A karizmatikus Christian Clavier ezúttal egy szerény képességű idegrendszerrel megáldott vállalati górét alakít.

     JAM, azaz Jacques-Alain Marty óriási pénzekről dönt, élet és halál ura egy bazinagy cégnél, egészen addig, amíg el nem kezd dadogni és össze-vissza hablatyolni. Ekkor bepánikol, folyton izzad és nem képes gondolkodni. A pszichológusa (Thierry Lhermitte) szerint, valami régi dologra, eseményre, gyerekkori traumára vezethető vissza ez a pánikroham vagy mi. Azt tanácsolja, találja meg a forrást, ami az egészet okozza, vagyis keresse meg az ellenszert a betegségére. Lehet ez egy illat, egy könyv, vagy egy élőlény. Ez utóbbi a nyerő, JAM találkozik egy Morin nevű hapsival (Jacques Villeret), aki mindenben az ellenkezője, fogalma sincs az üzletről, mégis mindenhol vele kell lennie, mert ha a pali a közelében van, minden oké lesz, nyoma sincs pániknak. Ha pedig 24 órában vele van, annak következményei lesznek valószínűleg. És úgy mellesleg külföldi "úriemberek" szeretnék tönkretenni JAM cégét.

     Jól indul a film, de egy negyedórával később elég unalmas rész következik, aztán megint felgyorsulnak az események. Leginkább az egyes jelenetek jók külön-külön, nagyon sok hülye karakter vonul fel előttünk. A két főszereplő a lényeg, ők felelősek a rekeszizmok tartós mozgatásáért. Mindkettő aranyos és idióta egyben. A tetőpont, mármint, hogy miért is az a pali az ellenszer, hát az valami hihetetlen. Le se tagadhatná a film, hogy francia. Trés gentil.

     Szóval nézhető.