A negatív reklám is reklám, tartja a mondás és milyen igaz ez – nézzünk csak meg néhány poliptikust, „celebet” és így tovább, akik erre építenek. Edward D. Wood Jr.-t a világ legrosszabb rendezőjének tartják, pedig nagyra törő tervei voltak, hatalmas történeteket akart elmesélni, de senki sem engedte őt érvényesülni. Ahelyett, hogy tollat fogott volna, vagy írógép elé ül, mindenképpen mozgóképekben akarta megörökíteni grandiózus álmait, és így születtek az olyan, mára már klasszikus ZS-kategóriás filmek, mint a 9-es terv az űrből vagy A szörny menyasszonya… 

Rejtélyes viharok, villámlások és eltűnések övezik a mocsárban álló ódon Willow-házat. Az emberek egy szörnyről pusmognak, ám a rendőrség – nyomok és bizonyítékok hiányában – elveti e kreatúra létezésének lehetőségét. A bátor újságírónő, Janet (Loretta King) azonban elindul e titokzatos és halálos vidékre, hogy felfedje az igazságot! Hamarosan kiderül, hogy a háttérben a különc tudós, Dr. Vornoff (Lugosi Béla) és segédje, a néma, de elképesztően erős Lobo (Tor Johnson) áll. De vajon miért csinálják, amit csinálnak, és ki a valódi szörnyeteg a Willow-házban?

Szerintem, ha anno Tim Burton nem forgatja le az Ed Woodot, akkor e „jeles” rendező élete és munkássága csupán egy kis réteg előtt lenne ismert ma. Elképzelhető, hogy ha Wood saját korában annyi pénzt kapott volna, mint évtizedekkel később Burton, ma senkit sem érdekelnének az alkotásai, de szerencsére (?) másként alakult a sorsa… Aki látta az Ed Woodot, az emlékezhet belőle, hogy micsoda elképesztő körülmények között készült a Bride of the Monster, és a vicc az, hogy szinte minden igaz abból, amit Tim bácsi elmesélt nekünk ebben a témában. De akkor vegyük is sorra, hogy miként jött létre a cikk tárgya! 1953-ban a forgatókönyvíró Alex Gordon írt egy The Atomic Monster (Az Atom-Szörny) névre hallgató szkriptet, ebből azonban sosem született mozi. Wood egy évvel később nekiállt megcsinálni a művet, de közben új sztorit írt hozzá – a stáblistában Gordon annak ellenére íróként szerepel, hogy valójában semmit se tett hozzá a forgatókönyvhöz. Az eredetileg Bride of the Atom (Az Atom Arája) névre keresztelt alkotás forgatása 1954 októberében kezdődött, de három nap alatt kiürült a kassza, így a munkálatok leálltak, amíg a rendező szponzorok után kutatott. A támogató meg is lett egy húsfeldolgozó üzem tulajdonosában, aki Donald E. McCoy volt. Az úriember mindössze két feltételt szabott a pénzéért: legyen a fia a főszereplő, és a végén legyen egy atomrobbanás, ami a nukleáris fegyverek veszélyére hívja fel a figyelmet. Wood eleget tett a feltételeknek és a többi már történelem… 

Azok az elvetemültek, akik hozzám hasonlóan látták a Plan 9 From Outer Space-t, meg sem lepődnek, amikor ismét a mi Bélánkat és Tor Johnsont látják gonoszokként, érdekesség azonban hogy Wood ismeretlen okokból barátnője és múzsája, Dolores Fuller helyett Loretta Kinget tette meg a főhősnőnek. Fuller egyetlen pici jelenetben mégis látható a szőke Margie-ként – a színésznő később azt állította, amit az Ed Wood is megerősít, hogy Kinget a pénze miatt vették be a produkcióba, ám a szóban forgó hölgy ezt a vádat elutasította, a direktor pedig nem hagyott hátra magyarázatot, így ez a rejtély örökre megfejtetlen marad. Hasonlóan titokzatos annak a kaszkadőrnek a személyazonossága, aki Lugosit helyettesítette az akciójelenetekben, valamint a nyitó szekvenciában lévő ház „holléte”. Az imdb szerint Wood író és rendező volt, a wikipedia azt mondja, hogy producerkedett is – az viszont tuti, hogy Donald E. McCoy fia, a „főhőst” alakító Tony McCoy társproduceri megjelölést kapott.

De, mielőtt még továbbhaladhatnánk, tegyük fel a legfontosabb kérdést: rossz-e A szörny menyasszonya? A válasz: igen, rossz. Ám nem csak attól rossz, hogy a legtöbb színész (élükön McCoy-jal) pocsék, vagy amiért aprópénzből kellett forgatniuk, hanem azért, mert unalmas, alig történik benne valami. Legtöbbször két ember áll/ül valahol és beszélgetnek, Vornoff kísérletének meg a „szörnynek” alig van értelme, ráadásul a karakterek motivációi sokszor értelmetlenek. A rendező védjegyévé vált stock footage (mások által felvett képsorok) alkalmazása mellett csupán néhány villogó fény jelképezi a „látványeffekteket”, a „rendkívül izgalmas” cselekményt pedig a rendőr százados papagájának meg az idióta beosztottjának totál elütő mellékszálai színesítik. Pozitívum viszont, hogy a játékidő alig több egy óránál, szóval legalább gyorsan vége van.

Szpojlerek itt 

Vornoff a következőket csinálja: Valamiféle szerkezettel atomenergiával sugározza be az embereket, így akarván megteremteni a felsőbbrendű „atomembert”, aki erősebb, hatalmasabb a Homo sapiens sapiens-nél, de ha egy picit elgondolkodunk a látottakon, erősen megkérdőjelezhető az egész kísérlet. 1. Mit profitál ebből Vornoff maga? Ha ugyanis egyszer sikerrel járna, a létrejövő szuperember felett nem lenne hatalma és még az sem biztos, hogy Lobo meg tudná őt védeni, ha a teremtmény ellenük fordulna. Márpedig mi akadályozná meg ebben? Az alanynak már az elrablása és a kísérlet is elég trauma, utána nyilván amint tehetné, bosszút állna vagy elmenekülne; tehát ha sikerrel jár, a dokinak akkor se lesz ebből semmiféle haszna. Hacsak nem az a szándék vezérli, hogy teremtményeivel kipusztítja az átlagos földieket; de őt magát még ekkor se védi meg semmi a haragjuktól. 2. Ha a szörnyek nyomán halad az őrült tudós után kajtató professzor, akkor felmerül a kérdés, hogy Vornoff hogy viszi magával a bestiáját, mikor utazik; vagy ha mindenütt csinál egy szörnyet, akkor hol a többi? Azokkal mi lett? 3. A végső érthetetlenség meg maga a robbanás: A doktor és a teremtménye robban fel együtt vagy valami más? És mitől? Az a magyarázat elképzelhető, hogy a nukleáris erővel feltöltött kutató halálakor így semmisül meg, de akkor a zsaruk meg a nő hogyhogy olyan nyugisan nézik végig az egészet? 

Szpojler vége

Azért minden rosszban van valami jó, hogy a klisés bölcsességek számát gyarapítsam, itt ez maga Lugosi. A 9-es tervben már csak archív felvételek vannak róla, a Fehér zombiban meg valahogy nem jó, de itt remekel, bár erőteljes artikulációja manapság viccesnek tűnik. Ha már White Zombie, a hipnotizálós mozdulatok szinte egy az egyben onnan kerültek át, ahogy a szemre tartott közeli is, ám az Ed Woodban bemutatott polippal verekedős jelenetet nem Béla csinálta végig, hanem az említett rejtélyes kaszkadőr. Ez volt egyébként Lugosi utolsó előtti munkája és az utolsó szöveges szerepe, amiért fizetésként 1000 dollárt kapott. Legemlékezetesebb pillanata a nagymonológja („Haza? Nekem nincs hazám…”), amit hajlott kora ellenére kívülről megtanult és súgó használata nélkül mondott el. Sajnos Tony McCoy viszont igencsak lerontja a színvonalat. Az általa megformált „hőst” nem nagyon izgatja, hogy a csaja ott akarja hagyni; az se, hogy a nő egyedül megy a mocsárba, ahol már 12 ember tűnt el; de még az se, hogy Janet eltűnik és egy napon át senki sem hall róla. Ezen felül elvileg ő lenne a férfi főszereplő, de még a nyögésekből álló szöveggel rendelkező Johnson is lemossa a színről… 

Érdekességek: Az eredeti cím elhangzik, amikor Dr. Vornoff leszíjazza Janetet. A filmnek létezik fekete-fehér és utólag színezett verziója, én az utóbbit láttam, ez 2008-ban „készült”. Az Ed Woodban megelevenedik az a mendemonda, hogy az óriás gumipolipot a stáb elcsórta egy lezárt raktárból, de valószínűbb, hogy Wood ténylegesen kibérelte, ahogy pár kocsit is. A szörny menyasszonya értelmezhető hidegháborús propagandafilmként, amiben az óhazából érkező külső fenyegetés tör az „igazságos” USA-ra. A doktor ugyanis valamelyik európai országból származik, amit nem neveznek meg, ám a professzorral folytatott beszélgetésből kiderül, hogy hatalomra törő államról van szó, sőt, elhangzik a felsőbbrendű faj szókapcsolat, így valószínűsíthető, hogy Vornoff hazája a náci Németország. Az ’50-es években gyakori volt az ilyen gonoszok alkalmazása a mozikban. A cím a 20 évvel korábbi nagy sikerű Frankenstein menyasszonyára hajaz, korántsem véletlenül. A rendező három filmjét közösen Kelton-trilógiának nevezte, ezek a 9-es terv az űrből, A szörny menyasszonya és ennek többé-kevésbé folytatása, a 4 évvel későbbi Night of the Ghouls. Az elnevezést a mindhárom részben felbukkanó Kelton járőr nevű karakter miatt kapta, akit Paul Marco keltett életre mindháromszor. A Night of the Ghouls érdekessége, hogy csak jóval Wood halála után, 1987-ben mutatták be, pénzügyi problémák miatt.

A Bride of the Monster megközelítőleg 70 ezer dollárból jött létre, ezzel a legmagasabb (!) gyártási költségű Edward D. Wood Jr.-film lett, valamint az egyetlen, ami saját idejében visszahozta az árát. Hogy pontosan mennyit, azt ma már nem lehet tudni, ugyanis a producer Samuel Z. Arkoff eltette a bevétel nagy részét, emiatt a direktor képtelen volt kifizetni a szponzorait és a végeredmény mégis bukás lett. 

Míg a rendkívül különös Korán keltem aznap, mikor meghaltam és a korántsem annyira rossz 9-es terv az űrből azt a nézetet erősítették, amit a bevezetőben is írtam, A szörny menyasszonya sajnos inkább afelé mutat, hogy Ed bácsi talán tényleg tehetségtelen filmes volt… Azonban öröksége tovább él, gyakorlatilag kétévente jön ki egy-egy újrázása valamelyik klasszikusának, így például tavaly meg idén is készül egy-egy 9-es terv-remake. 

Pontozás: 

imdb: 4.1 

Szerintem: 3/5 (Béla miatt nem húzom lejjebb a pontot, pedig lehetne…) 

A múlt héten ígértem még egy bejegyzést, amiből semmi se lett, így most inkább nem ígérek, aztán meglátjuk, hogy alakulnak a dolgok…