Aki nem hiszi, hogy létezik cápapóráz és egy fél pár cipő képes megsiratni valakit, az feltétlenül tekintse meg ezt.

     Nagyon is kellemes dologgal indul a film, kicsöngetnek az utolsó óráról és indul a nyári szünet. De a tizenvalahány éves Eriknek (Brad Renfro) nem olyan nagyszerű ez, mert számára a dögunalom kezdődik meg. Tesója nincs, az apja New Orleansban él barátnőjével, az anyja meg egy munkamániás alkoholista. A szomszéd srácnak, Dexternek (Joseph Mazzello) se túl vidámak a napjai, de egész más okból: babakorában vérátömlesztéssel megkapta a HIV-vírust. Senki nem barátkozik vele, viszont az anyukája (Annabella Sciorra) jófej. Egy nap Erik annyira unatkozik, hogy átmászik a bazinagy kerítésen és összehaverkodik Dexszel. Kis idő múltán elválaszthatatlanok lesznek, és a műanyag pávörréndzsör-figurák háborúba küldésén kívül megkezdik tudományos kutatásukat, melynek célja, hogy megtalálják az AIDS ellenszerét. Ennek érdekében még a Mississippin is átkelnek, legalábbis megpróbálnak...a vége sajnos még a tudomány mai állása szerint sem lehet vidám.

     A két srác jó sok olyan kalandba keveredik, amit bárki hasonló korú is kipróbálna, például oltári nagy lejtőn lefelé száguldanak egy bevásárlókocsiban. Jó sok mosolygásra késztetik a nézőt, de a drámai részekkel sincs gond, hitelesek az alakítások. Nincs benne az a szokásos giccses "végemindennekjöhetavégefőcím" jelenet a béna zenével. Hatással van az emberre.

    Jimmy Page neve említésre kerül a filmben, szóval akkor egyértelmű, hogy következik a...

Led Zeppelin rovat: A léghajó kilyukadt és leeresztett:)