Nem rossz film ez. Gyengébb idegzetűeknek nem ajánlom, viszont Jodie Foster jól játszik. Igazából ez a legnagyobb előnye, amellett, hogy azért még izgalmas is.

     Erica Bain (J.F.) rádiós műsorvezető, szereti a munkáját és imádja a vőlegényét, a legfőbb gondja pedig az, hogy milyen színű esküvői meghívókat küldjön szét a rokonoknak. (A vőlegény a Lostból ismert Naveen Andrews, és szerepel úgy 5 percet.) Egy nap azonban minden szétesik körülötte: az utcán rájuk támad egy galeri, agyba-főbe verik őket, a leendő férj belehal sérüléseibe, Erica kómába esik. Három hét után felébred, szembesül a történtekkel. Azt reméli, mielőbb megtalálják a tetteseket, és akkor valahogy lezárhatja magában a szörnyűségeket. De rájön, hogy a rendőrség tehetetlen, meg írhatnék egyéb jelzőket is. Hirtelen ötlettől vezérelve feketén szerez egy pisztolyt, az alkalmi fegyverkereskedő megmutatja, hogyan kell használni, "és akkor mára ennyi." - gondolja magában a nő. De az élet úgy hozza, hogy önvédelemből kénytelen használni a fegyvert, és megtapasztalja, milyen érzés embert ölni...

     Megtudja tehát, milyen a másik, a rossz énje. A szeme előtt pedig már semmi más cél nem lebeg, csak az, hogy bosszút álljon azokon, akik tönkretették az életét. (Meg azokon, akik mások életét tették/teszik tönkre.) Ezzel párhuzamosan Mercer nyomozónak (Terrence Howard) meg az a célja, hogy New York rejtélyes bosszúállóját elkapja, aki minden bizonnyal valami elszánt hapsi, aki meg akarja szabadítani a várost a szennytől. Vagy lehet, hogy nő? És a csavar a történetben, hogy Erica meg a nyomozó igazi barátra lelnek a másikban. 

     Jó sok hulla, nagyon béna zene, meg jó sok tahó szereplő. És emellett Jodie Foster, aki miatt érdemes megnézni ezt. Van tanulság is: ne legyen kutyád. Mert igazából az egész egy kutyus számlájára írható, ha kötekedni akarok.

     Ja, és majdnem elfelejtettem. Innen is üdv Heath Ledgernek, bárhol is van most, és gratulálok neki az Oscarhoz. Bravó!!!!!!!!!!!!!!!!!