Súlyos szerepben a neveletlen hercegnő.

     Kym (Anne Hathaway) drogfüggő. Sokadik elvonója után tér haza a családi házba. Ez a legutóbbi 9 hónapos volt, és utána a lány azonnal belecsöppen egy számára nem túl kedvező közegbe, ugyanis az egész família a nővére, Rachel (Rosemarie DeWitt) esküvőjére készül, ami pár nap múlva lesz. Tehát mindenki ideges, siet ide-oda, sok a tennivaló, stb. És természetesen a legkisebb apróságon is képes bárki összeveszni a másikkal. Ez megszokott ilyen alkalom előtt, de tovább növeli a feszültséget, hogy Kym legszűkebb rokonsága - azaz a tesója és elvált szülei - már régesrég nem funkcionál családként. A múltban történt tragikus eset ugyanis örökre megpecsételte sorsukat, és a lényeg, hogy Kym volt gyakorlatilag ennek az okozója. Szóval hazatér a fekete bárány, akinek nem elég, hogy saját démonaival kell megküzdenie, most minden és mindenki arra emlékezteti, hogy milyen szörnyű ember. Rachel szembesíti őt összes múltbéli sérelmével, amit neki okozott, és ez gyakorlatilag a cselekmény.

     Igazából Anne Hathaway-jel minden rendben van, bár kissé erőltetett néhány mondat, amit a szájába adtak. És szemkibökően rossz színészt sem találunk. Azzal volt baj, hogy a készítők ugyebár egy óriási családi hepajt próbáltak meg összetákolni. Azon túltehetjük magunkat, hogy ez Amerika, tehát giccses pohárköszöntők kellenek meg hasonlók, de rendkívül sok és idegesítő percet vett igénybe ez a hepaj. Valószínűleg ez abból is adódott, hogy maga az esküvő hindu vallás szerint ment végbe (asszem), mellette rockzenébe átültetett nászindulóval. De később jöttek szambatáncosok, akik reggae-zenére táncoltak - totál zavaros. (Persze ez esküvő, és annak ilyennek kell lennie, de nem a filmvásznon.) És a film egésze alatt lehangoló nyivákolás a zenei aláfestés, amit egyébként hangszerekkel adtak elő, pedig inkább tűnt elromlott magnószalaghangnak. És mivel maga a cselekmény erről az összeröffenésről szól, elég idegesítő, hogy idegesítő.

     Egyébiránt maga a történet jól kidolgozott szerintem, A.H. alakításáért még Oscar-jelölést is kapott. Tehát ha nem lenne olyan tenyérbemászóan szörnyű a film nem drámai része, még tetszett is volna. Talán. Egy pszichológus élvezettel nézné, az tuti.

     És az biztos, hogy most már nem A neveletlen hercegnő fog beugrani Ms. Hathawayről.