Egyik legnagyobb kedvencem a mozivilág szörnyei közül a Predator. Minden megvan benne, hogy rajongjak érte: ronda, hatalmas, félelmetes, rendkívül erős és barbár külseje ellenére intelligens, veszélyes ellenfél. Benne ötvöződik az űrkorszak harcosa és az őskor vadásza, az ember és a hüllő/rák, egyszóval kurvajó. És ott van a másik sci-fi legenda, a Nyolcadik Utas, aki hasonló kvalitásokkal bír. Nagy, erős, ijesztő és gusztustalan, rendkívül gyors, ráadásul több száz is lehet belőle, akiket egy közös tudat irányít, aminek feje az elképesztő méretű és erejű Királynő. A Predatorban megtestesül egy fejlettebb intelligencia, az emberiség egyik régi nagy félelme, a pusztító szándékú űrlény; míg az Alien maga a sebesen közeledő halál, az ismeretlentől való rettegésünk és a világűr sötét, ijesztő mélysége rovarpáncélban. Szóval mi lehet királyabb annál, ha a Universal bevett, fél évszázados módszerét alkalmazva ezt a két fantasztikus szörnyet egymásnak eresztik? (A most következő képeket én magam készítettem, ugyanis boldog tulajdonosa vagyok négy darab, az AvP-hez kiadott figurának. Két 30 centi magas Predatorom, egy jó 70 centis testhosszú Alienem és egy kis híján 20 centis Elder Predatorom van:) Ők álltak be néhány fasza pózba, hogy illusztrálhassam velük a filmet.)

Lássuk, honnan indultunk: 1979-ben Ridley Scott rendezésében a szépséges Sigourney Weaver csapott össze az űr ismeretlen szörnyetegével, akit a különös műveiről ismert H. R. Giger tervezett. A Nyolcadik utas: A Halál bankot robbantott és elkezdődött Ellen Ripley odüsszeiája, aki 1986-ban ismét összecsapott az Alienekkel A bolygó neve: Halálban, ahol a főellenséggel, a Királynővel is összemérhette erejét. A siker most sem maradt el, hat évvel később jött az Alien3, ami szerintem a sorozat leggyengébb darabja, ám még így is elég volt arra, hogy megszülje az utolsó epizódot, a kedvencemet. A Feltámad a Halált Jean-Pierre Jeunet hozta össze és keveredik benne mindaz, amit eddig szerettünk, a jellemzően európai filmek stílusával - ez rajtam kívül szinte senkinek se tetszett, de hát úgy kell nekik:D Eközben az 1987-es Ragadozó szintén hatalmas siker lett, Arnold Schwarzenegger és a lenyűgözően valóságosnak látszó földönkívüli óriás párbaja bevonult a filmtörténelembe. 1990-ben a Predator ismét lecsapott, ezúttal Los Angeles belvárosában, az ellenfele pedig Danny Glover volt - és ennek az epizódnak a végén a vadászok hajóján látható trófea-szobában megpillanthattunk egy Alien-koponyát. 1989-ben egy képregény hasábjain már összecsapott a két faj és közben megjelent az Alien vs. Predator számítógépes játék, figura-széria, kártyajáték és egy két részes regénysorozat is, így már csak a nagy film volt hátra, amit a rajongók vártak - vagy tüntetettek ellene. A végeredmény a kétes hírű, de mindenképpen diadalmas AvP lett, ami a modern kor szörnyes-kaszabolós mozijainak egyik legsikeresebb példánya! Lássuk, mi van benne:

2004-ben az Antarktisz jege alatt különös hőforrás jelenik meg, amiről a milliárdos Charles Bishop Weyland (Lance Henriksen) egyik műholdja kideríti, hogy egy piramis, mélyen a kontinens felszíne alatt. A pénzeszsák szervez egy csapatot a hihetetlen jelentőségű régészeti lelet feltárására, aminek ő is tagja, majd elindul velük a hetedik földrész mélyén rejtőző kincs felkutatására. Ám, mint kiderül, nem csak az ő céljuk a piramis, mert hamarosan megjelenik három óriás termetű humanoid földönkívüli és ha ez nem lenne elég, a folyamatosan változó belső struktúrájú építményt elárasztják a gyilkos, fekete páncélú szörnyek is. Ám az emberek váratlan megjelenése felborít egy ezredéves harci folyamatot, ami eddig zavartalanul folyt le a két faj között. A felfedezőcsapat tagjai hullani kezdenek, a Predatorok száma is fogyatkozik, mialatt az Alienekből egyre több lesz és még a Királynő is elszabadul - vajon sikerül megállítani a halál hordáját, vagy kitörnek a felszínre és övéké lesz a bolygó? És vajon ki nyeri a harcot: a Halál, a Ragadozó vagy az ember?

Ahogy az előző írásomban (Tigris és sárkány) említettem, a filmekben egyre fontosabb szempont a látvány. Az Alien vs. Predator azon művek sorát gyarapítja, amikben a látvány a legfontosabb. Éppen ezért sok benne az olyan logikai bukkanó, mint hogy mondjuk, az antarktiszi hideg ellenére senkinek se látszódik a lehelete, az évszázadok óta gyakorlatilag mélyhűtve tárolt ágyúk hőt sugároznak vagy, hogy egyetlen Predator önmegsemmisítő bombája képes elpusztítani egy ókori városnyi területet. Az emberek újfent sablonfigurák, itt még az egyébként tehetséges Lance Henriksen is unalmas. (De azért jó poén a szerepeltetése, pláne hogy a középső neve Bishop - aki látta az Alien-kvadrológiát, az érti.) Nekem a főszereplőnek kikiáltott Sanaa Lathan se volt túl meggyőző, ő is egy kliséfigurát alakít - nem értem, miért nem lehetett a regényekből átemelni Machiko Noguchit? Ezek mellé a szokásos "elindulunk-minden-rendben"-dolgot se lehetett kihagyni: gyakorlatilag ameddig belépnek a piramisba, addig az eltelt 40 percből mondjuk kettő volt érdekes, mikor a szörnyek felkészülését lehetett látni a csatára. A történet alapvetően rém egyszerű, de azért a piramis titkainak felfedése során a múlt izgalmas eseményeire derül fény - á lá Erich von Däniken. Nem baj, ha nem túl csavaros a sztori, hiszen mind azt akarjuk látni, ahogy az űrlények egymásnak esnek.

Na de ha már ez egy látványfilm, akkor legalább a bestiákra nem lehet panasz. Az Alienek minden eddiginél életszerűbbek, megnyújtott farkuk és ujjaik révén még kevésbé emlékeztetnek bármi emberire; a Predatorok izomkolosszusok, szinte érezni elképesztő súlyukat, jó a hangjuk is, mindössze az álluk túl nagy. Nekik hosszabb hajat és új fegyvereket adtak, így például az áldozatokat széttépő hálót, az újraalkotott visszatérő dobókorongot és a sokkal nagyobb csuklópengéket. Külön tetszett az utolsó jelenetben feltűnő vezér, az Elder Predator, aki fenséges látványt nyújtott.

A rendező és forgatókönyvíró a Resident Evilös Paul W.S. Anderson, a történet összeütésében pedig az Alien megalkotói, Dan O'Bannon és Ronald Shusett is részt vettek. De ha már megemlítem név szerint az egyik főszörny kitalálóit, akkor le kell írnom a másik atyjait is, tehát a Predator kitalálói: Jim és John Thomas (testvérek). A vezér Alient (Grid) ismét Tom Woodruff Jr. keltette életre, az összes Predator bőrébe pedig Ian Whyte bújt (kivéve, amikor egyszerre többen vannak a képen, ott voltak mellette statiszták). Egyetlen érdekesebb színész Henriksen mellett a Quinnt alakító Carsten Norgaard, aki anno a "fogász" Stansson volt a Kerge kacsák 2-ben.

Érdekességek: A filmjogok megszerzése elég sokáig tartott, mert hat különböző producert kellett meggyőzni. A történethez inspirációul szolgált Lovecraft At the Mountains of Madness című novellája. 2004 leggyorsabban elkészülő mozija volt ez: két és fél hónap alatt forgatták le, az utómunka négy hónapig tartott. Ez az első rész mindkét szériából, ami nem 18 éven aluliaknak tilos-besorolást kapott (kár érte, de létezik Unrated Cut). Anderson azt nyilatkozta, hogy a végső változat pont olyan, amilyennek ő akarta, az Alien 2-t rendező James Cameronnak pedig kifejezetten tetszett a mű. Eredetileg szerették volna felkérni Sigourney Weavert, hogy térjen vissza egy apró szerepben, ám ő semmiképp nem vállalta. Schwarzival egyezséget kötöttek, hogy ha elbukik a kormányzóválasztáson, akkor jön szerepelni, de mint tudjuk, megnyerte, így ő se került be.

A Predatorok nevei: Chopper (akinek egy koponya van a vállán), Celtic (aki a Griddel párbajozik) és Scar (az utolsóként életben maradó). A piramist észlelő technikusokat a trükkmesterek játsszák (Tom Woodruff Jr. és Alec Gillis). Az egyik karaktert Verheidennek hívják, ez pedig főhajtás az első AvP-művet, a képregényt megíró Mark Verheiden előtt, akinek az alkotásából néhány elemet átemeltek. Az antarktiszi helyszínt az 1979-es Vela-incidens miatt választották, amikor is egy műhold egy máig megmagyarázhatatlan kettős villanást észlelt a fagyos kontinensről. Egyik űrlényfajnak a neve sem hangzik el a játékidő alatt. A főszereplőnő ezúttal egy Aliennek mondja a Predatorokra használt szokásos leírást ("ugly motherfucker"). Kb. 20 tonnányi műhavat szórtak széjjel a filmhez. A látvány létrehozásához rengeteg makettet használtak fel, így például a jégtörő és a bálnavadász-telep is azok voltak, a látottak 70%-a makettek, bábuk és jelmezek felhasználásával készült.

(2016-os megjegyzés: A bal szélen álló Láthatatlan Ragadozónak sajnos az idők folyamán eltörött az ágyúja, amit azóta se tudtam megcsinálni, az egyébként évekig egy helyben álló, középen látható Vén Ragadozónak meg letörött a feje. Utóbbit vissza tudtam ragasztani, de azóta nem lehet mozgatni a nyakát és pózokba is csak óvatosan merem beállítani.)

Űrszörny rovat

Ez az első film, amiben balkezes Predator látható. A csuklópengék felnagyítása mellett a plazmaágyú mérete is jelentősen megnőtt, a maszkok pedig kidolgozottabbak és egyediek lettek, így a három vadászt könnyű megkülönböztetni egymástól. Azt viszont nem értettem, hogy az időzáras tárolót miért az emberi naptárhoz igazították - vagy ezt is a Ragadozók használták először, csak átvettük tőlük? Készült egy mechanikus Alien-bábú, ami gyorsabban tudott mozogni, mint egy jelmezbe bújt ember, ráadásul ettől sokkal vékonyabb és csontvázszerűbb lett a Nyolcadik Utas külseje. A lény mozgatásához hat emberre volt szükség, a vezérlőprogram pedig képes volt elmenteni a mozgását, így azt később meg tudták ismételni. Összesen hat jelenetben látható, többek közt a Celtic-Grid-párbajban, amit egy hónapig tartott felvenni. A Királynőből volt egy 120 centis makett és egy majdnem 5 méter hosszú mechanikus bábú, amit tizenketten mozgattak. Az összes Alien farkát számítógéppel rajzolták meg, mert ennyire gyors mozgást nem lehetett bábokkal létrehozni. Újabb érthetetlen dolog: A Királynő már eddig is kiszabadíthatta volna magát, nem? Vagy a Grid annyira különleges, hogy csak ő "jön rá" erre a lehetőségre? A Halál a Ragadozó ellen 60 millió dollárból készült és 172 milliót hozott vissza. Kritikusoknak nem vetítették, de amikor látták, negatív véleményt mondtak róla, bár a speciális effekteket sokan elismerték. Mindkét sorozatból ez hozta be a legtöbb pénzt.

Mivel a sok buta embert kinyírják és egy csomó fasza szörny van benne, akik rendesen széjjeltépik egymást, így nem olyan rossz, mint a folytatása, ahol a hús-vér szereplők elviselhetetlenül ostobák. Amit vártam, azt megkaptam tőle, főleg a végén az Alien-verő páros tetszett - mint a regényekben Törött Agyar és Machiko. Aki rajong a Predatorért, annak tutira tetszeni fog, a Nyolcadik Utas kedvelői viszont lehet, hogy csalódnak majd benne...

Pontozás:

imdb: 5.6 (4 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 5/5 (Azóta láttam még egyszer, már nem adnék rá ennyit.)

Hírek:

- Paul W.S. Anderson producerként vesz részt a Death Race: Inferno (a Halálfutam 3. része) és a Resident Evil: Retribution munkálataiban, utóbbinál rendező is. (A Retributionről azóta írtam, akit érdekel, keressen rá!)

- Lance Henriksen az ez évben érkező két magyar szenzációban, a Thelomeris-ben és a Gingerclownban is szerepel, valamint a Bring Me the Head of Lance Henriksen című vígjátékban, ami a B-filmek hosszú ideje pályán lévő "sztárjairól", szól, és mindenki önmagát játssza benne.

Várható írások: Alien - Nyolcadik utas: a Halál.

Ja és még valami: 2013-ben lesz új Mortal Kombat-mozi! (Ez meg egy hamis információ.)