Ez a film kétségtelenül pályázhat a leghosszabb cím díjára, az eddig elemzettek közül mindképpen viszi a pálmát. Annak idején, még kisgyerekként rengetegszer láttam, ezért most nagyon örültem, hogy lesz, mert nem sok minden maradt meg belőle, csak annyi, hogy nagyon jó, és emlékeztem a legvégére. Íme, erről szól:
Wales első hegye a Ffynnon Garw (Finnon Garu) ami legendás hírű az országban. Történelmi helyszín, csaták zajlottak rajta és körötte. A mellette lévő aprócska település polgárai büszkék is rá. 1917-ben azonban érkezik két térképész, a lusta, nagyképű és beteges Garrad (Ian McNeice) és a félénk, túl udvarias Anson (Hugh Grant), akiknek az a feladatuk, hogy felmérjék a hegyet. Ha ugyanis 1000 lábnál alacsonyabb, akkor csak domb, így nem kerül fel Őfelsége térképére.
Nagy felháborodást kelt, mikor kiderül, hogy a Ffynnon Garw csak 982 láb magas, de a helyiek nem hagyják ennyiben a dolgot, és Kanos Morgan (Colm Meaney) valamint Jones tiszteletes (Kenneth Griffith) vezetésével megtoldják a dombot - hegyet építenek. Viszont a sors több akadályt is gurít eléjük, ezért kénytelenek minden áron megakadályozni, hogy a két angol elhagyja a városkát. Morgan egyik régi kapcsolatát, Bettie-t (Tara Fitzgerald) veti be, hogy elcsábíttassa vele Garradot, de a hölgy jobban érdeklődik Anson iránt. Vajon sikerül a hihetetlen vállalkozás, vagy a Ffynnon Garw eltűnik a térképekről?
Angol film, tehát a humor remek. Kezdve azzal, hogy mindenkinek ugyanaz a vezetékneve, ezért jelzőket illesztenek elé (Tuskó Thomas, Benzines Williams), majd jönnek a tiszteletes és Morgan közti szópárbajok, és végül a vasút vezetőjének poénos kifogásai - de még sorolhatnám. Nagyon sok vicc helyzetkomikumra épül, ezért leírva nem működnek, nézzük inkább a színészeket:
Hugh Grant most is ugyanazt a figurát játssza, akit általában - jellegzetes Stohl András-szinkron, dadogás, hebegés, fejrázás, stb. Nem mondom, hogy rossz, éppen annyit nyújt, amennyit kell. Colm Meaney-t pedig jó pár helyen láthattuk, ha máshol nem, hát a Con Airben, így tudhatjuk róla, hogy jó színész, ő is hozza a figuráját.
Jones tiszteletes szerepében Kenneth Griffith kitűnő. 74 éves volt, mikor eljátszotta ezt a papot, de olyan dinamizmus és lendület volt benne, hogy hihetetlen. Nagyszerűen játszott, és bár sajnos már elhunyt, de így is 3 évvel többet élt, mint 82 éves korában távozó karaktere.
Tara Fitzgerald pedig szerintem nagyon aranyos Bettie-ként. Ő is remek, főleg, mikor Meaney figurájával kell kitolnia.
A történetben csupán egy dolog kifogásolható, mégpedig az, hogy ki a narrátor szerepét betöltő nagypapa és ki az unoka, aki hallgatja a sztorit? Erről ugyanis semmit sem tudunk meg, bár van egy kis valóságalapja a filmnek (lásd imdb), és a végén található felirat szerint a film rendezője (ha jól emlékszem) hallotta a történetet apjától, aki a nagyapjáról mesélt, aki ott volt. Így elképzelhető, hogy a rendező a gyerek a narrációban.
Ajánlom az angol filmek kedvelőinek, és azoknak, akik belefáradtak az amerikai altesti humorba.
imdb.com felhasználói szerint: 6.4/10 (8 év alatt 0.2-t emelkedett.)
Szerintem: 5/5
Videót sajnos nem találtam róla.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.