Létezik ember, aki még nem látta ezt?
George Banks (Steve Martin) rémálomszerű utazásnak is beillő pár hónapjáról szól maga a film. Mindez egy esküvőben ér véget. És addig mi jókat nevetünk.
Egy szem leánygyermeke, Annie (Kimberly Williams) bejelenti, hogy férjhez megy. Mindenki örül, így az anya, Nina (Diane Keaton) és a tesó, Matt (Kieran Culkin) is, de a majdani örömapa nem. Amíg eléri azt az állapotot, hogy már örül neki, és el se tud képzelni magának másik vejet, mint ez a Bryan (George Newbern), addig minden rossz, ami csak fizikailag lehetséges, megtörténik vele és környezetével. Kezdve a hihetetlenül idegesítő és szembántó frizurákkal rendelkező esküvőrendezők (Martin Short és B. D. Wong) felbukkanásától a börtönt okozó kifliken át sok minden másig. De azért Charles Shyer és Nancy Meyers, a családi- és könnyfakasztó mozik nagy öregjei, gondoskodnak róla, hogy beleragadjunk a film bizonyos jeleneteinél a csöpögős és émelyítő szirupdarabkákba. Azért nem vészes mennyiségben.
Eugene Levy félperces szerepének köszönhetően filmtörténeti jelentőségű pillanatokat élhetünk át, Steve Martinra mintha ráöntötték volna a szerepét, Diane Keaton itt még szinte bájosan fiatalos, Martin Shorton meg ki nem tud röhögni? Sok-sok klasszikus poén, cikis medencés jelenet meg egy a sok Culkin-gyerek közül, és már mindenki jól szórakozik. De különben ez tényleg megunhatatlan film.
A zenéket még nem említettem... azok is jók. Ezért kiválasztottam egy kevésbé jót :) és így jártatok. Szóval, a film egyik "kulcsjelenetében" hangzik el e nótából pár sor. Csak 15 éve röhögök rajta. (Azért marha jó a hangszerelése.) Így hát...
...Tom Jones rovat:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.