A ’90-es években és a 2000-es évek elején még nagy népszerűségnek örvendtek az arcade (játékterem) nevezetű helyek, ahol aprópénzért lehetett különböző lövöldözős meg verekedős játékokat játszani. Éppen ezért úgy gondolom, hogy a bunyós játékok az egyik legmeghatározóbb élményt adták a generációmnak, elég csak a véres Mortal Kombatre, a már akkoriban is lenyűgöző grafikájú Soul Caliburre, vagy a Tekken-szériára gondolni, csak hogy azokat említsem, amikkel játszottam. De itt van még a Street Fighter vagy a Dead or Alive – és az eddig felsorolt címekben a Soul Caliburt kivéve közös, hogy készült belőlük legalább egy film. Annak ellenére, hogy sosem játszottam a főleg női karakterekre épülő DoA-val, a film valahogy mégis érdekelt. A tévében gyakran adják, de sosem tudtam/akartam igazán megnézni, viszont nemrég 665 Ft-ért hozzájutottam dvdn. Nem vártam túl sokat, ahhoz képest elképesztően jó volt, de vegyétek ezt a kijelentést szkeptikusan, mert imádom a rossz filmeket:) 

Adott három szép és veszélyes hölgy: Kasumi, a klánjából kitagadott nindzsa hercegnő (Devon Aoki); Tina, a profi pankrátor (Jaime Pressly); és Christie, a tolvaj/bérgyilkos (Holly Valance). Mindhárman meghívást kapnak a DOA harci versenyre, ahol a győztes jutalma a dicsőség mellett 10 millió dollár! Azonban a lányoknak az izmos férfi ellenfeleken kívül hamarosan a versenyt szervező Donovannel (Eric Roberts) is fel kell venniük a harcot, a pénzéhes játékmester ugyanis valami gonosz dologban sántikál. Szerencsére néhány lelkes pasas a lányok segítségére siet, így együtt már szembeszállhatnak a bajnokság mögött álló ármánykodóval. Ám a megmérettetés neve nem véletlenül Élve vagy Halva – kérdés, ki fog így és ki fog úgy kikerülni belőle? 

Az amerikai szlengben van egy catfight nevű kifejezés, ami azt takarja, hogy csajok verik egymást. A férfiak pedig ezt általában szeretik nézni:P Nos, a DoA ezt lovagolja meg - elképzelhető, hogy a lányoknak meg az tetszhet benne, hogy pár női karakter laposra veri a pasikat. Az Élve vagy halva receptje nagyon egyszerű: vegyél pár dögös bigét, egy csomó király verekedős jelenetet, adj hozzá néhány „vicces” karaktert, pár melákot, egy B-kategóriás húzónevet, majd az egészet öntsd fel ronda számítógépes grafikával és helyezd bele egy már létező rajongótáborral bíró univerzumba! Talán senki sem fog meglepődni, ha a producerek közt meglátja Paul W.S. Anderson nevét…

Mind a három főhősnőt egy-egy felvezető harcban ismerhetjük meg, ahol kiderül a motivációjuk. Kasumi a bátyját keresi, aki tavaly a DOA-n tűnt el, állítólag meghalt, de a lány nem hiszi el ezt. Férfi társa Hayabusa, aki vigyázni próbál rá, meg van egy lila hajú Ayane nevű csaj, aki ki akarja nyírni, mert a hercegnő a klánja elhagyásával shinobi (klán nélküli nindzsa) lett. Tina be akarja bizonyítani a világnak, hogy a színjátéknak titulált pankráció ellenére tényleg képes harcolni. Őt az apja, Bass követi, bár hogy miért, az nem igazán világos. Christie meg a szeretőjével, Max-szel együtt a pénzre hajt. 

Kasumi nyitánya egy wuxia-film részlete is lehetne – azonban a lány a későbbiekben sosem „repül”. Ayane egy tipikus anime-szereplő, hiteltelen, érdektelen, unalmas, ront Kasumi szálán, ami egyébként a legjobb; mert a hercegnő az egyetlen, aki tényleg hiteles. (Plusz nekem ő tetszik a legjobban:P) Tina a humoros vonalat képviseli, de nem ő a vicces, hanem a körülötte történő események sora - neki meg ott van az idióta Zack, aki rá akar hajtani. A legbénább Christie. A karakter túl tökéletes, túl szép, ennél fogva totál átélhetetlenné válik. Ehhez még hozzájön a seggfej Max; a rendkívül ostoba pisztolyos-melltartós nyitó rész és az, hogy lenyomja Helenát (róla még lesz szó), aki egymaga elbánik ötven őrrel. Christie semmilyen módon nem szolgálja a cselekmény előre juttatását, egy ostoba amerikai karakter, akivel lehetetlenség azonosulni. Számomra ő rontotta el a teljes élményt… 

Mivel az eredeti játékkal sosem játszottam, ezért újból előáll az a helyzet, hogy csak a látottak alapján tudok ítélkezni. Tehát nem vakít el a rajongás, viszont helyette elvakít a logika. A meghívóknál már lehet homlokot ráncolni, ezek ugyanis dobókésekhez hasonló izék, amik odarepülnek a főszereplőkhöz. Ki, honnan és hogyan dobja őket? Christie-é egészen elképesztően gyagya módon érkezik, a karakter reakciója teljesen életidegen; Tináé meg a nyílt tenger közepén, a semmiből bukkan elő. Utána újabb meglepetés, hogy a szigetre érkezve próbatételképpen ejtőernyővel kell kiugraniuk a repülőből és mindenki tud ejtőernyőzni. Ahogy haladunk előre, láthatunk néhány érdekesnek látszó figurát, ilyen például a Kill Bill 2 mesterére meg a Soul Calibur Edge Masterére emlékeztető Gen Fu, meg az izomagyú Bayman; ám őket egyáltalán nem ismerjük meg. Előbbi eltűnik, utóbbiról semmit se árulnak el nekünk. A poénkodás néha tényleg jól sül el, de az olyan állatságok, mint a Max vs. Bayman „meccs”, az agyamra mentek. 

Szerencsére Christie-t kiegyensúlyozandó, az először csak műsorvezetőnek tűnő Helena is beszáll a verekedésbe. Ő pedig cuki, kedves és érdekes karakter. Mellé előjön egy klisé figura, a számítógépes szakember Weatherby, akin azonban egy gramm felesleg sincs, a fogai vakítóan fényesek, és az egész programozói voltát elintézik annyival, hogy szemüveges és zavarba jön Helena közelében. Ha már számítógép: a futurisztikus technika néha tök jó ötleteket generál, ilyen például a versenyzők órája, ami jelzi, hogy ki lesz a következő ellenfelük; vagy a véráramukba juttatott nanorobot-armada, ami a szervezőknek mutatja az ütéseket, a sérüléseket, stb. 

Pici szpojler 

Máskor viszont marhaságok jönnek elő, ilyen Donovan titkos fegyvere, a mozdulatokat előrejelző szemüveg. Ebben az volt a leginkább idegesítő, hogy a három lány és Hayabusa meg az elveszett tesó mind látták, hogy Donovan ezen keresztül „kapta meg az erejét”, de annyi esze egyiknek sincs, hogy megpróbálja leverni az arcáról vagy széttörni a szemüveget… 

Szpojler vége 

Az ötletes kiválasztás meg a sérülésjelző rendszer mellett tetszett, hogy érthetőek a szabályok, a véletlenszerű harcok mögött van elgondolás és sok különböző pályán néznek szembe egymással a harcosok. A párviadalok tényleg nagyon látványosak, a legjobbak talán Tina harcai; a későbbiekben pedig több az egy ellen meccseket is nézhetünk, ezekből a legkirályabb Helena csatája az őrökkel, de a végső harc Donovan ellen se rossz. 

Még egy apró szpojler 

A négy lány, a hozzájuk verődő három fiú (Bass kiesik a versenyből), plusz Hayate (Kasumi bátyja) és Ayane együttesen kilenc főszereplőt ad ki, és ezek közül egy sem hal meg a játékidő folyamán. Ha jól számolom, akkor egyébként összesen két haláleset van, a végén a Buddha komplexummal együtt ugyanis felrobban a szervező meg Bayman is. 

Szpojler vége 

Nézzük a színészeket! Devon Aokit a Sin City eredeti Mihojaként ismerhetjük például, de közben modell és háromgyerekes édesanya is. Nekem az ő játéka tetszett a legjobban, nagyszerűen harcol, jól néz ki és bár alig mutat érzelmeket, ez se áll rosszul neki. Jaime Pressly filmográfiájában nem találhatunk ehhez hasonló szerepeket, de remekül teljesít, hitelesen kelti életre a szőke, de korántsem üresfejű Tinát. Holly Valance viszont tehetségtelen, ripacskodó, a karaktere rosszul megírt, egyszerűen szar. A többiek közül kiemelkedő Sarah Carter (Helena) és Kane Kosugi (Hayabusa); a Bass-t alakító Kevin Nash-t láthattuk például a Csontdarálóban meg az első Megtorlóban; a visszatérő kalózvezér pedig az a Robin Shou, aki a Mortal Kombat-mozik Liu Kangje volt. A rendező A szállító 1-2-t jegyző, akció-koreográfia-szakértő és színész Corey Yuen; a forgatókönyvet J.F. Lawton (Micsoda nő, Úszó erőd), meg Adam és Seth Gross (semmi jelentős) írták – úgy képzelem, hogy ami gagyi, azt az utóbbiaknak köszönhetjük. A zenét az ismert DJ, Junkie XL szerezte. 

Érdekességek: Ez Holly Valance első főszerepe. Robin Shou és Kane Kosugi mindketten fejenként három verekedős játék adaptációban vett részt. Shou a Mortal Kombat és a DoA mellett felbukkant a Street Fighter: Chun-Li legendájában; Kosugi az itteni szerepén túl a Street Fighter Zeroban szinkronizált, a Tekken: A Man Called X-ben pedig meg is jelent. 

Az első Dead or Alive-játék 1996-ban jelent meg. A sok női karakter (aprólékosan megrajzolt cicikkel) mellett a széria érdekessége a különleges blokkolási rendszer (lásd a videót a bejegyzés végén). A ’96-os epizódban mutatkozott be a filmben megjelenő Kasumi, Tina, Hayabusa, Ayane, Bass, Bayman, Gen Fu, Jann Lee, Leifang és Zack; Helena és Leon a második, Christie a harmadik részben szerepelt először. Kasumi neve ködöt jelent japánul, ő a sorozat főhőse a kezdetektől. Christie haja a játékban fehér. Bayman orosz, Helena francia, Zack pedig civilben DJ, alakját Dennis Rodmanről mintázták. A filmben az első nap harcai teljesen olyanok, mint amilyenek a játékban vannak, a bemondónő hangját egy az egyben onnan emelték át. A pályákat tényleg szét lehet verni; a kézilabda-szekvencia pedig egy különleges DoA-mellékjáték, a 2003-as Deddo oa Araibu Ekusutorimu Bichi Bareboru előtti tisztelgés. 

A dvdről: Ez egy nagyon egyszerű magyar kiadás, a beállítások és a jelenetválasztás mellett csak három unalmas film három unalmas trailerje került rá extraként. 500 Ft-nál többet nem ér meg, én a 665 forintomért viszont kaptam plusz egy lemezt, ami majd szintén előbb-utóbb sorra kerül. 

A DoA 21 millió dollárból lett, de csak 7 és félmilliót hozott vissza, a kritikusoktól mindenütt egyöntetű negatív megítélés érte. Viszont a Film Threat weboldalnak író Michael Ferraro cikkében kiemelte, hogy azon ritka játék-feldolgozások egyike, amik ténylegesen követik az alapul szolgáló termék történetét. A széria rajongói ennek ellenére dühösek a készítőkre a szereplőválasztás, a figurák megváltoztatása és sok fontos figura kihagyása miatt – igazuk van, ugyanis az idióta Maxre és az érdektelen Weatherby-re elég sok idő megy el, de egyikük sincs benne a játékokban. 

Ahogy már mondtam, mindenfajta elvárás nélkül ültem le a képernyő elé, éppen ezért meglepően jónak találtam cikkem tárgyát. Látványos harcok, dögös nők, pár jó poén, és a Paul W.S. Anderson bűvkörében elvárható ökörség együtt szórakoztató, agykikapcsolós akciómozit alkot. Aki szerette a Mortal Kombatet, annak tetszeni fog! 

Pontozás: 

imdb: 4.8 

Szerintem: 4/5 (Christie karaktere elég sokat ront rajta.) 

Ezen a héten még feltehetőleg sorra kerül a Robert Downey Jr.-féle A bíró, illetve várható még az emlegetett másik dvd, amiről egyelőre nem nyilatkozom többet. Itt pedig megnézhettek egy harcot az ötödik DoA-játékból, ahol Kasumi méri össze erejét Christie-vel: A videót sajnos levették.