Amikor a mozikban ment ez a film, nem igazán érdekelt, most is csak azért néztem meg, mert épp akkor kezdődött, amikor odakapcsoltam. És kellemesen csalódtam, mert egész szórakoztató. És nagy mértékben azért jó, mert szerepel benne Jon Lovitz:)
Ja és Testvérbátyámnak üzenem, hogy hallható benne a címadó dal.
Michelle Pfeiffer 40 éves anyukát játszik, aki összejön a Paul Rudd által alakított 29 éves pasival. Aztán szétmennek, majd megint összejönnek. Gyakorlatilag ennyi a történet, de egészen egyedi humora van a műnek, szóval nem csak egy bugyuta romantikus vígjáték. Jó kis karakterek vannak benne, a már említett Jon Lovitz kábé csak 5 percet szerepel, de ahányszor megjelenik, rekeszizom nem marad szárazon, hogy egy idióta képzavarral éljek. Teljesen lökött palit alakít, aki állandóan szépészeti beavatkozásoknak veti alá magát, hogy fiatalabbnak tűnjön. Különben valami ilyesmiről szól a film, hogy mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát, nem kell foglalkozni mások véleményével ,satöbbi. Meg, hogy vigyázni kell az álnok asszisztenscsajokkal. Pfeiffer jól játszik, Paul Rudd figurája meg halálvicces, szerintem. Szóval összességében ez egy jófej film.
A főszereplő kislány szinkronhangja nagyon idegesítő volt, meg néhányszor borzalmas zenék hallhatók(mint a címadó is), és néhol azért unalmas kissé, de nézhető. Tele van olyan alakokkal, akikre elég ránézni, és már röhögök is, én személy szerint.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.