Kedvelem Audrey Tautou filmjeit, szinte mindet láttam. Olyan kis aranyos, a figurái pedig mindig érdekesek. A Happy Endnél csak az ő neve szolgált támpontnak, meg egy rövid ismertető a műsorújságban, de ennyiből már tudtam, hogy biztosan tetszeni fog, és hogy érdemes lesz érte fennmaradnom fél 1-ig, még akkor is, ha másnap korán dolgozni kell menni. És tényleg így lett, de a véleményem előtt összedobok egy kis kedvcsinálót hozzá:

Val (A.T.) egy kis francia faluból érkezik a hatalmas New Yorkba. Nincs semmije, csak ami nála/rajta van. Színésznő és nagy sztár szeretne lenni, de közben élnie is kell valamiből, ezért takarítást meg hasonló apró munkákat vállal, éjszakáit pedig egy ház kertjében tölti. A házban a harmincas éveiben járó, válságban lévő író, Jack (Justin Theroux) lakik, akinek éppen most kellene írnia valamit, mert lassan kezd elfogyni a pénze. És nem ártana barátnőt keresnie magának, hiszen már több mint 5 éve vágyakozik a volt felesége (Catherine Curtin) után. Lassan felfigyel a kertjébe telepedő lányra és megjön neki az ihlet...

Val ezalatt egyre több embert ismer meg, egyre több helyen próbál boldogulni és egyre többször botlik bele Jackbe. A férfi gyakorlatilag első pillantásra beleszeret, ő pedig ezt rögtön felismeri, de mivel tündérmese helyett a valóságban élnek, ezért aztán semmi sem garantálja, hogy az említett volt feleség, a pszichopata, leszbikus lakótárs (Jennifer Tilly), az utcalányok, vagy akár a toronyház portása nem kavar bele ebbe az alakuló, korántsem hétköznapi szerelembe. Sikerülhet Valnak elérnie az álmait? Meg tudja írni Jack a következő bestsellerét? És vajon összejönnek végül?

Van egy megfoghatatlan hangulata ennek az egésznek, de talán azért tetszik annyira, mert már én is sokszor kerültem olyan helyzetbe, mint a férfi főhős, hogy olyan szekér után futottam, ami szembe jött... Tautou újfent imádni való, táncol, énekel, sugárzik belőle az optimizmus, a boldogság keresésének vágya. Többféle akcentussal beszél, nekem tetszett a magyar szinkronja. Justin Theroux borzasztóan hétköznapi, olyan nagyon hús-vér figura, fantasztikusan játszott. Jennifer Tilly-nek pedig jutalomjáték volt ez az őrült szerep, őt is imádtam, olyan vicces:) A mellékszereplők közül a Jack ügynökét alakító Laila Robins érdekes még, ő volt a Repülők, vonatok, automobilokban Steve Martin felesége.

A történet egy könnyed kis limonádé, amihez a víz a valóság, a citrom a rendező-író-dalszövegíró Amos Kollek, a cukor pedig a Tautou-Theroux-Tilly-hármas (a három T:D). Az egyetlen érdekesség, hogy az angol/amerikai címe Nowhere To Go But Up és nem Happy End - lehet, hogy utóbbit a magyarok ragasztották rá, de sokkal jobb.

Rengeteget nevettem, nagyon érdekelt, mi lesz a vége és egyszerűen jó volt nézni. Néha kellenek az ilyen filmek, amiknek nincs mély mondanivalójuk, amiben a szereplők csak egyszerűen élnek, örülnek, szomorkodnak, szeretnek, gyűlölnek, stb. (Aki itt jár, látta és hölgy, az írhatna kommentet hozzá, hogy ő milyennek látta, lehet, hogy nem is olyan jó, csak én vagyok túl romantikus:))

Pontozás:

imdb: 5.5 (5 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Justin Theroux-t legközelebb Natalie Portman és Zooey Deschanel oldalán láthatjuk majd a Your Highness című középkori királylányos kaland-vígjátékban. (Drogos vígjáték lett belőle...)

Ezt a videót pedig mindenkinek ajánlom, a film zárójelenete (de nem lő le semmilyen poént):