Egyik kedvenc rendezőm Tim Burton, akinek talán legnagyobb sikere a fantasztikus, fiktív és valós elemeket vegyítő, lenyűgöző színészi játékkal operáló, Oscar-díjas Ed Wood, ami a világ legrosszabb rendezőjének kikiáltott Edward D. Wood Jr. életét mutatja be. Először gyerekként láttam, aztán később még többször is és minden alkalommal lenyűgöz, megnevetett, szóval kitűnően szórakoztat, ebben pedig fontos szerepet játszik Wood legismertebb alkotása, a valaha készült legrosszabb film címmel díjazott 9-es terv az űrből forgatásának bemutatása (az Ed Woodban egyébként 9-es terv a világűrbőlnek nevezik). Sokszor megfordult a fejemben, hogy megnézem ezt, most viszont a port.hus „fejlesztésnek” köszönhetően a múlt héten megtudtam, hogy ezen a héten adja a Filmbox nevű csatorna, amihez korábban még sose volt szerencsém. Most már elmondhatom, hogy láttam és mivel van róla véleményem, ezért megosztom veletek.

A történet lényege egy mondatban összefoglalható: Fejlett földönkívüliek érkeznek hozzánk, akik megpróbálják megakadályozni, hogy az emberi faj elpusztítsa a galaxist – hogy miért, hogyan és a többi, az igazán csak a végére derül ki, de közben jön egy zombi, két vámpír, pár tehetetlen rendőr, egy bátor katonatiszt, egy polgári pilóta és Lugosi Béla (archív felvételeken). 

Azt gondoltam, hogy ennek a műnek a negatív megítélése a sztori szörnyűséges barmósága miatt alakult ki, de kijelenthetem, hogy ez feltehetőleg nem igaz, ugyanis a Plan 9 meglepően újító motívumokat és érdekes elgondolásokat tartalmaz, ám a lehetetlenül olcsó költségvetés, a látszólag összefüggéstelen képek sora, a szájbarágós narráció meg a botrányos színészi játék miatt ezek elvesznek.

Korábban az említett életrajzi mozgóképen és a jóval a rendező halála után készült Korán keltem aznap, mikor meghaltamon kívül semmiféle Woodhoz köthető film nem jutott el hozzám, de a legtöbb jellegzetességét a Burton-féle moziból már ismertem, ezúttal pedig élesben is megtapasztalhattam őket. Ilyen vonás az úgynevezett stock film használata, vagyis mindenféle forrásokból származó képsorok összeollózása a ténylegesen rögzített kockákkal. Ennek révén láthatjuk a pilóta munkahelyéül szolgáló repülőt, az UFO-kra tüzelő katonákat vagy a csészealjak repülését – és ezzel elérkeztünk egy másik woodi vonáshoz, a feltűnően olcsó speciális effektekhez. Gyakorlatilag minden montírozott, a kripta meg az űrhajó belseje feltehetőleg kartonpapír lehetett, a hajók maguk akkoriban forgalmazott játékmodellek, és még lehetne folytatni. Eddie, ahogy a barátai hívták, különben a direktori mellett a forgatókönyvírói, produceri és vágói titulust is magának tudhatta, valamint az egyik jelenetben ő az ember, aki az újságpapírt tartja (pontosan nem tudom, melyik lehet, mert három ilyen akad). Pár szót a színészekről:

A repülőgép-vezetőt életre keltő Gregory Walcottot kiáltották ki főszereplőnek, aki még él, 86 éves és felbukkant az Ed Woodban, mint a partin az egyik támogató; valamint találkoztam vele a Terence Hill nevével fémjelzett Vigyázat, Vadnyugat!-ban. Walcott egyébként rendes színjátszó, megemlíthető nála, hogy hosszú pályafutása alatt négyszer dolgozott együtt Clint Eastwooddal és szerencsétlenségére (?) mégis mindenkinek ez a szerepe ugrik be a neve hallatán. Ő maga ezt így kommentálta: „Nem akarom, hogy emiatt emlékezzenek rám. De végülis jobb, ha akad valami, amiért emlékeznek rád, nem igaz?”

A sorban a következő említésre méltó illető Tor Johnson, aki a rendőrfelügyelőből lett élőhalott megformálásával alakított maradandót. Ő színészi karrierje előtt profi pankrátorként kereste kenyerét, ehhez minden adottsággal bírt, hiszen 191 cm magas és 180 kg súlyú volt. Kortársai aranyszívű, kedves emberként írták le, ám erőt sugárzó külseje miatt alacsony színvonalú horrorok sztárjává vált, ideális szörnnyé.

A nyitó és záró narrációt az ’50-es évek híres tévés jósa, Criswell mondja – ezek a képsorok megörökítették őt az utókornak, ugyanis a műsorából egyetlen képkocka sem maradt fent. Érdemes tudni róla, hogy megálmodott olyan eseményeket, amik tényleg megtörténtek, például 1963. március 10-én, a The Jack Paar Programban azt mondta „Megjósolom, hogy Kennedy elnök nem fog indulni a választásokon 1964-ben, mert valami történik majd vele 1963. novemberében.” Ugyanakkor azt is állította, hogy 1999. áprilisában megsemmisül a világ és hát még mindig itt vagyunk…

A Vámpír Lányt életre keltő Maila Nurmi, azaz Vampira, az ’50-es években szintén híres tévés személyiség volt, őt tartják az első horror-hostnak (borzongatós filmeket vetítő műsorok házigazdája). Azután csatlakozott Woodhoz, hogy a csillaga leáldozott, saját szavaival: „Tudtam, hogy szakmailag öngyilkosságot követek el (ha csatlakozik Ed Woodhoz), de arra gondoltam, mi mást tehetnék? Bizonyos értelemben már úgyis halott voltam.”

Még egy embert ki akarok emelni, mielőtt rátérek a lényegre, ez a fura nevű Dudley Manlove, aki Eros-t, a földönkívülit alakítja. Szerintem többet beszél az utolsó 20 percben, mint bármelyik más karakter és bár Isten nem verte meg hatalmas tehetséggel, mégis szinte Walcott és az összes többi férfi szereplő fölé emelkedik a végjáték során. Különben jó sokáig élt, de filmográfiája kevesebb, mint 10 szerepet tartalmaz csak.

És akkor jöjjön végül a direkt utoljára hagyott Lugosi Béla. Az örök Drakula, a magyar horror-legenda 1956-ban hunyt el, ám abban az évben még jó pár képsort rögzített róla Wood, akivel jó barátok voltak. Az imdb szerint The Ghoul on the Moon, a wikipedia szerint Vampires’ Tomb vagy Ghoul Goes West lett volna a címe kettejük következő közös munkájának, ami végül mégsem valósult meg. Talán ezekhez kellettek a néma jelenetek, amik elkészültek vele. Wood memoárja szerint a 9-es terv már ekkor formálódott az agyában, maga Lugosi viszont az elvonóról való távozása után azt nyilatkozta, hogy a következő munkája címe Ghoul Goes West. A rendező úgy alakította ki a Plan 9 forgatókönyvét, hogy ezeket a korábban rögzített anyagokat bele lehessen illeszteni, valamint Criswell narrációja is ezt segítette. Edward egyrészt szeretett volna egy sztárt a filmjébe (bár ha hihetünk az Ed Woodnak, akkor Lugosi neve ekkor már nem hangzott olyan jól), másrészt emléket akart állítani barátjának, harmadrészt pedig szívességet tett neki, mert hazánk híres fia nagy Vampira-rajongó volt és szeretett volna együtt dolgozni vele - ez a vágya poszthumusz teljesülhetett. Béla saját jelmezét viselte, amit a Drakula egyik színpadi produkciójához kapott; a ház, amiből kijön pedig Tor Johnsoné. A későbbi jelenetekben Tom Mason, Wood feleségének csontkovácsa helyettesítette őt – Mason jóval magasabb volt az elhunytnál és gyakorlatilag egyáltalán nem hasonlított rá, ezért ahányszor megjelenik, a szeméig felhúzza a köpenyét, ám ez aligha segített rajta. (Ehhez kapcsolódik egy vicces kis apróság. Ha figyelünk, akkor, mikor az öregember bemegy a pilóta házába és ott letaglózza a járőrt, láthatjuk, hogy a köpenye lecsúszik, de aztán gyors mozdulattal ismét magára kapja:D) 

További érdekességek: A baptista egyház pénzelte a produkciót, emiatt számos stábtag megkeresztelkedett. A temetési jelenetek egyikében a pap egy valódi atya, Lynn Lemon, a baptistáktól; a sírásókat meg a producer J. Edward Reynolds, a beverly hills-i gyülekezet vezetője és az asszisztense, Hugh Thomas alakították. Elsődlegesen Űrből jött sírrablók lett volna a cím, ám az egyház megváltoztatta azt, mondván a sírrablás bűn, így lett 9-es terv. Egyesek szerint a névváltoztatás rosszat tett terjesztési szempontból, hiszen így nehezebben lehetett kitalálni, hogy miről szól a film. A végső kópiákról a címet kivágták, az újat hozzátoldották, ám Criswell monológja legvégén megkérdezi, hogy „készen állunk-e az űrből jött sírrablók történetének befogadására?” 1956. végén rögzítették a képsorokat, 1957. márciusában volt a bemutató és ekkor kapott copyrightot is, ám csak 1959-ben kezdték terjeszteni, mert ilyen sokáig tartott terjesztőt találni. A történetből kiérezhető, hogy az általa bemutatott amerikaiak nem bíznak a kormányukban – ez a vonás az ’50-es években teljesen újító jellegűnek számított, csak a következő évtizedben terjedt el a mozikban.

Maila Nurmi otthon készítette el a teljes Vampira-sminket, felvette a jelmezt, majd buszra szállt és így jutott el a stúdióba. Azt mondta, hogy 1980-ban látta a 9-es tervet teljes terjedelmében először. Amikor a felügyelő rálő az általa alakított Vámpír Lányra, az élőholt létére összerezzen, megijed a durranástól:) A Tor Johnson fején lévő sebet minden nap máshová kellett feltenni rá, mert erős bőrirritációt okozott neki. Ő szerzett rendőrautókat és rendőrségi uniformisokat a fia, Karl Johnson révén, aki a rendfenntartóknál dolgozott és cserébe kapott egy pici beugró szerepet valamelyik részben. Tor és Béla jó barátok voltak és állítólag előbbi egyszer úgy akadályozta meg utóbbit az öngyilkosságban, hogy megfenyegette, hogy kidobja az ablakon. Gregory Walcott azt mondta Woodnak, hogy ez a legrosszabb forgatókönyv, amit valaha olvasott és csak erősen vonakodva fogadta el az ezzel kapcsolatos munkalehetőséget. A maszkmester Harry Thomas úgy összeveszett a rendezővel, hogy később levetette a nevét a stáblistáról. A földönkívüli Uralkodót alakító John „Bunny” Breckinridge szerzett egy mellékszerepet asszisztensének és állítólagos szeretőjének, David De Meringnek – ő volt a segédpilóta. Az egyik detektív elvileg többször saját maga felé céloz a pisztolyával, amit nem vettem észre – ez azért van, mert a színész tesztelte Woodot, hogy vajon kiszúrja-e ezt a trükköt, de neki se tűnt fel, szóval benne maradt a végső verzióban. A stábtagok az évek során több egymásnak ellentmondó nyilatkozatot tettek a forgatásról. A magyar szinkron nagyszerűen hozzájárul az egész mozi hangulatához, ugyanis csupa amatőr adja a karakterek hangját – a szintén ismeretlen stáblistát felolvasó hang az elején mindegyiküknek bemondja a foglalkozását – ez pedig szerintem óriási. Azt viszont nem értem, miért van két karakternek orosz akcentusa – vajon ez így van az eredetiben? 

Költségkímélésből ugyanazt a zuhanyfüggönyt többször használták különböző díszletként, én a repülőgép pilótafülkéjében meg később még egy helyen láttam meg. Az űrhajókat Paul Lindberg tervező 1956-ban kiadott repülő csészealj-játékaival jelenítették meg, az egyiket némiképp átalakították. Az említett pilótafülkében a modern kori nagyobb felbontású képnek köszönhetően látszik a felső részen a mikrofon árnyéka, alul pedig az, hogy a segédpilóta az ölében lévő füzetből olvassa fel a szövegét (ezt se láttam meg…). A film muzsikáját Gordon Zahler több mint egy tucat zeneszerző műveiből ollózta össze, ám ez akkoriban szokásos eljárásnak számított. Nem árulta el, kinek a munkáit használta fel, de a ’90-es évek végén egy kutató megkereste és egy cdre összeválogatta az eredeti zenéket. A 9-es terv az űrből mozikban vetített 35 mm-es kópiája elképesztően ritka, mindössze 20 db készült belőle.

A Plan 9 From Outer Space megjelenését követően tévéműsorok visszatérő darabja lett és hosszú évekig teljes érdektelenség fogadta, ám 1980-ban Michael és David Medved írók a saját maguk alapította Arany Pulyka-díjjal tüntették ki, és kinevezték a világ legrosszabb filmjének – ezt követően lángolt fel az érdeklődés iránta. Fekete-fehérnek készült, ám a Legends Films 2005-ben kiadta a színezett változatát, ezt láttam én is. Ez a változat három dologban tér el az eredetitől: Amikor az öregember rátör a pilóta feleségére, akkor a nő háta mögötti kép a falon feltűnően más, mint a többi; Clay felügyelő halálakor a sírkövön pedig a Paula & Russell felirat olvasható. Ezeket a módosításokat az ebayen árusították ki és a szerencsés licitáló párok egyikének portréja került a falra, a másiknak meg a neve a sírra. A harmadik eltérés az, hogy mikor Walcott karaktere pofán vágja az űrlényt, annak egy rövid időre bezöldül az arca. A színezett verzió egyik speciális kiadásához limitált számú, az UFO-k anyahajóját formázó autóillatosító is járt. 

1991-ben az Eternity Comics megjelentette a három részes Plan 9 from Outer Space: Thirty Years Later! című kiadványát, ami a nem hivatalos folytatás; de készült belőle egy kalandjáték, amiben Lugosi dublőre ellopja a filmet és ezt kell visszaszerezni; valamint egy színpadi változat, a Plan LIVE from Outer Space!, amit 2006-ban, Torontoban mutattak be. Utóbbi megnyerte a 2007-es Kanadai Komédia-díjat. Létezik egy rövidfilmes feldolgozása, a Plan 9.1 From Outer Space, amiben fából faragott bábukkal játsszák el a történetet, amit az eredeti zene fest alá. A 9-es terv az űrből megközelítőleg 60 ezer dollárból készült, bevétele, ha volt egyáltalán, ismeretlen, a kritikai fogadtatása meg már kiderült ebből a cikkből. 

Meglepő élményként írnám le, mert nem annyira bűnrossz, mint amilyennek leírják. Dacára az olyan nyilvánvaló hibáknak, hogy egy percen belül többször váltakozik a nappal meg az éjszaka; ugyanazok a jelmezek és díszletek ismétlődnek; és a sztori se túl összefüggő, mégsem elviselhetetlen. Az igazi gondja az, hogy főleg csak pofázásból áll és egészen az utolsó 10 percig nem világos, hogy mi miért történik, vagyis uncsi. Azért egy nézést megérdemel, mert azt gondolom, hogy Edward D. Wood Jr. munkássága megkerülhetetlen, főleg ha a trash-műfaj keretein belül tekintünk rá, úgyhogy ez a minimum, amivel leróhatjuk a tiszteletünket e nagyot álmodó, terveit soha fel nem adó filmes előtt. 

Pontozás:

imdb: 4.0 (3 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Én nem adok rá pontot. 

Hírek: 

- A San Diegoban székelő PassmoreLab nevű cég dolgozik a 9-es terv az űrből 3D-s változatán. 

- Az imdbn 2014-es dátummal szerepel a Grave Robbers From Outer Space című remake, ami talán hamarosan elkészül. 

- Még egy újra van a gyártási fázisban, amihez úgy tudom, már trailer is van, de ezt 2013-ra ígérték, márpedig még nincs kész. 

További is jön a Hellraiser 2, valamint még legalább 4 új filmet meg fogok nézni ebben a hónapban, szóval hamarosan újra jelentkezem!