Egyre inkább úgy érezem, hogy jobban járok, ha az „átlagos” filmekre szakítok időt, mert az utóbbi néhány esetnél kiderült, hogy azok a művek, amik se nem természetfelettiek, se nem látványosak, felüdítőbben hatnak és jobban elérik a céljukat, mint "nagy testvéreik". Kivétel ez alól a John a végén…

Ha hiszitek, ha nem, ezt Adéle Exarchopoulos miatt akartam látni. Már az Elhúztak a felnőttek, miénk a pálya!-ban felfigyeltem rá, és kíváncsi voltam, hogy felnőttként is olyan remek teljesítményt tud-e nyújtani, mint gyerekként. Ugyanakkor persze érdekelt a sztori, én se vagyok fából és szerintem…

Pár hónapja írtam egy cikket egy olyan filmről, amit az 1978-as, általam imádott Részeges karatemester folytatásának hittem – hiába, egy furmányos marketing-átverés áldozata lettem. Azóta kiderült, hogy ennek a filmnek tényleg volt egy következő része 1979-ben, ami a mester, Sam Seed útját követte,…