az, hogy Eloise és a bíboros is azt hiszik, hogy összeesküvés készül. Az egyik csapat egy mosodai listát, a másik egy szerelmes verset próbál megfejteni, de egyiknek sincs köze a tényleges áruláshoz, ami viszont létezik. 

Szpojler vége

Felüdítő, hogy most végre nem a bíboros a gonosz, és a rosszfiú Crassac sem egy velejéig romlott figura. Külön poén, hogy a veszélyben lévő király meg a pozitív figurák korántsem hibátlanok, szóval tényleg mindenki életszerű. Kimarad a klisévé vált muskétás-jelmondat és az is különlegesség, hogy a testőrök magázódnak. Van egy jó kis csavar a történetben, amire tényleg nem lehet számítani, és Marceau mellett még egy szép színésznőt (Maria Pittaresi) megcsodálhatunk a maga pucér valójában. 

Az alkotókról pár mondatot: A sztori Eric Poindron és Riccardo Freda ötletéből ered. Előbbinek máig ez az egyetlen filmes munkája, utóbbit pedig felkérték rendezőnek, de aztán lecserélték őt Bertrand Tavernier-re. Tavernier a rendezés mellett Michel Léviant-nal és Jean Cosmos-val (A lány és a farkasok) a forgatókönyv készítésében is részt vett. A kitűnő kísérőzenét Philippe Sarde szerezte. Sophie Marceau cuki, Charlotte Kady szexi, az urak pedig jó fejek, főleg Philippe Noiret és Claude Rich remekelnek a szerepeikben. Kiemelném még Gigi Proiettit (Mazarin bíboros) és Jean-Paul Roussillont (Planchet), előbbi jópofa, utóbbi vicces.

Érdekességek: Marceau két hónapon át vett vívás-leckéket a szerepéhez, figurája legtöbb kaszkadőrmutatványát ő maga végezte. A bemutató után a színésznő azt nyilatkozta, nem tetszik neki, hogy a film ennyire a testőrökre koncentrál a címszereplő helyett (pedig kb. ugyanannyi időt kapnak). Philippe Noiret még két alkalommal játszott a muskétásokról szóló filmekben: Az 1964-es Cyrano és D’Artagnanban XIII. Lajost, az 1989-es A testőrök visszatérnekben Mazarint alakította; utóbbiban ő volt az egyetlen főbb szerepben látható francia színész, ám a karakter, akit életre keltett, olasz. Noiret Bertrand Tavernier kedvenc színésze volt, gyakran dolgoztak együtt. A Quentint alakító Nils Tavernier a rendező fia. Claude Rich-t láthattuk az Asterix és Obelix: A Kleopátra-küldetésben, ahol ő a druida. A Porthos-t alakító Raoul Billerey még négy másik Három testőr-moziban szerepelt: A három testőr – 1953; A vasálarcos – 1962; D’Artagnan (tévés miniszéria) – 1970; valamint Les trois mousquetaires ou L'escrime ne paie pas – 1979. Utóbbiban ő volt Rochefort és Jussac, az előbbi háromban csak mellékszerepekben bukkant fel. A stáblista elején az összes főszereplő bemutatkozik, így könnyű őket beazonosítani, ez a módszer különben tök jó, kár, hogy már nem alkalmazzák. Cikkem tárgyának egyik angol címe Revenge of the Musketeers (A muskétások bosszúja). Végül egy megfigyelés tőlem: A nyitó üldözési szekvenciában a négeren nincsen bilincs, amíg az erdőben szalad, de miután beér a zárdába, hirtelen már van (Kiegészítés 2021-ből: Amikor fut, akkor a láncai mintha ketté lennének törve, később egyben vannak.). A D’Artagnan lányának készítési költségéről nincsenek adatok, az Egyesült Államokból 312 ezer dollárt hozott be. A kritikusoktól vegyes értékeléseket kapott. 

A dvdről: Tekintve, hogy több mint 20 éves filmről van szó, már az pozitív dolog, hogy egyáltalán vannak extrák. A gond az, hogy ezek végülis ál-extrák: Van egy trailer és egy tv-spot (ami a trailer egy darabja), ezek rendben vannak. A Képgaléria egy videó, ami a filmből nagyjából időrendben, valamennyire véletlenszerűen összeválogatott kimerevített képkockákból áll – ez semmit sem tesz hozzá az élményhez. Az Így készült igen rövid, plusz van egy interjú Philippe Noiret-vel; mindkettő franciául, magyar felirat nélkül – aki nem érti a nyelvet, az ezekből se sokat fog majd fel... Ehhez még hozzájön, hogy a film igen halk, a menü viszont hozzá képest ordít. Szóval ez a kiadás jó is, meg nem is jó… 

Nekem tetszett, jól szórakoztam rajta és a hossza sem zavart. Aki szereti A három testőr-filmeket, a francia mozikat és/vagy Sophie Marceau-t, az nézze meg! 

Utólagos szerkesztés 2021-ből: Harmadszor néztem meg tegnap éjjel, és van néhány fura dolog, ami csak most tűnt fel. Az első, hogy bármennyire hosszú a játékidő, az események egy része mégis irtó gyorsan történik, például Eloise szinte pillanatok alatt megtalálja az apját, később meg egyből a megfelelő kastélyba mennek. Lehet, hogy a keresések során eltelik valamennyi idő, csak ezt nem lehet érzékelni. A szerelmi szál nagyon erőltetett, a hősnő és a költő szinte alig vannak együtt; az Athos-fordulat viszont remek, erre egyáltalán nem emlékeztem. A humor működik, a zene tényleg jó, de az akció-jelenetekben nincs vér és baromi nyilvánvaló, hogy amikor a kardoknak érintkezniük kellene az ellenfelekkel, akkor közel sincsenek hozzájuk. Külön kiemelném a magyar szinkront, ami tovább emeli a színvonalat. Összesítésben pozitív élmény ez a mozi, amit francia alapanyagból franciák írtak, aztán ők filmesítették meg. Végülis ez az ő történelmük/irodalmi örökségük. A pontozással továbbra is egyetértek. 

Pontozás: 

imdb: 5.9 (2 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 5/5