Nem találni egy normális képet ebből a filmből az egész neten...

Kezdjük azzal, hogy nagyon meglepődtem ma, mivel megtaláltam a Fangoria Magazin legújabb számát. Egyrészt azért meglepő, mert a helyi pláza újságosánál azt mondták, hogy a lap megszűnt, és mégsem. Igaz, már legalább háromszor majdnem megszűnt, de mindannyiszor talpra állt. Még nem olvastam bele, így nem tudom, hogy vajon az eddigi szintet tartják-e még, de most nem ez a lényeg; hanem az, hogy egy másik meglepetést az okozott, hogy a címlapon a Black Sheep van! Micsoda véletlen! Így már mindenképpen megnézem. (Szerkesztés: Tessék elolvasni a Mi lehet ez? című bejegyzést.) Na de lássuk, mit is néztem tegnap éjjel a mozicsatornán:

David (Robert de Niro) lányával, Emily-vel (Dakota Fanning) vidékre költözik felesége öngyilkossága után, hogy kiheverhessék a traumát. A kislány egészen magába zárkózik, mert látta anyja halálát, pszichológus apja pedig szinte a páciensének tekinti. Az apa próbál beilleszkedni a helyi közösségbe, de dolgát nem könnyíti meg gyermeke, mert szótlan és barátságtalan mindenkivel. David szörnyű helyzetét new yorki kolléganője, Katherine (Famke Janssen) és egy falubeli kedves nő, Elisabeth (Elisabeth Shue) is megpróbálja enyhíteni, de egyikük sem jár sikerrel. A felnőttek Emily-vel való kapcsolatát tovább rontja egy felbukkanó új, kitalált barát, Charlie. Hőseink nem lelnek nyugalomra, mert úgy tűnik, kísértet járja a házukat és lassan kiderül, hogy Charlie nem is csak Emily agyszüleménye, hanem valami sokkal rosszabb...

Ennyi ajánló és a trailer (amit mellesleg még ezelőtt sose láttam) megtekintése után mindenképpen meg akarjátok majd nézni, én legalábbis meg akarnám. Úgy ültem le elé, hogy tudtam a két főszereplőt és a kitalált barát meglétét, de mást nem. A film eleje durva, utána viszont egy jó darabig semmi nem történik. Elég sok olyan mozzanatot kapunk, ami eltereli a figyelmünket, és egy ideig elhisszük, hogy a megtörtént szörnyűségeket Emily tette, de ráfogja a képzelt barátjára. Aztán elfajulnak a dolgok. Az elterelések egyre hatásosabbak, már mindenki gyanús lesz, de egyre bizonyosabb, hogy nem a kislány a hunyó. Majd kb. a film háromnegyedénél egy olyan csavar van, hogy leesik a néző álla.

Akkor és ott azt mondtam magamban, hogy aztarohadt, micsoda film. Ha valaki megnézi, akkor tudni fogja, hogy baromság, amit mondok, de egyszerűen a vége nekem nagyon erőltetett. Minden, ami a csavar után van, már annyira fölösleges, ami előtte van, az meg unalmas. Az igazi szar viszont az, hogy ezzel a megdöbbentő fordulattal nem lehet egy filmet befejezni. Viszont így számomra nem volt jó. A legeslegvégén meg az a rejtett utalás az meg már tényleg annyit ér, mint halottnak a csók...

A filmet Dakota Fanning és Robert de Niro viszik el a hátukon. Az akkor 11 éves színésznő néha erősen Wednesday Addams-re emlékeztet, de egyszer-kétszer az ijesztőnek szánt pillantása inkább bárgyúra sikerült. Azért jól játszik, főleg a menekülésnél, és amikor úgy tűnik, hogy ő az elkövető, akkor elég félelmetesnek hat. Robert de Niro viszont nem túl jó itt. Egy jelenetben úgy grimaszolt, hogy tényleg röhögnöm kellett, mert emlékeztetett az Apádra ütökben látható pofavágásaira, a végén meg ami van, hát az annyira rosszul áll neki... (Ez nem az ő hibája. A szerep illik hozzá.) De a csavarnál fantasztikus. Famke Janssen és Elisabeth Shue nem emelnek sokat az alkotás fényén, de mégse lehet panasz rájuk. A szomszéd férfit alakító Robert John Burke (ő egyébként a Sorvadj el! főszereplője) abban az öt percben, amíg képernyőn van, nagyon hatásos, tökéletesen eltereli a gyanút a valódi tettesről. Másokat nem érdemes kiemelni.

A sztori gyakran kitalálható, de a fordulat annyira jó benne, nagyon tetszik az ötlet, mert soha nem gondoltam volna rá. Ezért és Dakota Fanning miatt adok rá egy hármast.

imdb.com felhasználói szerint: 5.9/10 (8 év alatt 0.3-at emelkedett.)

Szerintem: 3/5

Este a Terrorbolygót vagy a Kutyaszorítóbant fogom nézni, még nem döntöttem el. Itt pedig jöjjön a trailer, ami kitűnő lett, tényleg tetszik: