Anno még a Half Pécs Squadnál olvastam erről a filmről és mivel nagy rajongója vagyok John Hughes Repülők, vonatok, automobilokjának, így párszor már láttam a címét és a poszterét az említett úr rezüméjén. Tegnap éjjel adták a tévében, most volt időm megnézni és egyáltalán nem bántam meg, hogy fél 2-ig fent maradtam miatta! Először azonban pár szót a történetről: 

1984-ben járunk, egy középiskolában, ahol az egyik karót nyelt tanár öt diákot arra a büntetésre ítél, hogy az egész szombatot bent kell tölteniük a suliban, ráadásul még egy unalmas feladatot is rájuk sóz. A különböző szociális háttérrel rendelkező, más-más klikkbe tartozó srácok csak látásból ismerik egymást, mindössze szóbeszédeket hallottak a többiekről, ám az előttük álló hosszú nap során megismerhetik egymást, rájöhetnek, hogy korántsem annyira különbözőek és kapnak egy esélyt, hogy új barátokra tegyenek szert. Vajon mi mindent fognak majd kideríteni saját magukról meg a társaikról, és meddig fog összetartani a nulladik órás csapat?

Már az első pillanatban, amikor megszólalt a legendás betétdal (lásd a bejegyzés végén), rögtön magával ragadott a hangulat, ami oly jellemző a '80-as évek legjobb vígjátékaira. Az a világ még annyira más volt, mobiltelefon, internet, számítógépezés nélkül, ám az akkori fiatalok alig különböztek tőlünk. Az ötösfogat tagjai közt akad "királylány" (manapság plázacicának neveznénk), punk, éltanuló, sportoló és antiszociális (2012-ben biztosan leemósoznák őt); ám így is akadnak közös pontjaik. Mindnyájan elkövettek valamit, amiért büntetést kaptak, problémáik vannak a szüleikkel, a kortársaikkal és saját magukkal is, vagyis tinik... Az a baj, hogy nem lehet írásban visszaadni, mitől annyira jó a Nulladik óra. A mindenkit érintő problémák és a remek aláfestő zenék mellett főként a kitűnő ifjú színészek miatt lett kultuszfilm, amit a mai napig a valaha készült (egyik) legjobb középiskolás mozinak tartanak. Lássuk most a szereplőket!

3 fiú és 2 lány: Emilio Estevez (Andrew, a birkózó), Judd Nelson (Bender, a lázadó), Anthony Michael Hall (Brian, az "agyas"), Molly Ringwald (Claire, a gazdag széplány) és Ally Sheedy (Allison, az "őrült" leányzó); ők alkotják a "reggeli klubot" - az elnevezés egy régi rádiós műsorból származik, ami aztán beépült a szlengbe abban az iskolában, ahová John Hughes járt. Hughes írta, rendezte és pénzelte ezt a produkciót, amihez a forgatókönyvet mindössze két nap alatt írta meg. Az öt diák mellett két prominens felnőtt szereplő van: Mr. Vernon (Paul Gleason), a büntetést kiszabó tanár, és Carl (John Kapelos), a mindent tudó takarító. Mindenki nagyon jól játszik, de szerintem Ally Sheedy és Judd Nelson a legjobbak.

Érdekességek: A helyszín elvileg egy könyvtár, amit speciálisan a filmhez építettek, a Maine North High Schoolban. Ezt annak idején már csak edzőteremnek és a közeli parkhoz tartozó adminisztrációs épületnek használták, mára pedig rendőrőrs lett belőle. Ugyanitt készült a Meglógtam a Ferrarival, a két filmet együtt forgatták, néhol még a díszletnek használt poszterek is megegyeznek, a két stáb pedig gyakran együtt dolgozott - lásd az említett mozik dvds verzióinak extráit. A teljes forgatócsoport és a színészek minden nap a suli menzájában kajáltak:) Ennek az alkotásnak a többszöri megnézése azért is ajánlott, mert az elején lévő montázsban látott képek később jelentést kapnak, hiszen láthatjuk például Brian szekrényét és egy képet, ami Carlt ábrázolja, utalva arra, hogy a múltja sikeresebb volt, mint a jelene.

A felvételek megkezdése előtt a teljes eseménysort többször eljátszották próbaképpen, mint egy színházi előadás esetében. A történéseket sorrendben vették fel. A rendező rendkívül nyitott volt az ifjak improvizációira, így például amikor körben ülnek és beszélgetnek, az teljesen az ő kitalációjuk. Hughes-nak gondjai akadtak a szponzorokkal, akik vonakodtak egy tapasztalatlan direktort támogatni, ő azonban meggyőzte őket, hogy az alacsony költségvetés és az egy helyszínen zajló forgatás kockázata igen alacsony, így megéri a befektetés. A The Breakfast Club eredetileg két és fél órás lett volna, ám sok jelenetet kivágtak és a negatívokat megsemmisítették. John Hughes állítólag rendelkezett ezzel a bizonyos Rendezői Változattal, ám ez azóta sem került elő és a léte sem bizonyított. A magyar fordításban van egy érdekes részlet, nevezetesen az, hogy Andrew miért került büntetésbe: ez angolul egészen máshogy hangzik...

A filmen Molly Ringwald és Andrew Michael Hall igazából is középsikolás-korúak (17), a többiek mind idősebbek: Ally Sheedy és Emilio Estevez 23, Judd Nelson 26. A Brian édesanyját és a húgát alakító színésznők tényleg Hall anyja és húga. Allison korpája igazából parmezán sajt:D Sheedy javasolta a főcím alatt olvasható David Bowie-idézetet, ami a Changes című 1971-es dalból származik. Claire ruhatárát az akkori egyetlen chicagoi Ralph Lauren-üzletben vásárolták, miután Hughes elégedtlen volt a karakter jelmezével. A rugós kés tényleg Judd Nelsoné, aki azt mondta, önvédelmi célból hordja magánál. Juddot a rendező majdnem kirúgta, amiért a szünetekben is folyton cikizte Molly-t, ám Paul Gleason megállapította, hogy csak azért csinálja, mert nem akar kiesni a szerepéből. Nelson annyira belejött a színjátszásba, hogy titokban elment egy helyi középsuliba, ahol elhitette a srácokkal, hogy ő is oda jár; aztán a "hamis személyijével" sört vett nekik:D Bender a szabadulása közben figyelemelterelésül viccet mesél magának, ám képtelen befejezni - valójában ennek a "viccnek" nincs is csattanója. John Hughes játszotta Brian édesapját. Paul Gleason és a rendező azóta elhunyt, a többiek szerencsére jó egészségnek örvendenek. Nelson hallható a '86-os Transformers-moziban Nagyágyú és Rodimusz hangjaként, meg ő Jimmie Wing a Pancserockban. Ally Sheedy másik híres szerepe a Rövidzárlat Stephanie-ja.

Mindössze két szekvencia van, ami nekem furcsa volt, az egyik a marihuánás (talán ez az egyik ok a káromkodás és a szexről való beszélgetés mellett, amiért mindig csak éjjel adják), a másik a végén Allison átalakulása (ott minden annyira gyorsan történik...). A vágás miatt az egész film olyan, mintha több kis filmecskét tettek volna egymás után, ám ezzel semmi baj sincs. Sokáig tervezték a folytatást, ám Hughes viszonya sem Nelsonnal, sem Ringwalddal nem volt felhőtlen és egyikük sem akart együtt dolgozni a másikkal, így a terv meghiúsult. A Don't You Forget About Me-t Keith Forsey írta és a slágerlisták élére repítette a Simple Minds-ot. Sem Billy Idol, sem Bryan Ferry, sem a Pretenders nem vállalta a dal előadását, aztán biztosan megbánták:) . 

A Nulladik óra 1 millió dollárból készült, 51 és fél milliót hozott vissza. Mint már említettem, máig az egyik legjobb középiskolás filmnek tartják, ezen felül John Hughes legkitűnőbb munkájának is. Az Entertainment Weekly a világ legkirályabb középsulis mozijának választotta és felkerült a New York Times meg az Empire Magazin legkitűnőbb mozgóképeinek listájára. 

Fantasztikusan jó kis mozi ez, amit csak ajánlani tudok mindenkinek. Vicces, elgondolkodtató, felemelő és egyszerűen jó érzéssel tölti el a nézőt. Akár kétszer ilyen hosszan is elnéztem volna, sőt, alig várom már, hogy újra lássam! 

Pontozás: 

imdb: 7.9 

Szerintem: 5/5 (Ez még mehet feljebb is!)

Hírek: 

- Anthony Michael Hall is erősíti a Sexy Evil Genius szereplőgárdáját (keress rá itt jobb oldalt a keresőben, ha érdekel, mi ez), valamint a Hell Hunters című akció-horror egyik főszereplője és producere lesz.

Még mindig várható Az Operaház Fantomja és A remény rabjai. Itt pedig következik az említett betétdal (amit biztosan mindenki hallott már), a filmből kivágott képsorokkal aláfestve: