Megint valami, amiről azt gondoltam, hogy sose fogom megnézni. Gondolom páran olvastátok az írásomat a Greenbergről, amire nagyon mérges vagyok, amiért ennyire rossz; ám most, a Small Apartments bebizonyította, hogy lehet csinálni olyan filmet, ami látszólag nem szól semmiről, miközben nagyon sok minden van benne. /Előbbinél ezz azért bukták el, mert nem csak látszólag nincs benne semmi, hanem tényleg nincs.../
A helyszínünk egy apartmanház, azon belül is három lakás. A középsőben él a furcsa külsejű, különc Franklin Franklin (Matt Lucas), aki csupa buta dologgal tölti az idejét, miközben arról álmodik, hogy Svájcban havasi kürt-zenész lesz és erre szorgalmasan gyakorol is, őrületbe kergetve szomszédait, a füvező rocker Tommy-t (Johnny Knoxville) és a mogorva, öreg Mr. Allspice-t (James Caan). Franklin otthonában viszont most még nagyobb a kupleráj, mint alapvetően, ugyanis egyetlen szobája közepén egy hulla fekszik. Vajon ki volt a halott Mr. Olivetti (Peter Stormare), hogy került oda és miért hagyta ott a fogát? Vajon hogyan fogja nem mindennapi főszereplőnk eltüntetni a holttestet és miként fog ez, valamint az ebből kiinduló eseménysor hatni rá, meg a körülötte lakó többi fura szerzetre?
"Isten sokkal hitelesebb lenne, ha nem mindig őrülteket választana hírnöknek."
Ez a mozi sorra okozta a meglepetéseket, először a stáblistával, mert csupa olyan név jelent meg, akiket ismertem valahonnan. Matt Lucas - Alice Csodaországban/Angolkák, Rosie Perez - Sorsjegyesek, Saffron Burrows - Háborgó mélység, DJ Qualls - Cool túra, David Koechner - A híres Ron Burgundy legendája, Ned Bellamy - Ed Wood, Rebel Wilson - most mindenhol ott van, és hát a többiek, akiket remélem nem kell bemutatnom: Juno Temple, Billy Crystal, Dolph Lundgren, James Marsden és a már említett Knoxville meg Caan urak. Az inspirációt Chris Millis 2001-ben napvilágot látott regénye adta, ő írta a forgatókönyvet is, a rendező Jonas Akerlunddal karöltve - aki egyébként főleg videoklipeket készít, például a Rolling Stones legutóbbi zenés kisfilmjét dirigálta.
Ez a film minimum 16 éven felülieknek való - mert azért akad benne pár durva dolog...
Az első felében nagyon érdekes a Small Apartments, mert egyrészt jókat lehet röhögni a furcsa karaktereken, főleg Franklin szerencsétlenkedésén a hulla eltüntetésekor; másrészt meg ott a rejtély, hogy mi történt, miért vesztette életét Mr. Olivetti? Az újabb meglepetést Johnny Knoxville okozta, itt ugyanis ő az egyik legjobb a színészek közül, a karaktere szimpatikus, szép lassan kiderül róla, hogy sokkal több, mint aminek látszik és a játéka remek! James Caan hozza a tőle megszokott színvonalat, de érdekes volt látni gyenge öregemberként a nevéhez fűződő maffiózószerepek után. Matt Lucas egy rendkívüli pasas lehet a valóságban, elég csak ránézni, hogy lássuk; itt pedig mindenképpen elismerésre méltó a teljesítménye, már azért is, mert ennyi ideig kibírta alsógatyában és fapapucsban. Juno Temple már csak hab a tortán, szerintem baromijól néz ki, nagyon szexi és aztán a végén a figurája megmutatja az igazi arcát. Külön poén az "agymosást" reklámozó, feketére festett hajjal, professzorként feszítő Dolph Lundgren; és nem hagyhatom ki az inkább csak szinkronhangként jelen lévő, de meghatározó jelentőséggel bíró James "Küklopsz" Marsdent sem - utóbbi szerintem nagyszerű volt! Az egyetlen normális alakot a káoszban Billy Crystal kelti életre, aki nyugis, visszafogott, realista alakítást nyújt a téboly közepén.
"- Tegnap este életét vesztette egy tűzeset során.
- Istenem... És jól van?
- Nem! Meghalt!"
A The Brass Teapothoz hasonlóan van egy váltás a hangulatban, ami akkor következik be, mikor Franklin Olivetti kocsijától akar megszabadulni. Ettől fogva az őrült figurákról sorban lehull a lepel és kiderül, hogy nem is annyira mások, mint mi; valamint bejön egy új rejtély a képbe, nevezetesen kopasz hősünk nyomozása a bátyja (Marsden) után. A legfurább dolog az, hogy hasonlóan a bevezetésben említett Ben Stiller-mozi címszereplőjéhez, Fraklinnek sincs semmi olyan tulajdonsága, ami miatt kedvelni lehetne, de mégsem lesz idegesítő vagy taszító - pedig mindent megtesznek ezért. A kiszolgáltatottsága és a naivitása párosul a fura külsejével, ettől egyfajta kortalan alakká válik, aki szomszédaival együtt "csapdába esett" ezen a lepusztult helyen - éppen ezért egy idő után biztosan elkezd majd mindenki szorítani érte, ám én elsősorban inkább Tommy-ért izgultam. A lezárás aligha nevezhető vidámnak, de pozitív üzenetet közvetít, azt, hogy vannak, akik megérdemelnek egy második esélyt és vannak, akik nem, de talán éppen az utóbbiak teszik lehetővé az előbbiek számára a megváltást...
Érdekességek: Chris Millis regényével 2000-ben megnyerte a 23. Háromnapos Regényíró-versenyt. A film felvétele mindössze 20 napig tartott. Jonas Akerlund nagyrészt a saját megszokott stábját használta és elmondása szerint minél spontánabb akart lenni, ezért nem koncentrált teljes erőbedobással a mozira, hanem reklámfilmeket és videoklipeket is rendezett közben. A Small Apartments 2 millió dollárból lett, a bevétele ismeretlen, a kritikusok Lucas-t és Crystalt dicsérték teljesítményükért.
Furcsa, de érdekes alkotás ez, ami látszólag elborult agyú emberek szemén keresztül mutatja be a valóságot, amit mindnyájan ismerünk; és a boldogság keresését. Vicces, de szomorú, felkavaró és nem mindennapi! Pozitívan csalódtam benne, úgyhogy ajánlom a különös történetek kedvelőinek!
Pontozás:
imdb: 6.1 (4 év alatt 0.2-t emelkedett.)
Szerintem: 5/5
Hírek:
- Juno Temple és Johnny Knoxville ismét együtt játszanak a Wild Side című akciófilmben. (Sajnos ez nem készült el...)
- James Caan szinkronhang lesz a Derült égből fasírt 2-ben (újabb fölösleges animációs folytatás...) és aztán láthatjuk is egy sportolóról szóló életrajzi drámában, a Sweetwaterben, ami az első profi néger kosarast mutatja be.
- Rosie Perez kelti életre az egyik csintalan istent a Gods Behaving Badly névre hallgató romantikus fantasy/vígjátékban. (Ebből se lett semmi...)
- Még mindig nem biztos, hogy elkészül A Feláldozhatók 3, de ha mégis, akkor Dolph Lundgrennel nagy eséllyel találkozhatunk benne. (Ez viszont létrejött.)
- James Marsden ismét hercegi gúnyát ölt a Bűbáj 2 kedvéért (ezt sem értem, minek kell), valamint David Koechnerrel együtt felbukkan a Ron Burgundy következő epizódjában, az Anchorman: The Legend Continues-ban. (A második ténylegesen megvalósult, az első nem.)
- Rebel Wilson szintén egy animációs mozi új részében szólaltat meg egy szereplőt, a szóban forgó alkotás a Kung Fu Panda 3 (miért...).
Lassan sort kerítek az ígért Silent Hill 2-re, de meglehet, hogy valami más lesz a soros.
Ja és még valami: Tegnap közvetlen kontaktusba kerültem egy ismert, külföldi fiatal színésznővel az egyik közösségi oldalon, bár nem valami nagy dologról van szó, mégis elképesztő érzés volt, hogy tényleg ő az, akinek a képe itt van a falamon:)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
memberjoe 2019.04.22. 12:03:35
Tévésámán · http://transfesser.blog.hu/ 2019.04.22. 19:13:03