A videós lista utolsó címe, megint valami olyan, amit nem is tudom, hogy miért néztem meg. Az első ok talán az 1001 film amit látnod kell mielőtt meghalsz, amiben benne van; a második Robert de Niro és Jodie Foster, mint főszereplők. A harmadik, hogy tudjam, honnan származik a legendás "Te hozzám beszélsz?":) Előre leszögezem, nem én vagyok a legmegfelelőbb ember egy ehhez hasonló kultuszfilm elemzésére, de megteszem a tőlem telhetőt. 

Travis Bickle (de Niro) 26 éves. Nincs munkája, se céljai, és éjjelente képtelen aludni, ezért úgy dönt, beáll éjszakai műszakos taxisnak. Jó munkaerőnek bizonyul, mivel bárkit elvisz bárhová, nem kérdezősködik, csak teszi a dolgát. Napközben az esze egy Betsy nevű lányon (Cybill Shepard) jár, aki az egyik helyi szenátor választási kampányán dolgozik. Travis elhívja kiszemeltjét néhány randira, de a kezdeti szimpátia után úgy tűnik, a dolog mégsem működhet közöttük. A férfinak pedig elege lesz a körülötte lévő szennyes világból és elhatározza, hogy rendet tesz benne; első próbálkozásképpen egy kiskorú prostin (Foster) próbál meg segíteni, aki szerinte a bűnözés mocsarában fuldoklik. Travis Bickle 26 éves, éjszakai műszakos taxisofőr és vietnami veterán. Állig fel van fegyverkezve és csak egy célpont kell neki, akin kitöltheti a dühét. De vajon ki lesz az?  

"Isten magányos lovagja vagyok." 

Kb. az egész film történetét leírtam, mert tényleg alig van valami, de azokat a megvalósítás és a színészi játék teszik felejthetetlenné. Alaphelyzet: itt ez a furcsa fiatalember, aki nem tudja, mit akar az élettől, ám számomra korántsem volt nyilvánvaló az első perctől, hogy ő egy poszt-traumatikus stressztől szenvedő egykori katona. Szurkoltam neki, hogy meg tudja hívni a csajt kávézni, hogy ne kerüljön bajba éjszaka, meg ilyenek, és néha nevettem a buta, meggondolatlan ballépésein. Azt hiszem, Travis nem egy rossz ember, csak fogalma sincs, mihez kezdjen és hogy hogyan kezelje a körülötte lévő többi embert. Mert valójában ők sem jobbak nála, gondoljunk csak a boltosra, a többi taxisra (köztük van Peter Boyle), az utasokra (egyikük, aki a feleségét akarja lelőni, az a rendező Martin Scorsese) vagy a stricire (Harvey Keitel). Sőt, ők még talán rosszabbak Bickle-nél, de ez csak az én véleményem. 

"Soha semmi nem könnyű, ami jó és helyes." 

A legjobban az éjszakai város bemutatása tetszett. Hősünk lassan végighajt a neonreklámokkal teleszórt utcákon, ahol a lámpák piszkos fénye csillogó ruhákról, fényes hajkölteményekről és színes napszemüvegekről verődik vissza; miközben egy tök jó, egyszerű, leginkább jazznek nevezhető zene festi alá Travis gondolatait, amiket a naplójába jegyez le. Nem látjuk, mikor indul, sokszor azt sem, mikor érkezik meg; az utasokról is csak felszínes információkat tudunk meg, és ahogy a címszereplő számára, számunkra ugyanúgy összefolynak a nappalok, az éjszakák meg az órák.  

"Hozzám beszélsz? Nem látok itt mást. Mégis mit hiszel, ki a fasznak beszélsz? Igen? Ok." 

Ezek mellett a fő irányvonal egy magányos ifjú elszigeteltségének története, aki nem akar beleolvadni az utcák mocskos tömegébe, ugyanakkor hiába próbál meg közeledni másokhoz, mert valami belső, titkos akarat mintha direkt megakadályozná. Csoda, hogy dühös és nem találja a helyét? Természetes reakció, hogy felelőst keres, akire rossz sorsának alakulását ráfoghatja, ám egy olyan helyen, ahol bárki vehet pusztító erejű lőfegyvereket, ez bizony igencsak veszélyessé teszi őt. Szerencsére talál egy magasztos célt, a testéből élő Iris megmentését, és talán ha ezt a feladatot sikerrel végrehajtja, akkor önmagát is megválthatja vele. De mi van akkor, ha nem jön össze neki a szabadítás, vagy ha semmi se változik meg tőle? És ezt tudnám még folytatni, mert sok dolog van a cselekményben, amiről elmélkedni lehetne, de szerintem a már említettek a legfontosabbak. Ja és még valami: A látványvilág remek, főleg az éjszakai jeleneteknél. 

Foster és de Niro jók, Shepard inkább csak csinos külseje miatt érdekes, Keitelt meg alig lehet felismerni dús, hosszú, fekete hajjal:) Irritáló szereplőnek maximum a mozipénztárosnőt lehetne említeni, de ő csak egy percet szerepel, szóval lényegtelen. Mint már mondtam, a rendező Scorsese volt, a forgatókönyvet Paul Schrader írta, az irománya részben saját életén, részben pedig a George Wallace szenátor ellen merényletet elkövető Arthur Bremer naplóján alapul.  

Érdekességek: Paul Schraderrel szinte ugyanazok a dolgok estek meg a valódi életben, mint amik Travis-szel (leszámítva persze a film végét:D). Írásának lényege szerinte a "magány kórtana". Állítólag mindössze öt nap kellett a forgatókönyv megszületéséhez, az író addig egy megtöltött fegyvert tartott az asztalán motivációnak/inspirációnak. A strici karakterét angolul Sportnak hívják, ami végülis srácot jelent, magyarul Playboy-nak nevezik és egyszer a polgári neve is elhangzik, de már nem emlékszem rá. Eredetileg néger lett volna, de a rendező kérte Schradert, hogy ezt hadd változtassák meg, mert már így is túl sok fekete negatív szereplő van és Bickle érezhetően rasszista (hogy divatos legyek: kirekesztő). Scorsese szerint a legfontosabb jelenet a telefonálós, amikor a kamera lassan átsiklik a főhősről a hosszú, üres, hideg fényekkel megvilágított folyosóra, mintha csak azt mondanák nekünk ezzel, hogy a beszélgetés túl fájdalmas és szánalmas ahhoz, hogy figyeljünk rá. A kajálda, ahol a sofőrök esznek, a valóságban is a taxisok törzshelye volt. Mára már lebontották, de a helyén álló ház örökölte a nevét (Belmore). A címszereplő extravagáns sérója lószőrből készült paróka. A Betsy által idézett Kris Kristofferson dal címe Pilgrim Chapter 33; az album, amin szerepel (és amit később Travis megvesz) a The Silver Tongued Devil and I. A zeneszerző Bernard Herrmann 1975 karácsony estéjén fejezte be a filmhez tartozó muzsika felvételeit és alig pár órával később szívrohamot kapott, ami el is vitte - 64 évesen, a Taxi Drivert az ő emlékének szentelték. Egyébként ez az utolsó Columbia-mozi, ami még a régi logót használja.  

SZPOJLEREK ITT 

A Washington Post kritikusa, Stephen Hunter anno azt boncolgatta, hogy Bickle talán nem is háborús veterán, hanem csak annyira zavart, hogy felveszi ezt a személyiséget annak érdekében, hogy beilleszkedhessen a háborúból éppen kilábalt társadalomba. A rendező erre úgy reagált, hogy azt mondta, Travis instabilitása a teljes nemzet 1975-ös érzéseit tükrözi; a haj, amit vág magának, pedig rituális viselet volt a vietnami dzsungelben harcoló amerikai katonák közt, tehát valóban megjárta a földi poklot. A filmet rengeteg kritika érte erőszakossága miatt, pedig mindössze négyen halnak meg a teljes játékidő alatt; ám a legmagasabb X-besorolás (21 éven aluliaknak nem ajánlott) elkerülése végett a nagy leszámolásnál a vér színét vörösről rózsaszínre változtatták. Az erről a részről felvett nyers képkockák elvesztek, így a dvd-kiadáshoz nem tudták visszaállítani az eredeti színeket. Egy helyen azt olvastam, hogy Scorsese örült ennek, máshol azt írták, ő akarta a legjobban a visszaállítást és sajnálta, hogy lehetetlen. Travis-t a direktor egy szenthez hasonlította, aki meg akarja tisztítani a világot és saját elméjét. A véres események után a "bosszúálló angyal" öngyilkos akar lenni, ezzel pedig az ősi szamurájok "halj meg tisztességgel"-hagyományát próbálja meg követni. Nagyon érdekes felvetés, ami nekem meg sem fordult a fejemben, hogy a hős valójában maga is meghal a lövöldözésben, és amit utána látunk, az a haldokló elme látomása vagy puszta delíriumos képzelgés. Az író és a rendező viszont egymást támogatva kijelentették a dvd audiokommentárjában, hogy azok az események valóságosak; ha pedig jól megnézzük, láthatjuk, hogy Travis nem fog felhagyni a hadjáratával és a következő tette korántsem lesz majd pozitív dolog. ("...egy ketyegő időzített bomba...", "...nem gyógyul meg a film végére...", "...legközelebb nem lesz hősies...") 

SZPOJLER VÉGE 

Robert de Niro megszerezte a taxisengedélyt és néhány héten át gyakorlásképpen taxizott - egy helyütt azt írják, napi 12 órában csinálta ezt. 15 kilót fogyott a szerep kedvéért, tanulmányozott mentális problémákat és kazettán hallgatta Arthur Bremer naplójának felolvasását. Katonai bázisokra is ellátogatott és megfigyelte a harcosok viselkedését, meg a beszédbeli sajátosságaikat, hogy beépíthesse őket a karakterbe. A populáris kultúra szerves részévé vált tükörbe nézős szekvencia teljesen improvizált volt, a forgatókönyvben csak annyi szerepelt instrukcióként, hogy "Travis a tükörben nézi magát". Scorsese szerint a jelenetet Marlon Brando hasonló produkciója ihlette a Reflections in a Golden Eye című filmből, de Niro saját bevallása szerint Bruce Springteen egyik közönségével folytatott hangulatkeltő attrakcióját vette alapul. A felvételek ideje alatt Robert Oscar-díjat kapott A Keresztapa II-ért, erre a producerek megijedtek, hogy fizetésemelést kér majd, mivel hirtelen sztár lett belőle, de ő jó fej volt és megelégedett az eredetileg megállapított 35 ezer dolláros fizetséggel.   

Jodie Foster kb. annyi idős volt, amennyinek mondják, addigra már egy csomó sorozatban meg pár tévéfilmben is szerepelt. Alkalmazása előtt pszichológiai teszteknek vetették alá, hogy lássák, nem fog-e lelki sérüléseket okozni neki a munka. A kritikusok belekötöttek, hogy egy ilyen fiatal színésznőt miért kell kitenni szörnyű, véres eseményeknek, de a készítők a felvétel előtt megmutatták neki, hogyan működnek az egyes speciális effektusok, hogy felkészítsék a látottakra. Később azt mondta, nagyon érdekesnek tartotta ezeket. Az általa játszott "eléggé érett" szerep ellenére a kész mozit Jodie a besorolás miatt csak egy felnőtt kísérővel tudta megnézni:) Félelmetes párhuzam a valósággal, hogy egy John Hinckley nevű elmebeteg, aki Jodie Foster-mániás volt, a mozi megtekintése után elhatározta, hogy merényletet hajt végre, utánozva de Niro karakterét és 1981. március 30-án rálőtt Nixon elnökre, aki súlyosan megsérült, de túlélte a támadást.  

Cybill Shepard folyton elfelejtette a szövegét a kávézós résznél és a főszereplő alakítóját ez rendkívül idegesítette. Viszont a sok használhatatlanná váló felvétellel kellemes perceket szereztek a producer Julia Phillips-nek és a vágó Marcia Lucas-nak, akik sokat nevettek rajtuk:) Harvey Keitel igazi striciktől kért tanácsokat a szerepéhez. Iris barátnőjét Garth Avery alakítja, ő segített Scorsese-nek megalkotni Iris karakterét (szóval feltehetőleg valódi prosti volt). Az antipatikus pénztároslány Robert de Niro akkori barátnője, Diahnne Abbott. Iris szülei igazából Scorsese szülei, Charles és Catherine.  

A Taxisofőr 1 300 000 dollárból készült és 28 milliót hozott vissza. A kritika imádta, a nagy nevű Roger Ebert az általa valaha látott legjobb alkotások sorában említette. Beválasztották az Amerikai Nemzeti Filmarchívumba, az Amerikai Filmintézet pedig az 52. legjobbnak, és a 22. leghatásosabbnak választotta. A Time magazin a világ 100 legjobb filmje közé válogatta, a Premiere pedig a 25. legveszélyesebb mozgóképként nevezte meg. Travis Bickle lett a Filmintézet Top 50 filmes gonosztevőjéből a 30., az Empire 100 legnagyobb mozifigurái közül pedig a 18. A "Te hozzám beszélsz?" a tizedik lett a Filmintézet legjobb mozis szövegei közt, a Premiere-nél a nyolcadik. Jodie Foster megnyerte a Legjobb Mellékszereplőnek és a Legjobb Új Színésznőnek járó BAFTA-t, a zeneszerző Bernard Herrmannt pedig ugyanitt poszthumusz tüntették ki a muzsikáért Anthony Asquith-díjjal. Robert de Niro elnyerte a New Yorki Filmkritikusok Szövetségétől a Legjobb Színész jutalmát, a film maga pedig Arany Pálmát kapott Cannes-ban.  

Ez egy nagyon hangulatos, egyedi, de furcsa film. Talán nem tudtam a kellő mélységekig felderíteni a mondanivalóját, de a lényeg az, hogy tetszett és ajánlom! 

Pontozás: 

imdb: 8.5 (4 év alatt 0.2-t csökkent.)

Szerintem: 5/5 

Hírek: 

- Még 2005-ben röppent fel a hír, miszerint folytatást akarnak készíteni a Taxisofőrhöz. De Niro már 2000-ben arról beszélt, hogy szeretné eljátszani az idősebb Travis Bickle-t, 2010-ben pedig mellette és Scorsese mellett Lars von Trier is beszállt a buliba. Scorsese tavaly azt nyilatkozta, szeretné a folytatást 3D-ben megcsinálni. Szóval lelkesedni már jó régen lelkesednek, de hogy van-e értelme vagy hogy lesz-e belőle bármi, azt nem lehet tudni. 

- Martin Scorsese következő rendezése a híres énekes életéről szóló film, a Sinatra lesz, amit pénzel is. A címszereplő már biztosan megvan, mégpedig Leonardo DiCaprio az. 

- Robert De Niro megint egy háborús veterán bőrébe bújik a 2014-ben érkező Killing Seasonben, ahol a boszniai harcok amerikai túlélője lesz, vele szemben pedig egy egykori szerb katona, akit John Travolta kelt életre, és ők fognak megküzdeni egymással az isten háta mögötti vadonban.  

- Jodie Fostert legközelebb az Elysiumban láthatjuk, ez egy dráma/sci-fi, Matt Damonnal és William Fichtnerrel. 

- Harvey Keitel szintén egy tudományos-fantasztikus műben bukkan fel jövőre, ez pedig a The Congress Robin Wright és Paul Giamatti főszereplésével.  

Várható írások: St. Trinian's 2, Kojak Budapesten, A király beszéde, Mulholland Drive.